Népújság, 1955. január (1-9. szám)
1955-01-01 / 1. szám
NÉPÚJSÁG 1955 január I. szőtt Vidám szünidő... :V. úr.óV cSnidejük nagyrészét a szabadban töltik. A hóu. óember készítéséhez kezdenek. Vígan görgeti a agy hólabdát a féltucatnyi gyermek. * ’leg szol <an nevelői felügyelet mellett szórakozva tanulnak az úttörők. <% gyft> általános iskolások a szünidő alatt is szorgalmasan készítik a repülőmodelleket. Egy kabát története... R Dobó-gimnázium sokszáz tanulója vidám csevegések között menetel a vasút állomása felé. Megkezdődött a téli szünet. Elmúlt az év első fele, kikerülnek egy hónapra az iskola és a város sokrétű mozgalmasságából a falura, ahol az otthonok örömeiben felelnek a szülők, rokonok ezer kérdéseire. így van ez minden vakáció kezdetén. A csomagokkal megrakott diáksapkások között a legvidámabb Kolozsvári István IV. osztályos tanuló. Boldogra utazik. Szülein kívül öt kis testvére is várja. Édesapja kubikos. kilencedmagát tartja el szorgos, kétkezi munkával. István negyedik éve jár a Dobó-gimnáziumba. Vasszorgalommal küzdi át magát évről évre a nehéz tantárgyakon, hogy közelebb jusson az érettségihez, ami számára a megélhetést jelenti majd. Ernye- detlen buzgalommal feszül neki a matematika, ábrázoló geometria, fizika tételeinek nap mint nap, akárcsak édesapja a fizikai munkának. Azzal a különbséggel, hogy édesapjának két keze van, neki csak egy. A másikat a háború vitte el, még nyolcéves korában. Fél karral, de egész emberséggel tör István az érettségi felé. Vannak nehézségei a tanulásban. Ez azonban nem' akaratán és szorgalmán múlik. Nem sikerült felverekednie magát az iskola éltanulól közé, bár szorgalom és magatartás tekintetében, bátran lehet a legjobbak között emlegetni. Nyaranként a cséplési és begyűjtési munkákban vett részt. Keresetéből vásárolgatta össze ruháit, cipőit és tankönyveit minden szeptemberre. Télikabátra azonban még soha nem tellett. Negyedik tél köszöntött be ez év novemberében, Istvánnak azonban még nem volt egyszer sem télikabátja. Egy szál ingben és könnyű kiskabátban látogatta az iskolát, amíg meg nem betegedett. Három éven át hasztalan kilincselt a város Szociális Osztályán. ígéreten kívül ezt a bíztatást kapta minden alkalommal: — Elfogyott a pénz, elvtárs! ... Jöjjön majd a következő hónapban!... A következő hónapban pedig ezzel vigasztalták: — Kimerült a keret elvtárs!... Vegyen a szülői munkaközösség! ... A szülői munkaközösségben meg volt a hajlandóság, pénze azonban sohasem volt any- nyi, hogy egy télikabát kitelt volna belőle. Addigra könyv- és írószersegélyre fordította. Í gy azután egy ingben és kiskabátban járt István újra a negyedik tél decemberének közepéig. Űjra bekopogtattunk a város Szociális Osztályára. Kissé talán méltatlankodó érzésekkel. Mácsai elvtársnő, a Szoc. Osztály vezetője előzékeny mosollyal fogad. — Mi az óhaja, elvtársam?. . i Feltárom sebtében Kolozsvári István helyzetét és kabátjának eddigi sikertelen történetét. Az eívtársnő megértőén végighallgatta és rendelkezett" — Elvtárs, válasszanak az Állami Áruházban, a többit elintézem! ... Nem akartam hinni a szavaknak ... Vajon jól értettem?. .. — De elvtársnő?!... Milyen árban vehetünk?... — Nyolcszáz forintig elmehetnek! ... — Értem elvtársnő, de már megyek is, mert a fiú most is lázzal fekszik!... — Csak siessen, elvtársam — nyugtat meg — látva, hogy még mindig bizonytalankodom. A kiválasztás gyorsan megtörtént. Jó meleg, ízléses télikabát. ára: 1186 forint. De gyapjú és meleg!... Csak az ára, az ára több, mint 800 forint! ... Kissé szorongva megyek vissza a Szociális Osztályra. Vajon mi lesz, ha sokalják és nem lesz elég a keret rá?.. ; Közben határoztam, hogy nem tágítok a kabát mellől. Ha már negyedik esztendeje várunk rá, legyen kabát, a javából!... — No elvtárs, talált-e megfelelőt?. . : — kérdezi Mácsai elvtársnő. — Találtam, félre is tették, de az ára egy kicsivel több, mint 800 forint. Nem sokkal, mindössze 386 forinttal, de ez aztán kabát!... — Ej, ej elvtárs, az ember a kisujját kínálja és az egész karját kívánják egyszerre — mondja derűsen. — Hisz negyedik éve várunk rá, elvtársnő?!... •— No mindegy, majd megbeszélem az elnök elvtárssal. Holnap délelőtt jöjjenek be a fiúval, majd értesítem az eredményről. Nehéz szívvel távoztam. Mi lesz, ha reggelig újra kimerül a keret?... M ásnap délelőtt javában folyt a tanítás. A tanítás ütemében el is feledkeztem a kabátról. Dél felé a telefonhoz hivatnak. Mácsai elvtársnő üzent röviden: — Jöhetnek a kabátért!. ;. Az elnök elvtárs jóváhagyta és aláírta!... — Köszönöm!. : : A fiút most nem vihetem, de majd átveszem én magam!... — Jó! van, elvtársi..! És valójában. Ugyanaz a télikabát!.., Vadonatúj és gyapjú!,. t Egerben, a Szakszervezeti Székház Rákosi-termében a KPDSZ tagjai területi konferenciát tartottak, mely rövid kultúrműsorral kezdődött: a Suha— Cserniczky művészegyüttes játszott, az egri Állami Áruház kamarakórus énekelt, a Terményforgalmi Vállalat tánccsoportja pedig népi táncokat mutatott be. Majd az egri Kiskereskedelmi Válla’at napköziotthonának három kis óvodása virágcsokorral és verses köszöntővel üdvözölte a konferencia részvevőit. A kultúrműsor után Sebők Béla elvtárs, a konferencia elnöke-szólt néhány szót, majd Iglai Lajos, a KPDSZ területi bizottságának elnöke tartotta meg beszámolóját. A beszámolóhoz sokan hozzáu szóltak: Horváth Béla, Rózsa — De most rrár iond « meg elvtársnő — tér de/.en mi volt az oka, hegy h. «mi óta hiába kísérletez ? 1 Hogy lehetett ilyen ha - t intézni most?... — Ja, elvtársam, nem raj- c tam múlott eddig sem — mondja Mácsainé elviár:;r >. — A régi tanácselnöl ben 300 forint erej i.’ •<. mehetett volna... De az elnök más ember. Va ;n ... ’• megértés és szociál éra-:. Nem mondom, kicsit csóvál!® , a fejét, de megtudva az elé . ’* menyeket, szó nélkül hozzá já- ■ rult, s higgye el, ho : y nem- 'ú csak ebben, de más hason.6 esetben is. Se szeri, ; • száma / azoknak a segélyekn ek amikét azóta kiutalhatu Bizonyára sokan ak, akik örülnek mostan; Tekan hálálkodnak a Szoc. C - tálynak. Hányán va Nem tudom!.. ; De azt tudom, he r \ ' mennyi között leg'hálí lozsvári István IV. ősz ob nuló, aki életében m juiaui először új télikabáth és téli ' j szünetre megy faluj Bol- : dogra, boldogan!.. ; Farkas Vászló , 1 ta ár László, Koncz Dezs< ánnor Imre, Szűcs György é ;; na-->r sok. Az ünnepély vég ,/yhan- gúlag táviratban ■ -oz Nyugat-Németország felfegyvw«aj zése ellen. j Iglai Lajos TB-e' :: >. Csapatgárdisták j . A téld szünetben, január 5-áh és 4-én Gyöngyösön találkozó': . szervez a járási DlSZ-bizoit* ság a járás és a város jobb csapatgárdistá r.ak, Ívre kicserélhessék tapuí,zta!sta.1; Kát, leiKészuijeneik a lé lev adataira. ■ >li ■■■■■■MMHi mmmm mt Területi konferenciát tartott a KPI • geh és R óluk szól e cikk. Az öregekről, akik már meget- t>% kenyerük javát, megismerte . 1 ;nult nyomorúságát, tűrték, mert iümiök kellett az ispánok botütését, „urak, papok dob iét", dolgoztak éhbérért, s i - '.ebb jövő eljövet ében. Ez a reményük valóra is vált — bár sokáig váratott magára. KóIuk írunk, a fiatalokról, at t Buna mentén élő „új ná.o • ta raj“ fiatal tagló: ónt a b idog jelen, s még bnj.cogabb Inap megteremtésén fáradoznak. Tovább folyta : apáit harcát — fiatalos éröv- : A fiatalokról, akik egyre bább 'sak apáik, nagy« apó elbeszéléseiből ismerik a nyomort, a munkanélküliséget és csodálkozva hallgatják - beknek a szenvedés- 1 hozott fájó emléE két nemzedék tagjai egy küzdenek, összefogja éke' a csaiád, a munkahely, mégis gyakran húz válaszfalat — még családi életen belül, apa, s fia '.őzé is — a nézetVegyük oéldául a fiatalok " életében oly sorsdöntő lépést, a házasságot. Különösen f ; 1 till ban szokás, hogy í o. ülök jóelőre „kiválasztják“, k; len i jó házastársa gyermek . j-:i Sddig nem is lenne íz szülői szeretetből teszik ezt. r lert ki e akarná S e iób- boldognak, megelégedettnek látni azu án is, midén szárr vára bocsátotta? Soi -or iatalok egymáshoz fűződő elmei is a szüle-., helyes választását igazolják. A baj, a < ’ódás akkor kezdő- a fiatalok érzései tnás .fiú. ipy más leány felé kitartóan ragasz- ál isztottaikhoz. A >nt nem szívesen engednek, ha nem tetszik a jövendőbeli. S nem egy fiatal pár boldogságának vált kerékkötőjévé a szülők elhatározása, sokszor még a szülői ház békéjét is megrontotta a né- ze eltérés Hogy ki engedjen ilyenkor? Nehéz eldönteni, hisz esetenként más-más véleményre juthatunk. Annyi azonban bizonyos, kölcsönös megértés, felelősségérzet kell ilyenkor, öreg és fiatal részéről egyaránt. Az életben még számtalan példa igazolja, hogy a fiatalok nem mindenbe, f. adják ti a szülők nézeteit. Érdekes dologra hívta fel a figyelmet a Magyar Nemzet yik utóbbi számában megjelenő Kire marad az Ezüst Kalász? c.mű cikke. A riporter a mezőtárkányi Ezüst Kalász TSZ-be látogatott el. S ott olyan jelenséget figyelt meg, mely megyei, sőt országos méretű. A szép eredményeket elérő tsz megyeszerte híres jó munkájáról, munkaegységenként 50,05 forintot osztottak. Mégis aggodalom tölti el *sz szorgalmasan dolgozó tagjainak szívét, ha a jövőre gondolnak. Mi lesz a tsz-szel, kire marad a fáradságos munka árán széppé varázsolt tsz-élet? Miért ez aggodalom? Az is kiderül a cikkből: A tsz elnök „a maga 47 évével a fiatalabbak közül való, a férfiak fele 60 éven felüli, .. .34 éves a „söpört legfiatalabb férfitagja“ — olvashatjuk. Ezek a tsz-tagok, a 74—78 évesekkel együtt, lelki- ismeretes munkát végeznek, szorgalomban sincs hiány. De u lesz tíz év múlva? Más tsz- ekben apákról fiúkra száll az „örökség“, de az Ezüst Kalászban hiányzanak a fiatalok, a városokban, az iparban találtak nvnkát. A tsz tagjai úgy magyarázzák, hogy a barátok, meg a biztos, a fix csábította el gyermekeiket a f Tusi munkától, meg „a parasztembernek az utóbbi években kevés volt a becsületi“ aztán a fiatalok már „a géppel születtek“, s csak a gépesítés hozhatja őket vissza. a már anyagi hátrány " ■ nem áll fenn a mezőgazdasági dolgozók rovására, hisz államunk az utóbbi két évben számtalan intézkedéssel bizonyította be elismerését, megbecsülését a paraszti munka iránt. S a fiatalok látják Is, hogy a szüleik munkája után járó jövedelem biztos megélhetést nyújt. Ha figyelik más tsz-ek munkáját — példákén* p komlói Kossuth, a felnémeti Petőfi TSZ-t említjük — arról is meggyőződhetnek, hogy megbecsülik a földet szerető, odaadó munkát végző fiatalokat. S itt egy kicsit megállhatunk. Talán éppen a föld sze- retete nem él egyesekben! S akinek szívében a föld iránti szeretet érzése diadalmaskodott — számtalan példa bizonyítja ezt — visszatért falujába, ismét elővette a már • zsdásodó kapát, „ gazdátlanul heverő kaszá.. Ezeknek a példáját kell követniök falu ,i munkától ma még húzódozó fiataloknak. Reméljük, nem káig okoz gondot az Ezüst Kalászban, s megyénk más tsz-ében sem, ki lesz az „örökös“. Álljon itt néhány szó az öregek és fiatalok erkölcsi meg- be "'léséről is. Az udvariasság is azt kívánja, szívünk is így diktálja a sorrendet: beüljünk először az öregekről Államunk nem késett itt sem a megbecsüléssel. Számtalan példát hozhatunk fel ennek igazolására. A felemelt nyugdíj* biztosító rendelet, csak a mi megyénkben többezer 60 éven felüli számára biztosít nyugodt öregséget. A mezőgazdaságba'’ dolgozó öregek életét beadási mentesség könnyíti. S aki gyermekeivel együtt a tsz-ben látta öreg napjainak boldogságát, azt az egész kollektí . a megbecsülése, szeretete övezi. Az évvégi zárszámadáskor nem egyszer fátyolos szemmel nézik a munkaegységük után járó, maguknak soha nem tudott mennyiségű terményt, pénzösszeget A z öregek megbecsülésé** röl szól az a levél, mely a napokban érkezett szerkesztőségünkhöz, s a pélyi Rákosi TSZ zárszámadásáról beszéL Örömmel olvastuk a sorok között, hogy a 64 éves Besenyei Ágostonná, és o 70 éves özv. lolnár Ferencné — 190 munkaegység után — közel 7000 forint részesedést kap. A 65 éves Kelemen Károlyné, a kiskörei Dózsa TSZ tagja, több mint 8000 forint boldog, s megelégedett tulajdonosa — olvashatjuk Nagy ' “ván hevesi levelezőnk tollából. S az is kicseng a sorok közül, hogy a tsz tagsága példaként tekinti ezeket az öregeket. Államunk, népünk megbecsüli az idős korukig dolgozó értelmiségieket is. Vas József, gyöngyösi pedagógus, például hivatása 40 év s jubileuma alkalmából az „Oktatásügy Kiváló Dolgozója“ kitüntetésben részesült, s tanítványai meleg szeretettel köszöntötték ma i~ fiatal tanítójukat. Népi kormányunk azokra is gondolt, akik hozzátartozók nélkül maradtak öreg napjaikra. Megyénkben öt szociális otthon, háromszáztizennégy munkában megfáradt embernek nyújt gondtalan megélhetést. S államunk az 1955-ös évben 1 888 000 forintot fordít az öt szociális otthon fenntartására. A fiataloknak sincs okuk ” panaszra. Munkás, paraszt és értelmiségi fiatal előtt egyaránt nyitva áll az út a szellemi felemelkedéshez, s ehhez anyagi lehetőséget is biztosított népi államunk. De a munkahelyek — üzemek, vállalatok, állami gazdaságok, gépállomások, tsz-ek, hivatalok — ezernyi munkalehetőséget biztosítottak, s biztosítanak ma is a fiatalságnak. És a fiatalok éltek a lehetőségekkel. Közülük egyre többen kerültek a termelő munka élére. Megyénk nem egy olyan sztahanovistával büszkélkedhet, mint Klucsik László petőfibányai fiatal, akit jó munkája után megyei tanácstagnak is megválasztottak. De két kézzel nyújtott segítséget a fiataloknak az a nemzedék is, melynek tagjait a küzdelmes élet tanította meg bölcs életismeretre, a nehéz harcokban elvileg is meged- lodtek, s életbölcseletük méltóvá teszi őket arra, hogy sokat tanuljon tőlük a fiatalabb nemzedék. Az idősebb munkások közül sokan önmaguktól fogják meg e^y-egy fiatal, ak a munkához még nem szosott kezét, tanítják meg a kalapács, a véső szakszerű fogására, a munka- folyamatok gyors ás pontos végzésére. Például ifj.Szarvas- né, az Egri Dohánygyár szivar- onója, idősebb sztahanovista társai „szárnya alatt“, odaadó segítségével érte el a kitüntető sztahanovista címet. Nem egyszer nekik, az öregeknek kellett a jobbágysorsból magukkal hozot rossz és fájó emlékek segítségével meggyőzni a felbomlóban lévő szövetkezetek tagjait arról, hogy a társas gazdálkodás visz el a szebb jövőhöz. Vagy gon- loljunk csak vissza az 1945. utáni időkre, amikor a tapasztaltabb, a mozgalmi életben jártás — ügyünkért nem egyszer szenvedő — funkcionárius nevelte ki az állami és pártélet fiatal erőit À párt, a nép » lismc-réss» -< adózik fárad; ige- mul^' kájukért, az ifjabi nemzed*, neveléséért. Az éle!'jen ‘A;<-•*.- “ taltak alapján azt i.ell mond; I nunk, hogy gyakran épp a f' ■ falok szívéből hiányzik «•?' ' megbecsülés. Sokan a szt J házból kilépv, g ;kran a." 1 azon belül is, elfel ifik, ho • a deresedő hajú, - e meg fű £. gén mozgó, az él« pségek, ben még gt-önyör !hi akar ^ néni szeretetet, n .'sülé-;,,, udvariasságot, fii rr.essé)- „ érdemel a társada tan tói. Becézni, óvni ,ell. i kárpótoljuk a söté tegye -, múltért, mely félt fizt 5 a női munkáért, i u-gvásárce a nők legsze-'tebt érzéseit s nem egyszer bet ; t csalit élet békéjébe, rne «"főzte a- az akkori élet bo almaival.- Becézni, óvni 1 '1 az a sebbeket azért is, <"-t mi bál,; dog családi fészke oíthe1 unk, s e fészket már ne c ve;;e’..<, az említett rémei S tanulni kell ük, bővíteni ismereteinké hisz ' életben szerzett ti pasztalatai, szakmai tudásuk könnyebi teszik az újért vitxvt harci kat. Legyünk előzékenyek, tói-, varjasak velük szemben, had gassuk meg jóakaratú csaikaí. S ha véleményünk nem egyezik az öregekét ;lv- meggyőző, okos és ne bá-íf ó szavakkal bizony suk be'’’,’ magunk igt^át. I<i.' U a kevesebb tsz a m ** letlenségbő! eb°cs.i bői származó né? térés ■ — gek és fiatalok k too. úg* marabb elérünk valame P{ únk közös célja a bo'dr , ’minap megterer éséhez.-’ . ’ ehht öregek és ;.lok 1 dt csönös megértés« ép elérésének eltök s?án iv szükséges. Nagy terű terve I két csak az em r m ól;/ , felemelése, egymás nevel« M tanítása, rregbe« tát <t valésíthatj- ík m« Szál
