Népújság, 1954. április (25-33. szám)

1954-04-08 / 27. szám

2 NÉPÚJSÁG 1954 április 8, esütőrtSk. Hozzászólás a módosított szervezeti szabályzat tervezetéhez 4 tagie Ivétvlh ps A módosított szervezeti sza­bályzat tervezetét átolvastam, melynek pontjaival egyetértek. Azonban helyeselném, ha vilá­gosabban foglalkozna a tagfel­vétel kérdésével. Az a) pontja foglalkozik az­zal, hogy párttagnak számit az az elvtárs attól az időtől kezd­ve, amikor a taggyűlés elfogad­ta a felvételét. Előfordul azon­ban, hogy a felsőbb szervek nem fogadják el a taggyűlés határo­zatát és mindaddig a felvett eivtársak párttagnak tartják magukat. Nem látom világosan: a dol­gozó parasztság részére meg­állapított kétforintos tagdíjfize­tés hogyan juttatja kifejezésre a progresszivitást. A tervezet nem határozza meg a tsz-ta- gok, az egyénileg dolgozó pa­rasztok részére a jövedelem arányában történő tagdíjfize­tést. Egyformán két forint van megállapítva az egyholdas, vagy 20 holdas dolgozó paraszt A szervezeti szabályzat ter­vezete nem foglalkozik azzal, hogy az illető elvtársaknak a fel­vételtől kezdve van-e szavazati joguk, vagy pedig csak akkor­tól, amikor a tagkönyvüket is megkapták. Az helyes, hogy a párttagság kelte nem a tag­könyv kiállításától kezdődően számit. Pártbizottságoknak azon­ban fel kell számolni azt, hogy hónapokig nem állítsák ki a párttagsági könyveket. Domoszlai József gyöngyösi jb. instruktora párttagjaink részére. Ügy ér­zem, hogy ez a középparaszt­ság párthoz való hűségének és áldozatvállalásának bizonyos­fokú lebecsülését is jelenti. Ja­vaslom, hogy a dolgozó pa­rasztság felé is érvényesüljön a progresszív tagdíjfizetés, fl- gyelembevéve a különböző jö­vedelmüket. Kisspál Antal gyöngyösi jb A Handrik Gyula elvtársi javaslatához A Népújság március 28-i száma „Az éberség kérdése nem másodrendű dolog“ cím­mel közölte Handrik Gyula elvtárs javaslatát az új szer­vezeti szabályzat tervezetéhez. Handrik elvtárs a tag- és tag­jelölt-felvétellel foglalkozó ponthoz javasol változtatást. „Mégpedig úgy — írja — hogy az ajánlók ne csak egyéves párttagsággal rendelkezzenek, hanem legalább hárommal.“ Javaslatát azzal indokolja, hogy az egyéves párttagsággal rendelkező elvtársakat nem lehet teljes egészében kiis­merni. Én nem értek egyet ezzel a javaslattal. Igaz, hogy az el­lenség mindent megtesz azért, hogy a pártba befurakodhas­son és ott ártson. Ezt azonban megakadályozhatjuk, ha ala­posan, lelkiismeretesen meg­nézzük: kit veszünk fel párt­tagnak. Nem az ajánlót kell „vizsgáztatni“ — hiszen ha egyéves párttagsággal rendel­kezik, ismerjük egyéves párt­tagsági munkáját, a tagjelölt­ség idején végzett munkáját és egy bizonyos ideig mint pártonkívülinek a munkáját is — annak a munkáját, a párthoz való hűségét, osztály­helyzetét kell gondosan meg­vizsgálnunk, aki tagfelvételét kéri. Másrészt van olyan alap­szervezet, ahol nincs három­éves párttagsággal rendelkező, elvtárs. Akkor vájjon itt ki javasol? Cikke második részében a pártbüntetésekkel foglalkozva azt javasolja, hogy a „tagje­löltté való visszaminősítés le­gyen a legnagyobb büntetés“. Ezzel se lehet egyetérteni. Ha lelepleződik a pártba befura­kodott ellenség — melytől Handrik elvtárs is óvja a pár­tot, azt mint tagjelöltet tovább dédelgessük? Vájjon mi szük­ség van erre? Lehetőséget adjunk talán neki, hogy mint tagjelölt kiérdemelje újból a párttagságot? Az én vélemé­nyem az, hogy a legnagyobb pártbüntetés továbbra is a pártból való eltávolítás, a pártból való kizárás legyen. Papp János, füzesabonyi JB munkatárs Én máskép képzelem el a szocialista nevelést A Pedagógiai Főiskolán mindenki ismeri Lakatos László másodéves hallgatót, aki jótanulásáért, kiváló ma­gatartásáért legmagasabb ösz­töndíjat kapott. Ebben a fia­tal, 18 éves fiúban minden szépet és jót megtalálhattak. Társai bizalmából DISZ-tit- kárnak is megválasztották. Lakatos László szegény parasz­ti családból származik, özvegy édesanyjának három hold földje van. Édesanyja 400 kilo­méterre lakik Egertől s szűkös jövedelméből nevelte fiát és többi gyerekét. Mint az előbb is írtam, La­katos László főiskolai hallga­tó lett, nemrégiben a főiskola egyik tantermének ablakmé­lyedésében egy műszert talált, s ezt a műszert, ami az iskola tulajdona volt, eltulajdonítot­ta, és azt az Egri Finom- mechanikai üzemnél 300 forin­tért értékesítette. A főiskola vezetői összehívták a társadal­mi bíróságot, hogy megvitas­sák, mi történjen Lakatos Lászlóval. Itt többfajta nézet alakult ki, nem tudtak meg­felelően határozni, követke­zett Lakatos László pártból való kizárása, természetesen vele együtt a DISZ-tilkári funkciótól való megfosztása is. Hogy a nevelés hatásosabb le­gyen, a főiskoláról is kizár­ták. Mikor a főiskola vezető­sége, illetve igazgatósága úgy gondolta, hogy ő már elvégez­te a ráháruló feladatokat, fel­jelentette Lakatos Lászlót a bíróságon is, nyilván úgy gon­dolta, hogy ott majd elbánnak Lakatos László „bűnözővel“. 1954 március 31-én tárgyal­ta a járásbíróság Lakatos László »cselekményeit. A já­rásbíróság minden oldalról mérlegelte ügyét, de elsősor­ban azt nézte, hogy a vádlott eddig milyen munkát végzett, másodszor, hogy őszintén, be­csületesen tárta fel elkövetett bűnét, nem »utolsósorban pe­dig azt. hogy Lakatos László fiatal, aki elbotlott és nevelni kell. Ezért a járásbíróság La­katos Lászlót háromhónapi börtönbüntetésre ítélte, amit három évre felfüggesztett, il­letve, ha Lakatos László addig nem követ el büntetendő cse­lekményt, úgy elengedik bün­tetését, ezentúl pedig a járás- bíróság rehabilitálja, s így nem lesz büntetett előéletű. A járásbíróság azért hozott ilyen humánus, nevelő ítéle­tet, hogy Lakatos László fő­iskolai hallgatónak módot ad­jon arra, hogy kijavíthassa bűnét, hogy nevelje, s lássa, hogy a bíróság nem börtönbe zárással akar büntetni. Ezen­túl a bíróság hosszasan beszél­getett Lakatos László főisko­lai hallgatóval, hogy még job­ban rávezesse arra, milyen sú­lyos hibát követett el népi de­mokráciánkkal szemben, ami­kor megfeledkezve magáról — visszaélve azokkal a lehetősé­gekkel, amelyeket neki adtak — szabálytalanságot követett el. Ezzel szemben a Pedagó­giai Főiskola igazgatósága, va­lamint pártszervezete nem ne­velt, ami elsősorban, mint fő­iskolának feladata lett volna, hanem lehetetlenné tett egy olyan embert, aki eddig min­dig, mindenütt kiváló volt. és mint példaképet állították tár­sai elé. Kérdezem azt, amikor ilven dolgok zajlanak le a főisko­lán, hol vannak a főiskola kommunistái, vagy talán a főiskolai pártszervezet kollek­tív véleménye volt az, hogy Lakatos Lászlót nem nevelni, hanem tönkretenni kell. A fő­iskolán a dolgozók legjobbjai­nak gyermekei tanulnak, ezekből alakul a fiatalok párt- szervezete is. Ezek az elvtár­sak sem látták, mi történik körülöttük, vagy mindegy az. hogy egv megtévedt emberrel hogyan bánnak el? Nem erre nevel minket a párt! Hol nyilvánul meg itt a szocialista nevelési módszer alkalmazása. Helves volt-e sz, hogv egy főiskolai hallgatólány, aki lát­ta, hogy a műszert eltulaj­donították, nem akadályozta meg tanulótársát abban, hogy ezt tegye? Biztos vagyok abban, hogy aki ezt az ügyet ismeri, érdek­lődéssel várja felsőbb szer­veink döntését Lakatos László ügyében, bízunk abban, hogy pártszerűen, igazságosan dön­tenek. amely által Lakatos László nem szűnik meg to­vábbra is becsületes ember lenni, s folytathatja tanulmá­nyait, Kovács Akosné népi ülnök DlSZ-taggyűlés a dormándi állami gazdaságban A DISZ-szervezetek munká­jában általában elharapózott a formalizmus. Ebbe a hibába mi is beleestünk — neked ezt kell tenned, neked azt — nem beszéltünk sok esetben arról, hogy egy egy feladatot hogyan kell megoldani. Ugyanakkor elmondhatjuk azt is, hogy nem értettük meg, illetve nem be­széltünk arról, hogy egy egy ifjúmunkás milyen fontos he­lyet foglal el a szocializmus építésében. Ügy érzem, hogy ez majdnem minden DlSZ-funk- cionáriust közvetlenül érint. A formalizmus megakadályo­zásához igen nagy segítséget adott a „Hogyan tegyük tar­talmassá szervezeteink életét“ — című brosúra. Már meg­tartották a taggyűlést a dor­mándi állami gazdaság fiatal­jai. A gyűlésnek két napirendi pontja volt: a DISZ Központi Vezetőség ülésének, illetve ha­tározatának megtárgyalása, valamint a vercelpusztai ál­lami gazdaság fiataljai ver­senykihívásának ismertetése. Már délben az állatgondozó fiatalok nagyban érdeklődtek: az elvtárs itt lesz a gyűlésen? Jó lesz, legalább most meg­tárgyaljuk a munkák mene­tét — mondották. Maid elér­kezett a gyűlés ideje is. ösz- szeeyűit 32 fiatal, ezek közül 10 lány volt, s a fiatalokon kí­vül több idősebb dolgozó is részt vett a gyűlésen. Tassi elvtárs ismertette a diszisták- kal az első napirendi pontot. „A mi célunk most itt az, ho°y bebizonyítsuk minden ifjú­munkásnak, ő is fontos helyet foelal el a szocializmus harco­sainak sorában, az ő munkája is része az egész nép munká­jának, s ezért nagy szükség van rá" — idézte Tassi elvtárs a komszomolisták jólismert mondását. Ezeknél a szavak­nál láttam a fiatalok arcán a derűt, szinte segítettek mon­dani Tassi elvtársnak. Külö­nösen, amikor azt mondotta, hogy sokan még itt ebben a környezetben lenézik néme­lyik munkát. Például a ka- nászmunkát, mivel igen pisz­kos munka. De azt nem teszik hozzá, hogy ennek a munká­nak a végzése igen nemes fel­adat, és, hogy a DISZ Köz­ponti Vezetősége XI. teljes ülésének határozata felszólí­totta a fiatalokat „Kiváló fia­talokat az állattenyésztésbe“, akik megértik az idők szavát és harcolnak a határozat vég­rehajtásáért. Tassi elvtárs, amikor említette beszédében, hogy az állattenyésztő brigád munkájának eredményekép­pen az állami gazdaság 175 ezer forintot vételezett be, ab­ból a sertésből, amit a napok­ban eladtak. Ekkor lett csak igazán vidám az arca Kiss Pa­linak, büszkén mondta a töb­bieknek, halljátok! A beszá­moló után egymást érték a fel­ajánlások. Az állattenyésztő brigád megfogadta, hogy leg­jobb tudásuk szerint etetik és kezelik a reájuk bízott ser­téseket. Vállalást tettek még, hogy a megadottnál két kiló­val emelik a súlykilogram- mot. A gazdaság asztalosbri­gádja vállalta, hogv a párt- kongresszus előtt 10 nappal be­fejezik a gépházhoz szükséges asztalosmunkát, valamint az elmúl t havi teljesítményét 15 százalékkal emeli. A leányok vállalták, hogy 200 darab fát ültetnek el. Kalicz Má­ria és Veres Irén vállalták, hogy 50 darab fát ők is elül­tetnek. Ezen a taggyűlésen minden fiatal igazán megértette, hogy minden lépés igen fontos a munkában. Most már tisztáb­ban látják, ha a munka terüle­tén becsülettel látják el fel­adataikat, jutalomban is ré­szesülnek. és vnmiohb a meg­becsülésük is. Ettől a szerve­zettől, vagy legalább is erről a taggyűlésről száműztük a for­malizmust. Minden fiatal érzi, hogy vállalását teljesíteni kell és tudják is teljesíteni. A fia­talok érzik, hogy a III. párt­A vörösmajori MTH iskolá­ban a DISZ Központi Vezető­ség határozatát, mely a DISZ- szervezeti átépítéséről szól, jól oldották meg. Újjáválasztották a DISZ-szervezet vezetőségét, mely nagy segítséget nyújt a fiatalok további nevelésében. A DISZ-bizottság titkára, Zachar József helyesen szervezi és irá­nyítja a DISZ-szervezet mun­káját, ami a megmutatkozik az egyes vezetőségi tagok mun­kájánál. Például a verseny­felelős: Bős András, ki jól át­fogja a versenymozgalom irá­nyítását. megszervezi annak tu­datosítását. A tanulók népsze­rűsítését, a vörössarokban be­keretezett fényképekkel meg­felelő aláírási szöveggel, fali­újságcikkekkel segítik elő. A DlSZ-közoont által leküldött dicsőségkönyvbe beírják a jól dolgozó, jó magaviseletét ta­núsító, tisztelettudó tanulókat és ezeken keresztül lelkesítik az egész tanulóifjúságot A DISZ átszervezése óta a fegye­lem. az otthonban való tiszta­ság, a tanulókban a rendszere­tet nagy fejlődésen ment ke­resztül. Ezt bizonyítja, hogy a versenyben a vörösmajori vá­járiskola intézet foglalja el az első helyet. A jó munkát elő­segítette az intézetben folyó következetes nevelőmunka. a rendszeres munkaverseny, tisz­tasági verseny értékelése és tudatosítása, valamint a DISZ- vezetőség példamutatása, mely az intézet élétének egész terü­kongresszus tiszteletére tett felajánlás teljesítése elősegíti a mezőgazdaság fejlesztéséről szóló határozat végrehajtását. Sz. Kovács János Füzesabonvi ms7 4 k létén megmutatkozik, a harma­dik kongresszus tiszteletére tett felajánlásokban, valamint azok teljesítésében, a gyengébbeken va.o segítésben, munkamódszer atadasban. Ebben a munkában nagy sze­repe van Horváth András kul- túrigazgatóhelyettes elvtársnak, aki rendszeresen foglalkozik a DISZ-vezetőséggel és útmuta­tást ad a további feladatok el­végzésében. További feladata a vörösma­jori MTH DISZ-szervezetének és nevelőtestületének, hogy még nagyobb mértékben aktivi­zálja a tanulóifjúságot a har­madik pártkongresszus tisztele­tére tett felajánlások teljesíté­sére, valamint túlteljesítésére, hogy ezen keresztül is hűségre nevelje ifjúságunkat a párt és a nép iránt. Petőfibánya vájártanulói 1954 április 2-án átvették a miniszter- tanács és a DISZ Központi Ve­zetőség vörös zászlaját. Ünne­pélyes átadásra pénteken este került sor. Petőfibánya újonnan épített kultúrházában, ahol a minisztertanács nevében Bese Vilmos, a nehézipari miniszté­rium szénbányászati igazgató­ságának vezetője mondott ünne­pi beszédet, majd az ország leg­jobb, a petőfibányai 215-ös vá­jártanuló intézetnek átnyújtot­ta a vörös vándorzászlót, az oklevelet és a tízezer forint pénzjutalmat. Tábori József dJrilÁM* — Jé, ez az új minta a divat? — Dehogy, csak a Gyöngyösi Patyolatnál volt tisztítani a nadrágom. — Hát te még élsz, Bandi bácsi? — Élek fiam, 20 év múlva vagyok beütemezve sültnek a hatvani Búzavirág Étterembe. Vizsgálat — a panasztevők ellen A „Népúiság“ március 4-i számában „Nem kis dicsőség“ címmel foglalkoztunk Binder Istvánnéval, az egri Dobó gim­názium gondnokával, aki mi­nősíthetetlen magatartásával lidércnyomásként nehezedik a tantestület életére. A cikk megjelenése után röviddel az egri városi tanács dicsérhető buzgalommal helyszínen tar­tott vizsgálatot, ahol 28 peda­gógus erősítette meg lapunk állításait. A józan ész mit is tételezhetne fel mást, mint­hogy ezután megszabadítják a tantestületet Binder Istvánná áldásosnak alig nevezhető mű­ködésétől. A városi tanács azonban ehelyett pénzügyi vizsgálatot indított — a pedagógusok el­len. Másszóval: Binder Ist­vánnéra panaszkodtak, Bin­der Istvánná valóban nem oda való — a városi tanács meg­nézte, kik azok, akik panasz­kodtak. A napokig tartó, bér- csalókat szimatoló vizsgálat „felderített“ egy 9.60-as, írd és mond: kilenc forint 60 filléres bűntettet, amiről néhány nap múlva beigazolódott, hogy „sajnos“ az sem bűntett, csak könyvelési hiba. Incselkedik az emberrel a gondolat, hogy a 9.60 felderítése talán túl sok­ba is került a városi tanács­nak, az államnak — pontosan három ember három napi munkájába, és ugyanannyi időre szóló munkabérbe. De az ügynek ezzel korant- sincs vége. Annyira nincs, hogy lassan már április köze­pe felé járunk, azóta megszün­tették a Binderné ellen indí­tott — maga kért — fegyelmi eljárást, azóta maga Nagy Sándor tanácselnök is megtisz­telte a „bércsaló“ kitüntetőnek alig nevezhető címmel a gim­názium pedagógusait, akiket a VB-einökkel ellentétben pár­tunk és dolgozó népünk az „Uj ember kovácsaidnak tisztel. Sőt. véleménye szerint leg­alább öt-hat olyan pedagógus van a gimnáziumban, akiknek ő még oklevelet sem adott vol­na, nemhogy taníthatnának. Még szerencse, hogy az okle­vélosztás nem Nagy Sándor VB-elnök feladata. Ezekután nem is lehet cso­dálkozni azon, hogy Binder Istvánná szemébe vágja az igazgatónak: neki nem adhat utasítást, mert ő közvetlenül a városi tanácshoz tartozik. Ille­tőleg lehet csodálkozni — azon a módszeren, ahogyan a peda­gógusokkal bánik a városi ta­nács, mely Eger iskolavárost van hivatva irányítani és ve­zetni. A legsürgősebben távo­lítsák el a gimnázium gond­nokát, s tanulja meg a városi tanács is úgy becsülni a peda­gógusokat, : hogy pártunk, dolgozó népünk becsüli a fia­talság áldozatkész, az utóbbi kilenc év alatt a néphez, hazá­hoz való hűségüket számtalan­szor bebizonyító nevelőket. Az új alapszervezet szép eredményt tud felmutatni Petőfibánya Vállalathoz tar­tozik a szűcsi Xl-es akna, mely hádom hónapja kezdte meg a termelést. Ez az akna igen sokat segít a szűcsi dol­gozóknak abba í is, hogy nem kell a Petőfi-, az ecsédi altá- róhoz, a rózsaszentmártoni IX-es aknához járni dolgozni. A szűcsi Xl-es akna DISZ- fiataljai március 15-én tartot­ták alakuló taggyűlésüket. Az­óta a vezetőség kezébe vette a DISZ-élet irányítását. DISZ- titkárnak is olyan fiatalt vá­lasztottak, aki a termelés vo­nalán példát mutat. Lakatos István elvtársat vá­lasztották meg DlSZ-titkár- nak, ki az elmúlt évben részt- vett a Bukarestben megren­dezett világifjúsági találko­zón. Megválasztását örömmel fogadták a fiat .lok és egyben elhatározták, hogy ők is az idős vájárokkal karöltve csat­lakoznak a III. pártkongresz- szi 3 tiszteletére indított mun­kaversenyhez, ennek érdeké­ben DISZ frontbrigádot alakí­tottak, mely kihívta verseny­re Petőfibánya legjobb DISZ- brigádját, ugyanakkor a rózsái IX-es akna frontbri­gádját is. A Xl-es akna DISZ- fiataljai bebizonyították, hogy az új aknában is teljesítik a tervet. Március 12-én 123 szá‘ zalékot értek el és az új akna beindulása óta még nem voll 110 százaléknál kevesebb telJ jesítmény. A DISZ-szervezel célul tűzte ki, hogy a Xl-et akna ifjúsága tovább fokozza eredményeit a termelés, sport' és kultúra terén. Klucsik László levelező A progresszív tagdíjfizetésről DISZ-élet a vörösmajori MTH iskolában

Next

/
Thumbnails
Contents