Népújság, 1954. december (95-100. szám)

1954-12-19 / 100. szám

1954. december 19. vasárnap N FPU JSAG Bes&éljütiU nyíltan as egri lakáshérilésról A Népújsághoz havonta kö­zel 500 levél érkezik a megye minden részéből a dolgozóktól. Leírják eredményeiket, sike­reiket, terveiket, de megírják panaszaikat is. A beérkezett levelekből 70—80 lakáskérdés­sel kapcsolatos. Szerkesztőségünkhöz gyak­ran személyesen is eljönnek az egri dolgozók, de Gyöngyös­ről és máshonnét is, hogy pa­naszukat elmondják, segítsé­get kérjenek. Még több azok­nak a száma, akik a lakáshi­vatal irodahelyiségeiben kér­nek, kérvényeznek, könyörög­nek, fenyegetőznek, asztalt Vernek — nem mindenkor jogtalanul. Szerkesztőségünknek nem áll módjában a lakáshiánnyal küszködőknek lakást kiutalni, de segíteni kívánunk ennek az igen fontos kérdésnek a meg­oldásában. Nem nézhetjük tét­lenül, hogy például Misiez Gyula üzemi lakatos feleségé­vel és két kisgyermekével ál­latokkal közös helyen, a Szép- asszonyvölgy utca 34. szám alatt istállóban lakjon. Hogy Szincsák Ferenc és Farsang Sándor családja — két idegen csalán — együtt lakjon 9 fő­vel egy szoba-konyhás lakás­ban. Hogy Fülöp József, a Me- zőker doigozója ifjú házas, hónapok óta eredménytelenül igényeljen lakást, s Veszprém­ből ideszállított, jobbsorsra ér­demes bútora pedig addig a folyosón, kamrában és kocsi­szín alatt várja a lakáshivatali kiutalást. Mi a helyzet a lakásokkal? A háború alatt igen sok ház dőlt romba, vált lakhatatlan- n i, az azóta eltelt 10 év alatt ugyan 130 lakást újjá­építettünk, de ez közelről sem elegendő ahhoz, hogy a lakásszükségletet kielégít­se. A háború után épen ma­radt lakások egy részéből átlakoltatásokat is hajtottak végre, illetve 19 házra bontási engedélyt adtak ki, mert a várfal uszamlása miatt élet- veszélyessé váltak. Megszün­tették a múlt átkos örökségét, a ba ’r iglakásokat is s a kényszerlebontásra került há­zak és barlanglakások lakói a nagyobb lakások megosztásá­val egészséges otthonhoz ju­tottak. Sokat változott a la­kásviszonyuk azoknak is, akik­nek ugyan volt lakásuk, de az kisebb-nagyobb javításra szo­rult. A kormányprogram óta a Közületi Ingatlankezelő Válla­lat 31 épületet 2 300 000 forint költséggel teljesen felújított, 70 épületnél 280 000 forintos beruházással pedig részleges felújítást eszközölt. Igen sok azoknak a lakásoknak a száma is ahol a vállalat kisebb tata­rozásokat végeztetett el. Nagy­részt megszűntek a tetőbeázá­sok, csőrepedések, új ajtók, ablakok kerültek a lakásokra, vízvezetéket kaptak az osztott lakások. Mindez azonban nem elégséges. A hároméves és az ötéves terv során állandóan válto­zott a város- arculata. Uj gyá­rak, üzemek létesültek, válla­latok alakultak. Ezek az üze­mek, vállalatok. hivatalok sok új dolgozót állítottak munkába, s így közel 10 ezer­rel nőtt meg a város lakosai­nak száma. Nem volt könnyű tehát a lakáshivatal munkája az elhelyezésnél, lakáskiuta­lásnál, hisz a vállalatok ala­kulása egész sor lakást vett igénybe. Csak raktárhelyiség céljára 540 lakást foglaltak el, de nagyszámú lakást alakítot­tak át hivatali helyiséggé is. A megnőtt igényekkel egy- időben nem gondoskodott a város vezetősége — de az ez­ért felelős minisztériumok sem — megfelelő számú új la­kás építéséről. A felszabadulás óta. ha leszámítjuk a háborús kárt szenvedett házak újjá­építését, és a helyreállítási munkálatokat — mindössze két lakóépületet építettek a Petőfi téren és az Egészségház utcában. Egy kilenc lakásos bérház építése pedig most van folyamatban, ugyancsak az Egészségház utcában. De ho­gyan? A kilenc lakásos Egészség­ház utcai bérház már régen épül. A város vezetőinek eré­lyesebb kézzel kell irányítani ezt az építkezést, ne tűrjék, hogy az építővállalat a határ­időket sorozatosan elmulassza. Van-e megoldásra lehetőség? Van! Fel kell számolni a nemtö­rődömséget, mely nagyban gá­tolja a lakáskérdés megoldá­sát. Ebben az évben 250 ezer forint állt a város rendelkezé­sére. hogy raktárakat építse­nek, s ezáltal a raktárnak használt lakások felszabadul­janak. A 250 ezer forintos hi­telt azonban, mivel az építke­zéshez idejében nem kezdtek hozzá, vissza kellett utalni. Üdvözölni való tett lenne, ha a vállalatok saját raktárakat építenének. A. raktárak építé­se légköbméterenként kb. 150 forintba, ezzel szemben a la­kások építése 450—500 fo­rintba kerül. A raktárak építése által felszabaduló 540 lakással a vállalatok segíthet­nék otthonhoz jutni a lakás­nélküli, vagy összezsúfolva élő családokat. Kormányrendeletek, határo­zatok mondják ki a vállalatok összeköltöztetését, az irodák­nak használt lakások felsza­badítását. A pártszervezetek jó példával jártak elől ezen a té­ren is. A városi, járási, párt és DISZ bizottságok, a Népújság szerkesztősége és a kiadóhiva­tal összeköltöztetésével, vala­mint a megyei pártbizottság új épületbe történt átköltözé­sével 3 lakóépület szabadult fel. A tanács azonban, a jó példa gyors követését nem kezdeményezte ezidáig. Nem is próbált eddig erről a válla­latok igazgatóival beszélgetni. Pedig itt sokat lehetne tenni. A Kossuth téren, a Gelb Má­tyás utca sarkán építkezéshez fogtak. Az egriek örömmel gondoltak arra, hogy végre befejezik a félig Íjész lakás­építést, azonban ott nem la­kást építenek. A Tejipari Vál­lalat költözik ide. Ha már így van. mi lesz tovább — vetik fel az egriek? A vállalati igazgatók megértésével sokat lehetne segíteni A Tatarozó Vállalat telep­helyén például igen jól elhe­lyezkedhetne a VASÉRT rak­tára, a Tatarozó Vállalat anyaga pedig megférne a Tej­ipari Vállalat régi telepén, így a Vasút utcában hat ed­dig raktárnak használt lakás szabadulna fel. A Szabadságharcos Szövet­ség örömmel menne vissza a Dobó téri Panaszkoszta házba, ha a Zeneiskola onnan elköl­tözne, a járási kultúrház va­lamelyik megfelelő üresen- álló helyiségébe. Ezáltal a Sztálin úton három lakást ad­hatnának át rendeltetésének. Ha Szászi elvtárs, a városi ta­nács igazgatási osztályának vezetője többet foglalkozna a közületek tömörítésével, elhe­lyezésével, s megnézné egyes hivatalok, vállalatok irodáit — ahol igen sok esetben csak egy-két íróasztal van egy-egy nagyobb helyiségben — ak­kor ebből is lehetne lakást ki­utalni. Városunkban méltó otthona van a kultúrának a színház­ban, a szakszervezeti székház­ban és a járási kultúrházban. A dolgozók sok esetben pana­szolják — jogosan — hogy ezeken a helyeken is kevés a rendezvény, sivár a műsor. Mégis csaknem minden válla­latnak, hivatalnak, külön kul­túrterme is van, melynek leg­többje néhány évvel ezelőtt még lakás volt. Ezek a kultúr­termek nem egy helyen ki­használatlanul állnak, nagy ritkán tartanak bennük szak- szervezeti gyűlést, vagy politi­kai foglalkozást, melyet más­hol is ugyanolyan eredmény­nyel megrendezhetnének. Ezek egyrészének felszabadí­tásával is lehetne csökkente­ni a lakáshiányt, de még in­kább lehetne akkor, ha egyes vállalatok, mint például a Kisker vállalat nem foglalna le egy lakást dekorációs rak­tárnak. Igen fontos, hogy a városi tanács a valóságnak megfelelő lakásl<atasztert fektessen fel. A jelenlegi lakáskataszterre nem lehet támaszkodni. Nem lehet azért, mert egyesek akik tájékozódva voltak a la­káskataszter elkészítéséről — helytelen adatot szolgáltattak, mások pedig — mivel tudták, hogy igazságtalanul és jogta­lanul több szobájuk van, mint amennyi a megengedett — kiszedték a szobák közötti közfalakat, s így 3 szobából kettő, két szobából egy szo­bás lakás lett, mint például a Széchenyi út 20. szám alatt. Nagy gondot okoz a szakmunkás hiány is Több helyiséget, mint pél­dául a Tatarozó Vállalat volt Sztálin úti irodáit, azért nem lehet átadni lakásként • az igénylőknek, mert késik azok átalakítása. Üzemeink és vál­lalataink, ahol rendelkeznek építőipari szakmunkásakkal, nagy segítséget nyújthatnak a lakáskérdés megoldásában, ha kőműveseket bocsátanak a lakáshelyreállítások rendelke­zésére. Megértésre, tettekre van tehát szükség. Városunk lakás­nélküli dolgozói várják, hogy a tanács — főként a lákáshi- vatal — segítse elő a vállalati, hivatali vezetőkkel való tár­gyalást, a kormány határoza­tainak és rendeletéinek szel­lemében. Mielőbb jutassák vissza eredeti céljuknak a la­kásokat és ne csak azt vár­ják hogy az igénylők kutas­sák fel a megüresedett laká­sok címeit, hanem maguk is keressék a megoldást, mellyel minden lakásnélküli otthonhoz juthat. Bódi János Safranka Vincze klsnánai levelezőnk írja: sárhányót sze­rettem volna venni kerékpá­rom első kerekére, mivel köz­ségünkben csak a hátsó ke­rékre való volt, így Domoszló- ra mentem, hátha itt szeren­csésebb leszek. Valóban ta­láltam is sárkányokat, de itt az elsőt csak a hátsó sárká­nyával együtt, adták el. Nekem viszont csak egyre volt szük­ségem. Az elárusító azt a ta­nácsot adta, adjam el valaki­nek a másilcat. De nelcem er­re nincs időm, mert állandóan dolgozom, s azt hiszem, az eladás joga a földművesszö­vetkezeté. FELHÍVÁS A megyei tanács VB pénzügyi osztálya felhívja a háztulajdono­sok figyelmét, hogy a házadó és lakáshelyreállítási hozzájárulás 1955. évi kivetéshez minden épü­letről házadóbevallást kell adni. A magántulajdonban lévő épü­letekről az adóbevallást 1954 de­cember 31-ig a községi (városi) tanács pénzügyi szerveihez kell az ugyanott beszerezhető nyom­tatványon benyújtani. Az állami szervek, intézmé­nyek, vállalatok és szövetkezetek a kezelésükben, illetve tulajdo­nukban lévő épületekről a beval­lást. illetve bejelentést a 3451 — 13/3/1954 P. M. sz. rendeletben foglaltak szerint kötelesek megtenni. Azzal a házbirtokossal szem­ben, aki adóbevallását határidő­ben nem nyújtotta be, illetőleq abba valótlan adatokat jegyez be, vagy adatokat hallgat el, a HR. 23. 30 és 31 § aiban foglalt bün'ető rendelkezéseket kell ah kalmazni. A gyöngyösi állami áruházban Gyutasné Abasárról Jött be Gyöngyösre, hogy kislányának téli- kabátot vásároljon. Jó-e a gumicsizma? kérdi Hatalyák János mórházi dolgozó paraszt. Megalakult a „Termelőszövetkezeti Tanács Megyei Megbízottja“ iroda Robog a kis villanyos vasúi. Átrohan az alagút on, megkerüli a kivilágított őrházat, s at ka­nyargós síneken fut-jut, tízszer is, hússzor is körbe, ameddig Csak a gyerekek kívánják. Az Egri Kiskereskedelmi Vállalat kiállításán, vasárnap délelőtt — a gyermekek legnagyobb örö­mére újra és újra elindult a cso­dálatos kis vasút. Voltak, akik sokáig nézegették, de legtöbbjét a kiállított sok játék tovább hívta, csalogatta. Csillogó sze­mek, mosolygó, kicsit látott szá- jacskák, harsány „nézd már” fel­kiáltások egy-egy újabb „csu­daszép” játék láttán. Melyik is a szebb, melyik az érdekesebb? A kis gyár, amely villanyra jár, a hatalmas robogó tűzoltóautó, a lendkerekes kék villamos, a denaturált szesszel hajtható gőz­turbina, a fa és fémépítő, meg­annyi új és új csoda a gyere­kek szemében. No és a kislá­nyoknak? Nehéz válogatni a ba­bákból. A tengerész szebb, vagy a kis tiroli? Van itt báliruhába öltözőit fekete hajú, van síró kis pályás, még az ágyacskája is megvan. No. és a sok bababúfor, a világoskék és rózsaszín kombi­nált szobák akár csak a nagyo­ké. A két éves Juhász Klárikát nagypapa kapja ötbe, hogy job­ban láthassa azt a sok-sok gyö­nyörűséget. Nyújtogatja is a ke­zét a fényes kék, sárga, s piros Vasárnap délelőtt „Jálékomághan” labdák felé. Nagypapa mindjárt vesz is egyet, hiszen nem is drága. Molnár Marika testvéré­vel jött el, s régi kopott babáját is magával hozta, hadd lássa az is, a sok új babatársát. Zagyva Bélámé három gyermekének vá­sárol. Nézeget, ezt is, azt is sze­retné megvenni, s a végén há­rom remek társasjátékot vesz, az egyik: a Korcsolyázók, másik az Át lat kert, a harmadik egy Vadászjáték. Összesen csak 50 forintot fizet érte. Tominadrágos kisfiúk apukájuk kezét húzzák (igen sok itt az apuka, hiszen édesanya otthon főzi a finom ebédet.) a triciklik felé. Jancsi és Péter ikrek. Egymással vetél­kedve rohannak, hogy kipróbál­hassák az újfajta csomagtartós háromkerekűt. Jancsi az erősebb s Peti így a hintalóra kerül, de úgylátspk azzal meg is elége­dett, mert hiába minden szép szó, nem akar leszállni róla. Nagy a sürgés-forgás, alig le­het hatadni nagyok és kicsik között. Sok a vásárló itt. hiszen most igazán nem nehéz, bőven van miből válogatni: 300 ezer forint értékű játékot ál­lított ki a kiskereskedelmi válla­lat , s nem is drágák. Nézzünk csak körül egy kicsit az árak közt. Kis kézinyomda, amit mar évek óta nem lehetett kapni, 15—24 forint. A labdák 8—15 forintig, fémépítők 76—150 fo­rintig ( olyan óriás dobozok, hogy nehéz hazacipelni.) A ba­bák minden változatban, kicsik és nagyok, négerbabák és sző­kék, celluloidból és rongyból 7— 178 forintig. S a drágábbnak már hosszú fekete haja is van. Sorolhatnánk még hosszan. A kombinált bababútorokat 60— 100-ig, a sokfajta mackót 13— 330-ig, s a szebbnél-szebb fajá­tékok, amelyek igazán nagyon olcsó árban kaphatók már. Ebben a nagy árubőségben segített a magyar játékipar mellett a baráti népi demokra­tikus Németország s Csehszlo­vákia is. Németországból jöttek a lendkerekes autók, s a gyönyö­rű babák, Csehszlovákiából a villamos, és a mechanikai játé­kok, a nagyszerű fémépítők, s csipogó gumibabák. Míg a csil­logó karácsonyfadíszek egy ré­szét is a Német Demokratikus Köztársaság szállította. Lehet már válogatni a gyere­keknek, de lehet a felnőttek­nek is. Az egyik sarokban illat­szer. szappan ajándék dobozok itt is sok a cseh és német áru. Legjobban fogy majd a kristály- üvegbe zári új illatszer, a „Ma­rina”. Olcsó és szép is. Szemben az illatszer és ajándéktárgyak­kal az édességek halmaza fo­gadja az érdeklődőket. „Mokka­A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsi 3 évvel ezelőtt létrehozta a termelőszövetke­zeti tanácsot, hogy ezzel is elő­segítse a szövetkezeti mozga­lom egészséges fejlődését. A Minisztertanács, a terme­lőszövetkezetek további gazda­sági és szervezeti megerősíté­se, valamint jogi képviselet megszervezéséért — a termelő­kávé” „csokoládé pénz”, „sze­rencsemalac" celofánba csoma­golva, mind-mind valódi csoko­ládéból. Nagy dobozokban cu­korkából és csokoládéból kará­csonyfadíszek, szépen díszített dessertes dobozok, a legfino­mabb csokoládéval töltve (s az ára milyen olcsó, mindössze 46 forint). S megjelent a háziasz- szonyok öröme is a valódi étcso­koládé, a karácsonyi torták és sütemények bevonására. Utoljára hagytuk, pedig a be­járatnál van, s tolonganak kö­rülötte felnőttek, gyerekek egy­aránt. Ez a könyvkiállítás. Fogy­nak a könyvek, örömmel viszik a gyerekek „Cooperfield Dávi­dot”. az „Egri Csillagokat”, s a felnőttek a háromkötetes szép kivitelű „Afrika” könyvet. S fogynak a kis meséskönyvek, a Csip csup, csodafurulya. Nagyszerű ízléssel, szépen rendezték meg a kiállítást. A tervezés Kocsis Árpád, s Győr: György munkája. Vasárnap és hétfőn 24 ezer forint árban vá­sárolt a közönség. Ez a szám már mindent elárul. is. hogy igen okos gondolat volt meg­könnyíteni a vásárlók és a kis­kereskedelmi dolgozóik munká­ját azzal, bogy a karácsonyi, csúcsforgalom előtt már igen sokan megvásárolhatták és meg­vásárolják ajándékukat. TOPOS KAPOLYNE szövetkezeti tanács irányítása és ellenőrzése, a megyei tanács VB mellett működő — megyei megbízotti hálózatot létesített „termelőszövetkezeti tanács, megyei megbízottja“ néven. A termelőszövetkezeti tanács megyei megbízottja Hudák Imre elvtárs, a hivatali helyi­ség a megyei tanács székha­zában van. A megbízott mellé beosztott jogász Áros Tibor, a tsz-ek bírósági és egyéb jogi ügyeiben ad segítséget. MOZIK MŰSORA EGRI DÓZSA: December 20—21 Ifjú szív­vel (magyar) 2?—25 Bíróság előtt (fran­cia) 19. de. 11-kor matiné: Ha­jókkal a bástyák ellen, (szov­jet) EGRI VÖRÖS CSILLAG: 19—22 Kaméliás hölgy (fran­cia) 23—29 Simon Menyhért szü­letése (magyar) 19-én de. 11-kor matiné: Bol­dogság madara (szovjet) GYÖNGYÖSI SZABADSÁG: 20 — 22 Puccini (olasz) 23— 24 Rigoletto (olasz) 19— én de. 11-kor matiné: Emberrablók (csehszlovák) GYÖNGYÖSI PUSKIN: 20— 22 B-ügy (csehszlovák) 24— 29 Egy nyáron át táncolt (svéd) 19-én de. 11-kor matiné: Hur­rá tavasz (szovjet) FÜZESABONY: 19-én Kiskrajcár (magyar) 2Ó—21 Ors a hegyekben (szovjet) 22— 23 Nappalok és éjsza­kák (szovjet) HATVANI VÖRÖS CSILLAG: 19—20 Északi kikötő (cseh­szlovák) 21— 22 Bíróság előtt (fran­cia) 23- án Csak a papa meg ne tudja (szovjet) 19-én de. 11-kor matiné: He­vess velünk (magyar)

Next

/
Thumbnails
Contents