Népújság, 1955. február (10-17. szám)

1955-02-17 / 14. szám

Í955 február 17. csütörtök. n'épujsXg 3 Jó módszerek segítik a rózsái IX-es akna termelését A MÁTRAVIDÉKI Szénbá­nyászati Tröszt üzemei közül mostanában mindig a rózsái IX-es akna jó munkáját illeti a legtöbb elismerés, a legtöbb dicséret. Az elmúlt év folya­mán számtalan nehézséggel és lemaradással küzdöttek a ró­zsái bányászok. Most nap, mint nap aratják a sikereket. Az üzem 109—110 százalékos terv­teljesítéséről a Szabad Nép és lapunk is sokszor emlékezik meg dicsérettel. Személyes látogatás és ta­pasztalatok alapján győződ­tünk meg arról, mi a sikerek titka és hogyan jutottak el a rózsaiak szép eredményeikhez. Nemrég zajlott le Budapes­ten a szénbányászat legjobb dolgozóinak tanácskozása, ahol Rákosi és Czottner elvtársak útmutatásai alapján megszab­ták bányaüzemeink legfőbb feladataikat. A rózsaiak meg­fogadták ezeket a hasznos út­mutatásokat. Az üzem műsza­ki és politikai vezetői a tanács­kozás tapasztalatait felhasznál­va, sokat javítottak irányító munkájukon, jobban a talpuk­ra álltak. Azóta egyre több és több csille értékes szén gördül a kötélpályán a Mátra vidéki Erőmű kazánjai felé. REND A LELKE mindennek! Ezzel a jelszóval láttak hozzá a munkához. A szállítóvágato­kat kitisztították, rendbehozták a gépeket, összeszedték az el­szórt, pusztulásra ítélt alkat­részeket, bányafákat. Tudták jól, hogy a rend megszünteti a pazarlást. „Most már akár a túróscsuszát is meg lehet enni a földről, olyan tiszta minden“ — mondják tréfálkozva a bá­nyászok. Később meggyőződ­tünk róla, hogy valóban rend van mindenütt. Vegyük sorra, melyek azok a tényezők, amelyek a rendte­remtés után serkentőleg ha­tottak az üzem termelésére. A X-es front dolgozóit láto­gattuk meg. A munka éppen szünetelt, mert leégett a szál­lítószalag motorja, azt javítot­ták. Volt hát idő beszélgetni Sándor József frontaknásszal és a front derék bányászaival. Beszélgetés közben sok szó esett a régi és jól bevált hasz­nos módszerekről, mozgalmak­ról. — Itt van például a há­romhetes mozgalom — magya­rázza a lapát nyelére támasz­kodó Kiss József. Ügy tudjuk, hogy februárban és március­ban 10 ezer forintot osztanak szét azokon a frontokon, me­lyek három hét alatt teljesítik a havi tervet. Igyekszünk ám mi is, mert eddig úgy látszik, hogy nekünk is jut belőle va­lami. — Es vajon, ki mennyit kap? — Nálunk mindenki egyfor­mán részesül, mert a bérrende­zés óta kollektív bérezés van. SOKAT LEHETNE beszélni a kollektív bérezés előnyeiről. E helyett --széljenek röviden maguk a tények. A front há­rom harmadának teljesítményét együtt számolják el és min­den dolgozóját egyformán fi­zetik. Azóta nőtt az egy főre eső teljesítmény, kölcsönösen segítik, támogatják egymást, nevelik a fiatalokat, egyszóval javult a kollektív szellem. Mű­szakváltáskor már nincs ve­szekedés, jó állapotban adják át egymásnak a fülkéket, meg­becsülik a gépeket, hiszen mindez közös érdek. A X-es front példája fényesen bizo­nyítja a kollektív bérezés elő­nyeit. Előreláthatólag műsza­konként mindenki 80 forintot tud keresni és mindenki meg­kapja a 300—400 forintos pré­miumot. Az új bérezési rendszer se­gítette elő az egyéb mozgal­mak „újjászületését“ is. Szabó János, az utolsó fülke vájára elmondja, hogy most már nem­csak papíron, hanem a gyakor­latban is él a melegcsákány- váltás. Ezelőtt gyakran előfor­dult, hogy az egymást váltó csapatok odakünn a külszínen találkoztak, de most addig sen­ki sem mozdul a frontról, amíg a váltás meg nem érke­zik. Régóta bevált és most is hasznos szovjet módszer a cik­lus alkalmazása. A X-es front dolgozói büszkék arra, hogy ők most is mindig betartják a cik­lust. Mindennap egyidőben szeneinek és egy időszakban szerelik át a kaparószalagot. Most is nagyon kell sietniük, nehogy a motorhiba miatt ki­zökkenjenek a megszokott me­netből. NEM IS KELL sokáig vára­kozni. A kijavított motor újra dolgozik, megindul a gumisza­lag. Szorgalmasan munkához látnak. Biztatást, lelkesedést, erőt öntenek mindenkibe Sán­dor József frontaknász bátorí­tó szavai: „Gyerekek, most az­tán rajta, ne csüggedjetek a kiesés miatt, ha minden jól megy, nemsokára behozhatjuk azt a kis lemaradást.“ S az iz­mok megfeszülnek, a kaparó­szalag megtelik, szinte egymást túrják rajta a hatalmas lignit darabok. Szorgalmasan dolgo­zik Szabó János, Kovács János és Kocka Károly, akik egy mű­szak alatt egyenként 100—140 mázsa szenet is kitermelnek. Nem lehet panasz a többiekre sem, mint ahogyan ezt a 7—8 köbméteres átlagteljesítmény is bizonyítja. így könnyen túltel­jesíthetik az ezertonnás fel- szabadulási verseny vállalásu­kat Az összetartásból, a jó kol­lektív szellemből magától adó­dik, hogy itt sem idegen a „Ne­velj új bányászt“-mozgalom. Többen vannak itt új dolgo­zók. Nemrég került ide Vajda István, aki patronálójától, Ju­hász Istvántól kap sok segítsé­get. Hagymást Sándor szintén új dolgozó. Mint katona került az üzemhez, ezelőtt két hónap­pal. Azóta Ács András mellett dolgozik, hallgat a szavára, so­kat tanult tőle. Hagymási elv­társ ma már 6—7 köbméter szenet is kitermel egy műszak alatt. HA MÁR Rózsában járunk, feltétlenül szólnunk kell a mill- szekundumos robbantás alkal­mazásáról. A Xl-es front dol­gozói Garamhegyi József mér­nök vezetésével még az elmúlt év. őszén kezdték a robbantási kísérleteket. Decemberben már jó és alkalmazható módszernek tartották, elismerték előnyeit, hiszen 10 százalékkal növelte a dolgozók teljesítményét. Most azonban különböző műszaki és szervezési nehézségekre hivat­kozva mégsem alkalmazzák. Mi hát az igazság? A gyakorlat be­bizonyította, hogy a millsze- kundumos robbantás a lignit­bányáikban is alkalmazható. Az is igaz, hogy a tröszt bányái­nak fejtési és talajviszonyai kö­zött sók akadály, nehézség és gátló körülmény akad. Ez azonban mégsem jelentheti azt, hogy most már ne alkalmazzák ezt a módszert, lemondjanak róla. Az állandó kísérletezés, törekvés és tökéletesítés, a gyakorlati tapasztalat előbb- utóbb eredményre fog vezetni. Az új módszer szakértői Sán­dor József, Hordós Ferenc, Hegyi András és Kajó Antal továbbra is csak kísérletezze­nek szorgalmasan. Az üzem műszaki vezetői ne adják fel az újért, az eredményesebb mód­szerekért folyó harcot. Segít­sen a párt- és szakszervezet is, mint ahogyan ezt eddig tette a többi jó módszer életrehívásá- ban. Ne nézzék tétlenül, hogy az új robbantási eljárás ügye ma már nem talál kellő támo­gatásra az üzemben. A FELSZABADULÁSI mun­kaversenyben a IX-es akna ve­zet. Jó munkájával, szép ered­ményeivel példaképül áll me­gyénk bányaüzemei előtt. Mindannyian azt várjuk és azt kérjük az üzem bányászaitól, hogy a verseny hátralevő idő­szakában is legyenek méltók jelenlegi hírnevükhöz. Császár István A Népújság szerkesztőbizottságának közleménye „Egy kis dolog — s ami mö­götte van“ címmel cikk jelent meg a Népújság 1854. október 14-i számában Gyurkó Géza aláírással. A cikk a MOKÉP megyei vállalatvezetőjét, Szál­lási Gyulánét bírálta. Az ille­tékes felsőbb pártszervek s a szerkesztőbizottság vizsgálatot folytatott a cikkben felvetettek, s a cikk ellen benyújtott til­takozások alapján — sa kö­vetkezőket állapította meg. A cikk írója hibát követett el abban, hogy Gáspár Rudol­fot, aki meglopta a nép álla­mát, nem ítélte el teljes hatá­rozottsággal, s ezzel akaratla­nul is szerecsenmosdatást vég­zett. Több adatbeli tévedése is — például Gáspár-segély — Mészáros Andrásné filmszállí­tó ügye — eltorzítja a cikket, t amelynek a hangja több helyütt túlzó, nem egyszer sértő. Túl­zás az a megállapítás, hogy „Szőllősi Gyuláné kiskirállyá nőtte ki magát“. Megállapítást nyert azonban az is, hogy a cikk alapvető té­tele helyesnek bizonyult. A vállalaton belül ott volt, s mint a későbbiek is igazolták, lazította a fegyelmet az osztály­ellenség, amelynek csak egy ré­sze került el a vállalattól. Helytálló az is, hogy Szőllősi Gyuláné igazgatói magatartá­sa határozottan kifogásolható, merev, rideg a dolgozókkal szemben, több emberségre van szükség, hogy maradéktalanul­megfeleljen vezető beosztásá­ban. Szőllősi Gyuláné ezzel a magatartásával természetszerű­leg válaszfalat húz a vezetés és a beosztottak közé, ugyan­akkor ezzel nyújtott lehetősé­get az osztályellenség munká­jához. A Népújság szerkesztőbizott­sága megtárgyalta a cikket, s hibáiért elmarasztalta íróját, annál is inkább, mert ezek el­ködösítették a cikk alapvetően helyes mondanivalóját, ugyan­akkor nem tették lehetővé, hogy a vállalat igazgatója, Szől­lősi Gyuláné rádöbbenjen ko­moly magatartásbeli hibáira. Vidám ismerkedési estet rendeztek az egri Szvorényi úti gazdakörben Hosszú, lelkes előkészítő munka után jól sikerült ismer­kedési estet tartottak 13-án az egri Szvorényi úti gazdakör helyiségében, a három egri gazdakör tagjai. A 9. sz. álta­lános iskola növendékei a Hó­fehérke c. mesejáték egyik je­lenetét adták elő, majd utána Nagy Lajos, a gazdakör elnöke számolt be az eddigi eredmé­nyekről és a további feladatok­ról. Később az állami áruház kamarakórusa népdalfeldolgo­zásokat adott elő, majd befeje­zésül családias hangulatú mu­latság kezdődött. HAZÁNK EGYIK legöre­gebb üveggyára a Mátra egyik festői völgyében, Parádsasvá- ron van. Közel egy év óta sok örömet szerez azoknak, akik szeretik az üvegből készült díszeket, színes, festett kész­leteket. Alig 9 hónapja az új­jáépített gyárban megindult a termelés. Először csak egy ke­mence készítette az üvegpoha- rakat, de csakhamar kijaví­tották a másik két égetőke­mencét is és 1954. október óta már ezek is termelik a szebbnél szebb üvegdíszek, vá­zák, boros, vizes, és likőrös készletek anyagát. Amikor belépünk az üzem­be, érdekes látvány tárul sze­münk elé. A kemencék előtt 25—30 ingujjra vetkőzött munkás — kezében hosszú üvegfúvóval — sürög-forog. A fúvók végén lévő tüzes kis ÜVEGFÚVÓK — Látogatás a parádsasvári üveggyárban — gömb nem más. mint a folyé­kony üveg, melybe levegőt fújnak, s csakhamar akkorára nő, amilyenre épp formálni akarják a készítendő tárgya­kat. Hogy a kívánt alakot, a készítendő üveg felvegye, for­mákba teszik, s úgy fújják bele a megfelelő mennyiségű levegőt. Mindez pillanatok alatt történik, mert az üveg­massza hamar kihűl, s bizony ha ügyetlen a vele dolgozó, sok selejtet gyárthat. DE HALADJUNK tovább. Az üzem igazgatójától megtud­juk, hogy a felszabadulási ver­senyben eddig 400 likőrös, 200 vizes és 100 boros készle­tei készítettek terven felül. Ebben az évben már 800 szí­nes, gyönyörűen festett virág­vázát, s asztali dísztárgyat ké­szítettek. Legszebbek közülük a hattyút ábrázoló eredeti szí­nű hamutartók, melyekből ed­dig terven felül 2000 készült el. A festőkhöz érve színpom­pás kép fogad. Akik ebben az üzemrészben dolgoznak, való­ságos festőművészek. A virág­vázákra csipkéket, virágokat és ízléses figurákat festenek. De szépítik a boros üvegeket, poharakat és díszeket is. A mintákat Stadler Rudolf, a műhely vezetője tervezi. Mesterségét még nagyapjától tanulta, s örömmel mondja, hogy azok a fiatal lányok, akik mellette dolgoznak, mind tőle tanulták a festést. A befestett üvegtárgyak in­nen a kemencébe kerülnek, ahol a mintákat ráégetik. Utoljára néztünk el a kará­csonyfadísz készítőkhöz. Ra­gyog, csillog itt minden. Múlt év karácsonyára közel 100 ezer díszt készítettek. Valamennyit értékesítették, azonban az ün­nepek után folyamatosan ké­szítik azokat tovább, hogy az idei karácsonyra még bő­vebben jusson minden város­ba, faluba a csülogó, arany, ezüstszínű gömbökből, • diók­ból, gombákból, csúcsokból. Ebből havonta közel 80 ezer darabot készítenek, s a na­gyobb gömbökre — a kék szí- nűekre — a Mátra legszebb tájait festik. MIKOR MUNKÁJUKAT végzik, nem feledkeznek meg arról sem. hogy vannak olya­nok, akik tönkre akarják ten­ni munkájuk gyümölcsét, el akarják rabolni a gyermekek boldogságát. Az atombomba eltiltását követelő ívek üzem­résztől üzemrészig, dolgozótól dolgozóig járnak, s ma már egyetlen dolgozója sincs a gyárnak, kinek neve hiányoz­na onnan. A IV, magyar bé­kekongresszusra üvegből szép nagy földgömböt készítenek, melyre ezt a feliratot írják: „A parádsasvári üveggyár dolgo­zói azért harcolnak, hogy bé­ke és boldogság legyen az egész világon“. Áru — számla nélkül A Heves megyei Vas- és Műszaki Nagykereskedelmi Vállalat látja el vasáruval me­gyénk minden árudáját. Az üzletek vezetői kíváncsian bontják fel az érkező csoma­gokat, vajon küldenek-e vele számlát? Az egercsehi bánya­telep, a felnémeti, mátrade- recskei, szilvásváradi és péter- vásári boltoknál ugyanis az a tapasztalat, hogy bár az áru hiánytalanul megérkezik, azon­ban a leszállított áruféleségek­hez a számlát csak két-három heti késéssel küldik el. Ez kés­lelteti az áru forgalomba ho­zatalát. Nem volna egyszerűbb, ha nagyobb gonddal végeznék a csomagolok feladatukat s csa­tolnák az áruhoz a számlát is? Nem így kell takarékoskodni ! (Tudósítónktól.) A vámosgyörki Haladás TSZ több tagja február 4-én Gyön­gyösre ment. A tagok úgy gon­dolták, hogy a csoport részére néhány dolgot megvásárolnak. A kocsikenőcsük éppen fogya­tékán volt, elmentek a Gyön­gyös és környéke Kiskereske­delmi Vállalat 22-es számú festéküzletébe kenőcsöt vásá­rolni. A kiszolgáló nem adott kenőcsöt, mivel nem hozták magukkal vödröt, lavórt, bö- dönt, fazekat, vagy ha úgy tet­szik, dézsát. A szabály megtiltja, hogy edény nélkül kenőcsöt adjanak ki. A csoport tagjai hiába hi­vatkoztak arra, hogy nem áll módjukban naponta a városba szaladni, a kiszolgáló hajtha­tatlan maradt: sajnálom Ké­rem, a szabály az szabály. A kenőcsöt papírba is lehe­tett volna mérni, hiszen hideg van, s nem olvad el. Ezek után feltételezhető; ha a 22-es számú áruda ennyire takarékoskodik a papírral, ak­kor az országos versenyben ti- ső lesz — de nem az udvarias­ságból. Erki János Egyéves eredményeink megyénk szarvasmarha tenyésztésében (Tudósítónktól) Decemberben múlt egy éve, hogy a mezőgazdaság fejlesz­tésére vonatkozó párt- és kor­mányhatározat megjelent. Egy esztendő távlatából vizs­gálva, megyénk állattenyész­tése sokat fejlődött. Szarvas- marha tenyésztésünk — külö­nösen a minőségi szarvas- marha tenyésztés — jelentős eredményt ért el. Amíg 1953- ban 503 tehén volt törzskönyvi ellenőrzés alatt, (egyéni ter­melőknél még nem volt), 1954-ben már 1365 tehén ke­rült törzskönyvi ellenőrzés alá. A tejtermelés növekedése szinte napról napra érezhetővé vált. A tejcsárdák, tejcsarno­kok, s egyéb árusító helyek majdnem korlátlan mennyi­ségben látták el a dolgozókat friss tejjel. Amíg 1953-ban a törzskönyvezett tehenek átla­gos évi tejhozama megyei vi­szonylatban 2325 kiló volt, ad­dig az elmúlt évben ez 2841-re emelkedett. Az állatokkal való bánás­mód, a takarmányozás, az el­helyezés nemcsak az egyénileg dolgozóknál, hanem a szocia­lista szektorokban is meg­javult. Az állami tan- és cél­gazdaságok tejtermelésében legjobb eredményt a Hatvani Cukorgyári Célgazdaság nagy­teleki részlege ért. el: 108 te­hénnél 4101 kiló átlagot. Na­rancs nevű tehenük évi tej­hozama 7365 kiló volt. A ter­melőszövetkezetek közül a mezőtárkányi Győzelem sze­rezte meg magának az első helyet. A szövetkezet Füge nevű tehene 4827 kiló tejet adott a múlt évben. A közsé­gek között Nagyfüged került az élre, az egyéniek közül pe­dig Horváth Károly, zagyva- szántói dolgozó paraszt Bözsi nevű tehenével. A tejtermelés növekedése mellett nagy gondot fordítot­tak tenyésztőink a tej minősé­gére is. Törzskönyvbe csak azok az egyedek kerülhettek, amelyek 3000 kiló tejet ter­meltek, s a tej zsírszázaléka elérte a 3,6 százalékot. Te­nyésztőink túlhaladták a kö­vetelményeket: az állami gaz­daságok 3,8, tsz-ek 3,9, egyéni tehenészek szintén 3,9 zsír­százalékot értek el. Szarvasmarha tenyésztésünk egyik alapfeltétele a jó egye­dek kiválogatása, s ezek bor­jainak felnevelése. Tenyész­tőinknek ilyen irányban is megnövekedett a kedvük. Az üszőborjak nevelése mellett sokan bikaborjak nevelésével is foglalkoznak. 1954-ben 208 tenyészbikára kötöttek neve­lési szerződést, ebből 163 az egyéni parasztok szerződése. Apaállatok utánpótlásáról he­lyesen gondoskodnak a nagy- fügedi dolgozók, a tarnabodi és a zaránki parasztok. Amint látjuk, szarvasmarha tenyésztésünknél szép eredmé­nyeket értünk el. Szükséges, hogy a jövőben továbbra is biztosítsuk a jó egyedek kivá­logatását, a minőségi takar­mányozást, a helyes növen­déknevelést. így válik szarvas- marha tenyésztésünk egyre jö­vedelmezőbbé. Kovács Ferenc Értekezleten beszélték meg feladataikat az egri járás népi ülnökei Február 12-én délelőtt a me­gyei bíróság tanácstermében gyűltek össze az egri járásbíró. Ságnál működő népi ülnökök, hogy megvitassák munkájuk tapasztalatait, megbeszéljék feladataikat. A közel 60 népi ülnök előtt Egri Károly elvtárs, a járásbíróság vezetője mon­dott beszédet. Beszédében ismertette azt az utat, melyet bíróságunk a felszabadulás óta eltelt 10 év alatt megtett, majd a népi ülnökök feladataival, s eddigi munkájuk tapasztalatai­val foglalkozott. Az ülnökök a megbeszélésen beszámoltak egyhónapos működésük tapasz­talatairól, s hasznos javaslato­kat tettek a hivatásos bírák, s a bírósági tanácsok munkájá­nak megjavítására. A tanács­kozáson felszólalt Csirmaz Ár­pád elvtárs, a járási tanács el­nöke is. A népi ülnökök munkájával és feladataival lapunk későbbi számában részletesen is foglal­kozunk. KÖZLEMÉNY Az egri tanítóképző volt diákjai közül azok, akik 1954- ben képesítőztek és akik a ne­gyedik osztályba 1934—44-ben jártak, 1955 júniusában talál­kozót rendeznek. Kérem a volt osztálytársakat, hogy jöjjenek el a találkozóra minél nagyobb számban, s ha lehet, család­tagjaikat is hozzák magukkal. Az elhelyezésről gondoskodunk. Saját lakcímükön kívül kérem mindazoknak a címét is közöl­ni. akikről tudomásuk van. Kajcsa József gondnok Eger, Tanítóképző Az újjáépült üveggyár

Next

/
Thumbnails
Contents