Népújság, 1954. február (9-16. szám)
1954-02-04 / 9. szám
4 NÉPÚJSÁG 1954 február 4. A GYÖNGYÖSI JÁRÁS TANÁCSÜLÉSE A PÁRT ÉS A KORMÁNY HATÁROZATA TÜKRÉBEN A tudományos földművelés ügye a hevesveiekényi Béke tsi-ben Tudósítónktól — REGGEL VAN. Fenséges téli reggel, amely egyformán gyönyörködteti a felnőttet és gyereket. Az utcák lassan benépesednek, az emberek jó része munkába igyekszik, vannak, akik a piacra, üzletekbe veszik útjukat, hogy kora reggel bevásároljanak. A járási tanács épületében is a szokottnál korábban pipáló kémények jelzik, hogy megint megkezdődött egy nap. A szobákban és a folyosókon még ég a villany, de már hordják a székeket a nagyterembe, hogy a járási tanácsülés részvevői kellemesen fűtött, berendezett teremben folytassák tanácskozásukat. Ezen a tanácsülésen kerül sor pártunk és kormányunk mezőgazdasági határozatának megvitatására. így aztán érthető, hogy a tanács végrehajtó bizottsága, a határozat jelentőségéhez méltóan készül fel az ülésre. Jól tudták ezt maguk a tanácstagok is, ezért jelentek meg csaknem kivétel nélkül. Elsőnek Elöházi István abasári dolgozó paraszt érkezett. Utána gyors egymásutánban szaporodnak a részvevők és a vendégek. Mint régi ismerősök, úgy üdvözölték egymást, itt-ott csoportba verődtek és a mező- gazdaság fejlesztéséről beszélgettek. Elöházi elvtárs- nagyon várta Erdélyi János bácsi nagy- rédei dolgozó parasztot, akivel mindig az elsők között kezdeményezték a versenyt, a felajánlásokat. Erdélyi bácsi azonban, mint később kiderült, azért nem tudott bejönni, mert a községi tanács jóvoltából csak aznap kapta meg a meghívót. Persze mindez nem keserítette el Elöházi elvtársat, most is elsőnek tett felajánlást pártunk III. kongresszusának tiszteletére. A TEREMBEN egyre fogynak a székek és amikor az óramutató a kilencre kúszik, a jelenlévők mellett az előadó és az elnökség is elfoglalja a helyét. Az elnök bejelentette, hogy a járási tanácsülés napirendi pontként tárgyalja pártunk és kormányunk mezőgazdasági határozatát, amelynek előadója Petes István, a járási tanács elnökhelyettese. Petes elvtárs beszámolójában részletesen ismertette a mezőgazdaság fejlesztéséről szóló határozatot, majd kitért arra, hogy egyes községeknek melyele a sajátosságai, és milyen feladat hárul az illető községre a mezőgazdasági határozat megvalósításából. Az előadás az állattenyésztést és takarmánytermesztést is ismertette. Ennek a feladatnak a ránkeső részét maradéktalanul meg tudjuk valósítani — mondotta Petes elvtárs — mert a trágyázással és a jóminőségű talajmunkával jelentősen tudjuk emelni kaszálóink, legelőink és általában takarmánynövényünk terméshozamát. Szó esett ezenkívül szőlő- és gyümölcstermesztésünk felvirágoztatásáról, valamint a konyhakerti növények, zöldségfélék területének a növeléséről. terméshozamának fokozásáról. Az előadó elmondotta, hogy a gyöngyösi járásban nagy lehetősége van az öntözéses termelésnek, mert a járásunk kisebb-nagyobb patakokkal bővelkedik és ezenkívül az alföldi községeink egy részében nagyszerűen fel lehet használni a bővizű artézikutak vizét is az öntözésre. Vonatkozik ez Detk, Nagyfüged, Adács, Vámosgyörk és más községeinkre, ahol a felesleges víz — ami az artézikutakból kiömlött — eddig veszendőbe ment. A termelőszövetkezetek eredményeit ismertetve az előadó megállapította; termelőszövetkezeteink az elmúlt hónapok alatt jelentősen erősödtek és ennek nyomán, napról napra a kis- és középparasztok a nagyüzemi gazdálkodás útjára lépnek. Ez azonban nem jelenti azt, hogy most már nem kell termelőszövetkezeteinkkel törődnünk. Ellenkezőleg még többet kell velük foglalkozni, elsősorban a szakembereken keresztül sokoldalú segítséget adni egész évben, mert az ellenség, mely a múlt ősszel fel akarta bomlasztani szövetkezeteinket, ma is itt él közöttünk és csak arra vár, csak azt lesi, hogy mikor lesz az alkalmas pillanat, amikor újra lecsaphat rájuk. Rajtunk áll, hogy ne adjunk erre alkalmat az ellenség számára és nem kételkedem abban, hogy mindezt megtesz- sziik — mondotta Petes elvtárs. A beszámolóhoz a jelenlévő tanácstagok nagy száma szólt hozzá. Elöházi István, hétholdas abasári középparaszt járási tanácstag, a következőket mondotta: «Pártunk és kormányunk szerető gondoskodása folytán, pártunk III. kongresz- szusának tiszteletére vállalom, hogy egészévi tojás- és baromfi- beadásomnak eleget teszek, félévi adómat kifizetem az ösz- szes mezőgazdasági munkát — beleértve a szőlő pótlását is — Elöházi István abasári dolgozó versenyre hívta a tanácstagokat. határidő előtt 10 nappal elvégzem. Ebben a munkában versenyre hívok minden tanácstagot.“ A következő hozzászóló Tóth Lajos gyöngyösoroszi dolgozó paraszt volt. Tóth elvtárs, mint gondos szőlősgazda vállalja, hogy szőlőjét gyökeres oltványokkal pótolja, adófizetési kötelezettségének pedig pontosan eleget tesz. A HOZZÁSZÓLÁSOK ideje alatt a tanácsülés egyre élén- kebb lesz. Csaknem mindenkinek van mondanivalója és mindegyik hozzászólásból kicsillog, milyen fontosnak tartják a mezőgazdaság fejlesztéséről szóló határozatot. Ezt bizonyítja Zaja Ilona markazi lakos. járási tanácstag felszólalása is. amikor a következőket mondotta: „Községünkben a párt- és a kormányprogramm megjelenése óta javul a tömegkapcsolat. Csak még többet kell foglalkozni a dolgozók ügyesbajos dolgaival. A szőlőkultúra fellendítése érdekében Mar- kazon jelentős területen csemegeszőlőt telepítenek a gazdák. Jól működik a szőlészeti szakkör, oly nagy az érdeklődés, hogy azon állandóan 90— 100 dolgozó paraszt jelenik meg. Kérem a megígért Sztali- nyec-traktort, mert azzal nagyszerűen lehet szőlő alá szántani»“ Szűcs János, bácsi, vámos- györki dolgozó paraszt már 72 éves. Jól gazdálkodik, első a beadásban és az adófizetésben. Persze első a versenyvállalásban is. A tanácsülést saját versével köszöntötte és elmondotta, hogy bár nem fiatal már, de azért ő sem akar lemaradni a mezőgazdaság fejlesztéséért vívott harcban, „Eddig sem műveltem rosszul a földemet, de most úgy megművelem, hogy 18 mázsás búzatermést érjek el“ — mondotta. Se szeri, se száma a hozzászólásoknak. javaslatoknak. Mindenkinek van mondanivalója. Az idő már előrehaladt, nemsokára indulnak az autóbuszok, vonatok, de a hozzászólások még mindig folynak. Van. aki az állattenyésztésről beszél. Mások a legelők feljavításáról szólnak. Szó esik az állattenyésztés ügyéről, az állatorvosok munkájáról. a földművesszövetkezetekről, az áruellátásról. A villanyvilágításról és a járdákról. De szó esik a könyvtárról, a moziról és egyéb kulturális tényezőkről, egyszóval mindenről, ami egy tanácsülést érdekel. MINDEZEKET azok mondották el, akik legjobban tudják, hogy hol kell segíteni, mit, hogyan kell csinálni. Azok az egyszerű emberek, akik bejöttek a faluról, az üzemből a tanácsülésre, és akik a tanácsülés után visszatérnek, azok akik a mindennapi életben munkájuk közepette mindenféle szépítgetés nélkül szereznek tudomást a nép munkájáról, hangulatáról. Ezek az emberek azonban nemcsak azt tudják elmondani, ami jó, bátran és magabiztosan mondanak bírálatot a felsőbb szervek felé is. Szó esett arról például, hogy vannak községek, ahová alig látogat el a járási tanács, bírálták a szerződtető vállalatokat is, amelyek a határozatismertetés helyett, még mindig gyakran alkalmaznak erőszakot. Volt, aki azért bírálta a végrehajtó bizottságot, mert az elmúlt tanácsülésen hozott határozatokat, s azok végrehajtását nem ismertette. A dolgozó parasztok bírálata, ha nem is voltak minden téren mélyrehatóak, mégis aranyat értek. Aranyat értek, mert kifejezésre juttatták, hogy ebben az országban a nép küldöttein keresztül, részese az államhatalomnak, s tulajdonának érzi mindazt, amit saját maga alkotott. Erki János Kormányunk három termelőszövetkezeti elnököt tüntetett ki megyénkben Népköztársaságunk Elnöki Tanácsa a minisztertanács javaslatára a termelőszövetkezeti mozgalom erősítésében és példamutató társasgazdaságok kialakításában szerzett érdemei elismeréséül 45 termelőszövetkezeti elnököt magas kitüntetésben részesített. Heten közölök a Szocialista Munka Hőse címet kapták. A kitüntetéseket Dobi István, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke, a Termelőszövetkezeti Tanács elnöke szombaton délután az országgyűlés épületében ünnepélyes keretek közt adta át. A kitüntetések átadásakor Dobi István mondott ünnepi beszédet. Töltse el jogos büszkeség a kitüntetett elnök elvtársakat és szövetkezetünk minden egyes tagját, hogy eredményeiket ismerik és elismerik országszerte, példájukat követik a magyar falvak százaiban! — mondotta a többi között. Megyénkben három termelőszövetkezeti elnök: Bartha András (füzesabonyi Petőfi), Ludvig Istvánné (hatvani Gorkij) és Antal József (komlói Kossuth) a Munka Érdemérem kitüntetést kapta. Hizottsertésbeadásban élenjáró termelőszövetkezetek Á gyöngyösi járás termelőszövetkezetei megértették az új begyűjtés: rendelet jelentőségét és igyekeznek példamutatóan eleget tenni beadási kötelezettségüknek, hogy az ebből származó előnyöket biztosíthassák a termelőszövetkezet tagjainak. A magyrédei Munka tsz 19 sertésre kötött hizlalási szerződést. A hízókat 141 kilogrammos súlyban át is adta a begyűjtő vállalatnak. A szövetkezet ezévi h'zot tserté sbead ás; kötelezettségének is eleget tett. a sertésekért 60.000 forint készpénzt kapott, lesz miből előleget adni a tagságnak, de a pénzen kívül az új kedvezmények alapján 27 mázsa kukoricajuttatásban részeséit À viszneki Béke tsz csaknem egész első félévi hízottsertés- beadását teljesítette, ezenkívül 10 darab hizottsertésre és 15 sonkasüldőre kötött szerződést. Ezek a termelőszövetkezetek megérdemlik, hogy a megye minden dolgozója elismeréssel! beszélten róluk, hogy példájuk nyomán a több: termelőszövetkezet is, az a d ácsi Előre tsz, a vámosgyörki Haladás tsz, és a többi elmaradó szövetkezet is teljesítse hízottsertésbeadáei kötelezettségét, hogy pénzt kapjanak érte. és az új kedvezmények szerint abra ki a karm á ny j u hatásban is részes ütienek. . Kocsis Lajos kireodelts égvezető. Aki tanul, többet termel, többet keres A Központi Vezetőség december 19-i határozatának végrehajtásához szükséges, hogy megyénk gépállomásain megfelelő szaktudással rendelkező dolgozók legyenek. A gépállomások főigazgatósága gondoskodott a dolgozók szakképzéséről. December elsején háromhónapos traktorvezetőképző iskolát indított Fegyver- neken és Hajdúdorogon, melyre a megyénkből 58 embert küldtünk. A gépállomásokon 181 dolgozó tanul, ahol gyakorlatilag és elméletileg sajátítják el a traktorvezetést. Kormányunk nemcsak iskolákat szervezett, hanem megfelelő szakkönyvekkel is ellátja a dolgozókat. Ezekből a szakkönyvekből könnyen elsajátíthatják a traktor, cséplő-, kévekötő-aratógép, valamint a magtisztító szelektor kezelését, de ez még nem elegendő ahhoz, hogy dolgozóink tudása megfeleljen a követelményeknek. A hiba ott van, hogy egyes előadók nem érzik felelősségteljes feladatnak a helyes oktatást és nagy vonalakban tanítják csak dolgozóinkat. A gépállomások igazgatósága sem foglalkozik úgy' az oktatással, mint ahogy azt pártunk és kormányunk megköveteli. Súlyos hiba, hogy már három hónapja nincs oktatási felelős és mivel erre nincs felelős személy, így a gépállomásokon folyó oktatást ritkán ellenőrzik. A gépállomások igazgatóságának és a gépállomások vezetőinek az a feladata, hogy a dolgozók oktatását szélesebb körben megszervezzék, hogy ne legyen olyan dolgozó a gépállomáson, akinek beosztásához képest ne lenne megfelelő szakképzettsége. Dolgozóink pedig ne vonakodjanak az iskolától, mert az ott tanultak az ő munkájukat könnyíti meg, aki tanul, többet termel és így többet is keres. Dobó Géza munkaügyi előadó Mentesítettek a beadás alól Szegény, nincstelen ember voltam én a múltban, a 12 ezer holdas G rizner.uras ágnál dolgoztam. Emberfeletti munkámért annyi bért kaptam, hagy éppen nem haltam éhen családommal együtt. A felszabadulás végien eltörölte ezt a szenvedést, boldogabb lett az életünk. Kilenc hold földem van. Betöltöttem már a 65. évemet. S pártunk, s kormányunk, mely eddig is olyan sokat gondolt ránk, az új begyűjtési rendelet értelmében szántó és rét- területemből három holdat mentesített a beadás cd ót. A párt és a kormány gondoskodása négy mázsa terményt, * 49 kiló húst jeleni számomra — ennyivet kevesebb a beadásom, ennyivel értékesíthetek hőbbet szabadpiacon. Ez a kedvezmény is bizonyítja, államunk az öregek védelmére siet, támogatja őket, bogy könnyebb, szebb legyen életük. Ez a kedvezmény nagy munkaikedvet adott nekem, szinte erősebbnek érzem magam, s elhatároztam, hogy én sem leszek adós a hálával. Vállatiam — és így is lesz — hogy április 18-ra pártunk Ul. kongresszusára tojás- és baromfiéeadási kötelezettségemet maradéktalanul teljesítem. KARCSÚ MIHALT 9 holdas szűcsi dolgozó paraszt A CSIKORGÓ HAVON két ló húzza á szénával rakott kocsit ■ a hevesvezekényi Béke tsz tanyája felé. A kocsisnak dér lepi kucsmáját, a lovak is mintha liszttel lennének behintve, szőrük vastag gubancokban csüngenek a ráfagyott párától. Hiába a nagy hideg, kell az élelem, várják a birkák, a pihenő lovak, a meleg istállóban kérődző tehenek. A szövetkezet kocsisai, ha egy kicsit dörmögve is, de befognak, nehogy fennakadás legyen az etetésnél, hiszen a leromlott állatokkal nem lehet tavasz- szal munkába kezdeni, de még eladni se lehet, ha az állatra szinte rászárad a bőr a hiányos etetéstől. Igaz, ettől nem kell félni, van takarmány, abrak, ha nem is pocsékolásig, de tavaszig szépen kitart, ha pedig kevés lenne? Lehet kölcsönre vásárolni abrakot is, szálas takarmányt is. Van tehát takarmány, de ha végighallgatjuk Fenyves István, meg Juhász László fejősöket, kiderül, hogy a fejési átlag mégis igen alacsony. Két-három liter között mozog. Ez nagy szégyen egy ilyen jó szövetkezetre, különösen, ha a nyári tejhozammal összehasonlítjuk, mikor ennek a háromszorosát is elérték. Elérhették, mert akkor alkalmazták az élenjáró zoo- technikai módszereket és fáradságot nem sajnálva, háromszor fejtek naponta, a fejés előtt „törték a tőgyet“, vagyis a tőgymasszázst is elvégezték. A riskák hálája hamar megmutatkozott, havonként 400— 500 literrel több tejet adtak, mint egyébként szoktak. A fáradság tehát százszorosán megtérült, mégis az őszön, azzal az indokkal, hogy alacsony tápértékű a takarmány, mert kilúgozta az eső, egyszóval nem lehet a tejhozamot háromszori fejéssel emelni — megszüntették mindkét módszer alkalmazását. Akkor sem tévednénk, ha hozzátennénk a kifogáshoz, hogy egy kis kényelmeskedés is becsúszott a háromszori fejés elhanyagolásába. Mennyivel több tejet tudnának fejni, ha ezzel a módszerrel dolgoztak volna az őszön és a télen, ha olyan lelkiismeretesen alkalmaznák, mint a takarmány- előkészítés helyes módszereit, a szecskázást, a pácolást, a silótakarmány és a lucernaliszt etetését. A sertéseknél fejenként egy kiló lucernalisztet kevernek a takarmányba, gömbölyűek is a disznók, virgoncak a malacok, a farkuk két karikába csavarodik, ez pedig a jó erőnlét jele — tartják az idősebbek. ÉRDEMES ezt a módszert alkalmazni, hiszen ha csak ha- vonkint 200 literrel fejnek többet (figyelembevéve az el- léseket és a szárazonállásokat), akkor is, mivel nem alkalmazzák a háromszori fejést, közel 1000 liter tejet dobtak el feleslegesen. körülbelül 3000 forint értékben. Ez a pénz előlegképpen kiosztva, sokat segített volna a szövetkezet dolgozóin. Az eddigi terv szerint májusban újra alkalmazzák a háromszori fejést és a tőgymasz- százst, de addig is újabb 2000 forint értékű tejjel fejnek kevesebbet, újabb ezresek mennek füstbe, ezzel is kevesebb lesz a szövetkezeti tagok jövedelme. Tihanyi István, a szövetkezet elnöke elmondja, hogy a szövetkezeti tagok egyrésze érthetetlen módon húzódozik a zoo- és agrotechnikai módszerek alkalmazásától. Most az ősszel is szinte késhegyig menő harcot kellett vívnia, hogy búzájuk egyrészét keresztsoro- san vessék el. A 180 hold búzájukból csak 64 holdat vetettek el keresztsorosan, valamint 20 hold ősziárpát. Ez azt jelenti, hogy lényegében csak erről a 84 holdról várhatnak nagyobb termést. FÜLÖP SÁNDOR, a szövetkezet „Kiváló növénytermesztő“- címmel kitüntetett növény- termelési brigádvezetője bebizonyította a keresztsoros vetés hasznát. — Tavaly, a régi módon vetett búzánk 10 és félmázsát adott holdanként, míg a keresztsorosan vetett tábla minden holdjáról 15 és fél mázsát takarítottunk be. Az új módszer alkalmazásával holdanként öt mázsás terméstöbbletet értünk el. Fülöp elvtárs szavai úgy látszik mégse jutottak el minden szövetkezeti taghoz, mert akkor nem történhetett volna meg, hogy az őszön többlet- munkára hivatkozva, ellenezték a keresztsoros vetést és csak az elnök következetes érvelésére vetették így el búzájuk egy részét. Azt mondják, a számok nem tévednek, s minden szép szónál ékesebben beszélnek. Lássuk hát, hívjuk segítségül a számokat és kérdezzük meg tőlük, érdemes-e keresztsorosan vetni, alkalmazni az élenjáró mezőgazdasági tudomány módszereit? A hevesvezekényi Béke tsz 120 holdat vetett el a régi módon. Ha ezen a területen alkalmazzák a keresztsoros vetést, a tavalyi átlagot számolva — vagyis holdanként öt mázsás többtermést — akkor a nyáron erről a területről 600 mázsával többet csépelhettek volna. Ez a 600 mázsa búza 250 ember évi kenyérszükségletét jelenti, vagyis a szövetkezet összes dolgozójának és családtagjainak egy évig nem kellene kenyérről gondoskodnia. Ezt bizonyítják a számok, ezt bizonyítja a tavalyi példa is. De mindezt még nem értik eléggé a szövetkezet tagjai, bennük él a múlt maradványa, az újtól való húzódozás, még ha saját szemükkel győződtek is meg annak hasznosságáróL ÍGY VOLT ez eddig, de rövidesen megváltozik. Ezt ígéri a szövetkezet terve, melyet a mezőgazdaság fejlesztéséről szóló határozat nyomán készített a szövetkezet tagsága. A közgyűlésen már egyre több szó esik a keresztsoros vetésről, a fejtrágyázásról, egyszóval más szemmel néznek a szövetkezet tagjai az agrotechnikai módszerekre, egyre gyakrabban lehet hallani, hogy „hát jobb a keresztsoros vetés, hiszen tavaly is több termett, de ami elmúlt, az elmúlt, a búza a földben van, a vetést már nem lehet visz- szacsinálni. Ez igaz. De tavasszal meg lehet valósítani a közösen kidolgozott tervet- akkor, ha nem is az egész területükről, de a tavasziakból több kerül a kamrába. A terv szerint a 35 hold árpa keresztsorosan kerül a földbe és 54 hold kukoricájukat, 15 hold napraforgójukat négyzetesen ültetik el. Elhatározásukat biztosan megvalósítják. Becsületbeli kötelességük ez a néppel szemben, de elsősorban a szövetkezet tagjainak hoz hasznot. Az idén már elvégzik a pótbeporzást is, a kukoricánál és napraforgónál, kísérletképpen, érdemes-e? Biztosan érdemes lesz, ezt mutatják az eddigi tapasztalatok. A fejtrágyázást, mely eddig sutbadobott dolog volt arrafelé, az idén 220 hold őszi vetésen végzik el. A szükséges pé- tisómennyiséget még a télen hazaszállítják, hogy tavasszal kapkodás nélkül meg lehessen kezdeni a fejtrágyázást. Az élenjáró agrotechnikai módszerek elhanyagolásában mulasztás terheli a szövetkezet tagjait és vezetőségét, de a mostani lendület, a dolgozni- akarás azt bizonyítja, hogy az idén nem lesz annyi baj, bátrabbak az emberek, hogy megfogadják a szakemberek hasznos tanácsát. A SZAKEMBER, az agronómus hiányzik a szövetkezetbőL Fekete Illést, a szövetkezet volt agronómusát kiemelték tőlük. Most a járási tanácson dolgozik, pedig nagy szükség lenne rá a szövetkezetben is. Különösen most, mikor minden tapasztalt ember keze és esze szükséges a nagyjelentőségű határozat végrehajtásához. Főként itt Hevesvezekényen, ahol ősszel még úgy idegenkedtek a tudományos földműveléstől, ahol még most is hangzanak olyan kijelentések, „ha apámnak jó volt, nekem is jó lesz“. Hadd legyen hát nekik is szakemberük, aki segíti őket, megmagyarázza és bebizonyítja. hogy a tudományos földművelésnek milyen ragyogó jövője van. Kovács Endre
