Népújság, 1955. január (1-9. szám)

1955-01-13 / 4. szám

1935 január 13., csütörtök. NÉPÚJSÁG 5 (Tudósítónktól). Hideg januári este vo;t. Az adáosi utcák néptelenek voltak, mintha az egész falu aludna. Végre feltűnt valaki a templom felől. Amikor odaért a villany alá, látom, hogy 50—60 év kö­rül; nagybajuszú, alacsony pa­rasztember. — Hova *iet? — kérdeztem. — A gazdakörbe, ha akar, tartson velem. Elindultam az ember után. TJgy sietett előttem, mintha ker­gették volna és egész úton csak ennyit mondott: — Szedje a lá­bát szaporán, mert van vagy 10 fok hideg, az embert borotva nél­kül is megborotválja ez a cudar idő. A gazdakörben vidáman pat­togott a tűz. Vagy tíz ember ülte körül a kályhát és nagyo­kat nevettek. Vámos Béla bácsi jó pár viccet mondott a pórul- járt papról, meg a katonáról. Ezt nevették olyan nagyon. Az öreg*Vámos néha rámhunyorgott és észrevettem, az én számomra külön tartogat valami érdekeset. Nem is csalódtam, mert valóban felém fordult, úgyhogy minden­ki hallja, emelt hangon kérde­zett: — Az elvtárs szereti a vic­cet? — Már hogyne szeretném. — Akkor még egyet elmon­dok. azt biztosan nem hallotta még. — Mondja csak, mondja — biztattam az öreget. — Hallotta-e már, hogy az adácsiak belülről tolják a vona­tot? Harsány nevetés és minden­ki rámfigyel. — Ez Ferencváros­ban történt meg, még fiatal ko­romban. Amikor a vagont kipa­kolták. a raktáros vezényelt. No emberek, ugrás a vagonba, oszt megtolni. — Hát ilyet még va­lóban nem hallottam — mond­tam az öregnek. Azt már hallot­tam, hogv Nagyrédén ködmönt köszörűitek, Horton meg a hízó helyett a taligát pörkölték meg, de azt, hogy a vonatot belülről tolják, még sosem hallottam. A tanácsokról szóló 1954. évi X. törvény értelmében a tanács­tagok hivatalos tevékenységükkel kapcsolatban diitalan utazásra jogosultak. A Minisztertanács ez­zel kapcsolatosan határozatot ho­zott. amely kimondja, hogy a me­gyei tanács taeia a megye terü­letén. a járási tanács tagiá a já­rás területén minden személy­szállításra berendezett rendes- és keskeny nyomközű MÁV. vala­mint GYSEV-vonalon, s a MAVAUT íautóbuszl-vonalakon a menet­rendszerinti táratokat dfimerve- sen igénybeveheti. A Fővárosi Ta­nács taglal a tanács közvetlen irányítása alá tartozó villamos- és autóbuszvállalatok személyszállí­tásra berendezett iárművein. a rővárosi kerületi tanács taglal pedig villamoson és autóbuszon. Gulyás József fiatal gazda a gazdakör titkára megvárta, míg a nevetés elcsitult, aztán megszólalt. — No emberek, most már itt az ideje, hogy komoly dolgokrót is beszélgessünk, mert az idő nem ált. — Mikor alakult a gazdakör? — kérdeztem Gulyást. — December 22-én. — Hány taggal? — Akkor 28 tagot számlál­tunk. — Es most? — Most meg 36-an vagyunk. — Es mi az oka, hogy még mindig csak 36 a létszám? — A helyiség — feleli tömö­ren Gulyás. Tudja, helyiségünk éppen van, mert a tanácsháza nagytermében gyűlésezünk, de ha külön helyiség lenne, az mégis csak másképpen nézne ki. Ott még el tudnánk helyez­ni egy szakkönyvtárt is. — Már szakkönyvtáruk is lesz? — Igen, így határoztunk vagy két hete. — Es mit határoztak még? — Sok mindent — felelte Gu­lyás. Már itt annyi határozat, meg javaslat van, hogy csak győzzük megvalósítani. Például kértük a mezőgazdasági szak­oktatást. Terveink között szere­pel a község szépítése. Elhatá­roztuk, hogy a tavalyihoz képest 25 százalékkal növeljük a íejtrá- gyázott területet. A gazdák kí­vánságát figyelembevéve kér­tük, hogy adjanak szerződéses paradicsomot. — Es adtak? — Igen. Hetven holdat. Igaz hogy sokat kellett utána szalad­gálni a MEZÖKER-nél. Jó ideig csak hitegettek bennünket. De addig jártunk a nyakukra, míg meg nem kaptuk. Gulyás elvtárs ezután részletesen ismertette a termelési feltételeket és elmon­dotta a gazdáiknak, hogy ha min­den tőről csak egv kilót adnak is el, akkor is 12 ezer forint jö- jövedelmet jelent egy hald para­dicsom. Később megtudtam, Budapest területén díjmentes uta­zásra jogosultak. Azokban a váro­sokban. amelyekben közforgalmú vasút, villamos-, illetve autóbusz­járat van. a városi és a városke­rületi tanácstag a város terüle­tén működő villamosvállalatok személyszállítási iárművein. va­lamint a helyi autóbuszvonalakon dtimentesen utazhat. A dlimentes utazásra iogos'*ő igazolványokat a megyei és a já­rási tanácstagok részére a közle­kedés- és postaügvi minisztérium I. vasúti főosztálya, a budapesti tanácsok taglal részére a Fővá­rosi Tanács végrehajtó bizottsá­gának közlekedést igazgatósága, a vidéki városi és városi kerületi tanácstagok részére a városi ta­nács végrehajtó bizottságának város- és községgazdálkodási osz­tálya áliítia ki. hogy azért beszél olyan szen­vedélyesen a szerződéses növé­nyekről, mert ő maga is nagy mestere ezek termesztésének. De van meg egy fájdal­muk az adácslaknak. Az, hogy eddig nein minősítették export­árunak a paradicsomjaikat. — Pedig mi iß tudunk olyat termelni, mint az atkának, nem vagyunk mi 6em alábbvalók — mondotta Széplaki József, a gazdakör elnöke. — Hát a szakoktatással hogy állnak az elvtársak? — Az is megkezdődik ezen a héten — válaszolták vagy öten egyszerre. De az nem akár­milyen oktatás lesz ám. Lesz ott növénytermelés, kertészet, növény- és állategészségügy. Ezenkívül megkértük község; or­vosunkat. hogv tartson ő is egészségügyi előadást. — Vállalta? — Vállalta bizony, szívesen megteszi, mi meg szívesen já­runk a gazdakörbe, mert lát­juk, hogy nem vagyunk magunk­ra hagyatva. — Segít másvalaki is? Erre az emberek elmond­ták. hogy Juhász Imre, a falu agronómusa mindenütt ott van, ahol segíteni kell. Vállalta azt is, úgy szervezi meg a szakokta­tást, hogy ott mindenről hall­junk, mert a telet nem akanjuk haszontalanul eltölteni. — És mik még a terveik? — Elsősorban az, hogy le­gyen egy megfelelő helyiségünk, ahol minden este találkozhatunk. Lesz majd ott könyvtár, újság, sakk és más egyéb szórakozás. Azután tovább sorolja a szebb- nél-szebb terveket a gazdakör le kes, fiatal titkára. Igen. Az adácsiak helyes útra léptek, amikor megalakították a maguk „okos gyülekezetét", a gazdakört. Tanuljanak és művelődjenek so­kat, hogy abból haszna legyen falujuknak. Ne feledjék el, hogy az anyagi és szellemi felemelke­dés csak úgy lehetséges, ha együtt tart az egész dolgos falu 8' Erki János § EGER VAROS ANYAKÖNYVÉBŐL Születtek: Sas Béla, Fónagy! Pál, Fodor István, Nagy Ilona ! Jankovies István, Sebesí István. | Apostol Árpád, Surányi Béla Poklár István, Orosz Mária, Tóth Mihály, Káló László, Rózsa Má­ria, Nagy Ilona, Farkas László, Vereczky Ilona, Stáber Mária Németh Mária, Varga Irma. Házasságot kötöttek: Molnár Gáspár — Sij Piroska. Meghaltak: Molnár Ferenc (1881), Básli István (1897). Nagy Teréz (1955), Bolgár Elemér (1878), Bó.ta Bernátné (1869), Kiss István (1879), Czakó La.ios- né (1897), Lukács Ignác (1895), Lakatos Lajos (1876). Joó Mihály (1868), Mészáros Sándor (1880) Bajusz József (1895). Felemelték több szerződéses növény termelői árát A minisztertanács hozzájáru-i lásával a begyűjtési miniszter: egyes szerződéses növények ter-j melói árát így módosította: Fajborsó (átlagár) 450, bors-j mentalevél 2500, köménymagj 1200, édesköménymag 1000.1 fénymag 400, póré hagymamag, 1500 forint mázsánként. A póré hagymamag termelői ára az 1956. évben maghozó hagyma­magra vonatkozik. Azok a paprikatermelők, akik: a paprikát kifogástalanul fűzöt állapotban adják át, mázsánkén! 30 forint fűzési költségtérítési kapnak. díjtalan utazásáról Minden tanácstagnak mes kel ! téríteni azokat az utazási költsé ! eeket. amelyek tanácstagi felada! tai ellátása közben merültek fe j a közforgalmú közlekedési jár j műveknek, a tanács területéi ; történt használata folvtán. A nen ! közforgalmú közlekedési eszkö : zök (például taxi) használatából eredő utazási költségeinek meg ! térítéséhez a végrehajtó bizottság! elnökének esetenkénti előzete: hozzájárulása szükséges. Â vég rehaitó bizottság elnöke indokol esetben engedélyezheti a tanács tag olyan utazási költségéinél megtérítését is. amelvek felada tainak ellátása közben nem a ta nács működési területén merül tek fel. A Minisztertanács határozata 1955. január elsején lépet életbe. Ha valahol kialszik a fény Gyöngyösön, azonnal megy a se­gítség az ÁVESZ-tol. Bágyi József villanyszerelő és Darin Lajos segédmunkás munka közben. Nagy forgalmat bonyolít le az egri új, zenés cukrászda* Meg­szerették ezt az üzletet az egriek, ahol figyelmes kiszolgálók várják a vendégeket. Minisztertanácsi határozat a tanácstagok Egy este az adácsi gazdakörben Tegyük híresebbé mezőgazdasági exportunkat A mezőgazdaság fejlesztésével és a termelékenység emelésével napjainkban sokat foglalkozunk. Ez a feladat népi ügy. A mező- gazdaság fejlesztéséhez négy té­nyező szükséges: éghajlat, talaj, a szellemi és az anyagi töke. Az éghajlat és a talaj nálunk ősidők óta adva van, de a szellemi, és az anyagi erő nem mindig áll rendelkezésünkre. Ha pedig ezek közül akárcsak egy is hiányzik, eredménytelen lesz termelésünk. Olyan természeti kincsekkel rendelkezik mezőgazdaságunk, amelyhez hasonlót más ország­nál aligha találhatunk. Ennek köszönhető az is, hogy a ma­gyar termények külföldön is igen keresett cikkek. Hogy a külföldi piacokat jobban tudjuk biztosí­tani. szükséges a termelés fej­lesztése. Arra kell törekednünk, hogy minden terményből egyre nagyobb mennyiség álljon ren­delkezésünkre és exportkereske­delmünk biztosíthassa a minősé­get. Az alanti termények jöhetnek számításba export szempontjá­ból: időjárása megdézsmálta. A szőlő­tőkék sok erőt vesztettek így, a kedvező időjárás esetén is hosz- szabb idő szükséges ahhoz, hogy újból exportálhassunk. Az elvén- hett, gyenge, csenevész fák és szőlők felerősítése, a hiányok pótlása fontos feladatunk. Figye­lembe kell venni, hogy főleg olyan újakat telepítsünk, ame­lyeket exportnak használhatunk. A belterjes zöldségtermesztésre, konyhakertészetre, oltványvesz- szők iskoláira és gyümölcsfák telepítésére nagy figyelmet kell fordítani. 4. A magyar zöldségek kiváló­ságát a „C’’-vitamintartalmú sze­gedi paprika, a makói vörös­hagyma, a szín, íz és zamaténál fogva versenyképes paradicsom is igazolja, melyet zölden vagy konzervként is lehet exportálni. 5. Exportra alkalmas a szén- savmentes fehérbab is. Ezt nagy­üzemi gazdaságokban is lehetne termeltetni, csak az egységes fajtát kellene biztosítani. Nagy mennyiséget tudnánk termelni, mert országunk kétharmad ré­szében megterem a fehérbab. 6. A magyar mezőgazdaság szántóföldi terményei közül a lucerna- és a hereféle magvak szívósságuknál fogva mindenütt alkalmazhatók. A konyhakerté' szeti aprómagvak termesztésénél is jelentős exportra lehetne szá­mítani. A magyar magvak jó tu­lajdonsága, szívóssága es alkal­mazkodó képessége külföldön nagy előnyt jelent. A belterjes gazdálkodást előny­be kellene helyezni és annak minden szellemi és anyagi erőt megadni. A termelők az export­áruért jó árat kapnak, érdemes tehát minél jobb árut termelni. Hazánk mezőgazdaságának az ilyen irányú emelése, az export­cikkek termesztésének növe­kedése, az ipar fellendülését is biztosítaná. Mert ha mezőgazda­sági termékeinkből többet szál­lítunk exportra, több alapanya­got tudunk behozni, amely az iparban nélkülözhetetlen. Ezért törekedjünk minél több export­terményt szállítani. Baranyi Imre termelési bizottsági tag. Gyöngyös. Az ecsádi Szabadság TSZ nagy gandot fordít az állatállomány fejlesztésére 1. A magyar cseresznye, meggy, kajszinbarack, kiváló mi­nőségű, de most exportra nem lehet ezeket szállítani. Helytelen gazdálkodás miatt a gyümölcs­fák különféle betegségekkel fer­tőzöttek. Szakszerű téli ápolás és permetezés az 1955. évi termelés minőségét még javítaná. Ezeket a gyümölcsöket és a belőlük ké­szített pálinkákat a külföld szí­vesen vásárolja. 2. A magyar gyümölcsök egye­dülállóságát igazolja az is, hogy a ;,C”-vitamintartalommaI ma­gyar almán kívül más alma nem rendelkezik. Fái szintén betegsé­gekkel fertőzöttek, de szakszerű kezeléssel újból tudnánk export­ra szállítani. 3. A magyar csemegeszőlő ex­portját az elmúlt év mostoha Az ecsédi Szabadság Termelő­szövetkezet az elmúlt évben 17 taggal dolgozott. Mivel földjü­ket nem művelték megfelelően, természetesen jövedelmük sem volt olyan, amilyennek szerették volna. Ev végén a tagok nagyi- részének elment a kedve a közös gazdálkodástól. Be is adták a ki­lépést tízen. A megmaradt hét tag új munkaszervezéssel és néhány új emberrel kezdte életét. A szövetkezet tulajdonában jó szántóföld, gyümölcsös és szőlő van. Ezek megművelésére, gon­dozására most már jobban ügyel­nek. A tagság az állafáJlomány fejlesztését is elhatározta, mivel ez jól jövedelmez. Terveik között szerepel a kor­szerű 30 férőhelyes szarvas­marhaistálló építésének befejez zése, melynek külön raktárhelyi­sége, keverőhelye és éjjeliőr- szobája van; — egy 20 férő­helyes lóistálló, 25 férőhelyes sertéséi aztató, 100 férőhelyes süldő szabadszállás és egy 300 férőhelyes baromfiól építése. Sebestyén János Hatvan, járási tanács jo(x»oooooooooooouuuue<ixioooocxxxqcgooo(xxxoooooocoooc>!xooooocoi3ocoocooooococoocooooooooooooooocoooer)ooooo> — Halló, taxiállomás — sürgősen kocsira lenne szüksé­gem. Naponta húsz-huszonöt- ször is cseng a telefon az egri taxiállomáson, kocsit kérnek. A soros gépkocsivezető ilyen­kor beül a kocsijába, megindít­ja a motort — munkába in­dul. Megrövidülnek az autóso­rok, néha el is fogynak és egy negyed, fél órára üresen ma­rad a „stand“. ★ Távolról mi is ismerjük az egri sofőröket. Jártunkban- keltünkben közönyösen siklik végig tekintetünk az autókon, s az előttük toporgó, beszélge­tő, vagy kocsijukat javítgató gépkocsivezetőkön. Megszoktuk őket, mint a jólismert tájat, a főiskolát, vagy az előtte álló kis trafikot. Próbáljunk megismerkedni most velük közelebbről. Ott állnak most is öten-ha- tan a hidegben. A legöregebb Lakatos József bácsi, mellette Tóth Kálmán, aki csak két hó­napja van a vállalatnál, — aki fütyörészik, s jól szemügyre veszi az előtte elhaladó lányo­kat, az Vámost Jóska, itt van Bányai Mihály, Bodó József a nagykocsi vezetője és a „213“- as Bárdos József is. Lakatos bácsival kezdjük az ismerke­dést. Közben ugyan el-elhivo- gatják a telefon is bele-bele- cseng szavaiba, szakkérdésekre is válaszolgat társainak, de lassan mégis kikerekedik a beszélgetés. Sokat beszéltünk a múltról, de ez természetes. Hiszen Lakatos bácsi 58 éves, s már 25 éve gépkocsivezető. Sok-sok élménye van útjai- iól, rossz is, jó is. Sok fiatal párt vitt már esküvőre, azóta már azok is szülők, sok pici babát szállított haza a kórház­ból, gyakran előfordult az is, hogy súlyos beteget vitt, vagy karambolnál segédkezett. Soha sem ismert fáradtságot. Ezt mesélik róla a fiatalok is, sok­S OF O sok szeretettel. Nem szívesen hallgatja, ha dicsérik; gyorsan másról kezd beszélni. Lányá­ról, kétéves kis unokájáról, Fe­rikéről, aki eitenkint a nagy­papával otthon „autóst“ ját­szik. Ilyenkor nagypapa az autó, Ferike meg dudál. Re­mek mulatság ez. — mondja a nagypapa. Elbúcsúzik tőlünk, hiszen betegállományban van, csak a szíve hozta most is öreg kocsijához, fiatal társai­hoz. Közben elrcmfcrdálnak mel­lőlem. Azt ve"tm észre, egye­dül állok — persze munkaidő van, mind javítgat, tisztogat valamit a kocsiján, az egyik génkocsivezető utasával már indul Felnémetre. Talán most Tóth Kálmánnal ismerkedjünk meg. Fiatal, komoly fiú, nem­rég került a vá'lalathoz, de „régi“ gépkocsivezető. Nem szí­vesen beszél magáról. — Dol­gozunk, élünk, s kész! Dol­gozunk — élünk, de hi­szen éppen erről szeret­nék hallani, hogyan dol­goznak, hogyan élnek. Tóth Kálmán szavaiból kiderült: nagyon is jól megy a munka. Elsők lettek a vállalatnál, pe­dig nem volt könnyű. Csak vé­gig kell nézni a gépkocsikon, mind ócskák, 18—20 éves Ope­lek, Olimpiák, némelyikhez már alkatrész sincs. „Kifutot­ták“ masukat. — Küldhetné a miniszté­rium nekünk is Pobedákat — ez már Vámosi József kíván­sága, az örökké mozgó, jóked­vű gépkocsivezetőé. — Jó lenne egy melegedő is, sokat fázunk, hiszen állandóan úton va­gyunk, sokat várakozunk kint a hidegben. Itt meg úgy érez­zük magunkat — folytatta tré­fásan —, mint egy divatbemu­tatón, mindig fel s alá sétá­lunk a közönség előtt. Egy kis meleg ital sem ártana, — for­ró tea, mint a szerelőknek. Nem nagy kívánságok ezek, s reméljük, hogy hama­rosan teljesednek is ... Most érkezett vissza útjáról Bányai Mihály. Hogy állnak az itallal — kérdezem tőle kö­tekedve. — Úgy hallottuk, hogy a gépkocsivezetők sem vetik meg a jó bort. — Széles mo­soly fut végig az arcán. — Italt csak szabadnapon — mondja —, hiszen emberéletekért va­R ÖK gyünk felelősen. Italos-..) nem vezethetünk, elvesztenénk jo­gosítványainkat. s ezzel kenye­rünket. — Otthon szabadna­pon megiszogaijuk a jó bort, hiszen egriek vagyunk. — Messziről feltűnik a felesége, s fiacskája. S pár perc múlva már édesapja nyakában csüng a hatéves ifj. Bányai Mihály. Egy-két szót váltanak s tovább mennek. Bányai 6okáig néz utánuk. Kisfia visszainteget. A gépkocsivezetők állandó­an jönnek-mennek. Hol az egyiktől, hol a másiktól kapok el egy-egy mondatot, szót. Szí­vesen beszélnek a távollevőkről is, igazi jó barátai egymásnak. Dicsérik Kovács Istvánt, aki jelenleg vidéken van kocsijá­val, mesélik, hogy 130 ezer ki­lométert futott a múlt évben. Szolid fiú. öreg szüleit és testvéreit tartja — Csak egy „hibája“ van — mondja Vá­mosi Jóska — nem akar nő­sülni. Visszafordítom a szót; — Hát maga, hogy áll a nősülés­sel. — Hogy én? — bocsánat, hívnak s nem nyilatkozik. A többiek hangosan nevetnek. Ügy látszik, készülőben van valami Vámosi Jóskánál is. Azután tréfás élményeiket me- sélgetik, közben e’-elhivogatják őket, azt veszem észre, hogy megint nincs benn egy kocsi sem. Jókedvű, derék, becsületes emberek a taxisofőrök. A központban a „32-es autóköz­lekedésnél“ is nagyon szeretik, dicsérik őket. Velük van a legkevesebb baj, pontosak, megbízhatóak, így nem is cso­da, ha 1954 májusában már két sztahanovistát avattak kö­zülük. Köztük Bakalár Sándort is. Pedig sztahanovista csak az lehet, aki 90 ezer kilométert balesetmentesen vezet. El­mondják azt is, hogy a múlt évben 4000 ember vette igény­be a taxit. S így a gépkocsi- vezetők munkaideje sem ke­vés. 12—16 óra, de ha várni kell, ha vidéken vannak, 20 óráig is terjed. Szeretik és megbecsülik ókét az utasok is, különösen az or­vosok. akik leggyakrabban ve­szik igénybe a kocsikat. — Mert ismerik őket, s tudják, hogy ió kezekben van a kor­mánykerék. Tövös Károlyné

Next

/
Thumbnails
Contents