Népújság, 1954. április (25-33. szám)
1954-04-15 / 29. szám
1954 áor'lis 15, csütörtök. NfPÜJS'ÁG 3 HE VÉSI KÉPEK fákkal tűzdelt alföldi abroszt, mintha átfestették volna. Az őszibúza, lucernaföldek élénkzöld csíkjai, a tavasziak enyhe barnászöld, s az újonnan szántott földek barna, gőzölgő táblái tarkítják, csak elvétve látszik gazos tábla, mintha a festő keze elsiklott volna a szorgos munkában. A dormándi állami gazdaság tanyája, mint odacseppentett fehér folt virul a szép. színes térítőn, körülvéve éledő, rügyező fákkal, s a hozzávezető új bekötőúton ott lustálkodik az úthenger, azon töpreng, miért kell neki itt várakozni hiába, mikor máshol nagy szükség lenne rá. Távolabb a látóhatár szélén terpeszkedő homályos tarka foltról az e vidéken lakók rögtön tudják, az ott Heves község. Község? Lehet egyáltalán annak nevezni, a közel 15 ezer lakosával, megyénk negyedik legnagyobb települését — mely hatalmas területével, dolgos lakóival akár város is lehetne. Mielőtt a falu napfényes parkjait, rendezett utcáit, elevenen nyüzsgő központját megnéznénk, áldozzunk Heves múltjának és hírnevének néhány röpke pillanatot. Nem „mai gyerek“ a község. Többszázéves krónikák úgy emlékeznek róla, mint megye- székhelyről, sőt egyszer országgyűlést is tartottak Hevesen. Mindez a „dicsőség“ nem sokáig tartott, mert a tatárok felperzselték és 1633-ban csak hat ház után rótták az adót, annyira elpusztult a falu. A történelmi írások arról is beszélnek, hogy került egyik bárótól a másikig, hogy marcangolták egymást a jó lapos földekért a kincsre éhes földesurak. A „Hevesvármegye“ című könyv így ír Hevesről: „A község szaporulási viszonyai nem kedvezőek ... a csecsemőhalálozás 27 százalék, az egész országban itt a legmagasabb. Okozói... az egészségtelen zsúfolt lakások és a lakosság nagy szegénysége,_ a por, a szélsőséges időjárás“. Igen. ha a por nem is. de aZ éhezés pusztította a derék hevesieket. A négyezer summás és cseléd falujáról így ír tovább a könyv: „állattenyésztése az utóbbi években hanyatlásnak indult* háziipara nincs” és sorolja tovább az adatokat a rossz kulturális és szociális helyzetről. Kérdezhetnénk, miért-e nagy nyomor és nagy elkeseredés. hiszen HeVes a világpiacra termelt búzát és az akkori lapok szerint keresett cikk volt Lengyelországban, Németországban. Svájcban egyaránt, hiszen szőlője, dinnyéje országos hírnevet szerzett, a hevesi dohány szintén kelendő áru volt. Csakhogy « verejtékes munkával termelt exportcikkek ára megrekedt a divekúj- falusi és körtvélyesi Ujfalusi Györgyök zsebében, meg a bankárok mohó páncélszekrényében. A külföldi aranyfolyamból csak vérszegény erecskék jutottak el a hevesi dohányosok és dinnyések pajtájáig. csak éppen annyi, hogy a kapát emelni tudják, hogy újabb aranyak csörögjenek a telhetetlen nagyurak zsebébe. Most, liogy kissé megismertük a község szenvedésteli múltját, még jobban meggyőződhetünk a falu lakóinak jobbra változott életéről, százszorta szebb jelenéről, s ha egy kicsit a jövőbe pillantunk. ott láthatjuk a korszerű mezőgazdasági várost szép parkjaival, gyönyörű mozijával, igyekvő, megelégedett lakosaival. A faluban tréfás történetet hallottam, mely egy megrögzött reakciós földesúrról szólt, aki úgy akart a község közepébe jutni, hogy ne menjen el fejlődő életünk létesítményei mellett, mivel ezeknek a látványa nem nagyon derítette fel a szívét. íme a történet röviden. Az úr a tenki úton kezdte. Alig fordult el a község szélén lévő üzletnél, mintha a sors keze sújtaná, ott állott mellette a felszabadulás óta létesült korszerű szü’őotthon. Csupa fehérség, libbenő függönyök, sürgő-forgó ápolónők, egészséges, pufók gyermekarcok fogadták, akik nem a cselédszoba vackán, hanem a hófehér, tiszta szülőotthonban, szakértő emberektől körülvéve jöttek a világra. Ahogy a fásított úton végignézett, csupa „nem kívánatos“, tábla fogadta: Egészségház, a gépállomás kultúrotthona. Az utca végén vidám gyermekcsapat zsibongott. iskolából jöttek hazafelé. Mikor visszafordult, még fülében csengett a kis napköziotthonosok dala. A falut megkerülve, Kisújszállás felől akart „bevonulni*. Erre sem járt nagyobb szerencsével. A falu szélén szeme elé akadt egy emeletes épület, a zöld, pázsi- tos kertben sétáló, sakkozó emberekkel; hogy jobban szétnézett, eszébe jutott, hogy ezen a helyen 10 évvel ezelőtt még üres telek állott — most tüdőgondozó intézet. Körülvéve szép fákkal, virágágyakkal, gvönyörű parkokkal. „Tízezer virágot ültetünk el az idén az intézet körül” — hallotta Szőke bácsinak, a kertésznek a hangját. Bamba képpel nézte, amint a tiszanánai földműves az ózdi olvasztárral hajol a sakktábla fölé, amint az orvosok sürgölődnek a beteg dolgozók körül. Látta, hogy ezen az úton nem jut a falu szívébe, bánatosan ment a boconádi út felé, hátha arrafelé nem létesült semilyen „kommunista építmény“. Alig ment oárszáz lépést, ijedten megtorpant a váratlan akadály előtt. A Mezőgazda- sági Technikum barátságos épülete állt előtte. A tanteremben egykori cselédjeinek gyerekei ültek. Zalán futása ráérő ballagás volt ahhoz képest, ahogy „hősünk“ távolodott a faluból. Egyetlen reménye volt még. Talán a vezeké- nyi úton nem létesült semmi? Am újból csalódott. Hiába derült fel a szeme az urasági kastély láttán, egyszerre elborult. amint ugyanazokat a fiatalokat látta a kastélyban, akik elől a technikumtól menekült. Ismét továbbállt, de alig hagyta el a faiut, a sok hiábavaló kísérletezés után mosoly derült ráncos arcára. „Most kifogok rajtatok, nem az úton megyek, csak úgy torony- irányt.” Az alvó falu fölött csendesen terpeszkedett a sötétség, mikor elindult a szántóföldek szélén. Már derengtek a házak körvonalai, mikor furcsa kopácsolás, készülődés zaja ütötte meg a fülét. Szegény szerencsétlen éppen a gépállomás udvarába került és sápadtan, nézte a traktorosok sürgés-forgását. Éppen munkába készültek. Fel sem tudta fogni ésszel, honnan, lehet ennÿi traktora egy falunak. Neki csak egy ócska Fordsona volt. Ezeknek meg rengeteg cséplőjük, s még valami új gép, igen, kombájnjuk van. Az utat sem nézve visszafordult, s mint az ordas, újra betört a faluba, pontosan a Petőfi termelőszövetkezet udvarával szemben. Ezt már nem bírta elviselni, s végleg felhagyott a próbálkozással. Eddig tartott a történet. De mi lett volna a „hőssel“, ha egyenesen a falu közepébe pottyant volna. Ott láthatná a korszerű szövetkezeti árudát, az új bútorüzletet. az árutól roskadozó népboltot, s egykori zselléreit, akik a szövetek, selymek, kerékpárok, rádiók közt válogatnak, vagy a háziipari szövetkezet fürge leányainak szép szőtteseit, a KTSZ mestereinek munkáját. A négyezer kötetes könyvtáron, a gyönyörű 500 személyes járási kultúr- otthonon és az új strandon is lehetett volna mit nézni. S még felsorolni is nehéz volna azt a sok jót. szépet, melyet csak a felszabadulás óta mondhatnak magukénak a hevesiek. Nemcsak a környezet, a falu képe változott meg. megváltoztak a benne élő emberek is. Felismerték az újban a nagyszerűt, az érdemeset. Büszkék az új létesítményekre. városiasodó lakóhelyükre. Az emberek is mások, mint régen. De mégjobban észrevehető a változás ősz óta. A földek új gazdáikra találtak. A szövetkezetből annyi műtrágyát vittek el, mint máskor öt-hat év alatt. Tervet készítettek. hogy a hevesi szőlő, dinnye, dohány — az utóbbi időben kissé elhomályosított — hírneve újra tündököljön, s megbecsülést és gazdagabb életet adjon szorgalmas termelőinek. Az emberek nagyobb lelkesedéssel dolgoznak, mint régen. Állampolgári kötelezettségük teljesítésében is igyekeznek. Ferenci Antal és társai megbecsülik az államot. Ferenci is elsők közt volt a tavaszi munkák végzésében, s már jövő évi adóját fizeti. Az egykori magánkisiparosok a KTSZ-ben szorgoskodnak. s valóságos családot alkotnak. A munkájukon kívül kultúrcsoportjukra a legbüszkébbek, mely sok versenyen elvitte már a pálmát. Büszkék rá, sőt túlságosan büszkék, annyira, hogy nem is akarnak hallani arról, hogy egy közös népi együttesben szerepeljenek. S ha már a kultúra terén vagyunk, a sok jó mellett meg kell említeni, hogy rozsdafoltok is vannak a kulturális élet fényes acélján. Munka után, vagy vasárnap a fiatalok nem találnak megfelelő helyet a szórakozásra. A főúton sétálgatnak, vagy betérnek a szövetkezet vendéglőjébe, vannak, akik a hősök ligetének padjain rágcsálják a napraforgót, aki hasznosabban akarja eltölteni a délutánját, az otthon olvas. ígéretet, mindig csak ígéretet kapnak ezek a szórakozni vágyó fiatalok, ha kéréssel fordulnak a felsőbb szervekhez a „mozi ügyében“. Kégi ügy ez, ismeri a tanács, a MOKÉP és minden ember, aki csak Hevesen megfordul. A kultúrotthon gazdag műsora nem engedi, hogy a mozi is éljen, ritkán van előadás, s nem rendszeresen. Ilyen nagy község nem lehet rendes mozi nélkül, de a hevesieknek is másképpen kellene mozit szerezni. Nem elég sürgetni a MOKÉP-et, a tanácsot, sokkal helyesebb „módszer” a lőrincieké. Ők úgy szereztek kul- túrotthoht. hogy a falu apraja- nagvja társadalmi munkával, igen rövid idő alatt tető alá tette az új helyiséget. Talán az a többézer fiatal, aki Hevesen él és dolgozik, nem volna képes átépíteni a gépállomás kultúrotthonát komoly, szép mozivá? Meg tudnák csinálni és meg is csinálják, csak legyen, aki összefogja, szervezze a munkát. Ez a szép feladat a DISZ-re vár. így oldódhat meg gyorsan a hevesi „mozi ügye“. S lia már a kulturális életet vizsgáljuk, nem mehetünk el közömbösen az MSZT- zenekar mellett sem. Ez az együttes sok előadáson és versenyen bizonyította már be tudását, zenei készségét, de az utóbbi időben csak a maguk szórakoztatására muzsikálnak, pedig az egész falu szeretné hallani őket. Mielőtt gondolatban búcsúznánk Hevestől, teljesítjük az anyák kérését, továbbítjuk az illetékesek felé, nagy panaszukat. A szülészeti otthon főorvosának nincs megfelelő lakása. s emiatt el akar költözni, az anyák ragaszkodnak hozzá, mert jó orvos, de ha más jön a helyébe, akkor is kell a lakás. Ezt elismerte minden szerv, a járási és a megyei tanács, megígérte százszor. ezerszer, lesz pénz. csak lakás legyen eladó. Lakást kerítettek, s most sajnálkozva tárja szét kezét a járási tanács: „nincsen rá pénz“. Hová lett? Ha meg nem volt. miért kellett a hevesieket bolondí- tani. A leendő anyák nem elégednek meg az ígérgetésekkel, nekik orvos kell. az orvosnak pedig lakás. Reméljük, a tanács meghallgatja a heveskörnyéki anyák kérését. Heves életét npm lehet könnyen megismerni, a fejlődő falu ezernyi öröme, s az ünneprontó bosszúságok sokszor megváltoztatják az előző véleményt, de a végső következtetés mégis az új Heves javára dől el, arra a Hevesre, melyen nem egy „Marci“ él boldogan, mint régen, hanem az egész falu szorgalmas, igyekvő népe. Kovács Endre Makarenko emlékünnepség Egerben. Vasárnap délelőtt az egri járás pedagógusai Egerben, a Közgazdasági Technikum kultúrtermében bensőséges ünnepség keretében emlékeztek meg a 15 évvel ezelőtt elhunyt Anton Szemjonovics Makaren- kóról, a szovjet pedagógia kiváló alakjáról, a kommunista nevelés megteremtőjéről. Az emlékünnepségen megjelent pedagógusok előtt dr. Balázs Béla egri főiskolai tanár méltatta Makarenko munkásságát. Beszéde végén ismételten felhívta a figyelmet a kiváló szovjet pedagógus forradalmi műveire, írásaira, melyeknek tanulmányozása felmérhetetlen segítséget nyújt a magyar tanítóknak, tanároknők egyaránt. Űjból megalakult a hevesi KTSZ 32 tagú kultúrcsoportja. A képen a kultúrcsoport táncosai. Egy héttel húsvét előtt a gyöngyösi Állatni Áruházban Már üzletnyitás előtt gyülekeznek a vidékről beérkezett dolgozók az áruház kirakatai előtt, ahol előre kiválasztják a nekik tetsző árukat. A kirakatban és az áruházban látható bőséges árumennyiség azt bizonyítja, hogy kereskedelmünk végrehajtja a párt és kormány határozatát; bőséges választék áll a dolgozók rendelkezésére. Az áruház vezetői állandóan gondoskodnak arról, hogy az elfogyott áruk he- lyébe újakat hozzanak, hogy minél inkább kielégíthessék a dolgozók igényeit, ízléseit. Most a húsvét előtti héten különösen nagy a forgalom. Igen sok a vásárló. Nagy a kereslet a készruha, cipő, illatszer- és darabosztályon. Az áruház dolgozói a nagy forgalmat a multévi jó termésnek és főleg annak tulajdonítják, hogy a párt és kormány határozata nyomán, az árleszállítás következtében a bérből és fizetésből élő dolgozók is többet költenek ruházati és iparcikkekre. A vevők egy része húsvétra főleg ajándékozási tárgyakat és kész ruházati cikkeket vásárolt. Az áruház áprilisban első tíz napi tervét 150 százalékra teljesítette. Ehhez nagyban hozzájárul az is, hogy a dolgozók udvariasan és előzékenyen szolgálják ki a nagyszámú vevőközönséget. Az áruház dolgozói udvariassági versenyben vannak, s ebben élenjárnak Patócs Józsefné, a méterosztály, Veídner Károly a cipőosztály, Valder Alfrédné a darabosztály, Kelemen Ká- rolyné a rövidáruosztály dolgozói. Az ő versenyük is nagyban elősegíti a forgalom növekedését, mivel a vásárlóit szívesebben vásárolnak ott, ahol bőséges választék áll rendelkezésükre, ahol udvarias* előzékeny kiszolgálásban részesülnek. A gyöngyösi Állami Áruház dolgozói az 1953. negyedik negyedévi jó munkájuk nyomán elnyerték a belkereskedelmi miniszter és a SZOT közös „Legjobb Állami Áruház“ című vándorzászlaját. Az áruház dolgozóinak feladata, hogy továbbra is a szocialista kereskedelem elvét szem előtt tartva dolgozzanak. Vegyék figyelembe azt, hogy a kereskedelem dolgozói összekötő hidat képeznek, közvetítő szerepet játszanak az ipar és a dolgozók között. Továbbra is úgy kell dolgozniok, hogy minél inkább kielégítsék a dolgozók szükségleteit. Fokozott ellenőrzéssel az árdrágítások ellen Pártunk és kormányunk célul tűzte elénk dolgozó népűn^ életszínvonalának emelését, a jobb ellátásunk és szórakozásunk biztosítását. Az ellátás érdekében megyénkben a vendéglátóipari hálózatot több helyen fejlesztik. Vendéglátóipari Vállalataink dolgozói mindent elkövetnek, hogy a kormányprog- ramm célkitűzéseit jó munkájukkal valóraváltsák. Sok helyen azonban akadályozzák rossz munkájukkal ennek megvalósítását. A Hevesmegyei Állami Kereskedelmi Felügyelőség ellenőrzést tartott a Gyöngyösi Vendéglátó Vállalat egységeinél és több helyen szabálytalanságot észlelt. Tapasztalhatta, hogy Hm««*««« egyes egységeknél a fogyasztókat megkárosítják. A 102-es egység dolgozói a vendégek kiszolgálásánál helytelenül, megspóroltak étel és ital mennyiséget. A Gyöngyösi Vendéglátó Vállalat 111-es egységénél négy féldeci rum kimérésénél több mint féldecivel kevesebbet adott Varga Józsefné, pedig a „törvényeket ő is jól ismeri“ — erre enged következtetni a vele eltöltött néhány perc. Hibáját úgy akarta leplezni, hogy a bentlévő fogyasztókat fellázította az ellenőrző szerv ellen és a vendégek — ahelyett, hogy elítélnék az árdrágítókat és csonkítókat — védelmezték, mint védőbírók álltak ki mellette. Ezek a hibák az Utasellátóknál és szövetkezeti boltoknál is tapasztalhatók. A vállalatok és a Tröszt, valamint a szövetkezeti vezetők is felelősek az irányításuk alá tartozó vendéglátóipari egységek fokozottabb ellenőrzéséért. A hibák elkövetéséhez sokban hozzájárul az is, hogy a vállalat és a Tröszt nem ellenőrzi megfelelően az egységeket, így lehetőséget ad arra, hogy visszaélések történjenek. Az Állami Kereskedelmi Felügyelőség a jövőben többször ellenőrzi az egységek dolgozóinak működését és az árdrágítókkal szemben keményen jár el. Bittner Jánosné Kereskedelmi Ellenőrző Bizottság A FÖLD MÉLYÉN... agyon szép, megható látvány este a gyöngyösi XII-es akna üzem. Már messziről látni lehet az autóbuszok reflektor- fényét, melyek a környező falvakból szállítják dolgozóinkat munkahelyükre. Utána, mint száz és száz szentjánosbogár világít szerte a bányászok lámpája, majd eltűnik az akna szájában. .Lemegyünk utánuk. Olyan a bánya, mint egy óriási vár, szétágazó labirintusokkal, aki nem ismerős, könnyen eltéved benne. A tárna szájától téglaboltozatú alagút vezet többszáz méteren keresztül a bányába. Sok helyen szinte úgy érzi magát az ember, mintha cseppkőbarlangban lenne, mert a mennyezetről gyönyörű jégcsapok függnek, s olykor megcsillan a bányászlámpa fénye, amely ezer színben kápráztatja őket. Jobbról szállítószalag viszi a szenét kifelé, mellette van a ledeszkázott gyalogjáró, középen sínpárok, melyeken vil anymotorral vontatott csillék hordják a bányafát. Az alagútból itt- ott különböző vágatok ágaznak szét (légvágat, szállítóvágat), messziről megvillan egy- egy bányászlámpa. Az alagútból nyílik az üzem házitelefonközpontja, nem messze van a gépház, ahol többnyire szakképzett nők kezelik a gépet, nagy odaadással és szeretettel. Ellátogattunk a frontfejtésekre is, ahol a széntermelés folyik. A IX-es fronton éppen omlasztottak. mikor odaértünk. Leültem a kaparó mellé, hátamat egy támlának vetettem. s onnan néztem a műveletet. A bányászok félmeztelenül fejüket védő bőrsapkában, csákánnyal és fejszével a kezükben kiszedték, kiverték a támfákat, ácsolatokat. A biztosítás nélkül maradt födém a nyomás hatására dübörögve leszakadt, beomlott az üres rész. Félelmetes volt nézni, amint recsegve- ropogva a nyomás alatt, összetörtek a vastag fák. Majd fúrógépekkel, lyukakat fúrtak a szénfalba, robbanóanyagot helyeztek el és a lőmester bejelentette, hogy 18 „lövés“, vagy robbanás lesz, addig húzódjunk hátra. Éreztem, hogy rémülten ver a szívem. Félrehúzódtam én is a többiekkel. Leültünk a földre és számoltuk a robbanásokat. Az első robbanásra elaludtak az összes lámpák. A tetőzetről széndarabok potyogtak, megrázkódott a talaj. Recsegett, ingott minden, a levegő a füsttől szinte kibírhatatlanná vált, A míg én az életemért reszkettem, bányászaink nyugodtan beszélgettek. Csodálattal néztem őket. Mikor világos lett és újból kigyultak a jánosbogarak, akkor vették észre, hogy a robbanásnál szakadás történt. Mint a megbolygatott hangyaboly, úgy futkostak jobbra-balra, fáért kiabáltak. Beszakadt az egyik fülke, és mint a víz, ömlött be a finom grizszerű homok. Azt hittem, rögtön elárasztja az egész frontot és, ott fúlunk bele a homokba. Amit ezután láttam, az igazi hőstörténet. Bányászaink segítve egymást, hősies munkával, gyorsan és ügyesen „felfogták” a szakadást, a homok nem ömlött tovább. Munkájukat a legnagyobb nyugodtsággal folytatták, hogy több szén legyen az iparnak, teljesítsék a tervet. Nagy szeretettel vigyáztak egymásra odalent a föld mélyén. látszott rajtuk, hogy az életüket is készek feláldozni, ha egy bajbajutott elvtársukon kell segíteni. Körülnéztek, megvannak-e mindannyian? . . . Újból a külszínen vagyunk, ahonnan elindultunk. Más szemmel nézem a bányászokat, még jobban becsülöm őket mert megbecsülést és szeretetet érdemelnek hősies munkájukért. Államunk is megbecsüli őket segíti munkájukat korszerű gépekkel és ezt a s^T'ts-^get még jobb munkával hálálják meg. Édes Gyuláné gyöngyösi XII-es akna
