Népújság, 1954. április (25-33. szám)
1954-04-08 / 27. szám
Î854 április 8, csütörtök. nÉpöjsXg 3 Hogyan fogadják állami gazdaságaink az időszaki dolgozókat? A kormányprogramm megvalósítása érdekében most az egész ország a mezőgazdasági termelés fejlesztéséért harcol. Állami gazdaságainknak is mindent el kell követni annak érdekében, hogy eleget tegyenek feladatuknak. Sajnos a múlt évben előfordultak olyan esetek, hogy o rossz szervezés folytán több állami gazdaság elmaradt a növényápolással, vagy a betakarítási munkákkal, éppen azért, mert nem volt elegendő munkaerő. Azokban az állami gazdaságokban, ahol figyelembe vették a dolgozókról való gondoskodást, ott időben elvégezték a mező- gazdasági munkákat. Az ilyen helyekre szívesebben mennek dolgozni, mert érzik az állandó gondoskodást. Az idén is például a pusztaszikszói állami gazdaság vezetője, Petrányi elvtárs igen jól felkészült az időszaki dolgozók fogadására. Még a tél alkalmával rendbehozatta a munkásszállásokat, kibővítette a dolgozók részére az ebédlőt, ahol a dolgozók nyugodtan elfogyaszthatják élelmüket és otthonosan érzik magukat. Gondoskodott az igazgató elvtárs arról is, hogy az élelmezés területén se merüljön fel kifogás. Huszonkét darab 150—170 kilós hízott sertést vágatott le a dolgozók részére. így a pusztaszikszói állami gazdaságban tudják biztosítani a munkaerőt. A gazdaság terve az, hogy amikor megérkeznek az időszaki dolgozók, kultúrműsorral fogadják őket, ismertetik velük a munkamenetet és azt is, mit vár tőlük a gazdaság. Jól felkészültek az időszaki dolgozók fogadására a lőrinci, a dormándi és a nagygombosi állami gazdaságban is. A munkásszállások rendben vannak és előreláthatóan az élelmezés terén se lesz semmiféle akadály. Ezekben az állami gazdaságokban az igazgató elvtársak gondoltak arra is, hogy a létszámhoz viszonyítva az üzemi konyhának megfelelő konyhakert álljon rendelkezésére, s ezzel olcsóbbá teszik a dolgozók étkeztetését. Vannak azonban állami gazdaságok, ahol nem készültek fel eléggé az időszaki dolgozók fogadására. Például a kompolti tangazdaság üzemegységvezetője úgy vélekedett, hogy még alig jött négy-öt dolgozó a gazdaságba, mert a szerződéskötésről elfeledkeztek. Most pedig már sürgeti őket a tavaszi munka, a szántás és vetés. Csak ezek elvégzése után akarják a munkás- szállásokat rendbehozni és kitakarítani. Az ebédlő is rossz helyen van, a dolgozóknak a konyhán keresztül kell járniuk az ebédlőbe. Hiba van a besenyőtelki gazdaságban is, ahol a gazdaságvezető eltűri, hogy az irodai dolgozók az irodában aludjanak. A munkásszállások nedvesek. Ezekben az állami gazdaságokban fokozottabban kell törődni a dolgozókkal, hogy azok valóban második otthonuknak érezzék a munkahelyet és így a munkához való viszony is megváltozik A kiskörei állami gazdaságban több esetben előfordult, hogy az üzemi bizottság nem. tartott ellenőrzést az üzemi konyhán, s a dolgozóknak a reggelihez kiosztott öt deka szalonna helyett három dekát adtak. Természetes, hogy a dolgozók hangulata eléggé rossz volt, úgy érezték, hogy becsapják őket és a dolgozók hangulata káros hatással van a termelésre is. A hevesi szőlőgazdaság dolgozói is állandóan panaszkodtak a njult évben az étel minőségére, de még a mennyiség sem volt kielégítő. A gázdaságve- zetők az év végén pedig „büszkén“ jelentették, az üzemi konyha 10.000 forintos megtakarítást ért el. Az ilyen megtakarítás nem helyes, mert ez a dolgozók életkörülményeinek rovására megy. Állami gazdaságaink vezetői kövessék Pusztaszikszó és többi jó állami gazdaság példáját annak érdekében, hogy évről évre biztosítani tudják maguknak az időszaki dolgozók nagy létszámát. A jó gondoskodással megnyerik a dolgozókat az állami gazdaságoknak és ez nagyban elősegíti a gazdaság tervteljesítését, a kormányprogramm megvalósítását mezőgazdasági vonalon is.. Rozsnak! István SZMT munkavédelmi felügyelő FöMművesszövetkezeteink versenyében a kiskörei vezet A „legjobb földmüvesszövet- kezet” címért folyó verseny az 1954-es'év első negyedévében hatalmas fejlődést mutat az előző évi hasonló időszakhoz viszonyítva. Ez főleg a versenyszellem kibontakozásában és az elért eredményekben mutatkozik meg. Mindezek ellenére mégis sok javítanivaló van földműves- szövetkezeteinknél — különösen a jövedelmező gazdálkodás és a tömegszervezeti munka terén. A legutóbbi munkaverseny- értékelés során a megye legjobb földművesszövetkezete címet a kiskörei földművesszövetkezet nyerte el. A megye legjobb kiskereskedelmi üzemága címét a sarudi, a megye legjobb közétkeztetési üzemága címet pedig a tarnaszentmiklósi földműves- szövetkezet érte el. A MÉSZÖV a megye legjobb földművesszövetkezete címmel 1500 forintot, a legjobb üzemági címmel pedig 800 forintot adományozott a szövetkezet élenjáró dolgozóinak. A kiskörei és a sarudi földművesszövetkezetek pedig megkapták a KPDSZ vándorzászlaját is. Megyénk földművesszövetkezeteinek arra kell törekedniük, hogy munkájukat tovább javítva, az elkövetkezendő időkben megyénk területéről nyerjék el az ország legjobb földművesszövetkezeté, valamint az ország legjobb üzemálga címeket is. Süveges Benedek Fogadólroda Egerben A Magyar Népköztársaság 1854. évi I. törvénye és a Magyar Népköztársaság belügyminiszterének rendelete alapján a belügyminisztérium he- vesmegyei főosztálya 1954 április hó 5-i hatállyal fogadóirodát állít fel. a fogadóiroda helye Eger, Vörös Hadsereg- utca 6. szám. A fogadóiroda feladata, hogy a megye dolgozói által személyesen vagy írásban benyújtott panaszokat, bejelentéseket, észrevételeket, melyek az államigazgatás munkájával kapcsolatos — elintézze. A fogadóiroda munkanapon délelőtt 10-től este 6-ig, szombaton délelőtt 10-től délután 4-ig áll a dolgozók rendelkezésére. Ünnepnapokon és munkaszüneti napokon fogadóórák nincsenek. Müller Gyula áv. őrnagy, főosztályvezető HATVAN VAROS BÜSZKESÉGEI > Dr. Ignáczi Béla. a hatvani Bajza József gimnázium < tanára, mint újító nevelő kitüntetésben részesült, a < TTIT járási titkára. Kókai Gyula párttaghoz illő munkát végez a hatvani cipész ktsz-ben. Teljesítménye 227 százalék. Érmes sztahanovista. i .AA.A AA A y Termelési bizottság a verseny élén Serényen, lendületesen halad a tavaszi munka Maklár- tálya község határában. A falu két termelőszövetkezete és mintegy 200 egyéni paraszt vállvetve küzd a tavaszi szántás, vetés mielőbbi befejezéséért. A munka szervezője: a község termelési bizottsága, melynek tagjai párosversenyt kezdeményeztek és elsők voltak, akik földbe vetették a koratavaszi magvakat. Törő Ká- rolynak, a termelési bizottság elnökének a földjén már szépen zöldéi az árpa és csírázásnak indult a napraforgó vetőmag is. A lelkesítő példát sokan követték a faluban. Nagy Ferenc dolgozó paraszt például Molnár József háromholdas gazdatársával lépett versenyre. Versengésük gyümölcseként két nap alatt mindketten elvégezték a kora tavaszi növények vetését. A tavaszi munka gyors elvégzése érdekében a termelési bizottság kezdeményezésére o falu párosversenyre hívta Verpelétet és most nagy küzdelem folyik az elsőségért. A lelkes verseny nyomán a búza, árpa vetését már mindkét községben befejezték és most szaporán vetik a cukorrépát és a napraforgót is. A maklártályai termelési bizottság tagjai szívügyüknek tekintik a falu munkáját és ahol csak szükség van rá, segítenek. Amellett, hogy többévtizedes termelési tapasztalataikat átadják gazdatársaiknak, fogatokkal is segítik egymást. Miután a saját földjükön elvégezték a szántást-vetést, mintegy 50 fogatot küldtek a fogattal nem rendelkező gazdák segítségére. A község dolgozó parasztjai elhatározták, a termelési bizottság segítségével április közepéig befejezik a tavaszi munkát. A községek begyűjtési versenyében továbbra is Cyöngyösso/ymos az első A megyei tanács versenybizottságának március 30-i jelentése szerint a járások közötti sertés-, marha-, zsír-, tej-, tojás-, baromfibegyüjtési versenyben a hatvani járás tovább tartja első helyét 748 ponttal. Második az egri járás 716, 3. a gyöngyösi járás 670, 4. a pétervásári 657, 5. a hevesi 553, 6. a füzesabonyi 535 ponttal. A községek közötti begyűjtési versenyben Gyöngyössolymos került az élre, 3.402 pontot szerzett. 2. Szarvaskő 2427, 3. Gyöngyösoroszi 2054, 4. Mónos- bél 1880, 5. Mátraballa 1800 ponttal. Jó eredményt ért el a begyűjtésben Egerfarmos. Tenk, Hevesvezekény, Bélapátfalva és Ivád község dolgozó parasztsága. A termelőszövetkezetek versenyében a gyöngyösoroszi Február 24 tszcs szerezte meg az első helyet. A második helyet a nagyrédei Munka tsz biztosította magának, mivel minden cikkből túlteljesítette beadási kötelezettségét. 3. a kisnánai Hunyadi 3000, 4. a domoszlói Dózsa 2640, 5. a kápolnai Május 1 2420 ponttal. Jó eredményt értek el a begyűjtésben az egerfarmosi Uj barázda, a nagyvisnyói Uj Élet, a kere- csendi Kossuth, a besenyőtelki Béke és a szihalmi Dózsa termelőszövetkezetek. A FALU KOVÁCSA A TAVASZI KÖDÖT rongy-foszlánnyá akarta tépni a felébredő szél. A makacs reggeli köd nem esett térdre előtte. Egy fél napig küzdött fojtogató hatalmáért, miközben Kápolnát is elrejtette az utazók szeme elől. Az emberek dühösködtek a szemtelen szürke fátyolra, miért késlelteti még mindig a munkát, miért takarja el a naptól az éltető sugarakra áhítozó földet. A köd fittyet hányt a mérgelődőknek. s még kényelmesebben terpeszkedett szét az ébredő falu fölött. A műúton csak a hangok repdestek, embert, kocsit nehezen lehetett észrevenni. Megszólítottunk egy járókelőt. — Hol találunk egy jő kovácsot? — Ott a daráló mellett Gál István az jó kovács, érti a dolgát — majd csendesen hozzáteszi — de igyekezzenek, mert sok a munkája, míg meg nem rohanják. • A műhelybe vezető utat Havasi Imre szomor- kodó szürkéje és kacér sárgája zárta el. Kocsiba fogva várták, hogy a patko'ásban sorra kerül- jenék. Nem soká kellett várni. A. műhely kormos ajtaján kilépett a kovácsmester, Gál István, bőrkötényben, lapos sapkában, patkót és pataresze- lőt hozott a kezében Mielőtt hozzákezdene a munkához megsimogatja a ló nvakát. — No Sárikám, nem sántikálsz mindjárt. Okos ló a Sári, nem is fél, engedelmesen rakja lábát a bakra, csak a reszelésnél húzta el néha a lábát, mintha csiklandozták volna. A kovács .tartotta szóval”. — No Sárika tán szégyeled magad, ne kapkod a patád. No már kész is, hát ezért kellett sírni? A Sári óvatosan próbálgatja, illegett a lábát az új .cipőben”. Mennyivel jobb így. Visszafelé blyan szívesen dőlt neki az istrángnak, hogy gazdája egész úton rajta tartotta szemét. Az elismerés a kovácsnak is szól, aki. éppen szerszámait összeszedve indul a műhely felé. BENT A MŰHELYBEN pipafüst gomolyog, tanyázó gazdák az üllőnek, a pókhasú tújtatónak dőlve beszélik meg az időjárás, meg az idei bor fontos kérdéseit. Régi szokás ez, talán egyidős a kovácsmfíhelvekkel. Mikor nem várja a határ, vagv az eső beszorítja a földműveseket, összegyűlnek a kovácsnál, hogv megbeszéljék a legfontosabb dolgokat, segítsenek neki. A nagy beszédben megáll a fújtató. Idős Biró János felszítja a tüzet, pipára gyújt. Szóbakerül a káli BELSPED is. Az egyik ember említi, hogy nem kímélik a lovat és ha megmondják nekik, még nem is tetszik a kocsisoknak. A többiek se állják meg szó nélkül. — Én se nézném jó szemmel, hogv a lovat kínozzák, majd félvagon iával A szó patakja újra a régi mederbe csap vissza. A kovács kicsit pihen. Kihasználjuk az alkalmat, s megkérdezzük: — Aztán van-e sok munka? — Munka? Csak győzze az ember. Ugv hozzák az ekét, ekekapát, kocsit, kapát, hogy egy özem se bírná, nem egv kovács. Maidnem minden másodikat vissza kell küldeni. Szuromi Józsefnek is most javítottam meg ekéiét, ekekapáiát. Ben- csura Ferenc is most vitte haza rendbehozott ekéjét, boronáját Ki győzné hirtelen felsorolni mennyi szerszámot javítottam ki. Még a tanácstól is voltak itt érdeklődni, hogy halad a javítás. Most már megy, de jobb lett volna előbb kezdeni. Gál Istvánnak a falu kovácsának nagy része lesz abban, ha ősszel többet csépelnek a kápolnai dolgozó parasztok, ha több kenyér jut a város, az üzem dolgozóinV' hiszen az ő keze- nyomát viseli a sok éles ekevas, a hegyezett borona, a rendbehozoit kocsi, mely mind fontos a jó termés eléréséhez. ALACSONY, BARANYBÖRKUCSMAS ember lépi át a küszöböt. Salamon Lőrinc a neve Az ekekapa kerekéhez akar kovácsoltatni egy karikát. Rövid keresgélés után előkerül a kerék, meg a patkóvas darab. Szuszog a fújtató, a rúd ütemesen koppan a kemence oldalához. Felízzik a faszén, pirosodik a vas. megvilágítja a figyelő arcokat A hideg fogó merészen markolja az izzó vasat, cseng a kalapács. Mindez olyan gyorsan pereg, mint egv gyorsított filmvetítés. Az egvébként nehezen hajló szilárd vas az erőlködéstől pirosán lassan összegörbül, mintha halálos görcs szorította volna karikába. Szikrák pattannak szerteszét és sisteregve hunynak ki a vizes dézsában. Még néhánv ütés és kész a karika. Tréfálkozva dobja Salamon felé. — Dugja a zsebébe, hadd hidegedjen. Salamon gyorsan megfelel. — Majd úgy járok, mint az egyszeri kacsa, amelyik felkapta a tüzes vasgolyót és a begyén kiesett — Az ekekapám mikor lesz kész? — kérdezi a kovácstól. — Az bizony nem 1e=z hirtelen, nem kapok hozzá gömbvasat. A KIOSZ nem ad anyagot, a földművesszövetkezetben is ritkán lehet találni. Szerszámot is nehezen tudok szerezni — magyarázza Gál István. — Ez bizony nagy hiba — bólintanak rá valamennyien, de csak megembereli tán magát az a KIOSZ meg a szövetkezet és a falusi kovácsoknak se fából kell vaskarikát csinálni. Igv reménykednek a gazdák. Jó lenne, ha nem csalódnának. A KOVACSMÜHELYT sok ember látogatja. Érdeklődnek a szerszámok után ki van-e már javítva. Most is léptek hallatszanak, Reménvi János hozza az istrángfát, vasalni kéne. Érdeklődik a hátsó saroglya után is, ki van-e már javítva. Még nincs Ott lóg a falon, de rövidesen arra is sor kerül. A mester keze egv percig sem pihen, javítja a vízhordó kocsit. Mikor látja, hogv szükség van rá, beleszól a beszélgetésbe is. Sokszor 8 irányítja Kihasználja a beszélgetést, népnevelő munkát végez. Most éppen sokan vannak. Most haftották ki a iószágot, a kondás pattogása még idehallat- szik, mikor készülődnek a gazdák. — Viszünk egv kocsival a legelőre, a kifőzött cefréből — fűzik hozzá magyarázatképpen. — Én is fordulok egyet még máma — ígéri Szalóki István is, — hadd egyenek a disznók, úgyis szeretik a szilvamagot ropogtatni. Amit meghagynak, jó lesz trágyázni vele a legelőt. Sáfrány Imre azon bizonykodott, hogv 8 nem visz cefrét a legelőre. A mester megkérdezi, hogy miért. — Mert nincs disznóm — vágja rá Sáfrány. — Ejnye no, hát ha akad egy pár, meg te sem halsz bele ha az egész falu javára dolgozol, egy kicsit. Majd a vitába többen is beleszólnak, s mikor Sáfrány kifelémenet megígéri, hogy egy kocsival mégis kivisz, a mester vígabban veri az engedelmesen hajló vasat, egy embert megint sikerült a közös munkának meggyőzni. GÁL ISTVÁNT a falu kovácsát szeretik az emberek. Szeretik, mert ő is szereti a falu gazdáit. Gyakran beszélgetnek, segítenek egymáson. A mester arca mosolyra derül, mikor látja, hogy Recskó József, a falu barnaképű cigánybírója jelenik meg a küszöbön és nyűtt kalapját meglendítve belép. Vállán ortókapa, kezében metszőolló. Javítani hozta. Saját maga áll a satu mellé, szakavatott kézzel fűrészeli, ékeli ortókapáját, mely talán többszáz ürge lakását túrja fel a nyáron. No meg a sírokat icazitia vele. Míg a mester kint foglalatoskodott, Recskó cigánybíró mesélt róla. — Hát tudja, én ismerem a Pistát, együtt dolgoztam vele. Nagyon szereti családját két kis gyerekét, de szívesen járnak hozzá a gazdák is. mer* jó mester. Harminc éve, hogv kovács, azóta jóformán le se tette a kalapácsot. Ilyen ember ez a Pista. • EBÉDIDŐ ALATT győzött a nap. A köd ezer foszlányra tépve rongyos ruhába húzódott el a falu felől, a nap sugara bekukucskált a kovácsműhelv ablakán, s bent egyszerre nyugtalanok lettek az emberek. Szalóki István íj készülődött Menetközben mondta: — Csak hadd süssön a nap, akár kilenced' magával hétágban. Nagyon kell a földnek. Sütött a nap, sugarai úgy fonták körül i sütkérező házakat, mintha óvni akarnák a tagi hideg körmétől. A kovácsműhelyben csak a mes' ter maradt Fürgén püffölte egv készülő IScJ pántját. Az üllő csengése hiába csalogatta at embereket, mindenki a saját munkájával tör# dött. A kovács tovább kalapált. KOVÁCS ENDRE
