Népújság, 1955. február (10-17. szám)
1955-02-17 / 14. szám
2 NÉPÚJSÁG 1055 február 17. csütörtök. Hét éves a magyar-szovjet barátsági szerződés Február 18-án a magyar és a Szovjetunió népei a világ minden békeszerető emberével együtt megemlékeznek arról, hogy hét évvel ezelőtt írtuk alá a magyar-szovjet barátsági, szövetségi és kölcsönös segélynyújtási szerződést. Ez a történelmi esemény megerősítette és szélesebb alapokra helyezte a felszabadított magyar nép barátságát és szövetségét a világ legnagyobb országával, a Szovjetunióval. 1948 február 18-án a Moszkvában aláírt szerződést, a szovjet és a magyar nép megbonthatatlan szövetségét és testvéri barátságát a mély őszinteség és a példátlan szilárdság jellemzi. Ez a szövetség és barátság a demokratikus, imperialista ellenes tábor országai között alakult, teljesen új, a nemzetek közötti kapcsolatok mintaképe. A két nép barátsága, szövetsége, kölcsönös segélynyújtása a teljes egyenjogúságon, a nemzeti érdekek kölcsönös tiszteletben tartásán, a békére irányuló közös törekvésen alapul. A széleskörű gazdasági és politikai segélynyújtással a népgazdaság fejlesztésére irányuló tervek baráti összeegyeztetéséből indul ki. Ez a barátság, szövetség és kölcsönös segélynyújtás a proletár internacionalizmus leninisztálini elveinek diadaláról tanúskodik. A két nép barátságát és szövetségét Marx—Engels—Lenin—Sztálin mindent legyőző eszméi forrasztják egybe. • A múltban a rothadó, tőkés, földesúri rendszer, s az ország alávetése a nemzetközi monopoltőke harácsoló érdekeinek, hazánkat nemzetközi elszigeteltségben tartották. Mindenekelőtt a Szovjetuniótól szigetelték el. Ezzel megakasztották fejlődésében. Többek között ez is oka volt annak, hogy a régi tőkés, földesúri Magyarország a három millió koldus, az írástudatlanság, a tömegnyomor országa volt. Ez a szerződés, amelyet 1948 február 18-án írtunk alá Moszkvában, kiemelte hazánkat a nemzetközi elszigeteltségből, ezzel szétzúzta azt az imperialista elméletet, hogy a kis nemzetek elvesznek a történelem színpadán. E szerződés eredményeként Magyarország teljes jogú megbecsült tagja lett a Szovjetunió vezette szabad népek családjának! S nemzetünk szabadsága, függetlensége a hatalmas Szovjetunióban biztos támaszra talált. A felszabadulás után a munkanélküliség, a tömegnyomor, a tudatlanság világából átléptünk a szocialista forradalom útjára. Az a feladat hárult a pártra és a munkásosztályra, hogy felszámolja a múlt nehéz és szégyenteljes örökségét, hazánkat elmaradott agrárországból iparilag fejlett és gépesített mezőgazdasággal rendelkező, fejlett kultúrájú országgá változtassa. Munkásosztályunk a párt vezetésével, a Szovjetunió támogatásával teljesítette ezt a feladatot. A Szovjetunió létezése és a szocialista tábor államai között fennálló kölcsönös támogatás biztosította egész népgazdaságunk arculatának megváltoztatását. Országunk elmaradott agráripari országból fejlett iparral és fejlett mezőgazdasággal rendelkező ipari agrárország lett. Az iparosításból,bőven jutott Heves megye dolgozói részére is. Az egykori füstÖ6, kovács műhelyhez hasonló üzemek ma modern felszereléssel rendelkeznek. Uj üzemek nőttek ki a földből, például a Gyöngyösi Váltó- és Kitérő- gyár, Gyöngyösoroszi Ércelőkészítő, a Gyöngyösi Szerszám- és Készülékgyár, Pe- tőfibánya az ország egyik legkorszerűbben felszerelt bányája lett. És még számos üzem épült, illetve alakult át modern üzemmé. Az ipari üzemek mellett számos mezőgazdasági nagyüzemet létesítettünk. Ezek az üzemek nagyban hozzájárulnak a dolgozók szükségleteinek kielégítéséhez. Mindez nem valósulhatott volna meg a Szovjetunió felszabadítása és anyagi támogatása nélkül. A szovjet és a magyar nép éppúgy, mint a szocialista táborhoz tartozó minden ország dolgozóinak érdeke: államunk gazdasági ereiének, kulturális fejlettségének kölcsönös gyarapítása. A magyar nép, Heves megye dolgozó népe látja, hogy a magyar és a szovjet nép összefogása, amelyet a szerződés megerősít, Örökké tartó, törhetetlen és megingathatatlan, hozzájárul a magyar nép további felvirágzásához és mindenképpen kihat országunk gazdaságának, a dolgozók életszínvonalának további emeléséhez, hozzájárul a világbéke megőrzéséhez. Bittner János MSZT megyei titkár. Levél a Szovjetunióba Az MN ŐSZ 10 éves évforduló lár* meqyénk asszonyai a szovjet asszonyok részére szeretetük leiéül szebbnél szebb alándéko- kat küldtek. A avónayösl Xll-es akna MNDSZ asszonyai herendi porcelánból készült bányászpárt küldtek szeretetük leiéül Valen tlna Vaszlljevnának, az í-’.ant közölt levéllel eavütt. Kedves Valentina Vasziljeva! Szeretettel gondolok arra a napra, mikor asszonytársaiddal együtt itt voltatok nálunk, a Mátra-hegység aljában, Gyöngyösön. Mi, a Magyar Nők Demokratikus Szövetsége tagjai olyan bensőségesen forró szeretettel üdvözöltünk és fogadtunk benneteket, ahogy csak magyar asszony tud benneteket, hős szovjet asszonyokat szeretni. Nem felejtlek el soha, ahogy beszéltél a hős szovjet katonákról, a Ti fiaitokról. Szemedbe könny szökött, mikor saját gyermekedről beszéltél, aki elesett a Nagy Honvédő Háborúban. Fényképed, ami a szovjet hősi emlékműnél készült, ahová a virágokat vittük, bekeretezve a bányász kultúrotthonunk falát díszíti. Fogadd el Valentina Vasziljeva tőlünk, bányászasszonyoktól ezt a kis ajándékot és díszítse otthonod, vagy dolgozószobád asztalát a kórházban. Ha rátekintesz, eszedbe fogunk jutni, hogy kicsi hazánkban, a Mátra- hegység aljában, Gyöngyösön a Xll-es aknánál dolgozó bányászasszonyok a szívükbe fogadtak Téged és soha el nem felejtenek. Szeretném, ha írnál nekünk és én felolvasnám a bányában leveledet, a mi asszonyainknak. Gyöngyös, 1955. II. 6. Jó szerencsét! DÁVID LAJOSNÊ MNDSZ titkárhelyettes, Gyöngyös, XII. akna. A DISZ segíti az Egri Általános Leánygimnázium tanulmányi színvonalának emelését Az Egri Általános Leány- gimnázium sok nehézséggel küzdött a tanév elején. A tanácsok oktatási osztálya és a szülői munkaközösség értékes támogatást nyújtott a nehézségek leküzdéséhez. Az iskola széppé, otthonossá tétele mellett azonban legfontosabb volt a tanulmányi színvonal emelése. Ebben a DISZ nyújtott hathatós segítséget. A negyedévi 2,87 iskolaátlagot a DISZ és a pedagógusok jó munkája nyomán 3,21-rc emeltük. Különösen jól dolgozott az I. b. osztály DISZ-ve- zetője, Graffiody Eszter és az osztályfőnöke, Hartl Domokosáé- Jutalmul az oktatási osztály vándorszobrát és egy szép kivitelű Rákóczi-szobrot nyertek el. A jó tanulási verseny élén az I./b. osztály áil A tanulmányi átlag tovább fokozására most 500 forintos pályadíjat tűztünk ki a szülői munkaközösség áldozatkészségből annak az osztálynak, mely a III. negyedévi elbírálási időszakig a munkás- és parasztszármazású tanulók átlagát a legjobban emeli. Annak az KOMMUNISTA Február 5-én, 125 százalékos napi teljesítményt ért el a Mátravidéki Erőmű. Három nap múlva, 12 300 kilowattal teljesítette túl napi előirányzatát. Az erőmű kéményéből süvöltve szökik a magasba a a füst éjjel-nappal, megállás nélkül, hirdetve az itt dolgozók becsületes, lelkes munkáját. S e lelkesedés, e munka élvonalában ott állnak, dolgoznak az erőmű kommunistái, a nagy feladatok megoldásának fáradhatatlan szervezői. íme, egy közülük. * Elcsendesül a világ, az éjszaka sötétje egybeolvasztja az élőt az élettelennel. A környéken mindenütt a némaság, a feketeség az úr, de itt, a remegő testű kazánok mellett, nappal van: a fény miatt is, a serény munka miatt is. Ay. éjszakai, 10 órától kezdődő műszak egyik „kazáncsoportjának“ vezetője Juhász István, főgépész. Közepes termetű, simán hátrafésült hajú ember, aligha több mint 30 éves, szemre nem válik ki társai közül, —de mint kommunista, igen. 1943 óta dolgozik az erőműnél. Megkezdte, mint altiszt, folytatta, mint kapus, a fel- szabadulás után kazánfűtő, majd kazánfőgépész — s most jár művezetői tanfolyamra. Közben elvégezte a turbina gépészi tanfolyamot Is. Előbbre, mindig előbbre törekszik a munkában, tanulásban — oecsületben. Mióta dolgozik, még egy percet sem késett munkahelyéről: „Innegyedórával előbb, egyetlen perccel kékább mint sőbb“ Ez a jelszó az, amelyet először mond el új munkatársainak. Azután jön a többi tanács, hogyan mozogjon a kazánok között, mit kell tudni annak aki az erőmű gvomrát táplálja. Végül a kérdések következnek, a segíteni akaró kommunista őszinte kérdései: hogyan él otthon, hol dolgozott eddig, van-e gyereke, van-e valami baj a házatá- ján? ...Sa kezdetben félszeg, magát idegenül érző új munkás felenged, nemcsak bízik a csoportvezetőben, de szíwel- lélekkel követi is. Az is igaz, hogy Juhász elvtárs tud könyörtelen is lenni, — ha a munka, a fegyelem így kívánja. Oravecsz István egy alkalommal 15 percet késeit El lehetett volna éppen hallgatni a dolgot, hisz negyedóra az egész,:; S Juhász István mégsem hallgatott, mert tudta, hogy az efféle negyedórák szülik az egész napokat. Lassan már ötödik esztendeje dolgozik együtt a csoport magva, az újak, akik jönnek, beleolvadnak a közösségbe, együtt vitatják a munkát, a békeharc eredményeit, a tegnap látott mozit, a labdarúgócsapat eredményeit, a párt politikájából fakadó feladatokat, az élet kisebb-na- gyobb eseményeit, vegyest. S ezek a viták, ezek a kis beszélgetések, amelyek végeredményben a nagy összefüggéseket tárják fel, — mit jelent például az egész országnak az erőmű egyetlen kazánjának hibája —, nevelték tagjelöltté Fekete Istvánt, Toldi Ferencet, Kovács Mihályt, Czibolya Istvánt és Szabó f Istvánt. Ezek a kis beszélgetések Juhász elvtárs higgadt, megfontolt magatartása, lázas munkaszeretete, a nehézségektől vissza nem riadó bátorsága eredményezte, hogy például legutóbb három óra alatt, a nyitott kazánajtó, fojtogató melegében végezték el a IV-es és VIII-as kazánok salaktalanítását a vastagon le rakódott, a kazánt veszélyeztető égési termékektől. S így telnek a szorgos napok Juhász elvtárs életében. Alkotó munka, otthon a család, a két gyerekkel, tanulás —, s társai nevelése. „Nem nagy dolog az egész, hisz ez a kötelességem“ — vélekedik szerényen. Mi hozzá lehetjük: kommunista becsülettel teljesíti kötelességét. (gyurkó) osztálynak pedig, melynek a tanulmányi átlaga a legmagasabb szintet éri el, háromnapos kirándulásra adunk engedélyt, 10 forintos kirándulási hozzájárulással. Április 4-e tiszteletére a tantestület, az igazgatóság és a DISZ-szervezet a következő pályadíjat tűzte ki: a szavalóverseny és a Rákosi Mátyás középiskola tanulmányi verseny iskolán belüli elődöntőjében az első három helyezett jutalmazását. Körmendi Károly iskolaigazgató Megyei tanácstagok fogadóórája A megyei tanácstag elvtársak az alábbi községekben (városokban) tartanak fogadóórákat február 17 és 20-a között: 18-án Gyöngyösön Cseres János, Tóth Judit; Hatvanban Tóth József; Szűcsiben Balyi András: Gyöngyösorosziban Csépány Miklós; Abasáron Elő- házi István; Markazon Árvái Dezsőné; Gyöngyöshalászon Mészáros József; Detken Med- veczki Imre; Vamosgyörkön Búzás Istvánná; Ludason Hel- gert István; Adácson dr. Erdélyi Béla; Nagyfügeden Esztergályos István. Február 20-án Hevesvezekényben K. Szabó Kálmán. Felhívjuk a dolgozók figyelmét, hogy panaszaikkal, észrevételeikkel, javaslataikkal forduljanak bizalommal a fogadóórát tartó tanácstag elvtárshoz. — A Bélapátfalvi Cement- és Mészművek dolgozói az üzem békebizottságaival együttműködve, munkával harcolnak a világbéke megvédéséért. 1954. évi termelési tervüket 118 százalékra, 1955 januári tervüket pedig 103.9 százalékra teljesítették, annak ellenére, hogy az elmúlt év utolsó negyedében — és ez év januárjában is — szén- és energiahiánnyal küzdöttek. Üzemünk dolgozói munkájukon keresztül bizonyítják be békeakaratukat. (Sashalmi Béla). — A hatvani cipész KTSZ dolgozói február 9-én tartották békegyűlésüket. A gyűlésen Kókai Gyula elvtárs ismertette a Béke-Világtanács felhívását, majd Juhász József beszélt az imperialisták fegyverkezéseiről, atom- és vegyifegyverekkel való fenyegetőzéseiről. Felhívta a dolgozókat, mindenki vegye ki részét a béke védelméből és békeakaratát aláírásával is fejezze ki. A dolgozók valamennyien csatlakoztak a békét akaró százmilliók táborához, s valamennyien aláírták a békeívet. (Pongó István). — A gyöngyösi városi béke- bizottság február 6-án tartotta küldöttválasztó nagygyűlését. A gyűlésen résztvevők elmondták, milyen veszély fenyegeti építő munkánkat, békés életünket. Kmirner Adolf elvtárs felhívta a küldöttválasztógyűlés részvevőit: legfontosabb ma is a béke megvédéséhez, hogy minden egyes dolgozó becsülettel végezze munkáját, teljesítse kötelességét, melyet a haza, a béke ügye elvár tőlünk. — Az utóbbi öt napon megyénkben mintegy 300 békegyűlést tartottak. A békegyűléseken a Szovjetunió Legfelső Tanácsa legutóbbi ülésszakán elhangzott beszámolót vitatták meg a dolgozók. Legtöbb szó Molotov elvtársnak, a Szovjetunió külügyminiszterének nemzetközi beszámolójáról, a szovjet kormány békepolitikájáról esett. A gyűlésen ezrek tettek fogadalmat, hogy jó munkájukkal is erősítik a békéért vívott harcot. A Mátravidéki Erőmű dolgozói megfogadták, hogy továbbra is megtartják vezető helyüket az ország erőműinek versenyében, ígéretüket máris tettek követték. A IV-es turbina javítását határidő előtt elvégezték, az I-es számú turbinát és az egyik kazánt három nappal a határidő előtt helyezték üzembe. — A hatvani vasútállomás dolgozói, miután elsők között írták alá a tiltakozó ívet, elhatározták, hogy jól végzett munkával is kiveszik részüket a békeharcból. A Kossuth- brigád versenyre hívta a Rákosi és a Petőfi-brigádot. A brigádok megfogadták, hogy több békevonatot indítanak és pontosan betartják a menetrendszerinti indításokat. — Megyénk dolgozói nagy lelkesedéssel készülnek a közelgő békekongresszusra. A küldötteket már mindenütt megválasztották. A békebizottságok kezdeményezésére több helyen szép ajándékokat készítenek, melyeket a békeküldöttek továbbítanak majd az országos kongresszushoz. Párád község MNDSZ asszonyai gyönyörű kézihímzésű térítőt készítettek. A Selypi Cementgyár dolgozói díszes albumban helyezték el az üzem legjobb dolgozóinak fényképét és eredményeiket, ezeket továbbítják majd a kongresszushoz. A pa- rádsasvári üveggyár dolgozói üvegből készült földgömböt készítettek, s ezenkívül szép kristályvázát küldenek a kongresszusra. Megyénk dolgozói mintegy 300 ajándékot juttatnak el az országos békekongresszushoz, melyek hűen fejezik ki a megye dolgozóinak békeszeretetét. Január 30-i számunkban már jeleztük, hogy Nagy Sándor elvtárs —, aki résztvett a bra- tislavai nemzetközi ifjúsági találkozón — beszámol a város ifjúságának tapasztalatairól. A beszámolót 11-én tartotta a SZMT Rákosi-termében, ahol közel 400 fiatal jelent meg. A fiatalok különös figyelemmel hallgatták a külföldi fiatalok életéről szóló beszámolót, kérdéseket tettek fel a külföldi fiatalok életére vonatkozóan. Az egybegyűlt fiatalok megfogadták, hogy a nemzetközi ifjúsági találkozó határozatait végrehajtják, majd tiltakozó táviratot szövegeztek meg a német felfegyverzés ellen, melyet a DISZ Központi Vezetőség külügyi osztályához juttattak el. Ülést tart a Heves megyei katolikus papok békebizottsága A Heves megyei katolikus papok békebizottságának bővített választmánya február 17-én délelőtt 10 órakor a megyei tanács kisgyűlés termében ülést tart. Az ülés napirendjén szerepel a német kérdés, melyről Rozsáli Menyhért, verpeléti plébános tart előadást, majd Rákóczi püspöke címmel dr. Kulhay István egri plébános mond ismertetést, míg Varga Sándor gyöngyiisi plébános „Vak Bottyán gyöngyösi sírjánál“ — címmel mond beszédet. Az egerbaktaiak nem felejtenek... A Mátra és a Bükk találkozásánál, egy szép nagy völgy ben, Egertől mintegy nyolc kilométerre fekszik Egerbakta község. Életéről, lakosainak munkájáról még keveset hallottunk, pedig e kis község népe is részese nagy országépítő munkánknál:, a békéért folyó világméretű küzdelemnek. Ezt mindenekelőtt azzal bizonyítják,"hogy nem várnak biztatásra, sem a mezőgazdasági munkák időbeni elvégzéséhez, sem az állam iránti kötelezettség teljesítéséhez, Most sem tartoznak államunknak, mert úgy mondják — ha mi nem adunk vagy csak késve adunk, mi sem várhatunk segítséget, támogatást. A tavalyi adóvisszatérítésből, például az idén a kultúr- otthont bővítik ki, mert nemcsak a munkát, hanem a kultúrát is nagyon szeretik. De az egerbaktaiak a jelenkor vidám, békés élete mellett nem felejtették el, mennyit szenvedtek az elmúlt háború alatt. A község felszabadításáért nagy csata dúlt, és egyetlen házuk sem maradt épségben. A német fasiszták teljesen kifosztották a falut s emellett a harcok során közel negyven polgári személyt — köztük asszonyokat, férfiakat, gyermekeket — öltek meg a gyilkos golyók, bombák, vagy gránátok. Romot, füstöt, mérhetetlen szenvedést és szomorúságot hagyott maga után a háború kis faluban is. Két terhes anya: Mata Jánosné és Mata Lajosné a hulló bombák és ágyúzás közepette, ideiglenes menedékhelyükön — minden veszélynek kitéve, szakértői segítség nélkül — a dohos, egészségtelen pincében hozták életre gyermekeiket. S amikor elmúlt fejük felől a veszély, amikor az első szovjet katona megjelent a községben, a pincék bejárata előtt, hálás, könnyes szemekkel jöttek fel a napvilágra, s azóta szabadon, félelem nélkül neve- ük immár tíz esztendős gver- mekeiket, akik együtt születtek a falu szabadságával. Ma már nyoma sincs Eger- baktán sem a háborús pusztításnak, vidáman, jókedvvel építik, szépítik otthonaikat a község lakói. A háborúban tönkrement házakat újak, szebbek váltották fel. Tíz év alatt nem kevesebb, mint hatvan család épített házat a faluban. Köztük Kadlott István, volt urasági cseléd is, aki nem szolgája már senkinek, aki a maga és családja boldogulásáért dolgozik. Régi kis vityillóját tíz évvel ezelőtt a háború tüze felperzselte, s helyette modern kétszobás családi otthon épült. Az egyre épülő és szépülő község vidám lakóit látva, azt hihetne az ember, hogy már el is felejtették a múltat. De az egerbaktaiak nem felejtettek. Nem felejtették el, hogyan omlottak össze annyi kedves emléket őrző, szeretett otthonaik, nem felejtették el, hogy a gyilkos golyók és bombák hogyan ontották ki ártatlanok életét, nem felejtették el a fasiszták barbarizmusát, az óvóhelyek és pincék kellemetlenségeit. az állandó rettegést, bizonytalanságot. Az újabb háború előkészítői ellen ők is felemelik tiltakozó szavukat. Hangjuk az egész világ valamennyi békeszerető emberével együtt csendül: „Le a háborús uszitókkal, békét akarunk!“ Az egerbaktaiak úgy vigyáznak békés életükre, mint a szemük fényére. E kis község lakói tettekkel is megvédik új otthonaikat. gazdaságukat. Szavukat és elhatározásukat azzal erősítették meg, hogy az elsők között írták alá az atombomba betiltását követe'ő és Nyugat- Németország felfegyverzése ellen tiltakozó békeíveket. Készéi István
