Népújság, 1954. december (95-100. szám)
1954-12-19 / 100. szám
7 NÉPÚJSÁG 1954. december 19. vasárnap A kommunisták politikai ö A pártsiemretek mindent elbevetnek, hogy a párt tagjainak és tagjelöltjeinek politikai színvonalát emeljék, a pártoktatás ügyét előbbre vigyék. Ma már számos helyen szakítottak a pártoktatás bürokratikus módszereivel. Ez a módszer abban jutott kifejezésre, hogy megsértették az önkéntesség elvét, indokolatlanul arra törekedtek, hogy a politikai iskolákba, szemináriumokba minél több kommunistát vonjanak be, lebecsülték a kommunisták önképzésének módszereit. A párt tág lehetőségeket nyújt a kommunistáknak ahhoz, hogy önáróan tanuljanak, £ többet foglalkozzanak marxista képzésükkel. Az idén jelentősen megnőtt azoknak a kommunistáknak a száma, akik politikailag továbbképzik magukat Ezért nagyon fontos, hogy a párt- szervezetek megjavítsák a kommunisták politikai önképzésének irányítását. Ezt sok pártszervezet meg is teszi. Moszkvában, Leningrádban, TieVben, Minszkben, egyéb ipari és kulturális központunkban a pártbizottságok ma már jobban ' gyeinek arra, hogyan tanulnak a kommunisták, s tanulásukban komoly segítséget is ryujtanak nekik Egyidejűleg azt is meg kell mondani, hogy egyes pártszervezetek még mindig lebecsülik a kommunistái, önálló tanulásának módszerét. Mióta szakítottak a politikai oktatás formális és bürokratikus szervezési formáival, a pártoktatás irányítását kiengedték a kezükből, nem nyújtanak rendszeres segítséget azoknak az elvtársaknak, akik a forradalmi elméletet akarják elsajátítani, nem alakították ki a közvéleményt azok ellen, akik megfeledkeztek a SZKP Szervezeti Szabályzatának egyik legfontosabb követelményéről, amely a komunistákat arra kötelezi, hogo sajátítsák el a marxizmus-leninizmus alapjait. Sajnos, akadnak még olyan pártszervezeti funkcionáriusok, akik nem törődnek az ideológiai munkával, s úgy vélik, a politikai oktatásban az önkéntesség nem egyeztethető össze azzal, hogy azt a pártszervek rendszeresen irányítsák. A velikoldki területi pártbizottság közelmúltban lezajlott plénumán rámutattak, hogy a terület számos pártszervezetében nem jól szervezték meg a politikai önképzést. A marxista-leninista elmélet önálló tanulásával foglalkozó kommunisták számára kevés előadást és konzultációt tartanak. Az önálló tanulók névsorában sok vezető párt-, szovjet- és gazdasági funkcionárius csak névlegesen szerepel, a valóságban nem is kezdett el tanulni. Kádereinknek, hogy a kommunista építés színvonalát emelhessék, a párt és a kormány politikáját eredményesen végrehajthassák, feltétlenül el kell sajátitaniok a közgazdasági ismereteket. Rendezzenek pártszervezeteink poli- tikai-gazdaságtani és üzem- gazdaságtani előadásokat. Több kerületben teljesen rosz- szul szervezték meg a káderek közgazdasági képzését elhanyagolják az elméleti mezőgazdasági kérdések oktatását Véglegesen szakítani kell a politikai önképzés módszerének lebecsülésével. Ezen a téren csak akkor érhetünk el komoly eredményeket, ha a pártszervezetek egyénenként foglalkoznak a kommunistákkal, több érdeklődést tanúsítanak az iránt hogyan tanul minden egyes párttag, utánanéztek, miben lehetnek segítségükre, s ezt a segítséget meg is adják. Köztudomású, hogy a kádereket politikai önképzésükben elsősorban színvonalas előadásokkal segíthetjük. Mégis sok olyan szervezetünk van, ahol nem szervezték meg kellőképpen az előadásos propagandát, ahol az előadások gyakran elvontak, skolasztikusak és elszakadnak a kommunista építés legsürgősebb feladatatitól. Krasznojarszk Sztálin-kerületének pártkonferenciáján rámutattak, hogy a kerületi és a városi pártbizottság nem fordít kellő figyelmet az előadások ideológiai és politikai tartalmára. Az előadások nagyrésze nem elégíti ki x hallgatókat, tartalomszegény, formailag is rossz, nem kapcsolódik a mai politikai élet időszerű kérdéseihez. Minél gyorsabban fel kell számolni az előadásos propaganda terén tapasztalható hibákat. Tartsunk a mainál jóval több párttörténeti, politikai-gazdaságtant, filozófiai, üzemgazdaságtani és külpolitikai előadást. Rendkívül fontos, hogy a kommunisták megismerkedjenek a párt és a szovjet kormány bel- és külpolitikájának kérdéseivel. Vonjuk be az előadásos propagandába a legképzettebb erőket Lényegesen nagyobb segítséget kell nyújtani az előadóknak, gyakrabban kell megvitatni az előadások előre elkészített szövegét. A vezető párt- éa szovjetfunkcionáriusok igyekezzenek sűrűbbért találkozni az előadókkal és a propagandistákkal. A kommunisták politikai önképzésének további megjavításában fontos szerep vár a I ' “bizottságok könyvtáraira, mert a kommunisták elsősorban itt kaphatnak szakszerű segítséget. Szervezzük meg a könyvtárakban a konzultációt és a könyvtári tájékoztató szolgálatot, -tsunk elméleti megbeszéléseket, propagáljuk a~ újonnan megjelent politikai és szépirodalmi könyveket, tegyük lehetővé, hogy a kommunisták kicserélhessék önálló tamásuk során szerzett tapasztalataikat. A pártszervezeteken múlik, hogy a pártbizottságok könyvtárai valóban a marxizmus-leninizmus propagandájának támaszpontjaivá váljanak. Különös figyelmet ken fordítani az önálló tanulók megsegítésének értékes formájára, az egyéni és soportos konzultációk rendezésére. Tartsunk konzultációkat mind a könyvtárakban, mind közvetlenül az üzemekben, kolhozokban, gépállomásokon, a szovhozokban, a hivatalokban. A kommunisták politikai önképzésének megjavításában fontos szerepet játszik a sajtó. Meg kell azonban jegyezni, hogy az újságokban és a folyóiratokban kevés olyan anyag jelenik meg, amely segítséget nyújthatna a marxista-leninista elméletet önállóan tanulók számára. A sajtó még nem világítja meg eléggé a propaganda munka gyakorlati kérdéseit. A pártszervezeteknek t<“bb figyelmet kell fordítaniuk a rendszeres és színvonalas sajtópropagandára. (Megjelent a Pravdában.) Sztahanovista tanácskozás a megyei tanácson (Tudósítónktól.) A megyei tanács ipari osztálya és á HVDSZ kezdeményezésére, az elmúlt szombaton ültek össze első ízben megyénk helyiipari vállalatainak sztahanovistái és újítói, hogy közösen megbeszéljék a he’yiiparban eddig elért eredményeket, hiányosságokat, s az előttünk álló feladatokat. Az értekezleten megjelent Mu- csi Sándor, a megyei tanács ipari osztályának vezetője, Szajlai János, a HVDSZ területi elnöke, Harmat Károly, a Könnyűipari Minisztérium kiküldötte, és Sziber János, a HVDSZ központi kiküldötte. Szajlai elvtárs beszámolója után számos hozzászólásban mondották el a részvevők, a békét kívánják erősíteni. Hangsúlyozták, hogy a sztahanovistáknak kell utat mutatni a szocialista fejlődésben és éberen kell őrködniök mindennapos munkájukban a béke frontján, erősíteni kell a munkafegyelmet, mert csak ebből születhetnek az újítások. Munkájuk mellett á’lan- dóan szemelőtt tartják a fiatalok nevelését, munkamódszerük átadását, s az önköltség csökkentését Harmat Károly, a Könnyűipari Minisztérium kiküldötte, arról beszélt, hogy Heves megye sztahanovistáinak is nagy része van abban, hogy a helyiipari vállalatok elfoglalták az őket megillető helyet, nemcsak megyei szinten, hanem országos viszonylatban is. A jövő évben — mondotta a továbbiakban — igen nagy feladatokat kell megoldaniok, hogy a helyiipari vállalatoknak; a lakosság közszükségleti cikkekkel való nagyobb fokú kielégítését. Ezen a tanácskozáson mutatta be a Heves megyei Autójavító Vállalat a Csepel Diesel motorokhoz szükséges ólom-bronz csapágy első mintadarabját. Ezt a fontos alkatrészt a magyarországi kisüzemeknek eddig még nem sikerült előállítani. Ha kellő mennyiségű nyersanyagot kapnak hozzá, meg tudják kezdeni az ólom-bronz csapágy rendszeres gyártását. Felemelő pillanata volt a tanácskozásnak, amikor felolvasták a megye sztahanovistáinak egységes tiltakozását a német újrafelfegyverzés ellen, melyet táviratilag juttattak el az Országos Béketanácsnak. 172 ezer forint megtakarítás a Se/ypi Cukorgyárban A Selyp! Cukorgyár dolgozói az idei cukorrépa feldolgozási szezonra való Jó felkészülés eredményeként —- másfél nappal a határidő előtt szerdán reggel Jelentették, hogy végeztek a rájuk eső cukorrépa termés feldolgozásával. Az üzem dolgozói az idei szezonban 16.633 vagon répát dolgoztak fel, melyből 2215 vagon cukrot gyártottak, 120 vagonnal többet, mint amennyit tervük előirányzott Azzal, hogy másfél nappal megrövidítették a répa feldolgozásának Idejét, 172.000 forintot takarítottak meg népgazdaságunk számára. Ne harckocsik, hanem traktorok dübörögjenek szántóföldjeinken — Gyűlések százain tiltakozik megyénk népe Nyugat-Németország felfegyverzése ellen — A Mátravidéki Erőmű dolgozói december 15-én megtartott gyűlésükön a német egység megteremtését, a háborús szerződés elvetését követelték. „Felmérhetetlen értéknek tartjuk Goethe, Schiller, Beethoven, és a többi haladó szellemű német művét, alkotását, a német nép békét építő tetteit — írják táviratukban — ugyanakkor mélységesen megvetjük a haladás, a népek békéje, és a biztonság ellen létrejött bármilyen irányú cselekedetet. A mi országunkban hazájukat, népüket, gyermeküket féltő és védő becsületes emberek élnek. Mi, a Mátravidéki Erőmű dolgozói is a békét szerető emberek nagy családjába tartozunk. Nekünk is oszthatatlan és meg nem vásárolható a béke. Egy célért, mindannyiunk egyetlen gondo'atáért, szép jövőnkért harcolunk. Ezért teljesítettük túl éves tervünket, ezért takarítottunk meg eddig 36.408 tonna lignitet s ezért dolgozunk a jövő évben is hasonló eredménnyel“ — olvashatjuk a táviratból. ir Az aiükdri gépállomás dolgozói is tiltakoztak a Wehrmacht feltámasztása ellen. Nemrégen forrott be szántóföldjeinken a bombatölcsér okozta seb, máris újra háborúba akarják taszítani a békésen építő embermilliókat. Mi. az atkári gépállomás traktoristái, dolgozói, a most folyó békeharcot, a téli gépjavítás minőségi és mennyiségi teljesítésével kívánjuk segíteni, de ha kell, traktorok helyett tankokat is vezetünk drága hazánk véde’méért. Mégis azt kívánjuk. hogy ne harckocsik, hanem traktorok dübörögjenek szántóföldjeinken. ★ özv. Szabó Lajosné, Eger, Sztálin-út 91 sz. alatt lakó dolgozó parasztasszony levelében - fejezte ki a III. körzet dolgozó parasztasszonyainak tiltakozását.' Mi, békeszeretö édesanyák és feleségek, erőnket nem kímélve küzdünk a béke megvédéséért, nem akarjuk, hogy férjeinket és fiainkat egy újabb háború eméssze fel. Mi szabad földünkön akarjuk építeni boldog jövőnket. ★ Az egri Dohánygyár dolgozói röpgyűléseket tartottak üzemrészenként, s a röpgyű’.é- sekről juttatták ed tiltakozásukat az Országos Bóketanács- hoz. A röpgyűlések egyikén Holló Tamásné elmondta: „Sajnos, ismerem a háború borzalmait. Férjemet. két gyermekem édesapját, a II. Világháborúban vesztettem el. Minden erőmmel hozzájárulok a béke védelméhez, mert nem akarom, hogy férjhezment lányaim is háborúban veszítsék el férjeiket.“ Herczeg Magdolna elmondotta: — „Fiatal vagyok, békében akarok élni és dolgozni, örülni akarok az életnek, s ezért ellensége vagyok mindenfajta háborúnak. Termelési eredményeimmel harcolok azért hogy a háború ne zavarja meg fiatal életemet.“ ★ Kelemen Erzsébet, a Mátravidéki Fémművek DISZ titkára leve'ében ismerteti; A DISZ fiatalok üzemükben jó munkájukkal harcolnak azért, hogy ne ismerjék meg újra a háború borzalmait. •k „Békehetet tartunk, hogy több és jobb termeléssel elősegítsük erőnk növekedését, békénk védelmét — írják az egercsehi bányászok. Békés viszonyok között akarjuk eredményeinket tovább fejleszteni, nem akarjuk, hogy a múlt nyomorúságos bányászsorsa visszatérjen. Tiltakozunk Nyugat-Németország felfegyverzése ellen.“ ★ A mezőtártkányl dolgozó parasztok a gazdakörben gyű- tek össze néhány nappal "ezelőtt, hogy kifejezésre juttassák tiltakozásukat az újabb háború kirobbantása ellen. De tiltakozó gyűlések voltak me- gyeszerte Fedémestől Nagy- kökényesig, Noszva j tói Mát- raballáig, iskoláinkban, hivatalainkban, üzemeinkben, fal- vainkban egyaránt. Embertelen és kereszténytelen háborúval nem lehet megoldani a kérdéseket A német felfegyverzés ügye megint aktuálissá tette, hogy katolikus szempontból véleményt mondjunk a háborúról. Ojra, meg újra c*ak azt mondjuk: embertelen és kereszténytelen, háborúval nem lehet megoldani a kérdéseket. Háborús hangnemben tárgyalni, vagy intézkedésekkel annak veszélyét felidézni tehát nem szabad. Ezen a természetjogi tilalmon csak szigorít az a körülmény, hogy ma a háború totális veszedelmet jelent, veszedelmet minden élő és érték számára. Magyar nemzeti érdekeink miatt tehát azt kívánjuk, hogy ne tereljék háborús útra az európai politikát fegyverkezési verseny felújításával, hanem a világ felelős vezetői, a béke őszinte vágyától vezetve, üljenek össze és hárítsák el a világ feje felöl a fenyegető katasztrófái. Szentgyőrgyi József apátkanonok, az egri érseki hittudományi főiskola rektora Jó félórám volt még a vonat indulásáig, a csepergő idő bezavart az állomás restijébe. Ilyen tájban kevesen utaznak Vámosgyörkről— Gyöngyösre, azok is csak közvetlenül a vonat indulás előtt jönnek ki az állomásra. Jóformán egyedül üitem hát a langyos sör mellett, csak a resti egyik sarkában beszélge'ett egy kisebb asztaltárs'ság: egy vasutas, egy kucsmás, fiatalabb korú férfi, egy öreg ember, meg egy nyűtt kalapos, a szabadban dolgozók pufajkájá- ba bújt, élete delén már túljáró férfi. Elég hangosan folyt a szó. odafigyeltem. Először csak unalomból, később már érdekelt is, amit beszéllek, s egyszer csak előkotortam a jegyzetfüzeit, töltőtollat és — elismerem, eléggé neveletlenül — írni kezdtem miről folyt a beszélgetés a vámosgyörki vasútállomás restijének sörfoltos asztalánál. ★ A VASUTAS: ... a fene enné meg... drága még a ruha. Nem lehet pénzzel bírni, a fizetés meg kevés, a szolgálat persze az meg sok... A KUCSMAS: Az ... sok! Tudom én azt, hogy sok. Van egy lovam, a BELSPED-nél fuvarozok. Nyűvöm reggeltől-estig, de alig hoz valamit e konyhára ... A KALAPOS (etőrehajol ültében): No-no, én Inég nem láttam szomjazó fuvarost... márpe- ligi az ifókához pénz kell. A KUCSMAS: Meg fs ehetné a fene ezt a világot, ha már annyit sem kereshetne az ember, fogy egy-két frcccsöt leeresszen a torkán. A VASUTAS (bólogat, s nagyott kortyint tummal festett söréből): Az a miénk, amit begiszunk. -Igaz-e?... Úgy látszik mindenki egyet éri ezzel a bölcs A vasúti mondással, mert megemelkednek a „megerősített” söröspoharak, aztán ütemesen koppannak az asztalon. Az öreg Szűcs bácsi — őt hívták még eddig csak névről — derekasan „állta” a sört, kiürült az ő pohara is. A VASUTAS (megtörll a száját): Mondtam is az asszonynak mit spórol? Együnk, igyunk, éljünk. Azt mondják, hogy a dolgozóké az ország. A múltban nem a miénk volt, oszt mégis ittunk, hogyne innánk most, amikor a miénk..* A KUCSMAS (döcögve nevet): Fene jó logikája van magának cimbora. Emlékszem, a szakaszban, tudják a mostani háborúban, volt egy tizedes... Mindig azt mondta, gyerekek a háború üzlet, a levét mi isszuk, hát ízesítsük már meg ezt a levet, egy kis valódi léyel. Csuda ember volt az. Ott volt <a> zsebében állandóan egy kis fiaskó, oszt a cimborái abból merítették a bátorságot. AZ ÖREG SZOCS (Eddig haftgafott, de figyelt. Ügy látszik, azonban csak egyetlen szó ragadta meg a figyelmét). Üzlet a háború... az bizonyt En már kettőt éltem meg... én mondom, hogy üzlet volt az mind. A mi bőrünket adták el. A KUCSMAS: No azért ott maradt egy Ms bőr, meg egy kis bendő is... Hé, pincér! Hoz- zék már négy sört, egy kis belevalóval. A VASUTAS: Apámnak volt egy lova, a Pajkos. De szerette szegény. Nem volt már fiatal ló, de úgy értett a szavából, mintha maga is beszélne. Csikó kora óta nevelte az öregem... Elvitték a németek... Akkor láttam először sírni apámat, igaz, hogy utóljári is. Egy év restiben múlva meghalt, valami öreg bajban... Piszkos dolog az a háború. AZ ÖREG SZŰCS: Pedig megint arra készülgetnek, hogy szakadna meg azoknak a mlllió- mosoknak a lelke, hogy nem hagyják élni a dolgos embert... Csak beszélhetnék valamelyik vezetőjükkel... A KUCSMAS (vigyorogva): Oszt mit mondana Szűcs tata? AZ ÖREG SZŰCS: Hogy mit? Hát azt, hogy tisztelt urak, hál tulajdonképpen miért akarnak háborút? Szegény ember vagyok én, öreg is, de élni akarok! Mondják meg mi a baj, szóból ért az ember. Ha ott lettdr volna, ahol én, Do- berdónál, akkor maguk 6e akarnának háborút, egészen biztos... A KALAPOS (bólint): Beszélni kell, az biztos. Csak, hogy értenek-e a szóból?,.. Már kétszer nem értettek... AZ ÖREG SZŰCS: Legény voltam akkor, udvaroltam az asszonynak. Már tz éve halott, de nagyon szép volt lánynak. Egy nagygazda fia környékezte. Megállítottam egyszer, oszt mondom neki. Te Janii nem való hozzád az Erzsa, szegény is, szerény is, meg nem is asszonynak, hanem ágyasnak akarod te őt. Szóltam neki... erre megütött. Ën meg visz- sza... Ügy szedték össze... Igaz, hogy másnap elvittek a csendőrök, de Erzsa mégis velem élt 42 évet, s nem vele. Ezt csak azért mondtam, hogy nemcsak szó van a világon, de őköl is. (Csapja le két bütykös, reszkető öreg öklét, hogy meglőttyen a sör a pohárban.) A KUCSMAS: No, de csak elvitték a csendörök. A KALAPOS: Az akkor volt, amikor én parádés kocsis voltam, s ostorral vert a gazdám. Most meg kinyithatom a pofám, ha becsaptak a bérelszámolók. A KUCSMAS (iszik, aztán megtörll a száját): Háború? Én is voltam benne. Néha kell az, én mondom, ügy is 6okan vagyunk már, nagyon sokan. A répát is egyelik... Döbbenetes csend... Aztán a kalapos lassan feláll. A KALAPOS: Hogy mit mondott?... Hogy a répát egyelik?... De a keserves krisztusát magéinak ... két száll fiamat egyelte ki a háború. Két fiam döglött meg a Donnál. A német tábori csendőrök lőtték agyon mindkettőt. Érti?... maga piszok... A KUCSMAS (Ijedten hőköl hátra): No, nem kell azért idegeskedni, csak úgy mondtam,.. A KALAPOS: Iszen, ez a baj, hogy még mindig vannak ilyen szeme'ek, akik csak úgy mondják, aztán meg csak úgy csinálják. (Teljes magasságban kihúzza magát, s szinte k álija.) De majd lesz gondunk az ilyen mondogatókra, meg csinálókra. Ne féljen, én mondom, Vas Balázs kubikos, hogy lesz gondunk... | ★ Nem hallgattam tovább, megérkezett a vonat, indulnom kellett. Az induló vonat ablakából mégegyszer visszanéztem az állomás épülete felé... Most lépegettek ki az állomásról nevetve, sietve az itt leszállt, hazafelé tartó utasok. GYURKÓ GÉZA
