Népújság, 1954. április (25-33. szám)

1954-04-25 / 32. szám

2

N FPU IS AC,

1934 április ?ö, vasárnap.

AZ EGYETEMI TOVÁBBTANULÁSRÓL

Jóború Magda oktatásügyi miniszterhelyettes nyilatkozata

Jóború Magda oktatásügyi miniszterhelyettes a következő nyilatkozatot adta az egyetemi továbbtanulás kérdéseiről:

— Még néhány hónapig tartó kemény tanulás, majd kel lemes nyári pihenés után az idén érettségiző fiatalok számára is megnyílnak az egyetemek kapui. Addig is felelősségteljes feladat hárul a szülőkre, nevelőkre, de elsősorban a tanulókra: a pályaválasztás.

— Ki merre menjen, amikor kilépett a középiskolából? Ez a kérdés foglalkoztatja most az érettségire készülő fiatalokat. A nevelők már megkérdezték a fiatalokat választásukról és igen örvendetes jelenség, hogy a tanulók nagy számban akarnak tovább tanulni. Nem helyes azonban, hogy az érettségizők elég tekintélyes része — indokolatla nul — csak egy-két egyetemet lát maga előtt. Nincsen olyan általános gimnázium, ahonnan például a villamosmérnöki karra ne lenne két-három, sőt még több jelentkező. Ugyanakkor az agrárfelsőoktatási intézményekre — itt három egyetemi kar, három akadémia, öt főiskola várja a diákokat — iskolánként mindösz- sze egy vagy kettő, jobb esetben három fiatal jelentkezik.

— Aránylag csekély az érdeklődés a jogtudományi, ka rok, a Számviteli Főiskola és a Gyógypedagógiai Tanárképző Főiskola iránt is. Az előzetes felmérések alapján hasonló a helyzet a Lenin Intézetbe jelentkezettek számánál is. Adatok igazolják, hogy az elmúlt években fokozottan megnőtt a fiatalok érdeklődése az orosz nyelv iránt. A Magyar-Szovjet Társaság az idei tanévben a szülők kívánságára az iskolákban is szervezett orosz nyelvtanfolyamokat, tehát nem okoz különösebb nehézséget a fiataloknak, ha a Lenin Intézetben akarják továbbfolytatni tanulmányaikat.

— Világosan rá kell mutatnunk a helyes pályaválasz tásra. Azzal, hogy a műszaki, valamint az orvostudományi egyetemre túl sokan jelentkeznek, a felvétel szempontjából is megoldhatatlan probléma elé állítják az illetékeseket. Sok kitűnő és jeles tanulót is el kellene majd így utasítani ezekről a karokról férőhely hiányában. Más egyetemeken és főiskolákon pedig túlsóbba kerülnének majd a jó- és közepesrendű tanulók. Ennek az aránytalanságnak nem szabad bekövetkeznie.

— A fiatalok most még segíthetnek ezen. Ismételten megbeszélhetik, megtárgyalhatják pályaválasztásukat szüleikkel, nevelőikkel és azokra az egyetemekre, illetve karokra kérhetik felvételüket, ahová eddig kevesen jelentkeztek, s ahol ugyancsak széles per spektívát nyújtó képzettséget nyerhetnek.

— A fiatalok jelentkezésével kapcsolatban beszélni kell a továbbtanulásra jelentkező elégségesekről, sőt elégtelenekről is, akik kilenc éven át a fülük mellett engedték el mindazt a jóindulatú figyelmeztetést, hogy becsületesen, szorgalmasan tanuljanak, mert ez a továbbtanulás alapja. Az elégségesek ugyan nekivághatnak az egyetemi felvételi vizsgáknak — ha a választott szaknak megfelelő tantárgyakból kiváló az eredményük — de még így is kétséges, hogy a komoly feltételeknek eleget tudnak-e majd tenni.

— Nem mehetünk el szó nélkül amellett a jelenség mellett sem. hogy az előzetes jelentkezők között szép számmal vannak, akik alapképzettségükkel ellentétesen jelentkeztek továbbtanulásra — például az ipari technikumokból, vagy közgazdasági technikumokból orvosegyetemre. Nem ritka eset az sem. hogy tanítóképzőből műszaki egyetemre kérik felvételüket. Az elmúlt évek stati: .tikája igazolja, hogy ezek az egyetemi hallgatók tanulmányaik során nagy nehézségekkel küszködtek, sőt az első, vagy második év után túlnyomó részben abbahagyták a tanulást.

Még egy visszásságot mutatnak az előzetes jelentkezések. A fiatalok minden elfogadható ok nélkül csak a fővárosban akarják tovább folytatni tanulmányaikat. Példa erre: Bács-Kiskun megye délkeleti részéből sok diák a budapesti Eötvös Lóránd Tudomány- egyetemre jelentkezett, pedig ott van közelükben a Szegedi Tudományegyetem. Talán lebecsülik a vidéki egyetemeket, vagy úgy gondolják, hogy a főváros több szórakozási lehetőséget nyújt számukra? Mindkét felfogás helytelen. Egyetemeink vidéken is mindent megadnak a tudomány elsajátításához, szórakozni pedig a mindennapi tanulás után vidéken. is lehet...

A diákok és szülők pálj?aválasztási problémáikkal bizalommal fordulhatnak a pedagógusokhoz és minden bizonynyal megkapják a legnagyobb segítséget közös ügyünk legjobb elintézéséhez.

Folyó hó 15-i „Népújságban" olvastuk a Hevesi Járási Párt- bizottság sajtóterjesztési versenykihívását. Ehhez a versenykihíváshoz örömmel csatlakozunk, vagyis elfogadjuk.

A KV december 19-i határozatának megjelenése óta járásunk területén is növekszik különösen a dolgozó parasztság, de általában az egész dolgozóink követelése a határozatok és a termelés fokozását elősegítő szakmai tapasztalatok átadása iránt.

Járási pártbizottságunk ezeknek az igényeknek a kielégítése érdekében biztosítja, hogy az eddig már megrendelt sajtókon felül Szabad Népből 50 darab, Népújságból 100 db. Tartós Békéből 150 db és az Űj Világból 50 db megrendelésével I szaporítjuk az olvasók számát. J

Biztosítjuk, hogy a jelenlegi olvasottság ne vezessen lemorzsolódásra, a mezőgazdasági munkálatok miatt. Tervünket, május 24-ig pártunk III. kongresszusának tiszteletére vál-; laljuk.

Bugarszki András agit.-prop. o. v.

Kiss Ferenc j. titkár Gyöngyös

Üzemi bizottságunk értékelje a munkaversenyt!

A 63 5-ös számú Magasépítő Vállalatnál dolgozom, mint sztahanovista brigádvezető. Ez év második havában kezdtük meg a kongresszusi munkaversenyt, de sajnos a vállalat üzemi bizottsága nem értékeli elért eredményeinket. Már többízben felkerestem őket, hogy értékeljék a versenyt, de ők csak ígérgettek, s egyik irodából a másikba küldtek, végül is senki sem tudta, hogy ki foglalkozik a versennyel. Ez a nemtörődömség is hozzájárul

ahhoz, hogy a munkások közül néhányan elhagyják a vállalatot. A szocializmus építésében a munkaverseny a lendítőkerék, mégsem törődnek vele. Brigádom vállalta, hogy munkánkat 15 nappal hamarabb befejezzük, de ehelyett 30 nappal hamarabb fejeztük be és erről a szép eredményről hallgatnak az üzemi bizottságon, valószínűleg nem is tudnak róla.

Striez József

sztahanovista brigádvezető

Jáuságunk lülsx eßddß&C

Petőfibánya gépműhelyének egyik legjobb ifjú dolgozója : Németh Klára

Alig néhány éve egy feketehajú kislány, Németh Klára, a gépműhely ajtajához lépve, kicsit bátortalanul csúsztatta kezét a kilincsre. Lenyomta és belépett a ko- pácsolástól hangos terembe. Mint a megriasztott kis madár, kicsit szorult szívvel tekintett körül az ismeretlen emberek között. Percek óta nyugtalan volt. Nem attól félt, hogy olyan gépek mellé állítják,

amelyhez hasonlóval még nem találkozott, hiszen munkájával már az MTH-iskola padjaiban megismerkedett. Nem volt elég önbizalma, s az a gondolata tette bátortalanná, hogy gyakorlott társai jobban végzik munkájukat és az ő eredménye rontja a diszisták százalékát.

Bátortalansága nem sokáig tartott, már az első hetekben kiharcolta a 100 százalékot. Lassan a kapcsolásba is belejött, igyekezett a szigetelő papírokat

megfelelő nagyságra méretezni, hogy kellően szigeteljenek. Szomszédjával, Kis Ilonkával vette fe! a versenyt,

ismerte meg a motor helyes elkötését. Az elmúlt év végén, már 10 százalékos túlteljesítéssel dolgozott s elhatározta,

aki ugyancsak érti a munkáját. Ebben az időben még különböző műszakban : dolgoztak, s Klára mielőtt dolgozni kezdett, mindig figyelmesen megnézte társának elkészített munkadarabját, ebből is tanult. Ilonka fürge mozdulataiból

hogy a kongresszusi versenyben jó DISZ- taghoz méltóan végzi munkáját. Ez nem maradt csak elhatározás, tettekké érlelődött benne, és az egyszerű hétköznapok egymásutánja, a kongresszus közeledte, mint mágnes húzta felfelé

százalékgrafikonját. A műszakiak segítsége megköny- nyítette munkáját, lendületet adott a továbbiakban. A takarékosságra csoportvezetőjük hívta fel figyelmüket, aki soha ..neon vette le szemét“, egyre magasabban „szárnyaló“ fiataljairól. A huzallal való takarékosság miatt minden szétszedés és összerakás előtt megvizsgálja a kapcsolót, nehogy a legkisebb gondatlanság, szabálytalanság is következményeket vonjon maga után. Németh Klára eredménye fé- nyes bizonyítéka a pontos, alapos, kosos munkának, melyből megszületett a> 130—140 százalék. Még mindig nem áll meg, újabb és újabb kitűzött célok megvalósításáért dolgozik: jobb minőségért, nagyobb-' anyagtakarékosságért harcol. Munkalendülete társait is fellelkesítette, a jó példának egyre több követője akad,

A kihíváshoz örömmel csatlakozunk

ELMÉLETI TANÁCSADÓ

A PROPAGANDA ÉS AGITÁCIÓ FOGALMA

(A Párttörténet /. évfolyamán tanuló elvlársak segítségére)

A propaganda és az agitá- ” ció döntő helyet foglal el a kommunista pártok tevékenységében. Az elméletileg képzett káderek neveléséhez, a tömegek megnyeréséhez és vezetéséhez pótolhatatlan eszköz a párt kezében a marxista- leninista propaganda és agitáció.

Az 1905-ös oroszországi forA propaganda fogalmát röviden így határozhatjuk meg: eszmék, tanok, nézetek, politikai elméletek nyomtatásban, vagy élő szóban történő terjesztése.

Propaganda-tevékenységet természetesen nem csupán a kommunista pártok folytatnak, hanem a burzsoá pártok is. A kommunista propaganda azonban elsősorban célját tekintve, de igaz tartalmánál és tudományos megalapozottságánál fogva is merőben különbözik a burzsoá propagandától. A burzsoá propaganda fő célja: becsapni, félrevezetni a tömegeket, elterelni figyelmüket a kapitalista társadalom megoldhatatlan ellentmondásairól a burzsoá ideológia segítségével. Ismeretes például, hogy az amerikai imperializmus miképpen igyekszik propagandájában száz és ezerféle módon „bebizonyítani“: a demokratikus országok elleni blokád, katonai támaszpontok hálózatának létrehozása a Szovjetunió és a népi demokráciák körül, a népeket sújtó őrült fegyverkezési hajsza stb. nem a milliárdosok nagyobb profitja ériekében történik hanem állítólagos „védelmi“ célokra.

A kommunista párt propa” gandája a marxizmus- leninizmus elméletének tudo- V.ányos alapjára épül. Fő célra dalom előkészítése során, Lenin elvtárs „Mi a teendő?“ című művében — miközben megsemmisítő csapást mért az ökonomistákra és lerakta az újtípusú forradalmi munkáspárt ideológiai alapjait — többek között megvédte a propaganda és agitáció helyes értelmezését is az opportunista revizionistákkal szemben.

ja: megmagyarázni a dolgozó tömegeknek — elsősorban a párt tagjainak — a társadalom fejlődésének törvényszerűségeit, a szocializmus elkerülhetetlen győzelmét. A kommunista propaganda: Marx, Engels, Lenin és Sztálin tanításának, az SZKP történetének és a párt napirenden lévő feladatainak mélyreható megvilágítása. Ez a propaganda tudományos, igaz, a munkásosztály, a dolgozók felszabadulásának nélkülözhetetlen fegyvere. Felfegyverzi a kommunista és a pártonkívüli dolgozókat a marxi-lenini elmélettel, vezérfonalat és ösztönzést nyújt részükre, hogy öntudatosan, tevékenyen résztvégyenek a szocializmus, kommunizmus

A kommunista agitáció cé.l- ” kitűzései teljesen megegyeznek a pártpropaganda céljaival. Fogalmát röviden így_ határozhatjuk meg: szóbeli és írásbeli tevékenység, amely eszmék és jelszavak terjesztésével a széles tömegekre hat. Sokféle formája van, szóbeli, írásos, szemléltető, kultúragi- táció (csasztuska) stb Az osztályok és pártok politikai harcának igen fontos eszköze az agitáció. A kommunista párt agitációja pótolhatatlan eszköz a nép politikai

építésében. A pártpropaganda tevékeny harcban áll a burzsoá ideológiával és a pártkáderek nevelésének, politikai éberségük fokozásának alapvető eszköze.

A Központi Vezetőség 1953 október 26-i határozata mélyrehatóan feltárta propaganda- munkánk hiányosságait és a kijavításukkal kapcsolatos tennivalókat. Megállapítja, hogy „a gazdaságpolitikában elkövetett hibák egyik fő oka: pártunk ideológiai munkájának elmaradottsága, az alkotó, elméleti munka elhanyagolása." A KV határozata értelmében gyökerestül fel kell számolni a vulgarizálást, meg kell szüntetni a propaganda elvont jellegét, a hallgatók iránt támasztott maximalizmust, a bürokratikus szer vezési módszereket. A propagandamunkában önálló gondolkodásra, bátor vélemény-nyilvánításra kell nevelni a hallgatókat. A határozat végrehajtásának fontos előfeltétele, hogy a propagandamunkát irányító pártszervek ne csak az oktatás szervezeti kérdéseivel foglalkozzanak, hanem ismerjék, értékeljék, ellenőrizzék annak tartalmát is.

nevelésében. Éppen ezért is nevezi népünk a párt agitátorait népnevelőknek. Szocialista hazafiságra, helytállásra, az ellenség elleni gyűlöletre neveli és mozgósítja a dolgozókat. Ismeretes, milyen fontos az eleven, tartalmas agitáció a szocialista munkaverseny továbbfejlesztéséhez is. A párt agitációs munkája a tömegkapcsolatok kiszélesítésének és megerősítésének is fontos eszköze.

Nagy jelentősége ellenére, az elmúlt évek során gyakorivá vált a tömegek közti politikai nevelőmunka lebecsülése, az adminisztratív intézkedésekkel, szervezéssel történő „helyettesítése“. Pártunk az új szakasz politikájával megteremtette e hibák kijavításának alapját is. A Központi Vezetőség 1954 február 8-i, a párt nevelőmunkájának megjavításáról szóló határozata konkrétan megjelölte azokat a tennivalókat, melyek ezzel kapcsolatban pártszervezeteinkre hárulnak.

A határozat értelmében meg kell szüntetnünk az agitáció lebecsülését és reszortjellegét a pártmunkában. „A párt agi-1 tációs munkájának kell bizto- \

|_| abár egy a célja a pro1 pagandának és az agitá- ciónak is, hiba volna azonban, ha nem tennénk köztük különbséget. Lenin „Mi a teendő?“ c. művében élesen elítéli az ökonomista Martyno- vot, aki Plehanovval és Lenin követőivel szemben agitáción csupán „konkrét cselekvésre való felhívást“, propagandán pedig „az egész fennálló rendnek, vagy e rend egyes megnyilvánulásainak ... megvilá- gosítását“ értette, „tekintet nélkül arra, hogy az egyes személyek, vagy pedig széles tömegek számára hozzáférhető módon történik (L. Vál. I. 233. oldal).

Ezzel a szándékosan zűrzavaros és téves nézettel szemben Lenin leszögezte, hogy a propagandistának „ha például a munkanélküliség kérdését veszi elő, meg kell magyaráznia a válságok kapitalista jellegét, rá kell mutatnia azokra az okokra, amelyek miatt a mai társadalomban a válságok elkerülhetetlenek, vázolni kell ennek a társadalomnak szükségszerű átalakulását szocialista társadalommá stb. Egyszóval „sok eszmét“ kell adnia, olyan sokat, hogy mindezeket az eszméket, teljes összefüggésükben egyszerre csak (viszonylag) kevés ember fogja

sítania, hogy népünk megértse és magáévá tegye a párt politikáját és annak végrehajtásáért minden erővel harcoljon is. Minél jobban megérti népünk pártunk politikáját, annál nagyobb mértékben bontakozik ki kezdeményező, alkotó ereje a párt politikájának s a kormány programmjának va- lóraváltásáért. Népünk minél nagyobb rétegének tevékeny részvétele a szocializmus építésében nem érhető el anélkül, hogy pártunk nap. mint nap ne folytatna harcos, politikai

I nevelőmunkát a tömegek között“ — mondja ki a KV határozata.

elsajátítani. Az agitátor viszont, amikor ugyanezekről a kérdésekről beszél, az összes hallgatói számára a legismertebb és legszemléltetőbb példát fogja venni — mondjuk, egy munkanélküli család éhhalálát, a nyomor növekedését vagy más hasonlót — és minden igyekezetét arra fogja irányítani, hogy ennek a mindenki által ismert ténynek a segítségével a „tömegeknek“ egyetlen eszmét adjon: a gazdagság növekedése és a nyomor növekedése közötti ellentmondás esztelenségének eszméjét; igyekezni fog elégedetlenséget és felháborodást szítani a tömegekben ezzel a kiáltó igaz- ságtalansáegal szemben, az ellentmondásnak teljes megvilágítását pedig átengedni a propagandistáknak. A propagandista ezért főleg nyomtatott, az agitátor pedig élő szóval hat.“ (Vá. I. 223. oldal.)

W együnk egy mai példát és

v a lenini útmutatás tükrében vizsgáljuk meg a propagandista és az agitátor tevékenységének külcnféleségét, kapcsolatát. A propagandistának például, ha a mezőgazdaság fejlesztéséről hozott párt- és kormányhatározatot magyarázza, okvetlen beszélnie kell — kiindulva a szocializmus gazdasági alaptörvényéből — a

szocialista népgazdaság tervszerű, arányos fejlődésének objektív törvényéről, az átmeneti szakasz, a „nép“ politikai problémáiról, az e téren elkövetett hibákról és feladatainkról, a szocialista nagyüzemi mező- gazdaság fölényéről a kisáru- termelés felett. A propagandista megvilágítja ezzel kapcsolatban a munkás-paraszt szövetség alakulását, megmagyarázza hallgatóinak, hogy a munkásosztály vezetőszerepének erősítését, a munkás-paraszt szövetség kiszélesítését is szolgálja a mezőgazdaság nagyarányú fejlesztése stb.

Az agitátor sokkal kézzelfoghatóbban, egyszerűbben beszél ugyanerről a kérdésről; Egy mezőgazdasági gépeket gyártó üzem népnevelője például nagyszerűen megvilágíthatja a legyártott gépek száma és minősége, valamint a gépek felhasználásával elért' magasabb terméseredmény és azáltal a munkásosztály jobb és> olcsóbb élelmiszerellátása közti szoros kapcsolatot. Jelszó formájában is összesűrítheti mondanivalóját, kj is írhatja üzemében: „Több és jobb gép — több és olcsóbb élelmiszer!“

Nagyon fontos követelmény, hogy az agitátor mindig vegye számításba, kikkel beszél. Hallgatóinak politikai színvonalához, munkaterületük sajátosságaihoz szabja mondanivalóját, hogy általános elmélkedés helyett, személyekhez szóló, hatásos agitációt tudjon kifejteni.

A propaganda és az agitá^ ció — bár módszereikben különbözőek — szorosan összetartoznak, elválaszthatatlanok egymástól. Az a jó propaganda-előadás vagy cikk, amelyik agitatív, szemlélteti is egyben. Az agitáció eszmei tartalmát viszont a propaganda képezi. A magasszínvonalú, hatékony marxista-leninista propaganda és agitáció kipróbált fegyver pártunk kezében az új szakasz politikájának, a kormány programmjának megvalósításáért folytatott harcá* ban.

Alit nevezünk propagandának ?

Az agitáció fogalma

A propaganda és az agitáció közötti különbség