Népújság, 1954. augusztus (60-68. szám)
1954-08-12 / 63. szám
1954 augusztu? 12, csütörtök. NÉPÚJSÁG 3 Új búzát őröl a selypi Zsófia-maíom (Tudósítónktól) A magyar malomipar régi és gazdag múltra tekint vissza. Nemcsak Európa, hanem más világrészek, így többek között Dél-Amerika piacaira is eljutott a magyar gabona. A finom vaj'aszsemlye, vagy a friss kenyér fogyasztása közben mégis kevesen gondolnak a malmokra és azok dolgozóira. Pedig, ahogy a nyersvasból sem lesz mindjárt kasza, az ejcsépelt búza is sok munkáskézen és munkafolyamaton megy keresztül, amíg liszt lesz belőle. A malomipar nagyszerű dolgozói, szerényen, de keményen harcolnak a tervteljesítésért, a több és minőségileg finomabb ke- nyérnekvaló előállításáért. Az új szakasz politikája a több kenyér, a több kalács politikája is, melynek előfeltételeit, a mezőgazdasági termelés mellett a malomipar dolgozói teremtik meg. Napjainkban különösen sok feladat hárul rájuk, először többet, másodszor és ez a legfontosabb, — jobban őrölni. Ezért a több és jobb lisztért dolgoznak — jóideje már az, új búzával — a Selypi Zsófia- malom dolgozói is. A malom már több mint SO éves. Nem a legprimitívebb, de nem is a legmodernebbek közé tartozik. Felszabadulás előtt a napi kapacitása öt vagon volt, ma már kilenc vagon, ha száraz a gabona, akkor még ennél is több. Kicserélték talán a gépeket? Nem. Igaz, hogy számos kisebb-nagyobb újítást alkalmaztak, de még ennél is jelentősebb körülmény a dolgozók megváltozott munkaviszonya, megnövekedett felelősség- érzete, népünk kenyérellátása iránt. Ez a felelősség fűtötte a Zsófia-malom minden dolgozóját, amikor a júniusi karbantartással készültek az új búzaőrlési idényre. A 14 napra előirányzott karbantartást 12 nap alatt végezték el és ezzel mintegy 24 ezer forintot takarítottak meg. Különösen jő munkát végzett ez idő alatt Babka Pál fögépész tóbrigád. Jó munkájukat bizonyítja, hogy a karbankartás óia még nem volt üzemzavar. A malom dolgozói félévi tervüket 112.8, júliusi tervüket pedig 130.8 százalékban teljesítették. Ezt a szép eredményt olyan emberek segítették elő, mint Táncos János és őrlőbrigádja, júniusi átlagteljesítménye 110.9 százalék volt, Igaz, hogy júliusban már megelőzte őket Rácz András és brigádja. Nem maradnak le a molnárok mögött a Iisztleszedők sem: Andrási Ilona 133, Kovács István 122, Nagy Teréz 113.8 százalékra teljesíti normáját. Ezekután természetesen szégyen volna, ha a vagonberakók lemaradnának és emiatt később jutna el a liszt a dolgozókhoz. De nekik sincs miért szégyenkezniök. A legjobbak közé tartoznak Tóth István, Molnár Lajos és Nagy Antal. A szép eredményeket nem volt könnyű elérni, különösen a molnároknak. A sok esőtől a gabona cellulóz tartalmának nagyobb nyirkossága akadályozta az őrlés menetét. Nem pergett. úgy, ahogy kellett volna, a csövekben fennakadt a nyirkos liszt, a hengerben ellapult a gabona és e hibák ellenére, üzemzavar nélkül, a brigádtagok jó együttműködésével, a munkafolyamatok állandó ellenőrzésével túlteljesítették tervüket.- Akadnak azonban igen súlyos hibák is melyekért a felelősség nagyobb részben a Malomipari Egyesülést terheli. Az egyik ilyen hiba például, hogy két nagyobb teljesítményű hámozógép beszereléséhez az Egyesülés nem biztosította időben a szükséges anyagot, így sem ezt, sem a mosógépet nem tudták beszerezni a karbantartások ideje alatt. Másik komoly hiba, hogy a malom tetőzete már hosszabb ideje beázik. Az 5. emeleten lévő gépekre becsurog az eső. Nincs a malomnak megfelelő raktára sem, a régit lebontották és az új még mindig nem készült el. így a szükséges 150— 200 vagon tárolóhely helyett mindössze 60—70 vagonnyi hely van. Nem ártana, ha az Egyesülés felmérné azt, hogy ezek a hibák milyen károkat okoznak a népgazdaságnak és intézkedne ezek elhárítására. Biztos, hogy ebben az esetben még szebb és jobb eredményeket érnének el a Zsófia-malom nagyszerű dolgozói. Sárközi Miklós Jól sikerült a vasutasnap Egerben is Sok vasúti dolnozó és szívesen látott vendég szívében hagyott felejthetetlen, kedves emléket cuz augusztus 8-án tartott egri vasutasnap. Az ünnepély reggel 6 órakor, a zenés ébresztővel kezdődött, ezzel köszöntötték a dolgozókat. A délelőtti órákban gyermekekkel telt meg a kultúrterem, ahol több mint 400 gyermekvendén előtt mutatta be a Megyei Kultúrház ifjú színjátszócsoportja a „Jancsi és Juliska“ című kis előadást. Délután 3 órakor közel háromszáz vasutas dolgozó felvonult a szovjet hősi emlékműhöz és megkoszorúzták. Majd 4 órai kezdettel DISZ- gyűlést tartottak, ahol megjutalmazták a legjobb munkásokat. A munkabeosztásban 28 dolgozót léptettek elő, közöttük Hevési Kornél intézőt, és Parti László kalauzt; 18-an sztahanovista oklevelet kaptak, többek között Hegyi János, Hídvégi János előmunká- sok, Szepesi János pályamunkás; és sokan pénzjutalomban részesültek, ezek közé tartozik Sipeki István mozdonyvezető is, aki 400 forintot kapott. A vasutasnap este hét órakor kezdődő kultúrünnepéllyel és táncmulatsággal zárult. Igen szépen szerepelt a Laka- tosárugyár, a Bútorgyár kul- túregyüttese és a Központi Kultúrcsoport. Vendégül látják az egercsehi bányászokat a verpeléti dolgozó parasztok Verpelét község dolgozó parasztjai és a Dózsa termelő- szövetkezet tagsága csatlakozott a Mátravidéki Erőmű felhívásához és meghívta Egercsehi bányászait a munkás-paraszt találkozó jegyében megHeves megye is készül az Országos Mezőgazdasági Kiállításra rendezendő augusztus 20-i ünnepségre. Ezen a találkozón a község dolgozó parasztjai és a meghívott dolgozók még szorosabbra fűzik a munkás-paraszt szövetséget. portálták a tenyészet alapját képező napos-csibe állományt. Ez fáradhatatlan tojófajta, _ átlagos tojáshozama, 3000 tojóállomány mellett. 1953-ban 162 darab volt. A cukorrépa magtermelés területén is az elsők között van a Cukorgyár célgazdasága. A kiállításon a gazdaság bemutatja elért termelési eredményeit. A, gondos növényápolás, a fejlett agrotechnika alkalmazásával 60—70 vagon cukorrépamag betakarításra számítanak. Résztvesz a kiállításon a füzesabonyi Petőfi tsz tehenészete is. Hídvégi Péter fejőgulyás, a kiváló állattenyésztő, szorgalmas munkával készíti elő Bözsi nevű tehenét, amely 300 nap alatt, 4400 liter tejet adott. A szövetkezet másik büszkesége a Hajnal nevű tehén és még három jól fejlett növendékbika. Büszke a szövetkezet tagsága a tehenészet eredményére, mert ez nagyban hozzájárul jövedelmük emeléséhez. A kiállításon résztvesz Püspöki László bol- dogi egyénileg dolgozó paraszt is Szegfű nevű tehenével, melynek tejtermelése 203 nap alatt, 4921 kilogramm. Püspöki László Heves megye legrégibb és legjobb tenyésztője, aki jelenleg a 25. tenyészbikáját neveli a magyar állattenyésztés részére. Szabó Ferenc, Hídvégi Péter szeretettel gondozza a kiállításra kerülő Bözsi mezőgazdasági kiállítási iroda tehenét. mb.-vezetője szülnek az Országos Mező- gazdasági Kiállításra. Felhozzák termel vényeiket, tenyészállataikat és elmondják, hogy milyen módszerek alkalmazásával érték el kiváló termelési és tenyésztési eredményeiket. A Hatvani Cukorgyár célgazdasága is résztvesz a kiállításon. Felhozza 10 magyar-tarka tehenét, mely mind magas tejtermelésű egyed. Nem is csodálatos ez, mert olyan szakszerű gondozásban részesülnek, melyet példaként állíthatunk az ország többi állatgondozója elé. Nagy } gonddal készíti a kiállításra te- 1 henét Kovács ’László fejőguKülön műszakot tartottak az árvízkárosultak javára A mátrai ásványbánya dolgozói, miután letörlesztették éveleji adósságukat, még nagyobb lelkesedéssel állnak naponta munkába, hogy minél több hasznos ásványt termeljenek népgazdaságunknak. A vállalat üzemei párosversenyben harcolnak egymással, hogy melyikük tud olcsóbban, többet és jobban termelni. Ez a verseny augusztus 20, valamint a bányásznap tiszteletére még fokozódik az ásványbányászok között. Július 1-től augusztus 6-ig 260.000 forint értékű különböző ásványt termeltek terven felül és emellett 17.000 forint megtakarítást értek el. A bányaüzemek között a legjobb eredményt a nemti-i túzállóanyag- bánya dolgozói érték el, akik esedékes havi tervüket 128 százalékra teljesítették. Nem messze maradnak el mögöttük a többi bányaüzem dolgozói sem. A Mátrai Ásványbánya dolgozói nem feledkeztek meg az árvízkárosultak megsegítéséről sem. A bányavállalat valamennyi dolgozója, köztük a szellemi do’gozók is, külön műszakot tartottak és a külön műszakban keresett bérüket — 28.107 forintot — a dunai árvízkárosultak megsegítésére küldték el. Gulyás Sándorné, a hűséges segítőtárs, a maga részéről is mindent elkövet, hogy minél több tejet adjanak a jól gondozott tehenek. Szép megyénk szép tájain t/í HEVES MEGYEN KERESZTÜL IT. HATVANBAN kellemes és hasznos útitárs csatlakozott hozzánk, a Kéményseprő Vállalat kirendeltségének vezetője. Nemcsak hivatásánál fogva ismeri jól a környéket, hanem mint természetbarát is szeret jönni-menni. Petőfibá- nyát és a Mátravidéki Erőművet gyakran látogatja, ott is- dolgoznak emberei és így sok érdekességet tud mesélni ezekről a helyekről. Utunk elég változatos. Az elsőrendű betonúiról rosszul karbantartott makadámra térünk. Az ember nem ■ is gondolná,' hogy ezen a fontos iparvidéken ilyen hihetetlenül rossz legyen az út, mint Hatvan—Salgótarján között. Nemigen válik dicsőségére az Útfenntartó Vállalatnak az a sok bosszúság, kellemetlenség, amit az erre utazóknak okoz. Na, de hamarosan feledteti a kellemetlenségeket az a iátvány, ami egy éles kanyar urán szemünk elé tárul. Balról négy magasba nyúló, kémény sűrű, fekete füstfelle- get ontva jelzi, hogy hatalmas erők születnek a zöld fákkal körülvett üzemben, megyénk büszkeségében: a Mátravidéki Erőműben. Hamarosan felcsillan a hűtővizet tároló hatalmas tó víztükre és erről a helyről tisztán látni az egész telepet. Majd visszafeléjövet közelebbről is megnézzük. Most folytatjuk tovább az utunkat — önkénytelenül is behúzzuk nyakunkat, mert hamarosan áthaladunk a drótkötélpálya alatt, amelyen . egyenletes tempóban haladnak a megrakott csillék: hozzák a bányából az Erőmű kenyerét: a szenet és viszik vissza a salakot, amiből máris hatalmas hegyek emelkednek az egyik oldalvölgyben. Jobbról már ide látszanak a bányatelep építményei, s sötétebb tónusú üzemi létesítmények és világosszínű lakóházak. De odáig még jóidéig kell utaznunk, mert az út Lőrincin és Selypen át, kerülővel vezet. Már ezekben a kicsiny — nemrég még alig ismert — falvakban is élénkebb lett az élet. Gépkocsik, dömperek jönnek, mennek emberekkel, építőanyagokkal, különböző árukkal megrakottan. A legnagyobb elővigyázatossággal kell vezetni a motort, amikor rátérünk a Selypet a bányateleppel összekötő útra. ITT VAGYUNK, megérkeztünk. 'A Bányászellátó Vállalat hatalmas áruháza előtt állunk meg és gyalog folytatjuk utunkat, barangolunk a lakótelep épületei közt. Mintha szeszélyes gyerek játékházai között járnánk. Az épületek három típusba csoportosíthatók: a közismert „blokkházak” mellett kisebbméretű „kocka”-házak, külön csoportban pedig „ikerházak” sorakoznak, amelyek a bányászok tulajdonát képezik. Minden vadonatúj, a felszabadulás óta épült. Hiába keresünk régit, ósdit, mindez eltűnt, mint ahogyan eltűnt a környék lakóira nehezedő uradalom gazdástól együtt. Itt, ezen az emelkedőn — ahonnan az egész telepet és környéket belátni, áll az iskola, mellette a pedagógusok gyönyörű lakása. De a legegyszerűbb bánvász lakása sem marad el ettől. Az iskola környékén vidám apróságok játszadoznak, közöttük nem egy már itt született, itt nőtt fel és eltökélt szándéka, hogy apja nyomdokába lép majd. Kormányunk minden szükségletről gondoskodik. A lakótelep lakásai mellett kultúrterem, bőségesen megrakott áruház, az utazók részére hatalmas autobuszpark áll rendelkezésre. Nézzük meg, hogyan nyilvánul meg ez a gondoskodás a munkahelyen. A bányaüzem egyre fokozódó lendülettel a felszabadulás óta működik. Előtte ezen a helyen uradalmi majorság terült el, nyomorúságos cselédlakásokkal és gazdasági épületekkel, A bányában jóformán mindent a gép végez, az ember csak irányít. A vájárok legmodernebb szerszámai által fejtett szenet kaparószalag teszi a futószalagra, onnan csillék szállítják tovább, többszöri — „átszállással” egész az Erőműig. Hatalmas — látszólag össze-vissza, a valóságban a legpontosabban működő — „rendszere“ a földalatti szállító futószalagokban és a magasban lebegő drótkötélpályáknak. Mi, laikusok szinte követni sem tudjuk gondolatunkkal ezt az utat, amit a szén tesz meg attól a pillanattól, hogy évezredes szuny- nyadásából, erőszakosan a föld színére terül — addig, míg fényt sugárzó, erőt adó villanyáram lesz belőle. KÖVESSÜK mi is a szén útját. Menjünk át az Erőműbe. Természetes, a mi utunk sokkal hosszabb, mint a széné. Ismét Selypen és Lőrincin át kell kerülni. A hatalmas kémények egyre közelebb kerülnek, végül elérkezünk célunkhoz. Az itteni lakótelep sokkal barátságosabb, tele van zölddel: fák, bokrok, parkosított helyek veszik körül a piroscserepes kedves épületeket. A füst ide nem' hatol át. Kényelemről, kedvező munkafeltételekről, kultúráról itt is a legmesszebbmenően gondoskodnak. A filmszínház állandóan új műsort játszik, a könyvtárak a klasszikus és modern irodalom legértékesebb darabjaival várják hűséges olvasóikat. Hogyan gondoskodnak itt a dolgozók étkeztetéséről? Az étterem nem üzemi étkezdéhez, hanem városi vendéglő étterméhez hasonló. Terített asztalokhoz fehérkabátos felszolgálók hozzák az ebédet. Igen érdekes rendszer uralkodik itt. Nem tudom, így van-e ez mindenütt, de akkor sem tartom helyesnek. Külön főznek „üzemi ebédet” és külön „rendeltet”. Az előzőt jegy ellenében a helybeli dolgozók kapják 5.90 forint egységáron. Rendeléskor választani lehet — ha nem is étlapról — a felszolgáló által felsorolt ételek közül. Természetes, az ár magasabb, de — ha beleszámítjuk az üzem általi hozzájárulást is a dolgozók ebédjének árához — nincs olyan különbség, mint a minőség és főleg a mennyiség közt. Eizi- kai munkát végző embernek tartalmasabb kosztra van szüksége. Annyit azonban fel lehet hozni mentségül, hogy mi nem a legszerencsésebb napot „fogtuk ki”, mert — a dolgozók állítása szerint — van olyan nap is, amikor jobbat kapnak, mint a rendelt ebéd. De — szerintem — helyesebb lenne, ha egységesítenék a menüt valahogy olyanformán, hogy az üzemi étkezésben részvevők is választhassanak és főleg az adagjuk mennyiségét növelnék. Utunk végére értünk, hazafelé tartunk. Búcsút intünk az Erőműnek, amelynek üzemrészeiben az ember által irányított hatalmas gépek termelik szakadatlanul az erőt, hogy más helyen, más emberek által a termékek ezrei, tonnái kerüljenek az egyre növekvő igények kielégítésére. UTUNK SORÁN megnéztük, mit csinál megyénk parasztsága, hogyan harcol az új kenyérért, gyümölcsért, borért. Láttuk ipari erőművünket, a Petőfibánya-Lőrinci Erőmű kooperációt, amely egyre eldugottabb helyeken gyújtja ki a kultúra fényét. Üdvözöltük pihenő, gyógyuló dolgozóinkat a Mátra csodálatos szépségű üdülőhelyein, akik a termelőmunkához gyűjtik a friss erőt. Indulunk haza, sok feledhetetlen élménnyel gazdagodva. Egy nap rövid idő, de elegendő ahhoz, hogy belepillantsunk szép és egyre szépülő megyénk életébe, ellesve, hogyan él, mit csinál megyénk dolgozó népe. Halassy László Heves megye állami gazdaságai, termelőszövetkezetei és egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztjai is szorgalmasan kélyás, Nagy Sándor és Bata Balázs állatgondozó. Itt van az ország első fogolyszínű leghorn tenyészete. Dániából im-
