Népújság, 1954. november (87-94. szám)
1954-11-28 / 94. szám
1934 november 28. vasárnap. NÉPÚJSÁG Tía évcet esetéit szabadult tel Eger városa-'"*9 1944 november 17-én a 2. Ukrán Front csapatai felszabadították Füzesabonyt és ellenállhatatlanul törtek előre Eger városa felé. Eger környékén és magáért a város felszabadításáért vívott harcoknak nagy jelentőségük volt. Azok a hadműveletek szorosan hozzátartoztak Miskolc bekerítéséihez és az ózdi iparvidék teljes kikapcsolásához a náci hadvezetőség ellenőrzése alól. Eger felszabadításához huzamosabb előkészületekre volt szükség, mert a németek a varost elkeseredetten védték. A szovjet katonák szívós harcban megtörték a fasiszták ellenállását és 1944 november 30-án este a város felszabadult. Az arcvonalszakaszon ezzel a többnapos harcok eredményesen zárultak le. Felszabadult Magyarország egyik nagyjelentőségű gazdasági és közigazgatási központja, több fontos országút gócpontja. Eger városán halad keresztül a Put- nok—Budapest felé vezető vasútvonal is. Érthető, hogy a németek minden erőt harcba- vetettek a város megtartásáért. Több védelmivonal építésével szinte erőddé alakították át a várost. A hadműveletek folyamán a nácik állandóan újabb erőket vetettek harcba — embert és hadigépezetet egyaránt, — de legtöbb bizalmukat a város természetes védelmi vonalaiba helyezték. Egert keleten az Ostoros, nyugaton a Laskó patak határolja és a várost középen is átszeli az Eger patak. Nyugaton egy magaslat zárja le a város bejáratát, keleten és délen erdők övezik. A hitleristák mégsem tudták lábukat megvetni e kedvező terepszakaszon sem. Gyöngyös (nyugatra), Füzesabony (délre) és Mezőkövesd (délkeletre) felszabadítása után a szovjet csapatok egyre jobban közeledtek Egerhez. Napnap után újabb és újabb községeket szabadítottak fel és elvágták a városhoz vezető utakat, átkeltek az egyébként kicsi, de az őszi esőzés következtében megduzzadt patakokon és községtől községig harcolva közeledtek Egerhez. Ezekben a harcokban szabadultak fel Visonta, Domosz- ló, Verpelét, Feldebrő, Eger- szalák, Makiár és más 'községeik. A szovjet csapatok harcba- bocsátkoztak az ellenséggel a város bejáratánál. Ezekben a harcokban a hitleristák nagy veszteségeket szenvedtek. tona és tiszt tüntette ki magát bátorságával. A város bejáratánál egy magaslatért folyt a harc. Ivzsenkó szovjet harcos elszántan tört előre és behatolt a nácik védelmi vonalaiba, ahol kézigránáttal megsemmisített egy géppuska személyzetet, majd a rárohanó ellenség ellen fordította azt és lelőtt 15 hitleristát. Ekkor tüntette ki magát Kozünajssouít ^ hy- Uwi*A4e Un U I Eger város felszabadításának iránya. A magyarok ekkor már látták a hiábavaló vérontást és egymásután álltak át a szovjet csapatok oldalára. A 29. ezred 5. századának egyik altisztje elmondotta, hogy a századból, amelyet nem régen vezényeltek Egerbe, mindössze ketten maradtak meg. A szovjet csapatok szívós harcban felőrölték az ellenség hadianyagát és bevonultak Egerbe. A németek nem akartak belenyugodni vereségükbe és ellenlökést ellenlökés után indítottak. A harcok folyamán a város többször cserélt gazdát. Elkeseredett utcai harcok alakultak ki, melyek egy teljes napig tartottak. Végül is a szovjet csapatok fényes győzelmet arattak és november 30-án este Eger városból végleg kiverték a hitleristákat. A harcokban sok szovjet kamen közkatona is. Ö is az elsők között indult rohamra és megsemmisített három fasisztát. A szovjet csapatok bátran és önfeláldozóan harcoltak Eger felszabadításáért és ké- szenálltak a további harcra, hogy teljesítsék felszabadító küldetésüket. Eger felszabadítása után a szovjet csapatok leküzdve az erdős-hegyes terep nehézségeit, sikeresen nyomultak előre az ózdi és a salgótarjáni iparvidék felé. A 2. Ukrán Front kisebb csapatrészekkel pedig Egertől északkeleti irányba fordulva közeledett Miskolchoz és ezzel a „harapófogó" állandóan szűkült a miskolci fasiszta hadseregcsoportok körül. így szabadult fel Eger, Heves megye székhelye, az Alföld és a hegyvidék találkozásának fontos városa. /Unlike zés... Az öreg asszony félénken tipegett ki az udvarra. Fekete berliner kendőjét szorosan maga köré húzta, de még így is didergett. Fázott is, meg félt is. Félelmetes volt a nagy csend és szokatlan, hiszen hosszú heteken keresztül csak a gépfegyver kattogását, aknák sivítását és robbanások zaját verték vissza a keskeny utcák. Óvatosan nézett körül. Nem tűnnek fel valahol német katonák? A padlás kitört ablakán még mindig ott meredezett a géppuska. Nehézkesen lehajolt és szedegetni kezdte az aknaverte nagy kapu forgácsait. Teát akart főzni. Kötényébe szedegette a forgácsot és belépett a kis szobájába, ahol már 30 éve élt egyedül, özvegyen. Férjét is, fiát is elvitte a 14-es háború. Lekuporodott a tűzhelyhez. Dermedt, csontos ujjaival papirt csavart, de nem találta a gyufát sehol. Keresgélt. A köténye zsebében matatott, majd sírásra fakadt tehetetlenségében. „Öreg, nagyon öreg, s nincs senki, aki segítené.“ Végre egy üres csészében találta meg a gyufát. Sokáig ikínlódott. míg a forgács lángot fogott. Azután, tett- vett, rakosgatott, teát szedegetett ki egy üres pléhdobozból, cukrot kapargatott elő. Mikor visszafordult, hogy a tűzhelyhez lépjen, megijedt. Az üvegajtóra egy hatalmas mozgó árnyék vetődött, s megnyílt az ajtó. Fiatal, szőke katona lépett be, nagy prémes sapkája, bekecse mutatta, nem né- met. — De hát akkor... — gondolta az anyóka — akkor... ezék bizonyosan az oroszok. Közelebb lépett, hogy jól szemügyre vegye, mást várt. Valami retteneteset, ahogyan mesélték, ahogyan beszéltek az orosz katonákról. Nem ilyen fiatal szőkét, majdnem gyereket. Bizony ez olyan, mint a fia volt. mikor 14 nyarán elindult a harctérre. A szoAjet katona kisfiús mosolyra húzta a száját. Hatalmas alakja meggömycdt, ahogy lehajolt az anyóka felé. — Vaszilij. Va-szi-liij — szótagolta, magára bökött, s nevetett — Mama, mama — mutatott azután az anyókára. A néniké sírt is, nevetett is egyszerre. Harminc év után egy idegen mondta neki először ezt a szót, hogy mama. „Az, az, fiacskám, mama, ülj csak le, melegedj, főzök neked teát — motyogta, egy pillanatig sem gondolva arra, hogy a fiú nem érti a szavát. Vaszilij engedelmesen leült, hagyta, hogy a néni körültipegje, nézte, hogy veszi elő a legszebb csészéjét, kétszer is megtörülgeti, hogy siet a kamrába, ahonnan ráncos kis piros almákat hoz elő, közben beszél, motyog, mesél. Vaszilij egy szót sem értett belőle, azért szorgalmasan bólogatott. Sejtette, érezte, hogy az öreg néni saját fiára gondol, s neki is a messze Novo- szibirszkben élő édesanyja jutott eszébe. Vájjon mit csinálhat most otthon? Gondol-e katonafiára. Az oldalán lévő kenyereszsákból 'kis fehér cipót vett elő. diadalmasan az asztalra rakta. Az anyóka összecsapta a kezét, régen látott ilyet. Ráncos arcán szétfutott a mosoly, óvatosan tört le egy kis darabot, s szinte áhítattal kezdte majszolgatni. Azután leült a katona mellé és nézte, hogy issza a teáját, hogy forgatja hatalmas tenyerében a picika, ráncos almát. Vaszilij felállt, kinyújtózott, megropogtatta csontjait, az ablak felé ment. Széles mozdulattal mutatott ki az utcára. A néni szemével követte kezének útját, s látta, hogy az utcán hosszú sorokban jönnék a Vaszilij- hez hascmló katonák. Valami derengett az agyában, valamit tenni akart. Körülnézett, régi ócska szekrényéhez szaladt, s aljából kiszórta a régi ruhákat, míg végre megtalálta azt, amit keresett. Fakó, ócska, piros-fehér- zöld zászló volt. Odasietett az ablakhoz és Vaszilij kezébe nyomta. A fiú megértette, kinyitotta az ablakot és pár perc múlva, a késő novemberi szél nemzeti színű zászlót lobogtatott a Tárkányi Béla-utca 6. számú ház ablakában, elsőnek hirdetve Eger felszabadulását. Ezt a történetet fl „apuban mesélte el nekem egy kedves öreg néni az esti beszélgetésen, mikor szó esett a békéről, háborúról és Eger 10 éves felszabadulásáról. Törös Károlyné S e tíz év alatt megszépült és boldog életet nyújt lakóinak Eger városa. Eger felszabadulásának ünnepi műsora Eger város tízéves felszabadulásának ünnepét 29-én, délelőtt 10 órakor Váradi, Munkácsi-díjas szobrászművész „szovjet katona“-szobrának leleplezése nyitja meg. A szobor leleplezése után a helyőrség katonai alakulatai díszszemlét tartanák a „szovjet katona“ emlékműve előtt. Este 6 órakor a Dózsa Színházban a magyar néphadsereg Vörös Csillag érdemrenddel kitüntetett művészegyüttese ad műsort a város dolgozóinak. November 30-án az MSZT székházában üzemi kultúrcso- portók adnak színes műsort. A járási kúltúrházban az egri központi színjátszóegyüttes esztrád-brigádja vidám műsorral szórakoztatja a közönséget. A műsor után mindkét helyen táncmulatságot rendeznék. Tanácsrendszerünk szülötte, a modern egri mentőállomás. Az idén is megünnepeljük a Sztalianov-mozgalom évfordulóját — Emlékünnepség az egri békebizottságban — A Megyei Békebizottság és az MSZT titkársága kezdeményezésére négy egri üzem — Autójavító Vállalat, Bútorgyár, Finommechanikai Javító Vállalat és a Lakatosárugyár — sztahanovistái és kiváló dolgozói ünnepi ankétra gyűltek össze a Lakatosárugyár szépen feldíszített kultúrtermében. Németh elvtárs, a Lakatosárugyár igazgatója üdvözölte a megjelenteket, majd Sályi János elvtárs,' a megyei békebizottság titkára rövid beszéd keretében megemlékezett a Sztahanov-mozgalom 19 dicsőséges és eredményeiben gazdag évéről. A Sztahanov-mozgalom a Szovjetunióban született és virágzott, ma azonban már túlnőtt a Szovjetunió határain és elterjedt a béketábor országaiban. . Sztálin elvtárs új embereknek nevezte a sztahanovistákat. — Ilyen emberek önök is — mondotta á többi között Sályi elvtárs — akik legjobban látják az összefüggéseket a termelés és a szocializmus győzelme, a párt határozatainak végrehajtása, az ország jövője, a béke megvédése között. Soha nem volt nagyobb lehetőség magyar sztahanovista számára az alkotó hazafiságra, mint napjainkban. Ma az egész ország népe dolgozik az új szakasz politikájának sikeres végrehajtásáért, s a sztahanovistáknak kell élen haladni a júniusi határozatok megvalósítása útján. Utána ismét Németh elvtárs emelkedett szólásra. Felhívta a négy üzem sztahanovistáit: lépjenek egymással versenyre a közszükségleti cikkek gyártásában, küzdjenek a Sztahanov-mozgalom kiterjesztéséért. Ezután került sor a Lakatosárugyár új sztahanovistáinak és kiváló dolgozóinak avatására. A hozzászólások során Szekeres József, megyénk legidősebb sztahanovistája fogadalmat tett, hogy a jövőben — idős kora ellenére is — tartja a sztahanovista szintet. Dienes elvtárs, az Autójavító Vállalat sztahanovista esztergályosa elmondotta, hogy eddig 480 dolgozónak adta át munkamódszerét. ö maga kétszeres sztahanovista. a „Könnyűipar kiváló dolgozója", az MSZT aranykoszorújának tulajdonosa. A Bútorgyár ÜB-titkára beszámolt arról, hogy 1950- ben alakult a vállalat és azóta 33 sztahanovistájuk van. Kormos Bernât, a Lakatosárugyár első „Kiváló Dolgozója" jelvénnyel kitüntetett TMK-ve- zetője, a tervszerű megelőző karbantartás fontos szerepéről és az ott elért eredményekről beszélt. Az ankét részvevői táviratot küldtek az Országos Béketanácshoz, melyben tiltakoztak Nyugat-Németország felfegyverzése eüen. Az ankét hivatalos része után jó hangulatban, sokáig együttmaradtak a sztahanovisták, később kisebb csoportokat alkotva érdeklődtek egymás munkamódszerei felől. Meg kell dicsérni a Pedagógiai Főiskola zenei tanszékét, melynek hallgatói színvonalas kultúrműsorral járultak hozzá az ankét sikeréhez. A 32. Autóközlekedési Vállalat sztahanovista ankétol tartott Egerben -ovember 20-án sztahanovista avatási ünnepséget tartott a 32. Autóközlekedési Vállalat. Az ünnepélyen résztvett az Autóközlekedési Igazgatóság részéről Balogh János elvtárs. Kovács Ákos igazgató miután üdvözölte a jelenlevőket, elmondotta, hogy az összejövetel célja a sztahanovista oklevelek és a kiváló dolgozó jelvények kiosztása. Azok a dolgozók, akik becsülettel kivették részüket a munkából, de a sztahanovista szintet még nem érték el, pénzjutalomban részesültek. A beszéd után kiosztották a kitüntetéseket. Hét dolgozó kapott sztahanovista oklevelet és 400 forint pénzjutalmat: He- vér Ferenc, Oláh Antal. Rus- vai Imre, Oblicsek Mihály, Süveges József. Tar Péter István és Boros Tibor gépkocsi- vezető, és még további 38 dolgozó kapott 200—300 forint jutalmat. Ezután a vállalat kultúrcso- portja szórakoztatta a dolgozókat. Tíz év a Szovjetunióval című kiállításról A Pedagógiái Főiskola dísztermében nagy tablókon szépen kidolgozott fényképek sorozata mutatja be megyénk fejlődését a felszabadulástól napjainkig. Mostani életünk minden mozzanatát bemutatja a kiállítás. A terem jobb oldalában egy kis szoba van, olyan szoba, amelyet már faluhelyen is ritkán lát az ember. Szép díszí- téses nyoszolya, a faragott lóca, s tulipános ládikó a népművészet hagyományainak ápolásáról tanúskodik.
