Népújság, 1954. február (9-16. szám)

1954-02-18 / 13. szám

f^KTÀPÿHH NÊPUJSA G AI MD P HEVE SMEGYEÎ PARTBiZOTTSÁ GÁNAK LAPJA X. ÉVFOLYAM, Ÿ3. SZÁM. Ára 50 fillér »954 FEBRUÁR 18. Magyar-szovjet barátság írta: Bittner János MSZT megyei titkár Hat esztendővel ezelőtt, 1948 február I8-án kötöttük meg Moszkvában a magyar-szovjet barátsági és kölcsönös segély­nyújtási szerződést. A világ szabadságáért, az egész emberiség haladásáért, boldogságáért, és a békéért harcoló hatalmas Szovjetuniónak lettünk ezen a napon szövetségese, barátja. Ez a szerződés a legnagyobb elismerése volt annak, hogy Magyarország már nem a fasiszták csatlósa, a magyar állam nem eszköz többé a népek — mindenekelőtt saját népe — elnyo­mására, hanem önálló, független, a Szovjetunióval egyen­rangú, szabad és baráti ország lett. E szerződés megkötésével történelmünk sok-sok mérföldkövét hagytuk magunk mögött, a valamikor kis. lebecsült ország, a magyar nép tekintélyes, megbecsült hazája lett. Népünk — ezt mutatja ez a szerződés — újra, mint 1848-ban, ott halad az élenjáró nemzetek, a sza­badság zászlaját magasra tartó népek sorában. A magyar népnek a történelem során 1948-ban nyHt elő­ször alkalma arra, hogy megtanulja, mit is jelent egy ba­rátsági szerződés, első ízben ismerhette meg, hogy valójában mit is jelent a népek közötti barátság. Népünk milliós tömegei a felszabadulás után ismerhet­ték csak meg a Szovjetuniót, a szovjet embert. De azért téve­dés lenne azt hinni, hogy a Szovjetunióhoz fűződő barátság érzése a felszabadulás után keletkezett a magyar népben. A magyar és a szovjet nép baráti érzéseinek már az Októberi Forradalom és az első magyar proletárdiktatúra, a Tanács- köztársaság is kifejezője volt, mikor először — 1911 októbe­rében — az orosz, majd 1919 márciusában a magyar nép fogott fegyvert függetlenségéért, a békéért, a zsarnokság és az elnyomás ellen. Ezt a barátságot a magyar dolgozó nép a Horthy-fasizmus rabságának sötét éveiben is megőrizte és ápolta. A Horthy- fasizmus rabságának ideje örökre elmúlt. Ma már Magyar- országon mindenki nyíltan és büszkén vallhatja magát a Szov­jetunió barátjának. A Szovjetunióhoz fűződő barátság ma már a magyar nép millióinak legőszintébb, legszebb érzelme. Ezért ünnepli népünk 1948 óta minden esztendőben a magyar és a szovjet nép barátságának hónapját. Ebben az esztendőben is ugyanúgy, mint az előző években — február 18-án kezdődik a magyar és a szovjet nép barátsági hónapja, népünk immár hagyományossá vált ünnepe. A magyar-szovjet barátság évről évre erősödik és mélyül. A magyar dolgozók ma világosabban látják mint bármikor ezelőtt, hogy mit jelent számukra a Szovjetunió barátsága. Világosabban látják azért is, mert népeink barátságával ellen­tétben szemünk előtt játszóídik le az imperialista szövetsége­sek marakodása. Látják, hogyan sorvasztja el a dollár-impe­rializmus a gyengébb kapitalista országok iparát és egész nemzetgazdaságát. Látják, hogy a dollár rabigájában hogyan görnyed a kapitalista országok dolgozó népe. De elsősorban azért látják egyre világosabban a magyar-szovjet barátság jelentőségét, mert állandóan, napról napra tapasztalják a Szovjetunió testvéri segítségét. Egy esztendőben nem csupán egy hónapja van a magyar és szovjet nép barátságának. Mégis a magyar-szovjet barát­ság ünnepi hónapjai különösen kedvesek nekünk. Ezekben a hónapokban mintegy összesürítve tapasztaljuk a szovjet nép segítségének ezerféle formáját. Ezért nevezzük a barátság hó­napját a szovjet és magyar nép tapasztalatcsere hónapjának. Közvetlen és személyes ez a tapasztalatcsere. Eljönnek hoz­zánk a szovjet emberek, tudósok, művészek, kohászok, agro- nómusok, akik elénk rakják mindazt, amit a szovjet nép állha­tatos munkával és kemény harcok árán, az Októberi Szocia­lista Forradalom óta alkotott. Diadalmas építőmunkánk bizo­nyítja, milyen sokat köszönhetünk a Szovjetuniónak, mit je­lentenek a szovjet tapasztalatok országunk építésében. Bizonyítja ezt iparunk, amely hetek alatt többet termel, többet fejlődött, mint a felszabadulás előtt éveken át; bizo­nyítja Heves megye fejlődése is, ahol a felszabadulás előtt alig volt ipari üzem, s ahol csupán 2500 ipari munkás dolgo­zott. A felszabadulás utáni években napjainkig ez a szám 40.000-re emelkedett. Ezek a munkások már nem a régi, füstös kovácsműhelyhez hasonló üzemekben dolgoznak, hanem új és korszerű, egészséges, s a technika legújabb vívmányaival fel­szerelt üzemekben végzik munkájukat. Az állandó és felbecsülhetetlen értékű szovjet segítség nemcsak az üzemi termelésben mutatkozott meg, hanem a kul­túra terén is. Zamuskin, Baranov, Szkriabin elvtársak a magyar tudoínányt, Pjatnicki, Mojszejev, Tyihonov a magyar művészetet tette termékenyebbé, Jogorov elvtárs három évvel ezelőtti útját ma a keresztsoros vetés, a dúsabban termő gabonatáblák jelzik, Bargyin elvtárs segítsége kohászatunk fej­lesztésében mutatkozik, a megyénkben ellátogató Goncsárov elvtárs tapasztalatai és javaslatai a gyermekek nevelésében gyümöi csöznek. A barátság hónapjának szovjet vendégei magukkal hoz­zák azokat a tapasztalatokat, melyeket az egész szovjet nép közös munkája kovácsolt ki. Ezeket a tapasztalatokat egész népünk rendelkezésére bocsátják, azzal a céllal, hogy minden munkás, minden dolgozó paraszt, minden tudós, mérnök, peda­gógus, művész hasznosítja ezeket munkájában. Most, amikor a szocializmus építésével párhuzamosan állandóan emeljük dolgozó népünk anyagi jólétét és kultu­rális színvonalát, amikor legközvetlenebb feladatunk, hogy az elkövetkezendő két-három év alatt gyökeres fordulatot te­remtsünk a mezőgazdaság terméshozamának növelésében, a szovjet emberek, agronómusok, tudósok, írók és művészek tapasztalatai felbecsülhetetlen kincseket jelentenek számunk­ra. Ezért köszöntjük meleg szívvel és igaz szeretettel a magyar-szovjet barátság hónapja alkalmából a hazánkba ér­kező szovjet vendégeinket, akik eljönnek hozzánk, hogy kicse­réljék tapasztalataikat a magyar néppel, s ezzel elősegítsék a párt és a kormány, egész népünk nagy terveinek megvalósí­tását. Biztosak vagyunk abban, hogy a VI. magyar-szovjet barát­ság hónapja tovább mélyíti és szélesíti a magyar és szovjet nép megbonthatatlan barátságát, függetlenségét, további fel- emelkedésünk zálogát. Éljen és virágozzon a szovjet és magyar nép örök és széf­ben thatatlan barátsága! A moszkvai Lomonoszov egyetem — a tudomány vára. Égbenyúló falai között ezrek és ezrek — köztük magyarok is — tanulmányozzák Marx-Engeis-Lenin-Sztálm tanításait és a többi haladó tudományt. A III. pártkongresszus tiszteletére A verseny első dekád jóban a Téglagyári Egyesülés az első Á Szakszervezetek Megyei Tanácsa által küldött jelentés alapján megyénk ipari üzemei­nek a versenyállása február hő első 10 napjában a következő: A legjobb eredményt a Tég­lagyári Egyesülés érte el ter­vértek 216 százalékos teljesíié. sével. Szép, kimagasló és di­cséret remél tő eredmény ez. A második helyet a Hatvani Kon­zervgyár foglalta el, tervtelje­sítési erediménye 118.5 száza ék. A következő helyezett a Kon­zervgyár testvérüzeme, a Hat­vani Cukorgyár 111.4 száza­lékkal. A Petőfi áttérő dekád- eredménye 109.2 százalék. Szé­pen dolgozott az egri Dohány­gyár is, bizonyítja ezt 105 szá­zalékos tervteljesítési eredmé­nye, de a Lakatosárugyár sem sokkal maradt mögötte a 102.5 százalékos átlagteljesítményé­vel. Sokat javult a Gyöngyös- oroszl Ércbánya terme'ése. de még mindig nem éri el a »00 százalékot. Az el6ő dekád át­laga 97,2. Lemaradás tapasz­talható a Mátravidéki Erőmű­nél, ■melynek tervteljesítési eredménye 91.3 százalék. Az Egercsehi Szénbánya termelése újra visszatseii és február hí' első 10 napjának végén 78.9 százaléknál tart. A nagy gép- javítási munkák miatt kevés 0 Bélapátfalvi Cementgyár ter­melése, amely künkerből 27, cementből .18.4, mészböl pedig 99.1 százalék. Remélhetőleg a nagy gépjavítás! munkák sike­res befejezése után újult erővel és zavartalanul termel ez az üzem is. Szévald Ferenc versenykihívása Szévatd Ferenc, a Bélapátfalva! Cement és Mészművek kőműves brigádjának művezetője a munka jobb megszerzésével, minőségi munkák elvégzésével kívánja a pártkongresszus sikerét elősegí­teni. Versenyre hívta ki az üzem összes művezetőit. Vállalta, hogy a kőműves brigádok munkáját úgy szervezi meg, hogy a naigy javítási munkák határidejét pon­tosan betartsák és minőségi munkát végeznek. A dolgozok körében fokozottabb nevelőmun­kát folytatnak a munkaíegyelem megszilárdítása érdekében. így élénk azt, hogy a brigádokban nem lesz igazolatlan kimaradás. Magda Antal brigádja 135 százalékot élt el Az Egri Belsped Vállalat dol­gozói is csatlakoztak a kongresz- szus tiszteletére meginduló ver­senyhez. A vátlalat lisztes bri­gádja, Magda Antal vezetésével ötszázalékkal teljesítette túl 130 százalékos vállalását. Szúrom! Kálmán, Veréb Jánost, Nagy Mihály, Gács Kálmánt, Mészáros András pedig Kovács Gyulát hívta ki párosversenyre. Mind- ezenkívül értékes egyéni felaján­lások is történtek, melyeket Ke­lemen József, Papp György, Gergely László, Pelyhe János és Ördög György sikeresen túMeí- jesítetlllek. Versenyre hívem Dienes Józsefet Az 1954 második hő 18-án kezdődő magyar-szovjet barát­ság hónapjának tiszteletére minőségi és teljesítményi ver­senyre hívom Dienes József esz­tergályosai, az Egri Autójavító Vállalati sztahanovistáját. A mi­nőségi munkáknál a seiejtet mi­nimumra, egy-két százalékra csökkentem, az átlagteljesítmé. nyemet pedig 120 százalékra emelem. Munkatársam, Horváth József szerszám lakatos felaján­lotta, hogy a műhelyben lévő szovjet csiszológépen elvégzi a Koleszov-kések tökéletes bekö- szörii kését MAJER OTTÓ esztergályos, Petőfibánj» Begyűjtési verseny a pártkongresszus ti Szabó Lukács ’besenyőiéi*:! dolgozó paraszt a pártkongresz- szus tiszteletére vállalta, hogy félévi tojás- és baromfibeadási kötelezettségét március 15-ig teljesíti. Párosversenyre hívta Szalai Lajost és versenyre szó­lította Besenyőtelek dolgozó parasztságát. Vállalásában az is szerepel, hogy dolgozó társait meggyőzi a beadási kötelezett­ségük teljesítésére. Szalai Lajos elfogadta Szabó Lukács versenykihívását, s ígé­retet tett, hogy még több dol­gozó parasztot győz meg a be­adás határidő előtti teljesítésére, mint Szabó Lukács. úr Bodó Gefllértné a tódebrői be­gyűjtési állandó bizottság el­nöke, pártunk III. kongresszu­sának tiszteletére vállalta, hogy félévi tojás- és baromfibeadását teljesíti. Vállalásának jóval a határidő előtt tett eleget, február 10-én tel ejsí tette be­adási kötelezettségét, ★ A szihalmi Dózsa tsz fó pél­dával jár elől a beadási kötele­zettség teljesítésében. Január második felében 874 kilogramm sertésbeadásából 723 kilogram­mot teljesített, a még fennálló hátralékot a II. negyedévben teljesíti. boQOIiÿ núzséj gyűjtés! állandó ..ott-ac ft munkáját bizonyít -to> nuár hónapban 4C ifi *«•- jesítette ezévi bar ■ íi » sát Gábor Béla, Polonai Má­tyás, Kpvács János középpa­rasztok begyűjtési tervük Idő- előtti teljesítésével harcolnak a kormányprogramm megva­lósításáért ★ A sertésbeadásban élenjáró termelőszövetkezetek: a nagy- rédei Munka tsz, a besenyő- telki Szabad Föld tsz egész­évi. a verpeléti Dózsa, a maklártályai Kossuth tsz fél­évi sertésbeadását már teljesí­tette. k Mlinkó Rafael a dormándi begyűjtési állandóbizottság tagja egészévi hízott baromfi, félévi sovány baromfi és ne­gyedévi tojásbeadását teljesí­tette. k A hevesi dolgozó parasztok közül ifjabb Molnár Károly, Árvái József és Drahos Ist­ván egészévi vágómarha be­adásukat teljesítették. Beadásom teljesítésével készülök a párt III. kongresszusára (Tudósítónktól) Hatvanban a Kiapka-utoa 3 szám alatt lakik Molnár Já- nosné dolgozó parasztasszony. Hét hold földön gazdálkodik, és nem is rosszul. Élete, múltja és jelene semmiben sem külön­bözik sok más hozzá hasonló pairasz'tasszonyétól. Volt liba­pásztor, cseléd, sommás, dol­gozott látástól vakulásig, még­sem tudott ötről-hatra jutni. De van egy, amiben példaként kell állítani parasztasszony társai elé: élő és eleven kapocs ö a tanács és a dolgozó tömegek között, példamutató, gyors be­adó. Felkerestem lakásán Molnár Jánosnét. Egyszerű, takaros asszony, szeme fiatalosan csil­log, mikor az ország, a tanács nagy munkájáról beszélünk, melyben benne van az 5 jó mun­kája is. — Nézze csak — veszi át a szót — ezt a rádiót a járási tanácstól kaptam, ezt a két ok­levelet, az egyiket 1952-ben, a másikat 1953-ban pedig a be­gyűjtési minisztériumtól. így hálálták meg jó munkámat. Mindenkor jól dolgoztam, de most a kormányprogramra a mezőgazdaság fejlesztéséről szóló határozat után még na­gyobb eredményeket akarok el­érni, hisz a párt világosan meg­magyarázta, hogy ha többet ter­melek, könnyebb a beadást tel­jesíteni, több jut a piacra i6. NinCS ÍS t)3j Molnáréknál a be­adással, 1951 óta mind:g az első negyedévben teljesítette az asszony egészévi beadását. — Most pedig — fűzi tovább a szót — már januárban telje­sítettem egészévi tojás-, ba­romfi-, hús bead ásom at, sőt egy néhány kilóval már előre is va­gyok a jövő évre. Úgy gondol­tam, hogy a párt III. kon­gresszusára nem is készülhe­tek másképpen, mint jó mun­kával Sohasem volt ilyen jó dolga a magyar parasztnak, mint most. Csak egy példát akarok mondani: hét hold föl­dön gazdálkodom, s mivel el­múltam 60 éves, csak négy holdról kell beadást teljesíteni. A múltban nyomorogtam, éhez­tem, dolgoztam hajnaltól, késő estig, most pedig a párt és a kormány törvényben biztosítja számomra a boldog, nyugodt öregséget. Molnár Jánosne, azonba,n nem­csak a beadásban jár élen, ha­nem a tanács támogatásában is. Gyakran megfordul a Városi Tanácsnál, elmondja dolgozó­társai panaszai, javaslatait. A közelmúltig környékének lakói messziről hordták a kenyeret, mert nem volt közelben pék, mely megsütötte volna. Molnár Jánosné felhívta a tanács fi­gyelmét, hogy van pékség a közelben, helyezzék özembe — szavai meghallgatásra találtaik, s ma már a környék dolgozói­nak nem kell kilométereket gya­logolni, ha kenyeret- akarna!: sütni. Sárközi Miklós

Next

/
Thumbnails
Contents