Népújság, 1954. szeptember (69-77. szám)
1954-09-09 / 71. szám
talM PROLETÁRJA/ EGYESÜLJETEK! NÊPUJSÂ G AZ MDP HEVESMEGYEI pártbizottságának lapja X ÉVFOLYAM, 71. SZÁM Ára 50 fillér 1954 SZEPTEMBE* 9- CSÜTÖRTÖK. EGY MINDENKIÉRT - MINDENKI EGYÉRT A földeken egy percre se csitul a munka zaja. Alig hallgattak el az aratógépek, faluszerte dolgoztak a cséplők, kezdetét vette a betakarítás időszaka. A nagy munka, a nagy igyekezet nem maradt a falu határain belüL Kikívánkozott a világba, hadd tudja meg mindenki, hogyan dolgoznak, hogyan harcolnak a fold munkásai a nép kenyeréért. Azok az emberek, akik naphosszat a gépen ülve járták a határt, vagy a falu ügyes-bajos dolgait intézték, vagy csak látogatóban jártak a rónákon — kötelességüknek érezték, hogy megírják, mit tettek kenyerünk érdekében. Szerkesztőségünkhöz tucatjával érkeznek a levelek, s a gondosan megírt, vagy kusza, öreges betűkkel rótt sorok mögül egyformán érződik a föld. a nép szeretete. Hogy mindany- nyian örüljünk az eredményeknek, bogy minél többen segíthessünk a hibák kijavításában, ezért fog tollat sok-sok ember, ezért írja meg örömét, bánatát. A jóérzésű, kötelességtudó dolgozó parasztok jogos felháborodással ítélik el leveleikben azokat, akik hanyagolják adófizetési, vagy beadási kötelezettségük teljesítését. Kakuk bagi Béla Tárnaleleszről írt levelet: „Dolgozó középparaszt vagyok, a felszabadulás óta minden évben eleget tettem állampolgári kötelezettségemnek, ezévi adómat is rendeztem, ezzel hálálom n.eg államunk gondoskodását, azt, hogy kedvem szerint gazdálkodhatok. Tudom, hogy ez nem elég. Sokan nem érzik még kötelességükne'k a beadási és adófizetési kötelességük teljesítését. Szeretném, ha meghallgatnák szavamat gazdatársaim és. követnék példámat. Ne várják, hogy törvényes úton hajtsák be rajtuk jogos tartozásukat“. Mennyit változtak az emberek. Egyszerű dolgozó paraszt nem elégszik meg azzal, hogy ő maga rendezi kötelezettségét, tudja, hogy vannak még, akik tétováznak, s hogy ezek is megtalálják a helyes utat, ír hozzájuk, segíti őket. Míg egy évtizeddel ezelőtt csak magukkal, a sajátjukéval törődtek. S hogy tud örülni Molnár József, a kiskörei állami gazdaság idős mezőőre, mikor arról írhat, hogy 108 mázsás burgonyatermést takarítanak be holdanként: „Egy-egy bokor alól annyi burgonya kiperdül, hogy öt-hattagú családnak elég lenne főzeléknek“ — írja levelében. Később azt is elárulja, hogyan tudják a szép termést elérni. „A gazdaság dolgozói érzik, hogy maguknak iparkodnak“. S hogy a megye megismerje Bartók Jánosnét, Nagy Bélánét és a gazdaság többi burgonyatermelőjét, nem sajnálja az időt a levélírásra. Taskár Károly cséplési ellenőr a munka befejezéséig állandóan irt a gépállomás hibáiról, » • ••épít- i versenyről. Mikó- fálvárt elhúzódott a csépié». l'.?skár olvtér-. bátran feltöri a s hibát, s .mgmutatta a kivezető utat is. „Lelkiismeretesebben és jobban kijavítani a gépeket, mert a mi búzánkat pocsékolja“. Mások úgy akarnak segíteni, hogy megírják, hogy a termelőszövetkezetek milyen módszerrel érik el magas termésátlagukat. Ezzel is bebizonyítják a közös gazdálkodás fölényét, igyekeznek egyengetni a dolgozó parasztok útját a fejlettebb, nagyobb jövedelmet nyújtó közös gazdálkodás felé, Sebestyén János, a hatvani járási tanács dolgozója hírül adja a megyének a kerekharaszti Béke tsz nagyszerű eredményeit. „Hete- rózis kukoricájuk 30—35 mázsát ad holdanként, cukorrépából is meglesz a 240 mázsás átlag. A szövetkezetben látott eredményeket mások is szeretnék elérni. Ezért látogatta meg a tsz-t Sáfrány János kerekharaszti, Katona Jánosné nagykökényes!, s még több dolgozó paraszt, s a látogatás után elismeréssel beszéltek a jól gazdálkodó szövetkezetről. A föld emberei elismerték, hogy van, aki náluk is jobban dolgozik. S ez már jelentős lépés a modernebb gazdálkodás felé. Ebből nein következik az, hogy lebecsüljük egyénileg dolgozó parasztjaink munkáját. Ezt bizonyltja Nagy István levele is. Többek között megírja, hogy „Hevesen Fekete József egyénileg dolgozó paraszt egy holdról 12 mázsa, Töröcsik József másfél holdról 15 mázsa dohányt takarított be. Érdemes igyekezni, minél többet termelni. Ezt bizonyítja Sági András esete is, aki 600 öl dohányföldjéről öt mázsa termést takarított be. s ezért körülbelül 6000 forint készpénzt és 8000 cigarettát kap“. A sok szép eredmény mellett nem hallgatják el a faluról érkezett levelek a meglévő hibákat sem. Katona László kerekharaszti tanácselnök a Vas- és Műszaki Nagykereskedelmi Vállalatot bírálja levelében. „Mert az ásók és kályhacsövek helyett csak számlát küldenek és hogy a falu lakói miután becsülettel eleget tettek kötelezettségüknek, elvárják, hogy kerékpárokat is kapjanak, mert más községekbe visznek, csak mihozzánk nem. Több gondosságot, jobb áruellátást érdemel ez a szövetkezeti község“ — írja levelében. A levelek nagyobb része a beadási kötelezettségek teljesítésével foglalkozik. Tanácsot adnak a gyengén dolgozó begyűjtési hivataloknak, elmondják a jó begyűjtési módszereket. mint Babos József begyűjtési ellenőr, aki az erdőkövesdi tapasztalatait írja le: „Ebben a községben a népnevelőmunka mellett a törvényadta lehetőségekkel is élnek. Rendbehozták a nyilvántartást, jó a kapcsolat a helyi tanáccsal, ezért halad a begyűjtés“. Szálai Ferenc csoportvezető is azt szeretné, ha mindenütt jól haladna a tojás- és baromfibegyüités. Ezért példaként állítja a megye felvásárlói elé Géezi Imre mezőszemerei felvásárlót, aki nagyban hozzájárult ahhoz, hogy községe teljesítse beadási előirányzatát. Amint írja: „Az egész család részt- Vett a begyűjtési munkában, hogy versenytársukat, Mátrade- recske községet megelőzhessék“. Megdicséri levelében Zombori Balázs nagyúti felvásárlót, aki versenyt kezdeményezett, s nem várja tétlenül, ha nem hozzák a beadásra szánt tojást. Állandóan kint jár a faluban és meggyőzi a késlekedőket a beadás teljesítésére. Szabó István horti felvásárló is ötletesen oldotta meg a begyűjtést. Rendszeresen kijár a dolgozó parasztokhoz, s a helyszínen veszi át a beadásra szánt tojást és baromfit. így megkíméli a dolgozó parasztokat attól, hogy a drága munkaidejüket vesztegessék el a begyüjtőhelyen. Szabó elvtárs azt akarja, hogy nyugodtan dolgozhassanak az emberek és a begyűjtés is haladjon. Azt bizonyítják ezek a levelek, elmúlt már az az idő, amikor mindenki csak sajátmagával törődött, közösen, egymást segítve dolgozik most megyénk népe a közös cél érdekében. Szeptember 11-én megkezdődik az Országos Mező- gazdasági Kiállítás, melyen megyénk tsz-ei és egyénileg dolgozó parasztjai is résztvesznek. A füzesabonyi Petőfi tsz-ből Hídvégi Péter fejős a Haj• nal nevű. tehénnel megy a kiállításra. HŐS BÁNYÁSZAINKAT MEGYÉNK örömünnep volt az elmúlt vasárnap megyénk összes bányászközségében, bányatelepén. A negyedik magyar bányásznapot ünnepelték a szén-, érc- és ásványbányák dolgozói. Több mint hatezer bányász és családja ünnepelt ezen a meleg nyárvégi napon. Sztahanovista vájárok, műszakiak, csillések, a széncsaták nagyhírű és névtelen hősei díszegyenruhába öltözve, vidáman, dallal, tánccal, szórakozással töltötték el a napot. Minden okuk megvolt arra, hogy vidáman ünnepeljenek. A tekintélyes összdgű hűségjutalmak után, a megváltozott életkörülmények közepette csakis vidáman ünnepelhettek megyénk bányászai. A szenvedéseik most már a múlté. Jó kedély, vidámság, optimizmus jellemzi a mi bányászainkat. Ez olvasható le tekintetükről, ez sugárzik a bányászszemekből. Petőfi bányái A megye legnagyobb bánya-] telepén, Pete t'i bányán több mint egy hétig tartott az ..finit eni felkészülési " ' Á szénfal mellett dolgozók nagy versenye előzte meg az ünnepnapot. Rács Józsi bácsi a versenyfelelős igen ötletes totó- szelvényt állított össze a verseny esélyeseiről. Ezerszámra küldték be a tippeket és az ügyes ötlet izgalomban tartotta nemcsak a bányászokat, hanem családtagjaikat is. Vasárnap azután kiderült, hogy egyetlen 12 találatos sem akadt A totógyilkos ezúttal a Rózsai IX-es akna volt, amely az üzemek között első lett ebben a versenyben. A három 11 találatos között ezer, és a négy darab tizes között pedig 600 forintot osztottak ki. A bányásznapi ünnepségek már szombaton este megkezdődtek. Térzene és felvonulás volt, majd a tábortűz magasan lobogó lángjainál emlékeztek meg azokról a bányász elvtársakról, akik a múltban mártírhalált haltak, mert a szabadságért küzdöttek. Másnap vidám zeneszó pattogó ritmusai ébresztették nemcsak a bányásztelepek, hanem Apc és Zagyvaszántó községek lakóit is. Már a korareggeli órákban valóságos népvándorlás özönlött Petőfibánya felé. Mindenki részt akart venni a központi ünnepségen és az ünnepi vásáron. A nap rendületlenül ontotta tüzes sugarait ezen a szép vasárnapon. Tíz óra felé kezdetét vette a felvonulás. Úttörők, honvédek, birkózók, egyenruhás vájárok, az üzemek és a tröszt vezetősége, a DISZ és MNDSZ-tagok példás sorrendben vettek részt a felvonuláson. A Himnusz, majd a bányászköszöntő hangjai után Baják igazgató elvtárs nyitotta meg az ünnepséget, Simon Kálmán elvtárs, a nehézipari minisztérium szénbányászati igazgatóságának főmérnöke mondott ünnepi beszédet. Méltatta a petőfibányaiak jó munkáját, a tröszt eredményeit. Rámutatott a termelés és az életszínvonal összefüggésére. Célkitűzésként jelölte meg a munkafegyelem megszilárdítását, majd a bányászbecsületre hivatkozva, azt a reményét juttatta kifejezésre, hogy a petőfibányaiak ezután ís teljesítik azt, amit elvár tőlük a haza. Az ünnepség végén felcsendült a bányászEgész délután özönlött a nép az ünnepi vásár áruval bővelkedő sátrai, pavilonjai között. A kiosztott hűségjutalmakból sok mindenre tellett a bányászasszonyoknak is. Ugyanekkor a vásár közepén felállított színpadon a zenekar, a honvédek, a petőfibányai tánc- és színjátszócsoport tagjai kultúrműsor keretében nyújtottak szórakozást a vásár nagyszámú közönségének. Estefelé már magasra csapott a jókedv. A nagy melegben valósággal megrohamozták a Gyöngyösi Vendéglátóipari Vállalat sörpavilonját. Idős és fiatal, férfi és nő, mindenki jól érezte magát és mindannyiuk emlékezetében feledhetetlen marad a negyedik bányásznap. Egercschibcn A felvonulás után a strandmelletti fás térségen tartották ünnepélyüket. A bányásznapon résztvettek Verpelét és Sarud községek dolgozó parasztjai is. Szecskó Kálmán elvtárs ünnepi beszédében megemlékezett az egercsehi bányászok múltjáról. Szavainak igazolására idézett azokból a régi könyörgő levelekből, amelyeket a bányászok annakidején a bánya uraihoz írtak. Az égercsehiek a felszabadulás előtti mozgalmakban és a felszabadulás után is hősiesen helytálltak. Életszínvonalunk emelése, a több szén termelése fokozott helytállást követel a jövőben is az egercsehi bányászoktól. Az ünnepélyen több mint 30 dolgozó nyerte el a sztahanovista oklevelet, a kiváló bányász jelvényt és kapott különböző jutalmakat. Az előzőleg kiosztott hűségjutalmak összege közel 852 ezer forint volt. A falu küldöttei két birkát ajándékoztak a két legjobb frontbrigádnak, cserébe jelképes ajándékot, két kis bányászlámpát kaptak az eger- csehiektől. Az ebéd utáni szórakozást az egri állami áruház vásárral kötötte össze. A gyöngyösi XII-es aknán Varga L énárt országgyűlési képviselő elvtárs, a gyöngyösi városi pártbizpttság küldötte tartott beszédet. Felhívta a bányászok ügyeimét a többi között a télre való felkészülés fontosságára, a takarékos termelésre, a munkafegyelem megszilárdítására. Az üzemnél mintegy félmillió forint hűségjutalmat osztottak ki. Kormánykitüntetést kapott többek között Bakos Sándor párttitkár és Vrsics elvtárs, az üzem főmérnöke. Ebéd után itt sem hiányzott a kuli tűr« és sportműsor, fut- ballmérkőzés, szavalatok es táncbemutató. A bányászok jó hangulatban ünnepelték meg ezt a napot. Este táncra perdültek a fiatalok és idősebbek egyaránt, és csak a késő éjszaka vetett véget a nagy mulatságnak. Recsken a bányászzenekar níár a korareggeli órákban a lakásukon üdvözölte a legjobb dolgozókat, de jutott az üdvözlésből a környező községek lakóinak is. A délelőtti órákban a községi bányászotthonban kezdetét vette az ünnepély, ahol az érc- bányászati igazgatóság küldötte méltatta a bányásznap jelentőségét és ismertette azt a segítséget, amit idáig a Recski Ércbánya kapott. Feladatként jelölte meg az adósság nélküli tervteljesítést, a munkafegyelem megszilárdítását. Huszonkét kiváló dolgozó részesült kormánykitüntetésben. Az úttörők virágcsokrokkal halmozták el a kitüntetetteket. Délután, majd az esti órákban itt is kultúr- és sportműsor, majd tánc szórakoztatta az ünneplő dolgozókat. A Gyöngyösoroszi Ércbánya és a Mátrai Ásványbánya dolgozói együtt ünnepeltek Mátrafüreden. Az ünnepség alkalmával 14 bányász kapott kitüntetést. A minisztérium küldötte beszédében a többi között dicsérettel emlékezett Novak József, Petőfibánya üB-elnöke 2102 forint hűségjutalmat kapott. Az ünnepi vásáron télikabátot és öltönyt vásárolt. meg a legjobb eredményt el« ért dolgozókról. Utána a megjelentek a mátrafüredi erdő fái alatt közös ebéden, majd egésznapos szórakozáson vettek részt. Rózsaszenimártonban Juhász András elvtárs, a IX-es akna üzemvezetője emlékezett meg a rózsái bányászok megváltozott új életéről. Az ünnepségen résztvettek a község dolgozó parasztjai is. Ebéd után a bányászok — a község lakóival közösen — vidám órákat töltöttek a ligetben, a kecskelábú asztalok mellett. A nagy melegben jólesett a frissen csapolt hűsítő sör, a színpadon a bányászzenekar játszott. A mulatozó vendégeknek pedig Berki Károly gyöngyöspatai zenész és zenekara húzta a szép magyar nótákat. Minden bányász igazán jól érezte magát ezen a napon és érezhette, hogy országunk legmegbecsültebb* munkásai közé tartozik.
