Népújság, 1954. szeptember (69-77. szám)

1954-09-30 / 77. szám

VtLÂ6 PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! y NÊPUJSA G AZMDP HEVESM EGYEI PÀRTB IZ0TTSÁGÁNAK LAPJA X. ÉVFOLYAM, 77. SZÁM. Ára 50 fillér 1954 SZEPTEMBER 30. CSÜTÖRTÖK. A munkás-paraszt szövetség feladatairól Nemsokára ,,bundába“ bújik a magas ég, néhány gyorsan pergő hét és beköszönt a tél. Most még zöld a határ, déltájban melegen tűz a nap, de a korareggeli, meg az esti levegő már a tél közeledtét hirdeti. Sürget tehát az idő falun, városon egyaránt: jól felkészülni a télre, biztosítani mindazt, ami dolgozó népünk szükségle­tének kielégítését szolgálja. A télre való felkészülés nap­jaink legfontosabb feladata a kormányprogramm, a mező­gazdaságfejlesztési tervek sikerének alapja. Ha nagy a feladat, akkor nagy erőfeszítésekre is van szükség. Szükség van arra, hogy összefogjon a város és a falu, hogy támogassa egymást, hogy saját munkájában becsülettel teljesítse kötelességét. A munkásosztály és a dolgozó parasztság összefogása, szövetsége volt eddig is alapja minden győzelmünknek, munkánk minden ered­ményének. Hogy az idén a tavalyinál jobb gabonatermést takaríthattunk be. a kedvező időjárás mellett a műtrágyá­nak, a gépek segítségének, a városból a falura ment szak- embérekoefc, egyszóval a város, a munkásosztály segíté­sének köszönhető. Hogy a falusi boltokban minden kap­ható. amire szüksége van a földdel dolgozó embernek — ez is a munkásosztály segítése, szövetségest feladatának teljesítése. Dolgozó parasztságunk nasrv többsége megér­tette. hogy a testvéri szövetség megszilárdításában milyen feladatai vannak: a gabonabegyüjtés, adófizetés, s most az őszi begyűjtés időszakában igyekszik teljesíteni állam­polgári kötelezettségét. Nem volna azonban helyes, ha megállnánk a munkás­paraszt szövetségben eddig elért eredményeknél — ame­lyek kétségkívül kihatnak a politikai életre is — ha nem szilárdítanánk meg elsősorban a két szövetséges politikai kapcsolatát, a gazdasági érintkezések továbbszélesítése mellett. Miért fontos napjainkban oly különösen a munkás­paraszt szövetség továbbszilárditása? A párt III. kongresszusa a népjólét emelését jelölte meg legfontosabb feladatunknak. A népjólét emelése nem könnyű és nem is egyik napról a másikra megoldható fel­adat — megvalósításához, a pártkongresszus határozatai­nak végrehajtásához az egész dolgozó nép, minden dolgozó társadalmi réteg bevonása szükséges. A széles néptömegek aktivizálására a Hazafias Népfront a hivatott, mely éppen napjainkban alakul meg «ov.'a a «wg>e községei­ben, városaiban a dolgozók legjobb jóiból. \ népfront ke­retén belül történik a tanácsok megválasztása is — s bátran hozzátehetjük: ahogyan most választunk, majd úgy dolgoznak négy esztendeig a tanácsok. A népfront azonban nem azt jelenti, hogy a munkás- osztálynak kisebb lett a felelőssége, kevesebb a munkája, de azt sem, hogy nincs már szükség a munkásosztály és a dolgozó parasztság szövetségének erősitésére. Ellenkező­leg! Éppen a népfront milliós kispolgári, s egyes kérdések­ben bizonyos mértékig még távolabb álló tömegeket moz­gósító ereje megköveteli, hogy ezt az erőt helyes irányba terelje pártunk, a munkásosztály, s hogy segítsen ebben dolgozó parasztságunk. A helyes és eredményes népfront- politika megköveteli, hogy a munkásosztály és a dolgozó parasztság szorosabbra vonja szövetségét, erősítse ezzel hazánkat, biztosítsa termelő munkájával, politikai aktivi­tásával a kitűzött feladatok megvalósítását. Melyek azok a tennivalók, amelyek a munkás-paraszt szövetség továbbszilárdításában előttünk állnak? Az elmúlt nyáron számottevő segítséget adtak a falu­nak az üzemi patronázs-csoportok — elsősorban gyakorlati téren. De keveset politikai területen. Most egyikről sem beszélhetünk. Megszűnt az üzemi patronázs-csoportok munkája, pedig a falu politikai nevelése, a falusi, termelő­szövetkezeti pártszervezetek támogatása, a szövetkezeti mozgalom erősítése éppen most követel fokozott munkát. Feltétlenül életre kell kelteni ismét a patronázs-mozgal- mat, s meg kell tölteni helyes politikai tartalommal. A munkásosztály kötelességteljesítését jelenti azonban az is, hogy olcsó, jő minőségű árut szállít megfelelő mennyiség­ben a falunak. A tervek teljesítése, a minőség javítása, a legszigorúbb takarékosság az üzemek életében — ez most minden egyes munkás, műszaki vezető fe'adata. A népjólét emelése elképzelhetetlen szűk árualappal, drága és rossz minőségű áruval. De megvan a maga feladata a dolgozó parasztságnak is. Az őszi munkák gyors, jó elvégzése, a jövőévi élelmi­szerellátás alapjainak lerakása, az állampolgári fegyelem betartása — begyűjtés, adófizetés, állami tartozások kiegyenlítése — itt kell helytállnia a fa­lunak. Kevés kenyérrel, kevés hússal, egyszóval szűkös élelemmel nem tud dolgozni a munkás, tehát szűkösen kap árut. mezőgazdasági felszerelést a falu is. A bőséges élel­miszerellátás biztosítása a talaj művelésén, a begyűjtésen keresztül — ez a falu feladata. Az állam je'entös támogatást adott a falunak. Egyedül Recsken például 17 ház énül most állami kölcsönnel. Az előttünk álló gazdasági feladatok sikerének biztosítására, éppen a falu és a város inléte emelésére, elengedhetetlenül szükségesek azok a forintok is, amelveket most az állam kér kölcsön az Ötödik Békekölcsön kibocsátásával. A mun­kás-paraszt szövetség, a falu és a város összefogásának beszédes bizonyítéka: ki milyen becsülettel jegyzi az ötödik Békekölcsönt, ki hogy segíti az államot — s hozzá­tehetjük, sajátmagát — a kormá.iyprogramm feladatainak sikeres végrehajtásában. Nem kis feladatok állnak tehát előttünk: a télre való felkészülés városon és falun, a tanácsválasztásck. Ezeket csakis úgy vihetjük sikerre, a Hazafias Népfront csakis lígy lehet valóban milliós tömegeket átfogó politikai erő. ha a munkásság és a parasztság tovább szilárdítja alkotó szövetségét, ha maradéktalanul eleget tesz a szövetségben vállalt kötelezettségeinek. S az így elért sikereknek az egész ország látja hasznát. Az egri leánygimnázium ta­nulóinak színpompás felvonu­lása az Ifjúsági Béketalál­kozón, OOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOQOOOOOOOOOOOOOOOOO OOOOOOOOOOOOOOCOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOi I Megyénk dolgozó népe a kölcsön jegyzés sikeréért Példásan jegyez Atkár szövetkezeti község I Kommunisták példája Atkár szövetkezeti község dolgozó parasztjai is lelkesen jegyzik a békekölcsönt. A köz­ség termelőszövetkezeteiben már csaknem mindenütt befe­jezték a jegyzést. A Micsurin termelőszövetkezetben Virág Gergely elnök ötszáz forintot írt a jegyeztető ívre. — Örömmel adom kölcsön megtakarított forintjaimat az államnak, mert tudom, hogy az a magunk hasznára válik. A múltban például a község ut­cáin térdig érő sárban jártak az emberek, a falu külső része­in petróleumlámpák - pislákol­tak a házakban. A mi kölcsön­adott forintjainkból ma már az össze» mellékutcát járdákkal látták M. a házakban Pcdu Akik 1000 forintot jegyeztek Az utcákat járó népnevelő­ket minden háznál örömmel fogadták, így Egerben Angya­los! Gábor egyénileg dolgozó paraszt is, aki a Maklári-út 43. szám alatt lakik. Büszkén jegyzett neve mellé 1000 fo­rintot. Példáját követte ifj. Angyalosi István Ceglédi-út 13. szám alatti lakos, szintén dolgozó paraszt, aki hasonlóan 1000 forintot Íratott. villanyfény mellett dolgoznak szórakoznak a falu lakói. Ha csak a mi szövetkezetünk fej­lődését is nézzük, örömmel ál­lapíthatjuk meg, hogy az el­múlt két év alatt 20 tagunk épített új családi házat magá­nak, s munkánkat nagyban megkönnyíti a községben léte­sített új gépállomás. A tsz-elnök példáját követve, 54 szövetkezeti tag má!r lejegy­zett. Befejezték a jegyzést a Pe­tőfi termelőszövetkezetben is, ahol mind a 26 tag aláírta ne­vét a jegyzésgyüjtő ívre. A község egyénileg dolgozó pa­rasztjai közül több mint két­százan jegyeztek a haza felvirá­Mindig visszakaptam ! Kovács Dezső a Mátravidéki Erőmű dolgozója, az eddigi békekölcsönjegyzéseknél min­dig segítette államunkat pén­zével. A békekölcsön húzások­nál, ahogyan ezt a népnevelők­nek elmondotta, nem hiába nézte meg kötvényeit, leg­többször nyert. Most, amikor újból felkeresték, havi 700 forint fizetése mellett, 700 forintot íratott a népnevelők­kel — mondván — bízik ab­ban, hogy rövid időn belül nyeremény formájában visz- szakapja forintjait. A besenyötelki Honfoglalás termelőszövetkezetben is széles visszhangra talált a békeköl­csönjegyzés felhívásának híre. Elsőnek Ragó Vilmos párttitkár jegyzett 200 forintot, s nyomá­ban a szövetkezet 21 párttagja szinte egyszerre jegyezte le fo­rintjait az V. Békekölcsönből. Forintjainkkal is segítsünk! Bizonyára minden dolgozó­társam észrevette saját életén, mennyit változott, szépült, gazdagodott országunk. Én úgy gondolom, hogy sokat segítet­tek ebben azok a forintok, ame­lyeket eddig öt alkalommal ad­tunk kölcsön államunknak. So­kan vagyunk családosak, s mindannyian családunkra gon­doltunk az V. Békekölcsön jegy­zésénél is. Szerettem volna ne vem mellé nagyobb összeget ír­ni, hiszen tudom, hogy jó helyre adott, kamatostól visszakapom, de csak 500 forintig jutott erőm­ből. Mégis megnyugtat az ér­zés, mert ha keveset is, de szí­vesen adtam, büseke vagyok ar­ra, hogy a pénzemmel segíthe­tek államunknak. Ha egy évre pillantok vissza, nem is tudnám mindazt elso­rolni, amit kedvezményként kap­tunk. Uj üzemi fürdőnk és öltö­zőnk van, fizetésünkhöz 10 szá­zalék egészségügyi pótlékot kap­tunk, s naponta védőételnek fél- liter tejet. Emlékszem, Rét évvel ezelőtt pedig munkaruhát kap­tunk, bár ezt a Munka Törvény- könyve nem kötelezi. És nekem az is nagyon jól esett, hogy amíg feleségem dolgozott, addig másféléves gyermekemre féltő gonddal vigyáztak az üzem nap­közijében. S nem egyszer meg­győződtem a dohánygyári nap­közi kifogástalan ellátásáról. Bízom abban, hogy az V. Bé­kekölcsönt is he marosan vissza­kapom bölcsödé u-n. !■ •,'•hajak­ban, napköziotthonokba' For ál­jainkkal is elősegítjük, hogy a következő nyáron több dolgozó üdülhet, több lakóházat építhet­nek, vagy javíthatnak és zavar­talan lesz városunk, országunk népének télen az élelem, ruháza­ti és tüzelőellátása. Nyári Sándor Egri Bútorgyár kétszeres sztahanovistája. ,,Ha megnövünk, mi is jegyzünk kölcsönt“ A gyöngyösi vágóhíd és húsfeldolgozó vállalat feldolgozó üzemének munkásai: Magon József, Fülcki László és Csesznok Bertalan örömmel ajánlották forintjaikat a haza és saját maguk hasznára. A békekölcsönjegyzéssel kap­csolatban sok levél érkezett szer­kesztőségünkhöz. Öregek, ifjak, úttörők írnak arról, hogy mit ie’ent nekik a békekölcsön, « hogy mennyit kaptak vissza a jegyzett kölcsönökből. Az ötö­dik Békekölcsön jegyzése alkal­mából a gyöngyösi áitalános- isko'ások közül többen írtak szerkesztőségünkhöz. Gábor Má­ria VII. osztályos tanuló ezt írja levelében: „Ha én keresnék, én is jegyeznék kölcsönt, hogy több úi és szép iskola, óvoda, könyvtár, színház és mozi te­gyen hazáinkban.” Fecsó Péter megváltozott életünkről ír. Igaz, hogy kicsi volt még akkor — de világosan él emlékezetében a háború okoz‘a pusztítás, s fiatal kora ellenére most is látta szé­pülő életünk sok-sok megnyilat­kozását. ö is megérti már, hogy MEZOTARKANYBAN szep­tember 27-ig mintegy 210 dol­gozó jegyzett átlamkötcsönt. A község dolgozói tudják, hogy az államnak kölcsönadott fo­rintjaikat többszörösen kapják vissza és hogy a visszamaradó 25 százalékát járdaépítésre for­dítják majd. — ZOHANY Sándor po­roszlói termelőszövetkezeti tag a békekölcsön jegyzés idején, bár nem volt beoszt­va népnevelőnek, mégis jó munkát végzett. Hogy ne menjen üres kézzel a házak­hoz, felírta ívére 200 forint jegyzését. ehhez a dolgozók forintiai is szükségesek, e ezért kér minden szülőt; járuljon hozzá, hogy mi­nél több iskola, napköziotthon épülhessen országunkban „Az eddigi jegyzések ered­ményeként egyik napról a má­sikra nőnek ki a földből a gyá­rak, épülnek a bölcsődék, nap­köziotthonok, a gyermekek tiszta, napfényes iskolákban tanulhat­nak, egyre többen járhatnak színházba, moziba, nem hiába volt tehát az eddigi köicsön- jegyzés” — írja Sur'guta László, aki az áltaiánosiskoia VIII. osz­tályában tanul. Bengyel Zsuzsi úttörő a fiata­lokat szólítja fel. hogy minél többen jegyezzenek kölcsönt, mert eddig is a legtöbb segítsé­get, támogatást a fiatalság kap­ta államunktól. így is segítem fiam tanulását Kurcz Kálmán tódebrői dol­gozó nem várta meg, amíg a népnevelők eljutnak utcájába, szeptember 25-én bement a községi tanácshoz, s elmon­dotta, hogy békekölcsönt sze­retne jegyezni.. Amikor 200 forintot felajánlott, azt is megmondta miért ajánlja: fia középiskolában tanul, szeretné, ha államunk továbbra is úgy támo látná a tanulásban, mint eddig.

Next

/
Thumbnails
Contents