Népújság, 1954. október (78-86. szám)

1954-10-07 / 79. szám

4 NÉPÚJSÁG 1954 október 7. csütörtök. Gondolatok a könyvhéten A Friss Újság naptára madzagra fűzve, egy öreg biblia, itt-ott a Pesti Napló filléres sorozatának valamelyik fércműve: irodalom a falun. A Tolnai Napló, a kockásfüzetek, me­gint csak a Pesti Napló sorozatának valame­lyik „alkotása“, esetleg a 18 havi részletre megvásárolt „Orvos a családban“: irodalom a városban. Bűnös kor, bűnös könyvei. Mindegy volt, ha kevés volt belőlük, ha sok. Talán még jobb, ha kevés. A lányok Kurts Mahlert ol­vasták, meg Vicki Baumot és öt gyermeket szültek a tüdőbajt nevelő szobának, s rongyot foltoztak a rongyra. A fiúk Hawairól, a préri- ről álmodoztak, közben a 'kocsma asztalánál próbálták felejteni a bércsökkentést, a mű­vezető durvaságait, az állásnélküliséget az ott­honi nyomort. Milyen tiszta és nagy, milyen szennyes és alacsony is tud lenni a könyv. „Országok ron- gya, könyvtár a neved“ — országok kincse — könyvtár a neved. S csak a „rongyok“ jutot­tak el a múltban azokhoz, akik gyártották a papírt, akik életük szervedéseire próbáltak néha vigaszt találni a betűkben. Kevesen ke­restek, de azok sem találtak mást, csak ha­zugságot. TiMóricz Zsigmond egyik riportjában arról ír, hogy Hódmezővásárhely legnagyobb könyvüzletében egyszerűen senki sem Vásá­rol könyvet — legfeljebb iskolaév elején: ABC-t. De miért is venne a vásárhelyi kubi­kos, a bőrgyári munkás vagy az órabéres díj­nak? Pénzük nincs a test táplálására sem, a könyv fájdalmas vallatásukra, kátyúba jutott életükre pedig Párizs pezsgő éjszakai éle­tével válaszol, vagy lemondásra int. A könyv a „boldogok a lelki szegények“ csömörlött el­vét harsogja, gondosan hallgatva arról, hogg kié a „földnek országa“. Műveletlenek, tudatlanok voltunk. Voltunk! Bátran mondhatjuk, hogy csak voltunk. A könyv, a „tudás forrása“, ott buzog ma már mindenütt a legkisebb faluban is. Az elmuit tíz esztendő, a kommunisták harca erélyes kézzel rántotta félre a lelkeket borító tudat­lanság fályolát. Művelt nemzet lettünk, olva­só nemzet: alkotó, vidám nép. A könyvkeres­kedésben mindig „hiánycikk“ a könyv. Pe­dig a nyomdák szinte verítékezve ontják ma­gukból az új, meg új remekműveket. De ke­vés, mind-mind kevés. Népünk megízlelte a tudás zamatát, népünk megszerette a köny­vet, s most ezer évet bepótolva, vad szom­júsággal olvas. A kölcsönkönyvtárakban kérjed csak Bocca­ccio Dekameronját, Gorkij Anyáját, Dickens Twist Olivérjét — nincs, nincs, nincs. Menj be a könyvüzletbe kérjed Adyt, József Attilát, Majakovszkijt vagy Shelleyt — nincs, nincs és nincs. Fel kell Íratnod magad jóelöre, hogy megszerezd kedvenc könyvedet. Azelőtt az ügynökök sisere hada járta a magyar vidé­ket és részletre, életbiztosítással egybekötve ajánlgatták mindazt, amit csak belophatott a Horthy-rezsim az irodalomba. És sokat belo­pott. Mégsem fogytak a könyvek .,. \fe egész sor könyvkiadó csak útjára bo­x csátja könyvújdonságai jegyzékét — s már azon gondolkodhat, hogy tíz- vagy húsz­ezer példányban kell-e utánanyomnia a ki­adott műveket. Egy héten keresztül a könyvé a szó. Bará­tunkat, testvérünket, a minden jó kútforrását ünnepeljük — a könyvet. Előadások, irodal­mi estek falun, bányaüzemekben: megyénk dolgozói is szívükre ölelik az új, az igaz könyvet, mely soha sem furakodik válasszal, ha az életről vallatják. Tíz esztendeje fájó szívvel nézhettük a ron­gyos könyvet: senki se törődik vele. hányó­dik jobbról-balra, gyermekek játéka lett. Ma meghatódva nézem a rongyos könyvet: mint a leghűbb szerelmes, úgy olvadt szét ezrek kezében, ivódott ezrek leikébe. Rongyos lett, mert ezer ujj forgatta lapjait. Köszönöm te mindenedet odaadó, rongyoló- dó könyvecske. (9V •. •ó) À IV. negyedév filmbemutatóiról Megyénk mozijaiban októ­berben. novemberben és de­cemberben előreláthatólag ösz- szesen 29 film jelenik meg. Ebből 6 vígjáték. 3 zenés film, 2 mesefilm, 7 dráma, 4 törté­nelmi, 2 életrajz, és 5 egyéb film. A negyedév egyik legjelen­tősebb eseménye természete­sen a hat új magyar film meg- j,_ mese. Októberben kerül be­mutatásra a :Fel a fejjel­eimmel, Latabár Kálmánnal a főszerepben a régen várt szí­nes magyar filmvígjáték. Ren­dezte Keleti Márton. Ugyan­ebben a hónapban kerül be­mutatásra Móricz Zsigmond híres drámájának filmválto­zata', a „Rokonok”. Főszerep­ben Ungváry László és Tol- nay Klári, rendezte Máriássy Félix. Novemberre kerül sor­ra az „En és a nagyapám“ ugyancsak színes filmvígjáték, amely az első magyar gyerek­film. Ebben a hónapban jele­nik meg Homoki Nagy István legújabb, egész estét betöltő színes filmje, a „Kékvércsék erdejében". Végül december utolsó hetének nagy bemuta­tója a Bükiében forgatott „Si­mon Menyhért születése“ c. film, melynek írója Déry Ti­bor, főszereplői Mészáros Ági és Szirtes Ádám. A hatodik magyar bemutató a „Kétszer kettő néha öt" című régenvárt repülős filmvígjáték lesz. A népi demokratikus filmek közül kiemelkedik az „Ernst Thälmann’“ I. rész című, szí­nes. magyarul beszélő, törté­nelmi film. amely a német munkásosztály nagy fiának hősi életét mutatja be, A be- bemutatásra kerülő hat cseh film közül kiemelkedik a „Szü­lőföld muzsikája" c. színes ze­nei film. A bemutatásra kerülő nyu­gati filmek közül kiemelkedik az olasz „Verdi“ a halhatat­lan zeneszerző életét megörö- Kítő film, az angol „Varázs- doboz’“. amely a film egyik feltalálójának életét dolgozza fel, és a furcsa című svéd film. az „Egy nyáron át táncolt“. A rendkívül gazdag és vál­tozatos programra bizonyára s'i látogatót vonz majd a mozikba. Fink Kálmán propagandista Eger Közlrmrny A DISZ hevesmegyei bizott­sága köszönetét fejezi ki mind­azoknak. akik elősegítették munkájukkal az Ifjúsági Bé- ketalákozó sikerét. Kultúréletünk hírei — A GYÖNGYÖSI MSZT színjátszócsoportja a Boci­boci tarka című vígjátékkal előadásra készül, melyet rövi­desen bemutat a gyöngyösi kö­zönségnek. — A FÜZESABONYI JÁ­RÁSI KULTÜRHÁZ meg­kezdte Kacsóh Pongrácz Já­nos vitéz című háromfelvoná- sos operettjének tanulását. — AZ EGRI JÁRÁSI kul- túrház fotó szakköre „Telepít­sünk szőlőt“’ című 8 perces dokumentumfilmet készített és most készül egy keskeny- film a tanácsválasztásokról. — AZ MSZT és a megyei népművelési osztály közösen „10 év a Szovjetunióban“ cím­mel fényképkiállítást rendez. A kiállítás novemberben nyí­lik meg. — AZ EGRI JÁRÁSI kul- túrházban Fazekas Anna író­nő „élmény beszámolót’* tar­tott az ünnepi könyvhét meg­nyitásán. Nagyszámú diák és DlSZ-fiatal vett részt ezen a beszámolón, s melegen üdvö­zölték Fazekas Annát, a kiváló meseírónőt. hír (Tudósítónktól.) A mezőgazdasági fejlesztési Programm keretében Heves megye szőlőtermelő területein igen sok szőlősgazda akar sző­lőtelepítést végezni. Különö­sen Nagyrédén nagy a vállal­kozó kedv, itt segít a Sztáli- nyec-traktor is, amely naponta 200 ember munkáját végzi el. Eddig 23 holdat szántott fel a helybeli tsz-nek és most a nagyrédei egyéni gazdáknak dolgozik, akik valósággal a csodájára járnak a nagyerejű és igen jó munkát végző szov­jetgyártmányú lánctalpas trak­tornak. A dolgozó nép ajándéka Szombaton este ünnepélyes tanács­ülés színhelye volt Novaj község. Zsú­folásig megtelt a kis falusi- kultúr­terem. Mindenki az előadói asztal elé helyezett ajándék- tárgyakat figyelte. A községi, a járási, a megyei tanács és a földművelésügyi minisztérium közös ajándéka volt az érdekes látványos­ság: egy ikerbölcső és egy ikerágy. A bölcsőben édes ál­mukat aludva pi­hentek a megaján­dékozottak, a gyűlés legifjabb részvevői. Kormos István ter­mélőszövetkezeti tag ikergyermekei. Kormos István és felesége meghatód­va .ültek az első sor­ban. Mivel is érde­melték ki ezt az ajándékot? Kormos István világéleté­ben szegényember volt. Négy évvel ezelőtt az elsők kö­zött lépett be az Egyetértés termelő- szövetkezetbe és az­óta is szorgalmas munkájával szer­zett nevének meg­becsülést. Évi mun­kaegysége átlagosan 350 volt. Igaz, hogy jól keresett. de négytagú családja bizony felemésztette jövedelmét. Felesé­ge nemrégen iker- gyermekeknek adott életet, s ez újabb anyagi nehézségek elé állította Kor- mosékat. Szerencsé re nem késett a dol­gozó nép segítsége, A tanácsülés ün­nepi beszéde után Kormos elvtárs örömmel vett<* ét szép ajándékot. A meghatottság alig tudott szavakat va­rázsolni ajkaira, csupán annyit mon dott: „köszönöm elvtársak". S az ikerbölcsőben a pu­ha ágyneműk kö­zött mosolyra húzó­dott két alvó apró gyermek szája, ta­lán szép jövőjüket álmodták. Szabó Pál: A nagy temető Szabó Pál egyetlen történelmi regénye történelmünk nagy for­radalmi témája, a Dózsa-harc feldolgozása. Első kiadása 1947- ben je.ent meg. a jelenlegi ki­adáson az író kisebb javításokat végzett. A regény végigkíséri a parasztháború vezérének, Dózsa Györgynek élettörténetét, ifjúko­rától a felkelés leveréséig. Első része az erdélyi székelység köré­ben, Dózsa ifjúkorának színhe­lyén játszódik, s a szabadság­szerető székelyek függetlenségi harcait mutatja be az erdélyi vajdák önkényeskedései ellen. A középső részben Dózsa, a híres vitéz belekerül az országos po­litikai eseményekbe Itt ábrázol­ja az író Dózsa és Csáki Kata szerelmének történetét. A re­gény utolsó harmada magának a felkelésnek története, s Dózsa tüzes trónon való megégetésével fejeződik be. Szabó Pál a parasztság mai életének kiváló ismerője és meg­jelenítője, teljesen otthonosan mozog a parasztháborúk korá­ban is. írói erényei: A kiváló mesélőkészség, az elmélyült em­berábrázolás, a népi zamatú stí­lus ebben a regényben is válto­zatlan fénnyel csillognak. A regény a Dózsa-háború 440. évfordulója alkalmából jelenik meg. Móricz Virág: Szerencse A regény egy üzemben dolgo­zó munkásasszony életének egy hónapját, a kormányprogramm előtti júniust mulatja be. Zsófi élete egy becsületes, jó képessé­gű munkásé, aki képességei leg­javát adja jó munkájával, de nem öntudatos, dolgozó hiszen nem tanul. Zsófi szereti az em­bereket, segíti őket, jószándékú, de ingerlékeny és ezzel eljátssza az emberek szeretetét, s legfel­jebb megbecsülést kap. Ennek a munkásasszonynak a megválto­zását, illetve elindulását szán­dékozik bemutatni a regény. Az asszonyi lélek érzékenységének gazdag skáláját aknázza ki az író. A regény báítorhangú, művé­szileg is meggyőző. Sokan látogatják Egerben a Főiskolával szemben felállított t díszes könyvsátrat, hogy megvásárolhassák kedvenc íróik könyvét. MOZIK MŰSORA Egri Vörös Csillag Filmszínház ok tóbei* 7-tc' 1 18-ig: Fel a fejjel (ma­gyar). Október 10-én. vasárnap dél­előtt matiné 11-kor: Táncosnő. Egri Dózsa Filmszínház október 6-tól 7-ig: Díszmagyar (magyar), 8-tól 10-ig Bűnösök (szovj’et). Októ­ber 10-én vasárnap délelőtt mariné, 11-(kor: Ezer veszélyen át. Gyöngyösi Szabadság október 7-tői !l-ig: Két hektár föld (indiai). Októ­ber 10-én, vasárnap délelőtt 11-kor matiné: Hfí barátok. Gyöngyösi Puskin október 8-tól 10-ig: Róma 1! óra (olasz). Ok­tóber 10-én vasárnap délelőtt 11-ku : Határon. Hatvan: október 9-től 10-ig: Ama a férje nyakán (szovjet). 11 -töl 13-ig: örökség a ketrecben (német). Októ­ber 10-én. vasárnap, matiné 11-kor: Az asszony állja a szavát. Füzesabony: október 9-től K)-ig: Mágnás Miska (magvar). SZÉP MEGYÉNK SZÉP TÁJAIN HA AZ EMBER a putnoki vasútvonalon utazik, Eger tel­jes látképében gyönyörköd­het. Mint egy óriás kör közép­pontja, mutatja mas-más olda­lát a város szívében lévő fő­iskola hatalmas tornya. Szinte azt a hatalmas vonzóerőt ér­zékelteti a gőzös megfeszített erőlködése a merengői kapasz­kodón, amely Eger környéké­re hat. S amikor a vár falai elzárják előttünk a képet, fel­szabadultan, simán siklik to­vább a vonat Felnémet felé. Jobbról, az Eged és a Vár­hegy lába előtt szelíd lankájú dombok oldalán „érik már a bor“ a völgyekben pedig krumpliszedő lányok, kuko­ricaszállító szekerek tarka ké pe mutatja dolgozó parasztsá­gunk nehéz, de vidám munká­jának utolsó szakaszát: a be­takarítást. És még vidámabb lesz a táj pár nap múlva, ha kézdődik a szüret. Hogy mi­lyen lelkes volt az egész évi munka, mutatja a gazdag ter­més. s hogy parasztságunk is megtalálta számítását, arról az a sok-sok, most épülő ház ta­núskodik, ami Felnémeten megragadja a szemlélőt. Az alföldi jellegű munkát azonban mindinkább felváltja a hegyvidéki. Ezen az utunkon főleg az építőanyagot előállító üzemekkel találkozunk. A fel­németi fűrésztelep udvarán a nyersanyag és a készáru ha­talmas tömege bizonyítja, hogy ácsaink, asztalosaink egyre biztosabban dolgozhat- rak, el lesznek látva gerendá­val, deszkával. ÁLMÁKNÁL beszorultunk a hegyek közé. Vadregényes, romantikus vidék, nem hiába kedvelt kirándulóhely. A tisz­tásokon most is apró úttörő­lányok és fiúk kergetőznek, labdáznak. A nagy munka kez­detén még egyszer megízlelik a tovaröppent nyár örömeit. Hamarosan a szarvaskői vár zergéknek való, nyaktörő szirtjei emelkednek a fejünkéi fölé. Jó Szalkay Balázs uram jut akaratlanul is eszembe, mily remegő szívvel figyelhet­te innen az Eger felől hang­zó ostromzajt. Szarvaskő szor­galmas népe itt is dacol a mostoha körülményekkel, a köves talajon megtermeli a legszükségesebbet, fő foglalko­zása azonban már az erdészke­dés és kőbányászat. A cseme- tés-kertben apró fenyők, töl­gyek növekednek szorgalma­san, a hegyoldalakon sudártör- zsű bükkök nyúlnak a magas­ba, míg a favágó fejszéje ki nem dönti. Az alagutakon áthaladva, a tardosi kőbányához jutunk, ahol csillék sora hordja a va­gonokba a követ. Itt is, ott is megsebzett hegyoldal képe tá­rul elénk, míg végül kiérünk a hegyek közül. Láthatárunk kibővül. Keleten elénk mered a Bükk nyugati csúcsa, a Bél­kő. Mcnosbélre érünk, innen gyalog folytatjuk utunkat. Az állomáson megnézzük még az Egercsehiből szenet szállító csilléket, amelyek éijel-nappal hozzák az iDar kenyerét. EGY KISEBB emelkedésen áthaladva, a Telekesi mene­dékházhoz érünk. Itt állunk a Bélkő lábánál. Reggelinket el­fogyasztva, nekivágunk útunk­nak. Kezdetben még elég jól megy minden, de minél maga­sabbra jutunk, annál jobban észrevesszük. hogy szívünk szinte a torkunkban dobog az erős kapaszkodás és a sok vi­gyázatot követelő út miatt. Egyik oldalon meredek szikla­fal, másik oldalon feneketlen szakadék. „Anyám, ha most látnál...“ Felérve, elfelejtjük az út fá­radalmait, a sok veszélyt, hi­szen a látvány szinte elkápráz­tat. Nincs szó az ajkunkon, csak a szemünk issza mohón a csodás látványt. Kelet felé a Bükk eget ostromló csúcsai — nyugatról a Mátra tömbje kéklőn, álombaillőn — lábunk alatt Bélapátfalva, Mónosbél, Mikófalva házai. A cement­gyár szürke épületei mint va-, lami modern építőjáték koc­kái, a nagy sürgés-forgásból alig-alig látni valamit, zaj pe­dig semmi... De mégis! Hir­telen a robbantások hatalmas, a visszhang által megsokszoro­zódott döreje juttatja eszünk­be, hogy a cementgyár kőbá­nyája itt van közvetlen a lá­bunk alatt. Durr ... durr, egy­másután hangzanak a „lövé­sek“, majd kőpor, s lőporfüst fellege úszik a csúcs felé, amit nemrég még alulról csodáltunk meg. A menedékháztól nézve, mint valami pipázó tűzhányó, úgy festett a hegy, aminek füstjét a Nap földöntúlivá, me­seszerűvé aranyozta. Na, itt aztán meggyőződhetünk arról, hogy nagyon is földi, nagyon is valóságos az, amit messziről megcsodáltunk. EGY KIUGRÓ szikláról megtekinthetjük a hangya­nagyságú emberkék nyüzsgé­sét is. S ha az előbb bámulat­ba ejtett a természet hatalma, most még jogosabb ámulatunk, amikor a hegyórióssal viasko­dó ember kezenyomát figyel­jük. A hegynek a gyárfelőli ol­dalából már hatalmas darabo­kat hordtak le, hogy be'ölük az emberek számára lakásokat, hidakat, utakat, hatalmas épít­ményeket létesítsenek. Ha most abbahagynák itt a mun­kát és csak évezredek múlva vetődne ide ismét ember, azt gondolná, hogy mesebeli óriá­sok vágtak maguknak lépcsőt a hegytetőre, ahonnan körül­néztek birodalmunkban. A drótkötélpályákon a csil­lék szünet nélkül jönnek-men- nek. Mint valami szörnyeteg, hasal a hegy lábánál a ce­mentgyár, a csillék a karmai, ezek a gyár soha meg nem telő gyomrába szállítják a kőpecse­nyét. Az ember a gépeket itt is annyira szolgálatába állítot­ta, hogy szinte csak szabályoz­ni, ellenőrizni kell a működé­süket, megy minden. Csillék, futószalagok szállítják a bá­nyából a követ a zúzdába, a kemencébe, ömlesztik vasúti vagonokba. A gvár munkásainak na.vvré- sze már az újonnan ém'tett la­kótelep csinos, egészséges há­zaiban lakik. Amikor a hegy­ről lejöttünk, épp egy fiatal párt láttunk, amint a férfi a még friss építés jeleit magán viselő ház előtt fényképezte feleségét, övék, a dolgozóké — most a gyár, ők élvezik a hasznát is. Műszak letelte után sokan keresik fel a mestersé­gesen létesített tavat, ahol für­déssel, horgászással szórakoz­nak. A kultúrigények kielégí­tésére nagy, városba is beillő kultúrház áll rendelkezésre, ahol könyvtári könyveket köl­csönözhetnek, filmekben és sa­ját kultúrcsoportjaik játéká­ban gyönyörködhetnek. Áru- szükségletük ellátásáról is gon­doskodnak. Hogy többet ne említsünk, a „Gyöngyvirág“- cukrászda bármilyen igényt ki­elégít. A BÉLKÖ értelmetlenül, tehetetlenül néz maga elé seb­zett oldalával. Nem érti, mit akar az általa hangyának te­kintett ember sürgés-forgásá­val, munkájával. Látja, mint változik körülötte napról nap­ra a táj, hogy riasztotta fel év­ezredes nyugalmából a termé­szetet a hódító ember. És mi. akik akár a csúcson, akár a völgyben állunk, látjuk, élt­jük, hogy ez a sürgés-forgás mind azért történik, mert az itt élők maguknak, utódaik­nak szebb, boldogabb életet akarnak biztosítani. S mivel az egész ország ezt akarja, sikerül is.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents