Népújság, 1955. február (10-17. szám)

1955-02-27 / 17. szám

1955 február 21. vasárnap.

NÉPÚJSÁG

3

...a tavaszi munkáról

állatnevei«».

 legszebb ajándék

Heves megye postahivatalai a felszabadulási sajtó terjesztési versenyben

Nagy István agronómus írről írt levelében, hogy eddig már 18 községben tartottak szakmai előadást egyes új növényféleségek termelési eljárásairól. Ezeken az előadásokon kereken 600 termelő vett részt, akik megismerkedtek egyrészt az új növényekkel, másrészt a korszerű agrotechnikával.

Az egri Balázs Ignác Termelőszövetkezetből Szarvas Sándor tsz-e'nök számolt be arról a 13 pontból álló versenykihívásról, melynek teljesítésére egész éves versenyre hívta ki a szövetkezet tagsága az egri járás tsz-eítj Szerepel a vállalásban például, hogy a szőlömunkákat általában határidő előtt öt nap» pal fejezik be, szarvasmarha- és sertésbeadásukat már ax első félévben rendezik.

Kormos István az atkári gépállomás párttitkára arról ír levelében, hogy az itt dolgozók a téli gépjavítások befejezése után, a javítás második időszakában is helyt akarnak állni a munkában. A kombájn javításoknál például 300 munkaórát takarítanak meg* s a gépállomás éves tervét november 30-ra befejezik.

Néhány levél ez csak abból a csokorból, amely világos képet ad a mezőgazdaságban folyó felszabadulási verseny eredményeiről, arról, hogy az itt dolgozók milyen különös gonddal készülnek fel a nagy tavaszi és nyári munkákra,

megtalálhatják benne az országos vásárok névjegyzékét, annak idejét, ezenkívül rövid történetekkel szórakoztat, segít a termelés munkájában. Megtalálják benne dolgozóink a „Mosolygó falut"’, a kereszt- rejtvényt és szórakoztató verseket. Az orvosi tudományról is közöl érdekességeket. Segíti dolgozó parasztságunk kulturális igényeinek kielégítését. A legnevesebb íróink Illyés Gyula, Szabó Pál, Veres Péter, József Attila életéről közöl rövid kivonatot, s közli egy- egy versüket, összegezve: a kincses kalendárium nélkülözhetetlen dolgozó parasztságunk részére.

Elismerésünk a Hevesi Földművesszövetkezet vezetőségének előrelátó helyes kezdeményező munkájáért, amelyben tagságát ilyen kedves ajándékkal lepte meg,

Engedjék meg, hogy ezt a

rövid megemlékezést személyes természetű vonatkozásokkal kezdjem. Olyan tudósnak adózom tisztelettel, akinek magam is tanítványi alázattal, sok köszönettel tartozom. Fejlődésemben közvetve, igen sokat kaptam tőle is. Méltán kérdezhetik, hogyan lehetnek nekem személyes élményeim Herman Ottóról, a negyven éve halott tudósról. Vannak! Személyes élményeim eredői: kutatói közelségben dolgozhattam azokkal is, akik valamikor az ő munkatársai voltak. Különösen a debreceni Zoltai Lajossal. Tőle hallottam a legszebb jellemzést a nagy magyar tudósról: „Tudós volt, de benne élt az életben, s a tudományt nem a tudományért művelte, hanem azért, hogy használni tudjon vele. A tudományok, s elsősorban a természettudományi ismeretek zseniális népszerűsítője volt. ma sincs méltó követője.** Személyes élményeim rajzanak fel akkor is, amikor népnyelvi és néprajzi gyűjtéseimet forgatom, egyrészüket u. i. azokon a helyeken szedtem össze, amelyeken Herman Ottó is gyűjtött. Több mint 159 gyűjtőpontról tudunk. Kérdőíveivel telehálózta az egész országot, s munkatársi alapon a gyűjtők százának segítőkészsége támogatta őt munkájában.

A modern nyelvatlasz, il- letőleg a néprajzi atlasz, u. n. munkaközösségi munkamódszerének is egyik kezdeményezője volt nálunk. Adatokat, tárgyi, néprajzi eszközöket kérő leveleivel kereste fel ismerőseit, de elsősorban a falu tanítóit. Pontos rajzok, sematikus ábrázolások tették érthetővé kéréseit. Ma tudománytörténeti értékűek ezek a levelek.

A kölcsönösség alapján hozzá is az érdeklődők, a tanácskérők százai fordultak, s nem véletlen az, hogy az Egerben tartózkodó, alkotó Gárdonyi Géza is éppen Herman Ottóhoz fordult szaktanácsért, aminek eredményeképpen Gárdonyi 1898. április 5-én levelet kapott Herman Ottótól. A Budapesti Hírlap hasábjain Gárdonyi Géza tollából egy tárca jelenik meg „A csonka pók’* címen. A természetet kutató, vizsgáló, Eger határát oly gyakran felkereső, az állatok, a bogarak, a növények világába menekülő Gárdonyi tudományos pontossággal figyelte a pókok életét is, s ebben a tárcájában ügyesen szőtte mondanivalójába a csonka pók leírását. A tudományos világ egyik nagysága azt merte állítani, hogy Gárdonyi ezt a leírást tudományos műből vette, talán éppen Herman Ottónak, a magyar pókokról írt szintén úttörő munkájából. Ennek megcáfolására írta Herman Ottó Gárdonyinak: ,,

Ezennel

bizonyítom, hogy Gárdonyi Géza írótársam, „A csonka pók” című tárcájában helyesen írta le a bikapók ritkább faját, s hogy a leírást csupán közvetlen megfigyelésére alapíthatta. Kelt Bpesten, 1898. április 3-kán. Herman Ottó, a magyar pókászok czéhének nyugalmazott atyamestere’*.

A továbbiakban elsősor- ban módszeréről, műhelymunkájáról szeretnék beszélni, s így adni képet néprajzi és nyelvészeti vonatkozású úttörő kezdeményezéseiről, kiadásra ért és megjelent munkáiról.

Herman Ottó elsősorban mint természettudós volt nagy, s a természettudós látása. illetőleg szemlélete dominál minden alkotásában, de a magyar néprajzkutatás is egyik atyamesterét tiszteli benne, s a szaknyelvészek számára is sok vitás népnyelvi kérdésnek sajátos, néprajzi módszerrel való megoldásában követendő példákat nyújtott. Néprajzi érdeklődése tette nyelvésszé is, helyesebben a népnyelv iránti érdeklődése és szeretete támogatta, tette teljesebbé néprajzi kutatásait is.

Úttörő jellegű munkássága abban a tekintetben is, hogy a tudományok összeműködé* A TTIT rendezésében, Egerben megtartott Herman Ottó em JékOnnepélyen elhangzott elő

bdás.

sének szükségességét hirdette, illetőleg valósította meg. Lényegében nem polihisztor volt, hanem követője és megvalósítója a komplex-kutatás elvének. Módszertani szempontjaiban szinte annak az engelsi tételnek adott életet, hogy a rokon tudományok egymásba való átmenetét kell előtérbe állítani. Valóban, néprajzi munkásságának perspektíváját tágította a nyelvi vonatkozások állandó kiemelésével, és a nyelvészeti stu- diomok támogatásának igény- bevételével is. Nemcsak a néprajzi tárgy érdekelte, hanem annak neve is. s a tárgyak népi elnevezéseit éppen olyan szorgalmasan gyűjtötte, mint magukat a tárgyakat. Nyelvi, nyelvészeti problémákat, kérdéseket old meg, sikerrel alkalmazott néprajzi módszerével. Az ő munka- módszerével mutatta meg először nálunk azt is, hogy a modern nyelvjáráskutatás összetett feladat, s egy tárgykörben végzett szókincsgyűjtés néprajzi jellegű munka is, azaz tekintetbe kell venni a jó népnyelvgyűjtőnek a néprajzi szempontokat is.

Tje lássuk mindezt konk- rét példák keretében is:

Először: Hogyan old meg

egy vitás népnyelvi kérdést, néprajzi módszerrel? Valamennyien ismerjük gyermekkorunk kedves játékát, az Is- pilángot: Ispiláng, ispiláng, i3- pilángi rózsa ... Gyermekeink ma is játsszák, az egész magyar nyelvterületen egyik legelterjedtebb gyermekjátékunk. Magyarnak érezzük, s Pósa Lajos, a gyermekversek költője — Herman Ottó égjük írása szerint —: „Bírókra kelt volna azzal, aki az ispiláng- nak legősibb magyar származását tagadásba vette volna, azért keresztelte feleségének egyik verskötetét is Ispiláng- nak”.

y_\kár Béla, az ispiláng hangsor németből való származását vetette fel. Simonyi Zsigmond cáfolja állítását, s szerinte már csak azért sem lehet az ispiláng hangsor a német ich spiel ein átvétele magyar szájon, mert nincs a magyar szövegnek német megfelelője. Ekkor siet a a szaknyelvészek segítségére néprajzi módszerével Herman Ottó, s a vitát el is dönti. Vikár a helyes megoldást megsejtette, de a módszeres bizonyítás valójában Herman Ottó érdeme. Herman kérdéseket küld szét Somogy tanítóihoz, s kéri a feltételezett Ich spiel ein, ich spiel eine Rose vers kiegészítését. A válaszok egyértelműen bizonyítják, hogy megdőlt Simonyi érve, van e verssornak német megfelelője, s a magyar gyerekek a német leánykáktól vették át, persze elferdített formában a vers első sorát. A magyarnak tartott, érzett ispiláng tehát a német ich spiel ein átvétele, — s így helyes etimológiáját kaptuk ennek a hangsornak.

Másodszor: A néprajzi és

népnyelvi kutatás módszerének teljes egységben való alkalmazását tükrözi A magyar halászok c. úttörő könyve is. A néprajz és népnyelv tudománya számára egyformán nagy értékű mű ez. Hogy a halászat a magyar néprajz tág területének legjobban ismert része, ennek a munkának az érdeme, de ez a könyv a magyar nyelvtudomány, közelebbről a lexikográfiai és lexikológiai kutatás számára is felbecsülhetetlen értékek tárháza. E munka megírása előtt, magyar szótáraink alig 200 halászati mesterszót és kb. 175 halnevet foglaltak magukban, s e mű több mint 1800 halászati műszóval és 460 halnévvel gazdagítja szótári szókészletünket. Ebből a műből csak egy részt emelek ki: Hogyan látja és hogyan festi a halász hangsorral a halak mozgását: A hal felszáll, pipál, vagy szopákol, ívik, vívódik, fördik, elfekszik, megfekszik, van járása, kilép, kibúvik. bevonul, kivonul, barangol, legel, seregbeverődik,

szétriad, játszik, kapkod, siklik, csapkolódik, pergelődik, burványlik, pörsöl, bukkol, stb.

1\| ásik hatalmas munkája: „A magyar pásztorok nyelvkincse1’ nemcsak a tudós érdeklődés számára tartogat kincseket, hanem azok számára is, akiket érdekel nyelvünk szógazdagsága, kifejező, képi ereje. Ifjúságunk és mindazok számára, akik vallják azt az Illyés Gyulai tételt, hogy sok ember szájában — sajnos, —■ nyelvünk olyan szomorú állapotban van, hogy igazánból szavak megtanulására is szükségünk volna, melegen ajánljuk e mű tanulmányozását, mert hatalmas mennyiségű szavával a mi egyéni szókincsünket is gyarapítani képes.

Nem is olyan régen az egyes társadalmi rétegek szókincsével kapcsolatban az a téves nézet uralkodott, hogy az ipari munkásoknak, a parasztoknak, a halászoknak és a pásztoroknak szókincse szegényes, szűkkörű. Elég cáfolatnak, ha kezünkbe vesszük Herman könyvét. Több mint 15 000 címszó szerepel benne. A szavak jelentésükkel egy határozott fogalmat alkotó körbe illeszkednek bele, s már abban is úttörő ez a könyv, hogy benne kaptuk az első, fogalomkörök szerint szerkesztett magyar szótárt. A fogalomkörök, illetőleg a szócsoportok például: A ház és tája, Járóművek és részeik — Pásztorszervezet. A jószág — A ló szótára — Pásztor-csillagászat, stb. Rengeteg szó van ezekben a csoportokban felhalmozva. A Magyar Nyelvőr 40. évfolyamának gazdag anyagát is beledolgozta. Különösen értékesek értelmezései. Simonyi jegyzi meg a mű bírálata kapcsán, hogy Herman felvilágosításai, értelmezései nélkül „sok népies kifejezést meg sem értenénk ... ezekre a felvilágosításokra nagyon rászorultunk, s ez az új szókönyv ...a magyar nyelv búvárának egyik értékes forrása lesz, s mindenkor hálával fog a nagynevű szerzőre gondolni“ — Bámulatos szorgalommal állítja össze egy-egy szó rokonértelmű változatait is. A német jövevényt, a bitang hangsort (eredeti jelentésében: zsákmány) népes szócsaládba illeszti bele: bitang, barangoló, csatangoló, csavargó, eltévedt, kóborgó, kószáló, tilosban járó, urahagyott, uratlan, uraveszett, gazdátlan, gazda nélküli.

rF* udományos nyelvét ő maga is azzal tette kifejezővé, szinte művészivé, hogy szép magyar nyelvünk gazdag szókincsének rejtett tartalékait is felhasználta. Egyik legnagyobb érdeme, hogy világos, kifejező, érthető tudományos magyar nyelvet teremtett. Nem erőszakkal, nem mesterkélt nj’elvújítással, hanem a régi magyar nyelv és elsősorban a népnyelv kincseinek kiaknázásával, fel- használásával. Egyik kortársa ezzel kapcsolatban ezt írja róla: „Hermán Ottó, a tudós természetvizsgáló, ki népszerű felolvasásaival a fővárosi közönség kedvencévé lön, nemcsak azért rándul a szabad természetbe, hogy tudományos tapasztalatokat gyűjtsön, hanem azért is, hogy ép nyelvérzéke koronként felüdüljön a nép nyelvének hallásán.” Grammatikai helyesség és stildísz egyformán erénye az ő stílusának.

Tudományos nyelvünk ma- gyarsáeának problémája ma is probléma. Iránymutató ma is, amit erről Herman Ottó mondott: „Amit írunk, azt érthesse meg, nemcsak a szó szoros értelmében vett szakember, hanem minden művelt magyar ember is, alkotásaink, amelyeket a nyelv terén tennünk kell, ne vétsenek a nyelv szabályai, szelleme ellen, ne bántsák az ép nyelvérzéket". A megfelelő műszavakat nem betűfordítással, nem tükörszavakkal teremti meg, hanem elsősorban a legegészségesebb módszerrel: a

népnyelv szavainak felhasználásával. Meg is fogalmazta módszerének alapelvét: A nép nyelve kincsesbánya, amelyet még a tudós sem hanyagolhat el. — Amikor például nagy munkájában, a pókokról írt monográfiájában a megfelelő magyar műszavakra volt szüksége, nem gyártott neolo- gisztikus, mesterkélt szavakat, hanem átvette a népi takácsmesterség szavait. Ezért annyira szemléletesek, kifejezők ebben a szakmunkában a terminus technikusok: fogas, fonalszűrő, cséve, serte, stb. Csak úgy emelkedik ki Herman Ottó értékes kezdeményezése, ha kora tudományos nyelvének idétlen szógyártmányait, szónyomoré- kait állítjuk ide elrettentő példasornak: vérteny, lődör, botrog, talpáig (a mosómedve fülsértő neve), édenc (a paradicsommadár), lepcsényes, tajkonc, őrlecs, (a tengeri disznó,) Ennek a kába szógyártásnak mondott nemet Herman Ottó, s ebben felbecsülhetetlen szolgálatot tett hazájának, a magyar tudománynak; mert nem kevesebbet csinált, mint azt, hogy a zagjrva tudományos nyelv kiiktatásával ledöntötte azt a válaszfalat is, melyet ez a zagyva nyelv emelt a tudomány és az olvasóközönség közé. Teljes igazság, amit ezzel kapcsolatban írt: „A művelődésnek fegyvere a nyelv, föladata. magasztos, de nehéz is, mert hivatása egyfelől az, hogy fejlessze a tudományt, másfelől, hogy e fejlődéssel élő hatást gyakoroljon a nemzet egészére. Az élő hatás pedig abban a percben megszűnik, amelyben a hatások kölcsönössége megszakad, a köz- érthetőség megcsökken.. .*

zért indított éles harcot különösen a szógyártók ellen, akik olyan szavakat alkotnak legtöbbször, „amelyektől az ép nyelvérzékű szakember — elkapja a fülét is.” Az egészségesebb módot ő mutatta meg: a nép szókincsét is fel kell használnunk a tudomány nyelvének gazdagítására.

Herman Ottó tőről metszett magyarságú tudományos nyelve a legnemesebb magyar hagyományok örököse és tovább vivője: Földi Jánosék szép és tiszta magyarsággal alapozott szaknyelvét értjük e hagyomány legértékesebb részének.

Hermann Ottó „A műnyelv kérdésében” című cikkében külön feltárta a magyar tudományos nyelv megteremtéséhez szükséges szempontokat. Nevelő hatást azonban elsősorban saját példájával, gyakorlatával fejtett ki. Valóban, Herman Ottó minden tudományos munkájában mesteri nyelven, művészi, kifejező és érthető nyelven szólalt meg. Ebben ma is követendő példa! Jellemző, hogy akkor, amikor egyik írótársa kérdést intézett hozzá, melyik a legkedvesebb könyve, Herman, a nagy nevelő, Comenius Orbis Pictus című művét említi, s még jellemzőbb, a megokolá- sa: „Azt hiszem, hogy ennek a könyvnek köszönöm azt a tömörséget és világosságot, amely talán írásaimban érezhető*’.

AT őst engedjék meg, hogy

iTJt befejezésképpen és

szakmámhoz híven, a a legnagyobb hódolattal hajtsak fejet a nyelvművész és nyelvművelő Herman Ottó előtt is, ha semmi másban, de abban feltétlenül vegyük mi is példaképnek, hogy édes anyanyelvűnk rajongó szerelmese volt, nem írt forró vallomásokat nyelvünkről, és nyelvünkhöz, de a gyakorlatban, a nyelvművelésben, a nyelv szépítésében és gazdagításában fáradhatatlan volt. Megvalósította Bessenyi György óhaját: „Okosok írjatok úgy, hogy szeressenek, értsenek benneteket, s mosolyogva, könnyezve csudálkozzanak rajtatok". Ma Herman Ottót szeretjük, értjük, s a magyar tudomány haladó hagyományainak egyik legértékesebb letéteményesét tiszteljük benne.

Dr. Bakos József,

főiskolai tanár

Közeledik a tavaszi munka, szaporodnak a hírt adó levelek: hol, hogyan készültek fel az idei mezőgazdasági évre. Februárban eddig közel 350 levél érkezett szerkesztőségünkhöz, amelyeknek nem is kis része éppen ezzel a rendkívül fontos feladattal, a falu dolgozóinak április 4-i felajánlásai teljesítésével foglalkozott.

Benárd Géza, a lőrinci gépállomás laboratóriumvezető aa- ronómusa, egy beszélgetéséről számolt be, melynek keretében községe egyik egyéni gazdájával megvitatta, hogyan is kell felkészülnie a tavaszi munkára. Szelektorozás, csí- ráztatás, csávázás, a talaj tavaszi ápolása — s egyéb rendkívül fontos agrotechnikai munka elvégzése szerepelt eb ben a beszélgetésben. Reméljük, Benárd elvtárs szavai meggyőzték hallgatóját, s meggyőzik a többi gazdát is: a szovjet agrotechnikai módszerek több kenyeret jelentenek.

Kedves levél érkezett Mező- szemeréről is, iá. Jakab József számolt be az Üj Világ Termelőszövetkezet tavaszi készülődéséről, hogy a termelő- szövetkezet nagy lendülettel látott a jószágtenyésztéshez is. Száz férőhelyes sertéshizlalót, 500 férőhelyes baromfiólat építenek a szövetkezeti tagok, akik felismerték, hogy milyen nagy jövedelmet biztosít az

A Hevesi Földművesszövetkezet ügyvezetőjének, Patkó elvtársnak javaslatára a hevesi és átányi földművesszövetkezet tagsága között mintegy 3000 darab kincses kalendáriumot osztottak szét. Igen nagy örömmel fogadták az ajándékot, mert hisz a dolgozó parasztságunknak igen nagy szüksége van a hasznos útmutatóval ellátott kalendáriumra.

Helyes, szép kezdeményezés volt a Hevesi Földművesszövetkezet részéről ez a kedves ajándék, mert hiszen a kincses kalendárium tartalma, annak ■minden egyes sora a mi dolgozó parasztságunk részére van megírva. Tájékoztatja képekben az ország eseményeiről. Azonkívül a mezőgazdaság fejlesztése terén ad igen nagy segítséget az agro- és zootech- nika bevált módszereiről. Dolgozóink bármikor elővehetik,

Heves megj'e postahivatalai és kézbesítői igen nagy lendülettel fogtak hozzá a felszabadulásunk 10. évfordulójára tett vállalások megvalósításához. Nem kis feladatokat tűztek maguk elé: többszáz dolgozóhoz eljuttatják pártunk valamelyik lapját. A vállalásokat megvalósítás követte. Eredményes és szép munkát végeztek Eger város kézbesítői, közöttük Csirke Sándor, aki január hónapban 30 Szabad Nép, 19 Népújság és két Tartós Béke előfizetőt, illetve olvasót gyűjtött. Jó munkát végzett Fischer József is. aki 5 Szabad Népet, 10 Népújságot és 4 Szabad Föld előfizetőt. Békési József, 8 Szabad Nép és 1 Tartós Béke, 9 Népújság. 1 Szabad Föld előfizetőt gyűjtött.

Az egri postahivatal versenyben van április 4 tiszteletére, a gyöngyösi postahivatallal. Itt is lelkes, serény munka folyik. Nagyban segíti a kézbesítők munkáját Kocka elvtárs, a hivatal vezetője és Dobos elvtárs a hírlapfelelős. Rendszeresen, kétnaponként értékelik az elért eredményeket. Meg kell említenünk Szabó Ferenc kézbesítőt, aki 10 Szabad Nép, 40 Népújság, 13 Szabad Föld és 8 Tartós Béke előfizetőt gyűjtött. Igen jó munkát végeztek még Szűcs István, Zörög József, Tarjányi Sándor kézbesítők. A többiek is 8-t-IO új előfizetőt gyűjtöttek,

Február 14-én a hevesi posta- hivatal levelet küldött hozzánk, melyben arról értesít bennünket, hogy hazánk fel- szabadulásának 10. évfordulójára a hevesi kézbesítők 40 új Szabad Föld előfizetőt szerveznek, ehhez sok sikert és jó munkát kívánunk.

Az elmúlt hónaDbán serény munka folyt a többi hivatalnál is. Például Halmajugrán Kovács Gábor, Adácson Győri János, Gyöngyöshalászon Gulyás András, Pély községben Kocsis János kézbesítők igen szép és eredményes munkát végeztek. Jó munkájukat a Népújság kiadóhivatala oklevéllel jutalmazta.

Verpelét község postahivatala igen nagy fába vágta a fejszéjét. Elhatározták, hogy április 4-re „Ahány ház, annyi pártsajtót” szerveznek a fel- szabadulás 10. évfordulójára. Igen eredményes munkát végzett Karóckai István kézbesítő, aki az elmúlt néhány hét alatt 58 Szabad Nép, 59 Szabad Föld és 2 Népújság előfizetőt gyűjtött. Jó munkáját a Népújság kiadóhivatala szépirodalmi könyvvel jutalmazta. A verpeléti kézbesítőknek a kitűzött feladatok megvalósításához. jó munkát kíván a Népújság szerkesztősége és kiadó- hivatala.

TÓTH JÓZSEF Népújság kiadóhivatala