Népújság, 1954. május (34-42. szám)

1954-05-01 / 34. szám

4

NÉPÚJSÁG

1954 május 1, szombat.

A Mátravidéki Erőmű a lőrinci gépállomást patronálja

(Tudósítónktól.)

MEZŐGAZDASÁGUNK

fejlesztéséről szóló határozat megjelenése után rövidesen

újult, de a réginél sokkal nagyobb erővel bontakozott ki a> mezőgazdasági patronázsmozga- lom. Munkásosztályunk az ipar teljes súlyával és erejével sietett hű szövetségesük, a dolgozó parasztság segítségére. Üzemek százai és ezrei vállaltak védnökséget a termelőszövetkezetek felett. A jók felett azért, hogy még jobbá fejlődjenek, a gyengébbek felett azért, hogy azok mielőbb megerősödjenek és a legjobbak közé emelkedjenek.

E nagy és igen jelentős segítség mellett is termelőszövetkezeteink döntő többsége jelenlegi fejlettségi fokánál fogva komoly mértékben függ az állami gépállomásoktól. Függ attól, hogy a gépállomás fel tudja-e szántani, be tudja-e vetni a földjét. Tud-e hengerezni, tárcsázni, aratni, tehát el tudja-e végezni azt a munkát, amelyet a_ szövetkezet önerejéből egyébként, nem tudna, vagy csak részben tudna elvégezni, de mégis ezek a munkák az egész termelőszövetkezet alapját, létét jelentik.

EZ EGYÁLTALÁN nem

jelenti azt. hogy' egyes, gépállomások vezetői úg,y gondolkodjanak, hogy a termelőcsoportók vannak a gépállomásokért, egyáltalán nem, de azt igen is jelenti, hogy ha virágzó, gazdag termelőszövetkezetet akarunk, az eddiginél erősebbé, munkaképessé kell tennünk gépállomásainkat is. Ez a cél vezette ipari dolgozóinkat akkor, amikor a termelőszövetkezetek mellett a gépállomások patronálását is vállalták.

E mozgalom az eddigieknél szélesebb körben, erőteljesebb kibontakozása méltó kifejezője dolgozó népünk egységének, a munkás-paraszt szövetség megbonthatatlan egységének. Ez a cél, a közös ügv volt az, amely a Mátravidéki Erőmű dolgozóit arra az elhatározásra juttatta, hogy vállalják a lőrinci gépállomás patronálását.

Így történt, hogv január közepén az erőmű üzemi bizottsága és a műszaki dolgozók felkeresték a gépállomást, hogy vállalják az üzem dolgozóinak nevében a patronálást. A gépállomás vezetőségével mindjárt meg is beszélték, hogy miben segíthetnének. Másnap a gépállomás vezetősége pedig a gép állomás- dolgozóival beszélte meg. akik nagy örömmel fogadták á patronálálst és mindjárt javaslatot is tettek, hogy hol kellene legjobban az erőmű dolgozóinak a segítsége.

ILYEN „HOL" pedig akadt

még szép számban. Bár ekkor még vastag fagykéreg borította a földeket, a gépjavítás befejezésének határideje mindinkább közeledett, de a traktorokhoz még számos alkatrész hiányzott, amit beszerezni a nagy szükséglet miatt pillanatnyilag nem lehetett. Ilyen volt például a vetőgépcső kérdése. Nem volt cső, a gépállomás nem tudott csinálni, emiatt a gépállomás vetőgépeinek több mint a fele nem tudott volna tavasszal vetni. Megbeszélték az erőmű dolgozóival és kérték, hogy segítsenek. Az erőmű dolgozói vállalták és a vállalásukban tett határidő előtt le is szállították a gépállomásnak a 200 vetőgépcsövet. Ezenkívül még sok mást is segítettek, 24 traktor világítását hozták rendbe, hogy a traktorok éjjel is dolgozhassanak. Ugyancsak csináltak a gépállomásnak 20 indítófogantyút, amely szintén beszerezhe- tetlen volt. Addig a traktorosok csak egy-egv csavarral indították a traktorokat, amely igen veszélyes volt, mert visszarúgva könnyen eltörhette az indító karjáít. vagy ami többször elő is fordult, kificamította.

A segítségadás nem szűnt meg a traktorok kijavítása után sem és fo'yik most is. A traktorok után a cséplőgépek javításához nyújtottak komoly segítséget: 100 felvonókanalat készítettek a gépállomásnak. Nyolc cséplőgép szíjazatát is teljes egészében elkészítették és rendbehozták. Többször végeztek a gép á ! lomásnak esztergáJiyosmun - kát is. amit a gépállomás esztergagép hiányában szintén nem tudott volna megcsinálni. Féktengelyekbe anyákat, tengelyeket, dobtengelyeket esztergáltak, amit csak esetleg két-három hét, vagy még több idő múltán tudtak volna a megyei gépjavító vállalaton keresztül megcsináltatni.

De az erőműn kívül, ha nem is mint patronáló, több üzem is segíti a lőrinci gépállomást. A hatvani fűtőház négytagú lakatosbrigádja közel két hónap óta a gépállomáson van és javítja .a cséplőgépeket. A brigád, Gal- lai András sztahanovista, Czi- bolya Ferenc, Here Mihálly és Weisz Mátyás elvtársak, eddig közel 100 tengelyágy öntését végezték el. Vállalták, hogv 4 sima és 3 golyóscsapágyas cséplőgépen végzik el a főjavítást, jelenleg a 6. és 7. cséplőgépen végzik az utolsó javításokat. A tengelyágy-öntés nem gyerekjáték, nem is csodái, ha a fiatal traktorosok nem értik még. Ezért a brigád tagjai a gépállomás traktorosait, akik segítettek a javításnál, egyben tanították is, hogy később ezt az eléggé bonyolult munkát is önállóan tudják elvégezni.

SEGÍTI a Selypi Cementgyár is a gépállomást, mely a gépjavítás időszakára egy egész villanyhegesztő berendezést adott kölcsön A Zsófia-malom- ból pedig Gvőri Sándor elvtárs asztalos segédkezett a cséplőgépek asztalosmunkálatainál.

E nagymérvű és szíves segítség következtében a gépállomás traktorai éjjel-nappal szántanak és szinte alig van egv-két óra kiesés műszaki hiba miatt. A gépállomás cséplőgépei pedig a június elsejei határidő helyeit május 1-re elkészülnek.

Persze a segítségen kívül a gépállomás szerelői és traktorosai is derekas munkát végeztek, élükön Szűr-Szabó Gusztáv főgépész vezetésével és az eddigi sikerekben nekik is komoly részük van. Ezek után az a feladatuk a gépállomás dolgozóinak, hogv fegyelmezetten, tudásuk és munkájuk legjavát adjáík a_ magasabb terméshozam eléré séért. a virágzó mezőgazdaság megteremtéséért vívott harcban.

Sárközi Miklós

Egr műszakban rgyüát a petőfihánvai DISZ-brigád«lal

Április 27-én a DISZ-brigád tagjaival együtt én is lementem a bányába, hogy megnézzem, hogyan dolgoznak egy műszak «lait. Mielőtt elindultunk, Citor János frontakná'sz rövid megbeszélést tartott a brigád tagjaival a napi munkáról. Amikor a népes megérkezett, elfoglalták fülkéjüket, megtartották az ellenőrzést, s máris munkához kezdtek. Elhangzott az első lövés, majd utána következett a többi és a brigád tagjai megkezdték a sze- nelést a robbantások nyomán. Sajnos, a kaparószalaggal többször baj volt és ez akadályozta' a folyamatos termelést. Munkaközben tréfásan beszélgettek, jó hangulatuk volt.

A műszak első felében Ország Gábor ifjú vájár fülkéje be akart szakadni, ezért társainak segítségét kérte. Közös erővel rövid percek alatt sikerült a fülkét felfogni. A DISZ-brigád lelkes munkáját bizonyítja, hogy már 10 órakor szép eredményeket értek el. Ország Gábor 6.4, Szekeres Ferenc 6.2 köbméter szenet fejtett. A déli órákban isméi lövésektől lett hangos a 17-es front. Ettől az időtől kezdve a műszak végéig többször komolyabb üzemzavar gátolta a folyamatos termelést. A DISZ- brigád mégis megmutatta a műszak végére, hogyan kell a tervet lelkesen teljesíteni, illetve túlteljesíteni, Alakó György 248. Édes József 219, Petik Ferenc új dolgozó 249. Hortyoni Ferenc 210. Makó István 227. Ország Gábor 2-10, Szekeres Ferenc 195, Barik János 271, Sur ónul János új dolgozó 290, Ivicz György 273 és Kapka Lajos 268 százalékot éri el

A petöfibánvaí DISZ-brigád egy műszak alatt napi tervén felül 106 tonna szenet adott, s ezzel 209 százalékos átlageredményt ért el. A brigád tagjai elhatározták, még szebb eredmények eléréséért harcolnak, s biztosak abban, ha a vezetőség illetve a gépészeti csoport nagyobb gondot fordít a gépek és szalagok karbantartására, még több szene! tudnak terven felül ermelni.

Gyuricska Márton

Peiőfibánya DISZ-titkár.

Regényes, csehszlovák filmújdonság kerül az egri Dózsa filmszínházban bemutatásra április 29-től május 2-ig. A kilenszázas évek Prágájáról szól az Eltáncolt aranyak című

Április 25-én tartották Pé- tervásárán a járási kultúrver- senyt. A koradélelőtti órákban

megérkeztek a környék kul- túrcsoportjai, ének, tánc és színjátszói. Valamennyien izgalommal várták a kultúrver- seny megkezdését, amelyet a mozihelyiségben szépszámú közönség előtt tartottak. Délután kettőkor a recski honvéd kultúrcsoport egyik tagja tangóharmonikaszólóval nyitotta meg a versenyt. Rövid színdarab következett utána, majd a parádi úttörőcsapat „János vitéz“ előadása. Nagy tapsot kapott Egerbocs DISZ kultúrcsoportjának karikás tánca, valamint a bodonyi úttörők dala. Szép számmal lépett fel a hevesaranyosi DISZ kultúrcsoport, a fedémesi, de jól szerepelt a pétervásári útfilm, amely a hiú, erkölcs- télén, szélhámos, nagyvilági családokat ábrázolja, akik valóban eltáncolják, elbálozzák a rengeteg aranyat, amit a szegényekből sajtolnak ki.

törőcsapat is. DISZ fiataljaink és úttörőink ezen a járási kultúrversenyen megmutatták, hogy nemcsak szeretik a táncot, az éneket, hanem komolyan foglalkoznak is velük és fejlesztik tudásukat; Szép táncot mutatott be az erdőkövesdi DISZ is. Valamennyi zeneszám jól sikerült. A közönség minden alkalommal viharos tapssal adta kifejezésre tetszését. A verseny értékelése később majd Egerben lesz a Népművelési Osztályon. A kultúrverseny megmutatta, hogy a kultúrmunka egyre fejlődik, a járás kultúr- csoportjai őrzik a népi hagyományokat, és törekednek népünk egyre növekedő kultúr- igényének kielégítésére.

Bajzáth Ignác Pétervására

Szeretnénk, ha a mi falunk tisztaságban is élenjárna

... , Az ecsedi vöröskereszt haromszaztizenegy felnőtt és százötven iljusagi taggal dolgozik. A vöröskereszt tagjai nagy segítséget nyújtanak az oltásnál, ahol az orvos munkájában tudnak segíteni. Segítenek a tisztasági hónapban is, — brigádok járják a faint, megtekintenek minden udvart, házal, s ahol hiányosságot látnak, felszólítják a ház gazdáját: ne hozzon szégyent a falura azzal, hogy az ö házalóján nincs tisztaság. Jól működik ezenkívül a knl- túrcspport is. gyakran rendeznek előadást, ezek az előadások amellett, hogy szórakoztatnak. oktatóteHegűek is. Felhívják a figyel- met az egészség, a tisztaság fontosságára. A kis kultúrcsoport nun több községet, ezek közt Hortot is meglátogatta, hogy segítségei adjon az ottani vöröskeresztnek, amely bizony nem végez jó munkát. Előfordult az is, hogy a horii gépállomás a kultúrcsoportoi nem is akarta engedni szerepelni. Pedig bizonyosan segítségére tenne a gépállomásnak is a vöröskereszt akkor, jta valamilyen baleset történik, ezért elvárnánk mi is a gépállomás támogatását.

Munkánkat tovább akarjuk fejleszteni, szeretnénk, ha a mi falunk tisztaságban is élenjárnak.

BÁNKÚT! LAJOSNÊ vöröskereszt-titkár Ecséd

Jól sikerült

a pétervásári járás kultúrversenye

i:^CiSciKSOSKK$K3i<3<3WSa<SKSiCKiîCâiCÎ<SCSa^^ §cK8C§cKSCSOKS >;SC)Sc*<®QScKâslC!sai<3ïCâaKS<Sia<SCÎKK80^^

R.egen lürlenl, rnajd harminc esztendeje. Egy-két régi újság igazolja csak, hogy a történet írója nem kigondolt események „krónikása“, a valóságot, megtörtént borzalmakat — már az is borzalom, hogy megtörtént — vetett papírra. Bár. akik felnőtt koruk egyrészét a múltban élték le, azok tudják, emlékeznek az ilyen és hasonló „napi hírekre“. melyek mögött egy-egy család tragédiája, egy egész osztály elkeseredett harca húzódott meg.

És most forgassuk vissza az időt: 1925 április eleje.

V

Nagy Lajos szobafestő évek óta nem festett már szobát. Nem azért, mert nem akart, hanem bármilyen furcsán is hangzik, nem volt szoba — amit festeni kellett volna. De sokkal valószínűbb, hogy inkább pénz nem volt a festésre. Egyszóval Nagy Lajos évek óta munkanélküli. Hébe-korba elhívják egy-egy családhoz, de az is inkább csak meszelés, napokig tartó alkudozás, kevés fizetség. Ez már magában véve éppen elegendő ahhoz. hogy valaki sötétnek lássa a világot. De méghozzá a két averek is. akik sehogy sem tudják megérteni, hogy a munkanélküliség és az éhezés egyenlő egymással. Nem ismerték az egvenlőségi jelet, de megismerték az éhezést, s hiába barátkozó lélek a gyerek, eszel a gyakori vendéggel sehogy sem tudtak megbarátkozni Satnya, vékonylábú, örökösen nvavalygó gyerek volt mind a kettő — nem ők tehettek róla.

A család ott lakott az Iskolau re a 44-ben. Egy emeletes, nagy sötét és piszkos épület vol- ez, valamikor a század- forduló amerikai stílusában, tehát gyorsan és rosszul építették. À ház húsz lakója között csak egy volt jómódú, a háziúr, de az se a háztól, hanem inkább attól a negyven- egynéhány holdtól, melyet önfeláldozó tevékenységéért, még 21-ben kapott a kormánytól. Szegény ház volt (így különírva. de így is írhatnánk nyugodtan: szegényház), tele nyomói gó. köhögő emberekkel, koztuk Nagy Lajos házmesterre’, Mert a szobafestő itt volt házmester éppen két éve. Nagy szerencse ez, mert ha fizetség nincs is, de ingyen iakás, meg mosókonyha használat az van. S különösen az utóbb’ a főnyeremény. Nagyot, ez a szikár, hiányosfogú, kólán megtört asszony itt mossa a vállalt szennyeseket, kilóra. Kilónként 800 koronáért. Egy nap, ha van mit. s ha van idő. 10 kilót is kimos, ez 8000 korona. Egy héten kereken >0.000 korona, s ezért majd kilenc kiló kenyeret lehet venni.

Nagy most jött haza _

Nyögve ült le a székre, aztán eiőkotorta zsebéből a munkanélküliek rózsaszínű könyvét, rábökött ujjával.

— Ma sem. Még segédmunkára sem. Az se kellett — dobta az asztalra az elmocskol ó- dott gyűrött könyvecskét. Megette a fene az egészet. Van-e valami enni?

Az asszony most végzett a mosással. Kiszívott, fehér, re- pedéses kezeivel az ütött-kopott konyhaszekrényben túr- kált.

— Galuskaleves. Kaptam egy kis lisztet — tette férje elé a zsírtalan levest, melyben

MUNKA

mint jéghegyek az óceánban, úgy úszkáltak a korpáslisztből készült ragacsos galuskák. A férfi némán kanalazta, gyomra ugrált a rossz levestől, de éhes volt, hát nyeldeste. A két gyerek már feküdt, messziről nézték apjukat, ádámcsutkájuk le s föl járkált. Az asz- szony ölbeejtett kézzel hallgatott, nézte elkínzott emberét. S nem merte mondani. Pedig meg kell, de előbb hadd egye meg a levest. Legalább addig nyugodt. Nagy ledobta a kanalat.

— Add oda — intett a maradékra, s a gyerekek a következő percben mohón nyeldes- ték a kihűlt levest.

— El kell Innen mennünk.

— Hová? — csodálkozott el Nagy. Az asszony nagyot nyelt, látszott, küszködik a sírással.

— Tiliczki űr üzente, hogy nincs szükség tovább házmesterre. Két heti haladékot adott, hogy elmenjünk.

Nagy meredten ült, leszegte fejét. Szava sem volt. Még egy éve legalább átkozódott, káromkodott volna. Most már nem, arra sincs ereje. Hallgatott.

— Lajcsi. Mit csinálunk, mondd? Mi lesz velünk? Itt már ismernek, legalább mos- nivalóm van. Meg a lakás. De ezután . . .

— Megpróbálok beszélni vele — törte meg a csendet a férfi. — Nem tehet az utcára csak úgy.

— Azt mondta, ha fizetünk, maradhatunk. Negyvenezer koronát kér.

— Miből fizessünk! Miből? Ezzel a kenyérrel, ezzel fizessek? — kapott fel elkeseredetNÉLKÜL

fen egy darab szárazkenyeret az asztalról. Nem kapok munkát. A szakszervezet se tud mit tenni, nincs és nincs. Beszélek vele, hogy várjon, amíg munkát találok .. ;

Beszeli, de hiába: Tiliczki

széttárt karokkal panaszkodott, hogy minden fillérre szüksége van. Lássa be, hogy két évig ingyen lakott nála, mert sajnálta, hisz az a kis házmesteri munka igazán semmiség. De most kell a pénz. Ö nem bánja, maradjanak, csak fizessenek, de előre. Ja, ha nincs pénzük, ugyebár azért mégsem jótékonysági intéz- ménv ő. S különben is, a mai időkben .. ;

Két szorongó hét telt el, és mintha csak összeesküdtek volna Nagyék ellen, még a mosnivaló is erősen megcsappant, A gyerekek délig fel sem keltek az ágyból. Alvást reggeliztek — ahogy Nagy elkeseredett gúnnyal mondta. Mert hát aki éhesen alszik el. az álmában rendszeresen eszik — amit akar. Még ebéd csak volt valahogy, krumpli, liszttel habart, híg bableves, de reggeli, vagy vacsora semmikép. Múltak a napok, eltelt a két hét, sőt már a harmadik hét végefelé jártak.

Kopogtattak az ajtón. Ki az? Két rendőr, meg egy civilruhás. Nagy nyit ajtót.

— Nagy Lajosékat keresem.

— Én vagyok.

— A lakáshivatal elrendelte a kilakoltatásukat. Itt a végzés, tessék, írja alá ...

— Kilakoltatni? Engem? Nem írok alá semmit.

— Úgyis jó — rántotta meg vállát a civil. Tessék hozzákezdeni — intett a rendőröknek. Az asszony, a gyerekek sírtak. Nagy összeszorított fogakkal nézte, mint dobálják össze ócska bútorait a kapu alatt. Egy óra múlva ott ült az egész család a szánakozó tekintetek össztüzében, teljes nyomorúságukban a kapu alatt. Úgy érezték magukat, mintha teljesen meztelenül állnának a világ előtt.

Az asszon) -reg szemekke]

bámulta a szürke, piszkos eget. A gyerekek ijedt egerek módján kuporogtak a földön. Teltek az órák. egyikük sem mozdult. Úgy álltak a nagyvilágban — legalább is úgy érezték — mint a pusztai kóró.

— Várjatok — állt fel Nagy hirtelen elhatározással. — Elmegyek a szakszervezetbe. Biztos segítenek rajtunk.

— Lajcsikám, jaj, ezt a szégyent — sírt fel az asszony. — Mi lesz velünk, mondd? Hát van isten az égben, hogy ezt tűri. a gyerekek, hogy látták .síró anyjukat, bőgni kezdtek. Sírt a kapualja, sírt, bele a világba. Hangosan hirdette a nyomorúságot. Nagy megtorpant. Mit mondjon, mivel bíztassa asszonyát, mikor maga se tudja, mit csináljon, mikor maga is úgy érzi, hogy nincs egy maréknyi ereje sem, úgy kifacsarta az élet.

— Hé, menjenek innen. A kapualja utcának számít. S az utcán lévő holmikat a rendőrség elárverezteti — böffentett bele a kétségbeesésbe egy rendőrőrmester. Szűk gallér jából vörösen dagadt ki a nyaka. Nem hallják?! Szede- lőzköd jenek!

Nagy belebámult a dagadó arcba, s kegyetlen, fuldokló düh fogta el.

1— Te — indult a rendőr felé — tisztulj innen. Te kardlapos hóhér.

Az asszony rémülten ugrott Nagy mellé, a rendőr is hátrahőkölt egy pillanatra. Aztán észbekapott.

— Mit mondtál? Na, megállj piszok, ezért számolunk veled. Gyerünk a kapitányságra. A kölkeidet. bútoraidat meg tisz- tísd el, mert ha elintéztük a dolgod, jövök vissza, s kiszórom innen vackaidat.

Nagy már lenyelte első vad dühét. Hideg és nyugodt, nagyon nyugodt volt. Nézte a rendőrt, vicsorgó arcával, jóllakottságával, nézte és lassan zsebébe nyúlt. Már nem is a rendőrt látta maga előtt, hanem azt a világot, amely nem ad munkát, kenyeret, amelyben éhezik, amely még a lakásából is kirúgja őt. Nem a rendőrt látta maga előtt, hanem azt, amit a rendőr megtestesít. Hirtelen előreugrott. A kinyitott bicska pengéje megcsillant a levegőben. Az asszony felsikoltott. A rendőr torkából gurgulázva tört elő a vér, s lassan összeroskadt.

— Most már mehetünk a kapitányságra — mormolta maga elé Nagy, zsebredugta a véres bicskát.

★'

Eddig a történél. Törté_ net, rettenetes — de nem bűnügyi szenzáció. A szereplői élő emberek, még a nevet sem változtattam meg. Nagy Lajos gyilkolt, de mégsem ő a gyilkos. Az a társadalom nyomta, taszította a gyilkosság felé, amely maga is ezreket, tízezreket gyilkolt meg ártatlanul. Nagy Lajoson keresztül saját maga felett ítélkezett az elmúlt 25 esztendő.

Gyurkó Géza