Népújság, 1954. október (78-86. szám)

1954-10-07 / 79. szám

1954 október 7. csütörtök NÉPÚJSÁG 5 Akik tneyíaláiták helyüket ts termelótnunká ban Rendelet az új szabóiparí munkadijakról pelnémet határán túl, ka­nyargós erdei utak há­lózzák be a festői szépségű Berva-völgyét. Amint tovább haladunk, robbantások hangja, tompa zúgás és emberi hangok verik fel a természet csöndjét. Egy keskenynyomtávú kisvasút mentén aztán eljutunk a han­gok forrásához. Asványbányá- szok végzik itt mindennapi mun­kájukat küzdve a természet erőivel. A meredek hegyoldal­ban fúrógép marja a kemény kőszikla testét. Lenn, a hegy aljában egymásután sorakoznak az ásvánnyal teli csillék, el­szállításra várnak. A hangya­szorgalommal dolgozó emberek munkáját, munkaruhába, gu­micsizmába öltözött ember irá­nyítja. Ki ez az ember? Éliás János. Egy héttel ezelőtt még bent találhattuk volna őt a köz­pont egyik irodahelyiségében, mint munkaügyi előadót. Most a termelőmunkában vesz részt. Ö a harmadvezető aknász. Hogyan érzi magát új munka­helyén? — Tévediés ne essék, ez az én régi igazi munkahelyem. Aknász voltam én már, mióta elvégeztem az aknásziskolát, de utána a központban íróasz­tal mellé ültettek. Most vissza­tértem, úgy érzem, hazajöttem, itthon vagyok. Hogyan fogadták munkatár­sai? — örömmel és bizalommal, hiszen közülük való vagyok. Tizennégy éve vagyok ásvány­bányász. Mint munkaügyi elő­adó is mindig segítettem őket, panaszaik, ügyes-bajos dolgaik intézésében, ezután még jobban segítek, közvetlenebb lesz a kapcsolatunk. Éliás elvtárs valóban haza­jött, megtalálta helyét a ter­melőmunkában. őszintén el­mondja, hogy így anyagilag sem szenved hátrányt és a gya­korlati munka, a tapasztalat elősegíti tanulását. A Miskolci Bányatechnikum levelező hall­gatója. Utoljára azt kérdezzük, amit talán legelőször kellett volna. Miért és hogyan került ide? A választ Éliáis elvtárs és a vállalat fiatal főmérnöke kö­zösen adják meg. — Rengeteg költséget és sok felesleges munkát okozott nép­gazdaságunknak az ország több ásványbányájának fenntartása. Megyénkben is két önálló bá­nya. a máltrai és a bükkhegysé- gi működött. A felsőbb szervek észszerűsítéssel segítettek a helyzeten, eggyé olvasztották a két üzemet. Mi ennek az elő­nye? Jóval kevesebbek lettek a vállalat fenntartási és igazga­tási költségei, egyszerűsödött a sok adminisztráció, a volt Bükk- hegységi Ásványbányánál keve­sebb lett a papírmunka. A két irodaközpontból egy lett, így nem kell majd külön két mér­leget, önelszámolást, kétszer- annyi jelentést készíteni. Eddig külön volt egy bérszámfejtő, és külön egy SZTK ügyintéző. Most egy ember is elvégzi ezt a két munkakört. Feleslegessé válik egy gépiró és egy irat­táros munkája is. Havonta mintegy 10 ezer forint megtaka­rítást jelent ez. nem is beszél­ve annak a fontosságáról, hogy többen termelőmunkába állot­tak. Itt az üzemben dolgozik Sütő András is, aki a vállalat sze­mélyzeti előadója volt. Most lő- mester. Robbant, fúr, a lősze­reket kezeli, stb. Kérdezzük meg talán őt is. — Két évvel ezelőtt helyeztek a vállalat központjába. Igaz, hogy jól elvégeztem a munká­mat, de az igazi helyem, mégis csak itt van. Ezt a szakmáit ta­nultam. ezt szerettem meg. Azután itt van a másik oldaia is a dolognak. Eddig 1150 fo­rint volt a fizetésem, most meg­keresek 1400, sőt 1500 forintot is. Farkas Ferenc, aki ezelőtt MEO-s volt, most a szállítá­soknál tevékenykedik. Nagy Kálmán is újra a termelőmunka posztján találta meg számítá­sát. Sokan vannak az országban, sőt a megyében is ilyen embe­rek, akik az irodát és az író­asztalt felcserélték a termelő- munkával, mert dolgozó né­pünk érdeke úgy kívánja. A termelőmunkában való helytál­lásukkal segítik elő igazán nép- gazdasági terveink sikerét, a népjólét emelését. A könnyűipari miniszter rendeletileg szabályozta a mértékutáni és a javító szabó­ságok által felszámítható mun­ka-íjakat. A rendelet hatálya az ország egész területén mű­ködő minden állami, szövetke­zeti és magánkisipari szabóság­ra kiterjed. Október 1-én lép­tek életbe az új szabóipari munkadíjak. Egysoros öltöny vagy sima sportöltöny fazon díja I. o. műhelyben 309, II. o.- ban 265, III. osztályú helyen 224 forint, kétsoros öltönyé 320, 275, illetve 234 forint. Sima télikabát készítésének díia 316, 281, illetve 141 fo­rint. Női télikabát egyszerű vonalakkal I. osztályú üzem­ben 275, II. osztályban 245 fo­rintért készül. Egy szoknya-fa­zon díja síma szabással 60, vagy 54 forint. Részletesen fel­sorolja a rendelet melléklete a gyermekruhák, férfi és női fehérneműk, egyéb ruházati cikkek varratási díjszabását, továbbá a fordítások, külön­munkák és javítások munka­diját. Amennyioen a szabóság adja a munkákhoz a hozzávalót, annak költségét fogyasztói áron 'kell felszámolni. Küiön- l'ges kívánságok szerint ren­delt fazonok többletmunkájá­nak díját fel lehet számítani. A szabóságok osztálybasorolását a rendelet hatályba lépését kö­vető 30 napon belül a tanácsok ipari osztályai végzik. Jót dolgozik a mezoszemerei határban Ruszó Ferenc traktorista brigádja A mezoszemerei határban dolgozik Ruszó Ferenc trakto­rista és brigádja. Munkájuk­kal meg van elégedve a köz­ség dolgozó parasztsága, de legfőképp a „Nincs akadály’“ és az „Üj élet“ termelőszövet­kezet tagsága, mert eddig még minden munkát határidő előtt végeztek el, őszi tervüket 84 százalékra teljesítették. A Ruszó-brigád tudja, hogy két­szeresen érdemes jól- dolgozni,. Egyrészt azért, mert ezzel a mezőgazdaságfejlesztési pro­gramme t. s közvetve saját életszínvonaluk emelését is elősegítik, másrészt, mert így több a fizetés is. Szeptember­ben például Ruszó Ferenc fi­zetése 2354 forint volt, de bri­gádjának tagjai is jóval töb­bet kerestek, mint 2000 forint. A brigádban Bukta Lajos és váltótársa, Jakab Géza jár élen, az őszi idényben 330 nor­málhold talajmunkát végeztek el, s 89 százalékban teljesítet­ték tervüket. Éjjel-nappal, vasárnap is dolgoznak, hisz tudják, hogy a vasárnapi munkáért 50 százalékkal, az éjjeli munkáért 10 százalék­kal, s az elsőfokú technikai minimum vizsga után öt szá­zalékkal magasabb bért kap­nak. A pótlékokhoz jön még persze a dekádterv teljesíté­sére járó kilenc munkaegység prémium. Ezért haladta meg szeptemberi keresetük a 2350 forintot. Most pedig az a szán­dékuk, hogy október 10-re tel­jesítik éves tervüket, így az­tán 10-e után az említett pót­lékok mellett további 50 szá­zalékot kapnak az alapbér után, s ezzel október havi ke­resetük eléri majd a 3500 fo­rintot. Az ilyen munkának termé­szetesen tervszerűség, szerve­zettség az alapja. Minden mű­szakváltásnál gondos gépkar­bantartást végeznek, a hibákat közösen javítják ki, s dekád­ról dekádra megszabják, hogv 100 normálholdat kell elvégez- niök. így határozták el azt is, hogy az őszi idényben 250 szá­zalékot teljesítenek. Azért harcol most az egész brigád, hogy megszerezze a „megye legjobb brigádja“, Bukta La­jos és váltótársa pedig a „me­gye legjobb traktoristá“’-ja cí­met. A Ruszó-brigád példája azt bizonyítja, hogy a gépállomá­sokon érdemes dolgozni, érde­mes bevezetni a két műszakot, Maklártálya után 3-án Ver- pelétre látogatott el az egri járási tanács kultúrcsoportja, hogy a járási kultúrház tánc­csoportjával együtt — sokol­dalú műsorával szórakoztassa a közönséget. A kultúrház szé­pen feldíszített és zsúfolásig megtelt termében egymásután peregtek a számok és a hall­gatóság teljes megelégedését érdemelték ki. A közel kétórás műsor után a kultúrcsoport zenekara éjfélig tánczenével szórakoztatta a megjelenteket. Köszönetét kell mondani az ottani honvédség alakulatá­nak, amiért a teherautót ren­delkezésre bocsátotta. Zavaró mert jól is lehet keresni. Min­denki megtalálja a számítását, aki becsületes munkát végez a gépállomásokon, aki, mint traktorista akarja segíteni a hároméves mezőgazdaság fej­lesztési terv végrehajtását. hogy a kultúrház földszintjén működő italmérés az előadás tartama alatt állandóan „üzemben“ volt. s egyesek erősen illuminált állapotban, a teremből ki-bej árva zavarták az előadást. Köszönetét kell mondani a ku’ túrház vezető­jének, aki a jól sikerült mű­soros est előkészítésében és propagálásában segített. Reméljük, hogy a jövőben sok ilyen jól megrendezett kul- túrest lesz majd nemcsak Ver- peléten, de a megye többi községében is. Tóth József járási tanács Az egri járási tanács kultúrestje Verpeiéten körülményként említhetjük, * Holló Mihály egri középpa­raszt „mintát vesz“ a tavalyi borról. Lesz-e vájjon ilyen az idei? A maga részéről min­dent elkövetett, még vasárnap is a szőlőben dolgozott, meg­van tehát min­den bizodalma hozzá. * Leve’ezőink ismét értékes levelekkel keresték fel szer­kesztőségünket, beszámoltak mindennapi életükről vég­zett munkájukról, a megyei és országos eseményekről. A nem­rég befejeződött mezőgazda­sági kiállítás nagy hatást tett a mezőgazdaság dolgozóira és erről az élményről, az ott ta­nultakról ír Tóth Zsiga Mi- hályné, hatvani lakos. Megír­ja, hogy nagyon tetszett neki a kiá’lítás, mindenütt a legna­gyobb rendet és pontosságot tapasztalta. Igen tetszett neki a magyar föld gazdag termé­seinek bemutatása, a mező- gazdasági gépek sokfélesége. Sok szép géppel ismerkedett meg itt, répaásóval, krumpli­vetővel, árokásóval, gyapot- arató és még sok hasznos gép­pel. Végezetül azt írja: kö­szönjük szépen Budapestnek, és az egész országnak ezt a •szét) kiállítást, köszönjük mindazoknak, akik a bemuta­tott terményeikkel, állataikkal, vagy a kiállítás rendezésében résztvettek. ERDÉLYI JÁNOS kerekha­raszti agronómus szintén ar­ról ír, hoev igen tanulságos volt számára a kiállítás. Ek­kor határozták el. hogy gyen­ge sertésállományukat fajtisz­ta sertésekkel cserélik fel. Le­vele további részében arról ír Erdélyi elvtárs, hogy káli dolgozó parasztok látogatták meg szövetkezetüket és ugyan­csak elcsodálkoztak a szép terméseredményeken, a láto­gatók közül sdkan a közös gazdálkodás útjára lépnek. Be­számol Erdélyi elvtárs a ter­més eredményekről is. Búzájuk több, mint 16, az őszi árpa 12 a tavaszi árpa 21 mázsás át­lagtermést adott holdanként. Szép jövedelem jutott minden tsz tagnak, és jelenleg több, mint 25 család épít új családi­házat. Építkezik a szövetkezet is, 12 vagonos magtárat, istál­lót, sertésólakat, fiaztatókat építenek. SEBESTYÉN JÁNOS elv­társ, a hatvani járási tanács dolgozója, a járás őszi munká­járól ír. Járásuk dolgozói igye­keznek az őszi vetések betaka­rításával, hogy idejében elvé­gezhessék az őszi mélyszán­tást és a vetést. Ezzel akarják megalapozni jövőévi jó ter­mésüket. A kerekharaszti Sza­bad Nép termelőszövetkezet november 7 tiszteletére ver­senyre hívta a járás termelő- szövetkezeteit az őszi mező- gazdasági munkák elvégzésére. Arról is beszámol Sebestyén elvtárs, hogy megkezdték a szüretet az ecsédi és a rózsa- szentmártoni bortermelők. Szüretel a két község apraja, nagyja, hogy minél több sze­met mentsenek meg az időjá-, rás viszontagságaitól. BRAVEK LASZLÖ elvtárs, a gyöngyösi téglagyár karban­tartója, üzemünk hibáiról ír. Azt írja, hogy a karbantartás csak akkor lehet tökéletes, ha minden műszaki feltételt meg­teremtenek hozzá. Jelenleg Ba­ger javításán dolgozik Bravek elvtárs. és bírálja a gyáripar mérnöki és tervező munkáját, mert a Bager egy napi hasz­nálat után elromlott. Kéri a gyárak dolgozóit, hogy végez­zenek pontos és selejtmentes munkát, mert a rosszul terve­zett gép hamar elromlik és sok kárt okoz népgazdasá­gunknak. I ■ I » 'I A termelési bizottság elnöke \J ígasztalanul esik az eső. ’ A közelben lévő. szőlő­től csikós hegyoldalak vékony muszlin-kendőbe burkolóznak. Ám hiába próbálja az eső una­lomba fullasztani a hangulatot — a falu örül, megelégedett: nagyon kellett már ez, száraz volt a föld. Az úton szekér baktat, rajta új, messzire sár­gáié szőlőkád. Hazafelé tart a szőlőből a szekér és gazdája. Nagy Vilmos, mert az eső fe­letti örömbe egy kis üröm is cseppent, azért — nem lehet ilyenkor szüretelni. Nagy Vil­mos pedig éppen ebben mes­terkedett volna. De ha nem lehet, akkor nem — így hát kifogja a lovat — a szerszámot rajta hagyja, hátha javul még egy kicsit az idő — s betopog a konyhába. Most van egy kis szusszanásnyi ideje, mutassuk be hát kö­zelebbről is, meg beszélges­sünk is egy kicsit, legalább gyorsabban telik így az idő. Neve — mint már említet­tük — Nagy Vilmos. Kora: 23 éves. nős, egy hold szőlőn gaz­dálkodik, s a gyöngyössolymo- si termelési bizottság elnöke. Fiatalember létére ez nem is kis megtiszteltetés, de nem is kis feladat. — Nem tudom, miért engem választott meg erre a falu, nincs különösebb érdemem rá — szerénykedik kérdésünkre. Másik o’dalról próbáljuk ki­fürkészni a megtiszteltetés okát. Sikerrel! Nagy Vilmos 40—50 mázsa szőlőt szüretelt egy holdjáról, az idén is — mit tesz a gondos permetezés, meglesz a 30—35 mázsa, bár köztudomású, nem a legjobb esztendő volt ez a szőlőre. Nem járt még nála a kézbesí­tő sem a figyelmeztetéssel, hogy mi lesz a beadással? — tiszta a sorja ebben az esz­tendőben is. Csak a kukorica á1! még otthon száradni, egy­két nap talán, s abból is eljut az államnak, amit a törvény előírt. Ezt 5 mondja el csak úgy egyszerűen, mert hát mi hencegni való is van azzal, ha valaki becsülettel dolgozik ... gy szóval így lett, ezért lett a terme'ési bizott­ság elnöke. Jól járt vele a falu. A kidolgozott hároméves mezőgazdaságfejlesztési terv első évét majd hogy nem tel­jesítették is már. Elkészültek pótlóul az utak a határban: csak az tudja, mit jelent a jó út. aki már felborult te'e sző­lőskáddal az elhanyagolt ha­tári utakon. Dolog időben for­galmasabbak talán ezek a „dülőutak“’, mint az országút. Jó eredménnyel járt a gyü­mölcstelepítés is — 600 cse­metét állítottak a gödörbe, né­hány éves zamatos gyümölcsö­ket ér’elnek. Eléggé elterjedt a szövőlepke a határban. Ad- dig-addig tanakodtak pusztí­tásáról, hol itt, hol ott, leg­többször Nagy Vilmos lakásán, míg szerszámot fogtak és jó 200 méteren egyszerűen rést vágtak azon a hosszú bokor­soron, amely tenyészhelye volt a lepkéknek. Megállítot­ták terjedésüket, kisebb terü­leten könnyebb, s eredménye­sebb is lett a védekezés elle­nük. Csak ízelítő példák ezek. Mert van mindig valami ten­nivaló a faluban a terv végre­hajtása során. Itt van mind­járt a mezei lopások ügye is. Nem nagyon intézkedik a ta­nács, pedig jó száz esetet je­lentettek be, kopogtatott a ter­melési bizottság is, hogy hát mi lesz, megbüntetik-e a tol­vajokat, vagy sem? Bizony elég gyakran „vagy sem“. Hát szóval ezt is meg kell alapo­san beszélni a legközelebbi termelési bizottsági ülésen, amely a közelgő csőszválasz­tást készíti elő. Mert fontos munka ez, már csak azért is, hisz most egy teljes eszten­dőre választja meg a falu a határ őrét. Ki legyen az, mi­lyen legyen az egyezkedés, ezt a termelési bizottságnak, no meg az elnökének kell elő­ször jól meggondolni TTe van más baj is. Sokan akarnának szőlőt pótol­ni — Nagy Vilmos is például 500 oltványt akar e'duggatni, de drágálja: szála 3 forint. Itt is körül kell nézni alaposan, hisz a terv egyik fő pontja volt, hogy lehetőleg mindenki elvégezze kipusztított tökéinek pótlását. A legközelebbi ter­melési bizottsági ülésen — jegyzi fel gyorsan — ezt külön is meg kell beszélni. Meg a karók dolgát. A nyár elején a tanács a termelési bizottság nélkül osztotta ki a szőlőka­rót — most ez nem lehet így. A karók szétosztása — termé­szetesen a tanács segítségével — a bizottság feladata lesz. Kint csendesedik valamit az eső. Nagy Vilmos kipillant a világosodó udvarra, látszik, menne már. Még annyit hozzá­tesz — minthogy az előbbit is mind ő mondta el — hogy az erdőhöz vezető útat másfél kilométeres szakaszon fásítja a falu, még pedig diófával, mert az pénzt is hoz a házhoz. Aztán feláll. Elállt az eső, le­het folytatni a munkát, telhet a kád a darázst csalogató édes szőlővel. Nagy Vilmosnak egy percnyi nyugta nincs, ha dol­gozni lehet. Ez a „nyugtalan­sága“, munkaszeretete s nem utoljára szakértelme jelölte őt a termelési bizottság elnöké­nek. Készítsünk sok silótakarmányt •f Az idei esős nyár, nagy ká­rokat okozott a takarmányfé­leségekben. A sok eső kilúgoz­ta a takarmány tápértékét. Termelőszövetkezeteinknek te­hát gondolni kell arra, hogy a kevés mennyiségű és gyenge minőségű takarmányokat siló- takarmányokkal pótolják. A silózás megkezdése előtt cél­szerű az állattenyésztő állomás és a gépál’omás szakemberei­vel megbeszélni a silózás teen­dőit. A hatvani járásban igen jó példával járt elől a herédi Mi­csurin termelőszövetkezet, ahol már a szarvasmarhákkal a ta­vaszon silózott takarmányt ete­tik. Ezzel pótolják a zöldtakar­mányt. A következőkben arra kell törekedni ennek a szövet­kezetnek is, hogy minél több állandó jellegű betonsilót építsen, mert csak ‘így nyer­hetnek jól értékesíthető siló- takarmányt. Vegyék igénybe a kormányunk által biztosított kedvezményes silóépítési hitel­akciót. Több szövetkezetünk még mindig nem kezdett hoz­zá á silózáshoz. így például a hatvani Dózsa, a horti Petőfi, és a boldogi Vörös Hajnal, Pedig ezek a szövetkezetek egyenként is legalább 50 köb­méter silótakarmányt készít­hetnének. Ez 25 tehénnek, 25 napi takarmányát bizto­sítja. Használják fel termelő- szövetkezeteink a kerti hulla­dékot, a csalamádét és másod­vetésű növényeket, addig, amíg azok el nem vénülnek. Ha szö­vetkezeteink helyesen szerve­zik meg és elvégzik a silózá­sokat, akkor több hús, zsír és tej jut a dolgozók asztalára. Tóth Iván állattenyésztő állomás vezető A minisztertanács iistérozata a gyáriak? rítás és vas- és fémgyiiitö hónap rendezéséről A minisztertanács legutóbbi ülésén határozatot hozott, hogy 1954 október 5 és 31 között g.yálrfcakaritáiSá és november 1 és 30 között vas- és fétngyüjtő hó­napot kell rendezni.

Next

/
Thumbnails
Contents