Népújság, 1954. október (78-86. szám)

1954-10-28 / 85. szám

6 1954 október 28. csütörtök. NÉPÚJSÁG KOLACSKOVSZKI LAJOS: kadak 1398 decemberében, szőlőfor­dítás íközben lovassírokra buk­kantak Eger határában, a Szép- asszony-völgyön is, a Hajduhe- gyen is. A sírok tele kengyel­vasakkal, zablákkal, lószer­számokkal, csatokkal karpere- cekkel, fegyvertörmeiékíkel. Kihivatták a szőlősgazdák a sírokhoz a líceumi öreg tudós papot, mármint dr. Bartalos Gyulát, hadd mondjon véle­ményt, kifélék, mifélék a jám­borok, akiket itten eltemettek? Kiderült, hogy a Hajdúdte­gyen, de meg a szentközi dombsoron feltárt sírok még a honfoglalás kordból valők. Az öreg pap persze úgy örült a felfedezésnek, akár a gyerek, ha tepsiért küldi az anyja; vele együtt örvende­zett két tudós barátja, Kand- ra Kabos és Türk Frigyes. Amaz káptalani főlevéltáros, levelező tagja az Akadémiá­nak, emez középiskolai tanár. Tele mindnek a feje tudo­mánnyal, mégis szegény flótá- sok, mert hát a tudományért hajdan nem adtak bizony egy koszos malacot se. Bartalos majd három hétig bíbelődött a sírokkal, négykéz­láb mászkált egyik tetemtől a másikig, közben marékszámra gyűjtötte a rozsdás, patinás holmit. Kinek? Minek? A lí­ceumnak. Január 22-én, Vince napján Kandrának, Türknek is kedve szottyant kilátogatni a Hajdú- hegyre. Jó időt választottak a kirándulásra, Vince egész nap „fénylett“, mint ahogy illik is, a munkások szanaszét a ha­tárban a lajbira vetkőzve dol­goztak. (A Hajduhegy gerincén fel­kapaszkodva nyúlfarknyi idő­re megállt a két jóbarát, egy­részt kiszuszogták magukat, másrészt, hogy élvezzék a táj panorámáját.) A lant, két dombsor közt hú­zódik a város; a sok templomtorony mint megannyi anyakotlós gyűjti szárnyai alá a roskatag, apró házakat; észa­kon a Bükk fellegvára, nyu­gaton a Mátra rekeszti el a ki­látást, délnek azonban aka­dálytalanul kalavdozhatik a te­kintet Szidalmon, Poroszlón és túl akár magáig a Tiszáig. Az átellenes dombsor csupa szőlő, elhagyott kőfejtői, a pi­rostetejű kunyhók, présházak úgy virítanak szerte a lombok közt, akár a szamócák a vágá­sok füvében. Ezen, az utóbbi dombláncon túl húzódik, Eger völgyével párhuzamosan, az ostorosi völgy. Honfoglaló elődeink ar­ról valahonnan jöttek Eger ha­tárába. „Árpád vezér és övéi ugyanis megindulván Kács fe­lől — olvassuk Anonymusnál (a 32. fejezetben) — az Eger vizéig jövéne'k, s ott kunyhókat készítvén néhány napig ma­radónak, s azon halmot, me­lyen a vezéreknek leveles szint csináltak, Stihalomnak (Szida­lom) nevezték és táboruk az Ostoros vizétől Poroszló vá­ráig terjedt.“ Szidalmon máig Árpáddomb a neve az emelkedésnek, ahol „EGY POHÁR VÍZ“ című háromfelvonásos vígjátékot mutatja be október 30-án, szombaton délután 5 és este fél 8 órai kezdettel a Dózsa filmszínházban a szolnoki Szig­ligeti Színház. — AZ EGRI JÁRÁSI KULTÚRHÁZ „Csillag film stúdió“ szakköre hangos­filmet készít a megye 10 éves történetéről „Tények beszéltek’“ címmel. Utolsó felvételeit csütörtökön készí­ti Gyöngyösön a gyermek- kórusról és a verpeléti ta­nácsról. — OKTOBER 29-ÊN, pén­teken, az egri járási kultúr- házban Udvarhelyi Károly főiskolai tanár „Bükkvidék“ című filmvetítéses előadást tart. — A MAGYAR ÁLLAMI NÉPI EGYÜTTES 60 tagja november 7-én ünnepi műsor­ral szórakoztatja Eger város dolgozóit a Dózsa Szíhházban. — A MISKOLCI DÉRY­NÉ SZÍNHÁZ november hó­napban újra bemutatja Eger város dolgozóinak a Bujócs- ka című háromfelvonásos vígjátékot. v — A BUDAPEST VARIE­TÉ november 20-án Feleki Kamii szereplésével vidám estet tart a Dózsa Színház­ban. — A FÜZESABONYI JÁ­RÁSI KULTÛRHAZ szín­játszócsoportja november hó­napban, az egri járási kul- túrházban a János vitéz-t mutatja be. — A GYÖNGYÖSI MUN­KÁS SZÍN J ÁT SZÓCSOPORT Jacobi; Leányvásár című színművét november 27-én mutatja be a járási kultúr- házban. — A RÁDIÓ KISEGYÜT­TESE november 14-én a Dó­zsa Színházban Verdi—Puc- cini-estet tart. — A HEVESMEGYEI NÉ­PI EGYÜTTES november 28-án ünnepi díszelőadást tart a megye felszabadulásá­nak 10. évfordulóján. Köz­reműködik az együttes ének-, zene- és tánckara, a színját­szócsoport pedig „Holnapra kiderül“ című színművet mu­tatja be. , Új iskolát létesítenek aí erdőtelki kastélyban- Az erdőtelki állami gazdaság a napokban adta át a volt kas­télyépületet a megyei tanács oktatási osztályának. A nagy kastélyban hattantermes is­kola létesül. A szülök mintegy 30 ezer forint értékű társadal­mi munkával járulnak hozzá S;z új iskola megvalósításához. A. munkaközösség arra is ígé­retet tett, hogy parkosítja az iskola környékét, s az udvart, Valamint az új iskolát novem­ber 14-én, Erdőtelek felsza­badulása 10. évfordulóján avat­ok fel. A megyei tanács oktatási osz­tálya dicséretben részesítette Ivacs János elvtársat, a kis­füzes! általánosiskola igazgató­ját. Az iskola 'gazgatója hasz­nos tapasztalatcserét tartott a parádsasvári iskolával, s en­nek nyomán kitömött állatok­kal, akváriumokkal és terráriu- •nokkal, élő növényekkel gya- -apodott iskolája. Az érdekes Is szemléltető oktatási forma is elősegíti, hogy iskolájába^ nincs igazolatlan hiányzás. Árpád valamikor megpihent. A nyolcvanas évek második felében itt megejtett Folton- féle ásatások számos kő-, csont- és agyagtárgyat ered­ményeztek. Csata az Eger vizénél aligha lehetett. A Szépasszony-völ- gyön, a Hajduhegyen nem akárhogy, össze-vissza, de szép sorjában feküdtek egy­más mellett az ősök, arca mindnek az őshaza, napkelet felé fordítva. Szabályszerű te­metők ezek, akár most a Kis­asszony-, Ludányi-, ,vagy a Ro­záliái sírkertek. De miért éppen ide, a hegy­re temetkeztek.? Annak a ma­gyarázata röviden az, hogy hajdan a völgy semmikép sem alkalmas táborozási, illetve te­metkezési célúkra. Az Eger völgye ezer esztendővel ez­előtt még mocsaras őserdő, csupa fűz, nyár, éger, nádbo­zót. Kivált az éger szereti az ilyen vizenyős helyeket; a vá­ros ettől a fától kapta a nevét. Ezt az eredetet valószínűsíti a német elnevezése is, hisz Er­lau annyi, mint égerliget. A szászországi hasonlónevű vá­ros egyházi pecsétje csakugyan éger fát ábrázol. Dartalon és a napszámosok aznap Barna István ipa­ros szőlőjében vallatták régisé­gekért az anyaföldet. Szájtá- tiak tarka-barka sokasága gyűrűzte körül őket. Kandra, Türk alig tudtak utat nyitni maguknak a tömegen keresz­tül. A munkások a negyedik sírt bontották aznap, az öreg Bartalos óvatosan, bicskahegy- gyel kapargálta a csontokról a rájuktapadt földet. A csősz is ott lebzselt, egy hajoakevély bajuszkirály, a kezében rézfo­kos, piros cseréppipa„az agya­rán. Úgy hegyeit, de úgy, akár a stüszi vadász, mikor tökász­nak álmodja magát. — Ahun-e, két kengyel a huszár lábánál, meg a lová­nál a feji! Csakúgy van min­den. mint 66-ba vöt, műkor Königrécnél csatáztunk. Együtt temettek el embert, állatot, nem vót szabad semminek a föld szánén maradnyi. Hiába KALAND A VÖRÖS-TENGEREN (osztrák) no, ami ordré az ordrél Én tudom aztat, magam is ple­zárt kaptam a lábamba. Bécs- ben feküdtem, a császári is- pitában... Ezeket a jámboro­kat itt még 48-ban verhették agyon az osztrákok. Bartalos mosolygott. — 66 régen volt, az igaz, meg 48 is. De hát ezeknek itt a lovát nem döglötten temet­ték ám el, hanem akkor, ami­kor a gazda meghalt. Régi po­gány szokás szerint a rokonok lenyilazták a paripát, hogy a vitéz lovon járhasson a másvi­lágon. Melléje temették a ha­lottnak a fegyverét, a poharát is, a kutyáját, meg a kedvenc sólyommadarát. A cserépfazék az útravalót tartalmazta: a húst és a kenyeret. Most légy okos Domonkos: No, halljuk, mit válaszol a csősz. A csősz legyintett. — Volt is ő katona! Nem látják, hogy pap? Kivette pipáját a szájából, sercintett egyet, aztán odébb állt egy házzal. (Folytatjuk) Eger város anyakönyvéből Születtek: Bányai István, Jani­tor Ilona, Szabó Győző, Kiss Barnabás. Rácz Marianna. Lóczi Róbert, Kakdácsi Károly, Gere­ben András., Vízi József. Szeredi Margit, Katona József. Házasságot kötöttek: Német Dénes—Radács! Anna, Buko­venszki Lajos—Simon Erzsébet, Török Miklós—Papp Anna. Meghaltak: Kovács Péterné, Kiss Róza, Kozma Béla József Turóci Lajos. A KTSZ-ek hírei — AZ EGRI ASZTALOS KTSZ dolgozói jobban ki akar­ják használni gépeik kapacitá­sát és ezért bevezették a há- romműszaíkos termelést. — A HATVANI ‘ VEGYES KTSZ dolgozói vállalták, hogy éves tervüket november 7-re befejezik és 3 százalékos ön­költségcsökkentést érnek el. Mikor lesz kész a cipőm...? 'T'assi János- né gyön­gyösi, Taricki-útí « lakos a múlt év (1953) őszén ci­pőt akart csinál­tatni. Szépet is, jót is... Bement a Ci­pész KTSZ Lenin- út 3. szám alatti részlegébe. — Milyen fa­zon 'kell....? An­gol, francia, ma­gyar? — kedves­kedtek a mesterek. — Parasztasszony vagyok én, jó lesz nekem a magyar is, csak erős le­gyen, bírja a „stra­pát“. Rövid pár perc, kész volt a fel­vétel. Már mint ahogy szokás a nyugtázás, az elő­legkérés, aztán sorjában a mé­rés. Körűlcentiz- ték a lábát, meg­mérték a büty­köket, a lábbő­séget és hozzá­próbáltak egy kap­tafát. — így ni, olyan cipőt csinálunk, hogy nem ismer a saját lábára — mondták. Tassiné örült, ... örült először, hogy lesz télre ci­pője, másodszor, hogy jó lesz, s végül azért, hogy szép lesz. Mikor jöhetek? — ér­deklődött a veze­tőtől. — Ó kérem — hajlongott a főfő. — Tíz nap ha­táridő. Mi ponto­san betartjuk, kész lesz. — S tíz nap múlva Tas­siné elindult az új cipőért. Útköz­ben a járókelők lábait figyelte, s magában töpren­gett. — Ilyen fé­nyes lesz? Vas­tag talpú, vas is lesz a sarkán? Óh, hogy miért is ilyen az em­ber ...! Miért in­dul tele remény­nyel? Miért kép zeli, hogy kész lesz, amikor nincs kész. Véghatáridő újabb 10 nap ... még tíz keserves nap. Ez is el­múlt. Ha nehe­zen is, de mégis. — No, tetszik látni— fogadták a KTSZ-ben s elé- toltak egy kapta­fát, erre építjük rá, csak még egy kis türelem. Tü­relem rózsát te­rem ... — Tassiné tűrt, s nem lett kész a cipője új­évre sem, sőt a tél is elmúlt, még akkor sem. Több­ször bement, több­ször fizetett. Már majdnem kifizette a cipő árát. min­dig mutattak ne­ki valamit, hol a kaptafát, hol a kaptafán kifeszi- tett bőrt, de kész cipőt sohasem kapott. A cipő még most is készül...! Biz­tos szép lesz, jó is lesz, hiszen tíz nap határidőből másfél év lett... Ennyi idő alatt pedig még nem szakember is össze tud kalapálni egy téli cipőt! Márkus János Egy izgalmas, kalandos expedíció története elevenedik meg előttünk. Bátor kutatókat ismerünk meg, akik elhatározták, hogy felfedik a Vörös-tenger mélyén élő halak titokzatos vilá­gát. Az expedíció vezetője Hans Hass, aki magával hozta Bécsből csinos titkárnőjét, a szőke Lotte Bayerlt. Több hónapon keresztül kutatta a Vörös-tenger mélyén a halak és a tenger­fenék életét Hans Hass és Expedíciója, élményeiket megörökí­tették a filmen. Játssza a gyöngyösi Puskin filmszínház november 2—3-ig. Hatvanban a Vörös Csillag filmszínház november 6—7-ig. A TUD OMÁN Jövőbelátás a kémiában Nyolcvan évvel ezelőtt egy francia vegyész, Lecoq de Boisbaudran egy új, addig ismeretlen kémiai elem felfe­dezését jelentette be a tudo­mányos világnak. Hazájának latin nevéről, Galliáról, galli­umnak nevezte el az új ele­met. Leírta a szerző ismerte­tésében az új elem tulajdon­ságait, fajsúlyát, keménységét, vegyületeinek sajátosságait. A felfedezés rendkívül nagy szenzációt jelentett. Nem azért figyelt fel a világ, mert ismét egy elemmel többet ismertek meg, hiszen gyakorlati szempontból akkor az új elem semmit sem jelen- t tt, csak most, a leg­újabb időkben tett a gallium bizonyos gyakorlati jelentősé­gekre szert. A szenzációt az hozta, hogy már 7 évvel aze­lőtt egy orosz tudós, D. I. Mendelejev megjósolta; fel fedeznek még bizonyos eleme­ket, előre meg is határozta azok kémiai és fizikai sajá­tosságait. Elsőnek a gallium felfedezése igazolta a jóslat sikerét. Azóta se szeri, se száma azoknak a bizonyíté­koknak, amelyek Mendelejev zseniális jövőbelátását igazol­ják. Mendelejev nem rendelke­zett semmiféle természetfö­lötti erővel, az ő jövőbelátása a zseniális tudós világos kö­vetkeztetéséből eredt. Rájött tudományos vizsgálatai köz­ben arra a törvényszerűségre, ami a természetben előforduló elemek között fennáll. Megál­lapította azt, hogy ha a kémiai elemeket atomsúlyuk nagysá­gának megfelelő sorrendben felírja, bizonyos szakaszok, periódusok után az előbbi pe­riódus elemeihez hasonló tu­lajdonságú elejmek következ­nek. A felismert törvénysze­rűség alapján készítette el az elemek periódusos rendszerét, táblázatát. Ennek megszer­kesztése közben talált olyan szakaszokat, ahol az ismert elemek között nem voltak olyanok, amelyek az előző sza­kasz elemeihez hasonlók let­tek volna. Vagyis a táblázat­ban bizonyos hiányok mutat­koztak. Mendelejev „jóslása“ tehát az volt, hogy előre meg­mondta. felfedeznek majd olyan elemeket, amelyek az űröket kitöltik. A hiányzó elemeknek a táblázatban el­foglalt helyéből pedig kikö­vetkeztette a felfedezendő ele­mek kémiai és fizikai tulajdon­ságait. Az akkori tudományos világ kellő alapnélküli spekuláció­nak tartotta Mendelejev kö­vetkeztetéseit s az elemek tu­lajdonságainak szakaszos vál­tozását nem ismerték el a természet szigorúan érvényes törvényének. Mendelejev csaknem egyedül maradt el­méletével. A gallium nyolc­van évvel ezelőtti felfe­dezése igazolta elsőnek Men- delejevet, s rövidesen követte ezt több más, hasonló felfe­dezés, amely mind Mendele- jevnek adott igazat. A periódusos rendszert hasz­nálja azóta minden vegyész, minden kutató és minden ta­nár. A periódusos rendszel nem hogy elavult volna az idők folyamán, hanem évről- évre tökéletesedett az újabb és újabb felfedezések során. Ma sok olyan dologról tudunk a kémiában, amiről Mendele- jevnek fogalma sem lehetett, így nem is sejthette, hogy az általa figyelembe vett külső sajátosságok, hasonlóságok és különbségek az atom belső felépítésének hasonlóságában vagy különbözőségében nyeri magyarázatát. Ennek ellenére az atomkutatásnak éppen a periódusos rendszer nyújtotta a legnagyobb segítséget. Men­delejev korát megelőzve, olyan rendszert állított össze, ami az atomok felépítésének tör­vényeit is visszatükrözi. Ma nemcsak száz elemet ismerünk már, s a természe­tes elemekhez mesterségesen előállítottak is járulnak. Men­delejev periódusos rendszere azonban nem sokat változott, ma is összegezője és ösztön­zője a kutatásoknak. Ebben az évben születésének 320. évfordulóján kegyelettel sm- lékezik meg róla az egész vi­lág. Cikkek, emlékbeszédek egész sora áldozik a nagy orosz tudós, a kémia tudomá­nyának egyik megalapozója. Dimitrij Ivánovics Mendele­jev dicső emlékének. Sz. Nagy Zoltán főiskolai tanár, a TTIT fizika­kémia szakosztály tagja.

Next

/
Thumbnails
Contents