Népújság, 1954. február (9-16. szám)
1954-02-18 / 13. szám
7 MïPÜJSÏG 1954 február 18. PÜBTÉPÍTIib Az új vezetőség előre viszi a pártszervezet munkáját A vezetőségválasztás hírei Az Egri Cipész KTSZ kom. munisiái az elmúlt napokban tartották mos; vezetőségválasztó taggyűlésüket. A vezetőség beszámolójából. a hozzászólásokból a taggyűlés szervezettségéből látszott, hcgv a KTSZ kommunistái megfelelően készültek- a vezctőségválasztó taggyűlésre. Csak két beteg hiányzott a taggyűlésről, a tagság értékes hozzászólásaival, bírálatával emelte a taggyűlés színvonalát, s helyesen szabta meg a párt- szervezet következő feladatait. A vezetőség beszámolója bevezetőiben Ismertette a KTSZ, a pártszervezet fejlődését. 1948-tól 1951 -1er is volt fejlődés a KTSZ munkájában, 1951-től azonban mind gazdaságilag, mknid politikailag meggyorsult a fejlődés. A terme'őmunkában kitűnt pdrlonkivüliek bekerültek a párt soraiba és ma már 23 kommunistái segíti a KTSZ még gyorsabb fejlődését. A KTSZ pártszervezetének nagy része van abban, hogy jelenleg Ifi sztahanovistája és több 200 százalékon felül teljesítő dolgozóija van- a szövetkezetnek. A beszámoló felfedte az eredmények mellett a pártszervezet hibáját is. Nem kielégítő az agitációs munka, a pártszervezet keveset törődött eddig a dolgozók egyé-ii problémájával, több párttag elhanyagolta a ta. nulást is- S e hibák kijavítása érdekében « pártszervezet eddig nem sokat tett. A beszámoló végén a vezetőség határozatot terjesztett a tagság elé e hibák megszüntetése érdekében. A hozzászólásokból kitűnt, hogy a beszámolóban említett hibákon kívül más is tapasztalható. Többen beszéltek a kötlek, tív vezetés hiányáról, ei mondották azt is, hogy a felsőbb pártszervek nem segítették meg- feíe’ően a pártszervezet munkáját és nem is értékelték eléggé. A taggyűlés elérte cél iát. a beszámoló és a vita alapján tovább erősödött a pártszervezet. A szavazásnál is harcos öntudatról tett bizonyságot a tagság. A ie'öltek listájára javasolt régi vezetőségi tagok mellett újakat is felvettek. így került a listára Gergely Ferenc elvtárs, kétszeres sztahanovista, akit a tagság beválasztott a vezetőségbe. Vinczepap Ferenc egri városi pártbizottság. A SARUDl gépállomás vezetőség választó taggyűlése helyesen határozta meg a párt- szervezet, a párttagok feladatát, a tavaszi munkára való fel- készülésbea A párttagok feladata, hogy minden traktorossal megismertessék a gépállomás, a gépek tervét, és a munka határidejét, hogy ezáltal mozgósítani tudják őket az Időbeni Jó munkára. Igen fontos, hogy a párttagokat a népnevelőket, helyes arányban ossza el a pártszervezet a brigádokhoz, hogy a párttagok, a népnevelők példamutatása serkenthesse a pártonkívüli dolgozókat is. ★ A TENKI BÉKE tszcs alapszervezetében elmaradt a taggyűlés, a kitűzött időben nem tudták megtartani. Ennek oka, hogy semmi előkészület nem történt a taggyűlésre, még az atapszervezet vezetőségének beszámolója se készült el. BATOR községben a vezetőség beszámolója helyesen foglalkozott a község, a pártszervezet problémáival, értékelte a pártélet, a pártépítés és a kollektív vezetés terén elért eredményeket. Kár, hogy néhány hibát csak általánosságban említett, nem mutatta meg, például — mikor a túlkapásokról beszélt — hogy a pártszervezet és elsősorban a vezetőség mun. kájában miiyen túlkapás volt tapasztalható. ★ AZ EGRI II. körzet taggyűlésén a vezetőség beszámolója nem tárta fel eléggé a pártve- zetöség, a pártszervezet munkájában meglévő hibákat. A hozzászólók azonban bátran bírálták a vezetőség munkáját, felsorolták azokat a hiányosságokat, melyet az alapszervezet vezetősége, s a pártszervezet elkövetett. Ennek ellenére a vitát összefoglaló elvtárs válaszában igyekezett ügyes kitérésekkel visszaverni a bírálatokat, elkenni a hibákat. szórakozik Petőfibánya ifjúsága A hatvani járásban lakó dolgozók emlékeznek még a régi Pernyepusztára, s annak béres lakóira, akiket báró Sósberger földesúr zsákmányolt ki a végtelenségig. A régi Pemyepuszta helyén a felszabadulás után emeletes, modern bányásziaká- sok épültek, melyekben a bányászfiatalok, a boldog életről beszélgetnek — a régi puszta he|< ; ft',' •'* szocialista bánya bányai. Petőfibán\ hálás is érte pár. , iormányunknak, s t I i r unkával, főbb terr V '. ltja ; e. A most Ifjúk» •<, ver ,Vi éli *• k 't- eny « ke ráéri.'. ’ne. .. ■ únost áginktól, ...d'is eieniár a termelésben, s párcsversenyre lépett az Éger- csehiben dolgozó Ország B. Mátyással. Telepünkön sdk Zsemle Ferenchez hasonló fiatal van. Petőfibánya Ifjúsága a munka meililett szeret szórakozni is. Bányászlbl uhunkban hetenként háromszor tántolnak, Sarui Irén fiatal laboráns elmondja, hogy mióta a bányászklub létezik. megnőtt a szórakozási lehetőség. A tánc mellett a fiatalok rendszeresen látogatják a telep könyvtárát is. Nagy Sándor fiatal vájár állandóan olvas szépirodalmi és Ifjúsági könyveket. Ifjúságunk a tánc és a könw mekett szereti a kultúr- rmmkát, szívesen megv moziba, színházba. Kiveszik részüket a színjátszásból is. Jelenleg az idősebbekkel együtt az „Ármány és szerelem” című darabot tanulják. Telepünk ifjúsága havonta szórakoztatja a vörösmajori vájártanulókat. A színjátszó- brigádban kiemelkedik Halmos Gizella és Kuris Ilona. Telepünk ifjúságának két legkedveltebb szereplője Kláben Jenő és Nagy Sándor. akik komikus szerepükben szórakoztatják telepünk dolgozóit és ifjúságát. Fiataljaink több esetben néf táncokkal szórakoztatják a mur kába Induló dolgozókat, a tár cosok közül Karcagi Mária. Ha raszti Gizejia szerepel jól. d sorolhatnánk még a többi táncos fiataljainkat is. A kultúrmunka mellett szeretik fiataljaink a vidám vasárnapokat Is. Ilyen vidám vasárnap volt február 7-én, mikor a telepi DISZ-szervezet rendezésében álarcos bálban mulattak a fiatalok. A kultúra, a szórakozás mel- lett szívesen sportolnak Petőfibánya fiataljai. Sok tehetséges fiatal sportolónk van. Asztali- teniszben Imre Domokos megnyerte a DISZ háziversenyét, az újjáalakult birkózó szakosztályban Varga József fiatal versenyző szerepel kitűnően. Vannak eredmények az újjáalakul ökölvívó szakosztályban, illetve birkózó szakosztályban is, ahol rendszeresen 10—12 fiatal készül a versenyre. A telepi DISZ-szervezet vezetői rendszeresen megbeszélik a fiatalok szórakozási lehetőségének kihasználását, a szervezetükre váró munkát, mellyel elősegíthetik a fiatalok szórakozását, tanulását. Gyuricskn Márton levelező Szál egyéni oarda lépettbe a tsz-ekbe a tervkészítés időszaka alatt Megyénk termelőszövetkezetei nagy gonddal és körülíekintés- seá készítetnék el idei termelési tervüket. A terv készítésénél különösen nagy súlyt helyeztek a helyi lehetőségek kihasználására, a termésátlagok növelésére. A termelőszövetkezetek tervkészítését nagy figyelemmel kísérték az egyénileg dolgozó parasztok is A gyöngyösoroszí Február 24. termelőszövetkezet tervkészítésének híre is eljutott a falu egyénileg dolgozó parasztjaihoz. Miután látták, hogy a tsz tagjai gondos tervvel biztosítják szövetkezetük további gazdago- j dását, 14 egyénileg dolgozó pa- * raszt kérte felvételét a tsz-be. Az abasári Haladás tszcs.be 20, a domoszlói Dózsa tsz-be 15 új tag tépett be a tervkészítés ideje alatt. A megye termelőszövetkezeteiben a tervkészítés során közel 100 egyénileg gazdálkodó paraszt lépett a táreasgazdál- kodáts útjára. BARÁTI LÁTOGATÁS Az elmúlt évben a barátság hónap ja alatt kedves szovjet vendégeik Jártak nálunk. Képünkön Goncsámov elvtárs a parádi úttörőtáborban kis Úttörőkkel beszélget. Szovjet vendég az Egri Lakatosáru gyárban munkamódszeréről beszél az üzem vezetőségének Életrekelt a DISZ-szervezet Vámosgyörkön A vámosgyörki DlSZ-szerve- zet január 10-én választott új vezetőséget. Kevesen voltak ekkor még a fiatalok, mindössze kilencen, de ez a kilenc fiatal sem dolgozott, nem folyt szervezeti élet. A vezetőségválasztó taggyűlésen azonban elhatározta a kis kollektíva, hogy megjavít- j® munkáját. S mosit, egy hónappal elhatározásuk után már látható, hogy a fiatalok valóraváltják ígéretüket. Az úí vezetőség tagjai és a DISZ-tagok nyakukba vették a falut, felkeresték a DISZ-en kívüli fiatalokat, beszélgettek velük a DISZ-ről. a fiatalok kötelességeiről. Nem volt eredménytelen munkájuk, egymásután léptek be a falu fiataljai a szervezetbe. Azok, akik azelőtt feléje se néztek a DISZ-nek, most ellátogatnak ide és na már mintegy 30 fiatal keresi fel rendszeresen a DISZ-heluiséget. Megkezdődött az élet a DISZ- ben. A politikai kör első foglalkozásán 10 fiatal jelent meg, nagy a készülődés a körzeti kul- túrversenvre is. S a fiatalok egymás után kapcsolódnak be a m unkába. A vámosgvörki diszisták célul tűzték ki, hogy minden becsületes fiatalt megnyernek szervezetüknek. Ha ezután is olyan lelkes munkát végeznek, miaí az eltelt egv hónap alatt, elérik céljukat. ••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••» •••••••( ••••••••••• I Az első falat ke nyer Nappa!-e vagy éjszaka? — már nem. tartoU ták számon. Egyetlen óra járt csak unott és sértődött hangon, mert senki se figyelte, hogy rozsdaverte arcán hányas számon állnak a mutatók. A tub bt órát vagy elfelejtette felhúzni gazdája, vagy éppen akkor húzta, amikor a szomszédban robbant a bomba, s elpattant az ijedtségtől túlfeszített rúgó. Az emiber idegei mennyivel erősebbek! Az óvóhely, ahová már szinte évtizede, hogy leköltözött a ház népe, alacsony, dohos, szűk helyiség volt, Matracok vaságyak, egyedül Pé- terffyék hozták le — talán mert csak nekik volt — a széles francia-ágyszerű rekamiét. Négy gyerek, két hamaszi hat felnőtt és négy öreg — összesen 16 ember egy nyolcszor ötméteres odúban, egy méternyire a föld alatt. Fent tombol a háború, a gyermekágyak szétforgácsolódott da. rabjai együtt röppennek a magasba a téglatörmelékekkel, a lépcsőhöz korlátjával. Látszó, lag elpusztul a világ, s csak ez a 16 ember él egyedül, magárahagyatva, rémüldözve minden zajlói, minden távoli robbanástól. — Jesszusam. Ez itt esett le mellettünk — fájdult fel Kövágóné, miközben ijedten szorította párnás kezét kövér, gömbölyű hasára. — Ugyan. Legalább két utcával odább — je. lentette ki szakértelemmel Goda Pál, magán- tisztviselő, ahogy bemutatkozni szokott, másképpen az Odol-gyár készítményeinek ügynöke. •— Nyugodjon meg, nagysám, ha idevágna, nem jutna ideje az ijedségre. Mikszlibe vágja szét ám az embert, a telibe vágó bomba, mikszlibe, kérem... — ... Nagyon kedves, hogy így megnyugtat — jegyezte meg ironikusan Kövágóné, s újból összerezzent egy távoli becsapódástól. Az óvóhely sarkában, a franciaágyszerü rekamién hárman beszélgettek, látszólag' mit- sem törődve a robbanásokkal. Péterjfu Ende bankigazgató, a felesége és a hihetetlenül szikár, de az óvóhely minden elhanyagoltsága ellenére magát feszesen tartó Kunfi Gáspár. Föld- birtokos, vagy 500 hold zsíros bánsági föld gazdája, jelenleg menekült, aki az oroszok elől vitte félteni valóját egészen Budapestig, a rokonokig. — Nem, kedvesem — magyarázta a'gömböly- ded, s tisztának alig mondható bankigazgatóné- nak — semmiesetre sem szabad fe'adni a reményt. Ezredéves múltúnk, érti kérem, múltúnk a legjobb biztosíték a bolsevlzmus legyőzésére. A magyar ember, magának való ember kakas akar lenni a maga szemétdombján. Kollektivizmus? Nevetséges. A mi kultúránkat nem mosdhatja el hclmi ázsiai szennyes áradat. Nem, ugy-e nem — könnyebbült meg egy pillanatra az asszony. — En mindig mondtam Endrének, hogy ez csak taktika tehet, hogy n iter nem hagy magunkra, hisz a mi érd-k^nk annyira közösek. Nem tudom, értik-e, mit akarok mondani?... — Hogyne, kedvesem, hogyne értenénk. Sorsunk öszefonódott Németországgal, a nemzeti szocializmussal — helyeseli rá Kunfi Gáspár. — S különben is, Endre — fordult a férfihoz —■ nem szabad kishitűnek lenni. A hatalmas technika, a csodás német gépezet, most úgy húzódik össze, mint a rúgó, hogy aztán kipattanva ... . — Jó, jó, csak nehogy elpattanjon ez az ősz- szehúzódó rúgó — vágott közbe Péierffy, s közbe beletúrt gyérülő, zsíros hajába Véres szemével aprókat pislogott a mécses fényébe, — Nézd. kérlek. Értsd már meg végre, vagy mi, vagy ők — intett a szoba másik sarka felé, ahol a Zsombos-család kucorgóit az avítt matracon. Nézd ezeket a műveletien prolikat, ezek kerülnének fölénk, érted, ezek. Az én parasztjaim, kik most örülnek, ha fogaá m köszönésüket, a te vidd, meg az altiszted, meg azok ott — intett kifele valamerre a külváros felé. Emlékszem még 19-re. Mi volt akkori Olajtól büdös munkás a párnásszékben és gázsida ni előtte, és... és, hát én nem kérek ebből. Ez lenne megint, ha bejönnének ezek az izék. — Tudom én ezt mind — vágott közbe Idegesen Péierffy —- de nagyon is közel van már az ógyúdörgés és nagyon is messze a te ötszáz holdad a köszöngető parasztokkal. Ha ezek mégis bejönnek, mit csinálunk? Mi? Ezt mondd meg, Gábor bátyám? Zsomboséknak négy kölkükön, meg a vicilakásukon kívül nincs mit félteni. De nekem — ütött a mellére — nekem van, Alig vagyok még negyvenéves, karrier állna előttem, bútoraim, szőnyegeim, társaságom, egész éle. <em ... hát erről beszélj. A rettenetes robbanás leverte a mécsest a rozoga asztalról. A két kamasz, aki az imént még arról beszélgetett, meg kellene nézni, honnan lőnek, most ijedten hagyta abba a hősködést. Kövágóné rémülten felsikoltott, a vici négy gyermeke bőgve bájt anyjához, apjához. — Te. Péter, meddig tart ez még — súgta remegve Zsombosné férjének. Az nyugalmat erőltetve magára, viccel akart válaszolni, de sehogy sem sikerült. — Még két robbanás is földindulás szaladj te is... — s valóban újabb robbanások remeg- tették meg az óvóhelyet. A gyerekek, a legnagyobb 10 éves, a legkisebb kettő. már beszélni sem tudtak a rémülettől, úgy tapadtak szüleikre, mint a bogáncs. — Meddig tart még, s mi lesz ezután — kérdezte csak úgy magától suttogva az aszony, de az ember meghallotta. — Nincsenek már messze, valahol az Orczy- tér környékén lehetnek. Aztán majd meglátjuk... — Afár enni sem tudok mit adni a gyerekeknek, tejpor nincs, máié nincs, bab nincs, semmi sincs. Csapna már belénk inkább, nem lehet ezt sokáig bírni — fájdult fel az asszony. — Nyughass. Nem vademberek talán az oroszok sem, bármit Is mondanak ezek itt. Egyszerű emberek vagyunk mi. nem urak — intette le Zsombos a feleségét. A kétéves István hangosan elsírta magát, ke. rtyeret kért, aztán meg cukra*, meg vize*. Víz volt, más nem, tehát a gyerek tovább követeli, majd teletorokkal bömbö'ni kezdett. Anyja dühében, kétségbeesésében arcutütötte, csak úgy csattant... — Nem lehet bírni, ahogy ez a kölyök ordít — sóhajtott fel kínosan Péterffyné. Három hete hallgatni, nem, ezt nem lehet bírni. — Nyugodjon meg asszonyom, még néhány nap, jönnek a felmentő csapatok, s mi felmegyünk a második emeletre, ők meg a viclta. kásba. Kövágóné aludt, ráhárult alacsony, kis kopasz férjére, Goda meredten bámult a semmibe — elcsendesedett a franciaágy környéke is. A Zsombos.gyerekek is kenyérről á'modoztak. A robbanások már csak messziről ríjogatták az embereket, szokatlan, furcsa csend telepedett az v’vó óvóhelyre. Hajnal felé csizmakopogásra, furcsán idegen szavakra riadt fel Péterffyné. — Atyaúristen. Endre, ébredj! Azt hiszem az oroszokt Jaj nekem! Most mi Lesz? — tördelte rémülten kezét, Péterffyvel együtt felébredt az egész óvóhely, s mindenki meredten nézte az ajtót. Csak a kétéves István kezdett megint rá a kenyérkérésre. — Jesszusam. ha ezek most meggyilkolnak. Ha csak a fele igaz, amit a németek mondtak.,, — sírta el magát Kövágóné. Férje nagyot nyelt, de egy szót sem mert szólni. Az aitó hirtelen kinyílt és éles zseblámpafény pásztájm Ægig a fatakat, a kimerült, piszkos, tágramerJm szemű embereket. Aztán egy másik lámpa is láthatóvá vált: két orosz katona állt mögötte, vállukon géppisztoly. Figyelő szemmel néztek végig mindenkit, bevilágítottak a sárv* kokba: —■ Germánszkl nyel? — kérdezte az egyik. — Nincs Itt német, mind elfutott, fene a betűket — futott ki Zsombos száján a szó, aztán ijedten körülnézett. Az orosz katona mintha értette volna, sztélé sen elmosolyodott. — Harasó — jegyezte meg oroszul, majd tőrt magyar nyelven hozzátette: jó reggelt. Kövágóné nagyot szusszantott a kétéves István pedig újból rákezdte a kenyérkérést, s hogy neat figyeltek rá, hát a bömbölést. A magasabbik odalépett. Zsombosné ijedt szemmel szorította magához a kisfiú fejét. A katona kérdezett valamit, mutogatta is, hogy miért sir a gyerek. — Kenyeret kér — nyögte ki Zsombosné ijed. ten. — Kenyeret — tagolta a ismeretlen szót a szovjet katona, aztán felvillant a szeme. — Kleba, jeszt... — s máris nyúlt a zsebébe, s egy darab kenyeret nyomott a gyerek kezébe, megsimogatta a fejét. Aztán mindkettő sarkonfor- dúlt. mondtak valamit oroszul, biztosan köszöntek s kiléptek az ajtón. Péterffyné, a két férfi, meg a többiek még mindig nem tértek magukhoz, csak a kisfiú máj. szólta a sötétben a kenyeret. Zsombos törte meg a csendet. — Hasonlított az öcsémre, bizisten szakasztott 3. Hát azt hiszem, lassan szedelözködhetünk is, anya. Mit gondolsz?,.. Gyurkó Géza