Népújság, 1954. október (78-86. szám)
1954-10-31 / 86. szám
1954 október SI. vasárnap. NFPUJSX« 3 A Központi Vezetőség határozatáért! Az anyag pazarlás megszüntetésével segíthetünk A nép jelöltje: Szilágyi László tanító Három éve, hogy először simogatta meg a niezötárkényi kisfiúk s lányok fejéi egy szőke- bajúszú tanító, s mosolyogva mutatkozott be nekik: Szilágyi László vagyok, ezentúl én tanítalak benneteket. Azóta megszerették a gyerekek, de megszerették a szülők is, akikkel nap mint nap találkozik. Három éve már, hogy neveti a község jiatalait. s idősebb embereit. Hamar megismerték, s bizalommal fordultak hozzá, ha kérvényt kellett írni, ha fellebbezési kellett megfogalmazni, vagy egyszerűen kisebb-nagyobb ügyben akartak felvilágosítást kapni, mert hát a tanult ember csak jobban érti az Ilyen dolgokat. Éveken át irányította, szervezte a község kulturális életét. Azt akarta — 5 ezt sikerült is elérnie — hogy Mezőtárkányban is megszeressék s éljenek a kultúra fegyverével. Ha társadalmi munkáról volt szó, elsőnek jelentkezett. A nyáron, mikor megtudta, hogy az iskola tatarozására nem küldtek elegendő pénzt, három társával összefogva, társadalmi munkával festette át az iskola ablakait, s többszáz forintot fordíthattak így felszerelésre, s más javítási munkákra. Most, hogy a Hazafias népfront bizottságát Mezőtárkányban is megalakították, ö is bekapcsolódott munkájába. A je- löiögyülések szervezésében egyik legjobb népnevelőként ismerik, s most nagy meglepetés érte. Körzetében, ahol eddig lakott, s dolgozott, öt jelölték tanácstagnak. Mikor megválasztották. egész nap zuhogott az eső, de hiába, este mégis összejöttek az emberek, hogy bizalmat szavazzanak a körzet tanítójának. A jelölőgyűlésen már megkezdte tanácstagi teendőit Szilágyi elvtárs. A körzetbeliek kérését továbbította a községi tanácshoz, mert volt panasz s kérni való bőven. Panaszkodtak a füzesabonyi pékségre, ahol spárgát, fadarabot sütnek a kenyérbe s kérték, hogy nézzen utána, miért adnak kevesebb olajat, mint amennyi járna a járási elosztóban. Mikor végefelé közeledett a jeiölőgyűlés, mikor mindenki elmondta búját, baját, kérését, Szilágyi László meghatott hangon köszönte meg a körzetbeliek bizalmát, s megígérte, hogy minden hónapban összehívja őket, beszámol az elvégzett munkájáról. Ezen a gyűlésen, elmondhatják, mi bánija őket, milyen panaszuk van, s azonnal megy a tanácshoz s az illetékes szervekhez, hogy minél előbb segítsenek rajta. A körzetbeliek bíznak Szilágyi Lászlóban, amint mondják: „ö tudja kifejezni a mi kérésünket, akaratunkat Az első jelölőgyűlések Ecséden A Központi Vezetőség határozata többek között a nagyméretű pazarlás megszűntetésére és az anyagtakarékosságra is felhívja a figyelmünket. Ez az, amit nekünk, Egercsehi-bátnya dolgozóinak meg keil szívlelnünk. Elmondhatjuk, hogy nálunk a faanyag pazarlásából származó kár havonként is többezer forint értékű. Naponta előfordul, hogy négyméteres fákat kell szétfüré- szelni, mert nem adnak a megfelelő helyre megfelelő méretet. De a károk tetemes része abból származik, hogy sok fa bennmarad a bányában. Rossz a gépkarbantartás is, s azok rozsdá- sodnak, romlanak. Feltétlenül famentési akciót kellene indítani. Havonta mintegy 20 vagon fát tudnánk megmenteni, ha azokat nem hagynánk benn a beomló vágatokban. Egy üven kezdeményezés feltétlenül kifizetődő lenne. Velem együtt a 43-as front minden dolgozója arra törekszik, hogy 100 százalékig teljesítsük tervünket. Munkánkkal hozzá akarunk járulni a 16 ezer tonnás lemaradásunk törlesztéséhez. Ehhez azonban szükséges a műszakiak segítsége, támogatása. Arra kérjük műszaki vezetőinket, hogy segítsenek bennünket terveink teljesítésében. Szabó Kazai Mihály vájár, Egercsehi. A jószágáüomány áttslcltetéséért Megyénk termelőszövetkezetei, egyénileg dolgozó parasztjai gondosan felkészülnek a megnövekedett állatállomány át- teleííetésére. Eddig közel 27.000 köbméter zöldtakarmányt. 2700 köbméterrel többet pácoltak a telire, mint az elmúlt esztendőben. A silózási terv teljesítéséhez komoly segítséget nyújtanak a DISZ-fia'alok. A tsz-ek és községek DÍSZ-szervezetei közül majd százan csatlakoztak az ifjúsági silózási versenyhez. A lelkes fiatalok segítségével a megye termelőszövetkezeti közűi már csaknem húszán teljesítették silózási tervüket. A herédi Micsurin tsz DISZ-fiataljai a másfélszeresére növekedett állatállomány részére, répaszelet- böl, csalarnádébó! és kukoricaszárakból 500 köbmétert tartósítottak a télire. A hevesi Petőfi tsz és a boconádi Petőfi tsz fiataljai egyenként 400 köbméter silót készítettek. A két tsz fiataljai elhatározták* hogy miután tervüket teljesítették, még 200 köbméter silót készítenek november első felében. (Tudósítónktól.) Leszállt az est. A falu népe most tér haza a napi munkából. Az elvégzett munka után öröm sugárzik a puttonyos nénik, a szekéren ülő férfiak markáns arcáról. Mával is fogyott a felszántatlan földek területe, mával is sok szőlőtőke szabadult meg édes terhétől a Szorgos munkáskezek által. Csak az iskola udvarán lévő villanylámpa mutatja, hogy még nem tért nyugovóra a falu. Ma még valami fontosat kell megbeszélniük. Az iskola udvarán hárman beszélgetnek: az ötös választókerületi bizottság két tagja és Király Géza elvtárs, a jelölőgyűlés előadója. Arról folyik a szó, eljönnek e a dolgozók a jelölőgyűlésre. A körzet minden választója megígérte, hogy eljön a jelölőgyűlésre. S mintegy a szavak igazolására mind többen és többen fordulnak be a kis kapun. Sokan még le sem mosták a napi munka porát, mások meg úgy kiöltöztek, mintha vasárnap lenne. Ezek úgy gondolták, ha nem is pirosbetűs ünnep, de jelölőgyűlés lesz itt az V-ös körzetben, s nem minden nap jelölnek községi és megyei tanácstagjelöltet. Közben lassan megtelik a terem, megkezdődik a körzet jelölőgyűlése. Király elvtárs a megjelentek üdvözlése után ismerteti a Hazafias Népfront programmját és feladatát. Majd a múlt és a mostani tanácsválasztás közti különbségekről beszél. Az öregek csendes fejbólintással jelzik, hogy emlékeznek a múltra. Az őszülő fejek bólingatása azt is jelenti, hogy helybenhagyják az előadó szavait. A hozzászólások bizonyították legjobban, helyesnek tartják a körzet dolgozói a népfront politikáját, helyesnek tartják az új választási törvényt. Erről beszélt Pernyéi István do’gozó paraszt is, majd hozzászólása végén községi jelöltnek Smid Dezső elvtársat, a községi VB- elnök helyettesét javasolta. Bármikor megyünk a tanácshoz — mondja — mindig szívesen foglalkozik mindnyájunkkal, segit és orvosolja bajainkat. A gyűlés egyhangúlag el is fogadta jelöltnek Smid elvtársat. Sztrapkovics Pál pedagógus azt kérte, hogy a felső iskola udvarán vezettesse be a villanyt, mert az udvar gidres-gödrös és a sötétben a gyermekek még a lábukat is eltörhetik. A jelölt mindjárt meg is kezdte munkáját, felírta a panaszokat, sérelmeket, hogy nekiláthasson orvoslásuknak. Ezután a megyei jelöltnek Bolla Ferenc egyénileg gazdálkodót javasolták. Király elvtárs ismertetni akarta a részvevőkkel Bolla elvtárs erényeit, de két szóig sem jutott el, mikor félbeszakították az apró felkiáltások: ismerjük, jól van, jelöljük. Mindez n a legparlamentálisabb forr ban történt, de éppen ezel szívből jövő, közvetlen *s gyors hozzászólások bizfy tották legjobban, a j"' úté! nép fiai. akiket s követ a falu, a kö kossága. Szeretik vaiasz kát, az egvszerű munkásparaszt embereket. Sárközi Miklós Mi lesz a DISZ-frontbrigádok vállalásával? A Mátravidéki Szénbányászati Tröszt dolgozói az elmúlt három negyedév eredményes munkája után a IV. negyedévbe?! lemaradtak tervük teljesítésében. Esedékes havi tervüket kedd reggelre mindössze 93.9 százalékra teljesítették. így most már maguk is súlyosbítják a szénbányászat adósságát. A tröszt tizennégy DISZ- frontbrigádja még szeptemberben azt az ígéretet tették, hogy az év végére 30.000 tonna terven felüli szén kitermelésével járulnak hozzá a szénbányászat adósságának mielőbbi letörlesz- téséhez. ígéretük után azonnal hozzá is fogtak a munkához. Szeptemberben már 5000 tonna terven felüli szén dicsérte szorgalmukat. Ez a szám azonban október 25-án reggelre 3000 tonnára csökkent. Ennek oka, hogy a DiSZ-brigádok többségének lendülete visszaesett az elmúlt hónaphoz viszonyítva. Most tehát nincs mit késlekedni, ha Ígéretüknek eleget akarnak tenni, A lemaradóknak utói kell érni az elsőket, hogy valamennyien visszaszerezzék tekintélyüket. Jó példáért nem kell a szomszédba menni, mert a Petőfi altárói XV-ös fronton dolgozó Tóih Lajos DISZ-bri- gádja most is állja a helyét. Szeptember t-től kedden reggelig 1700 tonna szenei termelt előirányzatán felül. A rózsa- szentmártoni aknaüzemben Ga- iisz Jenő DISZ-brigádja mutat példát. Eddig 420 tonnára emelték tervenfelüü teljesítményüket. Hiba azonban, hogy azok a DiSZ-brigádok, mint például a Rozsnyák-, a Decsi- és a Bodó- brigád, melyek ezévben nem egyszer az ország elsői voltak, most az utolsók között vannak. Pedig elsősorban tőlük várnak segítséget és példamutatást a nemrég megalakult DlSZ-brigá- dok is. A Mátravidéki Szénbányászati Tröszt DlSZ-frontbrigádjai- nak még több mint két hónap van hátra Ígéretük valóraváltá- sához. Ha ez idő alatt valamennyien a termelés élére állnak, ha megtesznek mindent ígéretük valóraváltásáért, példájukat követni fogják az idő- I sebb bányászok is és a tröszt I hamarosan visszaszerzi eddigi * jó hírnevét. A PATAK, amely az öregedő hegyek köny- r.yeit hordogatja, végig furakodik a falun, ott kanyarog a házak színesre festett lábainál. S mintha csak követni akarná a patak könnyed ívelését, nagyon kanyarog az út is Mezöszeme- rén. De ez inkább csak görcsbe-merevedés, mintsem könnyedség. Úgy látszik, ezt az út is tudja, mert a falu végén nagy dühösen faképnél hagyja a békésen folydogáló „hegyvízét“. Hagyjuk mi is magára az utat, menjen dolgára a patak is, nézzünk körül inkább egy kicsit a faluban. A régi házak ujjal váltakoznak, a libát hajkurászó gyerekek meggypiros, vagy kék melegítőben bukdácsolnak, kövér lovak húzzák a vasalt, megrakott szekereket, gyakran nyílik a szövetkezet boltja, még gyakrabban esténként a szövetkezet korcsmája. A szépülő élet jelei ezek mind. Később tudtam meg Németh Gábor tanácselnöktől, de ha már a korcsmát említettem, itt mondom el, hogyan lehet korcsmával is mérni az életszínvonalat. így: (936-ban négy korcsma volt a községben. Ebben a négy korcsmában október 5-től december 27-ig, (a legitalosabb idő ez) tehát S3 nap alatt 140 liter pálinka, rum, meg öt hektó bor fogyott el. 1953 április 4-én egyetlen korcsmában, egyetlen nap alatt 145 liter rum, négy hektó sör, meg két hektó bor fogyott el. Nem azért hoztam ezt a példát, mert a szemeriek valamiféle részegeskedő népek lennének, de ez is bizonyítja, hogy történt egy, s más az utóbbi időben Szemerén kívül és belül. ÉPPEN ERRŐL akarok kérdezősködni az elnöknél, Németh Gábornál — alacsony, vékonyka kis emberke, de termetét meghazutol- va irányítja a faluja sorsát — ám még jóformán fel sem teszem a kérdést, hogy hát mennyit is változott a község az elmúlt, teszem azt a négy esztendő alatt, máris szinte hencegve kérdi: — Kezdhetjük? Bólintok. Kezdjük, nálam a papír meg a töltőtoll, nem repülnek el a szavak. Pedig de repkedteti az elnök. Mondja és szélsebesen írom. ; : — Volt itt egy régi, vacak terményraktár. Ügy laktak benne az egerek, mint a bérpalotában, s úgy lakmározták a bevitt terményt, mintha csak nekik szántuk volna. 1950-ben aztán orvosolták a régi panaszt, majd félszáz- tzer forintért új raktár épült... van vagy tO vagonos. Aztán mondja, mondja a többit. *— Állítom, hogy a mi falunk az országban a legjobb villamosított község. Nem mondok keveset, de jó ha húsz ház van olyan, ahol nincs benn a villany, az ottlakók is öregek, írja csak le az elvtárs, hogy 1952 előtt csak a petróleumot ismerték, ha volt rá pénzük a faluban. Azóta 700 háznál van villany, s a háborúelőtti hét helyett, most csak bejelentve 150 rádió van, — szólja el magát akaratlanul. Azt ne írja meg, hogy „bejelentve“ — teszi hozzá gyorsan kérőleg. És még nagyon, nagyon sok mindent mond el az elnök. Elmondja például azt, hogy akin már nagyon erőt vett a kultúrszomj, az legyalogolt vagy 15 kilométert, s Füzesabonyban talált végre mozit. A falu egy része, különösen az öregebbje, azelőtt sosem járt moziba. De hogy lett villany, lett mozi is. Ott ült az első díszelőadáson az 52 éves Bíró Miklós, a 60 esztendős Horváth Miklós, meg a háromnegyedévszázados Bukta Bálint bácsi és még jó néhányan olyanok, akik életükben azon az emlékezetes november 7-én voltak először moziban. NO ÉS A HÁZÉPÍTKEZÉSEK? Erről meg éppen órák hosszat tudna beszélni Németh elvtárs. Ebben az esztendőben tizenhat új, négy esztendő alatt félszáz ház épült fel, jó néhány belőle állami kölcsönnel. Tudni kell ehhez még azt, hogy nem nagy község Mező- szemere, 2411 lakója, meg 2867 holdja van. Új „falurész" épült fel tehát az utóbbi évek alatt Búcsúzunk el az elnöktől, nézzünk csak meg egy-kettőt az új háztulajdonosok közül. „Ezekből se lesz semmi, /óira fótot tettek", — ez volt annak idején a falu véleménye, amikor Bukta Boldizsár feleségül vette élete párját. Volt is ebben sok igazság. A férfi a makiári földbirtokos földjén cselédkedett, az asszony meg hol itt, hol ott. Most úgy járnakkelnek ki s be az új házba, mintha örök idők óta abban laknának. Pedig alig tíz esztendeje megelégedtek volna egy saját kunyhóval is. Vagy itt vannak Bukta Lajosék. öten voltak testvérek, annyian cselédek. Az öt gyerek hajtotta magát előbb is később is, s a nagy munkának legfeljebb csak nagy verítékezés lett a bére. Állami kölcsönnel építette fel az 510 négyszögöles telken Bukta Lajos első, saját kétszobás konyhás lakását. Jó ezen elgondolkodni! Beszélgetek Pocok Barnabással, ő a járás főagronómusa. Amit elmond a múltról az megrázó, torkot szorongató, amit a máról, az mosolyfakasztó, erőt adó. Tizeneaven voltak testvérek, heten haltak meg belőle. Miért? — kérdem. Keserűen megrántja a vállát. — Ahol laktunk, meg ahogy éltünk, jó hogy még mi négyen megmaradtunk. Olyan istálló félébe lakott a család, kiláttunk a tetőn a szabad égre. Nyirkos, fülledt, hideg — mit mondjak még? — A mát... — Én is most építettem itthon házat, meg a testvérem is. de meg az apám is. Az Üj Világ szövetkezet tagja az öreg, sertésgondozó. Kutyabaja sincs, ha csak az nem. hogy elfelejtett a házhoz nagyobb kamrát építeni. Képzelje el. már eddig tizenegy mázsa búzát, majd húsz mázsa kukoricát kapott előlegbe. Emellett még termett a háztájiban is. Haj, nagy a bai nálunk — teszi hozzá tréfásan. Ilyenkor érzem, milyen gyenge is a toliam, mennyire nem tudom érzékeltetni azt a nagy- nagy változást, amely a szívekben, lelkekben, az egész falu. az egész ország életében végbement. De nagy útat. de nehéz és de győzelmes útat tettünk meg idáig. „Milyen csodálatos falu, itt minden jó, semmi sem rossz — mondhatná ezekután bárki. Nos. nem csodálatos falu ez sem. mint ahogy nincs is ilyen a világon sem. Megvan a baj itt is, kisebb-nagyobb jogos is, némely jogtalan is. Vegyük csak a nagyját előre! Bukta Bálint- r.é négy gyermek anyja. Már a csillagot is leszídta az égről, s a nagy szidáshoz kapott bőven segítséget a falu többi asszonyától is, mert hogy a Tatarozó Vállalat az istennek sem építi fel a bölcsődét. S igazuk van. A tanács szerint a 20 férőhelyes bölcsődét, melyre 123 ezer forintot áldoz az állam, két heti munkával be lehetne fejezni. Lehetne, de most csak egy-két ember piszmog rajta. Érthető tehát a falu mérge — nagyon is érthető. A MÁSIK ÜGY, a másik panasz azonban sokkal súlyosabb — és sürgős orvoslást vár, A tagosítások idején a szemerei egyéni gazdák jelentős része hasonlót, vagy még jobb földet kapott, mint amelyet tagositottak. De jó néhányan olyan helyen kaptak földet, ahol szó sem lehet arról, hogy kisüzemi módszerekkel eredményt lehessen elérni. Százötven hold olyan terület húzódik a falutól keletre, a patak mentén, ahol esős időben mindent elönt a víz, száraz időben meg legfeljebb a szamárkóró terem meg rajta. S itt van Hideg Józsefnek mind az öt holdja. Tuza Gábornak a négy és fél holdja, Hideg Lajosnak és a többinek egész földje. Gyakran még a vetőmag sem jön vissza erről a földről, s hiába a vízkármérséklés, mert... — Mi nem a vízkárnak, hanem magunknak akarunk termelni — mondja elkeseredetten Hideg Lajcss. — Tessék elhinni, mindent megteszünk, hogy legyen. Hatszáz öl répára kivittem 15 kocsi trágyát, aztán műtrágyáztam is. Hogy eredményesebb legyen a munka két lovat is vettem nyolcezer forintért és a 600 ölön termett 18 mázsa a 35-40 mázsa helyett. De ez még jó. Volt másfél hold búzavetésem, összesen hat mázsa termett rajta. Ebből kell biztosítanom a beadást, a vetőmagot, az évi kenyeret. Nem föld ez kérem, pedig mi úgy, de úgy dolgoznánk, hisz sohasem volt olyan érdemes, mint most. „Sohasem volt olyan érdemes, mint most“ — ebben is, másban is igaza van Hideg Lajosnak, meg a többieknek. Az illetékesek sürgősen találják meg a módját, hogy gyümölcsözőbb munkát végezhessenek a 150 hold elkeseredett gazdái. Mert az igaz, hogy sok jó, nagyon sok jó dolog történt ebben a községben. S az is igaz, hogy baj mindenütt van, De nálunk csak a ,,jó" törvényszerű, a baj, — az semmiképpen sem . i ■
