Népújság, 1954. április (25-33. szám)

1954-04-08 / 27. szám

^ 0 / ¥tlAS PROLETÁRJA/ EGYESÜLJETEK! NÉPÚJSÁG AZMDP HEVESMEGYEI PÁRTBIZOTTSÁGÁNAK LAPJA X. ÉVFOLYAM, 27. SZÁM. Ára 5Q fillér 1954 ÁPRILIS 8, CSÜTÖRTÖK. A törvényesség két oldala Olcsóbb lett a hús, a zsír, roskadásig teltek a péküzh tek, boltok ropogós, fehér kenyérrel — dolgozó parasztsá­gunk jó munkája, a kormányprogramm segítőereje nyomán emelkedik népünk életszínvonala. De a növekvő igények ki­elégítése, az árubőség biztosítása megköveteli, hogy a falu dolgozó népe továbbra is helytálljon a munkában, éljen azokkal a nagyszerű, tlörvénybiztosította lehetőségekkel, me­lyeket a kormány nyújt termelőszövetkezeteink, egyénileg dolgozó parasztjaink számára. A begyűjtés hároméves rend­szere, mely egyrészt lehetővé teszi a tervszerű gazdálko­dást, másrészt jelentősen csökkenti a beadás mértékét és i többi, szinte megszámlálhatatlan kormányintézkedés tör­vényerőre emelte: gyarapodjon a falu népe. De mint az éremnek, úgy a törvényességnek is két ol dala van. Ha törvény, hogy biztos legyen a paraszti gazdái kodás, ha törvény a falu iparcikkel való fokozott ellátása, akkor az is törvény, hogy a falu is teljesítse az állam, egész dolgozó népünk iránti kötelességét. Ez természetes. $í jól gazdálkodó paraszti családban is van munkamegosztás. A férfi a lovakkal, a földdel bánik, az asszony a tehénnel, a baromfival, a kerttel. így van ez „országosan” is. Munkásosztályunk a gépekkel „bánik” ekét, traktort, ruhát, cipőt gyárt, a dolgozó paraszt búzát, kukoricát termel, jószágot nevel. De ez még nem minden. Az ipari munkás átadja a falunak az őt illető részt, ruhában, cipőben, a falunak is át kell adni a munkásosztályt, a vá­rosi dolgozót illető részt búzából, sertésből, vagy éppen tojásból. Ebben is kifejezésre jut a munkás-paraszt szövet­ség — ez népi államunk „háztartásának” természetes mun­kamegosztása. Dolgozó parasztságunk, nem is kis része, megértette ezt, s a párt kongresszusára állampolgári kötelezettségének becsületes teljesítésével készült fel. Különösen Gyöngyös- solymos, Mátraballa, Szarvaskő és Egerfarmos dolgozó pa­rasztjai mutatnak példát ezen a téren. A termelőszövetke­zetek közül a kisnánai Hunyadi, a gyöngyösoroszi Február 24, a nagyrédei Munka tsz végzett jó munkát. Sorolhatnánk még tovább is azokat a termelőszövetkezeteket, élenjáró községeket, melyeknek dolgozó parasztjai becsülettel teljesí­tették törvényszabta kötelességüket. Eredményeink tehát vannak, de korántsem kielégítsek. Nem véletlen, hogy Heves megye az utolsók közölt van a megyék országos versenyében — községi tanácsaink egy- része nem végez megfelelő felvilágosító munkát, nem él a törvényszabta lehetőségekkel. Olyan hangulat alakult ki nem egy helyen, hogy a kormányprogramm után „tilos” a hanyagok felelösségrevonása, vagy különösen az elszámol­tatása. Becsületesen teljesítő községeink dolgozó parasztjai méltán nézik felháborodással, hogy Tarnalelesz, Márkáz, Mátraderecske és még jónéhány községünk messze elmaradt terve teljesítésében. Az elmaradt községek tanácsai oppor­tunista módon visszaélnek a párt és kormány júniusi hatá rozatával, nem beszélnek arról, hogy mindazoknak a nagy- jelentőségű célkitűzéseknek, melyeket épp a kormánypro­gramm fektetett le, döntő alapja a begyűjtési tervek telje­sítése. S miután nem beszélnek erről, nem is lépnek fel a törvényszabta jogos keretek között azokkal szemben, akik megfeledkeztek állampolgári kötelezettségükről, s ami külö­nösen súlyos, még azt is elnézik, hogy a kulákok szabotálják begyűjtési munkánkat. Egyetlen pillanatra sem szabad el­tűrni, hogy a kulákok szemtelenkedjenek, visszaéljenek azokkal az intézkedésekkel, melyekkel kormányunk a kulák- gazdaságok termelési lehetőségeit kívánja biztosítani. A késedelmeskedő dolgozó parasztokkal meg kell értet­ni: az, hogy bőven van rézgálic, hogy egyre több mezőgaz­dasági kisgép, iparcikk áll a falu rendelkezésere, nem utolsó­sorban éppen a begyűjtés eddigi eredményeinek is köszön­hető. Dolgozó népűnk életszínvonalának továbbemelése, a vá­ros élelmi — a falu iparcikkekkel való ellátásának egyik legfontosabb alapja a begyűjtési rendszer. Aki megsérti a begyűjtési törvényt, az akarva, akaratlanul a kormánypro­gramm végrehajtását, dolgozó népünk életszínvonalának állandó emelését akadályozza. Ezt kell megértenie elsősorban falusi tanácsainknak, ezt kell megértetniök minden dolgozó paraszttal. A szó mellé természetesen más is szükséges: a személyes példamutatás. Nincs szavahitele annak a községi tanácsnak, melynek tag­jai maguk is hátralékban vannak, akik maguk is fittyet hánynak a begyűjtési törvénynek. Éppen ezért elsősorban a tanácstagoknak, a begyűjtési bizottságok tagjainak kell példásan teljesíteni az állam, a dolgozó nép iránti kötelezettségüket. Azokat a vezetőket követi szívesen a falu népe, azokra hallgat, akiknél a szó és a tett egybevág — így kell lenni a begyűjtésben is. A begyűjtés azonban nemcsak tanácsügy, hanem a párt- szervezetek, minden kommunista ügye is. Széleskörű agitá- ciós és propaganda munkával, fcisgyűléseken, egyéni beszél getéseken keresztül, a tanácsok támogatásával, ellenőrzé­sével harcoljanak a begyűjtési tervek teljesítéséért. Ebben a harcban, mint mindenütt a kommunistáknak kell az élvo­nalba állni, ők legyenek az elsők, akik negyedévről, negyed évre, hónapról hónapra példásan teljesítik kötelességüket. A pártszervezetek, a községi tanácsok jó munkáján, szer­vezőkészségén múlik, hogy a begyűjtés terén is győzelmet hozzon az egyre szélesebb méreteket öltő kongresszusi ver­seny. Az egri Úttörőház biológiai szakkörének tagjai fáradhatatlan, kitartó munkával sajátítják el a micsurini-biológia tanításait Lelkes ünnepségeken emlékeztek meg megyénk dolgozói felszabadulásunk 9. évfordulójáról Hazánk legnagyobb nemzeti ünnepéhez méltóan, nagy lelkesedéssel, a felszabadítóink iránti hála és szeretet érzé­sével ünnepelték megyénk dolgozói április 4-ét. A munkások, bányászok, parasztok, értelmiségiek, nők és fiatalok, a min­dennapi munka nagyszerű hősei, mindannyian nagy lelkem sedéssel ünnepeltek, résztvettek az évforduló rendezvényein^ s ezzel feledhetetlenné tették számukra a felszabadulás kU lencedik évfordulófát. Egerben április 3-án, a Dózsa filmszín­házban a megyei pártbizott­ság, a megyei tanács és az MSZT közös rendezésében a város dolgozóinak részvétele mellett zajlott le a felszaba­dulási emlékünnepség. Laczkó András elvtárs, az MDP he­vesmegyei bizottságának tag­ja ünnepi beszédében méltat­ta a felszabadulás történelmi jelentőségét, s azt a mérhe­tetlen .«egítsZge*-, am;t nnkiirV az eltelt kilenc év alatt fel­szabadítónk, a Szovjetunió adott. A múlt elmaradottságá­val, a nyomorúságával a ma­gvar nép régi életével szem- beállításképpen ismertette el­ért eredményeinket, mai éle­tünk nagyszerű alkotásait, né­pünk megváltozott, boldog életét. A felszabadulás lénye­ges változásokat hozott me­gyénk életében is. Űj léte­sítményeink, nagyszerű ered­ményeink mind ékesszólóan bizonyítják ezt. Büszkék va­gyunk arra, hogy megyénkben is — a termelés, a művészet, a tudomány és az élet minden területén — kiváló emberek munkája segíti elő népünk anyagi és kulturális színvona­lának állandó emelésit. Lacz­kó elvtárs ismertette azokat az erőfeszítéseket is, melyeket megyénk dolgozói pártunk ve­zetésével, a kormánypro­gramm megvalósításáért tesz­nek. Dicsérettel beszélt a kon­gresszusi munkaverseny len­dületéről, eredményeiről, nagynevű hőseiről, majd a magyar nép békevágyának és békeharcának méltatásával feiezte he beszédét Laczkó elvtár#. Az ünnepi kultúrműsoron fővárosi művészek szórakoz­tatták Eger város dolgozóit, azonkívül igen nagy sikert aratott a Hevesmegyei Népi­együttes népi zenekarának, énekkarának és tánccsoport­jának fellépése. A közönség sok tapssal jutalmazta előadá­sukat. — Április 4-én délelőtt a város dolgozói, üzemeinek és tömegszervezeteinek képvise­lői koszorúkat helyeztek el a szovjet hősök emlékművén. Gyöngyösön április 4-én Bérces Emil al­ezredes elvtárs tartott katonai díszszemlét és utána 3000 dol­gozó jelenlétében mondott ün­nepi beszédet, majd ezután itt is megkoszorúzták a szovjet hősök emlékművét. Délután Gyöngyös város és környéke legjobb kultúrcsoportjai szóra­koztatták a város dolgozóit. Hatvanban vasárnap délelőtt kilenc óra­kor a magyar és szovjet him­nusz hangjai mellett történt meg az emlékművek koszorú­zása. .Utána a Rákosi-parkban késő estig tartó kultúrműsor kezdődött, ahol a város üze­meinek kultúrcsoportjai vet­tek részt. Kiemelkedő telje­sítményeket nyújtottak a II. számú általános iskola, a Hon­védség és a vasútállomás kul­túrcsoportjai. Éjjel a városi kultúrotthonban ingyenes táncmulatságon szórakoztak Hatvan város fiataljai. Petófibánya dolgozói kettős ünnepet ültek ezen a napon, ekkor avatták fel a bányatelep új kultúrott- honát. Az avatáson Baják Ist­ván igazgató mondott ünnepi beszédet, utána a környező községek legjobb kultúrcso­portjai fellépésükkel tették emlékezetesisé a nagy napot, Pétervásárán és RECSKEN is a dolgozók hálájuk jeléül helyezték el ko­szorúikat a szovjet hősök em­lékművének talapzatán, de ünnepeltek a járás többi köz­ségében is. Füzesabonyban és Poroszlón szombaton este fáklyás felvonulást rendeztek, ugyanakkor tartották meg ün­nepségeiket a járás gépállo­másai is. Április 4-én, vasár­nap Füzesabonyban, Porosz­lón, Ujlőrincfalván és Mező- tárkányon ünnepi gyűlésen emlékeztek meg a felszabadu­lásról, majd délután kultúr- és sportbemutatókat rendez­tek. Eddig soha nem tapasztalt lelkesedéssel ünnepelt Mikó- falva község dolgozó paraszt­sága, ahol Káli Lajos elvtárs tartott ünnepi beszédet, majd az úttörők és a DISZ-fiatalok egymással versengve, szebbnél szebb énekszámokat és szava­latokat adtak elő. TAVASZ A VERPELÉTI HATÁRBAN (Tudósítónktól.) A koratavaszi reggel csend­jét éneklő madarak hangja tö­ri meg, ez az első ébresztője a falunak. Nemsokára itt is, ott is szekerek és egymásnak jó reggelt köszönő emberek hagyják el a falut. Verpelét község határában vagyunk, a község 4400 hold szántóterüle­tét sűrűn tarkítja a 810 hold szőlő. Nagy része homokos te­rület. Azt mondják, Verpelé- ten van a csemegeszőlő igazi hazája, s nem is tévednek. A község öregjei arról beszélnek, hogy gyerekkorukban a ho­mokos részeken csak szalmaka­lap készítésére alkalmas rozs termett, de szem kevés. Az em­beri erő termelővé tette a ho­mokot, ezeken a területeken ma már a legjobb szőlők te­remnek. A község dolgozói elsőrendű feladatuknak tekintették a ta­vaszi vetés idejében történő el­végzését. Március 25-re elve­tették a tavaszibúzát, az árpát, a zabot, március 31-re a cu­korrépát. A napraforgót és bur­gonyát főleg asszonyok és lá­nyok ültették, mert a férfiak a szőlőben szorgoskodnak. A la­kosság elhatározta, hogy a párthatározat megvalósítása érdekében több gyümölccsel és borral látja el népünket. Ho­gyan akarják ezt elérni? Az ősz folyamáéi 560 ka- tasztrális hold szőlő befedését végezték el, ebből 550 katasz- trális holdat nyitottak ki ez- idáig. A metszés és nyitás most javában folyik, a szőlődombo­kon mindenfelé pattognak a metszőóllók, szakértő gazdáik gondossággal vágnak le egy- egy szőlővesszőt, hogy ez év­ben több bor teremjen, mint az elmúlt esztendőben. Arra is ügyelnek, hogy a szőlőt kí­méljék. Ezidáig több mint 550 katasztrális hold metszését vé­gezték el. Nem feledkeztek meg a szőlő trágyázásáról sem. A nyitás előtt több mint 480 katasztrális hold szőlő trá­gyázását végezték el, így mint­egy 60.000 mázsa istállótrágya segíti elő a szőlők jobb termés­hozamát. Sokan még mindig idegenkednek attól, hogy káli­sóból — amely növeli a szőlő cukortartalmát, erősíti a szőlő vesszőjét, a rügyek beérését — 80—100 kilogrammot adjanak holdanként. Pedig ez nagyon fontos, hiszen a minőség meg­javítására is törekedni kell. Komoly gondot fordítanak a szőlő pótlására is. Az elmúlt esztendőben keveset törődtek ezzel, most azonban tavasszal mintegy 18—20 ezer gödör várja a sima vesszőket, és a gyökeres oltványokat. Nagy Gyula és Nagy József egy hold szőlejében az utóbbi években nagy volt a tőkekiesés. Össze! 600 gödröt ástak és a jövő hé­ten meg is kezdik a pótlást. A központi készletből a köz­ség ezidáig 13.000 darab karót kapott pótlásra, de mivel lát­ták, hogy nem lesz elegendő, több mint 10.000 darabot ké­szítettek. Többen elhatározták, hogy a meglévő szőlő felújítása mellett új szőlőket is telepíte­nek. Hadobás Mihály 1.5 sző­lőjéhez 700 normálölet telepít, amelyhez ezidáig 3000 darab oltványt készítetett elő. Fürj Mihály 2000 öl szőlőtelepítés­hez 10.000 sima olaszrizling- vesszőt szerzett, a telepítés sima vesszővel történik. Ügy gondolja, hogy a vesszőket nem teszi iskolába, hanem egyenesen a megfelelő helyük­re rakja, így egy évvel koráb­ban teremnek. A homokos te­rületen náluk ezidáig is jól bevált ez a módszer — mond­ja. Farkas Margit a háztáji gazdaságban lévő 280 normál­öles kertjét felfordíttatta és ezen vadtelepet akar létesíteni. Arról is gondoskodtak a verpelétiek, hogy a gépi fel­szerelések megfelelő állapot­ban legyenek a szükséges idő­re. Több mint 600 permetező- gép, 70 porozó kijavítva várja a nyári permetezések és por­zások idejét. A földművesszö­vetkezetből mintegy 160 má­zsa rézgálicot vásároltak. A szövetkezetben permetező- és porozógépalkatrészek rendelke­zésre állnak. A község dolgozó paraszt­jainak példát mutat a Dózsa termelőszövetkezet. A birto­kukban lévő 42 katasztrális hold szőlőben elvégezték a nyi­tást, metszést, sőt a venyigét is kiszedték a szőlő közül. Is­tállótrágyáztak 11 holdat, öt katasztrális holdon kálisóval műtrágyáztak. Verpelét köz­ség dolgozó parasztjai így harcolnak azért, hogy termés­átlagaikat növeljék, gyümölcs­ös szőlőtermésben túlszárnyal­ják az elmúlt év eredményeit. Kovács Ferenc

Next

/
Thumbnails
Contents