Népújság, 1954. május (34-42. szám)
1954-05-20 / 39. szám
V 4 NÉPÚJSÁG 1934 május 20. csütörtök. 4/fllÁpz* (Egyes falusi sportkörvezetők még mindig ..fiaskóval’' bálják jobb belátásra bírni a megyei sportszerveket.) Űj létesítmények épülnek a mátrai üdülők számára pro- J : Május 6-án a Mátrahegység- ben is több üdülő nyitotta meg kapuit, melyekben már többszáz dolgozó tölti szabadságát. F.bben az évben azonban újabb létesítményekkel bővül a Mátrahegy- ség üdülő halózata. Még ybben a hónapban Mátraházán megkezdik az új SZOT-szanatorium felépítését, melyben közel 200 dolgozó kap maid ingyenes ápolást. Mátraíüreden központi kultúrotthont és konyhát építenek. A kutúrotthonban a mátrai üdülők részére hetenként rendeznek kultúrműsorokat, kultúresteket. Az újonnan létesülő kultúrott- honnak állandó kultúrcsoportja is lesz, mely rendszeresen látogatja a Mátrában lévő üdülőket. Néni államunk ezzel az intézkedésével is szebbé, kellemesebbé akarja tenni az üdülők pihenését. A budapesti Kamara Varieté vidéki útja Mukk . nem igaz? elnök elvtárs! Oda a bor, ide a két pont. Egyszerű, A budapesti Kamara Varieté ♦ nagysikerű műsora „öltözik a I hivatal”, melyet több mint 6 hé- i ten át napi két előadásban ka- |cagta és tapsolta végig a fővá- { ros közönsége, teljesen eredeti • szereposztásban vidéki körútra $ indult. A műsor vidám tréfáit ! Gobbi Hilda Kossuth-díjas, érde- I mes művész, a Nemzeti Színház «tagja és egyik legnagyszerűbb színészünk, Rózsahegyi Kálmán játsszák. A Kamara Varieté kiváló kon- íerensziéja, Nádassi László elkíséri a varietét kőrútján, az eredeti konferanszáva! lép a közönség elé. A műsorban szereplő legsikeresebb artisták közül is kiemelkedik Kelly zsonglőr és a 2 Ocsai akrobatikus táncos számai. Népi államunk törvénye lesújt a templomfosztogatókra Eger történelmi múltja és természeti szépségei alapján népi államunk egyik leglátogatottabb városa. Az üdülésre vágyók és az évszázados múlt emlékeiben gyönyörködök igen gyakran fordulnak meg Egerben. „A barokk város“ vonzza a látogatókat, ahol országunk elsőrangú műemlékei vannak. Ezek között templomaink, mint a barokk stíl legszebb alkotásai nyitva állnak a művészet iránt érdeklődők előtt, természetes azoknak is, akik áhítatos lélekkel látogatják templomainkat. Ez természetes is. De annál felhábo- rítóbb az, hogy az elmúlt hónapokban, amint azt a Hevesmegyei Népújságból olvastuk, akadtak olyan lelkiismeretlen és durvalelkű egyének, akik e békés és vallásos megnyilatkozást szerették volna megzavarni templomfosztogatással és műemlék templomaink felszerelésének megrongálásával. Megzavarni a vallásgyakorlás zavartalanságát, a hívek békés életét, munkakészségét és népi államunkhoz való hűségét. A hívek kegyes adományait tartalmazó perselyeket feltörték, az egyházi felszerelések egy- részét megrongálták, vagy eltulajdonították. Tették azzal a szándékkal, hogy így hangulatot keltsenek amellett, hogy „Egerben már a templomokat sem lehet nyitvatartani, mert a köz- és magánvagyon felett nem őrködik senki“. Lelki és kultűrvonalon zárt templomikat akartak, hogy a várost oly sokan látogatók kénytelenek legyenek megállapítani: „Egerben már a templomok is tárva vannak“. Ügy a papság, mint a hívek körében nagy megdöbbenést keltett ez a gonosz szándék, midőn tudomásukra jutott, hogy a volt Szervita-, Ferences- és Ciszter-templo- mokban nagyobb pénzösszeget loptak el a perselyekből, a berendezési tárgyakat összezúzták stb. A volt Szervita-templom falán pedig ezt olvasták: „A templom betörés miatt zárva“. Megdöbbentő cselekedet akkor, amikor népi államunk alkotmányában biztosított szabad vallásgyakorlását ily módon akarták kisebbíteni, avagy a közbiztonság őreit kompromittálni. Nem tudtunk eléggé hálásak lenni az állam rendőrségnek, hogy lelkiismeretes és gyors munkával pár nap alatt kinyomozták a tetteseket. A tettesek bevallották, hogy régi levitézlett egyének, népi államunk ellenségei állottak egy szervezett banda mögött, akik zavart szerettek volna kelteni a templombajáró hívek között és népi államunk ellen hangolni. Éppen most, amikor legjavában folynak a tavaszi mezőgazdasági munkálatok. Szervezett templomfosztogatással — lelkileg is meg akarták zavarni a szorgalmukról híres egri dolgozókat. Minden jóérzésű és vallásos ember leikébe bele akarták lopni azt a tudatot, hogy a népi államokban lehetséges a templomok fosztogatása és a vallásos célt szolgáló felszerelések nincsenek kellő biztonságban, ezek védelmével nem törődik népi demokráciánk. Ezt a merőben rosszindulatú beállítást akarták elérni a templomfosztogatással és alattomos módon megzavarni a dolgozó híveket, hogy a bizonytalanság érzését keltsék bennük, midőn templomainkat ilymódon meggyalázták és a hívek vallásos életét szerették volna megzavarni, örülünk, hogy mindez nem sikerült és a sorainkban lappangó ellenséget az óllamrendőrség a legrövidebb idő alatt felszámolta. Állami szerveink, a közbiztonság szervei mindenkor a legnagyobb gondossággal őrködnek templomaink és egyházi felszereléseink felett. csak úgy. mint a nemzet vagyona felett, hogy felelőtlen és rosszindulatú, letűnt elemek a nép vallásos érzületét bárhol és bármikor a legke- vésbbé tudják zavarni. Az állambiztonsági szervek azonnali intézkedésekkel meghiúsították a templomfosztogató banda mindannyionk által elítélendő tevékenységét. Elítélik mindazokat, akik e fosztogató banda mögött állnak, tudva azt, hogy ez sem volt más, mint a becsületes és hívő emberek vallásos érzületének megsértésén keresztül népi demokráciánk békés, alkotó munkájának lelassítására való törekvés és az állam és az egyház közötti jóviszony megzavarására való törekvés. Ami ebben az esetben nem sikerült. Éppen úgy a magam, mint az egri hívek nevében köszö- netemet fejezem ki az állambiztonsági szerveknek és meg vagyok arról győződve, hogy a Hevesmegyei Népújság május 13-i számában névszerint leközölt személyek, illetve bűnözők mielőbb elnyerik méltó büntetésüket és a reájuk kiszabott igazságos büntetés elrettentő példaképpen fog állni azok előtt, akik ilyen és ehhez hasonló módon akarják népünk építő és békés munkáját megzavarni. Patócs József érseki helynök Az Egri Dózsa Filmszínházban május 20-tól 23-ig színes szovjet filmet_ mutatnak be „Marina sorsa’’ címmel. A film. Terentyij Vlaszenkóról szól, aki a mezőgazdasági főiskola elvégzése után, képzett agronómusként tér vissza szülőföldjére. Mindenki boldog örömmel üdvözli, de ö nem akar otthon maradni. Szűknek érzi a kolhozt, úgy érzi. hogy szellemileg felette áll feleségének és kéri, váljon el tőle. Hogyan alakul Terentyij, az önző ember élete, milyen sors vár feleségére: Marinára? — erről szól a film. Hazaérkeztek úttörőink A hatvani I. számú általánosiskola IV. leányosztályának 40 tanulója, Konkoly à Lászlóné tanító vezetésével, a jó tanulás jutalmául a Pécs—mecseki úttörő üdülőben 18 napos üdülésben vett részt. A hatvani vasútállomás nagy villanyórája fél hármat mutatott. Az állomás tele volt piros- nyakkendős fiúkkal, lányokkal és sok-sok felnőttel. — Jön a vonat — hangzott mindenütt. S a vonat robogva futott be az állomásra, Kerékcsikorgás, füttyszó, kiabálás hallatszott. A türelmetlen hozzátartozók valósággal megrohamozták az egyik kocsit, amelyből sok-sok kicsi barna gyermekkéz integetett. — Jaj, de meghíztál. — Milyen barnára égett az arcodI — Hol a kabátod? Mint a zápor, zuhogtak a kérdések, az örvendező felkiáltások. Mindenki leszállt, minden csomag megvolt, sorakoztak a gyerekek, megperdült az úitőrök dobja. Nehéz volt a szülőket rábeszélni, hogy a járdán jöjjenek, s ne a gyerekek mellett, az úttesten. Legszívesebben egy lépést sem tágítottak volna az olyan régen látott gyerekek mellől. A gyerekek erősek, egészségesek, az egyik kislány két és fél kilót hízott az üdülés alatt. A jutalom az üdülőben egy nagy torta volt. Lassan átérnek a Zagyva hid- ián, a gyerekek kihúzzák magukat, messzire szállt a nóta ajkukról. Az üzletek ajtai megteltek emberekkel, a járó-kelők megálltak, megnézték a sok barna-piros gyerekeket. Bekanyarodtak a piactérre. Az úttörők fáradtan, s álmosan pisloglak. Néhány rövid mondatban köszöntötték őket, maid elhangzott az „oszolj”. Pár perc múlva már csak itt-oit villant meg egy piros nyakkendő. ROZMARING ISTVÁN igazgató Három város — két színjátszóegyüttes TV agy élménye volt az utóbbi napokban a Magyar Szovjet Társaság hatvani színjátszócsoportjának. Hosszú és nehéz munka után elérkeztek a nagy eseményhez, bemutatták Kor- nejcsuk: „Ukrajna mezőin” című vígjátékát. Nem volt könnyű az út, míg eljutottak a bemutató előadásig. A próbák ideje alatt űgv látszott, hogy a csoport nem képes a darab betanulására, egyeseknél kedvetlenség mutatkozott, gyakran cserélődtek a szereolők, s néhánvan más darab felé kacsintgattak. A szereplők többsége azonban kitartott, és a legelső nagyobb segítség után összeforrott a csoport. Bebizonyították, hogy a munka, s főleg a jó munka, hogyan kovácsol össze egy ötventagú csoportot. Nyolchónapi munkájuknak meglett az eredménye. Eddig már négy előadáson 1200-an tapsoltak a színjátszók játékának. Nagy Istvánné és Zsiga Jánosné, a Petőfi termelőszövetkezet dolgozói elmondották, hogy nekik nagyon tetszett az előadás, „Jól szórakoztunk azon. de tanulhatnak is belőle a hatvani termelőszövetkezetek, elnökeikkel együtt." • „Ukrajna mezőin” két kolhoz elnöke, Csesznok és Galuska „afféle jó szomszédok”, mint Arany János „Péter-Páll”-ja, akik csak a naptárban férnek össize. Amikor a darab kezdődik, mindkettőjük feje bekötve, hisz épp előző nap verték össze egymást. Nem a fülemüle füttye, hanem termelési kérdések miatt akadtak össze, ebben különböznek Arany János jzgága gazdáitól. A veszekedések ideje alatt még nem láttunk tisztán, a helyszínre siető rendőr sem tud igazságot tenni. Két egyforma veszekedőnek nézzük Cseszr.okot és Galuskát, de hamarosan kiderül, hogy Csesznok és Galuska képében a múlt és a jövő csap össze Kornejcsuk darabjában. aluskát sérti Csesznok eredménye, Csesz- nokot pedig az bántja, hogy Galuska kolhozáért is neki kell helytállni a beszolgáltatásban. Ezért robban ki köztük az ellentét. De mindenki előtt világos, hogy Galuska bármilyen helytelen utat is képvisel, nem ellenség, hanem megtévedt ember, bármilyen sokat is nevetünk Galuskán, aki hibát hibára halmoz, érezzük, hogy ez «Z ember nem tévedhet el sokáig, mert ott állnak mellette a Csesznokok, a Sztyepánok és a többiek, akik visszatérítik őt a helyes útra. A darab fő problémája megoldódik: Galuskát ugyan leváltják, de mint ahogy ő mondja „érti a dóiul.’ A fő problémával együtt persze megoldódni’ a szerelmesek problémái is, és a két szem- dlló kolhoz egymást segítve folytatja tovább am .káját. Miért volt sikere a darabnak Hatvanban? Nyilván azért, mert olyan problémát mutat be, amely ismerős a hatvaniaknak, amelvet Hatvanban is megtalálunk. Hatvanban is találunk Galuskákat, találunk Csesznokokat is. A párttitkár az egyik jelenetben azt mondja: „az olyan Galuskából, mint maga, akad bőven, mind csak rohan a városba: állam aggyal árut, jó posztót, bőrt, csizmát.” S vájjon Hatvanban füncsenek ilyenek, akik csak kapni szerelnek az államtól, de adni azt kevésbbé? Megtaláljuk a mi termelőszövetkezeteinkben is az „Ukrajna mezőin” fiatal szerelmeseihez hasonló szorgalmas fiatalokat, csak nálunk nem Guszkónak, Gáljának, Katyerinának, vagy Alexejnek, hanem Juliskának, Marikéinak, Pistának, vagy Jóskának hívják őket. Nem talá- lunk-e a mi termelőszövetkezeteinkben is Dolgo- noszikhoz hasonló jellemtelen, csak a saját érdekét néző embert? Nézzünk szét és csináljunk mi is úgy, mint ahogy azt az „Ukrajna mezöin”í ben láttuk. A z „Ukrajna' mezőin” története tehát a két kolhoz története, ismerős. Ezért volt sikere Hatvanban az előadásnak. Nem volna teljes Csesznok és Galuska azonban a kép. ha nem mondanánk el. hogy ehhez a sikerhez nagyban hozzájárult a szereplők lelkes jó munkája, E cikk keretei nem engedik meg, hogy részletesen elemezzük a szereplők játékait. Mint a legtöbb darabban, itt is láthattunk jó alakítást és láthattunk olyat, mely kevésbbé sikerült. A további próbák és előadások feladata, hogy kiegyensúlyozottabbá tegyék az előadásokat. Pergőbbé, mert ez volt az előadásnak egyik hibája. A szerelmesek A hatvani színjátszócsoportnak a „Szabad szél” után ez a második komoly előadása, és ha összeszoknak, lelkiismeretesen tanulnak és a továbbiakban is szívvel-lélekkel dolgoznak, köny- nyen a megye legjobb színjátszói lesznek. Ennek egyik áldomása volt ez az előadás, mely után nyugodtan elmondhatjuk, hogy a nyolchónapi munka rendezőnek, szereplőnek, díszletező- nek nem volt hiábavaló és a jó munka, mint mindig, most is meghozta az eredményt. Ez az eredmény azonban kötelez. Kötelezi a kuüúrcsooortot egyrészt arra, hogy ezt a jól sikerült előadást elvigyék a környező községekbe és a megye városaiba is. Mutassák be minél több helyen, minél több embernek a két kolhoz történetét, hadd tanul" jónak belőle megyénk dolgozói, termelőszövetkezetei. A siker, az eredmény köte’ez másra is. A csoport harmadik darabjának méltónak kel! lenni az előző kettőhöz. Dunaievszkij „Szabad széfjéhez és Kornejcsuk „Ukrajna mezőin”-hez. • 'JUzenegy előadáson mutatta be eddig az MSZT gyöngyösi színjátszócsoporija Gyöngyösön Miljutyin: „Havasi kürt” című operettjét. Közel 4000 ember nézte végig ezt a kitűnő, jó operettet. A jól sikerült gyöngyösi elő adások után a Magyar Szoviet Társaság egri szervezetének meghívására, 15-én Egerben, a színházban két előadásban mutatták be ,az egri dolgozóknak a „Havasi kürt”-Öt. Mindkét előadáson zsúfolt ház tapsolt egyrészt Miljutyin zenéjének, másrészt a szereplők játékának. A 'gyöngyösi szinjáíszócsoport, amelytől már nagyon sok jó előadás: láttunk, ismét bebizonyította, hogy méltó arra, hogy a megye egyik legjobb színjátszócsoportjának nevezzük. Diósdi Arankától, Szeiimáknétól, Katotástól. Fodoriól és Molnár Lálszlóiól már megszoktuk, hogy jól játszanak, de tanítsák az eddigieknél jobban a többi szereplőt, foglalkozzanak velük többet, hogy idővel ők is olyan színjátszók legyenek, mint a ésoport legjobbja*. Erre különösen felr hívjuk a rendezőnek, Bakó Istvánnak a figyelmét, akinek nagy része* van a sikerben. Szeretné megismerni ezt a darabot megyénk többi dolgozója is, ezért a gyöngyösi csoportnak feltétlenül be kell mutatni mindenütt, ahol erre lehetőség van. Ez a munka nehéz és fáradságos, és a fizetség érte nem más, mint 5—6000 ember őszinte szívbőljövő tapsa és elismerése. ' Hq.-;4P i • JTét város, két színjátszócsopcrt, kéi komoly előadás. De megyénknek három városa van, és joggal kérdezheti mindenki, hol van Egernek, a megye székhelyének a színjáíszó- csoporfja, amely két évvel ezelőtt oly szépen indult, és amelyet olyan nagyon szívébe forzadoít az egri közönség. Az „Egri csillagok" jól sikerült elő,adása utáln csak elég gyengén sikerült és gyengén megszervezett előadást láttunk a „Tűvé- tevökeí” és a „Karnyóné”-t együtt, maid egvfel- vonásosban láttuk a nagysikerű „Egri csillagok” egyes szereplőit. Az egri szinjáíszócsoport, de nem utolsósorban a kuliúrmunka vezetői tanuljanak a két város munkájából. Okuljanak is a hibákból, s adjanak kellő segítséget az egri színjátszóknak, hogy minél előbb letcrleszihes- sék adósságukat. Igyekezni kell, mert az adósság nőni fog, a közeljövőben eljönnek a gyöngyösiek a „Leszámolás” című darabbal, a hatvaniak az „Ukrajna mezőin” című darabbal, s így joggal kérdezhetjük, mikor és mivel tudnak az egri színjátszók elmenni Gyöngyösre, vagy Hatvanba törleszteni valamit az adósságból. Ezt persze csak a színjátszók nem tudják megoldani, ehhez a kultúrélet vezetőinek az eddigieknél sakkal nagyobb támogatása szükséges. Márkusz János
