Népújság, 1954. február (9-16. szám)

1954-02-18 / 13. szám

1854 február 1R. MipfjsX« I Mi a terve a kohó- és gépipari rrrkibztériumnek a Gyöngyösi Váltó- és Kitérőgyárral Bohlog és felemelő érzés tölt el bennünket, amikor utazga­tásaink közben azt tapasztal­juk, hogy országunkban több helyen itt is, ott is új üzem épül. Az eddig elhanyagolt, sík területeken hatalmas falak, óriási gyárkémények emelked­nek a magasba, s rövid idő múlva a gyár kémény füstölni kezd, megindult az élet, a ter­melés. Hasonló jó érzésben volt ré­szük 1950-ben a gyöngyösi dol­gozóknak, amikor új, nagy­ipari üzem építését kezdték meg a város szélén. Hosszú vasúti szerelvényeken, teher­gépkocsikon szállították az építkezéshez szüksékes anya­gokat, előregyártott alkatrésze­ket, gépi berendezéseket. Majd megjelentek: az építőmunká­sok és felépítették ezen a me­zőgazdasági jellegű vidéken megyénk, országunk, sőt első ötéves tervünk egyik büszke­ségét, a Gyöngyösi Váltó- és Kitérőgyárat. Az üzem legfel­sőbb szerve a kohó- és gépipari minisztérium, anyagellátó vál­lalata pedig a Diósgyőri Lenin Kohászati Művek. Ez a válla­lat hivatott lehengerelt sínek­kel és acélöntvényekkel ellátni a Váltó- és Kitérőgyárat, amely azután a kapott anya­gokból a különböző átalakítási, gyártási és szerelési eljárások­kal vasúti váltókat és kitérőket készít. Ünnepélyes keretek között zajlott le a megnyitó ünnepség 1952 január 1-én, ahol a kohó- és gépipari minisztérium kül­döttei jelenlétében a Diósgyőri Lenin Kohászati Művek igaz­gatósága átadta az tizemet rendeltetésének, és az új igaz­gatóságnak. Az ünnepség szó­noka beszélt a vállalat céljai­ról, rendeltetéséről, szép ter­veiről és biztosította a dolgozókat a f elsőbb szervek támogatásóróL Szép tervekkel indult a gyár az 1952-es évnek. Az eredeti elgondolás szerint termelésé­vel ellátta volna az országos szükségletet, sőt -tnás országok számára is gyártott volna ex­portárukat. Mindez szép do­log. Az ország első Váltó- és Kitérőgyára a Szovjetunió, Csehszlovákia és Románia szá­mára is termel, gazdagítja nép­gazdaságunkat, növeli expor­tunkat, s a külföldi országok előtt a magyar ipar hírnevét. A felépülő új üzem mezőgazda- sági munkásaiból öntudatos, szakképzett, szervezett munká­sokat fog nevelni; E szép tervek kigondoló!, az üzem legfelsőbb szervei azon­ban nem vettek mindent figye­lembe. Nem gondoltak arra, hogy a tervek megvalósításá­hoz anyag is kell, amelyből a kész gyártmányokat előállítják, így, a gyár termelését fennál­lása óta állandóan végigkísér­te, hátráltatta és jelenleg is ; gátolja az anyaghiány. Ennek I tudható be az, hogy a gyár i dolgozói a legnagyobb jóindu- I latuk mellett is az elmúlt év­ben csak 77.9 százalékban tud­ták tervüket teljesíteni; Az 1954-es év január havi terv­teljesítése csak 41.1 százalék. Az elmúlt két év alatt állan­dóan az anyaghiány volt a gyár termelésének rákfenéje. Súlyos és komoly objektív okok ezek, amelyeket nem lehet sutbadob- ni. Ennek következtében a né­pünk forintjaiból hatalmas költséggel felépített nagy lét­számú üzem termelése állan­dóan csak pang, rossz a mun­kaerő kihasználás és a szocia­lista termelés lendítőkereke, a munkaverseny sem tud talajt találni és meggyökeresedni. Az elmúlt két év folyamán hiába neveltek, képeztek ki több mint 1500 dolgozót, mert azok az itt lévő állapotok következ­tében elhagyták munkahelyü­ket; Az anyaghiány miatt alacsony a termelés. kevés a kereset és értékes ha­vi 600—700 forintos prémiu­moktól esnek el egyes dolgo­zók, amely gyakran bizalmat­lanságot és elégedetlenséget szül. Kihatással van ez a ma­gyar vasútak terveire is, ame­lyek nem kapják meg a kellő mennyiségű gyártmányokat. Az elmúlt évi tervlemaradásból például egy 200 vágányos ki- térős rendezőpályaudvart lehe­tett volna felszerelni. A MÁV igényeit csak 50 százalékban tudták kielégíteni. Az export­terv terén való lemaradás pe­dig a magyar ipar tekintélyét ássa alá más országok dolgozói elötU Néhány példán keresztül be­tekintést nyerhetünk a gyár kedvezőtlen anyagellátási és egyéb helyzetébe. A vállalat vezetősége a kohó- és gépipari minisztériumhoz adja be az anyagigényléseit, azonban sohasem kapja meg a kért mennyiséget. Az elmúlt évben is többezer ! séget törölte a kiutalásból. A tonna sínnel maradt adós azj mult évben megrendelt D— anyagellátó vállalat a Váltó-; 0? 82945a kilogramm szétes es Kiterogyarnak. A mmiszte- f rium eleinte Ígéretet tett, hogy | acélnak körülbelül 60 70 szá- ezt ebben az évben pótlólag ki-, zalékát utalták ki csak. Ez pe- utalja, de most ezt a mennyi- dig fontos anyag, mert minden kitérő gyártásához szükséges. Az exportterv teljesítéhez el­engedhetetlenül szükséges 180x20-as lemezt az értékesí­tési igazgatóság egyszerűen el­felejtette kiutalni. Hasonlóképpen mostohán bánnak a gyárral a termelő és szállító vállalatok. Sokszor, csak hosszú hetekkel, vagy hó­napokkal később szállítja le a rendelt és kiutalt anyagot a Diósgyőri Lenirí Kohászati Mű- Vek. A hozzájuk elküldött ren­deléseket és ütemezéseket alig tartják be. A késedelmesség és a huzavona bizonyítására szol­gál az alábbi példa: a Váltó- és Kitérőgyár. 1952 december 1-én rendelt anyagokat Î953 december 31-re. A rendelésre válaszként levél érkezett a DIMÁVAG Diósgyőri Gép­gyárból, melyben megírták, hogy a kért anyagot csak 1954 első félévében küldik le. Az ígért anyag még mindig nem jött meg, helyébe újabb leve­let kaptak a gyöngyösiek, amely szerint 1955 december 31-ig kapják csak meg a kért alkatrészeket. A legfontosabb alkatrészek, mint a csúcsbeté­tek, sínek, szélesacélok — amelyeknek gyártására Diós­győr hivatott — állandóan hiá­nyoznak. Az anyag gyártásá­nak hibái mellett súlyos hibák tapasztalhatók a szállítások terén is. Most is tetemes mennyiségű sín hever Diósgyőrben, mely- fiek szállítására a MÁV nem ad kellő számú vasúti kocsit. Jelenleg is, több mint kétmil­lió forint értékű legyártott készáru hever a gyár udvarán, amelyhez csoportonként csu­pán négy sín hiányzik, de amíg ez nem érkezik meg, ad­dig a készáru nem kerülhet ér­tékesítésre, benne áll a válla­lat pénze, s a dolgozók prémiu­ma. A lelkiismeretlenséget és a tervszerűtlenséget bizonyítja, hogy a kitérők elkészítéséhez nem küldenek le minden hoz­závaló kelléket, s így egy-egy alkatrész hiánya miatt is kény­telen a majdnem kész áru a gyár udvarán vesztegelni. Joggal feltehetjük a kérdést a kohó- és gépipari miniszté­rium és a gyártó vállalatok fe­lé, hogy vájjon miért építették fel hatalmas költséggel és be­fektetéssel a gyárat, ha terme­léséhez nem tudnak kellő mennyiségű anyagot biztosíta­ni. Hol itt a tervszerűség? Mellékesen megjegyezhetjük, hogy a tervszerűtlenség jelei egyebekben is megmutatkoz­nak. Kezdjük az építkezésnél. Ez a kísérleti nyűiként, előre­gyártott elemekből megépített üzem, a Gépipari Tervező Iro­da bölcs elgondolásai szerint lapályos helyen épült. Esős idő esetén a kazánházat és a kábelcsatornákat elönti a víz. A fűtőberendezés még mindig használhatatlan. A gépek ala­pozása rossz, fordított. A meg­lévő két darupálya beépítése észszerűiden, s már ez is sok borsot tört a váltógyáriak or­ra alá. A salak és széntárolók beépítése szintén fordított. Hi­ány van munkáslakásokban és szállítóberendezésekben is. A vállalat vezető szervei minden tőlük telhetőt megtesz­nek a fennálló, főleg az anyag- ellátás terén meglévő hibák le­küzdéséért. Budapesten és Di­ósgyőrben állandóan egy anyagsürgető tartózkodik. Az üzem párt- és szakszervezete már több ízben tartott szemé­lyes megbeszélést a gyártó és szállító vállalatok párt- és szakszervezeteivel. A megyei és városi pártbizottság már nem egyszer vette kezébe ezt az ügyet. Küldöttség kereste fel az illetékes minisztert, a válla­lat vezetősége már többször kérte a szállító vállalatok, a MÁV, sőt már a honvédség se­gítségét is. Mindezek ellenére segítséget alig kapnak, de ígéretet annál inkább. Gyakran utaznak ugyan le Bu­dapestről a felsőbb szervek kül­döttei. Szívesen is jönnek, hi­szen Gyöngyös és környéke jó boráról és szép kiránduló he­lyeiről híres; Nem kétséges, hogy az anyag- ellátáson kívül akadnak a váltó­gyárban más kisebb-nagyobb problémák, de az bizonyos, hogy az egész termelés rákfe­néje az anyagellátás; A gyár vezetősége párt- és szakszer­vezete és dolgozói szeretnék, ha végre nem találna elutasító hangra és süket fülekre kérel­mük. Mindannyian hangosan kiáltják a felsőbb szervek fe­jé, hogy anyagot, anyagot, és harmadszor is csak anyagot adjanak. Mi is idáig csak hall­gattunk és szótlanul néztük a váltógyár nagy problémáját. Most ift az ideje, hogy a sok várakozás és tűrés után végre felemeljük tiltakozó szavunkat és felvessük a felelősség kér­dését a kohó- és gépipari mi­nisztérium és a váltógyár más felsőbb szervei felé; A gyár dolgozóiban ott él a munkakedv, a versenyszellem, s az bizonyos, hogy a kellő anyagi feltételek biztosítása mellett mindig teljesítik elő­irányzott tervüket. A kohó- és gépipiari minisztérium köte­lessége, hogyha már ezt az üzemet felépítette, lássa el kel­lő mennyiségű anyaggal, mert így a jövőben, az eddigiektől eltérően, a Gyöngyösi Váltó- és Kitérőgyár könnyű szerrel túlteljesíti tervét, elnyeri az élüzem kitüntetést és egyre többet termel dolgozó népünk boldogulására és országunk na­gyobb dicsőségére. j/riLÁM Az MHK és alkalmazása télen... Nagyszerű kezde­ményezés az MHK. Megmozgat minden „épkézláb'’ embert, gyereket, fiatalt, őre. get. hogy nyáron, jó időben, munka után sportolva erősítsék testüket. ' Télen? Ugyan ki gondot a szegény nem szaksportolókra. her ide — teher oda — végül, mind a négy vágányon el­pihen a hosszá va _ gonsor. Kész az oka. dály. Megtették köte­lességüket. Övék a .dicsőség”. Jöhet az egri. jön is, ha kissé késve, de megjön. Jönnek az utasé k is, kiknek sej­tatok még valahogy legyűrik a nehézség gehet, de az öregek izegaek.mozognak, míg végül megunják és egy halk sóhajjal átcsúsznak a vagon- soron. Ez az első. Utána Hőn a többi.. • Az ő nevükben szólok most, az öre­gekében. ök még Kevesen. Az a jó, hogy van, aki gondol rájuk. így tesz a fü. zesabonyi vasútállo­más. Helyettesíti a megyei TSB-t. Ver­senyt rendez... még. hozzá nem Is egy. szerűt, akadályver­senyt, az utazók ré­szére. Dacolva hóval, faggyal, kemény. csi­korgó hideggel, ké_ szül napaiap az akadálypálya az ötö­dik vágányra be­vonuló egri sze­mélyvonal előtt. Mindegy, akár reg­gel, akár este, csak legyen akadály, ez a fő cél... Vastag, bundäs MÁV eló- sportolók készítik a terepet. Köztük egy pirossapkás, valószí­nűleg a „bíró” in­tézkedik, osztogatja a parancsot. — Te­tetniük sincs arról, hogy most MHK- pröbát fognak vé. gezni. A verseny könnyű téséért észszerűsí- tettek a rendezők. Minek tolassunk be lépcsős, átjárás ko­csit — mint a példa mutatja, ezt könnyen legyűrik az utasok. Nagyobb akadály kell. hisz az MHK- jelvényért meg kell szenvedni. Igaz, hogy a MA V nem ad jelvényt, de nem is adhat, mert nincs rá felhatalmazva, mint a sportbizottság. De náluk egy szívből jövő kacaj pótol minden mulasztást. Aztán jön az Igazi élvezet... Megj in. nek az utasok csúsz­nak, másznak, kia­bálnak, felállnak és le-leszállnak. A fia­nem tették le az LMHK-t, tehát még nem bírják a magas szintet. Könyörüljön rajtuk a MÁV, lej. jebb kezdje, talán egy sornál, de ott Is legyen lépcsősét járó. Később, ha az utam sok már megszok­ták és maguk kérik, akkor emelhetik az akadályt. De addig is, ha unatkoznak, lenne egy szerény javas­latunk: Csúszkálja­nak ők is földe, * aztán próbáljanak átesni a túlsó oldal­ra, de vigtázva, mert a föld, most télen különösen kemény, s megüthetik magukat. Sportoljanak. Pró- bázzanak most té­len, hogif r.ÿ'âr'P nehogy ők vall­janak szégyent az MHK-ban. Márkus János Egyre több szakember jelentkezik falusi munkára A mezőgazdaság fejlesztésé, rö! szóló párt- és kormányhatá­rozatok óta megyénkben is egy­re több szakember kéri, hogy helyezzék ki falusi munkára, mert közvetlenül akar résztven- rti a mezőgazdaság áj feladatai­nak megvalósításában. Az eddig jelentkezett szakemberek közül már 69_nek kijelölték új mun­kahelyét. Legtöbben a körzeti agronómus teendőit látják el, de sokan kérték kihelyezésüket gép­állomásokra és termelőszövet­kezetekbe is. Az új szakemberek között három mérnök, hét tech­nikus, valamint 20 géplakatos is van, akik a megye gépállomá* sain nyertek elhelyezést. Az új szakemberek munkája máris érezteti hatását, megjavult a téli gépjavítás üteme, azon­kívül a községekben, termelősző. vetkezetekben serényen folyik az előkészület a tavaszi munkára. Takarékoskodjunk a villamos energiával! Képviselő a választói között Szocialista társadalmunk épí­tése egyre jobb és körültekin­tőbb munkát követel meg mind­annyiunktól. Az ipar és a me­zőgazdaság gyors fejlődése na­gyobb feladatokat ró nép­gazdaságunkra. Éppen ezért jobbá, szervezettebbé kell tenni munkánkat, és a tervek teljesí­tése mellett nagy gondot kell fordítani az anyagtakarékos­ságra és ezen belül a villa­mosenergiával való takarékos­ságra. Népgazdaságunknak egyre több és több villamosenergiára van szüksége. Villamosenergia­fogyasztásunk az 1949-es évhez viszonyítva majd a duplájára emelkedett. A dolgozók élet- színvonalának emelkedésével nőttek az igények és így a vil­lamosenergiafogyasztásunk is megnövekedett. Ahhoz, hogy eredményeket érjünk el a villa- mosenergiatakarékosság terén, szükségünk van a dolgozók se­gítségére, úgy az üzemekben, a hivatalokban, mint a háztartá­sokban. Vizsgáljuk meg, milyen lehe­tőségek vannak a villamosener­giával való takarékosságra és használjuk ki azokat, fejlesz- szük tömegmozgalommá ezt a takarékossági mozgalmat. Tud­valevő, hogy a villamosener­giafogyasztás csúcspontját reg­gel 7—8-ig és délután 17—20-ig éri el. Ebben az időszakban legnagyobb az áramfogyasztás. Éppen ezért azzal a kéréssel fordulunk mind az üzemi, hiva­tali, mind a háztartási dolgo­zókhoz, hogy ezen "időszakban, de ezen tulmenőleg is fokozot­tabban takarékoskodjanak a villamosenergiával. Az üzemek­ben ne járassuk feleslegesen a motorokat, a háztartásban lehe­tőleg ne használjunk háztartási készülékeket, ugyanakkor a hivatalokban se égessük feles­legesen a villanyt, ahol ezt nél­külözhetjük. Hiszen tudjuk azt, hogy az iparnak és a me­zőgazdaságnak soha sem volt olyan nagy szüksége a villa­mosenergiára, mint ma. Éppen ezért a dolgozók legyenek se­gítségünkre a villamoscnergiá- val való takarékossági mozga­lomban. Váljon ez a takarékossági mozgalom mindnyájunk szív­ügyévé és fejlesszük tovább, hogy minél több villamosener­giát takaríthassunk meg nép­gazdaságunk számára. Somogyi Ferenc ÉMASZ üzletigazgató. P éntek délután van. Ä nap rövid pályája végénél tart, a szürkület mindjárt beta, karja Arnyékszala házait, hogy később átadja helyét a téli sö­tétségnek. Tamási András dol­gozó paraszt udvarán 10—15 ember beszélget. A konyha már zsúfolt, menyecskék, az életet már megjárt asszonyok, idős emberek, fiatalok szorongnak itt. Soknak nem jutott szék, az ágv szélét is elfoglalták már, néhányan az ajtófélfának tá­maszkodva várakoznak. Nem volt még ilyen népes Tamásiék konyhája, pedig nem egy esté főnnek össze itt a szomszédok, hogy beszélgessenek a városi pártbizottságtól ellátogató elv- társakkal. Nem hivatalos be­szélgetések ezek, nincs, aiki megnyissa az ..ülést”, jegyző­könyvet 6em vezetnek, csak el­kezdik és folyik a szó. Előke­rül az emlékek rácsa mögül a múlt, de a jelen, a jövő, csak visszaszorítja. Könnyebb be. szélgetni az élet szépségéről, mint a keservéről. Most te hasonító beszélgetés előtt vagyunk. De ez alkalom­mal nemcsak a ..városi pártbi­zottságtól lesznek itt — akkor nem volna ilyen izgalom. .Azo­kat már megszoktuk” — mend­ia egy fekete fejkendős néni. Igen, a városi pártbizottságtól ellátogató elvtársak, az esti be­szélgetések lassan megszokottá válnak a szalai parasztok kö­zött. Beszélgetni, elmondani, ami fái. aztán rém te várja az ember, néhány nap múlva ott van a levél, vagy behívják őket a pártbizottságra és eggyel ke­vesebb vagy már nincs Is pa­nasz. I gén, de most nemcsak a 1 várostól jönnek. Olyan vendég érkezik, amilyen még nem járt a szalaparti paraszt­házakban. Képviselőjüket vár­iák a kérgoskezü parasztok — a fiatalok, akik még nem is vá­lasztottak — aki ellátogat esti beszélgetésre választóihoz. Elő­ször egyke!ten tudtak csak a látogatásról, majd meghallották a többiek és most csaknem az egész utca — és még a verő- szalaiak közül Is néhányan — itt szorongott. Megérkezik Molnár Erik kép­viselő elvtárs. a várt vendég. Alig talál helyet, úgy körülfog­ják. Nincsenek nagy üdvözlő­szavak. néhány baráti kézfogás, és máris úgy beszélgetnek, mintha nem most találkoztak volna először. Elmondják pro­blémáikat, panaszaikat, beszél­nek terveikről, ígérnek, kérnek, javasolnak. Tavaszi Ferencné az,t panaszolja, hogy elvették a földiét és helyette roszabb mi­nőségűt kapott. Egy idős — 76 éves — asszony piaci árusítási engedé'vét kéri vissza. Szilágyi Bernât Eger szarvasmarhaállo­mánya növelésének fontosságá­ról beszél és javasolja: „Jobban fizessék meg a pásztorokat, ho^v azok szívesebben viseljék gondját az állatoknak". A 69 éves Pálok Bernât bácsi öreg­ségi segélye elintézéséhez kér tanácsot. De legtöbben a 6zőlő- rő1, a szőlő problémájáról be­szélnek. Többen azt mondják el, hogy a kishaszon bérbe kivett egy-két hold körüli szőlőt a ta­nács visszavette tőlük, ugyan­akkor vannak olyanok, akik a maguk szőlőjét leadták és most 10 hold szőlőt te bérelnek. Un­tai lér Sándor és felesége, a Balázs Ignác.csoport munkájá­ban előforduló hiányosságokról és a velük szemben tanúsított helytelen eljárásról beszél. Az őszinteség, a bizalom csengett a szavakból. Csak an­nak tudja ilyen őszintén, lelke­sen elmondani az ember pana­szát, akiben bízik. Ilyen köz­vetlenül, kendőzés nélkül csak barát beszél a baráttal. S amit elmondtak a szalai parasztok, nem volt hiábavaló. Az óra elő­rehaladt. Molnár elvtárs elbú­csúzott, de a panaszokat nem vitte magával. Volt, akinek a panaszát már a beszélgetés után néhány napra elintézte a városi tanács. Pál Ignácné Ve- rőszala-úti asszony hétfőn meg­kapta kért iparát. Nagy Mihály- né dohánygyári munkásnő — 6zombaf reggel mondta el a panaszát a tanácsházán, mert este már elhaladt az idő — fér* jenek szanatóriumba való szál­lítása máris el van intézve. So« kát tanult a beszélgetésből a városi tanács. Ezért átszervezte a fogadóórákat, esténként fel­keresik a körzeteket, s a fel* merülő panaszokat, ha lehet, még ott helyben elintézik. Amit nem tudnak elintézni a- hely­színen, annak hat nap alatt a végére járnak. Szombatig egy hét alatt csaknem 70 jogos pa* naszt orvosolnak a városi taná­cson. szalai dolgozó parasztok a kormány számos Intéz« kedése nyomán már meggyő­ződtek arról, hogy helyesen vá. lasztottak május 17-én. Most, hogy beszélhettek képviselőjük­kel és 6zavuk meghallgatásra talált, méginkább erősödött bi­zalmuk a kormány iránt. Papp János

Next

/
Thumbnails
Contents