Népújság, 1954. szeptember (69-77. szám)

1954-09-12 / 72. szám

7

NÉPÚJSÁG

1954 szeptember 12, vasárnap

A pártoktatási év előkészítésének tapasztalatai Heves községben

Kitüntették a mezőgazdaságban jól dolgozókat

Hevesen ajig hangzottak el az elmúlt pártoktatási évet bezáró ünnepi beszédek, máris a következő oktatási évre készültek — legalább is ezt mondja Tuza elvtárs, a község párttitkára. Azóta majd egy félév telt el, tehát bőven volt idő az előkészületre, de ezt az időt — mi tagadás — nem nagyon értékesítették a hevesi alapszervezetek. Hogy nem csináltak semmit, ezt túlzás lenne mondani, mert hiszen itt is sokan érzik az oktatás jelentőségét. nem sajnálják a fáradságot, hogy rendbehozzanak mindent az oktatási év megkezdésére.

Helyesen kezdtek a munkához. Alig múlt el egy hét a vizsgák után, máris összehívták a hallgatókat, hogy megbeszéljék a következő oktatási év feladatait. Ezeken az értekezleteken a hallgatók egyrésze, főleg a szőlőgazdasági és az egyes körzeti pártszervezeteknél önként jelentkezett, hogy részt akarnak venni az oktatásban.

Ezzel indult az előkészítés. A júniusi taggyűlésen is szó esett az oktatásról, itt választották meg alapszervezetenkint a háromtagú előkészítő bizottságokat azzal a feladattal, hogy lelkiismeretesen válogassák ki a párttagok és a legjobban dolgozó pártonkívüliek közül, ki vegyen részt a pártoktatásban, hogy meggyőzzék a tanulástól húzódozó embereket. érdemes tanulni.

Az „elbeszélgető“ bizottságok, ahogy helytelenül, magyartalanul nevezik a hallgatók kiválogatását végző bizottságokat, s melyekbe a propagandistákat is megválasztották, ezzel munkához láttak. A hió- nyos felkészítés megmutatkozott a bizottság munkájában, mert az egyes körzetben is csak addig dolgoztak, míg a tervezett létszám meg nem volt, nem törődtek azzal, hogy a többiek is szeretnének tanulni, így maradt ki Morvái elvtárs is. akihez még csak nem is szóltak, hogy akar-e tanulni. Később csak nehezen tudták megoldani, hogy ő is résztve- hessen a pártoktatásban.

A kiválogatás időszaká_

ban — igen helyesen — gondoltak arra is, hogy megfelelő számú és képzettségű propa- ganoista álljon rendelkezésre. Ezért két propagandistát tanfolyamra küldtek, s még kettő végzi el a propagandista képző tanfolyamot. Ezzel már elérték. hogy egyetlen sincs, aki iskolát n_ végzett volna. Az iskolán szerzett tudás azonban nem elég. Az új tanév feladata a III. pártkongresszus határozatainak tanulmányozása. Ez nagy feladat elé állítja a propagandistákat, s ezért szükséges, hogy év közben is tanuljanak. Hevesen is megkezdték a propagandisták továbbképzését. de az első előadásról bizony még többen hiányoztak, pedig ahol a propagandisták se járnak az előadásra, ott nehéz megkövetelni ezt az egyszerű párttagoktól, s pártonkívüliek- től.

A propagandaanyagot megrendelték már az alapszervezetek, nehogy fennakadás legyen az oktatási év megkezdésekor. A múlt évben sokszor szóltak a hallgatók, ha hiányzott a tüzelő. ha nem megfelelő teremben kellett tanulni. Ezért már most biztosították a termeket, s folyamatban van. a tüzelő beszerzése is.

A szervezeti részt tehát többé, kevésbbé helyesen oldották meg az alapszervezetek, a hiba inkább a politikai munkánál volt tapasztalható. Ezt bizonyítja a Il-es körzet alapszervezetének munkája is, melyet Tuza elvtárs a legjobbak közé soroL

•

Bodor Pál, a körzeti

alapszervezet propagandistája évek óta neveli a környéken lakó kommunistákat, s párton- kíviili dolgozó parasztokat. Mindenki jó véleménnyel van róla. A párttitkár is a község egyik legjobb propagandistájának tartja, de tanítványai is csak dicsérettel beszélnek róla.

Bettenbuk Gizella, Sári István évek óta nála tanulnak, megelégedettek vele. Részletesen. türelmesen elmagyarázza,

ha valamit nem értenek, nem sajnálja a fáradságot, ha tanulásról van szó — ezért szeretik.

Mégis az idén valahogy nem bízik. Mikor az oktatásra terelődik a szó, tele van panasz- szal, hogy „kevés a párttag, aki van, az is öreg, nem akarnak tanulni.“ Ez nem egészen így van, mert később elmondja. hogy akivel beszélt, mind jelentkezett pártoktatásra, sőt önként is jöttek, nem várták meg, hogy felkeressék őket, s kérték, hogy őket se hagyják ki a tanulásból.

Az oktatást előkészítő bizottságba Bodor Pálon kívül a párttitkárt, Barta Lászlót és Sikur Istvánt is megválasztották, de j' munkát csak Bodor elvtárs végzett. A többiek nem nagyon segítették. Ezért csak felületesen, kapkodva tudták összeválogatni a hallgatókat.

A propagandista jbeval„

lása“ szerint nem mindenkivel beszéltek, aki a hallgatók névsorába került. Sőt mikor néhány olyan hallgatót kérdeztünk. akivel már „tárgyalt a bizo**.ág“, elmondta, hogy ez a beszélgetés vajmi kevés vizet zavart. Egy se tudta, hogy az új oktatási évben miről tanulnak. Azt ugyan kérdezték tőlük, hogy akartak-e tanulni, s mivel igennel válaszoltak, vége is volt az „elbeszélgetéseknek“. Nem magyarázták meg nekik ré zletesen, mégcsak nem is említették, hogy a III. párt- kongresszus anyagát tárgyalják az új oktatási évben. Nagy hiba ez azért is, mert érdeklődnek eziránt az anyag iránt. Sári István, az egyik idős hallgató elmondotta, hogy nagyon helyes, ha a pártkongresszus anyagát tanulmányozzák, mert sokan nem értik pontosan, s félremagyarázzák azt, s ideje, hogy minél többen megismerjék pártunk helyes politikáját.

Azt helyesen csinálta Bodor elvtárs, hogy minden alkalmat megragadott, hogy beszéljen hallgatóival. Király Istvánt, Sallai Sándort, Fülöp Lászlót és a többieket munkahelyükön kereste fel, vagy alkalomadtán

beszélt velük a tanulás fontosságáról.

Igaz, hogy az előkészítés során volt néhány hiba, de Bodor elvtársat nem olyan kommunistának ismerik, aki ne tudná ezeket kijavítani. Sokan tanulhatnának tőle leleményességet, jó nevelési módszereket. Az idén úgy akarja kedveltté tenni a pártoktatást, hogy Képes Lajos tanító segítségével a helyesírásra is megtanítja hallgatóit.

Bodor elvtárs népszerú

propagandista. Bárki fordul hozzá akár személyi kéréssel is, ha lehet azonnal segít a panaszon. A Klapka és a Bem- úti hallgatók kérték, segítsen nekik abban, hogy az ő utcájukban is adjanak vezetékes rádiót, mert úgy eredményesebben tanulhatnának. Bodor elvtárs azóta már járt a párt- szervezetnél, postánál, tanácsnál, hogy hallgatóinak kérését teljesítse. Nem egy ügy került már a kezébe, melyért ha kellett, a pártközpontig is elment, csakhogy megszerezze hallgatóinak bizalmát, kedvét a tanuláshoz. Ebben példát vehetnek Bodor elvtárstól megyénk propagandistái.

Azt mondja Bodor elvtárs. hogy egyedül van, s az emberek nem szeretnek tanulni, hogy húzódoznak tőle, melyet később megint megcáfol, hiszen hallgatói közül is érzik, érdemes volt tanulni. Sikur István dolgozó paraszt ma már bátran beleszól a falu ügyes-bajos dolgainak intézésébe, mert éveken át tanult. Sári István, s a többi hallgatója is nap, mint nap látja eredményét a tanulással eltöltött téli estéknek. Ezek az emberek szívesen segítenének Bodor elvtársnak, szívesen elmondanák azoknak, akik még húzódoznak a tanulástól saját példájukon keresztül, hogy érdemes tanulni. Miért nem kéri segítségüket? Bízzon jobban az emberekben, a kommunistákban, ez lesz a jövőben is, mint a múltban, a pártoktatás sikerének kulcsa.

Kovács Endre

A közelmúltban kitüntették megyénkben a mezőgazdaság terén kiváló eredményt elért dolgozókat. A jwtabnszottak névsorát folytatólagosan közöljük.

„Kiváló állattenyésztő" jelvényt kapott: Dr. Bárdosi

Zoltán járási állatorvos, dr. Trenkó Ferenc városi állatorvos, dr. Bánkuti József járási állatorvos, dr. Kiss Zoltán járási állatorvos, dr. Bodor György körállatorvos, dr. Goocs László körállatorvos, dr. Örs Attila körállatorvos, dr. Juhász Sándor körállatorvos, dr. Slakta Margit körzeti állattenyésztő, dr. Bajnóci Endre állatorvos, dr. Galló Ferenc állatorvos, dr. Máté

Az oktatási év sikeres megkezdésének egyik fontos feltétele, hogy a megfelelő oktatási anyag idejében rendelkezésére álljon a propagandistáknak és a hallgatóknak. Ezért felhívjuk a párt-végrehajtóbizottságok, alapszervezetek, valamint a DISZ-bizottságok és alapszervezetek figyelmét.

Gyula állatorvos, dr. Kovács Sándor járási állatorvos, dr. Miedermiiller Ferenc járási állatorvos.

A „Gépállomás kiváló dolgozója” jelvényt kapták: Rohács János Lőrinci, Knlacsik Mihály Hort, Svehla Pál Lőrinci, Molnár András, Tóth Albert Eger, Szécsi Elemér, Szécsi Zoltán és Szabó Károly Tamamiklós, Stupek István, Lászka János, Szőke László Heves, Hegedűs Szilárd, Somogyi Gyula, Kelemen Gyula, Szűcs László, Kelemen Géza, Antal József, és Kelemen István Boconád, Antal József, Helger Ferenc és Berdő jenő Kál, Mllnkó Mihály és Balogh Sándor a füzesabonyi gépállomás dolgozói.

hogy oktatási anyagszükségletüket idejében rendeljék meg. A Propagandaanyag Terjesztő erre a célra külön megrendelőlapokat küldött az illetékes szervekhez. Szükséges, hogy a megrendelési határidőt mindenhol pontosan betartsák, mert csak így tudják a szükséges oktatási anyagot idejében biztosítani.

Szép eredmények a sajtóterjesztésben o

A szocialista sajtóterjesztés dolgozói szép feladatot kap- tak: a Szabad Nép példányszámának fejlesztését. A terjesztők között nemes versengés indult és ennek eredményeképpen Heves megye 100.6 százalékban tett eleget kötelességének. A napi átlagpé’.dány 111-,gyei emelkedett. A járások között a hevesi lett az első és elnyerte a Népújság Kiadóvállalatának versenyzászlaját. Második lett a pétervásári, harmadik a füzesabonyi, negyedik a gyöngyösi, ötödik a hatvani és hatodik az egri járás. A párosversenyben Sírok 108,5, Apc 100,6, a Mátravidéki Erőmű 100 és Felnémet 100 3 százalékos eredményt ért el. A következő idők feladata, hogy a versenyt még élőbbé és lüktetőbbé tegyék. A hivatalvezetők feladata a kézbesítőkkel való fokozottabb foglalkozás, az eredmények értékelése és nyilvánosságra hozatala. Különösen a nagyobb helyeken, ipari üzemek területén kell a szervezést erőteljesebben fellendíteni. A versenyszakasz hátralévő részében jobb, alaposabb munkával minden hivatal biztosíthatja a feladat sikeres megoldását.--------------♦ • ♦ ■ —

P

ártszervezetekhez

Tóth Sándor visszalépett a Haladás tsz-he

I (Tudósítónktól)

MsgaS, CSOntOS ember kereste fel 1951 tavaszán a vámosgyörki Haladás termelőszövetkezet irodahelyiségét. Nagy, kérges kezei arról tanúskodtak, hogy világéletében munkásember volt.

— Tóth Sándor, jászárokszállási lakos vagyok — közölte minden kérdezés nélkül az asztalnál ülő emberekkel.

— Mi járatban van az elvtárs? — kérdezte az egyik vezetőségi tag.

— Be akarok lépni a csoportba — felelte .vissza Tóth kurtán, és helyet foglalt.

A vezetőségi tagok egymásra néztek, és utána hosszasan szemlélték az idegent, akár egy szépen felöltöztetett menyasszonyt. Mindegyik arra gondolt — kell a tag. ügy kell, akár a levegő, mert a 307 hóidra még mindig csak tizenegyen vannak, az pedig nagyon kevés. Se igavonó jószág, se ember! Mi lesz nyáron? Aztán egy ideig suttogtak egymás között az asztalnál ülők, utána egy belépési nyilatkozatot nyújtottak Tóthnak. Az ember plajbászt kotort elő valahonnan a belső zsebből és lassan, komótosan írni kezdett. Hatalmas ökle pörölyként nehezedett a papírra. Amikor elkészült vele, nagyot sóhajtott és visszanyújtotta a papírt. Közölték vele, hogy egyelőre elmehet haza, majd a tagság dönt felvétele ügyében, értesítik. Tóth Sándor, amilyen váratlanul érkezett, ugyanolyan gyorsan távozott. Az úton arra gondolt hogy, vájjon felveszik-e, és mikor küldenek értesítést. Amikor hazaért, egészen megnyugodott és .várt

Eltelt 6gy nap, majd a második, és az ötödik, de még mindig sehol semmi, már éppen készülődött, hogy megtudja, mi van, amikor befutott a hír: „A Haladás úgy döntött, hogy felveszi tagjai sorába, már holnap munkába is állhat." Másnap Tóth Sándor elindult a számára még teljesen ismeretlen élet felé.

Amikor a tanyára ért, már a tagok kint voltak valamennyien. Éppen a szervezett munka kialakításáról tárgyaltak, mivel küszöbön volt a tavaszi munka. Tóth leült egy sarokba, és onnan figyelte a vitatkozókat, ö nem szóit egy szót sem. őhozzá sem szólt senki, ezert csak ült és figyelte a számára még egyelőre ismeretlen vitát. Csak akkor kapta fel a fejét, amikor valaki éppen a nevét szólította.

— Igen, igen — folytatta a beszélő — itt van Tóth eívtárs. ő biztos jó lesz munkacsapatvezetőnek, Én ismerem személyesen, ha nem ismerném. nem mondanám.

A többiek pedig helyeslőén bólogattak, Tóthot pedig nem kis büszkeség fogta el, hogy még nem is ismerik, máris megbíznak benne, és csak úgy ültéből annyit mondott: Számíthatnak rám.

így litt Tóth Sándor a Haladás tsz tagja, és egyben a növénytermesztési munkacsapat vezetője. A vitát azután erős munka követte. Minden tudásra és keménységre szükség volt, hogy a kis csoport el tudja végezni a nagydarab főidőn a munkát. Később teljesen váratlanul kaptak pár igavonó jószágot is. Ez még nagyobb ambíciót adott a munkához. Tóth munkacsapata már kora reggel kinn volt a földeken, és csak késő este hagyták abba. Úgy dolgozott maga a csapatvezető is, mint még soha. őszre aztán nem kevesebb, mint 280 munkaegység íródott Tóth munkaegység-könyvébe. Ezekre a munkaegységekre szépen kapott terményt, ami teljesen megoldotta a téli gondokat

Vágott szép hízót, el volt látva kenyérrel, burgonyával és egyebekkel egész esztendőre, örült, hogy megtalálta számítását, és még nagyobb kedvvel készült a következő évnek. A vezetőség és a tagság megbecsülte, és az ő számára is második otthon lett a csoport. Egy azonban mégsem hagyta egészen nyugton. Nem értette: miért kaptak pénzből, keveset. Hiába

mondták neki, hogy az a sok termény is pénz. amit kapott, számítsa át pénzértékbe, és majd megtudja, hogy máshol keresett volna-e annyit. De Tóth Sándor csak nem nyugodott meg. Nekem pénz és pénz kell. értitek — mondogatta többször a tagoknak. — En pénzt akarok keresni, de sokat. Dolgozni bírok, azt beláthatjátok, ha máshol dolgoztam volna, ezreseket kaptam volna havonként. így meg? El vagyok látva élelemmel, az igaz, de hol a pénz? S ez a gondolat beleette magát szívébe, agyába. Már csaknem naponként vetette fel. sőt már azt is hangoztatta, hogy tavaszra kilép. Megvan a kenyér, megvan a hízó, mostmár megyek pénzt keresni. A tagok meg egyre marasztalták, de ő ilyenkor kissé gőgösen felvetette a fejét, és csak annyit mondott: „Megyek. Megvoltatok nélkülem eddig is. meglesztek a következő évben is."

És valóban az egyik nap nem jelent meg a munkában. Nem szokott elmaradozni, és így társai azt gondolták, talán beteg lett. De mikor a második, meg a tizedik nap sem látták, már tudták, hogy Tóth határozott. Kilépett minden bejelentés nélkül. A tagság és a vezetőség sajnálta, és ezért kihívatták a tanyára.

— No, mit akartok? — nyitotta be az ajtót.

— Csak meg szeretnénk kérdezni, hogy miért nem jársz dolgozni — válaszolt az elnök.

— Megmondtam, hogy itt hagylak benneteket és elmentem — jegyezte meg Tóth diadal ittasan.

Erre felállt Sőregi Gergely bácsi, a párttitkár

— Hát tényleg itt hagysz bennünket Tóth elvtárs, mi nem jó neked itt? Látod mindenki megbecsüli a munkádat, kaptál is szépen, hiszen magad mondtad, hogy megtaláltad a számítáisocíat, mégis elmész?

— Megmondtam, hogy megyek, és ne is próbáljatok erről lebeszélni — felelt vissza Tóth.

Aztán Lajos bácsi, az elnökhelyettes vette át a szót, de Tóth be sem várta, mit mond:

— Lajos bácsi, ne is kísérletezzen, mert kár a benzinért. Megmondtam, hogy pénzt akarok keresni, és megyek. Megyek akkor is, ha estig beszélnek, de akkor is, ha száz rendőrrel hozatnak vissza — mondotta.

Ezzel becsapta maga után az irodaajtót és elviharzott. Az emberek sajnálták, de nem tehettek semmit. Elment, oszt elment, majd visszajön, ha elment, még hívás nélkül is, de már akkor késő lesz — jegyezte meg bosszúsan Lajos bácsi.

Tóth Sándor vidáman, fütyürészve bandukolt a sok esőtől felázott országúton hazafelé. Már előre latolgatta, hogy hol dolgozik, és mennyi pénzt keres. Biztosan jobban jövök ki, mint a csoportban, miért ne használjam ki a demokrácia-adta lehetőségeket? Miért ne vállaljak munkát ott, ahol azt legjobban szeretem? Mit nekem a csoport — legyint a kezével, csak most már az a lényeg, hogy ne jöjjenek hozzám, hogy lépjek vissza. Es nem mentek hozzá a csoport tagjai. Nem is mehettek volna, mert már messze volt. hiszen 1953 tavasza már a töltésen találta. A vízépítő vállalatnál kapott munkát.

Az első napok kissé szokatlanok voltak, mert hiányzóit a régi meghitt környezet, ami a csoportban volt. Akadtak ugyan jóbarátok itt is, nem is egy. de valahogy mégsem az volt, ami a Haladásban. Ott az emberek mégis mások voltak. Egymás gondja is közös volt, az egymás örömébe i9 osztoztak, meg ott jobban hozzá lehetett jutni mindenhez, itt meg csak a földi, a föld, ma is, holnap is, a kietlen földtömeg. Messze volt az otthon is, igaz, hogy volt szállás, üzemi konyha, de mégis más, mint az otthon.

Az első hónapokban 1200 forintot keresett. Abból lement a koszt, dohány, pár pohár sör, a többit hazaküldte. így ment aztán az egész nyáron. Ha pedig hazament a falujába, titkon érdeklődött a csoportbeliek után, de másról nem szólt semmit.

AZ ÓV Végén már egyre gyakrabban vezetett az útja a csoport felé. de be a tanyára soha nem ment. Már nem dolgozott a vízépítőknél, mert elhatározta, hogy visszalép és a legtöbbször úgy is indult el hazulról, de úgy volt, mint a fogfájós ember, mire az orvoshoz ér, elmúlik a fogfájása — és visszament. Egyszer aztán összetalálkozott Lajos bácsival, az elnök helyettesével. Álljon már meg egy szóra — állt elébe.

— Mit akarsz Sándor?

— Csak azt szeretném kérdezni, hogy volt-e már osztozkodás?

— Volt — felelte Lajos bácsi.

— És mennyit osztottak — kapott Tóth a válasz után.

— Harmincezret.

— Mi az. hogy harmincezer? Hiszen ezt nem értem.

— Harmincezer forintot kaptam — válaszolt az elnökhelyettes.

Tóth egy pillanatig tanácstalanul állt, és gondolkozott, mintha nem jól hallott volna, azután hozzátette.

— Hát ez nem lehet igaz, tavaly miért nem kaptunk ennyit?

Az elnökhelyettes bosszús lett. — Hát mit gondolsz Sándor, hazudok én neked, hazudok talán a saját pénzemre? Ha nem hiszed, hogy harmincezret kaptam, gyere el, megmutatom neked a kamrám padlásán, majd leszakad’ a terménytől. Gyere el, számítsd át pénzértékre, aztán magad is meggyőződhetsz róla.

Tóth Sándor hitte, már hogyne hitte volna. Csakhogy hátra volt valami, amit idáig nem közölt, de most már azt is megkérdezte:

— Aztán vesznek-e fel most új tagokat?

— Hogy veszünk-e? Nagyon természetes. A szövetkezetben minden becsületes tagnak helye van. Tán vissza akarsz lépni? — kérdezte gyanakodva Lajos bácsi.

— Hált, ha visszafogadnának — felelte Tóth szégyenkezve — szívesen visszamennék.

— Látod Sándor, látod. Emlékszel még mikor megmondtam, hogy még visszajönnél, és alig telt el egy év... De Tóth félbeszakította.

— Látom, mindent látok, de Ígérem, hogy többet nem fordul elő — mondotta.

— Na majd megbeszéljük a gyűlésen — bíztatta Lajos bácsi — ezzel el is köszöntek egymástól.

A következő gyűlésen az egyik napirendi pont az új tagok felvétele volt. Ezek közé tartozott Tóth Sándor is. Amikor az elnök a nevét szólította, csend lett. Aztán a fiatalok egyhangúlagmegszavazták a felvételét. Az idősebb tagok vonakodtak ugyan egyideig, de aztán mégis úgy döntöttek, hogy felveszik a többi taggal együtt, mert hiszen elkövette a hibát, de jó munkásember.

Tóth Sándor most újra a Haladás tsz növény- termesztési munkacsapat vezetője. Munkaegységei már meghaladták a 300-at. Az idei osztozkodáson több mint 20 mázsa búzát vitt haza. az óljában pedig két hízó mellett szépen növekszik a jövőévi hízónak való is. Tóth Sándor újra megtalálta a számítását, de most már végérvényesen, mint ahogyan azt ő maga is elmondotta ERKIJANOS