Népújság, 1954. április (25-33. szám)

1954-04-22 / 31. szám

1954 április 22, csütörtök

NÉPÚJSÁG

3

MUNKÁBAN A TARNABODI TERMELÉSI BIZOTTSÁG

A TARNABODI határ olyan, mint az élet. A zöldelő búzatáblákat. mintha megfésülték volna, szépen boronáivá, hengerez- ve, tisztítva fekszenek egymás mellett, mintha nagy ünnepre készülnének, úgy kicsinosították a földet a szorgalmas „bodi” emberek. Sok falu határa közelébe se jöhet ennek. A szomszédos falvak határai is szépek, de olyan, mint a tarnabodi, nagyon kevés van a megyében, nem hiába kerültek a második helyre a tavaszi munkák elvégzésében. Megérdemelték a dicséretet. Kukoricatorzsát egy vetésen sem lehet látni, a dinnye, meg a paradicsom alá is kint a trágya, csak melegebb időre várnak, hogy megkezdhessék a palántázást, és a 140 holdra való paradicsom „csemeték” elfoglalhassák végleges lakóhelyüket a zsíros bodi földben.

A kukoricával vár még néhány gazda, félti a magot, hátha elfagy, de a többség már elvetette. Nem is szólva a burgonyáról, a lucernáról, a napraforgóról, mely a járásban itt került először a földbe. Most szépen kelnek a vetések, sőt a mák sarabolását is többen megkezdték.

Nagy kedvvel látott a falu munkához. Harangi Gáspár termelési bizottsági tag szerint „Bodon még a padlást is felszántották volna’’ — dehát nem lehet. így minden szeretetüket a meglévő földekre pazarolták. Szinte gyerekként babusgatták, simítozták, hengerezték, hogy kedvében járjanak, hogy jobban fizessen, mint eddig, hogy ne legyen panasza, ne legyen hiánya semmiben a falu földművelőinek.

AZ IGYEKVŐ gazdálkodó közt sokan voltak, akikre joggal büszke a falu. S ezek legtöbbje a télen alakult termelési bizottság tagja, Az a 30 ember, aki a falubeliek bizalmából került a bizottságba, nem vallott szégyent a falu előtt. A versenykedv „hivatalosan” 40 dolgozó parasztot ösztönzött a jobb munkára, valóságban az egész falu versenyzett. Versenyzett a szomszédjával, az idővel és győztesen került ki .a versenyből. Megelőzték a szomszédos Boconádot, hamarabb végeztek, s jobban megmunkálták a földet.

A verseny élharcosai közé tartozik Harangi Gáspár, Harangi Sándor és idős Gazsó Ferenc, akik „Kongresszusi Emléklapot” kaptak vállalásuk túlteljesítéséért.

ták, hogy Harangi bácsi fogata az elsők közt tart a határ felé szintén munkába indultak. Tudták, ha ő megkezdi a munkát, akkor itt a dolog ideje. Márpedig az idén hamar kezdte. Jó két bete végzett minden tavaszi munkával, ennek eredményeképpen „Kongresszusi Emléklap” került a többi oklevél mellé. Mert nemcsak most járt az élen, mindig igyekvő, jó gazdának ismerték, ezért is lett a termelési bizottság tagja.

Nincs olyan ember, aki Harangi bácsit hallgatva, meg ne tudná szeretni a földet, a határt, olyan szépen tud beszélni róla. Végtelen munkaszeretet csendül hangjából, ahogy lefesti az éledő határt. „A víz szinte pislog a répalevelekből, olyan életrevaló zöld, hogy öröm ránézni" — emlékezik vissza a legutóbbi határjárásnál látottakra. A répa persze szerződéses, mint a 200 öl mák, a 200 öl uborka, meg a többi zöldségféle, amit földjén termel.

A JŐ PÉLDA itt, Bodon is mindig követőre talált. A tanácsnál lévő „kongresszusi füzetben” egyre, szaporodnak a bejegyzések, „Nyizsnyánszki István középparaszt vállalja, hogy a tavaszi munkákat határidő előtt úgy végzi el. hogy a gabonafélékből 1.5, a burgonyából 20 mázsával teremjen több holdan- kint.” S utána jegyezve „vállalását teljesítette.” S következnek sorban: Pető B. Kristóf. Kovács Gáspár, akiknek a neve után ott bizonyítja az írás: túlteljesítették kongresszusi vállalásukat.

A falu versenyét segítették az Április 4 tsz és a Kossuth tszcs tagjai, ők is igyekeztek a munkával, nem hoztak szégyent a szövetkezeti gazdálkodásra. Cukorrépájuk, napraforgójuk, burgonyájuk elültetve várja a szebb időt. A szorgalmas tagság jól dolgozott. Kelemen Sándor fo- gatos — aki az elnökkel együtt képviseli a tszcs-t a termelési bizottságban — már több mint 200 munkaegységet szerzett ez évben.

Tarnabodon ezelőtt is jól ment a munka, de mióta a termelési bizottság megalakult, mintha egy láthatatlan rugó lendítené előre a tavaszi munkákat. Hogy miért? Erre felel Csáti István, a bizottság elnöke, aki fiatalember létére a falu legjobb szakembereiből álló bizottságot vezeti.

— A TERMELÉSI bizottság minden nagyobb munka előtt összeül, hogy közösen beszélje meg a feladatokat. A megalakuló gyűlés után azon tanácskoztunk, mit kell csinálni a gyengén telelt és a kipusztult kalászosokkal. Ebben az

agronómus is segített, amit lehetett fejtrágyázással javítottunk, de volt, ahol csak néhány satnya szál maradt meg, azt bizony ki kellene szántani, hogy még idejében mást vethessünk a helyére. Gyarmati József is bejelentette a bizottságnak, hogy kipusztult az ősziárpája, mit csináljon. Mi úgy gondoltuk, az lesz a helyes, ha a termelési bizottságból alakult szakbizottság és az agronómus megvizsgálja a vetést, és ha tényleg életképtelen, ki lehet szántani és gyorsan beültetni valamivel, így nem húzódik soká az ügy', nem késlelteti a tavaszi munkát.

— Legutóbb miről beszéltek?

— Pásztort fogadtunk és a legelő ápolását beszéltük meg a falu dolgozó parasztjaival. Bo- conádra megyünk pásztorért, mert még két csordás hiányzik. Ezen a gyűlésen a gazdák is résztvettek, hogy lássák ők is, a termelési bizottság az ő érdekükért dolgozik.

— Mit tett a termelési bizottság a tavaszi munkák sikeréért?

— Amint az előbb is említettem, a munka előtt megbeszéltük a teendőket, s elhatároztuk, hogy példamutatásunkkal magunk után ragadjuk a többi gazdát. Ez sikerült is. Elsők között szerződtünk, én közel 2 hold dinnyére, uborkára, paradicsomra. Elsők között végeztük el a vetést, ültetést, a hengere- zést, a feleségem már a mák saA kormányprogramm, valamint az árleszállítások óta lényegesen megnövekedett a megye lakosságának vásárlóereje. A megyei tanács kereskedelmi osztálya mindent elkövet, hogy biztosítsa a fokozott igények kielégítését. A megnövekedett keresletet mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy az év első negyedében

2,800.000 forinttal több textiláru fogyott el, mint az elmúlt év hasonló időszakában. Vegyescikkekből is közel két és félmillió forinttal növekedett az elmúlt évihez képest a forgalom, különösen a férfi és női konfekció terén nagy a kereslet.

A megyei tanács kereskedelmi osztályának áruelosztó és szervező tevékenységét jelentősen segítik a helyiipari vállalatok, valamint a kisipari termelőszövetkezetek. A Hevesmegyei Faipari Vállalat

rabolását is megkezdte. Természetes a többi gazda sem akart lemaradni, s így jóval a határidő előtt be tudtuk fejezni a tavaszi munkákat.

— Mi a további terve a bizottságnak?

— Minden nagyobb munka előtt eldöntjük, mi a legfontosabb feladat, mit és hol tudunk segíteni a falu dolgozóinak. Most a növényápolás előtt azt beszéljük meg, hány kapálást adjunk a növényeknek, s hogy győzzük meg a többi gazdát a kapálás hasznosságáról. Én a magam részéről négyszer-ötször is megkapálom, ha a növény úgy kívánja.

— Beszélünk a földművesszövetkezet vezetőjével, hogy a növényápoláshoz szükséges szerszámok idejében megfelelő mennyiségben meglegyenek. Gondolok itt a kapára, kaszára, kaszakőre stb.

— A bizottság tagjai elmennek a gépállomásra és biztosítják a cséplőgépet a falunak. Átért a tavalyi két gép kevés, és így lemaradhatunk a versenyben. Legalább három gépet szerzünk, s már most biztosítjuk a verseny feltételeit.

VALÓBAN a tarnabodiak már most előkészítették a növényápolási és aratási versenyt, nem az utolsó percben akarnak kapkodni, megfontoltan dolgoznak, a bő termésért.

. Kovács Endre

eddig már több mint 200 vizesállványt, 500 konyhaszéket, s több más közszükségleti cikket bocsátott a kereskedelem rendelkezésére. A kisipari termelőszövetkezetek 700 női kabátot, és másfélezer férfiinget készítettek. Segít a Bélapátfalvi Cementgyár is, melynek zsáküzeme 7000 papírzacskót készített a kiskereskedelmi üzlethálózat részére.

A helyi KTSZ-ek és a megyei tanács kereskedelmi osztályának jó összmunkáját azonban sokszor akadályozza a könnyűipari minisztérium illetékes osztálya, mely a KTSZ-ek által gyártott férfiingek árát csak két hónap után állapította meg. Legutóbb is azért nem tudták forgalomba hozni a női rövidkabátokat, mert a könnyűipari minisztériumban még mindig nem történt döntés a kabátok árát illetően.

Harangi Gáspár az egyik kitüntetett, a termelési bizottság tagja hat és fél holdon gazdálkodik. Mikor a szomszédok lát- őszi

Helyi iparunk is segíti a lakosság jobb áruellátását

A mi Leninünk

Írta: Margarita Aliger

Most, testvér, elmondom tenéked Szép sorra-rendre elmesélem:

Köröskörül, bármerre nézek —

Én Lenint látom — alva-ébren.

Ügy tűnik néha: hallom léptét,

Amint megy új házak során át.

Megy, megy, megáll, vizsgálva néz szét, Hogy jól rakták-e le a téglát?

S látom Lenint a napsütésben,

Izzó, nagy országúton áll most,

Áll, áll a búzatábla-szélen,

És vizsgálgatja a kalászost.:»

Testvér, minek fejünk lesütni... ? Szívünkben — égő, nagy tüzek.

Hisz látjuk: tudjuk, érezzük mi Mindig, mindenhol Iljicset.

Iljics nagy útján boldog-vígan,

Bizakodva — előre hát!

Lenin nyomán a hajthatatlan Nagy pártunk visz minket tovább!

Madarász Emil fordítása

Vidáman játszanak a szabadban az egri Sztálin-úti óvoda kicsiny gyermekei

FÁCÁN JANOS TANÍTÓ

(Tudósítónktól).

KETTEN VOLTUNK a szobában. Hivatalos munkánkat elvégezve, beszédbe elegyedtünk a pedagógiáról, a tanítók életéről, a múltról és a jelenről. Összehasonlítottuk a kettőt — akar- va-akaratlanul is — mindegyikünk saját életén keresztül.

így tudtam meg, hogy hogyan élt, küzdött, lett tanító, él és tanít ma Fácán János, a ró- zsaszentmártoni iskola igazgatója. „Tudod, nehéz visszaemlékezni a felszabadulás előtti időkre — mondja — annak ellenére, hogy a nincstelen esztendők súlyos nyomokat hagytak bennünk, de csak így tudjuk lemérni és kellően értékelni a felszabadulás óta megtett utat.“

Fácán Jánosnak semmi különösebb ismertető jele nincs, hacsak az nem, hogy örökké vidám, mindig mosolygós, a tantestület tagjai és tanítványai szeretik, de a község dolgozói is gyakran fordulnak hozzá tanácsért — úgyis, mint a községi pártszervezet vezetőségi tagjához, úgyis mint pedagógushoz.

A halkan, de határozottan csengő szavakból megelevenedik egy proletár keserves múltja és nagyszerű jelene.

Rózsaszentmártonban „bennszülötteknek“ hívják azokat, akiknek családjuk 3—4 generáción át a faluban lakott. Ilyen volt az öreg Fácán Sándor és családja is. Ez a jelző azonban nem biztosított semilyen jogot, mégin- kább nem biztosított jobb megélhetési lehetőséget. A bányanapszámosság, de később a havi fizetés is nagyon vékony szeletekre szabta a kenyeret az öttagú családnak. Sándor bácsi szabadidejében szeretett olvasni, különösen az olyan írásokat, amelyeken kicsit elgondolgoz- va rájött, hogy miért vékony a bányászok kenyere és miért vastag az uraké.

A FÁCÁN-SZÜLŐK, meg a család jóbarátja: Kiss Sándor bányaács esténként, mikor a gyerekek a játéktól kifáradva elaludtak, hosszan el-elbeszélgetett az olvasottakon, a szomorú jelenről, és a még szomorúbbnak ígérkező jövőről.

Mint a szén fekete pora a tüdőt, úgy nyomta, fojtogatta a szülőket a reménytelen jövőtől való félelem. Ezt a fojtogató érzést nem enyhítette az örökölt néhány hold homok.

Sőt nyomasztóbbá tette az egyik gyerek halála, akinek pénz, orvos és kórház hiányában kellett meghalnia oly sok bányászcsalád gyermekéhez hasonlóan.

Hosszú évek sok-sok estéjén, beszélgetések után jutott el a családi hármas: a két Fácánszülő, meg Kiss Sándor bácsi — akinek akkor még nem volt gyereke — hogy taníttatni kellene a gyerekeket. Arról azonban szó sem lehetett, hogy mind a kettőt — Sándor és János is jó tanulók voltak az elemiben. •— Sándor nem akart továbbtanulni, dolgozni akart, hogy mielőbb segíthesse szüleit. Mivel az elemit kitűnően végző Jancsinak volt kedve a tanuláshoz, a szülők úgy határoztak, hogy taníttatják.

Fel is vették Pesten az egyik polgári iskolába, ahol egy jó ismerősük volt az altiszt. Fácán Jancsi ezeknél lakott, s így csak havi 40 pengőt fizetett az ellátásért a tandíjon kívül. Még így is nagyon sokszor előfordult, hogy a Fácán-szülők nem tudták összekapar- gatni azt a néhány pengőt a tandíjra. Ilyenkor a Fácán-szülők jóbarátja, Kiss Sándor adott kölcsön, nehogy a Jancsi-gyereket haza- küldjék az iskolából.

JANCSI közben szorgalmasan tanult és tanította egy állami tisztviselő csemetéjét havi öt pengőért, aki cserébe sakkra tanította öt.

A polgárit kitűnő eredménnyel végezte. Ekkor már megfogamzott benne a terv, hogy tanító lesz. Ebben az elhatározásában nagy szerepe volt Rózsavölgyi Pál elemi iskolai tanítónak, aki szeretettel foglalkozott vele és buzdította a továbbtanulásra. Kiváló tanulmányi eredményének köszönhette, hogy a jászberényi tanítóképzőbe 60 százalékos állami ösztöndíjjal felvették.

Szabadidejében félrevonulva a többiektől, mohó szenvedéllyel falta a könyveket. Később mindinkább megválogatva. Hogy szenvedélyét olcsón kielégítse, vállalta az iskola könyvtárosi teendőit. Most már makacs kitartással tanult és olvasott. Ennek köszönhette, hogy 1939-ben kiváló eredménnyel végezte a tanítóképzőt.

Szerencséje volt. Rózsaszentmártonban az egyik tanító megbetegedett annyira, hogy

nem is taníthatott és így minden kilincselés, a hivatalok kálváriájának végigjárása nélkül állást kapott, méghozzá saját falujában, ami már önmagában is nagy megtakarítást jelentett. Lakás, koszt, mosatás stb. Igaz, hogy csak helyettes tanítónak vették fel, mégis állás volt ez, szemben az iskolatársai hosszú, évekig tartó, sokszor hiábavaló szaladgálásával.

Alig egy éve tanított, mikor kitört a háború. Behívták és csak 1945 októberében jött haza, de már november elején meg is kezdte a tanítást. Nemcsak a gyermekekkel foglalkozott szeretettel, hanem a tanítás mellett aktívan kapcsolódott a társadalmi munkába, a szülők nevelésébe is. A rendszeres pedagógiai továbbképzés mellett megszervezte a községben a szabad művelődést. Szabad Föld Téli Estéket rendezett és ismeretterjesztő előadásokat tártott, megszervezte a női és férfi közművelődést, ami a mai szülők iskolájának felel meg. Közben mind jobban és jobban tanulmányozta és magáévá tette a marxista klasszikusok tanításait. Arra is jutott ideje, hogy 1948-ban megnősüljön, puha családi fészket építsen.

EMLËKEZËSËBEN éppen itt tart, mikor vidám kacajjal berobognak kislányai: az ötéves Zsuzsika és a négyéves Katika. Fogócskát játszanak, körülszaladnak bennünket és már kinn is vannak újból az udvaron, maguk után hagyva vidám, gondtalan gyermekkacajukat, amely úgy tölti be a szobát, mint a sokat ígérő, napsugaras, biztos jövő az emberek agyát, testét-lelkét.

— Hát ez az — töri meg a csendet Fácán elvtárs — látod érdemes élni, érdemes dolgozni, van miért, a szebb és gazdagabb jövőért, van kiért: gyermekeinkért és népünkért. Nekem már nincsenek olyan gondjaim, mint szüleimnek, hogy mi lesz a gyerekekkel, mi lesz velem, ha megöregszem. Tudom, a mi jövőnk biztos, mert a párt vezet felé.

Ezután elmondja, hogyan dolgozik ma, hangja vidámabban, felszabadultabban cseng, mintha már el is felejtette volna a felszabadulás előtti nehéz emlékeket.

A helyettes tanítóból igazgató lett. „Sokat kellett tanulnom, mindig éreztem a párt segítségét. Ma is rendszeresen képezem magam szakmailag is, de politikailag is. Sokat olvasok szovjet, de egyéb pedagógiai műveket. Különösen Makarenkót, akit a gyakorlat pedagógusának tartok.”

Fácán elvtárs az olvasottakat alkalmazza is munkájában. Makarenkótól például a tanuló- közösség kialakítását, az emberekkel való bánásmódot vette át. Vezetésével a tantestület jó eredményeket ért el a tanítás terén. Ezt legjobban az a tény bizonyítja, hogy sok tanulójuk továbbtanul, mint Ormai Zsuzsi, Trombitás István, akik a hatvani Vegyipari Technikum legjobb tanulói közé tartoznak. Báti Mária, a hatvani általános gimnázium kitűnőrendű tanulója és még jó egypáran, akik egyéb főiskolákon, vagy egyetemeken tanulnak.

— MEGGYŐZŐDÉSEM — mondja — hogy a gyerekekkel együtt kell nevelni a szülőket is és komoly hiányosság, hogy ezzel a kérdéssel az OM nem foglalkozik elég alaposan. A szülők nevelését nemcsak a szülők iskolájában lehet végezni, hanem más úton is: kultúra, népművelődés stb. Ezért vállaltam el a községi könyvtáros teendőket is. Igen fontos a nevelés, de az iskola és a szülők kapcsolatának szempontjából fontos a szülők látogatása is. Mi ezt a megszokott módszertől eltérően úgy végezzük, hogy hárman megyünk ki egy-egy családhoz és ott a szülőkkel megbeszéljük a gyerek minden jó és rossz oldalát. Tapasztalatunk e téren az, hogy egy-egy ilyen beszélgetés után a szülők fokozottabban törődnek gyermekükkel.

Ám Fácán elvtárs nemcsak a gyermekekkel, a szülőkkel törődik, hanem a tantestület tagjaival is rendszeresen foglalkozik. Biztosítja számukra a szakkönyveket, a folyóiratokban megjelent szakközleményeket és azokat megbeszéli velük. Közösen nézik meg. ho:|- abból mit és hogyan lehet alkalmazni a rózsaszent- mártoni iskolában. így — folytatja — egységes tantestület alakul ki, amelynek nincsen favoritja, de minden tagja jó és látja a tanítás szép, érdekes és művészi oldalát, amely még gondosabb és jobb munkára serkent mindannyiunkat, Sárközi Miklós