Népújság, 1954. augusztus (60-68. szám)

1954-08-08 / 62. szám

1954 augusztus 8. vasárnap. NÉPÚJSÁG 5 A dolgozókkal való emberséges bánásmód is segíti a terv teljesítését AHHOZ, HOGY szocializ­must építő országunk szilárd és erős anyagi alapokkal ren­delkezzék, feltétlenül szüksé­ges a többtermelés. Országunk úgy erősödik, gazdagodik, életszínvonalunk úgy emel­kedik, ha egyre több szén, villamosenergia, acél, cement és számos közszükségleti cikk áll a dolgozók rendelkezé­sére. Mindezek nem hullanak készen az ölünkbe, hanem ke­mény munkával meg kell dol­gozni értük. Az elmúlt évek tapasztalatai bizonyítják, hogy ipari munkásságunk becsület­tel, odaadással, igazi helytál­lással, az ezernyi nehézségek legyőzésével szolgálta az or­szágépítés nagy ügyét. A jó munkáért, a helytállásért a legnagyobb megbecsülés illet minden dolgozót. Külö­nösképpen a kormánypro- gramm után jutott érvényre ez az elv, a kormányintézkedések egész sorozatával javítottak és javítanak a munkások anyagi, szociális és kulturális helyze­tén. Államunk sok százezer forintot fordít arra, hogy a munkások biztonságos munka- körülmények között dolgozza­nak, legyen munkaruhájuk, védőételük és italuk, rendes lakásuk, szórakozási lehetősé­geik, stb. A múlthoz képest óriási, a kormányprogramm óta pedig igen jelentős a fejlődés az em­berekkel való bánásmód terén is. A parancsolgatás, utasítás és sokszor jogtalan büntetések helyett most a meggyőzés, az emberi hang, az emberséges bánásmód, az emberek problé­máival, apró-cseprő ügyeivel való fokozattabb törődés mód­szerét alkalmazzuk. Mindjárt hozzá is tehetjük: ez a helyes módszer és alkalmazása elő­nyösen hat a termelésre. Üze­meink gazdasági, párt- és szakszervezeti vezetőszervei több helyen már tettek bizo­nyos lépéseket ez irányban és ott az eredmény kézzelfog­ható. A BÉLAPÁTFALVI Ce­mentgyár alkotmánya, a kol­lektív szerződés bevezető so­raiban a következőket említi: «Feladatunk, hogy a kormány­programm szellemében akár a termelés, akár a szociális és kulturális ellátottság vona­lán az adott lehetőségeken be­lül, a legtöbbet nyújtsuk dol­gozóinknak.» A szerződés egyes pontjai azután ebben a szellemben nyertek megfogal­mazást és azóta ezek közül már nem egy ilyen kötelezett­ségvállalás vált élő valósággá. A női dolgozók élet és lakás- körülményei megjavítása ér­dekében nemrég fejezték be a 32 személyes leányszálló fel­építését. Űj üzemi bölcsőde is létesült a múlt hónap köze­pén Vitányi Imréné, Mut Já- nosné és még sok-sok dolgozó asszony közös örömére. Ele­get tettek a szerződés 67. pontjának is. Ezt bizonyítja az anyagraktárban lévő 300 öl­töny, téli melegruha, a szabad­ban dolgozók részére. A gázos levegőjű, hegesztő műhelyben már felszerelték az új kémény­kürtöt, amely állandóan tisztít­ja a levegőt. Az évi beruházási keretből megkezdték az üze­mi fürdő bővítését. A jobb élelmiszerellátás érdekében 150 sertés hízik már. TALÁLHATUNK jó néhány szép példát az emberekkel való bánásmódra vonatkozólag is. Még 1952-ben négy bányász önkényesen elhagyta munka­helyét, megszakította munka- viszonyát. Igen ám, de nem­sokára visszatértek a »tékozló fiúk«, de előbbi tettükért bün­tetésképpen 2 évig fizetett sza­badságcsökkentés jár. Az Egyeztető Bizottság foglal­kozott az ügyükkel és látva jó munkájukat, elengedte bünte­tésüket. Megkapták a teljes fi­zetett szabadságot. Nem is ma­radtak hálátlanok, a vállalat ma is büszke fehet rájuk és eredményeikre. Barta Sándor, az üzem egyik dolgozója most épített házat. Lakásának építé­sét cserép hiányában nem tud­ta befejezni. Bizalommal for­dult segítségért a vállalat ve­zetőségéhez és nem hiába. Rö­videsen 1400 cserepet kapott. Ez a példa nem egyedülálló. A vállalat számtalan esetben se­gíti dolgozóit építőanyaggal, a földdel rendelkező dolgozókat terményeik betakarításához szükséges igaerővel. Végh elv­társ, a vállalat igazgatója he­tenként fogadódélutánokat tart, ahol a dolgozók elmondják pa­naszaikat, s ő igyekszik segí­teni azokon. Olyan eset is elő­fordult, hogy a dolgozókat sze­mélyes példamutatással győz­ték meg. Nemrég néhány kő­bányai munkás a túlságosan magas normákra panaszkodott, hogy azt nem lehet teljesíteni. Erre Végh elvtárs. a termelési osztály vezetőjével együtt mun­karuhába öltözött és a próba­idő alatt bebizonyították, hogy a normát igenis lehet teljesí­teni. A szép példák mellett a ki­rívó hibák sokasága azonban azt bizonyítja, hogy Bélapát­falván sincsen rózsa tövis nél­kül. A rossz tervezés, a kése­delmes kivitelezés miatt még csak mintegy három hete kezd­te meg munkáját a 3. számú kemence, amelynek termelése már május óta szerepelt a tervben. Nemrég vált üzemké­pessé az 1. számú kötélpálya, de még most sem dolgozik tel­jes kapacitással. Az új Loesche malom mindamellett, hogy nem biztonságos, nem képes elegen­dő porszénnel ellátni a kemen­céket, a régi malmokat pedig nem javították meg annak ide­jén, számítva az új malom ka­pacitására. Rossz az üzem ivó­víz ellátása. A dolgozók csak egy helyen, a javítóműhelynél ihatnák vizet. Azzal, hogy a távolabbi munkahelyekről is idejönnek és itt várakoznak, tolonganak, rengeteg idő ki­esik a termelésből. A forró ke­mencék előtt két klinkerégető- vel beszélgettünk, akik azt ki­fogásolták, hogy nem kapnak ásványvizet védőitalként. A fi­zetések alkalmával gyakori a bérreklamáció. A dolgozókkal való türelmetlen bánásmód mutatkozott meg Farkas Emil és Babócs Vilmos esetében, amikor minden nevelőmunka és a kollektív szerződésben megállapított felelősségrevo- nási fokozatok mellőzésével és az üzemi bizottság nélkül akar­ták őket fegyelmi úton elbo­csátani. IGAZ, HOGY a tervlemara­dás egyik főoka a munkaerő- hiány, de ugyanolyan fékje en­nek a kollektív szerződés be nem tartása, az emberekkel való emberi bánásmód sok-sok hibája is. Július hó 27-ig pél­dául a havi tervlemaradás 68 családiház felépítéséhez szük­séges cementet jelent. A le­maradás visszahat a szociális helyzetre is. A sportpályán is már bizonyára lenne öltöző, ha a tervteljesítés esetén az igaz­gatói alapból fel tudnák épít­tetni. Hiányzik a kellő megér­tés, együttműködés a vállalat vezetősége, a párt és a szak- szervezet között, nem megfe­lelő a szakszervizét és a dol­gozók közvetlen kapcsolata, a párt ellenőrző szerepe sem. A doigozók nevelése helyett szin­te veszekedésszámba menő vi­ták zajlanak le az ÜB-elnök és az Egyeztető Bizottsági elnök között. A szakszervezet felada­taira útalnak a következő so­rok: »A szakszervezeteknek ugyanolyan következetességgel kell harcolniok a termelésben mutatkozó hibák ellen, mint a szociális vagy a kulturális gon­doskodás tekintetében észlelt h’ ' - ellen. Az élet is azt igazolja: ahol rend van szo­ciális és kulturális téren, ott rend van a termelés terén is.« (A III. pártkongresszus felszó­lalásaiból.) Ezt a rendet vár­ják már hosszú idő óta a ce­mentgyár dolgozói. Meggyőző­désük, hogy ha a műszaki fel­tételek mellett tovább javul a dolgozókkal való bánásmód is, akkor a Bélapátfalvi Cement­gyár nem adós, hanem a tervét teljesítő üzem lesz. Császár István Állatállomány unk fejlesztése még több másodvetést kíván Megyénk dolgozó paraszt­jainak gondolatait, munkáját napjainkban a behordás, cséplés, a tarlóhántás és a másodvetés tölti be. Ezekben a munkákban legnagyobb fel­adata a gépállomásoknak, a traktoristáknak jutott. A fel­szántott és bevetett holdak száma elsődlegesen az ő munkájukat dicséri. Amíg a behordás jól halad, a tarló­hántásban és a másodvetés­ben még mindig nagy lemara­dás mutatkozik. Járásaink a következő eredményeket ér­ték el ezekben a munkákban: Járás gabonabehordás tarlóhántás másodvetés h o I d a n k é n t egri 9.262 1195 442 füzesabonyi 23.779 4558 1247 gyöngyösi 21.377 3163 1369 hatvani 15.681 3420 1181 hevesi 21.706 6653 1969 pétervásárai 5.031 megyénkben összesen 539 65 (százalékban) 65 15.1 57.2 Miért nem halad a cséplés Bükkszéken ? Bükkszéken a két cséplőgép közül az egyik még nem kezdte meg a cséplést, pedig mind­kettőnek lenne munkája, mert több mint 40 dolgozó paraszt már befejezte a hordást. A gépállomás azzal küldte ki a cséplőgépet, hogy üzem­képes. Az előcséplésnél meg­állapították, hogy az egyik szíjtárcsának nagyobb az át­mérője, emiatt kicsi a gépnek a fordulatszáma, a magot nem tudja kellőképpen kiválasz­tani. Ezt azonnal jelentettük a gépállomásnak, többszöri tele­fonálás után három nap múlva pótolták, melyet 20 perc alatt meg lehetett volna oldani. A másik cséplőgépet több­szöri ígéretre csak 29-re küld­ték el. Minden nap beszéltünk ebben az ügyben a gépállo­mással s mindig csak ígéretet kaptunk. S mikor végül meg­kértük: mondják meg a pon­tos időt, mikorra várjuk, hogy a munkacsapatot értesíthessük, nem is válaszoltak kérdé­sünkre, a gépállomás főagro- nómusa letette a kagylót A cséplőgépeknél r hi a is mutatkozik. Nincs s/ vattyú, az egyik cséplőnél van ugyn mázsa, de súlyok nincsen k hozzá. Nincs megfelelő kábel a villanyhajtású cséplőgépek­hez, a villanyszerelő ritkán van idehaza és így sokat Ítéli várni a gépnek. A kisebb hi­bákra keveset adnak, ha je­lenti is a felelősvezető, hogy hibát észlelt, azt válaszolják neki, elmegy még valamed­dig, s így a kis hibákból nagy hibák lesznek. Ha a pétervá- sárai gépállomás vezetősége nem változtat rövidesen ezen a tűrhetetlen állapoton, Bükk­széken még akkor is csépel­nek, mikor az első hó leesik. Tulák István VB-titkár — A VÁMOSGYÖRKI HA­LADÁS termelőszövetkezet 10 mázsa búzát, 5 mázsa árpát, 25 mázsa szálastakarmányt és egy üszőt ajánlott fel az ár­vízkárosultak részére. — V1SONTA KÖZSÉGBEN az alkotmány ünnepének tisz­teletére a dolgozó parasztok igen szép felajánlásokat tet­tek a begyűjtés mielőbbi tel­jesítésére. A füzesabonyi Petőfi terme­lőszövetkezetnél még ebben a hónanb: o elkészül egy 40 férő­helyes disznófiaztató és egy nagy baromfi férőhely. Készül a télre Egercsehi-bánya Egeresein bányaüzem dolgozói ebben az évben nem sok ered­ménnyel dicsekedhetnek. A sok géphiba, a rossz munkahelyek visszavetették az üzem tervtel­jesítését. Így az adósság napról napra emelkedett és ma már többezer tonna szénnel tartoz­nak államunknak. Ebbe azon­ban nem nyugszanak bele sem a bányaüzem vezetői, sem a bányászok. Elhatározták, közös erővel rendbehozzák a gépeket, a munkahelyeket, új frontot lé­tesítenek, hogy a téli hónapokra zavartalanul biztosítsák az üze­mek és háztartások szénellá­tását. Ígéretük valóraváltásához máris hozzáfogtak. A bányagé­pek folyamatos megjavítása mellett új, kétszárnyú frontot helyeztek üzembe. Nagy ütem­ben folyik egy kétméteres vas­tag széntelep feltárása is, mely­nek fejtése majd lehetőséget ad a bányaüzemnek, hogy letör- lessze adósságát és a jövőben maradéktalanul teljesítse tervét. A jobb és a biztonságosabb munka érdekében a bányaüzem­ben áttértek a korszerű TH- gyűrüivekkel való biztosításra. A nyolcas telepen dolgozó csapa­tok vállalták, hogy naponta 57 TH gyűrűt raknak be a telepre. Ezzel jelentős bányafa megta­karítást érnek el. A gondos és lelkiismeretes felkészülés máris érezteti hatá­sát: Nagy S. Sándor csapata csütörtökön reggelre 35 csillé­vel, Molnár Imre csapata pedig 31 csille szénnel szárnyalta túl napi előirányzatát. A brigádok elhatározták, hogy a negyedik magyar bányásznapot már ter­vük sikeres teljesítésével un- neplik. Állami gazdaságaink tarlótiántási versenyéről Megyénk állami gazdaságai a gépek segítségével nagyobb­részt befejezték az aratást. Most a tarlóhántás elvégzésé­ben versenyeznek. Igaz, hogy ezzel a munkával nem nagyon dicsekedhetnek, mert 50 száza­lékon túl csak néhány állami gazdaság jutott. Nagyobb fi­gyelmet kell szentelni ennek a munkának, sürget a száraz, meleg idő. Az állami gazdaságok sor­rendje az alábbiak szerint ala­kult a tarlóhántási munkák végzésében: 1. Poroszlói, 2. Heves-vercel- pusztai, 3. Pusztaszikszói, 4. Csányi, 5. Besenyőtelki, 6. Dor- mándi Állami Gazdaság. Legtöbb beadási hátralékos az egri járásban van Megyénk minden területén megkezdték már a cséplést és a csépléssel együtt legtöbb dolgozó paraszt eleget tesz beadási kötelezettségének is. Mégis kenyérgabona és ta­karmánygabona beadásnál legtöbb járásban lemaradás mutatkozik. Sokan vannak, akik cséplés után nyolc nap­ra sem teljesítik a beadást, különösen az egri járásban sok a hátralékos. Járásaink között augusztus 6-ig a következő eredmények születtek: Járás Kenyérgabona Takarmánygabona beadás beadás százalékban hatvani 31.8 28.4 hevesi 25.2 26.3 gyöngyösi 26.1 24.5 füze-abonyi 24.9 24.9 egri 21.8 21.0 pétervásárai 15.8 17.9 A vasút hétköznapjai A nők is megállják a helyüket a közlekedés minden terüle­tén. Itt van például Kiss Ferencné, az egri gépállomáson. Ko­csifelíró, épp most veszi számba a Füzesabonyról megérkezett kocsikat — semmivel sem marad hátrább a férfiaknál. Sokan nem is gondolják, milyen felelősségteljes munka a váltó kezelése, jó karbantartása. Mező István egri váltóőr lelkiisme­retes munkát végez, tudja, hogy munkájától emberi életek, értékek függnek. Jön a vonat. Látni ugyan még nem látni, de Várkonyi Mihálj kis házikójában már telefonon jelentették. Nosza sürgősen leJ engedni a sorompót...

Next

/
Thumbnails
Contents