Népújság, 1955. január (1-9. szám)

1955-01-01 / 1. szám

6 NÉPÚJSÁG 1955 január 1. sí így év az egri Lakatosárugyár történetéből A szellőzőműhely kékmun- karuhás dolgozói már az utolsó simítást, az összeállí­tást végezték. Serény kézzel szerelgették össze a hatalmas szellőzőberemdezések alkatré­szeit, s a csővezetékeket. Tóth Lajos kétszeres sztahanovista művezető brigádja ezekkel a munkamozdulatokkal tett pon­tot az üzem éves tervének vé­gére. Az elkészített gyártmá­nyok katonás sorrendben vá­rakoztak, hogy piros, vagy kék festék kerüljön fényes testük­re és útnak indulhassanak a szegedi kendergyárba. Eközben pedig az üzem 250 dolgozója között szájról szájra szállt a nagy hír: teljesítettük éves tervünket! S a jó hír nem maradt a gyár kapuin belül. Németh igazgató elvtárs öröm­mel telefonált, táviratozott, mint a jó parancsnokhoz illik, győzelmi jelentést adott. December 17-ét mutatott ek­kor a naptár. Tervteljesí­tés két héttel az év vége előtt; igazán szép dolog. Egész évben mennyi nehézség, küz­delem, erőfeszítés után jutot­tak el idáig. De eljutottak, mert a tény bizonyítja, hogy az üzem kollektívája jól mű­ködő, olajozott géphez hason­lóan kiállta a próbát. Ha visszaforgatjuk a Laka­tosárugyár ezévi történetének lapjait, láthatjuk, hogy sok akadállyal kellett megküzde- niök. Az első hónapokban őket is hátráltatta a kemény tél, a nagy hideg. Nem egyszer küz­döttek az anyagellátás nehéz­ségeivel. A tavaszi esős hóna­pokban nem volt raktárhelyi­ségük, a frissen festett kész­áru nehezen száradt, a szaka­datlan esőzés lemosta róluk a festéket. Június 26-án az üzem álla­mosításának ötéves évfordu­lóját ünnepelték és ekkor töb­ben megkapták a Könnyűipar Kiváló Dolgozója kitüntetést. A második negyedév végén újra örömünnepet ültek, mert elnyerték az élüzem címet. A nyár folyamán kettős munka, kettős feladat hárult rájuk. Vállalták a novaji Egyetértés Termelőszövetkezet patronálá- sát, s amit ígértek, betartot­ták. Kijavították a szövetke­zet benzinmotorját, segítettek az építkezéseknél. Az aratás idején három napig hajlongtak a lakatosárugyári dolgozók a szövetkezet búzatábláin. De azért a termelésben is helyt álltak. Mindig pontosan, ha­táridőre küldték a textilgyá­raknak az egészségügyi védő- berendezéseket a harmadik negyedévben is. Ekkor 109.5 százalékra teljesítették tervü­ket. Ezután történt a helyes kez­deményezés: a közszükségleti cikkek gyártására. Az októ­beri párthatározatok termé­keny talajra találtak itt is, s megértették feladatukat; még több használati tárgyat a la­kosságnak. Az üzemben régeb­ben is foglalkoztak ilyesmivel, miért ne gyárthatnának most füstcsövet. Annál is inkább, mivel erre most a megyében égetően szükség van. Tett kö­vette az elhatározást. A Bor- sodnádasdi Lemezgyárból egy­másután érkeztek az úgyneve­zett hasznos hulladéklemezek. November 1-én látott mun­kához a füstcsőrészleg és az­óta naponként 600—1000 cső kerül ki a gondos kezek alól. Idősebb Szekeres József szta­hanovista dolgozó a cső ösz- szeverésének lett a mestere, a csövek végének ráncolását pedig Visnyei Béláné sajátí­totta el és végzi nagy szakér­telemmel. Megszívlelték a párthatáro­zatnak azt a részét is, amely az önköltség csökkentésére, az olcsóbb termelésre szólítja fel az ipari munkásokat. A har­madik negyedévben a külön­böző újításokkal, takarékos anyagfelhasználással, mintegy 40 ezer forintot takarítottak meg, így nemcsak a termelési, hanem az önköltségcsökkentési tervet is teljesítették. Nem is véletlen, hiszen az üzemben sok újító, ötletes ember dolgo­zik. Varga Vilmos mérnök, Tóth László a pántműhely cso­portvezetője, s Fazekas Gyula többszörös újító egy-egy jó ötlete, újítása sokezer forint megtakarítást jelent évente. Külön beszélhetnénk még ez­után az üzem hat önköltség­csökkentési brigádjának ered­ményes munkájáról is. Az éves terv befejezése után levél érkezett a Lakatosáru­gyár dolgozóihoz. A budapesti Textilipari Csomagoló Vállalat volt a feladó. A levélben pa­naszkodtak, s kértek. Megír­ták, hogy a vállalatnak még körülbelül 300 kilogram ciklop ládazáró hüvelyre van szük­sége, hogy teljesíteni tudja csomagolási exporttervét. A Lakatosárugyár vezetői előbb tanácskoztak, számolgattak, terveztek, s végül is meg­nyugtató választ, majd láda­záróhüvelyeket küldtek a bu­dapestieknek. A szemlélődés közben egyik műhelyben találkoztunk Né­meth elvtárssal. Mint az üzem jó gazdája, mindig a dolgozók között van, hacsak teheti. Tőle tudjuk meg, hogy a Lákatos- árugyár jövőre is szellőzőbe­rendezéseket készít, de azért lesz még újdonság is. Szénőrlő malmok gyártását kezdik meg. Ezek a malmok dolgoznak majd az erőművek kazánjai­ban, a drágább külföldi be­rendezések helyett. S végül arról is beszéljünk, mi lesz a közszükségleti cik­kekkel. Hiszen néhány hónap­pal ezelőtt elmondotta Németh elvtárs, hogy jövőre tűzhely­alkatrészeket, s egyéb haszná­lati eszközöket akarnak gyár­tani. Mégis az lett a vége, hogy a felsőbb szervek intéz­kedései nem engedték meg ezt. Sajnos az üzem dolgozói­nak kívánsága csak kívánság maradt, bármennyire akarják is, nem gyárthatnak közszük­ségleti cikkeket. Pedig megvan bennük az akarat, jóindulat és lelkesedés. Miért hát e me­rev álláspont a felsőbb szer­veknél? Mint ahogy az eddigi tapasztalat is bizonyítja, az üzem dolgozóinak helytállása, jó munkája most az új évben is sokat segíthetne az életszín­vonal emelésében. S az önként vállalt kötelezettség teljesítése, a sok-sok közszükségleti cikk pedig mindenképpen csak hasznára lenne társadalmunk­nak. Cs. I. Évzáró termelési értekezlet a hatvani postánál (Tudósítónktól.) AZ EMBER, mielőtt dolgozni menne, megszokott mozdulattal leveszi az ajtó kilincséről vagiy a levélszekrényből az újságot és reggeli közben átolvassa. Ha vi­dékre akar telefonálni, felhívja a postaközpontot és rövidesen kap­csolják a vonalat. Ha táviratot küld, néhány óra múlva a cím­zett máris olvashatja A csomag- küldés. a levelezés ma már any- nyira megszokott és annyira hoz­zátartozik mindennapi életünk- noz. Hogy szinte észre sem vesz- E7.ük, akik eljuttatják a levele­ket, csomagokat hozzánk, a pos­tásokat. Sem a rádióban, sem a sajtó­ban nincsenek előadások, hasá- bos cikkek a postások nagyszerű eredményeiről. Vajon ezek az egyszerű emberek, akiket sok­szor nem is látunk, segítségüket mégis mindennap tapasztalhat­juk, nem tudlnak eredményeikkel dicsekedni, vagy nem jól végzik a munkájukat? De igen. Postás dolgozóink zöme jól és dicséret- reméltóan végzi munkáját. S munkájuk eredménye nem kis részben az űzetnek, hivatalok és gépállomások jó eredményeiben terjed szét. Igyekeznek munká­jukat a szocialista posta követel­ményeinek megfelelően végezni és az elért eredményeiket tovább fejleszteni. Erről volt szó a hatvani pos­tások december .21-én megtar­tott évzáró termelési értekezletén is. Az értekezletet Zilai Anna és Parádi László elvtársak, az üzem dolgozóinak szavalata és énekszáma nyitotta meg. A BESZÁMOLÓT Kővári Géza elvtárs, a postahivatal vezetője tartotta. A beszámoló elején meg­állapította, hogyi a hivatal dol­gozói ió munkát végeztek az el­múlt évben. Egész éven át nem történt jelentősebb fennakadás, függelemsértés vagy fegyelmi eset. Elmondta Kővári elvtárs, hogy pártunk és államunk érté­kelte a postás dolgozók és benne a hatvani postások jó munkáját. Ez mutatkozik meg abban is, hogy az augusztusi fizetésrende­zésnél a hivatal dolgozóinak fi­zetése átlag 100 forinttal emel­kedett, hogy növelték a kézbesí­tők létszámát és ezek mellett a kézbesítők részére minden ötödik napot szabad napnak biztosított kormányzatunk. A beszámoló a november havi munkát értékelte. Rámutatott, hogy a hivatal dolgozói által no­vember 7. és a tanácsiválasztás tiszteletére indított verseny még nem ért véget. A hátralévő időt lel kell használni a még nem teljesített vállaláisok — a pénz­tári eltérés 50 százalékos csök­kentése, a takarékbetét terv tel­jesítése — megvalósítására. A hibáik mellett az eredménye­ket is megemlítette a beszámoló. A hivatal dolgozói teljesítették vállalásukat: ma már Hatvan­ban. minden családnál olvasnak újságot. Azonban, mint a többi eredményekkel, ezzel semeléged- ■ r. December 13-án sajtó- teries.-.ési napot tartottak és en­nek* a? eredménye újabb 160 elő­fizető dt. Laczik János és Bé­ré- Albert kézbesítő elvtársak csak a Szabad Földet 50 dolgo­zó paraszthoz juttatták el. Jó eredményit értek el a távirátok kézbesítési idejének csökkenté­sében is, mert átlagban a táv­iratok kézbesítési idejét 50 perc alá sikerült szorítani. A beszámoló az új év felada­tainak végrehajtására mozgósí­tott. A beszámolót számos hozzá­szólás követte. A hasznos javas­latok és bírálatok, a dolgozók aktivitása a posta munkájához, irányítálsához, egyik biztosítéka, hogy az új évet is eredmények­kel, a tervek teljesítésével kezd­hessék meg. Horváth József elvtárs hozzá­szólásában vállalta brigádja ne­vében, hogy január hóban újabb 20 előfizetőt gyűjtenek. E válla­láshoz csatlakozott a Juhász- és Lacziik-brigád is. A HOZZÁSZÓLÁSOK után Csömör József elvtárs. a városi pártbizottság titkára átadta a hivatal dolgozódnak a VB ván- dorzászlaját a sajtóterjesztés terén elért jó eredményekért. A vándorzászló átadása után a 10 legjobb dolgozó jó munkai­jáért elismerő oklevelet kapott és 21 dolgozó Pedig könyvjuta­lomban részesült. Majd az érte­kezlet után a dolgozók baráti hangulatban beszélték meg az elmúlt év eredményeit és a jövő év feladatait. Sárközi Miklós Helyiipari vállalatvezetők értekezlete Gyöngyösön A gyöngyösi tanács végre­hajtó bizottsága a Hazafias Népfront-bizottsággal együtt értekezletet tartott a taná­csi vállalatok vezetői részé­re. Az értekezleten szó volt az éves terv adósság nélküli teljesítéséről, s arról, hogy gondosan fel kell készülni az 1955-ös év első negyedére. A jelenlévők számos olyan hi­bát említettek, melyet a jö­vőben meg kell szüntetni. Többen kifogásolták, hogy a helyiipari vállalatoknál ma­gas a forgalmi adókulcs. Az is helytelen, hogy a megyei kereskedelmi szerveik még mindig nem igénylik teljesen a helyiipar által termelt vas tömegcikk és háztartási cik­kek termelését. Az is igaz, hogy a helyi tájjelleg nem mindig érvényesül a külön­böző kézműipari munkákban. A Hazafias Népfront-bi­zottság elnöke felhívta a ve­zetők figyelmét a terven fe­lüli nyereségekre, melyet a tanács a lakosság életszínvo­nalának emelésére használ­hat fel. így például iskola­tatarozásra, járdák építésére stb. A vállalatvezetők ígér­ték, hogy túlteljesítik tervü­ket és így több terven felüli nyereség marad vissza Gyön­gyös város dolgozóinak. Az itt résztvevő igazgatók vállalták, hogy a jövőben jobban segítenek egymáson, így például kölcsönadják egymásnak gépkocsijukat. A Vágóhíd és Húsfeldolgozó Vállalat, valamint a Város­gazdálkodási Vállalat fel­ajánlotta a gépkocsiját a Kézműipari, és a Vas- és Fémipari Vállalatnak, ami­kor nekik nincs már rá szük­ségük. így a szoros kapcsolat kiépítésével, a baráti segít­ségnyújtással elősegítik a ter­melés emelkedését és a jobb minőségi munkát. ' Az értekezlet végén hatá- zatot fogadtak el, melynek megvalósítása mindannyiuk jobb munkáját eredményezi. Molnár Nándor VB-elnök. Teljesítik gépjavítási tervüket gépállomásaink A megye gépállomásainak traktoristái 1954-ben megálltak a helyüket. A megyei gép­állomások dolgozói most az erő- és munkagépek javításán, rendbehozásán fáradoznak. Az ünnepekig előírt javítási ter­vüket mindenütt teljesítették. Ezek szerint Heves megye ti­zenkét gépállomásán 40 erőgé­pet, 95 cséplőgépet, három kombájnt, hatvan vetőgépet, tíz kévekötő aratógépet és többszáz más munkagépet ja­vítottak ki. Szilveszterre sok száz üveg palackozott bort adott a fogyasz­tóknak a Borforgalmi Vállalat. A képein: borfejtés a váll: lat gyöngyösi pincészetében Petőfi gazdakör alakult Gyö A Hazafias Népfront első kon­gresszusa óta a helyi Hazafias Népfront-bizottságok kezdemé­nyezésére szerte az országban gazdakörök alakultak. Gyön­gyösön december 19-én ünnepé­lyes keretek között alakult meg a Petőfi gazdakör. Ezen a napon adta át a tanács a felszabadulás után is dolgozó parasztok tulaj­donát képező volt gazdaköri he­lyiséget, amely színpaddal fel­szerelt nagyi előadói teremből és két irodahelyiségből áll. A meg­alakult Petőfi gazdakör vezetője köszönetét mondott a parasztság nevében. A jelenlévő gazdák pe­dig elhatározták, hogy négy szakkört indítanak, melyekbe híres gyöngyösi bor, szőlő- gyümölcstermeléssel kapcsc tos feladatokkal ismerkedj meg. Különös gondot fordítai a szőlő- és gyümölcstermelési tegségei elleni védekezésre. A parasztfiata’okból pedfig k túrcsoportot alakítanak. A gazdakör feladatul tűi maga elé azt is, hogy a pái és kormánynak a mezőgazd'as; fejlesztéséről szóló rendeletéit annak végrehajtását esténké megbeszélik. 4%izőgaidáSa'g» Az állatállomány minőségi javítása megköveteli a legelők megjavítását is A következő évek egyik leg­fontosabb feladata, állatállo­mányunk minőségi megjaví­tása. Ezért szükséges, hogy jó legelőt biztosítsunk az ál­latoknak. Nagy feladat vár tehát a (községi Legeltetési Bi­zottságokra. Az elmúlt évben legelőink a gyenge talajerő kö­vetkeztében alacsony fűter­Esküvö előtt.., Egymás után hordják a szebbnél-szebb ajándékokat a lakod» i nas házhoz a rokonok, ismerősök mést hoztak, gondozatlanol voltak, és sok helyen megf lelő kút sem volt biztosítva: Ezért már a legeltetés l írma- dik hónapjában az áll; * >i szin­te csak járatás céljából men­tek a legelőre. A legelők megjavítására már az ősszel megkezdték az elő­készületeket. Több helyen a nyári gyomokat kiirtották, letakarították a legelőket, trá­gyázták, majd kutakat, víz­levezető árkokat hoztak rend­be. Jó munkáit végzett a vélyi és zaránki legeltetési Bizott­ság. Pél y községben az 1954-os évben 8fí hold legelőt trágy: tak és már most is 300 ko trágyát hordtak ki a közs dolgozó parasztjai társadal munkában. Állami segéllyé új kutat építette!:, a legelőte­rületeket gyomtalanították. A Legeltetési Bizottság Zárón­kon is tevékenyebben veszi ki részét feladataiból, mint ré­gebben. Itt is megkezdődött a trágyakihordás és nemcsak i: tállótrágyát, hanem műtrá­gyát is hordtak a legelőre. A Legeltetési Bizottságok­nak a pelyi és zaránki bi­zottságok példáját kell követ­niük. Adamik István Heves, állattenyésztő állomás vezetője

Next

/
Thumbnails
Contents