Népújság, 1954. május (34-42. szám)

1954-05-01 / 34. szám

1954 május t. NÉPÚJSÁG 5 Él üzemmé avatták az egri vasútállomást A dohánygyáriak a jó minőségért Termelőszövetkezetek tapasztalatcseréje Pélyen IISlÉii Óvodások látszanak az egri Népkert öreg fái alatt. A kongresszusi vállalás teljesítése után havi tervét is befejezte a Mátravidéki Erőmű Jogos büszkeséggel jelentette a Mátravidéki Erőmű, hogy dolgozóinak odaadó, megfeszített munkája eredményeképpen április havi tervét április 27-én 11 óra 30 perckor 100 százalékban teljesítette. A nagy siker kivívásában nagy szerepe van annak a 32 új sztahanovistának, akik éppen néhány nappal ezelőtt kapták meg a sztahanovista oklevelet és jelvényt. Az új kitüntetettekkel együtt 83-ra emelkedett a sztahanovisták száma a Mátravidéki Erőműben. Kövessék minden községben a maklártályai Kossuth tszcs példáját Április 28-án az egri MÄV szakszervezeti székházénak kultúrtermében élüzemavatásra gyűltek össze az egri vasútállo­más dolgozói. Az ünnepség Tóth János vezetőkalauz, az egri MÁV állomás uárttitkára. példamu­tató munkája számos követőre talált. kezdetén megható jelenet zaj­lott le kis úttörőcsapat virág­csokorral köszöntötte az egri vasutasokat. A közlekedésügyi miniszté­rium nevében Gajdos László főfelügyelő méltatta a vasutas dolgozók érdemeit és megemlé­kezett azokról a hősies erőfe­szítésekről, melyek nyomán megérdemelten nyerték el ezt a nagy kitüntetést. Megemléke­zett a példamutató dolgozók önfeláldozásáról, az állomás­főnökség, az állomás párt- és szakszervezete segítő munká­járól. További feladatként a vasúti dolgozók minőségi mun­káját, a szocialista tulajdon megbecsülését, a pontos és me­netrendszerinti közlekedés be­tartását, az önköltségcsökken­tést és a takarékosságot jelölte meg. A miskolci MÄV igazga­tóság küldötte arról az ered­A gyöngvösoroszi új ércbánya feltárásának dolgozói kiváló munkaeredménvekkel. sikerekkel köszöntik május elsejét. Április elején azt határozták el. hogy a kongresszus tiszteletére, május Lre 20 méterrel szárnyalják túl vágatkihajtási tervüket. Vállal­ták azt is, hogy a szintes altá- rón 80 métert haladnak előre. A siker érdekében napról napra több bányász tér át a gyors- vágatkihajtásra és egvre többen érik el a sztahanovista szintet. A jó munka, a lelkes verseny eredményre vezetett. A Gvön- gyösoroszi Ércbánya dolgozói ményes munkáról beszélt, me­lyet az egriek a teherforgalom lebonyolításánál, az ipari és mezőgazdasági áruk szállításá­nál kifejtettek. Gajdos elvtárs ünnepélyes keretek között ad­ta át a közlekedési miniszté­rium és a Vasutas Szakszerve­zet központi vezetőségének vö­rös zászlaját. Kovács József állomásfőnök — miközben a zászlót átvette — köszönetét mondott az egri vasutasoknak jó munkájukért és ígéretet tett arra, hogy a zászlót továbbra is megtartják birtokukban. Eh­hez kérte dolgozótársai továb­bi támogatását. Az ünnepség közben dísztáviratok érkeztek a vasúti főosztálytól a Vasuta­sok Országos Szakszervezeté­nek Központjától, a miskolci, a hatvani és a szomszédos állo­mások dolgozóitól. Az ünnep­Mester József főmunkamester az egri vasútállomáson. \z ő érdeme Is. hogy az állomás dolgozol elnyerték az élüzem címet. ség végén pénzjutalomban ré­szesítették a legjobb dolgo­zókat, majd rövid kultúrműsor vetett véget az élüzemavatás- nak. április 29-én délelőtt 10 órakor büszkén jelentették: maradékta­lanul teljesítették április havi tervüket. A május elsejére tett vállalásuknak is becsülettel tet­tek eleget, mivel a terven felül vállalt 20 méter vágatkihajtás helyett 30 métert, a szintes al- tárón pedig a vállalt 80 méter helvett 83 métert teljesítettek. A bánya feltárói most újabb célokat tűztek maguk elé. A kon­gresszus tiszteletére a brigádok azt határozták el, hogy minden brigád vágatonként eléri a 100 méteres előrehaladást és a szin­tes altárót is 100 méterrel növe­lik ebben a hónapban. Az Egri Dohánygyár dolgo­zói már hoszabb idő óta har­colnak a minőség megjavítá­sáért. A kongresszusi felaján­lások idején a dolgozók 96.8 százaléka tett ilyenirányú vállalást. Ennek máris szép eredményei tapasztalhatók. Vas Jánosné szivarkészítőnő minőségi pontját 96.4-ről, 96.S százalékra. Cseh József né pe­dig 96.2 százalékát 96.6 száza­lékra emelte. A legjobb Cson- gorszivar-fonónő Vályi Sán- dorné sztahanovista két szá­zalékkal emelte minőségi pontját. A minőségi ellenőrök lelki- ismeretesen mérlegelik, és vizsgálják a gyártmányok mi­Aprilis 26-án termelőszövet­kezeti tapasztalatcsereértekez­letet tartottunk a pélyi akol- háti Vörös Szikra tsz-nél, ahol jelen voltak a tarna- szentmiklósi gépállomás kör­zeteihez tartozó szövetkezetek elnökei, brigádvezetői. Szigeti Gábor főagronómus beszédé­ben ismertette az eddig elért eredményeket. Az értekezlet beszámolóját én tartottam meg. A beszámolóban ismer­tettem csoportunk munka- módszerét, melynek segítségé­vel a szép eredményeket el­érte. Munkába indulás előtt minden felelős vezető tervet kapott és mindig tervszerűen dolgoztunk. Az első hat nap alatt 126 kh. hold rizstelev leiszántásával készültünk el. A traktoros elvtársak nagy odaadással dolgoztak tavaszi tervünk teljesítéséért. Viszon­zásul mi Is mindenben támo­gattuk őket. A tíznapos deká­Termelőszövetkezeti csopor­tunk, a kisnánai Hunyadi tsz, pártunk III. kongresszusa tisz­teletére vállalta, hogy teljesíti egészévi sertés-, vágómarha-, tojás-, baromfi- és tejbeadási kötelezettségét. Vállalásunkat március 25-re 105 százalékig teliesítettük. Jól állunk a ta­vaszi munkákkal Is. Tizen­három hold szőlőre a nyitás előtt pétisóztunk. A szőlőmet­szést az idei szokatlan hideg időjárás miatt még mindig nem tudtuk elvégezni. Mű­trágyáztuk az őszi és tavaszi vetéseket a búzára és árpára holdankint 50 kilogramm péti­sót szórtunk ki. A terv sze­nőségét. A selejtet felvilágo­sító munkán keresztül kíván­ják csökkenteni, Hiba, hogy nem egyszer megnemértésbe kerülnek az új dolgozókkal, akiket még nevelni kell arra, hogy minőségi munkát végez­zenek. Ezen a téren komoly nevelőmunka vár még a párt­csoportvezetőkre, bizalmiakra, s népnevelőkre. Valamennyien összefogva kívánjuk megjavítani gyárt­mányaink minőségét, hogy a dohányzóközönség szívesen és szeretettel emlékezzék meg az Egri Dohánygyár dolgozóiról. Licska Petemé levelező. dók befejezése előtt menet­irány-tervet készítettünk a ré­szükre és elértük, hogy a gé­pek soha sem mentek üresjá­ratban. Jó előre igyekeztünk biztosítani az üzemanyagot. Tavasszal, amint a földre le­hetett menni, azonnal elkezd­tük a fejtrágyázást és biztosí­tottuk a rizstelep részére a műtrágyaszükségletet. A cso­port problémáit a vezetőség és a tagság előtt megvitattuk minden esetben és csak az­után tettünk intézkedést azok végrehajtására. Jelenleg már a gabonafélék fogasolását, a kapások ültetését és a kuko rica négyzetes vetését végez­zük. A tavaszi fogasolással, simitózással és tárcsázással arra törekszünk, hogy sima talajfelületet kapjunk a négy­zetes kukorica vetéséhez. Félegyházi Endre agronómus rint a gabonaféléket újra mű­trágyázzuk, akkor, amikor azok szárba szöknek. Elvetet­tünk hét katasztrális hold he- terozis-kukoricát és hét ka­tasztrális hold hibrid-kukori­cát. A szőlőt és a szántóföldeket megművelés végett szétosztot­tuk a brigádoknak, mert a ta­valyi tapasztalatok is azt mu- tatiák, hogy brigádmunkával jobb eredményeket tudunk felmutatni. Jó munkánkat bi­zonyítja, hogy az idén négy család kérte a csoportba való felvételét. Lizák László Kisnána Pártunk III. kongresszusa tiszteletére a maklártályai Kos­suth tszcs versenyre hívta az egri járás összes tszc9-iét. Tud­tuk, hogy minden vállalás any- nyit ér, amennyit teljesítünk is belőle. Jól tudjálk ezt a tszcs tagi ai is. Központi 1 Vezetősé­günk célkitűzéseit a kormány- programmot csak akkor tudjuk megvalósítani, ha valamennyien teljesítjük beadási kötelezettsé­geinket. Maklártálva termelő- szövetkezetét példaképül lehet állítani az egyénileg dolgozó pa­rasztok elé. A kongresszus tisz­teletére vállalták, hogy félévi beadásukat teljesítik. Eddig egész évi tojás- és baromfibe­adásuknak eleget tettek. Hason­lóan teljesítették a marhából és sertésből is a félévit. A mező- gazdasági munkáknál is szép eredményeket értek el: 28-án beíeiezték a kukorica vetését. Megkezdték a cukorrépa sara- bolásátt. Kalászosukat fejtrá- gyázták istálló- és műtrágyával. A kertészeti munkát is szépen végzik, a korai káposztát már kipalántálták. Állattenyésztésben is szép eredményeket értek el, ameLy különösen a juhállomány növe­kedésében mutatkozik. 1952-ben 150 juh volt, amelyet napjaink­ban 410-re emeltek. 150 kis- bárátnnya! szaporodott ebben az évben a juhállomány, amelyből terven felüli 16. Szarka elvtárs jó munkáját prémiumképpen 4 báránnyal jutalmazták. Jó a sertés- és szarvasmarhaáillomá- nyuk is. A jó tojás- és baromfi­beadás megfejelő baromfiállo­mányról beszél. Beadásuk tel­jesítése után a tagok részére is osztottak ki baromfiból. Az ered­mények eléréséhez sokban hoz­zájárult, hogy Juhász elvtárs, a község alapszervezeti titkára személyesen vesz részt a tszcs munkájában. De hozzájárult az asszonyok jó munkája is. A tszcs tagsága odaadóan küzd azért, hogy, a versenyből győztesen kerüljön ki. Tóth Jánosné, Miaklártállya, VB-elnök. A gyöngyösoroszi ércbánya dolgozói befejezték havi tervüket Brigádmunkával jobb a munka eredménye AZ ÜVEGFÚVÓK VILÁGÁBAN — PARÁDSAS VÁRON TERMÉSZETI adottságokban gazdag, festői szépségű vidékben gazdag, modern gyárakkal szépített megyénk május elején új üzemet kap. Az újjáépített Parádsasvári Üveggyár megkezdi munkáját. Az egyszerű emberek kezemunkája újra elindul külföldi „hódító“ útjára, hogy csodálatos szépségével még híre­sebbé tegye a magyar ipart. * Régi időtől elsárgult könyvlapok, foszlányos szélű írások arról beszélnek, hogy a parád­sasvári vidék a XII. században az Aba-nem- zetségből származó Debrey-család nagy ura­dalmához tartozott. Az erdőben és vadakban gazdag szép hegyes táj, hosszú évszázadokig magához láncolta az őri családot, a vadászat kedvelőit. Az 700-as évek elején gazdát cse­rélt a birtok, Rákóczi Ferenc örökölte — em­líti az írás. Külföldön ebben az időben már virágzott az üvegfúvás, különösen őshazájá­ban. a szlovákoknál. A mesteri szépségű munkák eljutottak hazánkba is. elbűvölték Rákóczit, a fejedelmet. Az üvegfúvók ismert, híres emberekké lettek, minden országban szabadon vándorolhattak. Néhány család — közöttük Ferbánék, Gimbiczkyék — bejár­va hazánkat, letelepedtek a Rákóczi-birtokon. a hegyláncolattal átkarolt teknőben. A kis település lakóinak, ahogy az 1912-es német szövegű összeírás Párádról megjegyzi, „. .Rá­kóczi fejedelem az elmúlt lázadás alatt üveg­hutát állíttatott fel...“ Ezt. az üvegfúvás ele­mijét. a „vándorüveggyárat“, nagyapáik sok­szor hallott meséiből ismeri az egész falu. A deresedő hajú, hosszűpipás öregemberek me­séje — akik közül sokan masuk is benne dolgoztak, együttéltek fejlődésével — így szól. AZ ÜVEGFÜVÖ ezermesterek — ezt min­dig büszkén vallják masukról, amikor az üvegfúvás történetéről beszélnek — már a Rákóczi-korabelí üveghutát összefogva, kö­zösen építették. Főrésze, a nagy tűzálló anyaggal bélelt kemence volt. amelyet desz­kával vetlek körül és a tetejét befedték náddal. Másik fontos eszköz a fúvópipa. A fűtés sok fát megemésztett, a környék erdő­ségei megritkultak, helyenkint egész ki­pusztultak. a fák távolabbról való szállítása pedig megnehezítette a munkát. Inkább szét­bontották a kis „építményt“, elvándoroltak újabb erdők aljába, itt folytatták ügyeske­désüket. Évtizedekig járták a környéket, csil­logtatták tudományukat, amíg az elmúlt szá­zad közepén véglegesen letelepedtek a mai Parádsasvár helyén,.. Ide építették a három nagy kemencét, ame­lyet régi módszer szerint, fatetővel vontak be. A csiszolásnak külön épületrészt készí­tettek. Több kemencével dolgoztak, több munkásra volt szükség. A család fiatal­jait, a 9—10 éves gyermekeket is magukkal vitték. Megtaníttatták velük a mesterséget, beavatták őket is a kemencék „titkaiba". AZ ÜVEGET itt is úgy készítették, ahogyan még a szülőföldön tanulták: A nagy samott- kemencék tégelyébe üvegtörmeléket, kvarc­homokot, hamuzsirt, mészkőlisztet, márvány- port és szódát kevertek össze különféle fes­tékekkel, leggyakrabban kékkel. Közel 16 óráig olvasztották 1500 fokos hőmérsékleten A fagázt később csökkentették, amig a hő­mérséklet 1300 fokié esett, azután kezdődött az üvegkészítés. Elővették a fúvócsövet, amely egy bambusznádhoz hasonló, hosszú lyukas acélcső, egyik végén félméteres fa­nyél, és sárgaréz szopóka, a másik végén pe­dig különböző nagyságú fakanál. Ezt a faka­nalat mártották az üvegpépbe. Egyenletesen eligazították és lassan ügyelve az üvegbubo­rék megfe'elő vízszintes fekvésére, fújni kezd­ték. Nagyobb üvegnél többször is lélegzetet kellett venni, amíg elkészült a szükséges nagyság. Ez a munka próbára tette a legerő­sebb embereket is. de legnagyobb teljesít­ményt mégis a fiatal gyermekszervezettől kí­vánt. Meg kellett itt tanulniok minden nagy­ság készítését, később a hibamentes csiszolást is. Készítményeik, az üzem csodálatos csi­szolt vázái — gyönyörű dísztárgyai — ame­lyek mindenkor ott csillogtak az előkelőségek asztalán — bejárták külföldet is. világszerte keresettek voltak. A csevicével töltött töké­letes fényezésű üvegek hamar megalapozták a falucska ősi foglalkozása: az üvegfúvás hír­nevét. Mindenki élvezte munkájuk gyümölcsét, csak azok nem, akik vele dolgoztak. Sokan közülük elhagyták a gyárat, családjaikkal együtt elmentek Ajkára, Tokodra, meg oda, ahol éppen megfizették munkájukat. Nélkü­löztek, nyomorogtak, amig a verejtékes mun­kával készített gyönyörű tárgyak 'mások zsebébe csalogatták a sok pénzt. A FELSZABADULÁS után néhány évvel a régi típusú gyárban teljesen megszüntették a munkát, mert nem bírták felvenni a ver­senyt a többi modern üzemmel, ügy határoz­tak, hogy átépítik. Az üvegfúvó munkásokat, a kis falut megfosztották az egyetlen kere­seti lehetőségétől Akik évtizedekig üvegfú­vással foglalkoznak, nehezen, vagy talán soha nem is tudják abbahagyni ezt a munkát. En­nek áldozták ifjúkorukat, egész életüket, még öregségükben is idehúzta őket a szívük. El­telt három esztendő és az átépítésből még mindig nem lett semmi. Nem vártak tovább, úgy érezték, hogy két kezük munkája hiány­zik az országnak, hogy a magyar ipar nélkü­lözi a csodálatos parádsasvári üveget. Újból híressé kell tenni külföldön is — határozták el és felébredt bennük, mint őseikben a munkájuk iránti igaz szeretetük. összefogtak és közös erővel megkezdték a régi üzem el­bontását. A munkákat Hídvégi György irá­nyította, Vas főmérnök és még néhányan ter­vet készítettek. Éder igazgató a szükséges anyag beszerzésével foglalkozott. Még 1953 márciusában szétbontották a régi gyárat, le­rakták az új üzem alapjait. Három ács és egy vasbetonszerelő segítségével hihetetlen lendülettől és akarattól áthatva dolgozott a 73 üvegfúvó. Uollósi István, Hollósi Péter. André Károly, de valamennyien kőművesek, ácsok lettek, mikor, hogy kívánta a szükség Hetek múlva tartós szorgalommal felhúzták a négy falat, amelynek minden darab téglá­ja az üvegfúvás, és a magyar ipar iránti sze- retetükről beszél. Mint már annyiszor, most is megmutatták, hogy szívükön viselik ősi foglalkozásuk fejlődését. Ott szorgoskodott az építésen a 10 éves gyerekkel együtt a falu legöregebb embere is. maltert kevertek, ho­mokot szitáltak, vagy a téglát adogatták. Ha­táridő előtt két héttel elkészült az új piros épület, a modern gyár. Éjjel-nappal, megszakí­tás nélkül 76 óráig rakták le az új kemence alapiát. AZ ÜZEM berendezésében nagy változások történtek. A kemencéket vasbetonkerettel vették körül, födelük is hasonló vasfedél. A szállítást szállítószalaggal könnyítették meg, amely a kész üveget az új szárítóba továbbítja. Legfontosabb pedig, hogy a régi faház helyett a 17 méter magas generátorhoz, amelyet szin­tén most építettek, szenet használnak olvasz­tásnál. A generátor fölé kétemeletes generá­torházat emeltek. S most már a közös munka gyümölcse, a szépen felépített üzem és szor­galmas építői alig várják a nagy napot, hogy újból megindulhassanak, készíthessék és csi­szolhassák az üveget, abban a gyárban, ame­lyet mindig ők építettek, de amely igazában csak most lett az övék. Somfai Sándor, a 24 éve üvegfúvással fog­lalkozó mester jól ismeri foglalkozásának min­den ágát. Most mégis gyerekes izgalommal várja, hogy a poharak készítéséhez kezdjenek, amelyet még nem gyártott az üzem. Beszél­getés közben már a pohárkészítés menetét is elmeséli. Nagyon kell vigyázni a szélek csi­szolásánál. nehogy éles maradjon — mondja befejezésül. A gyár egyik részlegében mar dolgoznak, karácsonyfadíszeket készítenek. A különböző színű üveggömböeskék, kis haran­gok és diók, a frissen ..meszelt“ apró holmik a szárítóban incselkedtek a kíváncsiskodó nappal, s ezer és ezer színben verték vissza sugarait. Ügyes kezek formálgatták fejecs­kéjüket, mások befestették, vagy kis kongót akasztottak a harangra: Úgy dolgoztak, aho­gyan csak a munkáját igazán szerető ember ♦■nrl Hol •'Tn,7rp A FALU NÉPE is megnyugodott együtt vannak a családok, megértés és szeretet köl­tözik az otthonokba. Boldog lett életük, mert ősi „fészkükben“ kapták vissza a legdrágáb­bat, foglalkozásukat — az üvegfúvást. Dobai Margit

Next

/
Thumbnails
Contents