Népújság, 1954. február (9-16. szám)

1954-02-18 / 13. szám

7 MïPÜJSÏG 1954 február 18. PÜBTÉPÍTIib Az új vezetőség előre viszi a pártszervezet munkáját A vezetőségválasztás hírei Az Egri Cipész KTSZ kom. munisiái az elmúlt napokban tartották mos; vezetőségválasztó taggyűlésüket. A vezetőség be­számolójából. a hozzászólások­ból a taggyűlés szervezettségé­ből látszott, hcgv a KTSZ kom­munistái megfelelően készültek- a vezctőségválasztó taggyűlés­re. Csak két beteg hiányzott a taggyűlésről, a tagság értékes hozzászólásaival, bírálatával emelte a taggyűlés színvonalát, s helyesen szabta meg a párt- szervezet következő feladatait. A vezetőség beszámolója be­vezetőiben Ismertette a KTSZ, a pártszervezet fejlődését. 1948-tól 1951 -1er is volt fejlődés a KTSZ munkájában, 1951-től azonban mind gazdaságilag, mknid politikailag meggyorsult a fejlődés. A terme'őmunkában kitűnt pdrlonkivüliek bekerültek a párt soraiba és ma már 23 kommunistái segíti a KTSZ még gyorsabb fejlődését. A KTSZ pártszervezetének nagy része van abban, hogy jelenleg Ifi sztahanovistája és több 200 szá­zalékon felül teljesítő dolgozóija van- a szövetkezetnek. A beszámoló felfedte az ered­mények mellett a pártszervezet hibáját is. Nem kielégítő az agitációs munka, a pártszerve­zet keveset törődött eddig a dolgozók egyé-ii problémájával, több párttag elhanyagolta a ta. nulást is- S e hibák kijavítása érdekében « pártszervezet eddig nem sokat tett. A beszámoló vé­gén a vezetőség határozatot ter­jesztett a tagság elé e hibák megszüntetése érdekében. A hozzászólásokból kitűnt, hogy a beszámolóban említett hibákon kívül más is tapasztal­ható. Többen beszéltek a kötlek, tív vezetés hiányáról, ei mon­dották azt is, hogy a felsőbb pártszervek nem segítették meg- feíe’ően a pártszervezet mun­káját és nem is értékelték eléggé. A taggyűlés elérte cél iát. a beszámoló és a vita alapján to­vább erősödött a pártszervezet. A szavazásnál is harcos öntu­datról tett bizonyságot a tagság. A ie'öltek listájára javasolt régi vezetőségi tagok mellett újakat is felvettek. így került a listára Gergely Ferenc elvtárs, kétsze­res sztahanovista, akit a tagság beválasztott a vezetőségbe. Vinczepap Ferenc egri városi pártbizottság. A SARUDl gépállomás ve­zetőség választó taggyűlése he­lyesen határozta meg a párt- szervezet, a párttagok felada­tát, a tavaszi munkára való fel- készülésbea A párttagok fel­adata, hogy minden traktoros­sal megismertessék a gépállo­más, a gépek tervét, és a mun­ka határidejét, hogy ezáltal mozgósítani tudják őket az Időbeni Jó munkára. Igen fon­tos, hogy a párttagokat a nép­nevelőket, helyes arányban ossza el a pártszervezet a bri­gádokhoz, hogy a párttagok, a népnevelők példamutatása ser­kenthesse a pártonkívüli dol­gozókat is. ★ A TENKI BÉKE tszcs alap­szervezetében elmaradt a tag­gyűlés, a kitűzött időben nem tudták megtartani. Ennek oka, hogy semmi előkészület nem történt a taggyűlésre, még az atapszervezet vezetőségének beszámolója se készült el. BATOR községben a vezető­ség beszámolója helyesen fog­lalkozott a község, a pártszer­vezet problémáival, értékelte a pártélet, a pártépítés és a kol­lektív vezetés terén elért ered­ményeket. Kár, hogy néhány hibát csak általánosságban említett, nem mutatta meg, pél­dául — mikor a túlkapásokról beszélt — hogy a pártszervezet és elsősorban a vezetőség mun. kájában miiyen túlkapás volt tapasztalható. ★ AZ EGRI II. körzet taggyű­lésén a vezetőség beszámolója nem tárta fel eléggé a pártve- zetöség, a pártszervezet mun­kájában meglévő hibákat. A hozzászólók azonban bátran bírálták a vezetőség munkáját, felsorolták azokat a hiányos­ságokat, melyet az alapszerve­zet vezetősége, s a pártszerve­zet elkövetett. Ennek ellenére a vitát összefoglaló elvtárs vá­laszában igyekezett ügyes ki­térésekkel visszaverni a bírála­tokat, elkenni a hibákat. szórakozik Petőfibánya ifjúsága A hatvani járásban lakó dol­gozók emlékeznek még a régi Pernyepusztára, s annak béres lakóira, akiket báró Sósberger földesúr zsákmányolt ki a vég­telenségig. A régi Pemyepuszta helyén a felszabadulás után emeletes, modern bányásziaká- sok épültek, melyekben a bá­nyászfiatalok, a boldog életről beszélgetnek — a régi puszta he|< ; ft',' •'* szocialista bá­nya bányai. Petőfi­bán\ hálás is érte pár. , iormányunknak, s t I i r unkával, főbb terr V '. ltja ; e. A most Ifjúk» •<, ver ,Vi éli *• k 't- eny « ke rá­éri.'. ’ne. .. ■ únost áginktól, ...d'is eieniár a termelésben, s párcsversenyre lépett az Éger- csehiben dolgozó Ország B. Má­tyással. Telepünkön sdk Zsemle Ferenchez hasonló fiatal van. Petőfibánya Ifjúsága a munka meililett szeret szórakozni is. Bányászlbl uhunkban hetenként háromszor tántolnak, Sarui Irén fiatal laboráns elmondja, hogy mióta a bányászklub léte­zik. megnőtt a szórakozási le­hetőség. A tánc mellett a fiata­lok rendszeresen látogatják a telep könyvtárát is. Nagy Sán­dor fiatal vájár állandóan olvas szépirodalmi és Ifjúsági könyve­ket. Ifjúságunk a tánc és a könw mekett szereti a kultúr- rmmkát, szívesen megv moziba, színházba. Kiveszik részüket a színjátszásból is. Jelenleg az idősebbekkel együtt az „Ár­mány és szerelem” című dara­bot tanulják. Telepünk ifjúsága havonta szórakoztatja a vörösmajori vá­jártanulókat. A színjátszó- brigádban kiemelkedik Halmos Gizella és Kuris Ilona. Telepünk ifjúságának két legkedveltebb szereplője Kláben Jenő és Nagy Sándor. akik komikus szerepük­ben szórakoztatják telepünk dolgozóit és ifjúságát. Fiataljaink több esetben néf táncokkal szórakoztatják a mur kába Induló dolgozókat, a tár cosok közül Karcagi Mária. Ha raszti Gizejia szerepel jól. d sorolhatnánk még a többi tán­cos fiataljainkat is. A kultúrmunka mellett szere­tik fiataljaink a vidám vasár­napokat Is. Ilyen vidám vasár­nap volt február 7-én, mikor a telepi DISZ-szervezet rendezé­sében álarcos bálban mulattak a fiatalok. A kultúra, a szórakozás mel- lett szívesen sportolnak Petőfi­bánya fiataljai. Sok tehetséges fiatal sportolónk van. Asztali- teniszben Imre Domokos meg­nyerte a DISZ háziversenyét, az újjáalakult birkózó szakosz­tályban Varga József fiatal ver­senyző szerepel kitűnően. Van­nak eredmények az újjáalakul ökölvívó szakosztályban, illetve birkózó szakosztályban is, ahol rendszeresen 10—12 fiatal ké­szül a versenyre. A telepi DISZ-szervezet veze­tői rendszeresen megbeszélik a fiatalok szórakozási lehetőségé­nek kihasználását, a szerveze­tükre váró munkát, mellyel elő­segíthetik a fiatalok szórako­zását, tanulását. Gyuricskn Márton levelező Szál egyéni oarda lépettbe a tsz-ekbe a tervkészítés időszaka alatt Megyénk termelőszövetkezetei nagy gonddal és körülíekintés- seá készítetnék el idei termelési tervüket. A terv készítésénél különösen nagy súlyt helyeztek a helyi lehetőségek kihasználá­sára, a termésátlagok növelé­sére. A termelőszövetkezetek tervkészítését nagy figyelemmel kísérték az egyénileg dolgozó parasztok is A gyöngyösoroszí Február 24. termelőszövetkezet tervkészíté­sének híre is eljutott a falu egyénileg dolgozó parasztjaihoz. Miután látták, hogy a tsz tag­jai gondos tervvel biztosítják szövetkezetük további gazdago- j dását, 14 egyénileg dolgozó pa- * raszt kérte felvételét a tsz-be. Az abasári Haladás tszcs.be 20, a domoszlói Dózsa tsz-be 15 új tag tépett be a tervkészítés ideje alatt. A megye termelőszövet­kezeteiben a tervkészítés során közel 100 egyénileg gazdálkodó paraszt lépett a táreasgazdál- kodáts útjára. BARÁTI LÁTOGATÁS Az elmúlt évben a barátság hónap ja alatt kedves szovjet vendégeik Jártak nálunk. Képünkön Goncsámov elvtárs a parádi úttörő­táborban kis Úttörőkkel beszélget. Szovjet vendég az Egri Lakatosáru gyárban munkamódszeréről beszél az üzem vezetőségének Életrekelt a DISZ-szervezet Vámosgyörkön A vámosgyörki DlSZ-szerve- zet január 10-én választott új vezetőséget. Kevesen voltak ek­kor még a fiatalok, mindössze kilencen, de ez a kilenc fiatal sem dolgozott, nem folyt szer­vezeti élet. A vezetőségválasztó taggyűlésen azonban elhatározta a kis kollektíva, hogy megjavít- j® munkáját. S mosit, egy hónappal elhatá­rozásuk után már látható, hogy a fiatalok valóraváltják ígéretü­ket. Az úí vezetőség tagjai és a DISZ-tagok nyakukba vették a falut, felkeresték a DISZ-en kí­vüli fiatalokat, beszélgettek ve­lük a DISZ-ről. a fiatalok köte­lességeiről. Nem volt eredmény­telen munkájuk, egymásután lép­tek be a falu fiataljai a szerve­zetbe. Azok, akik azelőtt feléje se néztek a DISZ-nek, most el­látogatnak ide és na már mint­egy 30 fiatal keresi fel rendszere­sen a DISZ-heluiséget. Megkezdődött az élet a DISZ- ben. A politikai kör első foglal­kozásán 10 fiatal jelent meg, nagy a készülődés a körzeti kul- túrversenvre is. S a fiatalok egy­más után kapcsolódnak be a m unkába. A vámosgvörki diszisták cé­lul tűzték ki, hogy minden becsü­letes fiatalt megnyernek szer­vezetüknek. Ha ezután is olyan lelkes munkát végeznek, miaí az eltelt egv hónap alatt, elérik céljukat. ••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••» •••••••( ••••••••••• I Az első falat ke nyer Nappa!-e vagy éjszaka? — már nem. tartoU ták számon. Egyetlen óra járt csak unott és sértődött hangon, mert senki se figyelte, hogy rozsdaverte arcán hányas számon állnak a mu­tatók. A tub bt órát vagy elfelejtette felhúzni gazdája, vagy éppen akkor húzta, amikor a szomszédban robbant a bomba, s elpattant az ijedtségtől túlfeszített rúgó. Az emiber idegei mennyivel erősebbek! Az óvóhely, ahová már szinte évtizede, hogy leköltözött a ház népe, alacsony, dohos, szűk helyiség volt, Matracok vaságyak, egyedül Pé- terffyék hozták le — talán mert csak nekik volt — a széles francia-ágyszerű rekamiét. Négy gye­rek, két hamaszi hat felnőtt és négy öreg — összesen 16 ember egy nyolcszor ötméteres odú­ban, egy méternyire a föld alatt. Fent tombol a háború, a gyermekágyak szétforgácsolódott da. rabjai együtt röppennek a magasba a tégla­törmelékekkel, a lépcsőhöz korlátjával. Látszó, lag elpusztul a világ, s csak ez a 16 ember él egyedül, magárahagyatva, rémüldözve minden zajlói, minden távoli robbanástól. — Jesszusam. Ez itt esett le mellettünk — fáj­dult fel Kövágóné, miközben ijedten szorította párnás kezét kövér, gömbölyű hasára. — Ugyan. Legalább két utcával odább — je. lentette ki szakértelemmel Goda Pál, magán- tisztviselő, ahogy bemutatkozni szokott, más­képpen az Odol-gyár készítményeinek ügynöke. •— Nyugodjon meg, nagysám, ha idevágna, nem jutna ideje az ijedségre. Mikszlibe vágja szét ám az embert, a telibe vágó bomba, mikszlibe, kérem... — ... Nagyon kedves, hogy így megnyugtat — jegyezte meg ironikusan Kövágóné, s újból összerezzent egy távoli becsapódástól. Az óvóhely sarkában, a franciaágyszerü rekamién hárman beszélgettek, látszólag' mit- sem törődve a robbanásokkal. Péterjfu Ende bankigazgató, a felesége és a hihetetlenül szi­kár, de az óvóhely minden elhanyagoltsága elle­nére magát feszesen tartó Kunfi Gáspár. Föld- birtokos, vagy 500 hold zsíros bánsági föld gaz­dája, jelenleg menekült, aki az oroszok elől vitte félteni valóját egészen Budapestig, a rokonokig. — Nem, kedvesem — magyarázta a'gömböly- ded, s tisztának alig mondható bankigazgatóné- nak — semmiesetre sem szabad fe'adni a re­ményt. Ezredéves múltúnk, érti kérem, múltúnk a legjobb biztosíték a bolsevlzmus legyőzésére. A magyar ember, magának való ember kakas akar lenni a maga szemétdombján. Kollektiviz­mus? Nevetséges. A mi kultúránkat nem mosd­hatja el hclmi ázsiai szennyes áradat. Nem, ugy-e nem — könnyebbült meg egy pillanatra az asszony. — En mindig mondtam Endrének, hogy ez csak taktika tehet, hogy n iter nem hagy magunkra, hisz a mi érd-k^nk annyira közösek. Nem tudom, értik-e, mit akarok mondani?... — Hogyne, kedvesem, hogyne értenénk. Sor­sunk öszefonódott Németországgal, a nemzeti szocializmussal — helyeseli rá Kunfi Gáspár. — S különben is, Endre — fordult a férfihoz —■ nem szabad kishitűnek lenni. A hatalmas tech­nika, a csodás német gépezet, most úgy húzódik össze, mint a rúgó, hogy aztán kipattanva ... . — Jó, jó, csak nehogy elpattanjon ez az ősz- szehúzódó rúgó — vágott közbe Péierffy, s közbe beletúrt gyérülő, zsíros hajába Véres sze­mével aprókat pislogott a mécses fényébe, — Nézd. kérlek. Értsd már meg végre, vagy mi, vagy ők — intett a szoba másik sarka felé, ahol a Zsombos-család kucorgóit az avítt mat­racon. Nézd ezeket a műveletien prolikat, ezek kerülnének fölénk, érted, ezek. Az én paraszt­jaim, kik most örülnek, ha fogaá m köszönésüket, a te vidd, meg az altiszted, meg azok ott — intett kifele valamerre a külváros felé. Emlék­szem még 19-re. Mi volt akkori Olajtól büdös munkás a párnásszékben és gázsida ni előtte, és... és, hát én nem kérek ebből. Ez lenne me­gint, ha bejönnének ezek az izék. — Tudom én ezt mind — vágott közbe Idege­sen Péierffy —- de nagyon is közel van már az ógyúdörgés és nagyon is messze a te ötszáz holdad a köszöngető parasztokkal. Ha ezek mégis bejönnek, mit csinálunk? Mi? Ezt mondd meg, Gábor bátyám? Zsomboséknak négy kölkükön, meg a vicilakásukon kívül nincs mit félteni. De nekem — ütött a mellére — nekem van, Alig vagyok még negyvenéves, karrier állna előttem, bútoraim, szőnyegeim, társaságom, egész éle. <em ... hát erről beszélj. A rettenetes robbanás leverte a mécsest a rozoga asztalról. A két kamasz, aki az imént még arról beszélgetett, meg kellene nézni, hon­nan lőnek, most ijedten hagyta abba a hősködést. Kövágóné rémülten felsikoltott, a vici négy gyermeke bőgve bájt anyjához, apjához. — Te. Péter, meddig tart ez még — súgta remegve Zsombosné férjének. Az nyugalmat erőltetve magára, viccel akart válaszolni, de se­hogy sem sikerült. — Még két robbanás is földindulás szaladj te is... — s valóban újabb robbanások remeg- tették meg az óvóhelyet. A gyerekek, a legna­gyobb 10 éves, a legkisebb kettő. már beszélni sem tudtak a rémülettől, úgy tapadtak szüleikre, mint a bogáncs. — Meddig tart még, s mi lesz ezután — kér­dezte csak úgy magától suttogva az aszony, de az ember meghallotta. — Nincsenek már messze, valahol az Orczy- tér környékén lehetnek. Aztán majd meglátjuk... — Afár enni sem tudok mit adni a gyerekek­nek, tejpor nincs, máié nincs, bab nincs, semmi sincs. Csapna már belénk inkább, nem lehet ezt sokáig bírni — fájdult fel az asszony. — Nyughass. Nem vademberek talán az oro­szok sem, bármit Is mondanak ezek itt. Egy­szerű emberek vagyunk mi. nem urak — intette le Zsombos a feleségét. A kétéves István hangosan elsírta magát, ke. rtyeret kért, aztán meg cukra*, meg vize*. Víz volt, más nem, tehát a gyerek tovább követeli, majd teletorokkal bömbö'ni kezdett. Anyja dü­hében, kétségbeesésében arcutütötte, csak úgy csattant... — Nem lehet bírni, ahogy ez a kölyök ordít — sóhajtott fel kínosan Péterffyné. Három hete hallgatni, nem, ezt nem lehet bírni. — Nyugodjon meg asszonyom, még néhány nap, jönnek a felmentő csapatok, s mi felme­gyünk a második emeletre, ők meg a viclta. kásba. Kövágóné aludt, ráhárult alacsony, kis kopasz férjére, Goda meredten bámult a semmibe — elcsendesedett a franciaágy környéke is. A Zsombos.gyerekek is kenyérről á'modoztak. A robbanások már csak messziről ríjogatták az embereket, szokatlan, furcsa csend telepedett az v’vó óvóhelyre. Hajnal felé csizmakopogásra, furcsán ide­gen szavakra riadt fel Péterffyné. — Atyaúristen. Endre, ébredj! Azt hiszem az oroszokt Jaj nekem! Most mi Lesz? — tördelte rémülten kezét, Péterffyvel együtt felébredt az egész óvóhely, s mindenki meredten nézte az ajtót. Csak a két­éves István kezdett megint rá a kenyérkérésre. — Jesszusam. ha ezek most meggyilkolnak. Ha csak a fele igaz, amit a németek mondtak.,, — sírta el magát Kövágóné. Férje nagyot nyelt, de egy szót sem mert szólni. Az aitó hirtelen kinyílt és éles zseblámpafény pásztájm Ægig a fatakat, a kimerült, piszkos, tágramerJm szemű embereket. Aztán egy másik lámpa is láthatóvá vált: két orosz katona állt mögötte, vállukon géppisztoly. Figyelő szemmel néztek végig mindenkit, bevilágítottak a sárv* kokba: —■ Germánszkl nyel? — kérdezte az egyik. — Nincs Itt német, mind elfutott, fene a betű­ket — futott ki Zsombos száján a szó, aztán ijedten körülnézett. Az orosz katona mintha értette volna, sztélé sen elmosolyodott. — Harasó — jegyezte meg oroszul, majd tőrt magyar nyelven hozzátette: jó reggelt. Kövágóné nagyot szusszantott a kétéves Ist­ván pedig újból rákezdte a kenyérkérést, s hogy neat figyeltek rá, hát a bömbölést. A magasabbik odalépett. Zsombosné ijedt szemmel szorította magához a kisfiú fejét. A katona kérdezett valamit, mutogatta is, hogy miért sir a gyerek. — Kenyeret kér — nyögte ki Zsombosné ijed. ten. — Kenyeret — tagolta a ismeretlen szót a szovjet katona, aztán felvillant a szeme. — Kle­ba, jeszt... — s máris nyúlt a zsebébe, s egy darab kenyeret nyomott a gyerek kezébe, meg­simogatta a fejét. Aztán mindkettő sarkonfor- dúlt. mondtak valamit oroszul, biztosan kö­szöntek s kiléptek az ajtón. Péterffyné, a két férfi, meg a többiek még mindig nem tértek magukhoz, csak a kisfiú máj. szólta a sötétben a kenyeret. Zsombos törte meg a csendet. — Hasonlított az öcsémre, bizisten szakasztott 3. Hát azt hiszem, lassan szedelözködhetünk is, anya. Mit gondolsz?,.. Gyurkó Géza

Next

/
Thumbnails
Contents