Népújság, 1954. augusztus (60-68. szám)

1954-08-19 / 65-66. szám

\ Vuis PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! NÉPÚJSÁG AZMDP HEVESMEGYEI PÁRTBIZOTTSÁGÁNAK LAPJA X. ÉVFOLYAM, 65-60 SZÁM. £ra 5Q fillér 1954 AUGUSZTUS 20. PÊN TEK. jqCXjqqp0qq0q000000q0000o0qqOOCjqq0qqoocxx3ooooooooooocxjuooulxjooqooociooucxxxajlxxaaaj|ji«ajo-^a«aj<jc Éljen a ugusztus 20. alkotmányunk ünnepe! «yfOr)QQonff>yy-ywvwvvwvvtfYvyiiYinrinn(vmio(mmitxio(mxx)OOOOOOOOX)(fa^^ Büszkék vagyunk rájuk... — GYENES MIHÂLYNÊ, a legjobb dolgo­zók közé tartozik az egri Állami Áruházban. — DR. TÓTH JENŐ, a mátraházi Tüdő- szanatórium kitűnő orvosa, sok betegének adta már vissza egészségét. Szakadatlanul ta­nul, hogy a pavlovi tanok segítségével újabb eredményeket érhessen el a TBC gyógyítása terén. — HEGYI JÁNOS, az egri vasútállomás műszaki ellenőre Munka Érdemrenddel kitün­tetett érdemes vasutas, a Szocialista Munka Hőse. — VIRÁG FERENC, a vercelpusztai állami gazdaság kiváló elletőse, 130 százalékra telje­sítette szaporulati tervét. Az alkotmány ünnepén Ünnepel dolgozó népünk, ünnepli az öt­esztendős alkotmányt, ünnepli jogait, ün­nepli azokat a kötelezettségeket, melyeknek mgvalósításával szebb, gazdagabb lesz éle­te. Ünnepel dolgozó népünk, ünnepli szabad­ságát, békéjét, ünnepli legyőzhetetlen erejét, a közel tízesztendős megfeszített munka minden sikerét. Együtt dobog most az or­szág szive, egymásbasimul a város és a falu keze, megállnak, s ünnepelnek a gépek, a szerszámok, a traktorok a földeken, a ceru­zák, a körzők a mérnöki irodákban, hivata­lokban — együtt ünnepel a egész ország, minden becsületes magyar ember. öt esztendővel ezelőtt öltött testet népünk ezredéves álma és sokesztendős, már ezer­szer kimondott, de törvénybe még nem ikta­tott hálája a felszabadítója, a szovjet nép iránt. „A nagy Szovjetunió fegyveres ereje felszabadította országunkat a német fasisz­ták igája alól, szétzúzta a nagytőkések nép- ellenes államhatalmát, megnyitotta dolgozó népünk előtt a demokratikus fejlődés út­ját ...” — hangzik az alkotmány bevezetője. S hozzátehetjük, hogy az elmúlt öt esztendő alatt, csak fokozódott a hála érzete, mint- ahogy szinte szünet nélkül fokozódott az a felbecsülhetetlen segítség, amellyel támogat minket nagy barátunk és szomszédunk, a Szovjetunió. Félévtized alatt sok minden megváltozott ebben az országban, de lényegesen megvál­tozott az a nemzetközi helyzet is, amelyben végeztük, és végezzük építőmunkánkat. Még­változott — a mi javunkra, a béketábor ja­vára, mely olyan erőkkel gyarapodott, mint a 6«>0 milliós siépi Kína, mint a felszabadult VI. a».,, iBt3 be a tvmze;V=;,! helyzet eb sédéit, uapíienden voltak a koniiiktusok, emelkedtek, hanyathomlok emelkedtek a ha­diipar részvényei, kovácsolták a terveket Korea ellen, doliárfujtatóval élesztgették az atomhisztéria tüzét. Itthon Grősz és társai, a jugoszláv emberrablók, diverzánsok és ké­mek készítgették elő a talajt a „rendszervál­tozáshoz”. Truman elnök és Acheson külügy­miniszter, a francia, az olasz és angol vezető politikusok, később Eisenhower és Dulles úgy beszéltek a háborúról, mint az elkerülhetet­len jóról, mely ideig-óráig révbe vezetheti a tőkésrendszer léket kapott hajóját. Fegyver­kezés, Bikini-szigeti atomrobbantás, atlanti paktum, Egyiptom, Irán, Malájföld, Korea. Görögország: bűnös kezek gyújtogatták szer­te a világon a háború kénes tüzét. S a háború hiénáinak vad csataüvöltése közepette a szovjet állam, kommunista párt­ja vezetésével, diadalmasan fejezte be a szo­cializmus építését, s az örökké élő, zseniális Sztálin útmutatása nyomán megkezdte a kommunizmus építését. Kína felszabadult, Koreában elhallgattak a fegyverek, Berlin, Genf után elhallgattak Vietnamban is. ügy állt az őrjöngő háborús tervek örvényében a szovjet nép vezette béketábor, mint a meg- rendíthetetlen szikla. S e tábor tagjaként, a mi hazánk is gyors léptekkel — ha belpoli­tikájában a kormányprogramm előtt hibákat is elkövetve — halad a Magyar Dolgozók Pártja mutatta úton; — diadalmasan építi ötéves tervét az ipari ország, Magyarország. A béke és a tárgyalások eszméje egyre más­ra csavarja ki a háborús őrültek kezéből a fegyvert — s az eszme, párosulva a béke- tábor munkájának óriási sikereivel, egyre világosabbá teszi mindenki előtt: nem jó üzlet a háború, egyetlen jó „üzlet” van csak, a béke, az építés. A különböző társadalmi rendszerek, békés együttélése lehetőségének lenini elve napjainkban is győzelmet aratott. öt esztendővel ezelőtt más volt Heves megye is. Erdei, hegyei ugyanazok szemre, az emberek is. De ott, ahol csak a dudva ter­mett, ma modern gyár dolgozik. Ott, ahol a szik miatt az elvetett búza még magát sem adta vissza, most rizsföldek hintáznak az augusztusi ég alatt. S hogy változtak az em­berek?! „Ez az ország a nrénk, egyedül a miénk, olyan lesz, amilyennek mi építjük” — írja levelében Molnár József a kiskörei állami gazdaságból. Dolgozó népünk valóban meg­értette. hogy tulajdonosa az országnak, s az olyan lesz, amilyenné két dolgos keze formál­ja. Ezért búgnak most egyre serényebben a cséplőgépek a szérűkön, ezért fejezte be augusztus közepére közel tíz község a csép- lést, ezért teljesítette két község Atkár és Gyöngyössolymos — a beadást, ezért tör­lesztette már le adósságát a terv teljesítése mellett, Petőfi-altáró, ezért lett élüzem a Xl-es akna. „A Magyar Népköztársaság a munkások és dolgozó paraszok állama...” „A Magyar Népköztársaságban minden hatalom a dol­gozó népé.” S a nép, az ország tulajdonosa, féltő gonddal óvja az alkotmányban lefekte­tett jogait, s kötelessége teljesítésével védi, ápolja, gazdagítja hazáját, amely már vég­legesen és visszavonhatatlanul az övé. Hiba volna azonban az ünnep vidám pil­lanataiban is megfeledkezni arról, hogy még sok, nagyon sok munka vár ránk. Az im­perialisták ugyan deffenzívába szorultak, de nem mondtak, mert a tőkésrendszerből fa­kadóan nem is mondhattak le háborús ter­veikről, mint a gazdasági válság egyetlen kivezető útjáról. Csak rajtunk, a mi munkán­kon múlik, hogy mennyire lesz tartós és szi­lárd a béke, csak rajtunk múlik, a mi erőn­kön, hogy mennyire hatja át az egész világot a tárgyalások szelleme. A béke védelme még kemény erőfeszítéseket, sok áldozatot és helytállást követel mindannyiunktól, Heves megye minden dolgozójától. A párt III. kongresszusa, a kormánypro­gramm megvalósítása, a dunai árvízkárok felszámolása igen komoly feladatok elé állí­totta — éppen egyéni érdekeiért is — a dol­gozó népet. A határozatok meg\ lósítása te­rén már értünk el eredményeket. Üzemeink­ben, ?*lv:’'r>kb*.i vidámabban, felszabadul­tabban megy a munka, egyre több közszük­ségleti cikket, műtrágyát, kisgépet kap a falu, s egyre több élelem, nyersanyag jut az ipar, a város számára. Boltjainkban nincs áruhiány, a legfontosabb cikkekből, áruféle­ségekből megfelelő mennyiség áll a dolgozó nép rendekezésére. Fokozott erővel, nagy összefogásban állítjuk helyre az árvíz pusztí­tásait. Az eredmények tehát elvitathatlanok, de hozzátehetjük, — korántsem kielégítőéit. Az iparban még mindig igen magas az elő­állított termékek önköltsége, egyrészt, mert nem kielégítő a munka termelékenysége, másrészt bajok vannak a munka- és bérfegye­lemmel, a gazdaságvezetés színvonalával. Ez az oka annak, hogy több üzemünk, első­sorban bányáink adósai népgazdaságunknak, minden egyes dolgozónak. A falu népe dön­tő többségében teljesíti állampolgári kötele­zettségét, mégis vannak olyanok, akik csak kapni szeretnének, de adni nem; részben, vagy egészben hátralékosak a beadással. Közeleg az őszi betakarítás, majd pedig a szántás-vetés — mind megannyi fontos ne­héz munka, a jövő esztendő termése függ tőle. E feladatok sikeres megoldása nélkül nem haladhatunk tovább a megkezdett úton, nem emelhetjük népünk életszínvonalát olyan ütemben, mint ahogyan azt a' kormánypro­gramm, a pártkongresszus határozatai elő­írják. Kemény, megfeszített munkára, szilárd fegyelemre, a kommunisták fokozott példa- mutatására van szükség, Tiogy megszüntes­sük a hibákat, hogy többet, jobbat és olcsób­bat termeljünk dolgozó népünk ellátására. Ezekre Is gondolni kell, a holnapra is ügyel­ni kell, amikor az elmúlt öt esztendőt, an­nak minden sikerét, az alkotmányt ünnepel­jük. Ma és holnap baráti találkozókon szorít kezet az üzemek és falvak népe. Legyenek ezek a találkozók egymást biztatóak, segítők. Mondják el egymásnak a találkozó részve­vői, mit vár a falu a várostól, a város a falu­tól, de azt is, hogy mit tettek egymásért. Csak közös erővel, még nagyobb egységgel vívhatjuk tovább azt a harcot, amely eddigi győzelmeivel elvezetett minket 1954 augusz­tus 20-ához, az alkotmány ötéves évforduló­jához. Jó ünnepet, víg ünneplést, ió munkát és sok sikert — ezt kívánunk Heves megye minden dolgozójának. ...és követjük példájukat — FERENCZFALVl KÁLMÁNNÉ, a gyön­gyösi I. számú általánosiskola kiváló tanítója nemcsak tanít, de szakadatlanul tanul maga is. — PAMUK IMRE, a gyöngyösi városi ta­nács egyik legjobb dolgozója, a mezőgazda- sági osztály vezetője. Szívós harcot folytatott, hogy lehető legkisebb területre korlátozzák a peronoszpóra kártéte'ét. — BARANYI JÁNOS, a hatvani cipészszö­vetkezet dolgozója 179 százalékos teljesítmény- nvel köszöntötte a'kntm-ínyunk évfordulóját. — Hogy jóminőségű legyen a liszt, friss, ro­pogós a kenyér, az nem kis mértékben Táncos Jánoson, a selypi Zsófia-malom almolnárán múlik. Táncos János mindent e'követ, hogy ne legyen panasz a liszt minőségére.

Next

/
Thumbnails
Contents