Népújság, 1954. szeptember (69-77. szám)

1954-09-12 / 72. szám

VILÁG PROLETÁRJA/ EGYESÜLJETEK! PÁRTBIZOTTSÁGÁNAK LAPJA X. ÉVFOLYAM, 72. SZÄM. Ára 50 fillér 1954 SZEPTEMBER 12, VASÁRNAP Megyénk dolgozóinak nagy szükségük Tan a kommunisták felvilágosító szavára P ártunk agïtâciôs tömegmunkája a dol­* gőzök politikai nevelésinek egyik leg­hatékonyabb eszköze. A nagy Len:n tanítása szerint „a mindenre kiterjedő politikai agi­táció az a gyújtópont, amelyben a proletariá­tus politikai nevelésiéhez fűződő életbevágó érdekek az egész társadalmi fejlődésnek és az egész népnek ... életbevágó érdekeivel találkoznak.” Minden eddigi eredményünket azzal és úgy tudtuk elérni, hogy pártunk a dolgozó tömegekhez fordult, megismertettük céljain­kat, tennivalóinkat, s a dolgozó nép meg­ismerve és megértve a párt céljait azt a sa­játjainak fogadta el — s harcolt érte. Pár­tunk tapasztalata azt bizonyítja, hogy agi- tációnk akkor éri el célját, Isa eszmei tarta­lommal telített, ha szorosan kapcsolódik a dolgozók életbevágó kérdéseihez. Magasszínvonalú eszmei tartalom, idő­szerűség, valósághoz való hűség, világosság és egyszerűség — ezek a kommunisták har­cos és támadószellemű agitációs munkájá­nak legsajátosabb jellegzetességei. Népnevelőinknek e fegyverekkel felruházva kell most állandóan a nép közé menniük, s fáradhatatlanul magyarázniok azokat a fel­adatokat, tennivalókat, melyek most előttünk állanak. Megyénk dolgozói az elmúlt tíz év­ben megszokták, s ma már elvárják, hogy problémáik megoldásánál hallják a népneve­lők tanácsát, szavát. Petőfibányán, Gyön­gyösön, de Kiskörén és az egész megyében a dolgozók figyelő szemmel kísérik a kommu­nisták, a népnevelők cselekedeteit és szavait. Üzemeink, falusi életünk, s nem utolsósorban a nemzetközi helyzet számtalan új problémát vet fel, melyre a dolgozók, a hozzáértő okos magyarázatot a párt szóvivőitől, a népneve­lőktől várják. í]| zemeinkben a télre való gondos felké­w szülés munkái folynak. Községeinkben I— most, hogy elvégeztük a gabona betakarítá­sát — a kapások betakarításán, a szántás- vetés megkezdésén a sor. De ezek „csak” az úgynevezett általános időszaki munkák. Hi­szen üzemeinkben éppen a télre való gondos felkészülés egyik láncszemeként hozzáfog­tunk az üzemigazgatás (éppúgy, mint a köz- igazgatás) egyszerűbbé, olcsóbbá tételéhez. Ez az intézkedés s'ok felesleges adminisztra­tív munkakör megszüntetését jelenti. Keve­sebb lesz a statisztika, a jelentés, a papír­munka — s ezzel nagy lépést teszünk a bü­rokrácia megszüntetése felé. Több dolgozó változtat tehát munkakört, vagy munkahe­lyet. De a más munkakörbe kerülő embereket most a népnevelőknek nem szabad magukra hagyniok, mert az ellenség egy cseppet sem hagyja őket magukra! S mint amilyen ala­posan megvitatják a termelékenység, vagy a takarékosság jelentőségét és annak mód­szereit, ugyanolyan meleg, baráti szóval kell foglalkoztok ezekkel az emberekkel, pro­blémájukkal. Ezek az emberek most egy percre elvesztik biztonság-érzetüket, nem látják jövőjük pontos, körvonalait, s igyek­szik ezt még jobban elhomályosítani az ellen­ség. Ilyen helyzetben a nyugodt okos szó, a jövő — egy ember jövőjének is — biz­tos megmutatása sokat segít. Meg­mutatni, hogy nálunk, Magyarorszá­gon, ahol a munkásosztály van a ha­talmon, s ahol a szocializmust építjük, nincs, s nem is lehet munkanélküliség, megmagya­rázni, hogy nálunk minden munkáskézre szükség van. Nos, ha ezt tesszük, akkor lát­ják és érzik a dolgozók, hogy a párt népne­velői igazán a nép nevelői, segítői és ba­rátai. |\ea falu fejlődése sem egyszerű, megis- tnétlődő holmiféle körforgást mutat. Igaz, hogy minden tavaszon és őszön szán­tunk és vetünk, s hogy minden nyár derekán levágjuk, s elcsépeljük a gabonát, Egerben és Gyöngyösön mindig októberben szürete­lünk. Igaz ez. Csakhogy más aratások ezek, meg más szüretek, mint akár az előző éviek, hogy ne menjünk elleniéiért a Horthy világba. Dolgozó parasztjaink minden évben többet aratnak. Több kerül haza, s több a dolgozók asztalára. Dolgozó parasztjaink megelége­dettek, vidámabbak lettek. Még szembetű­nőbb ez a fejlődés termelőszövetkezeteinknél. Gazdagodnak, gyarapodnak, szépülnek a termelőszövetkezetek portái, a kerékpárok, jó ruhák és lábbelik, vidám boldogságot su­gárzó arcok mind arról tanúskodnak, ez az év mégjobban sikerült, mint a tavalyi. S ezek a tények igen vonzóak a kívülállókra is. Rendkívül nagy az érdeklődés a termelőszö­vetkezetek iránt. Szinte érezni a falu leve­gőjében a földmozdulás szagát. Egyéniek csoportosan látogatnak mindenhová. Érdek­lődnek, figyelnek, néznek, tanulnak. Kiskörén már megmozdult a föld, s több mint 70 dol­gozó paraszt lépett a III. típusú Dózsa ter­melőszövetkezetbe. Ügy látták, érdemes, leg­alább is az eredmények erről tanúskodnak. Valóban az eredmények sokat mondanak — de nem mindent! A falvakban nagyon sok helyen hiányzik a biztató, felvilágosító szó. Nagy lépés egy életforma megváltoztatása, sokkal kisebb lépéseknél is elkel a jóindulatú tanács, hát még ilyenkor. Cmellett megtisztelő, szép feladat az is *■ falusi népnevelőinknek, hogy meg­magyarázzák a gazdáknak: a földművesszö­vetkezetek boltjai, árudái sem úgy néznek ki, mint tavaly, vagy azt megelőzően — hogy itt se menjünk messzebbre példáért. A mun­kásosztály igyekszik minél jobban ellátni a falut gépekkel, ruhákkal, közszükségleti cik­kekkel. S abban a tényben, hogy. ez évben jobban sikerült gazdaságilag minden, mint tavaly, benne van a munkásosztály, az állam segítsége is, olcsó vetőmag, műtrágya, szám­talan kisgép, olcsóbb gépi munka tonnájá­ban. Hogy ezt még fokozni lehessen, hogy még erősebb, még gazdagabb legyen orszá­gunk, s ezenbelül a falu, ahhoz elengedhe­tetlenül szükséges az állampolgári köteles­ség pontos, idejében történő teljesítése is. Mindezek a feladatok — a többivel együtt — csak úgy oldhatók meg, ha a mi népne­velőink hallatják szavukat, ha mindig ott vannak, ahol éppen a legnagyobb szükség van rájuk — az emberek között. jyj egyénk pártszervezeteiben most erősí­* tik a népnevelő csoportokat, s e mun­ka eredményei nem adnak sok okot az elbi­zakodottságra. A megyei pártbizottság agit.- prop. osztályán működő agitációs alosztály is későn látott e munkához, de még nagyobb az elmaradás a járási pártbizottságokon és a falusi pártszervezeteknél. És éppen most, ilyen nagy munkák idején az agit.-prop. osz­tályok munkatársai keveset járnak a közsé­gekbe, s így kevés segítséget tudnak nyújtani az alapszervezeteknek, melyeknél végered­ményben e munka sikere, vagy sikertelen­sége dől el. Pedig a népnevelők dolgozni akarnak. Ezt bizonyítja a horti példa is, ahol az elmúlt héten 63-an jöttek el a párt hívó szavára, hogy megvitassák a tanácstörvény tervezetét. Sajnos, itt az történt, hogy sem a járási bizottság, sem annak agit.-prop. osztálya nem nyújtott kellő segítséget. Csizmadia elvtárs, a járási pártbizottság agit.-prop. tit­kára, de ugyanígy Kovácsné elvtárs, Hort község instruktora az értekezlet felé sem néz­tek. így azután a tanácselnök tartotta meg a beszámolót. Kovács Pál elvtárs, a pétervásárai járási pártbizottság agit.-prop. titkára jelentésében arról számol be, hogy a népnevelők kiváloga­tásának fontosságát az alapszervezelek ellen­őrzés és segítés hiányában nem értették meg. De ha látjuk a hibák okát — márpedig Ko­vács elvtárs látja — könnyebb azok kijaví­tása is. Ki kell mennünk a községekbe, s ott helyben kell segíteni a vezetőségeknek ebben a fontos munkában. egfontosabb most a jó példák terjesz­tése. S ilyen is akad bőven. Gyöngyös- halászon a népnevelők kiválogatását és be­osztását a taggyűlés hagyta jóvá, ugyanígy Adácson, s még számos községünkben. Eze­ken a helyeken igen jó a dolgozó parasztok és tsz-tagok aránya is. Gyöngyöshalászon a titkár elvtárs konkrét feladatokkal bízza meg a népnevelőket — itt nem papíron élnek és dolgoznak az agitátorok. Egerben már minden üzemben megtörtént a helyes kiválo­gatás. A hevesi járásban viszont — a dolgo­zók nagy érdeklődése mellett — gyakran tartanak kisgyűléseket, melyeken a tanács- törvény tervezetét vitatják meg. Ha pártszervezeteink e jó példákat, ezek módszereit megismerik, ugrásszerűen fog előbbre menni ez a munka. Ehhez természe­tesen a járási bizottságok, s nem utolsósor­ban az instruktorok nagyobbfokú segítsége szükséges. Megtisztelő, szép feladatok ezek, s ha nem tévesztjük szem elől, hogy a politikai agi­táció a pártmunka fontos alkotó eleme, a párt életbevágó ügye — nos akkor az előt­tünk álló feladatokat éppen olyan sikerrel oldjuk meg, mint az elmúlt tíz év során bár­melyiket. Vígan játszanak a gyermekek a Mátravidéki Erőmű megszépült lakótelepén. Háttérben az Erőmű. Város a faluért—falu a városért Német Jmréné, a hatvani Dó­zsa tsz kertészeti dolgozója hatvan éve ellenére is élenjár a munkában. Az MSZT népi együttes kultúrcsoportjában is példát mutat társainak. Pecze István váltóőr, a hat­vani rendezőpályaudvar II. sz. őrhelyén teljesít lelkiismere­tes szolgálatot. Eredményeivel hozzájárult a Rákosi-brigád hírnevéhez. Az egri Anyák Boltfa az őszi csúcsforgalomért Egerben az Anyák Boltjá­ban igen jól felkészültek az őszi csúcsforgalomra. Különö­sen sok szép bébiholmi, gyer­mekkabát, gyermekcipő, leány­karuha, tréningruha vár a vá­sárlókra. Igen szépek a Né­met Demokratikus Köztársa­ságból importáruként érkezett kötött babadolgok. Az Anyák Boltja dolgozói jó minőségi munkával és gyors kiszolgálással készülnek az őszi forgalomra. Aratják a rizst Sarudon A sarudi rizstermelő szak­kör megkezdte 100 hold földií 1 a rizsaratást. Csörgő József, a szakkör elnöke kiszámította, hogy 15 mázsás átlagtermés után az idén közel 10 ezer forintot jövedelmez holdan- kint a rizs a szakkör tagjai­nak. Önköltségcsökkentő-brigád az Egri Bútorgyárban Augusztus 20-án, alkotmá­nyunk születésének ötödik év­fordulóján az Egri Bútorgyár­vezetősége, két dolgozónak sztahanovista oklevelet és ti­zenkettőnek 150—200 forintig terjedő pénzjutalmat adott át munkája elismeréséül. Az üzem tervteljesítésének múlt havi 105 százalékos, majd avgusztus 20-ig az egész havi tervéből előbb 68.2 százalékos eredményéért megdicsérte a munkásokat és a jövőben még jobb teljesítmények elérésére buzdította őket. A Bútorgyár dolgozói pedig elhatározták, hogy az első negyedév lema­radásának, az 1350 asztalnak eddig hátralévő 850 darabját évvégéig elkészítik. S arra is ígéretet tettek, hogy augusz­tusban 80-at gyártanak ter­ven felül, s ennek eleget is tet­tek. Helyes, szervezett munká­val és kifogástalan minőséggel mutat társainak példát Lubai Antal és Bognár István, akik saját munkájuk mellett fiatal társaiknak is szívesen segíte­nek jó tanáccsal. Az üzem dolgozói nem elé­gednek mer azzal, hogy vál­lalásukhoz híven tervük telje­sítésén felül a második két ne­gyedévben 850-nel több dolgo­zót juttatnak asztalhoz. Emel­lett arra is törekszenek, hogy jobb és olcsóbb árut készítse­nek. Az önköltség csökkentése érdekében nemrégen egy brigá­dot alakítottak, amelynek tag­jai feltérképezték az üzem te­rületén lévő elfekvő anyago­kat. Majd a dolgozókkal együtt úgy határoztak, hogy a tűzifa­hulladékból parkettafát készí­tenek és az asztalok gyártásá­nál, ahol lehet, a funirhulla- dékot is felhasználják. E fa­anyagoknak felhasználásával — amelyektől eddig eltekin­tettek — 18—20 ezer forinttal csökkentik negyedévenként az önköltséget. Nem akarnak tartozni A Selypi Cementgyár dolgo­zói az I. félévben elmaradtak tervük teljesítésével. A gyár klinkerégetői, cementmolnárai azonban — akik a múlt év­ben is mindig becsülettel helytálltak — nem tűrik most sem az adósságot. A sok lakó­ház, intézmény építéséhez kell a cement Ennek tudatában határozta el a Cementgyár kol­lektívája, hogy november 7-re, a Nagy Októberi Szocialista Forradalom évfordulója tiszte­letére letörleszti adósságát. Szép eredményeket értek már el a múlt hónapban is, mivel klinkerből 410, cementből pe­dig 670 tonnával szárnyalták túl a havi előirányzott tervü­ket. Szeptemberben még foko­zódott a klinkerégetők és a cementmolnárok lendülete; Szeptember 8-án reggelig ese­dékes havi tervükön felül 172 tonna Minkért és több mint 1000 tonna cementet ter­meltek. Kiváló munkát végeznek az üzem karbantartói is, akik biz­tosítják a kemencék és a be­rendezések állandó üzemelte­tését. Az utolsó hónapok hajrájában Megyénk községeinek nagy­része párosversenyben áll a szomszédos községek dolgozói­val. Ezek a párosversenyek még a koratavaszi hónapok­ban kezdődtek, és a betakarí­tás után az értékelésnél az őszi, nyári munkák mellett alaposan megvizsgálják az egészévi beadás teljesítését is. Csak az a község nyerhet, ahol egyetlen adó, vagy ter- minyhátralékos sincs. A párosversenyben győzni, az elsőséggel az egész megyé­ben eldicsekedni nagy büszke­ség. Éppen ezért már most szem előtt ke l tartani az utol­só hónapok versenyfeltételeit. A kapásnövények betakarítá­sa, a talaj előkészítés, trágyá­zás mellett nem szabad arról sem elfeledkezni, hogy a ga­bonafélék beadása után itt az ideje a sertés, marha, tej, to­jás- és baromfiból járó kötele­zettség teljesítésének. Mert kár lenne az eddig nehéz munka árán megszerzett ered­ményeket éppen most, a ver­seny utolsó szakaszában elron­tani, s ezáltal lemaradni. Megyénk járásai és városai a következő eredményeket ér­ték el összpontszámban: Járás egri hatvani pétervásári gyöngyösi hevesi füzesabonyi Osszpontszám 671,4 648.3 620 605.3 521.3 474,2 Városok között: 1. Eger város (952,9), 2. Hatvan (830)4 3. Gyöngyös (696) ponttal. A községek közül a szeptem­ber 9-i értékelés szerint 1: Bélapátfalva, ahol például a marhabegyüjtésben már 146 százalékon áll. összpontszáma: 1099. Nem sokkal marad mö­götte, a második község. Szarvaskő sem, ahol a baromfi kivételével minden begyűjtés­ben megközelítették a 100 szá­zalékot. összpontszáma: 1079; Harmadik Gyöngyössolymos község 990 összpontszámmal. Megyénk három legjobb ter­melőszövetkezete a beadás tel­jesítése terén az egerszalóki Vörös Csillag, a tarnamérai Alkotmány és a verpeléti Dó­zsa.

Next

/
Thumbnails
Contents