Népújság, 1955. január (1-9. szám)

1955-01-13 / 4. szám

4 Klf PUJSAC, 1955 Január 13. csütörtök. — HUSZONHÉT FŐVEL megalakult a hatvani gazda­kör parasztfiatalokból álló kultúrcsoportja. — A NOVAJI ÁLTALÁNOS ISKOLA tanulói új felszere­lésekkel gazdagodva kezdik meg szürkét utál a tanulást. Január első felében 183 külön­böző biológiai és kémiai fel­szerelést és 18 új kétüléses is­kolapadot kaptak. — JUBILEUMI ELŐADÁST tart a gyöngyösi munkás szín- ,i árszócsoport január 16-án Gyöngyösön, ahol Jacobi: Leányvásar c. nagyoperettjé­nek 75. előadására kerül sor. Ezután Sólyom: Holnapra ki­derül c. vígjátékát tűzik mű­sorra. majd március végén Kálmán: Csárdáskirálynő cí­mű oporettjét mutatják be. — A KARÁCSONDl SZÍN­JÁTSZÓK eddig hat alkalom­mal mutatták be Jókai: Arany­ember című drámáját. A lel­kes színjátszók a közeljövőben Gyöngyöspatán, Gyöngyösön, Hatvanban és Egerben adják elő a iól sikerült darabot. — 1955 JANUÁR 8-ÁN az egri járási kultúrházban tar­tották meg a Heves megyei kultúrmunkások aktívaérte­kezletét. Szőllősi Gyula elv­társ. a megyei tanács népmű­velési osztály vezetője beszá­molójában e'mondta a múlt év hibáit és eredmén 3'eit, vala­mint megszabta a kultúrmun­kások előtt álló feladatokat. A beszámolót számos hozzászólás követte. Az értekezlet rész­vevői sok értékes javaslatot tettek. Az Állami Faluszínház sikeres előadása Füzesabonyban Az Állami Faluszínház vasár­nap a füzesabonyi kultúrházban Kálmán Imre: Montmartrei ibolya cimü háromfelvonásos operettjét mutatta be. Az operett A Miskolci Déryné Színház sikeres szereplése Egerben 1955 január 10-én, a Dózsa- színházban, a Miskolci Déryné Színház művészei Herczeg Jenő és Komlós Vilmos közreműködé­sével vidám műsoros estet tar­tottak. A közönség jól szórako­zott és sokat nevetett Hacsek és Sajó kedves, szellemes tréfáin, és egyes jeleneteken. Kár, hogy a műsorban helyt adtak olyan régi, szellemtelen, sokszor az ízléstelenség határát súroló je­leneteknek, mint a „Társbérlők", vagy a ,,Névtelen levél". Sokat nevetett a közönség T?ol-i(&r TiKrw nílofoe i\cdVvJVI» ÍUIIÚ» billiói Ot'.'J és Máté Éva énekszámai, ope­rettkettősei. nagy sikerét bizonyítja, hogy az előadást 440 néző tapsolta végig. A Faluszínház 19-én és 22-én Egerben, 20-án pedig Gyöngyö­sön is bemutatja a nagysikerű operettel. r Veifitőségválasitó gyűlést tartott a Heves megyei népi együttes Az egri járási kultúrház most megnyitott új társalgó szobájá­ban tartotta meg a Heves megyei népi együttes énekkara vezető- ségváiasztó taggyűlését. A gyű­lés részvevői a; következő vezető­ségi tagokat fogadták el: dísz­elnökök: Lendvai Vilmos, a me­gyei tanács elnöke, Szőllősi Gyula népművelési osztályve­zető; díszkarnagy: Bárdos La­jos: elnök: Onodj Antal: patro­náló karnagy: Darázs Árpád; kar. nagyok: Geibinger Sándor. Va­lentin Káilmán. Beválasztották a vezetőségbe Sándor Imrét, Tom­pos Miklóst, Béres Lászlót, Her­man Annát és Godó Ferencet, az 5 tagjait is. Közlemény tjük olvasóinkat, hogy a beküldött kéziratokat I vissza nem adiuk, s azok megör- l felelősséqet nem válla­tíz egri úitöröházbán — Gyerekek! In­dulunk! — kiáltotta az egyik kislány, akinek arcát már pirosra csípte a hi­deg. — A zsibongó gyermekhad elin­dult a szánkózásra alkalmas dombok felé. Az udvar elcsen­desedett. Am csak néhány pillanatra, mert máris két fiú igyekszik nevetgél­ve, hónuk alatt könyvekkel az épü­letbe ... Követem őket. Benn meleg, fűtött termek hívo­gatnak. Somos Já­nosáé, az úttörőház vezetője mosolygó arccal fogad. A há­ziasszony büszke­ségével kalauzol végig a pompás be­rendezésű házban. A társalgóban tár­sasjátékokkal ját­szogatnak a gyer­mekek. Az ablaknál álló akváriumokban virgonc halak úsz­kálnak, a kalitká­ban papagályok ri­kácsolnak ... Kis szobába lépünk. Ez a kézimunka szak­kör terme. Apró ke­zek buzgón varr­nak, szabnak, ízlé­ses kivitelezésű párnákat, térítőkét készítenek. Egyik asztalnál nagy munka folyik. A legügyesebbek zászlót hímeznek, a „hála-zászlaját", amivel majd ápri­lis 4-én vonulnak fel az úttörőház tagjai. Innen a rajzszakkörbe ju­tunk. A falak telis- teli képekkel, raj­zokkal, amelyeket a pajtások készítet­tek. Az egyik rajz­asztalnál komoly- arcú fiú éppen csendéletet fest. Ügyes ujjaival, ko­rát meghazudtoló festményt készít. A lányok nagy mun­kában vannak. Ké­peket, tányérokat rendezgetnek, köz­ben arról cseveg­nek, hogy szakkö­rük a jövő héten háromnapos kirán­dulást rendez az V. Magyar Képzőmű­vészeti Kiállítás meg tekintésére. A modellező-szak­kör termében fúr­nak-!áragnak, ké­szülnek áz apró re- gülömodellek a tcö vaszi versenyre. A háztartási szakkör tagjai pompás ebé­det főznek. Paradi­csomleves és túrós- tészta a menü. Az ebéd oly jól sike­rül, hogy a pajtá­sok kétszer is szed­nek saját főztjük- bőt. A könyvtárhelyi­ségben is többen vannak. Sári néni vezetésével a jó könyvek halmazá­ból válogatnak az olvasni szerető ta­nulók. Végül a ház leg­féltettebb helyisé­géhez érünk: az éléskamrához. Benn a polcokon befőttek: — Ezeket mind a pajtások készítet­ték a nyáron. Sok finom süteményük is volt — de elfo­gyott a szilveszteri bál alkalmával — mondja Somosáé. Megkóstoljuk a be­főttet ... s már kis fehér tányérba rak­ja a szilvát és a rumosmeggyet. — Nem kell nagyon kínálni, hisz a „jó befőttnek nem kell cégér". — Az ízle­tes uzsonna után beszélgetünk. Meg­tudom, hogy sok látogatója van az úttörőháznak... A szakkörök jól mű­ködnek. Tehát méltán le­het büszke váro­sunk. Ezt elsősor­ban a kitűnő szer­vező munkának kö­szönhetjük. Somos­áé és a többi veze­tő leleményességé­nek, ügyességének. Ruttkay Judit Gárdonyi tanítóképző Hová menjünk szórakozni ? — Az egri járási kultúrház rendezésében a január folya­mán Eger városban a követ­kező művészeti rendezvények lesznek: Január 17-én az Országos Cirkusz Vállalat ,.Le az ál" arccal“ címmel nagy varieté műsort tart, Hajdú Péter és Vámosi János felléptével. Január 19-én és 22-én a Dó­zsa filmszínházban az Állami Faluszínház bemutatja Kál mán Imre: „Montmartrei ibo lya“ című operettjét. Január 26-án az Egri Köz­ponti Együttes közkívánatra megismétli a Dózsa filmszín házban újévig: „Humor ter ven felül“ című műsorát. Január 30-án a Fővárosi Operett Művészegyüttes a Dó­zsa moziban a „Marica gróf­nő,, című Kálmán-operettet adja elő. ooooeoooooooQoogooocnoQccoooooooccooooooccioooaxxoooooiMoocooooooooooo Szép megyénk — szép (ájnin t A NESZTELENÜL | kergetőzö hópelyhek fehér takaróval lepték el a tájat. Puha párnába süp­pedő lépteink nyoma az egyetlen emberre emlékeztető jel, ami az őstermészet összhangját felidéző környezetünikíben és zrevehető. Kora reggel, téli hóesés. Tej­színű sűrű levegő, csendben szállingózó hópihék. A várost — mely még csendben alussza álmát — messze magunk mögött hagyva az Eged emelkedőjén baktatunk felfelé a jóldsmert úton. Kora tavasztól, késő őszig nem egyszer jártunk már arra. minden alkalommal új és új csodákra bukkanva — de ennyi szépség tatáin még sohasem ra­gadott el, mint most. Látókörünk nem tág. Nem is távoli szépségek vonják most magukra a figyelmet, hanem közvetlen környezetünk. A cser- szömörcés, kecskerágós hegy­oldal bokrai roskadoznak a hó vattacsomóitól. I MINTHA F.GY f művészi ér­zékű díszlettervező rendezett volna mindent el. Az állami gazdaság és az egyéni gazdák szőlővenyige sorai fehér csikós katonasorokra emlékeztető glé- dáikban hatolnak fel a hegy­oldalra. Kihalt néma présházaik, ahol pár hónappal ezelőtt a szü­ret vidámsága uralkodott. S a táj kihaltsága oly élesen ernlér keztet a nyüzsgő eleven életre ami e vidéken uralkodik annak­idején. Egyik társam, akit ha­sonló gondolatok foglalkoztat­nak. a nehéz, de szivet gyönyör­ködtető úton megszólal: — „Emlékeztek, mennyi gyöngyvirágot szedtünk itt ta­vasszal? — mutat a bokrok felé. — Én meg itt fogtam azt a szép példány zöldgyíkot, ami dísze volt a terrénumunknak! — mondja Lajos úttörő pajtásunk, aki vállalkozott velünk az út megtételére. Hol vannak most mind ezek? A sok növény és állat, ami ele­venné teszi az Eged-oldalt?! Hol vannak a vidám kirándulók, a fürkésző természetbúvárok, s a fanatikus turisták, akik egyre a magasságokat róják! Pár hónap és újra itt tesznek mind. De míg ilyen kérdésekről gon dolkoztunk, beszélgettünk, felértünk a tetőre. Közben meg­virradt. Egy szusszanásnyi időre megpihenünk, előkerülnek a háti­zsákokból a reggeli „szívcsep- pek”, megreggelizünk. Szeren­csére vadász nincs közöttünk, akinek végtelenre nyúló kalandi- ját kellene hallgatni, így hama­rosan tovább indulhatunk. j HA EDDIG f a felfelémászás örömeiben részesültünk, most az ereszkedés gyönyörei szórakoz­tatnak. Szinte ködben haladva, jóformán a lábunk alá sem látva bukdácsolunk, hempergünk a pu­ha hóban. Összehasonlíthatat­lanul jobb a kedvünk, amit nem­csak a kiürült üvegeknek köszön­hetünk, hanem egymásnak is. Cirkuszi produkciónak is beillő ugrándozássat, gyermekes hem- pergőzésekke! tarkítva haladunk. Valóságos csoda, hogy komo­lyabb baleset nem történt, csu­pán egy üres pálinkás üveg tö­rött el. Szerencse bölcs előre­látásunknak. nem kellett túlsá­gosan sajnálkozni elmúlta felett. Itt már a méltóságosan ma­gasba nyújtózkodó bükkök szál­erdejében járunk. Az egyébként világosszürke törzsek most a hó hatására szinte mogorva sötét­nek tűnnek. Az aljnövényzet szegénysége egységesebb hó­takarót eredményezett itt, mint a túloldalon. A libákon át minden különö­sebb esemény nélkül eljutottunk a Várhegyhez. Válrkútón, a menedékház,nád ismét pihentünk egyet, majd felmásztunk a kilá­tóhoz. Erre az időre — szinte az időjárás különös kegyéből — felszakadoztak a felilegek, és a legcsodálatosabb látványban gyönyörködhettünk. Köröskörül a behavazott táj — hatalmas erdőségek a hegyiekben, fehér takaróval borított szántóik a völgyekben, fehér süveg alá bújt pipázó házak a falvakban. Az előző némasággal szemben, az élet eleven lüktetése mindenütt. Az erdő lakói közül először a mókus nyomait láttuk: megrág- csált fenyőiobozok, lehullott makkhéjak bizonyítják gondos­ságát. amivel ellátta magát télirevalóval. A bükkösben vad­disznó-csapást figyeltünk meg, amikről a vadásztársaságok gon­doskodtak. Jól ellátott téli etető­ket láttunk, akova máris apróbb, nagyobb nvomok vezettek. Egv- egy odúból csipegő madárkáik dugták ki fejüket, vagy, röppen­tek ki félelemtől doboigó szívvel. I AZ EMBER IS f jeIt adott jelenlétéről. Favágók hangos ko- pácsolásától visszhangzott az erdő, a kisvasút szorgosan hord­ta munkájuk eredményét. Han­gos szuszogását néha-néha na- gyos füttyszavával tarkította. Sikfökút felé haladva egy szembejövő vidám társasággal találkoztunk. Egyik közülük fel­fedezte volt katonatársát a ve­lünk tartó tanárok között — Ti honin am ? Hová mentek? Mi ott a helyzet? — röpködtek az ilyenkor szokásos kérdések. Beszélgetés közben derült ki. hogy ők pestiek, s az ünnepeket itt töltötték el a téli Bükkben. Volt köztük gyári munkás, tanár. KTSZ-ben dolgozó kisiparos, Pesten együtt tartanak, ide is együtt jöttek. Búcsút véve. tovább haladtunk célunk felé. A reggel még töret­len hóban egyre szaporodjak a nyomóik. A csendet a,z út felöl hangzó autóduda hangja, kirán­duló és dolgozó emberek beszéde törte meg. A menedékház kör­nyékén téli üdülők élvezték a tél pompáját. Súlyos hófehértől görnyedtek a gallyak, a táv­beszélő drótjai. Alig ebédeltünk meg: ... „a téli alkony nesztelen leszállott” ... I KIFÁRADVA, | egy feled­hetetlen nap élményeivel gazda­godva róttuk a hazavezető útat. Sötét hajnal volt, ami,kor elin­dultunk. s villanyfényes öreg este érkeztünk haza. Bármeny­nyire fáradtak is voltunk, báir- mily nehezek is veitek lábaink, az utolsó dombtetőn még meg­állítunk. hogy a város esti fény­pompájában gyönyörködjünk. Előttünk a vár sötét tömege emelkedett, félkörben, hosszan elnyúlva a fénykígyók jelezték az utcák futását. És itt éreztük igazán, milyen gazdag szépsé­gekben. s jövőt építő, a múltból erőt merítő emberekben hazánk. Halasy Lászió tanár Németh László: BŰN A harmincas években egy fa­lusi fiú felmenekül Pestre az otthoni nyomor elöl, munkát ke­res, egzisztenciát akar terem­teni. Nővérétől vár segítséget, aki Pesten szolgál cselédként. Hiába akar elhelyezkedni, nem sikerül. Lemond az álmáról, hogy „fixes" legyen, de még al­kalmi munkát se kap, egyik napról a másikra vergődik. Nő­vére csupán avval tudja segíteni, amit gazdáitól lop. A regény második felében Lajos sorsa egy értelmiségi házaspáréval talál­kozik. Németh László a magyar értelmiség kiúttalanságát raj­zolja meg regényében. Romain Rolland: COLAS BREUGNON A .Jean — Christophe” Írója ebben az életkedvtől duzzadó írásban szűkebb hazája, Bur­gundia földje és népe felé fordul. A szelíd burgundiai dombokon terem a világ egyik legízesebb szőlője, amelyből vérpezsdítő bo­rokat préselnek. A pompás táj és az egészséges jókedv a regény kerete, amely a XVII. század elején játszódik és amelynek hőse a szorgos és teremtőkezű olamsey-i műbútorasztalos: Colas Breugnon. Romain Rolland olyan örökre feledhetetlen népi hőst gyúrt belőle, aki tipikusan képviseli a francia nép apró hi­báit és nagy erényeit. Colas Breugnon ugyan kedveli a jó ételt-italt, szereti a szépasszonyt, legnagyobb szerelmese mégis a szabadság. A zamatos népi nyel­ven megirt. sok-sok találó ki­szólással. patinás közmondással és kedves rigmussal ékesített ro!land-i prózát Jankovich Fe­renc fordította. Január 31-ig pótlékmentesen fizethető a kötelező biztosítás 1955. évi dija Az Állami Biztosító a mező­gazdasági (tűz- és jég) biztosí­tásra kötelezett termelőszövet­kezeteknek és egyéni gazdálko­dóknak. továbbá a tűzbiztosítás­ra kötelezett lakóépület tulajdo­nosoknak, kisipari és földműves- szövetíkezeteknefc az 1955. évre fizetendő díjat és az esetleges hátralékot feltüntető kötelező biztosítási kötvényt küldött. A Minisztertanács 1064/1954. sz. határozata értelmében a kö­telező biztosítás 1955. évi díja — a mezőgazda-sági termelő- szövetkezetek jégbiztosítási díjá­nak kivételével — 1955. január 1-én esedékes és január 3l-ig késedelmi pótlék nélkül fize­tendő. A mezőgazdasági termelő- szövetkezetek jégbi.ztositáisi díja 1955. III. negyedévben esedékes. Késedelmes fizetésnél j díjat az esedékességtől számított havi egy százalék pótlék terheli, s az közadók módjára behajtható. A kivetett díj helyesbítését lehet kérni, ha a kötvényen fel­tüntetett lakóépület« és földterü­leti adatok eltérnek a tényleges helyzettől. A felszólamlást a helyi tanácsnál díjmentesen kap­ható „változás-jelentési lapon”, vagy egyszerű levélben az Állami Biztosító járási felügyelőségéhez kell küldeni. A felszólamlás ada­taira a tanács igazolása szük­séges. A kötelező biztosítás szüksé­gességéről a,z elmúlt két év alatt többszáizezier jég- és tűzkárosult saját tapasztalatai alapján győ­ződött meg. Mindenkinek érdeke és kötelessége, hogy a kötelező biztosítás 1955. évi díját és esetleges hátralékát nyugta elle­nében az adóügyi megbízottnál vagv a kötvénvhez mellékek be­fizetési lapon kifizesse. Mozik Egri Vörös Csillag Filmszínház: január 13—16-ig: Gyárvái; (cseh) Egri Dózsa Filmszínház: január 13—15-ig: Arlberg express (osztrák) Gyöngyösi Szabadság: január 13—19-ig: 2x2 néha 5 (magyar) Gyöngyösi Puskin: január 14—16-ig: 2x2 néha 5 (magyar) — A BÉKE VILÁGTANÁCS határozatának értelmében 1955- ben világszerte megemlékez­nek Ádám Mickieviczről, a legnagyobb lengyel költőről: Lengyelországban már folynak is az ünnepségek előkészületei, műsora: Füzesabony: január 13-án: Vidám verseny (szovjet) 13 —18 ig: Fel a fejjel (ma­gyar) Hatvan: január 13-án: Törvényenkt­vüli lovag (francia) 14—18-ig: Szülőföld muzsi­kája (cseh) A Szikra Könyvkiadó 1955 januári kiadásából : Nemes Dezső: MAGYARORSZÁG FELSZABADULÁSA A kötet szerzője, műve beve­zetőjeként., bőséges levéltári anyag alapján leplezi le a ma­gyar uralkodó osztályok és a Horthy-klikk felelősségét a má­sodik világháború pusztításáért, s ugyanakkor vázolja az anti­fasiszta, háborúellenes erők har­cát is, amelyet azok a nemzeti összefogás jegyében, a kommu­nista párt vezetésével, a fasiz­mus ellen vívtak. Részletesen foglalkozik Magyarország fel­szabadításának katonai és poli­tikai eseményeivel. Különösen érdekes része a műnek a debre­ceni Ideiglenes Nemzeti Kor­mány tevékenységének ismerte­tése és értékelése. Számos, nap­jainkban is rendkívül fontos kér­déssel is foglalkozik, például a népi szervek szerepe a nemzeti függetlenségért és a demokra­tikus átalakulásért vívott harc­ban, a munkás-paraszt demo­kratikus diktatúra jellege hazánk felszabadulásának idején stb. Erenburg: AZ EMBEREK ÉLNI AKARNAK A könyv Erenhurgnak a Béke Világtanács berlini ülésszakán (1952 május) elmondott beszé­dével kezdődik, s a Béke-Világ - tanács stockholmi ülésén mon­dott beszédével végződik. Eren- burgnak ezek az írásai — éppen 'gr/, mint a „Béke úfia" című magyarul megjelent kötete' is — meggyőző, sokszor szenvedélyes erővel hirdetik a népek hékeaka- ■■atát. Maró gúnyig fokozódó szellemes iróniával leplezi le a háborús gyújtogatok mesterke­déseit. VITTÜK A ZÁSZLÓT (Emlékek a munkásmozgalom hősi múltiából) 1890-től a felszabadulásig ter- iedő időben a mozgalom külön­böző területeiről, földmunkás- mozgalom. sztrájkok, illegális munka, börtön, munkásszínját­szás, partizánharcok stb. témák­ról szóló színes, érdekes leíráso­kat tartalmaz. Csaknem ötven elvtárs mondja el élményeit, a volt kubikos egyszerűen, a maga ízes beszédével, az író finomabb eszközökkel. Az illegális és le­gális munkásmozgalom eddig kevésbé ismert részleteinek fel­tárásával hozzájárul a magyar munkásmozgalom. történetének közelebbi megismeréséhez. ÁLLAMI FALUSZINHÁZ MŰSORA Az Állami Faluszinház me- ervénk községeden és városaiban Kálmán Imre: Montmartrei Ibolva című három felvonásos operettjét mn tatja be Jaguár 13-án csütörtökön Me- ""^rVánvban, 1 4-én pénteken Kömlön, 1 ”-én p7orvdmtov> ^-/jhalmnu. 16-án vasárnap Bélapátfalván.

Next

/
Thumbnails
Contents