Népújság, 1955. január (1-9. szám)

1955-01-01 / 1. szám

1955 Ja i. szombat NÉPÚJSÁG T S zűr peu •en tarir ■■ s. I ele NEU BAKA?. mint egt > áránvbfy NY SZÓ VARGA JÓZSEFHEZ 5A úgy kopogott a atalpú papucs. Keré- ucsmáját, megállt az ive jí, hit így ok. . lis céc I ‘ ”yu , mintha ezzel akarná ii különösebb cél nél­1 ül ficye Ur- Nem tuo vm, ki lehet és miért , I". le, külsejéből ly g éheztem hát valamit ni. öregember. Repedezett bőrű, büty- fejéről az első pillantásra láttam, nem az élet, sokat dolgozott. Ruhája gon- i, szakadozott, haja nádasként nőtte ? / l nyakát. .... AcU5 miatt hivattam. Évvége van, jó zt is rendezni — mondta a tanácsel­nök. galább az ideit, ha már a multévek tarte i marad is. 5t fizetni? De ugyan miből? Sző sem cit a föld, meg jó föld is az, megterem inden. Csakhogy tavaly úgy rátelepe- z, mintha soha többé nem akarna el- nnan. Nagyobbrésze most is művelet- ián elérzékenyedve tette hozzá: fizet- sten látja a lelkem, hogy igazán oda- z utolsót is. csak a termény megma- a. Mert azelőtt is kifizettem mindent, tok, nem szerettem tartozni, de két íba vetettem, meg dolgoztam azzal a egyedül, állatok nélkül, 53-ban a rí forróság, most meg ez a víz, egész tetejéig pakoltak adóssággal. Benne én a sárban. JDä VARGA JÓZSEFET — mert ő volt * ' a kesergő öreg, eddig soha nem lát- : I, v is beszéltem vele. A káli tanács- i!;eíiíi e • .1 rövid kis történet mégis arra kész- ti tett. ne y ceruzát vegyek a kezembe és it­tuk a uv, :, aki talán olvasni sem tud: Varga Józsefnek. fn-gszer azt kérdezte tőlem valaki: mit gon- lolsz, ». t laknak falvakban, városokban az ernte e„. írért nem szétszórtan építik a házat? l-Uríeten rm is tudtam, mit feleljek. Minden­esein v ndolkoztam ezen és megtaláltam a magyaráz.' tát. Az ember nem szereti a ma- gnyi, s mai életében nem is volna képes el- l.:o,ra élni. Munkánkban, szórakozásunk- b i mi% 7 egymásra vagyunk utalva. Ha h é szükséges szerszám, a szomszédok­ká , vagy a sógorhoz szaladunk, onnan ké- rv fc. Szántás-vetés, aratás, vagy behordás idején fogatért, vagy munkaerőért újból az ismerősökhöz vezet utunk. De meghívjuk ókat kuké ricafosztásra, lakodalomba, vagy disznótorba is alkalomadtán. Mert hamarabb ( fogy-' a munka, ha többen végzik. Gyorsab- n múlik az idő beszélgetés közben, s együtt, » «va jobban érezzük magunkat. Varga ödes» esezéhéz ctsszorcrjel:, . €.■• t nem mehet jól a munka, mert jn an. Másként lenne az a vagyon, fit alakulna az élete is, ha a föld műve­lésének gondját nem egyedül hordozná. Nem csoda, hogy így sokszor a hiábavaló fárado­zás még életkedvét is elrabolja. A 16 hold — bárhogy is nézzük — jószágállomány nélkül nagyon sok egy öregemberre. TÁVOL ÁLL TŐLEM a gondolat, hogy * valamire rábeszéljem. De úgy érzem, ezt a napjainkban nem egyedülálló példát el kell mondanom. A termelőszövetkezetek zár­számadásáról érkezett levelek között a füzes­abonyi Petőfi termelőszövetkezet elnökének, Bartha Istvánnak soraira találtam. Többek között, egy közepesen teljesítő idősebb tag, Kovács András részesedését sorolja fel. A 16.5 mázsa búzán kívül 12.5 szemes, 48 mázsa szálas és silótakarmányt, közel 5.5 mázsa bur­gonyát, 1.38 mázsa cukrot, olajat és 7220 forint készpénzt kapott. Sokan Kovács András 459 munkaegységénél többet is gyűjtöttek, például Gulyás Sándor a feleségével 1006-ot. Pedig akik a szövetkezet életét ismerik, tudják, hogy nem ez az esztendő volt a legjövedelmezőbb. Hiszen a sok eső nem nézte, hogy eke vagy traktor szántotta-e a földet, hogy a családok, vagy csak egy ember őrködik - aggódva a termés felett. Az eső itt nagy károkat okozott. Állatállományunk is gyengén fizetett, de a veszteség nyomban kisebb, ha több felé oszt­juk, mert ha az egyik földterület víz alá ke­rült is, a gondosan művelt, jól megmunkált másik rész termése pótolta azt. Nem érzik úgy a kárt, mint a „Varga Józsefek“, nem maradtak adósai az államnak. S most már nyugodtan tervezgetnek a jövőévre. Varga József talán most arra gondol: isme­rem a termelőszövetkezeti életet. Itt nálunk Kaiban volt alkalmam rövid történetét szem­mel kísérni. Bizalmatlanság, a vezetés, irá­nyítás hiánya a megalakulás első idejében, majd alig egy év múlva, állandó civakodás, veszekedés és meg nem értés! Ezért is bom­lott fel, nem volt az életképes. IGAZA VAN, — mert soha nem lesz ered­1 menyes, gazdag az a csoport, s tagjai életvidámak és megelégedettek, ahonnan a kö­zös szeretete, megbecsülése és az emberi meg­értés hiányzik. De az élet tele van nehézsé­gekkel, sikertelenségekkel, s új küzdelmekkel, a szép, a jó eléréséért. Ha a vihar tönkreteszi vetéseinket, ha víz önti el, vagy a forróság kiszárítja a féléves munkánk eredményeit, mi a következő évben újra szántunk, újra vetünk. Ha a féreg elrágja a fa gyökerét, újat ülte­tünk helyette és az megint gyümölcsöt hoz. Miért éppen a termelőszövetkezet elhalódott fáját nem akarjuk újjal cserélni? Miért nem keresünk ennek nemesmagvú, dúsan gyümöl­csöző fiatal erős hajtást? Eredményes lenne, megérné a fáradságot, megtalálná és erőssé tenné az elveszett bi­zalmat. Dobai Margit Néhány hél alatt 300 recski gania rendezte beadási hátralékát A recski dolgozó parasztok valóra váltják a jelszót: „tisz­ta lappal kezdjük az újévet’1. Ezt bizonyítja az elmúlt hetek­ben elért begyűjtési eredmé­nyük. December 1-én még kö­zel 400 olyan gazda volt, aki tojással vagy baromfival, de leginkább sertéssel tartozott. A helyi tanács és bizottságok hasznos agitációt végeztek, hogy megszűnjenek a hátralé­kok, s a dolgozó parasztok va­lamennyien tiszta lappal kezd­jék az 1955-ös évet Munkájuk nem volt sikertelen. Az elmúlt hetekben nagyot ugrott a be­gyűjtés százaléka, 62-es helyett 98-as szám került az ered­ményt jelző táblára, s a köz­ségi begyűjtési hivatalnál el­könyvelésre váró vételi jegyek mind arról tanúskodnak: dol­gozó parasztjaink adósság nél­kül akarják zárni az ó-évet. Közel 20 mázsa sertés, 15 mázsa szarvasmarha, 85 má­zsa baromfi és sokezer tojás gyűlt össze a hátralékosoktól. Háromszázzal csökkent a be­adással hátralékban lévő dol­gozó parasztok száma. Tóth t. Pál 13 holdas középparaszt 96 kiló sertés 143 kiló marha­hús, 33 kiló tojás és 22 kiló baromfi hátralékát rendezte a napokban, s ugyanekkor rótta le beadási hátralékát Holló sz. János 7 holdas gazda is, aki 60 kiló sertést, 12 kiló tojást, 10 és fél kiló baromfit adott be. Teljesítette beadását Han­gácsi Miklós gazda is, akinek 8 hold földjét nemrég még 17 kilogramm marha, 47 kiló sertés, 9 és fél kiló baromfi, 8 és fél kiló tojás hátralék terhelte. Az a hangulat, hogy nem jó az újévet adóssággal kezdeni kedvező hatást váltott ki a dol­gozó parasztok- százaiban és az újév első napján reméljük, egyetlen recski gazda sincs már, aki tartozik az államnak. A szerkesztőségünkhöz ér­kezett levelekben üzemi dol­gozóink az éves tervteljesítés utolsó munkanapjairól, küz­delmes, nehéz feladatairól szá­molnak be. A falvak népe nem ír már őszi munkákról, mert befejeződött a szántás, vetés. Leveleikben helyet ad­nak a begyűjtésnek, az adó­fizetésnek, a kedves, han­gulatos téli esték és tanfolya­mok foglalkozásainak, a disz­nóölésnek, a szórakozásnak. Pihennek a diákok is, erőt gyűjtenek a következő, s mindig nehezebb néhány hó­napra. Nézzünk meg néhány leve­let. A gyöngyösi téglagyár ke­mencéi is leálltak. Elérkezett a nagy javítás ideje — írja levelében Bravek László. A fiatalok új kultúrszámokat tanulnak be: táncokat, kisebb színdarabokat, csupán már a kultúrház rendbehozására volna szükség. Andrenyi Ferenc, a felné­meti fűrészüzem irodavezető­je örömmel jelenti, hogy éves tervüket december 14-re be­fejezték, pedig a vállalásuk­ban december 24 szerepel. Azt, hogy ilyen eredményt érhet­tek el, elsősorban az élenjáró dolgozóknak és a munkások­nak köszönhetik, de sokban hozzájárult a helyes munka- szervezés is. Legjobb brigá­dok: a Csík József, Takács József, Korozs István, Erdé­lyi Ignác, Barzsó József és Nagy Ferenc brigádja, akik egész évben 120 százalék fe­lett teljesítettek. Petőfibánya DISZ-fiataljai Fazekas Mihály: Ludas Ma­tyijét tanulták be, mellyel ka­rácsony napján nagy sikert arattak. A díszletek nagy ré­szét ;ís a fiatalok készítették. Dicséret . illeti ezért okét. A fiatalok máris tervezik, hogy az 1955. -évi Világifjúsági Találkozóra új színdarabot ta­nulnak "ássuk Pintér Lajos le\ Petőfib tya kenyérellátásá­nak min. -egére panaszkodik Sand Jc r r.k:’-vollát.'S­vezető, l 1 a natvanl Sütőipari tói kapja a kenyeret, n i n. > ;ége eilen gya >,,vk » ki­fogás. A Sütőipari Vállalat vezetőség« megígér«? — egy­szer írás ,.n köz.) e —• ezután a »giobb r.iuóségű kenyeret t" óéi.- lton lényt küldi, de ' ’et c a e ígé­ret maradt Jó lenne már, ha szavukat ? lóra is váóaná :. Kun Er. * t. a sirok. ál- talánosisko -pajtása k •; i­gük felszab adui ásának 10. év­fordulója ünnepélyéről írt. December : sn tartották és az iskola üu’csoportja énekcsoport adott kultur- mûsort. A abadulást szé­pen megün ék. Az idei zárszématláb leg­több ten . alkezetben gazdag jőve hozott. így volt ez a : -aoonyi Petőfi TSZ-nél is, . korántsem részesedtek a< >gy azt szerették ve D , aki be­csületesen d ' . zott. annak most is tele a kamrája A termelősz tv œt elnöke: Barta elvtá c uk néiiány példát hoz Bocsi Jánosnét 2: ás Sán­dort és feles. munka­egységével. J-ár.osné a több mint î 1 - - t»"TUŐ­nyen felül 3' Sán­dor és feles« _• , — g vai mányféleséggel együtt ’18 mázsa terményen feiü >10 forint készpénzt vitt a A kiskörei dolgo teli foglalkozásáról ír Si s ,‘ano« levelezőnk. Sokan d’ : vatalhoz, vagy a szai Arvízvédelm r. oki­iifrgr. járrtak erdői -a, más erdei munkáikra, fordítanak a há a tor nö­velésére is. , »e essék> nem a loaVgesi Rozi néniről beszé- í /- Író’ ; ídvavaló, hogy ez- . :r. :s .-/ép komótos házban .ét. A szomszéd Zsiga fele­li., - anhét éves Róza éi te e ősz hajával, görbe cával, hogy végre saját a alt hajthatja le nyuga- .. újét. gy hogyan? Hosszú sora ,r !.. ha bírsz egy kis . - • mmel. elmesélem. ág ,y kezdődött, hogy égé vi ■ az uraknak egy- ; ibb újabb emberekre, r ’ a hu orú őrülten dol- malim. garatjára önthet- A kifolyt tengernyi vér *í> any -lkjukban csörgő - -n,yá változott, amiből mi- öbbet b .tak a pénz meg- ttjai . iái mohóbb kap- ;,:ai igyekeztek még töb- frühabzsolni. A világ re- úi-ropogott, minden válá­si'v V> fél "i ember már a volt, sor került az •Serire így hívták be a .mi • Zs . át is, akinek az v: alá.;a volt, hogy csak eg édesanyját hagyta ío . vny, gyerekek nem .ak et ni Amikor felhúzta agára a ngyos mundért, linen n éves öreg szí­I fi;, taies. cezdett dobogni, .'üti nyevásárlás so­ec ,t meg Róza né- . piacon kofásko- ’ .na sak a fiatalok, az -- szive is rendelkezik az­w itos kis készülék­1 ) a adoitt pillanat­,a ja a jelzéseket. ét találkozás. után már a ■ . itólag, de sza­va t. : ,'egyeztek: Róza néi - iítózik Zsiga anyjához, s '■ .yakén't v gyáz rá. V élt t költözött a Kosa rac>-ágas úr cselédlakásába. A „Late 'asszony’1 égy-két nap alatt ol : mdiet teremtett ? or.ész ’-. n éken, mintha ő onne a b, kosa az egész . aajomak. Aztán egyszer csaik vége lett a vérözönnek, megváltozott az élet falun és városon, meg az uradalomban is. Az eddigi cselédek birtokba vették a föl­det. Róza néni is kapott 5 hol­dat. „Csak már Zsiga itthon lenne!“ — Na, ez a kívánság is teljesedett. Egy nyárvégi hajnalon — lekopva, lesová­nyodva, hazatántorgott — nagy, üres lélekkel. Szemei tétován bámultak a világba, hajdan nótázó, tréfáló szája keskenyre zárva. Mi történt vele a fronton, mi az ameri­kaiak fogolytáborában? — nem beszélt róla. Róza néni öntögette bele a lelket. — Gyere, Zsiga szívem, nézd meg a földünket! — Büszkén mutogatta a kukoricát, kolom­párt ... nem nagy darabot ugyan, hiszen magának kellett felásni a földet, „de ez már mégis a mienk!11 Nagyon nehezen- J________________ment az új életbe való beilleszkedés. Zsiga aki cseléd- és katona­élete során hozzászokott, hogy mások: dirigálják minden lépé­sét, most is blindent az asz- szonyra hagyott. Ebben nem is lett volna hiba, mert a kofa piaci élelmessége, ötletessége a paraszti életben is hamaro­san megtalálta a lehetőségeit. De hát Róza néninek nem ez volt a terve: ő azt akarta, hogy a férjéből valóban a család feje legyen, öntudatos, felemelt fejű ember. Na, sok harc. erő­feszítés árán csak mutatkozott valami javulás is. Ősszel, ami­kor szántáshoz igát kellett ku- nyerálni már meg inerte azt is tenni, hogy az egyik nagy­gazdát ledisznózta, amiért az túl magas uzsorabért kért az egynapi szántásért. Aztán eljött a tél. A falu fiatal tanítónője esti tanfolya- moi szervezett. Az MKP szer­vezete megkezdte a nevelő­munkáját, az UFOSZ szóró­Róza néni fészke sabbra zárta sorait és Zsiga, aki kezdetben alig-alig moz­dult ki otthonról — később egyetlen alkalomról sem ma­radt el. Feleségével együtt ült be az iskola szűk padjaiba, hogy megtanuljon írni-olvasni. Otthon mostohafiával — Zoli­val — versengve gyakorolta a betűvetés tudományát. És tavasszal az MKP két új tagot vett fel: Zsigát és Róza nénit. Megifldult a harc az új életért. Nehezen, döcögve ment minden. Nem volt iga az újon­nan kapott földhöz. A volt cselédek még mindig az egy­kori, egészségtelen, istállónak is alkalmatlan lakásokban lak­tak. A kulákok rémhírek ter­jesztésével, igauzsorával, nyílt és titkos szabotálással igye­keztek megsemmisíteni az eredményeket. Kemény harcot kellett vívni a nyílt és rejtett ellenség ellen. Zsiga sokszor elkeseredésében el akarta hagyni a falut. „Minek ez az egész gürcölés, ha még jobban nyomorgunk, inint eddig?1’ Nagynehezen vettek egy elő- hasú tinót, mire megellett, megdöglött. A fiú betegeske­dett, orvosra, patikára ment a sok pénz. A viskó rogyadozott, az eső becsepegett, a szél a törött ablakon, rozoga ajtón át kifújta a csepp meleget is. Fe­lesége vénült, a sok munkábán megroppant, dereka meggör­bült. De ez a testileg elgyö­tört öregasszony lélekben nem változott. Most is ő biztatta férjét: — Ne félj Zsigám, le­szünk mi még olyan urak, mint Kosa úr volt, vagy tán még nagyobbak is! Akkor még mindenki mo­solygott rajta sőt egyesek csú- folódtak is. Megalakult a Vörös Csillag tszcs. Az első tagok közt vol­tak ők is, — Na látod-e, van már igánk olyan, amilyen a her­cegnek volt csak régen! — mutatott az asszony a csoport földjén szántó traktorra. Zolika betegsége is hamaro­san elmúlt, hiszen SZTK-val egyenest Pestre vitték, ahol a legjobb orvosok kutatták a ba­ját, míg meg nem találták az orvosságát is. Sőt, gyógyulása után két hétre még a Balaton­hoz is elküldték, ahonnan ki­pirosodva, megizmosodva jött haza, s vagy öt kilót hízott a sok jó falattól. Kezdett egyenesbe jönni a dolog. Ősszel a csoport munka­egységenként 97.50 forint érté­ket adott a tagságnak, így Zsiga és Róza néni a maguk 327 munkaegységük után 31.882.50 forintot kaptak, rész­ben terményben, részben kész­pénzben. — Na asszony, most már rendbehozhatjuk a lakásunkat! — kurjantott vígan Zsiga, amikor á számításuk végezté­vel kiderült, hogy a fejőstehén, ruhanemű és egyéb szükséges holmik beszerzése után is ma­rad még vagy 3000 forintjuk. — Azt már nem! — vála­szolt Róza néni. — Hát mit akarsz? Mindig azt mondtad, hogy nem akarsz ilyen istállóban élni, most itt az alkalom, hogy rendbehoz­hassuk és most te vagy el­lene? — Add csak ide azt a pénzt, majd a többit bízd rám! Huza-vona, majdnem vesze­kedés után végre ott volt a pénz Róza néninél, s hogy hova tűnt el, arról senki sem tudott. A következő esztend6ben még nagyobb összeg tűnt el Róza néni keze között, hiszen a csoport egyre gyarapodott, így a tagság jövedelme is nőtt. Földjük 62 hold. A tehenészet­ben 85 fejőstehén, a hízó ser­tések és anyakocák számát pe­dig már csak az elnök, meg a gondozók tudták megmondani. — Na ugy-e, hol van ehhez a Kosa úr gazdasága? Lepipál­tuk őt is, de le a többi falut is! Ez is igaz. Messze földről jöttek egyéniek és csoport­tagok tanulni a gazdálkodás titkát azoktól, akikről hajdan azt állították, hiába lenne föld­jük nem tudnának vele bánni, mert nincs ott mögöttük a bo­tos ispán. De nemcsak a messze földi idegenek — a saját falubeliek is tanultak tőlük és eljött az az ősz is, almikor a falu fel­vehette a „szocialista község“ büszke nevet. A falu két cso­portban egyesült és most már együtt versenyeztek a jobb terméseredményekért. * — A napokban érkeztem haza. Éjféltájban bandu­koltam be a vasútállomás­tól és őszintén szólva kissé féltem a derék házőrző kutyáktól. Jól ismerem ezeket az állatokat. Nappal farkcsó­váló barátsággal fogadnak, éj­szaka pedig fogvicsorgató vad­állatként rohanják meg még az ismerőst is. Elmerengésem­ből csodálkozva riadtam fel, amikor egy kanyar után a fák közül vakító fénysugár világít elém a falu felől. Ejnye, váj­jon csak nem beteg valaki Sápiéknál? Az ő házuk irá­nyából jött a fény. Tovább ha­ladok, más helyről is hasonló tünemény tűnik szemem elé. Aztán még több és több hely­ről. De nem, ez nem a petró- leumláimpa pislogó sárga fé­nye! Csakugyan, közeibe érve — nem hiszek a szememnek — utcai vilanylámpák küldték üdvözletüket elém. Lám, a hűtlen gyermeket mily kedves meglepetéssel köszönti szülő­faluja/ Reggel végigséta a a falun, még nagyobb lett 'mu... Uvn. Itt egy fúrott kút dja egész­séges vizét a s; j izóki ak, odébb a földműv zovet’- czet városba is beillő uháza ros­kadozik az áruk .megétől, s utcahosszat víg : leszól sugá­roznak szét a rá l e ekek. A régi, zsupfedf ■ h i. ak me­lyén is új. koala , c: 'ép eiós házak emelkedr Lülörú* csinos az egyil l. a P utcában. És 1 . ta őá;­előmosolyogni? R néni az, aki na, n u. vitái be. Nézze c -, g a mi kis fészkünket! Valóban a be :‘ág fészke, amiről hajdan gazdasa?-1 cseléd és egy kofa as­szony nem is ndozhatott volna... de mé t- hóid s gazda sem. — Mondtam >.n mindig Zsi­gának, hogy Várjon csak lesz még nekünk sa; >t edélúnk . Nem is kellett erő . Kezd töm a 3 ion; ; ai. évente 5—6000-e Ktem - 1 a nyeremén .l)f rétkönyvbe, múlt ősszel má ió.OOO forin­tunk volt, aztán h . ;ö : -.z ál­lam a kölcsönn; . így aprán­ként összesikere út a ani há­zunk! — Hát bizony gam sem hittem — szól közbe Zsiga szomszéd — ho ' ez az asz- szonyi ész így ki i dja fu,átél­ni a dolgokat. A pár perces bekukkant is- ból bizony elég hosszú beszél­getés kanyarodol k i Del lett lassan, amikor el, úcs tő lük. Már a kis ; r tam. amikor Rúzs néi (Cin­re kötötte: „A m ics­ülésen ott légy er is­kolával kapcsolat tot szeretnék beterjei Ekkor tudtam hogy őt is bev -/tottak a tanácsba. Hala y I., Mó

Next

/
Thumbnails
Contents