Népújság, 1954. november (87-94. szám)

1954-11-07 / 88. szám

1954 november 7. ^ sárna:. NÉPÚJSÁG n=n H {&>í^ne A1ELYPI MEDENCÉBŐL u u U ü LL—1LÎ NX A Selypi Cukorgyár nyerte el az SZMT vándorzászlaját A Szakszervezetek Megyei Ta­nácsa értékeltté megyénk ipari üzemeinek harmadik negyedévi versenyét. Az értékelés alapján az SZMT vándorzászlaja Petöfi- altálróró’ a Selypi Cukorgyárba került, mert az üzem dolgozói 114.6 százalékra teljesítették tervüket a III. negyedévben. A béralap felhasználásuk 99.9 és az igazolatlan mulasztások ará­nya 0.2 százalék volt. A máso­dik helyezést az Egri Bútorgyár, harmadik helyet pedig a Gyön­gyösi MÁV Kitérőgyártó üzemi vállalat érte e'. 0 Eliizem lett a Hevesmegyei Nyomda Vállalat Érdeklődéssel várjuk a Falusi Nevelők Országos Konferenciáját Nagy érdeklődéssel várjuk mi, pedagógusok a közeljövő­ben Budapesten megrende­zendő Falusi Nevelők Orszá­gos Konferenciáját. Nagyje­lentőségű esemény lesz ez oktatásügyünknek. nemcsak azért, mert ilyen tanácskozás még nem volt a felszabadulás óta, de tudjuk, hogy az itt el­hangzott tapasztalatok, javas­latok nagy segítséget nyújta­nak majd oktató-, nevelő­munkánkhoz. Miért csak a falusi nevelők számára tartanak országos konferenciát? Milyen helyte­len lenne így feltenni a kér­dést, elvonatkoztatva — nem íz országépítés egyetemes munkáján keresztül nézve, nem azt tartva szem előtt, ho­gyan válik szerves részévé közoktatásunk, s az általános- iskolai oktatás egész népgaz­daságunknak. országunk fej­lődésének. és nem értve azt. hogy szocializmusunk építésé­nek jelen szakaszában meny­nyire megnő a falusi tanító nevelő szerepe a feladatok megoldásában. A mi munkánknak, a neve­lői munkának, az iskolának a hatása tudjuk nem korlátozó­nk csak a gyermekekre, ki­terjed az ifjúságon kívül a felnőttekre is. Ës ez különö­sen áll a falusi nevelők mun­kájára. A falusi tanító nem- :sak az iskolai munkának, de î falu életének is irányítója. Nemcsak a falu kulturális, politikai életében, de a falu gazdasági életében .is nagy feladat vár rájuk. A szülőkkel való szoros, jó kapcsolat ki­építése során szavukra még eredményesebben oldhatja meg a falu parasztsága a mezőgaz­daságunk előtt álló nagy fel­adatokat. Pártunk III. kongresszusá­nak határozatai is nagy fel­adatot rónak a falusi nevelők­re. De mezőgazdaságunk nagy­arányú fejlesztésében nemcsak a falusi, hanem a városi ne­velők lelkes, odaadó munká­jára is szükség van. Hazánk valamennyi nevelőiének jó munkájától függ. hogy az is­kolából kikerülő ifjúság ho­gyan állja' meg majd helyét kinn a gyakorlati életben, a termelésbén, vagy a felsőbb iskolákban. Számíthatunk arra. hogy ezek a problémák a Falusi Nevelők Országos Konferen­ciáján megvitatásra kerülnek és a konferencia oktató-ne­velő munkánk egész tartalmá­ra vonatkozólag nagy segítsé­get jelent. Segít abban, hogy az iskolák az oktató munka mellett többet foglalkozzanak nevelési kérdésekkel, hogy a világnézeti, hazafias, közösségi, gyakorlati életre való nevelést eredményesen megvalósítsuk. A mezőgazdaság fejlesztésé­ről hozott párt- és kormány- határozatok világossá teszik valamennyiünk előtt, hogy a falusi iskoláinkra, nevelőink­re a jövőben milyen nagy fel­adatok hárulnak. Ezért tudjuk megérteni — és nem érezzük mellőzésnek a városi nevelők számára, sőt helyeseljük a falusi pedagó­gusok konferenciáját. Célkitűzéseink közösek, sok­oldalúan képzett, müveit, a munkát megbecsülő ifjúság nevelése, ezért a falusi neve­lők ügye. valamennyiünkké. Szocialista építésünk jelen szakaszának mi. pedagógusok, falusiak, városiak, valameny- nyien alkotóivá akarunk lenni. Érezzük felelősségünket és igyekszünk kötelességünknek eleget tenni. Feladataink megoldásában nagy segítséget várunk a Fa­lusi Nevelök Országos Konfe­renciájától. ezért várjuk nagy érdeklődéssel. Ferenczfalvi Kálmánná a gyöngyösi I. sz. isk. igazgatója Gépállomásaink munkájáról Megyénkben legtöbb helyen befejezték az őszi szántást. Gép- áüomáfeaink az őszi hónapok­ban sok segítséget nyu-'totta’k főleg a termelőszövetkezeteknek, de az egyénileg dolgozó parasz­A RAKTÁROS I A FELKATTANTOTT I .feny€' I 1 nél látni iga­zán, hogy mennyi minden is van egy gépál­lomás raktárában. Körül, a falak mellett, pol­cok ágaskodnak, melyeken katonás sorrend­ben rakott pufajkák, ingek, traktoros ruhák, meleg posztósaipkák, meg kesztyűk vannak. Másik részén a csavarok és a traktor kisebb alkatrészei találhatók. A raktár egyik sarká­ban használt csizmák sorakoznak, az újak meg a raktármennyezet spárgájáról mutogat­ják talpaikat. Fiatal, nyúlánk legény zárta be maga mö­gött az ajtót. Olyan vidékről jöhetett, ahol ugyancsak sok volt az eső. Ma telik első 8 órája a traktoristák között, eljött hát a fel­szerelésért is. Körülnézett, mindenből kivá­lasztotta a neki megfelelő nagyságot és egy székre, halomra dobálta. Próbálgatta a csiz­mákat is, kettőt-hármat, amíg végül megta­lálta „az igazit“. — Ezek lennének — lépett az „iroda“ felé. amely egy asztalból s hátánál az iratokkal teli szájú polcból állt. — felírja-e János bácsi? — kérdezte. Felírom bizony — hangzott a határozott válasz, mert nálunk csak a papírok beszélnek, s már készítette is az irattömböket. I ATUtrt- ia felszerelést bejegyezte, én Iaddig őt figyeltem. Tóvaj Jani bácsi, a horti gépállomás raktárosa, alacsony, köpcös emberke. Bácsinak szólítják itt a leg­többen. pedig még 45 év körül, ha járhat. Szürke vatta ruhát visel, erről bárki még a falu végén is megismeri. Lapos sapkája enge­delmesen simul fejéhez, s karimája most a villanyfénytől éles félkörrel választja ketté arcát. A papírok egyre telnek, mindenütt feltün­teti azt is, hogy a ruhadarab használt-e. vagy új. — No. megvagyok vele. Aztán, fiam. nyomd meg a gombot — veregette meg a gyerek vállát, s kis-seprű. szőke bajusza alatt már mosolygott is. Jani bácsit mindenki szereti a gépállomá­son. Pedig nem mindig jár kedvükben a trak­toristáknak. Tőle ugyan hiába kérnek bár­mit, amig nem hoznak írást, nem tárgyal ve­lük. A nyáron megtanulta, hogy nem _ lehet, mert az engedély nélkül kiadott egy-két ka­bát, vagy nadrág, bizony nehezen kerül visz- sza. Gyakran az is előfordul, hogy a trakto­risták a munka befejezése után is tovább koptatják, nyüvik a holmit. A nyári hóna­pokra cséplőgépetetőknek osztott ruhák nagy részét még a mai napig sem látja, ezért már a gépvezetők: Károlyi Ferenc, Somogyi Mi­hály. meg a többiek is felelősek. Nehéz így rendbehozni a nyári holmit, pedig a raktár azt mutatja, hogy itt szeretik a rendet. I hârotvt fîv 1 telt el azóta, amióta Já­I HAROM 1 nos bácsi először zsebébe csúsztatta a raktár kulcsát. A vezetőség ak­kor is ismerte már. tudták, hogy becsületes, ezért is bízták gondjaira a több. mint 400 ezer forint értékű szobát. A helyiség akkor is szűknek bizonyult, nehezen talált benne min­dennek helyet. Szólt is érte. megígérték, hogy nagyobb helyet kap, de úgy látszik, még min­dig „nem jött el az ideje“. A szűk raktár, így aztán nagyobb éberséget követel tőle. Nem azért, mert rosszindulatúak az emberek, ha­nem mert mindig sürgős a munka és köny- nyebb felfogni, ami szükséges és kivinni, mint előbb engedélyt kérni, sorbaállni. meg­várni, amíg azt bejegyzik. Az elszámolások azt mutatják, hogy János bácsinál nincs hiba ezen a téren, s ha kisebb differencia kerülkö- zik is, az rendszerint csiszolóvászon, vagy ha­sonló pár fillér értékből adódik. De ennek sem szabad előfordulni, hiszen hónapok alatt tekintélyes összegre növekedhet. S nem is fordulna elő. ha a raktárba senkit sem en­gedne be. ha maga választaná ki a munka­ruhát. Ezt a rend. a gépállomás bizalma is megköveteli! I . „.„„,„„.,,1 többen megfordul­I A RAKTÁRBAN | tak amig beszélget­tünk, s János bácsiról valamennyien tisztelet­tel beszéltek. Megérdemli megbecsülésüket, sokszor bebizonyította már, mennyire szivé­hez nőtt munkája, mennyire szereti az embe­reket. Aratás-cséplés idején sokszor éjféltáj­ban kopogtak ajtaján: jöjjön, nyissa ki a rak­tárt. mert az egyik elromlott traktort sürgő­sen kell megjavítani. S akkor ő minden ellen­vetés nélkül indult. Az is gyakran előfordult, hogy éjszakáit is ott töltötte a raktárban, s ha kellett, idejében segített. — Mindezt tudta a vezetőség, mégsem jutott eddig eszükbe, hogy valamilyen formában megköszönjék a sok túlórát, az áldozatokat — mondta csen­desen. Igaza van, mert a traktoristák jó mun­káját, a tervek túlteljesítését Tóvaj János bá­csinak is köszönhetik. S ahogyan mondotta: nem az a pár forint számít, amit jutalmul ad­nak, hanem az. hogy igy is megbecsülik, érté­kelik az embert. Dobai Margit. toknak is. November 1-ig szá­zalékos arányba« a következő eredményeket érték el: Összes traktormunka: 1. Bo­ronád 68.5. 2. Tarniamiklós 67.2. 3. Kál 66.3, 4. Heves 64.6, 5. Sarud 63.2, 6. Lőrinci 53.4, 7. Füzesabony 50. 8. Detk 49.5, 9. Eger 48.7, 10. Atkár 42.2, 11. Hort 41.9, 12. Pétervására 27.3 Vetésben: 1. Füzesabony 98, 2. Kál 94.5, 3. Sarud 91.6, 4. Detk 78, 5. Tamamiklós 72, 6. Hort 67 7. Lőrinci 62.9, 8. Eger 59.6, 9. Boconád 59.6. 10. Atkár 50.5. 11. Heves 39.5. 12. Péter- vására 15. hírek — A zsírellátás javításáért a megyei tanács kereskedelmi osztálya nagyobb mennyiségű import zsírt hoz forgalomba, a téli vágási idény megkezdése előtt. — A Második Békekölcsön sorsolásakor Babtista József, andornaktályal dolgozó 50 ezer forintot nyert feles köt­vénnyel. — A Hevesmegyei Faipari Vállalat november 5-én Eger­ben, a Tiszti-klubban ünnepé­lyes termelési értekezletet tar­tott. Ezen az értekezleten a vállalat másodízben kapta meg a könnyűipari minisztérium é’üzem oklevelét. — AZ EGRI X. SZ. általá­nosiskola úttörői a vadgeszte- nyegyüjtésért kapott pénzü­kért szép csapatzászlót vásá­roltak. IHe feledkenünk meg róla Halottak napján minden em­ber felkereste szeretteit, hogy megemlékezzen róluk. Min­denhová került virág és fájó szívvel látom, hogy a 48-as hős Lenkey János sírjára senki sem tett sem virágot, sem ko­szorút. Emlékszem még rá, hogy egyszer a tanítóképzős fiatalok igéretzt tettek, hogy Lenkey sírját ápolják. Ugylát- szik, ez az Ígéret csak Ígéret maradt és már rövid idő alatt megfeledkeztek róla. ifj. Vilmek Ferenc. 3 A 10 éve felszabadult Poroszlón 1944 november 7-én elsőnek szabadult fel Poroszló község me­gyénkben. Czövek Jenő általánosiskolai tanuló együtt született a szabadsággal. Czövek Jenő édesapja asztalosmester. Szabad idejében szen­vedélyesen halászik. A képen: feleségével hálót foltoz. Tóth Pál, 14 holdas újlőrincfalvi lakos tíz éve felszabadult földjén az őszi búzavetést hengerezi. Húszezer holddal több gabonát vetett megyénk Megyénkben ez év őszén 20 ezer katasztrális holddal vetet­tek több kenyérgabonát, mint 1953 ugyanezen időszakában. Termelőszövetkezeteink és ter­melőszövetkezeti csoportjaink a jelentések szerint 100 száza­lékban befejezték a betakarí­tási munkákat. Vetésben járá­saink között a következő ered­mények születtek. Járás öszibúza Rozs ősziári százalékban Egri 99.6 101.2 93.8 Füzesabonyi 95.1 101.9 83.7 Gyöngyösi 86.6 80.7 112.6 Hatvani 76.7 106.3 110.8 Hevesi 80.4 107.2 99.4 Pétervásári 103.5 100.8 103.3 Megyei 88.3 94.8 98.1 \ÊHÂNY SORBAM... Huan Hsziang, a Kínai Nép- köztársaság angliai ügyvivője november 3-án átadta megbízó­levelét az angol külügyminisz­ternek. A burmai fővárosban pénte­ken aláírták a Burmai Állam­szövetség és, Japán között 13 éve fennálló hadiállapot meg­szüntetésének okmányát. A minisztertanács és a Szak- szervezetek Országos Tanácsa Elnökségének határozata értel­mében indított szocialista mun­kaversenyben a Hevesmegyei Nyomda Vállalat III. negyedévi jó munkájáért elnyerte a Köny- nyűipari Minisztérium és a Nyomda Papíripari Dolgozók Szakszervezete élüzem címét és oklevelét. Ebből az alkalomból 1954 november 5-én este 8 óra­kor az egri Csillag-szálló étter­mében tartotta élüzem ünnepsé­gét. Az ünnepélyen rövid kultúr­műsor is volt: az ÜB-elnök megnyitója után Krémer Tiva­dar párttitkár elvtárs a Nagy Októberi Szocialista Forradalom jelentőségét méltatta. Majd a könnyűipari minisztérium meg­bízottjának ünnepi beszéde kö­vetkezett, azután a jutalmazá­sok és a hozzászólások. Ismét élüzem lettünk Az Északmagyarországi Áram­szolgáltató Vállalat dolgozói eredményes munkát végeztek az utóbbi években. Közel 60 közsé­get villamosítottak, több állami gazdaságot, tsz-t és üzemet láttak el villamosenergiával. Jó munkájukért 1951-ben élüzem kitüntetést, 1952-ben a SZOT vándorzászláját, 1953-ban és _mösf 1954 III. negyedévében is­mét az élüzem kitüntetést kap­ták meg. Az áramszolgáltató trösztök közötti versenyben úgy tudták az elsőséget biztosítani, hogy önköltségi tervüket is teljesítet­ték, dolgozóik 94.2 százaléka munkaversenyben áll, s az anyagtakarékosságban is szép eredményeket értek el. Simon Antal, ÊMASZ. — AZ EGRI JÁRÁSI KUL- TŰRHÁZBAN tánczene hang­versenyt rendeznek a város tánczenekarai részére. A leg­jobban szereplő zenekart ván­dorzászlóval jutalmazza a já­rási kultúrház.

Next

/
Thumbnails
Contents