Népújság, 1954. augusztus (60-68. szám)

1954-08-12 / 63. szám

7 népöjsXg M54 augusztus 12, csütörtök. ÚJRA PETŐFIÉtÁ AYÁJV Megnőtt a munkakedv, emelkedik a termelés a Mátravidéki Szénbányászati Trösztnél Lapunk június 24-i számá­ban bíráló cikket írtunk a Mátravidéki Szénbányászati Tröszt (Petőfibánya) munkafe­gyelméről, a termelésben mu­tatkozó lemaradásról, a táp­pénzcsalók és az álbetegek tör­vénytelen mesterkedéseiről. Mintegy másfél hónap telt el azóta és most érdemes meg­nézni a jelenlegi helyzetet. Mu­tatkozik-e némi javulás, vagy sem? A trösztnél szerzett ta­pasztalatok alapján igennel lehet válaszolni e kérdésre. A tröszt kommunistái és gazda­sági vezetői újra kezükben tartják a gyeplőt és a hullám­völgyből újra a felemelkedés felé vezet az út. A mezőgazdasági munka oroszlánrésze: a kapálás, ara­tás véget ért, az üdülésen lé­vők is pihent erővel újra mun­kába állottak, csökkent, de még mindig nem szűnt meg teljesen a munkaerőhiány. A frontokat újra rendesen tud­ják telepíteni, és június 25-e óta állandóan emelkedik a ter­melés, a harmadik dekád ered­ménye már majdnem elérte a 100 százalékot. Augusztus első napjaiban a napi termelés mindig 100 százalékon felül van. Nemrég új front, a 20-as állott a termelés szolgálatába Petőfi-altárón. A rózsái XX-es aknán szintén kékszárnyú, ha­zafelé haladó front adja a sze­net. Javult a műszakiak ellen­őrző munkája, a műszaki ve­zetés színvonala. Fokozott gon­dot fordítanak a szellőztetésre, a vágatok karbantartására, a gépek jobb kihasználására. Pe- tőfi-altáró mindhárom F—4-es' gépe dolgozik és ezenkívül még kettőt akarnak munkába állítani. A párt- és szakszerve­zet eredményes munkájának hatására nőtt a munkakedv. Sok dolgozó gyakorta jelentke­zik pótműszakra. Az akna­pártszervezetek harmadonként és brigádonként röpgyűléseken beszélték meg a dolgozókkal Gerő elvtárs „Készüljünk a télre“ című cikkét és ebből megállapították feladataikat. A régi versenykedv szikrája újra lángralobbant és egymás után születnek a bányásznap tiszteletére tett versenyfelhívá­sok és felajánlások. A tröszt a Várpalotai Szénbányászati Tröszttel áll versenyben. A ter­melési értekezleteken sok szép vállalás hangzik el a dolgozók és a műszakiak részéről. Vidé ki Márton körletvezető aknász például elmondja, hogy a kör­letében dolgozók vállalásait ő úgy segíti, hogy minden szük­séges műszaki feltételt bizto­sít a munkához. Jónéhány hiba vár még or­voslásra a közeljövőben. Az elmúlt hónapok alatt — külö­nösen Gyöngyösön — elhanya­golták az elóvájásokat, az új munkahelyek előkészítését, rablógazdálkodást folytattak. Ezeket is feltétlenül pótolni kell. Hiba van a versenyérté­kelésnél is, nincs versenyérté­kelés Petőfi-altárón, az ÜB- elnök arról panaszkodik, hogy versenyértékelőit máshová vit­ték dolgozni és egy ember nem képes 800 dolgozó versenyének állandó nyilvánosságáról gon­doskodni. A felemelkedés útjára lépett Mátravidéki Szénbányászati Tröszt dolgozóitól nagyszerű eredményeket, szép teljesítmé. nyékét várunk a jövőben. Ed­digi munkájuk ígéret arra, hogy a bányásznapra pótolják lemaradásukat és még jobban elősegítik az ország szén- és villamosenergia ellátását, tv y Megjelent a „Társadalmi Szemle“ új száma A „Társadalmi Szemle“ most megjelent júliusi számában „Az ország kenyeréért“ című vezércikk a termés betakarí­tása, s a begyűjtés terén előt­tünk álló feladatokat tárgyal­ja. Tauszk György elvtárs cik­ke az ipari önköltségcsökken­téssel kapcsolatos legfontosabb feladatokkal foglalkozik, „A háború utáni idők irra- cionalista ideológiájáról“ cím­mel a „Társadalmi Szemle“ kivonatosan közli Lukács ~\örgy elvtárs közeljövőben megjelenő „Az ész trónfosztá­sa“ című könyvének utószavát. Mao Ce-tung válogatott mű­veinek III. kötetéről Salgő László elvtárs írt cikket. „A nép alkalmazásának kérdéseiről indított vitához“ című rovatban a folyóirat közli Mód Aladár elvtárs válaszát, fcA nép“ és gazdaságpolitikánk kérdéseinek helyes megvilágí­tásáért“ című cikkben a szer­kesztőbizottság lezárja és ösz- szefoglalja ezt a vitát. A „Szemle“ rovatban Bács­kai Tamás elvtárs. a Magyar Népköztársaság 1954. évi költ­ségvetésével foglalkozik. Szán­tó Rezső elvtárs európai szak- szervezetek feladatairól ír az európai szakszervezeti értekez­let berlini ülésének határoza­tai alapján. Simó Jenő elvtárs, a Magyar írók Országos Szö­vetsége legutóbbi közgyűlésé­nek munkáját értékeli. A fo­lyóirat összefoglaló cikket kö­zöl a Pártfőiskolán a népi­nemzeti egység és az új nép­front kérdésében lezajlott vi­táról. A „Folyóiratszemle“ rovat­ban Lakos Sándor és Lőcsei Pál elvtársak a „Propagandis­ta“ című folyóirat munkáját elemzik. Termelőszövetkezeti elnök levele: A jó irányítás tanulást követel tőlünk A termelőszövetkezet vezetése, a dolgozók munkájának irányítása az elnöktől mindig felelősségteljes munkát igényel, de sajnos nem minden esetben felelnek meg a követelmények­nek termelőszövetkezeti vezetőink. A jó irányítás tanulást kö­vetel tőlünk. Pártunk és kormányzatunk lehetőséget ad az elnököknek, hogy termelőszövetkezeti elnökképző akadémián vegyenek részt és a tanultakat felhasználva, még jobb munkát végezzenek szövetkezeteikben. Az elméleti tudás nagy jelentőségét magam is tapasztal­tam, hiszen feladataimat nem tudtam úgy ellátni, ahogyan azt a tagság megkövetelte, például nem tudtam megfelelően ellenőrizni a könyvelést. Amikor az elnökképző akadémiát el­végeztem, munkámat az előzőnél sokkal jobban végezhettem, amit az akadémián tanultam, szövetkezeti életünk irányításá­ban jól felhasználhatom. A többi termelőszövetkezet elnökeinek üzenem, hogy mi­nél nagyobb számban vegyenek részt az akadémián. Bessenyei József a hevesi tsz elnöke. Ai árvízkárosultakért... AZ EGRI LAKATOSÄRU- GYÁR dolgozói az első alka­lommal háromezer forintot gyűjtöttek az árvízkárosultak részére, majd később felaján­lották, hogy három hónapon keresztül fizetésük egy szá­zalékát adják oda. tr AZ EGRI CIPÉSZ KTSZ főüzemének dolgozói fizetésük három százalékát, azaz három­ezer 98?' forintot gyűjtöttek össze./ y i/tv Gyúrkő Gézát A SÉRELEM A HÉVES VEZEKÉN Yt BÉ­KE termelőszövetkezet egy va­gon szénával segíti az árvíz­sújtotta vidék lakosságát. A gyűjtésben élenjártak Ivanics Mártonné. Bettenbuk István és Zbiskó Ignácz. (Fülöp Sándor.) ★ A MEZŐTÁRKÁNYI GYŐ­ZELEM termelőszövetkezet egy vagon szalmát, egy vagon szálastakarmányt, tíz mázsa búzát és 100 liter tejet bocsát a bajbajutottak rendelkezésé re. A csoport elnöke Székely Lajos egy mázsa búzát adott. * HATVAN ÉS KÖRNYÉKE Kiskereskedelmi Vállalat dol­gozói fizetésük négy százaié kát ajánlották fel és így hat­ezer forint gyűlt össze. ★ A SELYPI CUKORGYÁR­BAN is folyamatban van a gyűjtés. Idáig több, mint 12 ezer forintot fizettek be a 200-as csekkszámlára. ★ A MÁTRAI DOLGOZÓK önkéntes adakozásának ered­ményeképpen eddig már 45 ezer forintot gyűjtöttek össze. Ezenkívül műsoros es­ték rendezésével is segítenek. Legutóbb 1200 forintot adtak postára, a kultúrrendezvény teljes bevételét. A műsoros estek rendezésében élenjárnak a Mátrai Állami Erdőgazda­ság, a SZOT és a belügyi dol­gozók kultúrcsoportjai. (Bodor Imre, Major Endre.) ■k KEREKHARASZT község három termelőszövetkezete összesen 30 mázsa terménnyel járult hozzá a segítségadáshoz. ★ A RECSKI ÉRCBÁNYA MNDSZ üzemi szervezete bált rendezett az árvízkárosultak javára. 800 forintot, a bevétel összegét már postára is adták. ★ AZ EGRI VENDÉGI, ÁTÓ- IPARI VÁLLALAT dolgozói az árvízkárosultak megsegíté­sére eddig 7370 forintot aján­lottak fel, átlagos felajánlás 52 forint. A gyűjtés tovább fo­lyik. __________ — A HEVES-VERCEL- PUSZTAI ÁLLAMI GAZDA­SÁGBA]^ Veréb József mun­kacsapata 1023 mázsa gabonát csépelt el. Cséplési átlaga 129 százalék. A gazdaság elvégez­te 640 hold tarlóhántását és 125 holdon a másodvetést, j Ülést tartott Egerben a megyei pártaktíva Az elmúlt szombaton ülést tar­tott Egerben a megyei pártaktí­va. Az ülésen résztvett Csergő János elvtárs, a Központi Veze­tőség ipari és közlekdési osztá­lyának vezetője, valamint Kál­mán Sándor elvtárs, a Központi Vezetőség párt- és tömegszerve­zetek osztálya helyettes vezetője. A pártaktíva meghallgatta és megvitatta a megyei párt-végre­hajtó bizottság beszámolóját • — melyet Komócsin Mihály elvtárs, a párt-végrehajtó bizottság első titkára mondott el — a pártkon­gresszus határozatai végrehajtá­sának eddigi eredményeiről s a további feladatokról. Az aktíva­ülés részvevői rögzítették azokat a tennivalókat, melyek Heves megye kommunistái, dolgozói előtt állnak a mezőgazdaság, az ipar, a kulturális, valamit# a pártélet területén s hozzászólá­saikban hangoztatták, hogy min­dent elkövetnek a pártkongresz- szus határozatainak sikeres vég­rehajtásáért. Tanácsaink munkájából Bizalommal fordulnak a dolgozók a Panaszügyi Csoporthoz A megyei tanács panasz­ügyi csoportjához naponta igen sok panaszos levél érke­zik. Megírják a megye dol­gozói panaszaikat, sérelmei­ket és kérik a panaszügyi csoportot, hogy legyenek se­gítségükre az ügy elintézésé­nél. Az utolsó negyedévben a panaszügyi csoporthoz 955 le­vél érkezett és a megyei ta­nács különböző osztályaihoz. 1214 panaszos levél futott be. Bármely panasz elintézésének határideje 20 nap. Az elmúlt napokban intézte a panasz­ügyi csoport Kovács Busa Kálmán mikófalvai lakos pa­naszát, akitől a járási tanács pénzügyi osztálya 1520 forint­tal több adót követelt. A pa­naszügyi csoport a megyei ta­nács pénzügyi osztályán ke­resztül elintézte, hogy eltö­röljék Kovács Busa Kálmán 1520 forintos jogtalan adó­többletét. Ez csak egy kiragadott pél­da a sokszáz beérkezett pana­szos levél közül, melyeket nagy gonddal és lelkiismere­tesen intéztek el a megyei ta­nács panaszirodáján. Augusztus 20-án kezdődik a Tervkölcsön kilencedik sorsolása Egyhónapi szünet után augusztusban tovább folytató­dik az államkölcsönök sorso­lása. Augusztus 20-án kerül sor az ötéves Tervkölcsön kilencedik, tehát utolsóelőtti húzásaira. A sorsolás ez alka­lommal is négy napig, tehát augusztus 23-ig bezáróan tart. Az ötéves Tervkölcsön sorso­lását Budapesten rendezik. A megnyitó ünnepség augusz­tus 20-án délelőtt 10 órakor IfeSz a Margitszigeti Szabad­téri Színpadon s még aznap délután 3 órakor a Zenemű­vészeti Főiskolán folytatják a sorsolást. A következő három napon ugyancsak a Zenemű­vészeti Főiskola nagytermé­ben délután 2 órai kezdettel bonyolódnak le a további sor­solások. Az ötéves Tervkölcsön utol­sóelőtti húzásai során 76.600 kötvényt 30,697.400 forint össz­értékű nyereménnyel, 415.300 kötvényt pedig névértékben törlesztéssel 79,173.300 forint értékben ■ sorsolnak ki. A négynapos húzás alkalmával tehát 491.000 kötvényt sorsol­nak ki 109,877.700 forint érték­ben. DISZ-HIREK — HÁROM IFJÚSÁGI DISZ cséplőbrigád végez kiváló mun­kát Erdőtelken. Az MNDSZ és a DISZ-szervezet, a Sztálin DISZ cséplőbrigádot verseny­zászlóval jutalmazta jó mun­kájáért. — AUGUSZTUS 20-RA, alkotmányunk ünnepére és szeptember 5-re, a bányász­napra a Petőfi-bányai DISZ- fiatalok is lelkesen készülnek. A 17-es aknafronton dolgozó DISZ-brigád a tröszt összes brigádját versenyre hívta. — A NAGYGOMBOSI ÁLLA­MI GAZDASÁGBAN a DISZ- cséptöbrigádok napi teljesítmé­nye állandóan 140 százalék fe­leit van. A cséplőbrigádok közt folyó verseny győztesének a nagygombosi állami gazdaság három díjat tűzött ki: I. kar­óra, 2. cigarettatárca és 3. töl­tőtoll. — A CSANYI ALLAMI GAZDASÁGBAN a DlSZ-csép- lőcsapat teljesítménye állan­dóan 130 százalék, ezért a gazdaság a cséplés befejezése­kor megjutalmazza őket. JOOOOOOfXlOOOOOOOOOOOOOCXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXJOOOOOOOCXXXXXXXXDOOOOOOOOOOOCXXXXXXXJOOOOOOOCJOOOOOOOOOacXXXXXXXXXXXXXXXXXXXJOOOOOOOOOOOO Két ember ül a földmfl. vesszövetkezet italmérése tisztá nak alig nevezhető asztala mel­lett. Az egyik olyan hatvanat taposó forma, a másik feleidös lehet. Vasárnap este. Az ivó zsú­folt, egy árva cigány cincogtatja kopott hegedűjét. A hegedű a vastag füsttől-e, vagy az ivó pá­rás levegőjétől — nem lehet tud­ni — szörcsög, mint a náthás ember. Báli Pista rekedtes hang­ján kiséri a vonó járását, néhá- nyan hozzádrummognak, odálbb a másik sarokban Kiss Jakab János — má megint részeg az is­tenadta — óbégatja milHószor hallott nótáját: „kék nefelejts, kék nefelejts virágzik a ...” A hangzavar tehát teljes, besfírű- sődött a hangulat — de a két embert ez szemmel láthatólag mitsem zavarja. Beszélnek hal­kan, rendületlen. Azaz, hogy in kább csak az egyik beszél, a má­sik hallgatja. A beszelő Gyurjca pál, a helybeli szövetkezet sertésgon­dozója, aki már oklevelet is ka­pott, mert úgy szaporodnak keze alatt a mangalicák, mint a le­gyek. A hallgató pedig Timár Jóska, a község fiatal párttit­kára. — Mert Jóska öcsém, ismersz te éngem. Nem vagyok én kapca­ember, sohsem voltam. Élek a demokráciában becsülettel, nem is kell nékem már olyan sok, kö­zelebb a lábam a sírhoz, mint a tánchoz — legyint a levegőbe Gyurica, aztán gyorsan belevág, mert látja, hogy Timár vála­szolni akar. — Ne is mondd, Jóska fiam, ne is mondd Kilépek én még, ha az egész világ is jön hozzám kö­nyörögni, akkor is... Ki én! Pe­dig, de szivemhez nőttek azok a jószágok — érzékenyül el a hangja. Ha meghallják a lépé seim, úgy rohannak, mintha cu­korra! édesgetném őket... A szavam? ... Azt meg száz mé­terről is meghallják. Az a jó anya, aki most kilencet fialt, nohát azt én etettem üvegen ke­resztül ... ápolgattam ... kene- gettem, hogy lábraálljon ... Nem vagyok én a szövetkezet el­lensége, és aztán igazán a ma­gam jószántából jöttem ide ... Figyeli csak arra, amit most mondok! — tartja fel ujját egy pillanatra, aztán gyorsan ciga­rettát kotor elő a gyűrött zacs­kóból, hörpint egyet a fröccs- ből... — Heten voltunk otthon gye­rekek, a hétből a legidősebb tíz- esztendős. És öten dolgoz tunk... ezt add össze. Öten gyerekek, csak az apáim nem. Kaszások, dudvások, azok vol­tunk negyed napszámért. Fel­nőttet nem fogadtak fel a Hadik gróf birtokán, mert az egész napszámot kért... Mi dolgoz­tunk, apám meg ült, annyi na­pot, ahányan dolgoztunk, mert- hocry nem jártunk iskolába. Be­idézték érte, megbüntették, vagy 60 ezer koronára, s hogy pénz se égen, se földön, hát leülte az öregem. így volt ez, nem más­kép ... így élte életét azelőtt a magamfajta ember... És mégis kilépek. — De Gyurica bátyám, hát legalább azt mondja meg, hogy miért teszi? — Elég baj az fiam, hogy egy községi párttitkárnak ezt mon­dani kell. Azért van a párt, azért vagy te, hogy tudjad, mi a baj nálunk. Tímár nagyot nye, A fene — igaza van az öregnek, — Hát én Kovács miatt lépek ki. ö miatta... Megmondom — Az elnök miatt? — Amiatt fiam, pedig már ne­gyedik esztendeje, hogy együtt vagyunk jóban-rosszban. Elő szőr inkább csak a rosszban, de most aztán elég volt... Nem vagyok én taknyos gyerek, aki­nek szava sincs — méltatlanko­dott elkeseredve Gyurica. En­gem már tarisznyáztak akkor, amikor az elnök még a világon sem volt... Timár hallgatott. Valóban in­nen-onnan, mintha hallott volna már kósza hírt, hogy megnőtt a feje Andrásnak, hogy olyan pa­rancsolgató féle kezd belőle len­ni, dehogy... hogy ilyen ko­moly ... hogy Gyurica bácsi, az alapító tag is ki akar lépni? ... úgy látszik komolyabb a baj, mintsem gondolta. — Pali bácsi, mondja el, hát­ha tudunk segíteni rajta — for dúlt az öreghez. — Segíteni? Késő lesz az már. Akkor kellett volna először, ami­kor nélkülünk szerződött a ken­derre. A föld se bírta, mi ma­gunk sem — rá is fizettünk vagy tízezer forintot. Akkor kellett volna szólni. Mert mi szóltunk. De letorkolt, hogy így meg úgy, ő az elnök, ő messzebb lát, meg aztán a vállalkozásban van veszteség is ... Besenyeiék meg helyeseltek, már hogyne, mikor sógorok volnának. TV “ ° J°’ mondtuk. A lónak is négy lába van, mégis meg­botlik. De kinek kell olyan ló, amelyik csak azért botlik. mert nem hallgat az okos szóra .. Mert ez nem hallgat. Építkez zünk, azt mondja. Hát jó, épít kezzünk ... Erre eladja a leg szebb mangalica süldőket, s hiá ba tiltakoztam, hogy van ott alja is, letorkolt, hogv jó anya­gért, jó malac jár.- Végezzem a magam dolgát, ne üssem be az orromat abba, amit ő csinál... Hát hallottál már ilyet? — tárja szét a karját Gyurica, megmér­gesedve a visszaemlékezéstől. — Mintha nem is az én mala­caimról lenne szó? — Kilépett Fajcsák Tóni is az őszön. Elég szamár volt. De az elnök nem fizette ki a bevitt új boronája árát. Besenyeiék he­lyeselték, mi jó néhányan nem. Most úgy beszélnek rólunk, mint a szövetkezet ellenségeiről, akik el akarják prédálni a közös vagyont. Mi akarjuk elprédálni?! Fajcsák meg most kiabál ránk tücsköt-bogarat. És igaza is van. Ami jár. az jár ... Kiss Jakab János asztalra bu­kott fejjel horkol, csak a cigány reszeli a hegedűt rendületlen. Gyurica bácsi horgas kezében megnyomorgatja a Kossuthot, odalöki a zacskót Timár elé is: — Gyújts rák a fene az ilyen életbe. Ez nem szövetkezés, ti meg nem látjátok. Ültök bent az irodában, így elvtársak, meg úgy elvtársak és a sok beszéd­től elfelejtitek a szemeteket használni. Tud-e arról titkár elv­társ — fordította hirtelen ma­gázásra a szót — hogy Pesten borpincénk van? — Borpince? Nem én — ámult el Timár. De ez csak jó, szép jövedelmet hoz... — No- hát, mert mi sem tu­dunk róla. A jövede'em pedig • sehol, azaz, hogy az elnök, meg a sógor zsebébe. Ide vezetett a kender, meg a malac, meg a vál­lalkozás, meg az elnöki mész szelátás, ide vezetett, hogy ne­künk csak kuss volt... Hát ezért lépek ki... Most már tu­dod legalább. — Hogy mondta Gyurica bá­tyám? Hogy az elnök ... hogy maguk nem tudnak a pincéről? Ezért akar maga kilépni? De ezért nem kilépni kell, hanem szólni, kiabálni, ököllel verni az ajtót, kizavarni a szövetkezetből a csalókat. Érti? Nahát majd mi kiabálunk, de olyat, hogy kipen­derülnek tőle a saját zsebükre dolgozók... Gyurica bácsi haI!fratott Elnyomogatta a tövig szítt ci­garettát, aztán felállít. — No én megyek, nehogy gör­bét mondjon az asszony. Azt meg ne mondd, hog.y nem szól­tam, mert éppen most csináltam. Tudod1 öcsém, aki 65 évéből fél évszázadnál többet szenvedett, az nagyon meg tudja becsülni a nyugalmat. Az Aranykalász nékem nyugalmat adott, olyan lett, mint az öreg ágyam. Na­gyon fájna, ha baj lenne véle Hát csak azért szóltam, a kilé­péssel, még csak elvárok már egy darabig — hunyorított egyet felvidámodva szemével. Az éjszakába borult falu csendje úgy fogta körül Gyurica Pált, mint öreg álgya, melyet va­lamikor negyven esztendővel ezelőtt vettek a gyöngyösi vásá ron. i i

Next

/
Thumbnails
Contents