Népújság, 1954. február (9-16. szám)

1954-02-04 / 9. szám

1954 február 4. NÉPÚJSÁG 5 EGERCSEHI BÁNYA FELADATAI A MŰSZAKI ÉRTEKEZLET UTÁN AZ ÖZDI SZÉNBÁNYÁ­SZATI TRÖSZT január 15-én tartott értékelés alkalmával di­csérettel beszélt az Egercsehi Bányavállalat munkájáról, tö­rekvéseiről, s a fejlődésben ed­dig megtett útjáról. Valóban, a vállalat 1954. évi termelési eredményei azt mutatják, hogy Egercsehi bányászai már több napon 100 százalék fölé emel­ték a vállalat napi tervteljesí­tését. Lassan, de annál bizto­sabban ível fölfelé a havi tervteljesítés grafikonja, amely az elmúlt évben 80—90 száza­lék körül járt. de most már a 98 százalékot is túlhaladta, és ezután még további javulás remélhető. Mindezek ellenére mégis tév­hitben ringatnánk magunkat, ha csupán a puszta számada­tok alapján mondanánk ítéle­tet Egercsehi Bányavállalat munkájáról, eredményeiről. Ha megvizsgáljuk a számadatok mögött meghúzódó tényeket, akkor azt a megállapítást te­hetjük, hogy a bányavállalat életében történt javulás és fej­lődés még mindig nem tökéle­tes, özönével akadnak még or­voslásra váró hibák, amelyek­nek kijavítása és megszünteté­se nélkül a bányavállalat to­vábbi kínos, egy helyben topo- gásra lesz kárhoztatva. Jóleső érzés és az előrelendü­lés előfeltétele egy vállalat, vagy akár egy ember életében is egy olyan értekezlet, ahol számotvetünk a múlttal, eddig végzett munkánkkal, feltárjuk a hiányosságokat és ezekből okulva, a tapasztalatokat le­szűrve, világosan látjuk és ki­jelöljük feladatainkat, amelyek I a kitűzött cél eléréséhez ve­zettek bennünket. ILYEN NAGYJELENTŐSÉ­GŰ műszaki értekezlet zajlott le Egercsehiben január I7-én, ahol a vállalat műszaki embe­rei, középkáderei őszintén el­mondották a munkájukban ta­pasztalható hibákat és kijelöl­ték azok megszüntetésének és a termelés emelésének biztos útját. A beszámoló szerint eddig egyik legnagyobb hiba a mun­kafegyelem lazasága, amely elsősorban a nagyszámú iga­zolatlan mulasztásokban és a 480 perces munkaidő rossz ki­használásában mutatkozik meg. Január 13-ig például 148 és 230 között volt a kiesett mű­szakok száma. A 98 százalékos termelési terv nem a többter­melés, hanem a napi 45 va- gonos termelés 40 vagonra való leszállításának eredménye. A termelt szén minősége sem kielégítő. így például január hó első tíz napjában az elszál­lított szénmennyiségben össze­sen 38.2 vagon homok volt, aminek a szállítása feleslege­sen koptatta a drótkötélpályát és nehezítette az osztályozó munkáját. A műszakiak közül többen lelkiismeretlenül bán­tak a nép vagyonával, amikor el nem végzett munkát is iga­zoltak. így történt meg, hogy a bányavállalatnak több mint egymillió forint béralaptúllé­pése volt. Tizenhét százalék volt az önköltség, gyakori je­lenség az anyagpazarlás is. A vízárokban ép bányafák fek­szenek elszórva, a vágatokban sok a rabolatlan fa, a gépek­kel nem törődnek eléggé és sok értékes alkatrészt hagynak bent a vágatokban elszórva. Pazarló módon bánnak az anyaggal a gépműhely, de még az iroda dolgozói is. Sok he­lyen még mindig tervszerűtlen az anyagellátás és a műszaki feltél elek nincsenek biztosítva megfelelően. A műszaki közép­káderek sok esetben elnézik a lazaságokat, fegyelmezetlensé­geket, nem irányítanak meg­felelő módon, és szemet huny­nak a visszásságok felett. amint az Értekezlet tapasztalataiból is kitűnik, nagy feladat áll a közeljövő­ben a bányavállalat műszaki középkáderei, körzetvezetői, aknászai, frontmesterei előtt. Legfontosabb feladatuk, hogy álljanak a sarkukra, vegyék kezükbe ténylegesen is a veze­tést. irányítást, neveljék a dol­gozókat. Nagyobb gondot kell fordítani különösen az új dol­gozók nevelésére, akik között még mindig sokan mulaszta­nak igazolatlanul. A termelési terv mellett fon­tos tényező a szakmai terv tel­jesítése is, amely a beruházá­sok, feltárások, és elővájások biztosításából áll. A műszakiak ezen a téren a jövőben még inkább kérjék a párt- és szak- szervezet segítségét. A párt- szervezet már az értekezlet után politikai felvilágosító munkát végez a dolgozók kö­zött annak érdekében, hogy kölcsönös megértéssel támo­gassák a műszaki vezetők munkáját és hajtsák végre uta­sításaikat. A műszaki vezetők a dolgozók nevelésén és irá­nyításán kívül fordítsanak na­gyobb gondot a műszaki fel­tételek megteremtésére, indít­sanak versenyt a minőség ja­vítása és az önköltség csökken­tése érdekében; jutalmazzák a verseny legjobbjait. Ezekután, ha a műszaki ve­zetők komolyan megszívlelik az értekezlet tanulságait és a termelés tényleges irányítóivá válnak, minden remény meg­van arra, hogy javulás álljon be Egercsehi Bányavállalat ter­melésében és életében, hiszen a legjobb dolgozók és a leg­jobb brigádok most is verse­nyeznek egymással a maga­sabb termelési eredmények el­éréséért. így készülnek a kon­gresszusi versenyre. A 397 fő­ből álló produktív létszám kö­zül 336-an vannak versenyben, illetve tettek felajánlást. Száz­hatvanegyen vesznek részt a péntek-, 306-an a Loy- és száz- hatvanan a Gazda-mozgalom­ban. A brigádok versenyében Gál István, Orosz József, Biró d. János, Biró k. Vilmos és Bi- ró n. Lajos brigádja járnak az élen, mindannyian 120 százalék fölött teljesítenek. Az egyéni versenyben Biró n. István II., Kecskés János, Kecskés Jó­zsef, Ország m. András és Miklós János a legjobbak. Ter­melési eredményük állandóan 160 és 230 százalék között van. REMÉLJÜK, hogy a III. pártkongresszus tiszteletére meginduló és egyre szélesebb körben kibontakozó munka­verseny, és a műszaki értekez­leten elhangzott elhatározások megvalósítása nyomán Eger­csehi Bányavállalat nem adós­sággal, hanem tervének túltel­jesítésével fejezi be az 1954-es esztendőt. A háromhetes mozgalom sikerei Petőfi bányán Petőfibánya legnagyobb ak­naüzemében, Petőfi-altárón a bányászok még az év elején elhatározták, hogy mozgalmat indítanak havi tervük három hét alatti teljesítéséért. Ezután komoly vetélkedés indult a brigádok és, egyének között, • mivel a vállalat vezetősége ju­talmat is tűzött ki azok részé­re, akik ígéreteiket valóra váltják. Az eredmény nem is maradt el: három hét alatt tel­jesítette egészhavi előirányza­tát Misincki István brigádja, melynek tagjai január havi tervükön felül már több mint 1500 tonna szénnel járultak hozzá az aknaüzem tervének túlteljesítéséhez. Nem sokkal maradt el mögötte Godó Sán­dor brigádja sem, melynek tagjai szintén három hét alatt teljesítették havi tervüket és már több mint 1000 tonna szén kitermeléséről számolhatnak be. A verseny azonban most még lelkesebben folyik továob, különösképpen Godó Sándor brigádjában, mert a brigád versenyre hívta az országosan ismert Loy Árpád Kossuth-dí- jas vájár, alberttelepi brigád­ját, hogy a III. pártkongresz- szus tiszteletére melyikük ter­mel több szenet terven felül. Loy Árpád elfogadta a ver­senykihívást. A háromhetes mozgalom, valamint a lelkes verseny eredménye, hogy az a Petöi'i- altáró, amely a múlt évben rendszeresen lemaradt terve teljesítésében, az új tervévben megállja a helyét. Az akna­üzem bányászai 26-án reggelre napi tervüket 110.9, havi ter­vüket pedig 110.8 százalékra teljesítették. Így akarjuk megtartani a minőségben elért első helyet Az Egri Dohánygyár dolgozói a párt iránti szeretetüket a tervteljesítéssel, szocialista vál­lalásokkal, és azok teljesítésé­vel juttatják kifejezésre. A kon­gresszus tiszteletére történő verseny február e'seién kezdő­dött, ezt megelőző héten ünnepi műszakot tartottunk. Vállalatunk az Iparban a mi­nőségben első helyet ért el, és hogy ezt tartani, sőt még fo­kozni tudjuk, a szivarkagyár- tási osztály vállalta, hogv a szivarba csomagol ásnak a meg­engedett nedvesség! százalék betartása mellett olyan cigaret­tákat ad, melyek nem okoznak a csomagolásnál nehézséget. Pogonyí Mária dohányfelvá­gónő vállalta, hogy a felvágás- ra nagyobb gondot fordít, így ezzel is elősegíti a rugalmas kitöltésű cigaretták gyártását. Kaszás Imréné anvagtakarékos­sági és tisztaság! verseny!«: hívta ki a II. számú Rapid töl tőgép dolgozóit. Munkamódszerátadással is harco'unk a terv sikeréért. Vis nyai Miklós gépmester nagy sze­retettel oktatja Száraz Lajos új dolgozót, aki » kongresszus tisz­teletére ' azt' vállalva, hogy a modem gépek kezelését elsajá­títja. A szivarka gyártási osz­tály dolgozóinak odaadó, lel­kiismeretes munkát kell végez­ni a most fennálló szivarkapa- pír anyegnorma betartásáért, és ezt csak a selejtesökkentés- sel tudják biztosítani. A szivargyártásnál kiszélese­dett a párosverseny. Kovács Lász'lóné, aki 149 százalékra dolgozik, versenyre hívta ki Bu- kucs Dezsönét, Tóth Gáspámé pedig párosversenyre lépett a 118 százalékot teljesítő Nagy Lajosnéval. Licska Petemé Gépállomások és üzemek kapcsolata Megyénk élelmiszeripari üze­mei örömmel csatlakoztak a székesfehérvári vadásztól tény- igyár kezdeményezéséhez és védnökséget vállaltak egy-egy gépállomás felett. A Selypi Cukorgyár a boco- nádi gépállomást segíti. A bo- conádi gépállomáson nincs nagy hiba a gépjavítás körül, hiszen megyei viszonylatban el­ső helyre kerüllek, s a gépek nagyrésze kijavítva várja a ta­vasz közeledtét, de a segítség náluk is elkel. Sok olyan alkat­rész van, amit nem tudnak sa­ját műhelyükben megjavítani. A cukorgyárból a fögépész és a főmérnök kiment a gépállo­másra, hogy megnézzék, milyen segítségre van szükség. Az egyik szétszedett traktor igen súlyos betegnek bizonyult, a hajtókar kiütötte a kanter alját, a gépállomáson nem tudták ki­javítani, megegyeztek, hogy be­viszik a gyárba, s ott javítják ki. A kis Mia-moíornak kijaví­tását a cukorgyár főgépésze vállalta. Mikor végigjárták a műhe­lyeket, egész sereg feljegyzés bizonyította, bizony elfér itt a segítség. A cukorgyáriak vállal­ták, hogy a vetögépekhez 10 db :agaskereket öntenek és 20 tár­csakereket. Látták, hogy rossz az esztergapad, kitöredezitek a küllőik,, hiányzanak a gépekről a víz leeresztő csavarok. Rövi­desen hozzálátnak a ki javításá­hoz csak a mintát várják a gépállomásról és hogy beszállít­sák a gyárba a rossz gépeket. A horti gépállomáson nem olyan rózsás a helyzet, mint Boconádon. Ez a gépállomás az elsők közül csúszott vissza a sereghajtók 'gyászos csoport­jába. A szervezetlenség, rossz vezetés taszította vissza a gép­állomást, Nagy szükség van te­hát a segítségre, s ahogy az ed­digi jelek mutatják, a gépállo­más nem csalódik párt lógójá­ban — a Hatvani Cukorgyár segíteni kész dolgozóiban. A patronáló gyár vezetősége meg­ígérte, hogy segítségével újra első közé kerül a gépállomás. A gépállomás vezetősége a gyár vezetőségével beszél te meg a teendőiket, s szerződést kötöt­tek a kölcsönös megegyezés alapján. Nemsokára vízvezeiék- szerelő-brigád utazott Honira, és rendbeszedték a gépállomás vízvezetékét. A gépállomás segítésére nyolctagú brigádot alakítottak, a brigádot gépészmérnök ve­zeti, de a többiek is mind ki­váltó szakemberek. A brigádon kívül a gyár vezetői is elláto­gatnak a gépállomásra, szeret­nék meghonosítani ott is a kol­lektív nagyüzem; szellemet. Po- lónyi elvtárs, a cukorgyár igaz­gatója is átadja tapasztalatait a gépállomás új igazgatójának, így akarja segíteni a kezdeti nehézségek idején. A gyár többi dolgozója is csatlakozott a kez­deményezéshez, s idáig 35-en ajánlották fel segítségüket. Láthatjuk, milyen önzettenül segítik üzemeink a sok nehéz­ségekkel küzdő fiatal gépállo­másainkat, hogy a Központi Vezetőség december 19-i hatá­rozatának elegeit tegyenek, mégs néhány gépállomáson tartózkodnak, húzódoznak elfo­gadni az üzemek segítségét. Pe­dig ez nagyon helytelen nézet, még a közmondás is azt mondja: „ha adnak, vedd el...” Hát még így, ha a munkásosz­tály tiszta szívéből indult a segíteni akarás. Ez elől húzó­dozni, visszautasítani a mun­kás-paraszt szövetség lebecsü­lését jelenti. A mezőgazdaság fejlesztéséről szó’ó határozatot csak kéz a kézben, egymást kölcsönösen segítve tudjuk meg­valósítani. A helyiipari vállalatok a lakosság szükségleteit elégítik ki A kormány programmjának szellemében már ez évben a hevesmegyei helyiipari vál­lalatok is közvetlenül a la­kosság részére dolgoznak. A gyöngyösi Epítőanyagipari Vál­lalat rövidesen megkezdi a lakosság részére szükséges kü­lönböző betonelemek gyártá­sát, köztük kútgyűrűket, cse­répedényeket, kerítésoszlopo­kat, előregyártott elemekből hordozható tyúkólakat, itató­vályúkat. Az egri Cserépkály- hakészítő és Tűzhely Javító Vállalat hordozható cserép­kályhákat, cseréptűzhelyeket és füstcsöveket gyárt. A megyei tanács ipari osztálya azt ter­vezi, hogy a tavaszra ez a vál­lalat négyzetes kukoricaültető­ket készít a dolgozó parasztok részére. A Hevesmegyei Faipari Vál­lalat, amely a múlt évben szin­tén csak a vállalatok megren­deléseit fogadta el, most a la­kosság részére mosóteknőket, gyúródeszkákat, fűrészrámá­kat és egyéb közszükségleti cikkeket gyárt. Egyre fejlődik az Egri Babakocsigyár is, mely­nek dolgozói ma már naponta 40 darab gyermekkocsit készí­tenek el. Heves megye helyiipari vál­lalatai ma már a lakosság szol­gálatában állnak és napról napra több közszükségleti cik­ket gyártanak. Tizenöt év Dienes József életéből Dienes József munka közben A terem egyszerű munkásemberek beszédétől hangos. Olajos, kenőcsös ruhában jöttek, úgy. ahogy a munkapadok mellett dolgoznak. Még a kezüket sem mosták meg. Összegyűltek, hogy közösen beszéljék meg a III. pártkongresz- szus jelentőségét, felajánlásait. Már megkezdőd­ne a gyűlés, de ez ifjúság két brigádja és Dienes József még nem érkezett meg. Őket várják. Az udvar túlsó végén, egvik üzemrészben hosz- szabb ideje világosság van. Kilenc ipari tanu.ó szerszámdobozra ülve, szótlanul hallgatja a „mesét”. A sztahanovista szavai a múltba ragad­ják őket. szemük előtt megelevenednek a nehéz gyermekévek, ifjúkor... egészen napjainkig. * Akkor is ilyen hideg volt. nagy hó borított mindent. Az emberek napokig nem mozdultak ki a házból. A kora délutáni órákban egészen el­csendesedett a falu, mintha ez é’et is meghalt volna benne. A szántóföldekhez köze! rw fehérre meszelt kis házból a szoba befagyott ablaküvegén keresztül halvány fény szűrődött ki. Odabent hat apró gyermek és az édesanva küzdött e ke- ménv hideggel. Az asztaten pislákoló gvertva is elfogyóban. ta'án már csak a kanóca ég. Középen mélven előrebaiolva varr Dienesné. két n agvobb gyermeke mellette ül. cérnát fűznek a tűbe. vagy odaadják a gombot. A kisebbek le-iecsuk!ó szem­pillákkal ülnek a kályha körül, amelyben a tűz már régen kialudt. Az édesapa talán az erdőbe sietett fáért, hogy felmelegítse az átfagyott, didergő gyermekeket? Nem, Dienes József, Bese­nyőtelek gépészkovácsa már nem segíthet család­ja nyomorán. A legidősebb gyermek 14 éves volt, amikor kereső nélkül maradtak, amikor a gond, nélkülözés elszólította közülük az édesapát. Dienesné továbbra is éijel-nappal varrt, mégsem volt elegendő a legszükségesebbre sem. Mariká­nak és a 13 éves Józsefnek el kellett menni kenyeret keresni. B nyári hónapokban korán virrad, de ez a virradat már az istállóban találta a 14 éves Dienes Józsefet. így írta elő a szokás Kápolnán, Rácz József keze alatt minden gép­lakatostanulónak. Öt órakor felkelt a ,.ió puha szalmáról.” vizet hozott, megtisztította a lovat, mert hat órakor már a piacra kellett mennie. A vékony gyermekkarok sokszor alig birkákba meg­rakott nagy kosarat, mégis panasz nélkül vitte. Kinek is panaszkodhatott volna, itt társain kívül — akik hasonló sorsban éltek — nem hallgatta még senki, odahaza édesanyjának meg úgvis elég gondja volt. Időt sem adtak a panaszra. Amikor a piacról megérkezett, fát kellett készí­teni a konyhára, vizet bevinni, sokszor még a tüzet is ő gyújtotta meg. Nváron rendszerint építettek valamit a portához és akkor a kőmű­vesek mellett segédkezett. Munkahelyét sokszor napokig nem látta, vagv ha látta is ... A hét első két napián felásta a kert egvik sar­kát szerda reggel végre a műhelyben dolgozha­tott. Na<zvon szerette a pépet, meg is látszott rajta. Jobban fénvtett, mint hármelvik társáé. S miiven boldog volt. mikor elkészítette az első fogaskereket. Most is emlékszik rá, odament a marógéphez, hozzákezdett a komaiv munkához. Hiába volt minden jgvekezete, akarata, a fogas­kerék nem sikerült. A mester szúrós szemmel figvette a pvermék mozdulatait. Felforrott benne a méreg. Ezt nem tűrheti tovább, hogy las-san egv éve itt van és még ennvit sem tud. Maid ő megmutatta ennek a lus+a csavargónak boervan kelt dől főzni Halába marko’tt tét oldalrót po­fozta és addig rudgosta, amíg a gyermek az esztergapad alá esett. Elégedetten hagyta el a műhelyt Most már biztos volt benne, hogy nem fordul még egyszer elő, hanyagságból nem pocsékolja többet az anyagot. ... Így lelt négy és fél év. József ezért kapott kosz tot és 100 pengőt az utolsó évre. * V égigfeküdt az ágyon, lehunyta a szemét és elgondolkozott. A többiek már régen alud­tak. a foglyok közül csak 5 virrasztóit. Úgy érezte, hogy valami összeszorította a szívét és most egyre jobban szorítja. Utolsó éjszakát tölti szovjet földön, még néhány óra és a vonat haza­felé hozza őket. Nem tudta, szomorkodjon vagy örüljön, olyan váratlanul érkezett mindez. Két évet élt ebben az országban, ismeri az egész környéket, az üzemeket, a szovjet embere­ket és megszerette őket. Hiszen soha nem érez­tették velük, hogy nem közéjük tartoznak. Sztálinó 21-es gyárában dolgozott, mint szer­számkészítő esztergályos, itt ismerkedett meg a többgépes rendszerrel. Tizenhattagú brigádjával mindig becsületesen elvégezte a munkák ezt követelte tőlük a gyár élénk versenymozgalma is. Emlékszik, milyen nagy nap volt, amikor először elérték az 1300 százalékot, és megkapták azt a bért, amelyet a hasonló magas százalékot elérő szovjet társaik. Este vacsora után hosszú ideig beszélgettek életükről, az otthonról, hallottak arról a nagy változásról, ami azóta történt. Nem tudták elhinni, hogv idehaza is úgy élnek, ahogy szovjet földön látták. Gondolata sas szárnyán röpült haza édesanyjához és testvéreihez. Miiven boldogok lesznek... Szomszédia nyugtalanul forgolódott mellette, majd kinyitotta a szemét. Nem alszol? — kérdezte. Egy csendes „nem tudok” volt a felelet. E lmeséltem nektek'ifjúságomat, tanulóéveimet, hogy különbséget tudjatok tenni a ti mostani és a mi régi életünk között. Gondtalanul, boldo­gan élitek ipari tanuló napjaitokat, sokszor nem is gondoltak arra, hogy ezért hálával tartoztok valakinek. Régen velem dolgoztok, ismeritek hibáimat jó oldalamat, s hogy még jobban meg­ismerjetek, a családi életemről is mesélek nektek. Amikor 1951-ben a-z Autójavító Vállalat esziergályosirn übel yenek vezetője lettem, mun­kám már akkor ismertté tette nevemet. Nagyon szerettem dolgozni, teljesítményem legtöbbször 150 százallék felett volt. fizetésem is elérte az 1300 forintot. Ebben az időben már nős voltam, de feleségem súlyos szívbetegsége miatt tovább­ra is egyedül dolgoztam. Hét újításom és 300 százalékom még nagyobb hírnevet szerzett a vállalatnak. Amikor a legboldogabban, megelé­gedve éltünk, feleségem betegsége egyre rosszab­bodott. Nem tudtunk rajta segíteni, de a párt segített: hat hétig Balatonfüredre küldte. Az el­múlt nyáron pedig én töltöttem egy hetet Bala- tomalmád'ibairh, ezzel is jutalmazták jó munkámat. Elhallgatott. A műhelyben egészen lehűlt a levegő, ők ezt nem vették észre. Nem fáztak, Dénes József lelkes szavaival felmelegítette őket. Gyertek, menjünk át, már biztos megkezdődött az értekezlet — mondta búcsúzáéul a brigádve­zető. Mielőtt felajánlásokat tesztek, gondolkoz­zatok a „mesén”. • B teremben elkészült a csokor. Nem drága szegfűből, még csak nem is tarka mezei virágból, hanem ezeknél sokkal értékesebb és szebb, szívből jövő felajánlásokból. Minden szál virága egy-egy dolgozó 6zavát. szerete‘ét és hűségét fejezi ki a párt iránt. Az Autójavító Vál­lalat dolgozói a megbecsülést, az emberhez méltó életet, a róluk való gondoskodást így akarják meghálálni. Dienes József felajánlása — amely­ben 15 százalékos mennyiségi emelést, selejt- menies minőségi munkát, a keze alatt dolgozó három ipari tanuló többszöri munkával kapcso­latos foglalkozását, a Koleszov-módszer további átadását és a bemutatott üzemekben felmerülő nehézségekben való segítséget ígér, csak egv szál vinága a csokornak. És ez a csokor csak egy azok közül, amelyeket országunkban a III. párt- kongresszus tiszteletére készítettek. Minden dolgozó ember, aki igazán szereti pár­tunkat, arra törekszik, hogv a nagy esemény tisz­teletére tett vállalását minél előbb teljesítse. Ha a csokor szavai tettekké válnak, az ünnep akkor lesz igazán ünnep. Dobál Margit

Next

/
Thumbnails
Contents