Népújság, 1954. április (25-33. szám)

1954-04-25 / 32. szám

1954 április 25, vasárnap.

NÉPÚJSÁG

3

így dolgozik Maklártálya agronómusa

(Tudósítónktól.)

A hűvös áprilisi reggelen sű rűn csapkodott az eső, amikor a maklártályai állomáson kiszálltam a vonatból. A többiekkel a községi tanács felé igyekeztem, mikor találkoztam Galgóci József elvtárssal, a község agronómusával. A vizes esőkabát, a sáros bakancs elárulta, hogy a határban járt.

— Nem lehet nyugodni egy agronómusnak — mondja mosolyogva — amíg hátralékban van községe a vetéssel, vagy egyéb munkával.

Galgóci elvtárs, aki eddig az egri mezőgazdasági szakiskolán tanította a termelőszövetkezeti tagokat az agrotechnikai munkák helyes elvégzésé re, Maklártályára kérte magát gyakorlati munkára. így beszél eddigi munkájáról.

— Február 20-án jöttem a községbe. Első feladatomnak tekintettem, hogy közelebbről megismerjem a termelőszövetkezeteket, azok tagságát és az egyénileg dolgozó parasztokat. Számításomhoz képest ez nem volt könnyű feladat. A termelőszövetkezetek közgyűlésein és különböző megbeszéléseken kellett bebizonyítanom, hogy mint agronómus, közvetlen segítőtársuk akarok lenni. A szövetkezeti tagok ma már nem idegenkednek tőlem, minden problémájukkal felkeresnek.

Nehezebben ment ez az egyénileg dolgozó parasztoknál. Sokan úgy gondolkoztak, „messziről jött ember azt mond, amit akar“. Ezt a nézetet megváltoztatták, mikor se- gítettajn a község hároméves mezőgazdasági fejlesztési tervének kidolgozásában, mikor megismerkedtem több élenjáró dolgozó paraszttal, a termelési- és az állandóbizottság tagjaival;

Nehezítette munkámat az is, hogy a község határát nem ismertem, nem lehetett köny- nyen eligazodni a hétezer holdas határban. így hát egy jó részletes térképet készítettem, melyre berajzoltam a termelő- szövetk et területét és a község minden egyes dűlőjét. így könnyebben megismertem munkaterületemet.

A községi tanáccsal közösen készítettük el a tavaszi mun kák ütemtervét, azzal az elhatározással, hogy ezt megismertetjük a község dolgozóival és állandóan figyelemmel kísérjük a terv megvalósítását. Mielőtt a község földművelői hozzáfogtak volna a tavaszi munkák végzéséhez, szakelőadásokat tartottunk, röpgyű léseken magyaráztuk meg a korai vetés előnyét és azokat az ú] agrotechnikai módszereket, melyekkel magasabb terméseredményeket lehet elérni.

Március elején megindultak az első ekék és a vetőgépek, úgy gondoltam, most már az agronómusnak a határban a helye. Ettől az időtől kezdve állandóan járom a földeket, segítek a vetőgépek beállításában, tanácsot adtam a fejtrágyázással és a szántás1 mélységével kapcsolatban. A terme lésí bizottság tagjaival és a mezőőrökkel gyakran együtt jártuk a határt, beszélgettünk a dolgozó parasztokkal, gyorsabb és jobb munkára serkentettük őket, ahol lemaradást tapasztaltunk, ott többször felkerestük a gazdákat és tanácsokat adtunk a munka megkönnyítésére.

Naponként négy öt dolgozó paraszt lakását kerestem fel és minden alkalmat felhasználtam, hogy beszélgetni tudjak velük a helyes munkamódszerekről, az új termelési eljárásokról, a gépállomás munkájáról. Ennek eredményeképpen 107 hold gépi szántásra kötöttek szerződést az egyénileg dolgozó parasztok.

Galgóci elvtárs szavai meg telelnek a valóságnak. Erről a tamicsházán is meggyőződtünk. Komoly erőfeszítésre volt szükség, hogy az ősszel fel nem szántott 1400 hold területet idejében megmunkállak. Ma már 1300 holdat felszántották, a többit is rövidesen megművelik. Az összes kn'ászosok vetését március 25 re befejezték, az 1350 hold tavaszi kalászosból 1200 holdat vetőgéppel vetettek. Közel 600 hold őszivetésen elvégezték a fejtrágyázást. 120 hold legelőt pétisóval szórtak le. Az őszi vetések fogasolása néhány hold kivételével szintén megtörtént.

Galgóci elvtárs felvilágosító munkája nyomán a Kossuth tsz 10. a Szabadság tsz kilenc holdon termel négyzetesen vetett heterózis kukoricát. Ezen a területen 30 mázsás átlagtermést akarnak elérni.

Sokoldalú munkája van egy agronómusnak. Gondolni kell arra is, hogy megfelelő szaktanácsokkal lássa el a kerté szeti dolgozókat, mivel a községben ISO holdon folytatnak öntözéses gazdálkodást. Gyak4 ran felkeresi a kertészettel foglalkozó dolgozó parasztokat is. hogy tanácsaival segítse őket;

Galgóci elvtárs szabadidejét sem tölti tétlenül. Szereti a könyvet, jelenleg a növénytan tanulásával foglalkozik. Közelebbről meg akar ismerkedni azzal, hogy a növény miképpen veszi fel a tápanyagot a taiajból. Naponként olvassa a tanácshoz érkező közlönyöket, értesítőket, hogy megismer- kec.en azokkal a rendeletek keL amelyek munkájához szükségesek.

Munkáját még eredményesebben tudná végezni, ha a községi tanácstól több segítséget kapna. Pár napja, hogy beköltözött családjával a Szabadság tsz szoba konyhás lakaiéba. de a községi tanács mát is ki akarja lakoltatni, hegy ott bölcsődét létesítsenek. Galgóci elvtárs szívesen bele; epcezik, csak biztosítsanak részére megfelelő lakást, erről azonban nem nyilatkozik a tanács. Többször kapott ígéretet a járási és a megyei tanácstól lakásügyének elintézésére, azonban az ígéret csak ígéret maradt. Ahhoz, hogy egy agronómus nyugodtan tudjon dolgozni, feltétlenül szükséges, hogy családja számára legalább a lakást biztosítsák. Kovács Ferenc

Hírek a megyéből

— HEVES MEGYE termelőszövetkezetei és egyénileg dolgozó parasztjai eddig közel 500 sertés hizlalására kötöttek szerződést. Kömlő szövetkezeti községben 100, Kálban 44 és Viszneken 37 sertéshizlalási szerződést kötöttek.

— A HATVANI CUKORGYÁR CÉLGAZDASAGA sikeresen elvégezte az őszi kalászosok fejtrágyázását, fogasolását, símítózását. A tavaszi kalászosokat ke- resztsorosan vetették el, azonkívül elvetették a maghozó és az ipari répát is. (Laczkó László).

— /T ZAGYVÂSZÂNTÔT'àî> talános iskola nevelői kollektiv munkával készülnek és készítik a pajtásokat az évvégi vizsgákra. Tanulócsoportokat és tanulópárokat szerveztek, ismétlési tervet készítettek és, figyelemmel kísérik a pajtások legapróbb problémáit is. (Vo- na Ilona.)

— A HATANT KONZERVGYÁR összefogási dekádot tart. Vállalják többek között, hogy április havi tervüket 107 százalékra teljesítik, és a hulladékanyagok felhasználásával 6000 forint értékű megtakarítást érnek el.

— Járási és városi kultúr- versenyre kerül sor április

25-én a járási kultúrotthon- ban. A verseny délelőtt 10 órakor kezdődik, délután 1 óráig tart. Délután 4-kor folytatódik egész estig. A versenyen 14 kultúrcsoport vesz részt, közte a felsőtár- kányi és novaji népi együttes, a Dohánygyár tánccsoportja, az Állami Áruház kultúrcsoportja, a járási és városi kultúrház együttese, és a Hevesmegyei Népi Együttes ének, táne és zenekara.

— A HATVANI CUKORGYÁR dolgozói április 21- től, május 1-ig összefogási dekádot tartanak, és május 1 tiszteletére versenyre hívják ki az ország összes cukorgyárait. Vállalták, hogy karbantartási teljesítményüket 125 százalék fölé emelik.

Eire tört a gyöngyösi járás a vas- és fémgyűjtésben

A legutóbbi értékelés szerint a vas- és fémgyűjtés járások közötti versenyében az eddig hátul kullogó gyöngyösi járás földművesszövetke2etei megszívlelték a bírálatot és az első helyre küzdötték fel magukat, 689 mázsa vasat és 257 kilogramm fémet gyűjtőiek. Az egri járás 566 mázsa vas és 70 mázsa fém összegyűjtésével a második helyre került. Harmadik a hatvani, negyedik a füzesabonyi, utolsó a hevesi járás földművesszövetkezetei. A hevesi járásban mindössze 164 mázsa vasat és 153 kilogramm fémet gyüjtö- tek össze.

A szövetkezetek közötti versenyben is a gyöngyösi járás szövetkezetei törtek az élre, a ludas; és a vámosgyörki föld- művesszevetkezet is elérte a 100 százalékos tervteljesítést. A zagyvaszántói úttörőcsapat lelkes tagjai 160 mázsa vasat gyűjtöttek össze. Igen szép eredményt értek el Bélapátfal ván és Pély községben, ahol

az úttörők 30 mázsa vashulladékot gyűjtöttek.

Rosszul halad a vas- és fémgyűjtés a hevesi és füzesabonyi járásban, ahol a járási szövetségeink sem fordítanak kellő gr ndot a vas- és fémgyűjtés! e. A füzesabonyi és a heves- földművesszövetkezeteknél még a vasgyüjtés- sel kapcsolatos termelési értekezleteket sem tartották meg, így nem is csoda, ha az utolsó helyei, kullognak. Az egri földművesszövetkezetek előtt nagy lehetőségek állnak, de még mindig a központi intézkedést várják. Látni kell minden szövetkezeti ügyvezetőnek és funkcionáriusnak, hogy a vas- és fémgyüjtési tervek teljesítésével tudjuk biztosítani, hogy még több mezőgazdasági fel> szerelést, ekét, boronát hozzanak szövetkezeteink forgalomba, hogy ezzel is elősegítsük a mezőgazdaság terméshozamának állandó fokozását.

Süveges Benedek MÉSZÖV

A „Leányvásár'1 című Jacobi operett bemutatójára készülnek a gyöngyösi járási kultúrházban.

IÆGBBÂGABB KIHCSŰNK A GYEBMEK

Új nevelési „módszer"

az egri cifratéri óvodában

A tizeshonvédutcai óvoda példája

Az ifjúság nevelése a napköziotthonokban és óvodákban kezdődik el. Már itt előkészítik a gyermekeket az iskolára. Az itt dolgozó nevelők jórésze — mivel életpályának választotta ezt a foglalkozást — mindent megtesz azért, hogy a legifjabbak jól érezzék magukat, szórakozzanak, verset, éneket tanuljanak, addig, amíg szüleik a különböző munkaterületen végzik munkájukat. A dolgozó szülők legtöbbje örül annak, hogy népi demokráciánk állama gondoskodik arról, hogy amig munkájukat végzik, addig gyermekeiket gondosan ápolják, tanítják és nevelik.

Más a szülők véleménye azonban az egri cifratéri napköziotthonról és óvodáról. A szülők elmondják, hogy amíg az elmúlt évben a gyerekek újabb és újabb versekkel és énekekkel tértek haza, most alig-alig dicsekednek ezzel. De van más, amivel a gyerekek „dicsekedni“ tudnak. Ugyanis az ételük sokszor kozmás. De „újabb“ nevelési módszert is fölfedeztek itt: — nekünk úgy rémlik, mintha nem is új lenne — a gyerekek kezét verik az óvónők — még jó, hogy megbírják — azonkívül beragasztják a gyermekek száját ragtapasszal, hogy ne tudjanak beszélni. S ha valamelyik nem tud aludni ebéd után — mert lehet, hogy későn kelt — a szemét ragasztják be. Ez igen, ez megoldás és nevelési módszer! Nem tudjuk mit szólna az ott dolgozó Nagy Jánosné dajka és Bé- resi Gizella vezető-óvónő, ha az ő szájukat és szemüket hasonló okok miatt beragasztanák. Úgy gondoljuk, nem jó néven vennék, mert még az sem tetszett a vezető- óvónőnek, hogy előbb Báló tétemé elvtársimtól kérdeztük meg egy néhány szülő nevét és lakását. Őhozzá pedig csak már a kész tényekkel és tapasztalatokkal mentünk. így ezután már tagadni sem merte, hogy az „új nevelési módmunkájuk mellett nem érnek rá panaszokkal odajárni, de viszont helyes lett volna már családlátogatást is végezni és ott bizonyára megmondották volna észrevételeiket.

szerek“ valójában fennállnak és arra hivatkozott, hogy a gyerekek nagyon rosszak. No, de ha azok a gyerekek nem lennének életvidámak és nem szerelnének játszani, hanem egész nap aludnának, vagy szótlanul ülnének, akkor nem lenne szükség óvónőkre és dajkákra.

A vezető-óvónő azt is rossz néven vette, hogy a szülők nem neki, hanem másoknak mondják el panaszukat. S kijelentette, hogy ezért szülői értekezletet hiv össze. Igaz, hogy a dolgozó szülők a napi

A városi tanács oktatási osztályának is többet kellene törődnie a napküziotthon és óvoda dolgozóinak „módsze reivel“. Nyilvánvaló, hogy az ilyen és hasonló esetek nem azért fordulnak elő, mert sok az ellenőrzés és a segítés.

Vájjon tud-e az „új nevelési módszerről“ az oktatási osztály? Ha igen, mi a véleménye? Továbbterjeszti, vagy megakadályozza? A mi véle ményünk az, hogy meg kell akadályozni és ezért sürgős intézkedésre van szükség.

OROSZI JÖZSEF

Ikotmányunk lerögzíti, hogy a nők a férfiakkal egyenlő rangúak, egyenlő munkáért, egyenlő bért kapnak. Számos példa van erre, a munka minden frontján ott találjuk a dolgozó nőt, az édesanyát. A kormány ahhoz, hogy az asszonyok meg is állják helyüket a munkában, és hogy köny- nyitsen a gyermeknevelés kérdésein, napköziotthonokat, bölcsődéket létesített többmilliós beruházással, amik kisebb hiányosságoktól eltérően, megfelelnek a követelményeknek. Az édesanyák nyugodtan dolgozhatnak, mert tudják, hogy gyermekük jó helyen van, gondoskodnak étkezéséről, egészségéről. Ahhoz azonban, hogy ezek a napközik szépek és csinosak legyenek, hogy az ott lévő gyermekek valóban második otthonuknak érezzék az óvodát, segíteni kell a nevelők munkájában a szülői munka- közösségnek és minden édesanyának.

Minden óvoda elé példaként állíthatjuk Eger város tizes- honvédutcai óvoda kis közösségének életét és munkáját. Az óvoda tiszta, mindenütt a legnagyobb rend, csupa virág. Derűs, vidám gyermekek köszönése fogad bennünket. Látszik, hogy örülnek, ha vendég megy hozzájuk. Megkérdezik, mit akarunk látni, körjáték, vers, nóta — bőven van jelentkező. Az óvónéni szavára pillanatok alatt félreteszik a kis asztalt, máris felsorakoznak,

kezdődik a játék. Az egyik kislány, akinek pettyeskendő van a fején, igyekszik utasításokat adni a többinek, megtudjuk, hogy ő a napos. Most egy kisfiú jön az óvodába, leül az előszobába, megtisztítja a cipőjét, megtörli és felveszi a kis papucsot, mert csak így szabad a terembe menni — mondja — hogy ne legyen por, s tovább folyik a játék, boldogan, vidáman. De talán legboldogabbak az óvónénik és a dadák, mert látják, hogy fáradságos munkájuknak megvan a gyümölcse. Antonyi Istvánné óvónő, aki 36 éve tanít, Német Bertalanné 15 éve dada, a kis csoportnál dr. Dinéterné és Bárdosné is több éve tanítanak, akik szívük minden melegével igyekeznek szocialista jövőnk gyenge kis hajtásait, a legféltettebb kincsünket, a gyermeket nevelni, formálni. A jó munkának meg is van a jutalma. A gyermekek szeretik az óvónénit, a szülők megbecsülik munkáját, amit abban is kifejezésre juttatnak, hogy tevékenyen kiveszik a részüket az óvoda munkájából. Munkadélutánokat szerveztek, ahol a gyermekeknek papucsokat készítettek, virágosították az óvodát, viaszosvásznakat vásároltak a padlóra, az óvónőket és a dadákat március 8-án virággal ajándékozták meg, hogy ezzel is kifejezzék megbecsülésüket és azt, hogy nyugodtan bízzák rájuk gyermekük nevelését. S ma már számos jól

dolgozó napköziotthont találunk a város területén. Azonban — sajnos — még mindig sok a hiányosság egyes helyeken. Ezek vegyenek példát a tizeshonvédutcai óvoda életéről. Az eddiginél még jobban dolgozzanak együtt a szülőkkel, a szülői munkaközösséggel. Munkájukban kérjenek segítséget az MNDSZ-bizottságok- tól. Vonjanak be minden olyan szülőt a közösségi munkába, akik eddig még távoltartották magukat és csak kizárólagosan a nevelőkre bízták a napközi gondját, baját. Az óvónők és dadák érezzék, hogy azoknak az édesanyáknak segítenek

könnyíteni gyermeknevelő gondjain, akik a munka minden területén igyekeznek becsülettel megállni a helyüket, hogy munkájukkal is előbbre vigyék a kormányprogramm megvalósítását. A gyermekekkel úgy bánjanak, hogy azok második otthonuknak érezzék a napközit és szeressenek odajárni, hogy már most formálódjanak közösséget szerető gyermekekké, hogy az iskola padjaiban, majd utána az élet, a munka minden területén megtudják állni a helyüket, hogy valóban szocialista, hazájukat, népüket szerető emberekké váljanak. A szülők becsüljék meg az óvónők, a dadák munkáját, ha nehézségeik vannak, segítsenek a problémáik megoldásában.

Csikós Istvánné MNDSZ városi titkár