Népújság, 1955. február (10-17. szám)
1955-02-03 / 10. szám
1955 február 3. csütörtök. 1 NÉPÚJSÁG Teremtsünk jó kapcsolatot az utazóközönséggel EBBEN A cikkben azokkal a problémáikkal szeretnék foglalkozni, amelyek az utóbbi időben igen gyakran előfordulnak az utazó közönség és vállalatunk forgalmi dolgozói között. Az elmúlt hónapokban igen sok panaszos levél érkezett a Népújsághoz, de a vállalat vezetőségéhez is. A levélÍTÓk egy- része rámutat azokra a hibákra, melyüket vállalatinak dolgozói fcövetmek el. Jogosan írják meg a sérelmeket, amelyek az utazó közönség egyrészét érik. Az ilyen panaszok értékesek és módot adnak arra, hogy a hibákat megszüntessük. Ennek érdekében kívánok szólni az utazó közönséghez, hogy segítsék a vállalat vezetőségét feladata megoldásában, kerüljenek közelebb a mi forgalmi dolgozóinkhoz, értem ezalatt a gépkocsivezetőket és a kalauzokat. A panaszok vizsgálatánál sokszor meg kell állapítanunk, hogy az utazóközönség egyré- sze nem veszi figyelembe azokat a nehézségeket, amelyeket a forgalmi dolgozóknak meg kell oldani, hogy biztosítsák a dolgozók menetrendszerinti szállítását, testi épségük védelme mellett. Elhangzanak olyan kérések is, hogy adjon az állam, illetve a 32. Autóközlekedési Vállalat több gépkocsit, hogy az utazó közönség igényét kielégítsék. Mielőtt több kocsit követelünk, tudnunk kell, mit is tett kormányzatunk eddig a személy- és az áruszállítás lebonyolításáért. A FELSZABADULÁS előtt Egerben és a megyében autó- buszközlekedésrői nem beszélhettünk. A Horthy-rendszer ezzel nem törődött. Az uralkodó osztály és a hozzájuk tartozó kis réteg szállítása saját gépkocsival biztosítva volt. A dolgozók pedig vonaton. szekéren és gyalog tették meg utaikat. A felszabadulás óta a magyar autóipar hatalmasat fejlődött. 1948-ban az egri MÁVAUT-nak mindössze 9 gépkocsija volt, a Teherfu- var 15 gépkocsival rendelkezett, de ezzel a kevés kocsiszámmal is megoldotta a személy- és áruszállítást az akkori követelményeknek megfelelően. Gépkocsiiparunk mind az autóbusz, mind a tehergépkocsik figyelembevételével lS4S-hoz képest 600—700 százalékkal növekedett, az igények azonban ennél is sokkal nagyobb százalékban emelkedtek. ÍRÁSOMAT AZZAL kezdem, hogy teremtsünk jobb kapcsolatot az utazó közönség és vállalatunk forgalmi dolgozói között. Ehhez először is arra van szükség, hogy a járat személyzete az utazó közönséggel szemben a kijáró megbecsülést, valamint az utas által kért felvilágosítást tőle telhetőén azonnal, a legudvariasabb formában megadja. Mindenkor tisztában kell lennie a gépkocsi személyzetének azzal, hogy a közlekedési vállalat van a dolgozókért és nem pedig fordítva. Előfordul az is, sajnos igen gyakran. hogy az utazó közönség néhány magáról megfeledkezett tagja a járat személyzetével szemben meg nem engedett módon viselkedik. A járat személyzetének ilyenkor udvarias, nyugodt és határozott magatartást kell tanúsítania és köteles jelenteni az esetet közvetlen feljebbvalójának, vagy ha arra szükség van, kérnie kell a hatóság segítségét. A panaszok nagy többsége abból ered, hogy az utazó közönség egy része nem fér fel a gépkocsira. A gépkocsivezetőnek és a kalauznak szigorú utasítása van arra, hogy a szállítást hogyan végezze. (Először a gyermekes, terhes anyákat, betegeket, hivatalos kiküldetési rendelvénnyel rendelkező dolgozókat kell felvenni.) A járat személyzeténeik az utasítást szigorúan be kell tartani. Erre azonban csak akkor lesz képes, ha az utazó közönség minden tagja megérti, hogy a gépkocsit túlterhelni nem lehet, mivel túlterhelt gépkocsival az utazó közönség testi épsége veszélyeztetve van. Ha olyan körülmények között van a járat személyzete, hogy kisegítést •nem tud kérni, csak azt teheti, hogy felvilágosítást ad az utasoknak, milyen járművel juthat el rendeltetési helyére. ILYENKOR több türelmet kérünk az utazó közönségtől: ne rosszindulatot lássanak dolgozóinkban, ne kényszerítsék őket szabálytalanság elkövetésére. A téli időszak alatt gépkocsivezetőinknek amúgy is megfeszített munkát kell végezniük, hogy a menetrendszerinti pontos közlekedést biztosítsák, A gépkocsivezetés — főleg nagy kocsiknál — havas, jeges, csúszós, sáros úton felelősségteljes munka. Ennek a feladatnak a megoldásához nyugodt emberre van szükség. De igen gyakran előfordul, hogy az utazók közül egyesek ittas állapotban rágalmazzák a gépkocsivezetőt és a kalauzt, sőt az is megtörtént Bükk- zsérc — Cserépfalu — mezőkövesdi járatunkon, hogy három főből álló ittas csoport késsel támadt járatunk személyzetére, s Jordán Vilmos kalauznak télikabátját késsel átszúrták. Ilyen lelkiállapotban kellett a járat személyzetének a napi nehéz munkáját végezni. Ezek a botrányosan viselkedő utasok veszélyeztetik a többi dolgozó testi épségét is. Ilyen esetekben azt kérjük az utazó közönségtől, hogy védjék dolgozóinlkat és gátolják meg az ehhez hasonló esetek megismétlődését. Tisztában vagyok azzal, hogy sok esetben az utazó személyzetünk nem az előírásnak megfelelően jár el, sokszor hiányzik belőlük az udvariasság is. A vállalat vezetősége a fegyelmezetlen dolgozókkal szemben eddig is kellő szigorral járt el. A jövőben is arra van szükség, hogy a munka- és az állami fegyelmet megszilárdítsuk és elérjük, hogy az utazó közönség meg legyen elégedve dolgozóinkkal és minél kevesebb panasz merüljön fel munkájuk ellen. A VÁLLALAT vezetősége azt kéri az utazó közönségtől, hogy jogos sérelmeiket a legrövidebb úton, tárgyilagosan, akár írásban, akár szóban tárja fel, mert ezzel nagy segítséget ad a hibák kijavításához. Vállalatunk forgalmi dolgozói is azzal a kéréssel fordulnak az utazó közönséghez, hogy minden dolgozó annyi megbecsülést adjon dolgozótársának, amennyit maga is akar. Ha ezt mindenki megérti, akkor kevesebb lesz a panasz, a reklamáció és jobb lesz a kapcsolat az utazó közönség és vállalatunk forgalmi dolgozói között: a pontos utasszáliítással kevesebb órakiesés lesz a termelésből és előbb meg fogjuk valósítani a vállalaton belül pártunk új szakasz-politikáját, amely a közlekedésre is komoly feladatokat ró. Kovács Ákos, a 32. sz. Autóközlekedési Vállalat igazgatója. Megkezdték az egri strandfürdő bővítését Folyik a munka. Eger gazdag történelmi nevezetességei, kitűnő bora, hires melegvizű gyógyfürdője ezrével vonzza a látogatókat. Az ország különböző részéből az elmúlt évben is több mint 100 ezer ember tekintette meg a város szépségeit. A megyei idegenforgalmi vállalat a tanáccsal karöltve most elhatározta, hogy gondosabban felkészülnek a látogatók igényeinek kielégítésére/ mely előreláthatólag mintegy kétszerese lesz a tavalyinak. Az elmúlt években — különösen csúcsforgalom idején — sokszor szűknek bizonyult a strandfürdő két medencéje. Elsősorban ezen segítenek és már ebben a hónapban 428 000 forintos beruházással új fürdőmedence építését kezdték meg. Az 50 X 25 méteres medencét a tervek szerint még a strandidény kezdete előtt átadják rendeltetésének. ÖT ÉVES A RECSKI ERDŐGAZDASÁG PRAVECZKI ANDRÁS, tar- naleleszi erdész lelkiismeretesen járja az erdőt, védi a nép vagyonát. Üldözi a feketevá- gógat, s addig nyomoz, míg leleplezi a fatolvajokat, kiket aztán a bíróságnak ad át. Több mint ezer köbméterrel teljesítette túl 1954 negyedik negyedévi fakitermelési tervét a siroki erdészet, A favágók lelkesen dolgoztak, mert Zagyva Bertalan erdész lelki- ismeretesen gondoskodott róluk. Január 22-én Fényes pu sztáról, Erdőkövesdről, Sándorrétről, Sírokról és Tarnaleleszről érkeztek erdészek Recskre, hogy számot adjanak egymásnak a gazdaság megalakulása óta eltelt öt év eredményeiről. 1950. óta sokat fejlődött az erdőgazdaság, a megalakuláskor 22 ezer holddal rendelkező erdészet ma 48 ezer holdról biztosítja a dolgozók tüzelővel való ellátását. A dolgozók is jó munkát végeztek. Múltévi tervüket határidő előtt- túlteljesítették, s április 4-i vállalások teljesítésében ezév első negyedévi tervüket is sikeresen hajtják végre. Már csak 11 ezer köbméter fát kell ebben a negyedévben kitermelniöfc. s a leszállításra váró mennyiség is mindössze 17 ezer köbméter. A KOCSI még hideg, párán zik a bentülők szava. Egy-kettő ásítozik, nem tudni a hidegtől-e, vagy a korán keléstől. Egyelőre csönd van, az utasok egymást méregetik nagy titokban. A sarokban ülő kendős asszony végül is megtöri a csendet. — Mehetnénk má! — mondja csak úgy maga elé, de lehetetlen nem válaszolni erre. — Mindig késik ... pedig nem valami élvezet télen utazni... — Én sem mennék, de most van az esküvője a lányomnak ... — Még az a jó, hogy szép a vidék, amerre megy a vonat... — Nézze a kórság a vidéket, én már legszívesebben ott lennék ... ;.. Röpködnek innen-onnan a szavak, s lassan felmelegszik a hangulat is. a kocsi is. Egyik-másik kényelmesen elnyújtózik — ezen a szakaszon áitalában akad hely — és alszik. A vonat meg hörögve, sípolva fúrja magát előre a fehér világba. Előre, mindig csak előre, a kerekek csattogása az utazás izgató indulójár dobolják végig az egész kocsisoron. De mit csinálnak azok. akik nem a fülkékben ülnek, akiknek kezétől életre kel ez a vasóriás? Gyerünk, cseréljük fel a meleg, kényelmes kocsikat a mozdonyvezető fülkéjével, a konyhával, — ahogy a vasutasok maguk közt mondani szokták. P ELEMELKEDIK a forgalmista zöld tárcsája. Ifj. Sipeki József, a 9222-es vonat mozdonyvezetője jobb kezét a sapkájához emeli, balkeze megmarkolja a gőzszabályozó csapját, s az állomás vidámképű épülete lassan megindul hátrafelé. A mozdony remegése végigfut az egész kocsisoron, az emberek felneszeinek: „indulunk“. Csirke János fűtő nincs még 30 éves sem, másfél éve jár együtt a „baloldalon“ (a vezetőfülke baloldalán dolgozik a fűtő) az alig 28 éves Sipeki- vel, egyelőre még kabátban, sállal a nyakán lapátolja a szenet a tűztérbe. Üjabb mozdulat a szabályzón, meg az emeltyűn, s a putnoki személyvonat egyre gyorsuló sebességgel indul neki, hogy megkerülje a várost, felkapaszkodjon az Eger feletti emelkedőre. Tihamér—Eger-vár állomás, innen Felnémetig lejt a pálya, nincs különösebb dolga a fűtőnek. Csak a mozdonyvezető szeme előzi állandóan a vonatot. balkeze a gőzsíp karján. Sok erre a keresztút, jelezni kell: vigyázz, jön a vonat! A kis, de erős mozdony hangos sípolással, egyre gyorsabban robog előre, balra már tájképpé olvad fel Eger — s máris Felnémet. Az állomás balra, a vezető a jobboldalon — a fűtő jelzi hát, hogy indított a forgalmista, mint ahogy menetközben is, ha csak egy pillanatnyi ideje van, ki-kinéz a fülkéből, segít „látni“, figyelni a vasút jelzéseit. JTeLNÉMET után jön a kapaszkodó, helyenként 22 métert is emelkedik egy kilométeren belül a pálya. Gőz kell, gőz. nagyon sok gőz. Dolgozik tehát a fűtő. mint az ördögmotolla. Minden percben nyílik a tűztér ajtaja, surran be a szén, vörösre festi és párologtatja az izzadságot Csirke János arcáról. A kabát rég lekerült róla. a sál is, issza a vizet a korsóból és lapátolja a szenet, figveli a műszereket, a kémény füstjét, milyen a gőz nyomása ... Elől perzseli a meleg, hátát azonban már a bevágódó hideg tépi. amely szinte ráfagyassza a minduntalan végigszaladó izzadtságcseppeket. Szarvaskő. Tovább, felfelé, át a két alagúton, s a fűtő dolgozik szaporán és kitartóbban, mint maga a mozdony. És a mozdonyvezető? Balkeze a fékező csapon, derékig kihajolva a mozdonyból figyeli az ezernyi kanyarral tarkított pályát, arcába vág a szél, a könnycseppek odafagynak kiugró pofacsontjára, de nem mozdul. Síkos a pálya, ilyenkor nehezebb a fékezés, a megállás után hihetetlenül nehéz a megindulás a szakadatlanul emelkedő vonalon. Némán hallgatok, meghúzódom Sipeki háta mögött. Eddig nem beszéltünk, egy-két odavetett szón kívül. Valahogy szégyellem magam a nagy semmittevésben. Ez a két ember megfeszített erővel dolgozik, én meg itt állok mint felesleges harmadik. Csodálattal nézem ezt az összehangolt, s megfontolt munkát, soha nem gondoltam volna ott hátul, a kényelmes kocsikban, hogy ez az én kényelmem ára. Most ismét tanultam. Kis állomások, inkább csak megállóhelyek, s végül Mónos- bél. Itt 15 oi'Cig ál! a vonat. Vizet vesz, * fűtő kitwtítja a tűzteret a salaktól — kemény munka ez is —' ezután tovább... Lényegében ez a negyedóra adott csak lehetőséget, hogy közelebbről is megismerkedjem ezzel a két emberrel, kettő közül is inkább a mozdonyvezetővel. {''SALÁDOS mind a kettő. Sipeki büszkén mondja, hogy héthónapos férj, s mintha ezzel összefüggne, rögtön hozzáteszi, hogy nagyon szereti a mesterségét. A gondolattársításnak biztosan megvan az alapja, ha más nem. hogy felnőtt kora majd egy évtizede után találta meg élete párját, s 12 évi munka után mesterségét. — Alaposan meg kellett dolgozni mindkettőért — jegyzi meg mosolyogva, aztán ugrik is fel a „konyhába“, mert már emeli tárcsáját a forgalmista. Indulás tovább, s hallgatás megint, mert újból jönnek a síkos emelkedők. — Ha köd jön, meg nyálkás az idő, félórát is eltart az út a cementgyárig — jegyzi meg Sipeki anélkül, hogy hátrafordulna, amikor elhagyjuk Bélapátfalvát. Csirke mohón, kortyolva nyeli a vizet, nagyot szusszan, s újból lapátot markol. Annyi ideje van, hogy megjegyezze: „majd az Örömed-tető után“ ... Visszafelé a 9235-ös vonat fűtőjétől, Csorna Gyulától, meg Varga Kálmán mozdonyvezetőtől tudtam meg. hogy az Örömed-tető nincs benne az országos helységnévtárban — ez is vasutas szó. Ez a pálya a legmagasabb pontja két- felől, ez előtt mondja a fűtő, vezető is: „isten segíts, ha nem, elmegyek én magam is“. „Elmentek'* maguk is, s a tető után valóban jutott idő már egy kis beszélgetésre. Elmondták. hogy az idei tél, az még csak hagyján, de tavaly például Mezótórkánvr.ai belekerültek olyan hófúvásba, hogy a vezetőfülkét is elöntötte a hó. s így kellett a majd 25 fokos hidegben, váltva fű- teniök majd hét órán keresztül. hogy meleg legyen a kocsikban. legyen elég gőz. amíg jön a segítség. — Sokan szidnak minket — legyintett Csirke. De higyje el. nem rajtunk múlik csak a késés, vagy hogy nincs elég meleg a kocsikban. Nem kapunk mindig ió szenet, alacsony a ka'óriája. gyakran még az is művészet, hogy elegendő gőzt fejlesszünk. Mi megtesszük a magunkét. ; j ClPEKI helybenhagyólag ^ bólint. Éppen ezért kezdik ismét becsülni a vasutas embert. , — ;.. mert bizony nem sok becsületünk volt az elmúlt években. Pedig volt olyan hónap. hogy 450—500 órát töltöttünk mozdonyon, téli hidegben, vagy éppen rekikenő nyárban. Egyformán kiveszi az az erőt az emberből. Az is igaz, hogv igen helyesen, ismét megszorították a mozdonyvezetők, de még a fűtők pályáját is. — Már ügy értem a pályát — magyarázza megütközésemet látva —, hogy isimét csak nyolc általános iskolával, vagy négy középpel, meg hónapokig tartó tanfolyamokkal, lakatos szakmával lehet valaki mozdonyvezető. Emelik a szakképzettség színvonalát, tehát emelik munkánk tekintélyét is .. : Nyugodtan beszélgetünk er- ről-arról. a mozdonyvezetők, a vasutasok életéről, közben a vonat vígan kanyarog leőre a fehérruhás hegyek között. Szép, nagyon szép ez a vidék, s ez a kis mozdony, hét kocsijával, ezzel a két kormosarcú, figvelőszemű emberrel úgy ideillik, mint virághoz a levél. vagy ... vagy, mint mozdonyvezetőhöz a fűtő. RUCSUZUNK. Egy kézfogás az egész, máris ugrunk fel az ellenvonatra. Más emberek, más arcok, s mégis ugyanazok. A mozdonyvezető, s társa, a fűtő, de még a környezet is. a lapát, a fénylő tűztér torka, a szovjet manométerek, feszmérők, a kocsikban bóbiskoló, beszélgető emberek. Békés életünk egy utazó darabkája. a szépeséges Bükk völgyein — útban most már Eger felé. Gyurkó Géza
