Népújság, 1954. október (78-86. szám)
1954-10-07 / 79. szám
1954 október 7, csütörtök. NÉPÚJSÁG 3 A humorista naplójának egri lapjaiból Vár az egri vár — felkiáltással indultam Egerbe, de hogy prózailag folytassam tovább, már az állomáson várt a vár. az állomás elé tolatott piros tehervagonok alakjában, amiknek a legjobban megközelíthető fián. a fékazőfiil- kén kellett furfangos ügyességgel keresztülbukdácsolni. Nem bosszankodtam a dolgon, mert megtudtam, hogy ez megszokott általános jelenség a füzesabonyi és az egri állomáson. Ez mint humoristának kedvenc csemegeként jött. és kárpótolt az alkalmi állomási turisztikáért. + A z már tudott dolog, hogy ** Egerben nyáron főleg pálinkát, télen meg csak sört lehet kapni, de én még ku- tyábbul jártam. Megérkezésemkor kiszáradt torokkal támolyogtam le a Táncslcs-étte- rem alatt megnyílott Tünde nevű „zenés“, „táncos" micsodába. elhúztam a görcsbe rángatózó párok között, letelepedtem és mikor a dobos egy kissé elfáradt a gyerekfej- nagyságú dobverő emelgeté- sébe. kihasználtam a pillanatnyi normális csendet és oda- szólíam a pincérnek: — Kérek egy korsó sört. — Nincs. — Kérek eny pohár sört. ■— Nincs sörünk. — Kérek egy nagy málnát. — Nincs. — Jő lesz kismálna is. — Nincs málnánk. — Akkor kérek egy szódát. — Nincs szódánk. — Akkor hozzon egy pohár hideg vizet. — Az sincs, csak meleg kútvizünk van. — Akkor hozzon azt..-. Hozott is. még hozzá úgy. ahogy mondta, kútvizet és langyosat. Szerencsémre nem röhögött ki senki, mert körülöttem mindenki tökrészeg volt. Hasonlóan az északisarki bálnavadászathoz, itt málnavadászat folyik a sarkokon. ★ A Dohánygyárban van egy szép strandmedence, amiben enész éven át külön-, fajta dohányok napoznak. Ez aztán a takarékos vízgazdálkodás.’ Ahány vízcsapot láttam a környéken, mindre az volt ráírva, hogy „tűzcsap". Ez eoy furfangos dolog, mert igazából nem is tűz van a csapban, hanem víz. még hozzá tűz esetére. A tűzoltó bürokrácia nem adja meg egykönnyen magát, A dohánygyár területén nemrégiben patkányirtást végeztek, aminek eredményeképp elszaporodtak a patkányok, sőt most már görények is vannak, csoportosan sétálnak és a gyümölcsösben. meg az igazgató csirkeállománvában minden óvatosságot félretéve, pimaszul garázdálkodnak. Szóval így végződött a dohánygyári patkányirtás, amit én a titok hosszabb és eredménytelen kutatása után besoroltam a hét világcsoda közé. A dohánygyár különben hazánk egyik legfamiliárisabb üzeme. Hogy csak egy példát említsek, özv. Majorosáé volt személyzeti osztályvezető, személyzet.isé- ge alatt beszervezte az alábbi rokonait: apját (anyját nem, mert az nem él), testvérét, sógornőjét, komaasszonyát (félreértés kizárva, szószennt a komaasszonyát). Ugyancsak itt az egyik alkalmi öltözőben láttfm egy táblán ezt a feliratot: A Lemezgyárnak van egy *-* ócska Mercédes kocsija, amire eddig már 240 ezer. azaz kettőszáznegyvenezer forintot költöttek, most is javítás alatt áll és már többel tolták, mint amennyit magától futott. A lemezgyáriak különben hirdetést akarnak közzétenni. amiben gépkocsivezető helyett izmos gépkocsitolót keresnek. Különben az üzem leghíresebb vadásza Somodi József, a szenvedélyes koca- légpuskás, az, aki legutóbb is az üzem rácsos ablaka mögött kuporogván, egymásután 18-at ejtett el az udvaron szemérmetlenül napozó patkányok közül. Igen. Egerben sok a patkány, a darázs és a moly. Mollyal csak a dohánygyárban nem találkoztam. ★ Meg akartam látogatni a Bútorgyárat, de a kapu alatt a portán már 7, azaz hét ellenőr tülekedett és szorongott. Mind a hét ew'*zerre jött és mind a hét a Nemzeti Banktól. Heten voltak... mint az ellenőrök. * I Kerestem a híres egri fürdőt. A patakparton öltözö- vetköző mbereket láttam, már azt hittem, jó helyen járok — és csak később tudtam meg, hogy ez új piacon nem építettek WC-t. * A z országos viszonylatban ** is egyedülálló strand előtt nagy hirdetőtáblán ez a szó áll: „Jön", de hónapok óta semmi nem .,jön“ rajta, csak a „jön". Most végre az újságba „jön". Szakszervezeti tagoknak két forint tíz fillér a belépőjegy a strandra, ezért az összegért fürödni stb. lehet. Mivel olyan szép a strand, hogy látványosságnak is megéri, látogatójegyet is lehet váltani. Annak az ára ugyancsak 2.10 forint (nem szakszervezeti tagoknak is), gondolom, azért hozták ezt a drákói rendszabályt, hogy a látoaatónak a hasonló árú fürdő jegy miatt, ne legyen kedve sem elásni ruháját az avarban és suttyomban meg- fürödni. * A strandon belül ízlésesen festett bádogtáblákon a Tüzép „versbe szedett" hirdetései igyekeztek letörni a magát jól érző strandoló nyári illúzióit, gyerekes bamba verseikkel és • kátékért torz magyarsággal hívják fel a figyelme' a zord, zimankós télre. Huszonöt ilyen hirdetőtáblát számláltam meg a strand területén. A sok ilyen vers közül, amit a Tüzép elkövetett, elrettentő példaként csak egyet adok közre: „Amíg most vígan strandolsz, a hidegre nem is gondolsz“ (barátságosan letegezi az embert) „De barátom legyen eszed" (barátságosan lehülyézi az embert) „S most vedd meg a téli szened" És itt esett át a költő a reklám másik oldalára. Mert aki új és még harciasabb dobókaticákat akar látni, aki szeretné átélni az egri vár ostromát, az álljon sorba hajnal előtt a Tüzép-telepnél! Jól befütött a Tüzép-költő az egrieknek. Martin István Megjelent a „Tartós békéért, népi demokráciáért“ új szama A Kommunista és Munkáspártok Tájékoztató Irodája hetilapjának most megjelent száma „A Kínai Népköztársaság dicsőséges ötödik évfordulója“ című vezércikkében és számos tudósításban emlékezik meg a Kínai Népköztársaság kikiáltásának 5. évfordulójáról. Közli „A Kínai Népköztársaság kormányának munkájáról“ címmel Csou En-laj elvtárs beszámolóját, amelyet az országos kínai népképviseleti gyűlésen mondott el. A lap közli Ottó Grotewohl elvtárs, a Német Demokratikus Köztársaság miniszterelnökének cikkét; Jaroslaw Iwasz- kiewicz államdíjas lengyel író írását, továbbá összeállítást a Francia Kommunista Párt és Ausztrália Kommunista Pártja sajtójának anyagából. Ml ISI ELKÉSZÜLT HEVESEN a 22 ezer forintos beruházással felszerelt községi hangoshíradó A hangos híradót ünnepélyesen a napokban adja át a Beruházási Igazgatóság a községi tanácsnak. EGER VAROS ANYAKÖNYVÉBÓL Születtek: Erős Zsuzsanna, Tövts- hiíti István Tibor, Lévai Levente. S allai Gvörcrv. Csánvi Mária. Kriván Imre. Barta Ilona. Pammer Zsuzsanna. Behm Klára. Sánta László, Szántó István. Vencel Tibor. Házasságot kötöttek: Kármán János — Bfirtre- Erzsébet. Andó Sándor — P 'linkás E-zsébet. Forgács Ovo-"rv — Karv^niczki Erzsébet. Dar’da Mí'iá’v — Mát-ni Zsuzsanna. Nvitra’ József — Zo^^iák Etelka. Takács János — P.iró Magdolna. Balogh Fe-enc — FaMk Anna. Lad^nví József Má-icn — Rák'r*<'s Erzsébet. Sumi József — Fieser Rózsa. Meghaltak: Harfav Latos. Balogh Ts*vénné. Gyulai Erzsébet, Holló János. Vége a műszaknak. A jól végzett munka után liti János Petőfi* bányai vájár kerékpárral igyekszik haza Lőrinciben lakó családjához. A szarvaskői kőbánya termelésével nemcsak a megye, de az egésj ország úthálózatának javítását és bővítését elősegíti. Â minisztertanács határozata a kenyérgabonatermesztés növeléséről Az ország jövőévi kenyér- ellátásának biztosítása érdekében a kenyérgabona vetésterületét már 1954 őszén 3.5 millió holdra ke'l felemelni. A dolgozó parasztságnak, a termelőszövetkezeteknek a kenyérgabonatermesztésben való érdekeltsége fokozására a minisztertanács az alábbi határozatot hozza: 1. 1955 január 1-től kezdődően az államnak kötelező területi beadásra átadott kenyérgabona minden mázsája után — beleértve az A—B beadási kötelezettséget, valamint a gépi talajmunka természetbeni díiát is — minden térítés nélkül 10 kg. korpát kell a termelőknek juttatni. A korpajuttatás megilleti az állami gazdaságokat és termelőszövetkezeteket is. A korpajuttatás módját a begyűjtési minisztérium dolgozza ki és november 30-ig az erre vonatkozó rendeletet hozza a termelők tudomására. 2. A minisztertanács lehetővé teszi, hogy 1955-ben a ter- melőszövefkezetek és az egyénileg gazdálkodó parasztok, kenyérgabonabeadási kötelezettségük hiánytalan teljesítése után árpa-, zab- és kukoricabeadási kötelezettségüket is — saját választásuk szerint — részben, vagy egészében kenyérgabonával teljesíthessék. Ilyen esetben a begyűjtési törvényben megállapított átszámítási kulcsokat kell figyelembe venni. A begyűjtési miniszter biztosítsa, hogy a takarmánygabonabeadás kenyérgabonával való helyettesítését a termelők már az 1955. évi beadási kötelezettségek egyénenkénti megállapításánál vállalhassák és azt beadási könyvükbe bevezessék. Ezen túlmenően azonban a kenyérgabonának a cséplőgéptől való beadása alkalmával a vállalt kötelezettségeken felül is kenyérgabonát adhatnak be a termelők szemestakarmány helyett. 3. A begyűjtési miniszter biztosítsa, hogy 1954 október 10-től kezdve a termelők árpa-, zab- és kukoricabeadási kötelezettségükből fennálló hátralékukat is a fentiek szerint kenyérgabonában adhassák be. 4. Az állam 1954 október Ifitől a beadási kötelezettségen felül állami szabadfelvásár- lási áron átadott minden mázsa kenyérgabona után 20 kg korpát juttat állami áron a termelőnek. A korpa állami árát, a szemestakarmányok szabadfelvásárlási árával arányosan, a begyűjtési miniszter állapítja meg. A minisztertanács felhívja a termelőket, a megyei és járási tanácsokat, helyezzenek nagy súlyt a kenyérgabona termesztésének növelésére, teljesítsék a terveket és a vetési munkákat időben, jó minőségben végezzék. Budapest, 1954 október 2. Nagy Imre s. k., a minisztertanács elnöke — „NA, TANÍTÓ ŰR. hát megegyeztünk?“ Bozontos szemöldökét felvonva, lecsüngő bajusza szélét rásesáiva. kérdőn tekintett a jegyző az előtte álló fiatalemberre. — „Nem mindegy a tanva népének, ki lesz a bíró. ugyebár? •— folytatta snnvin. moso- Ivogva. — Ha ezt a száihősködő Szunyogh Miskát választiák me?, már pedig sokat félrevezetett Ígérgetéseivel — bizonv bai lesz itt. én mondom. Jai les? a népnek és iái az uraknak!“ — tette hozzá sokat sejtető szem- hunyorítással. A szeaénv fiatalember, aki jóformán még csak most került ki az iskola padjaiból, nem 6okat értett az egészből. Váratlanul érte a jegvző meghívása, aki szívélyesk^dő. leereszkedő barátsáe hangján írt levélben kérte „kedves öcsémuramat". hogy jöjjön be a községházára bizalmas beszélgetésre. F.lőször azt gondolta, valóban valami fontos ügyről lesz szó. titokban reménvkedett. hátba a tanyasi vándoriskola helvett ál'andó épületet kannak rendes felszereléssel. Nagv volt a csalódás, amikor „csak“ a közelgő bíróválasztás került szóba. Mi köze neki az egészhez7 — „Mit tehetnék én ebben az ügyben?" — kérdezte bátortalanul hangosan is. amikor végre a jegyző síóáradatárak végén bátorságot érzett hangja hallatására, — ÓH. CSAK ne sze’énykediék! — csapta össze két kezét a jegyző. — Hallottunk mi már a maga szép eredménveiről' Valósággal el vannak ragadtatva a tanyasiak... Na és a Kovátsv kisasszonyok! Észrevette már. milyen ábrándos izemmel lrsik. ha valahol meglátják önt. de az a bai. ritkán forog köztünk, miért nem iön gyakrabban. A kaszinóban még nem is láttuk! A tanító félszegen végigtekintett kopottas ruháián. Hogy mehetne 6 társaságba? Mit keresne ezek között a? emberek között, akiktől mindig csak a nép szidását, a paraszt kigúnyolását hallja! VÁLASZT Félénk motyogással mentegetőzött. A jegyző — látva, hogy ezen a vonalon nem sokat ért el — visszatért az eredeti témára. — Szóval arra kérem a tanító urat, vesse minden erejét latba, hogy jelöltünk, Sátori Gvula % megkapia a tanya népének szavazatát. Hogy segítsünk is, ossza ki ezeket a röplapokat, tanítsa be a gyerekekkel a választási nótát, hogy ezzel is népszerűsítsük a jövendő bírót! Ezzel egy papírköteget adott át, amin versbeszedve dicsőíti a szerző Sátori érdemeit. Hazaérkezve kibontotta a csomagot és elkezdte olvasni. Olvasás közben egyre nagyobb lett az érdeklődése: ki lehet ez a Sátori, mi érdeke fűződhet a jegyzőnek a megválasztásához? Vájjon a nép egészséges gyomra beveszi-e ezt a sok zagyvaságot? Már a bevezetése is ízléstelen: Sátori-nóta (dallam: Kossuth Lajos azt üzente). Hogyan lehet a nép legszentebb érzéseiből fakadt Kossuth-nóta dallamét olcsó propagandacélra felhasználni. Aztán a strófák: „Sátori már őszbe vegvült. De az elve meg nem rendült, Megláthatja majd akárki. A mi bírónk lesz Sátori Éljen a magyar szabadság Éljen Sátori!” Ahogy nem sajnálja a dicséretet a jelölttől, úgy pazarolja a pocskondiázást az ellenjelöltre: „Most a haza veszélyben áll. Azért nem kell Szunyogh Mihály Olyan ember kell a gátra. Aki vigyáz a falura. Éljen a magyar szabadság Éljen Sátoril" A NÉP! Vagy egy másik versszakban: „Nagyon rendes most a Szunyogh Szeretné a bíróságot De nem állotta meg helyét Flhagyta vezérét, hitét Éljen a magyar szabadság Éljen Sátori!” Ezt kell neki szétosztani, ezt kell betanítani a gyermekekkel. — „Haj, haj, minek is jöttem tanítónak — sóhajtozott búsan — de hiába, ha kedveskedve is, mégis parancsolta a jegyző a tennivalókat. Próbálna ellenszegülni. — Csak legalább ismerném a jelölteket! — morfondírozott magában. — Na, ez a kívánsága is hamarosan teljesedett. Ha nem is személyesen, de a nép véleménye alapján. — Szóval ez a két népnyúzó szeretne bíró lenni? — kérdezte G-á! János bácsi, amikor a tanítótól értesült a közelgő bíróválasztásról. Nekünk ugyan egyremegy, melyik falja fel a másikat. Akármelyik ül a nyakunkra, nyögünk bele! AZTÂN „bemutatta“ őket. Sátori, a főjelölt 80 holdas gazda, aki az „urak“ társaságába furakodott. Kutyába sem veszi a népet. Jelenleg is ő a bíró. aki — mint maga is eldicsekszik vele — egyet sem lép ingyen. A lánya a csendőrőrs-paiancsnok felesége, így a veje segítségével azt tesz, amit akar. Na, de Szunyogh sem különb. Neki nincs több 30 holdnál, de a korcsmája és kinyomozhatatlan üzleti útjai nagyobb jövedelmet biztosítanak, mint egy birtok. — Elmondhatja a tanító úr, milyen ember, hiszen apjától sem örökölt egyebet, mint egy rozoga viskót, amit háromszoros áron adott el. Maga „spekulálta" össze a vagyonát. És nem ismert kegyelmet, ha pénzről volt szó! Hát miért van ellene a jegyző? — kérdezte a tanító, *— Miért? Nincs az olyan nagyon ellene, hiszen tőle is megkapja a maga járandóságát, de hát a Sátori mégis csak többet jelent. Szóval nem nagy a választék, és hogy melyik rosszabb a kettő közül, nehéz eldönteni. Megindult a választási harc. A játék nagyobbrészt ugyan a faluban zajlott le, de hullámai a tanyavilágba is ki-kicsaptak. A szembenálló felek nem nagyon válogattak az eszközökben. Itatás, választók megvásárlása, Ígérgetés és fenyegetés váltogatták egymást. Szunyogh Miska kocsmáia nap mint nap tele volt potya-ivókkal. A Sátori kúriának is beillő udvarán kétes elemek, vadidegen emberek fordultak meg, akik megszimatolták a koncot, amit egy ilyen bíróválasztás jelent. A nép pedig, amely legjobban volt érdekelve, egykedvűen nézte az egész cirkuszt. Mindennapi robotja, a látástól-vakulásig tartó nehéz mezei munka közömbössé tette az ilyen ügyek iránt, ami — szerinte — az urak huncutsága csak. Majd leadja a szavazatát valahová, úgv is mindegy, hogy hová. A TANlTÖ tekintélye ebben az időben egy kis csorbát szenvedett. Nem ismerték a háttérből mozgató kényszert, csak a megalkuvásnak tűnő tényeket. Valósággal megharagudtak rá, amikor a gyerekekkel meg akarta taníttatni a Sátori-nótát. Végre elmúlt ez is! Lezajlott a választás; Hogy hogyan? Mikor meglátta a nép a szavazóhelyiség előtt Sátori peckesen sétáló ve- jét. még az is ráadta a szavazatát, aki eredetileg Szunyoghra akart szavazni. Aztán hazamentek azzal a tudattal, hogy „megválasztott tűk a kullancsot". A kedélyek lecsillapodtak, Szunyogh Miska több vizet öntött a borba és gyakrabban kötött gyanús üzleteket, hogy behozza a korteshadjárat veszteségeit. Csak a tanító tért nehezen napirendre a* ügy felett. Vájjon lesz-e idő, amikor azt választhatja a nép. aki csakugyan az ő érdekeit védi? Halassy László (Folytatása következik.)
