Népújság, 1954. január (1-8. szám)

1954-01-28 / 7. szám

1954 Január 28.

nIpujsXg

3

.. Nagy alkotások várnak ránk"

Nagy érdeklődéssel és általános megelégedéssé! fogadta dolgozó népünk Nagy Imre elvtárs, a minisztertanács elnöke beszámolóját a kormány féléves tevékenységéről és atz 1954. évi fe1- ada.tokról. A nagy érdeklődésnek és megelégedésnek megvan minden reális alapja, népünk a júniusi párt- és kormányhatározat óta százs-ior és ezerszer meggyőződhetett arról, hogy a kormányprogramm nem szappan puborék, hogy ebben az országban minden a dolgozó emberért történik.

Az elmúlt félesztendő gyökeres változásokat hozott Heves megyében is. Azok a sokatmondó számadatok, melyeket Nagy Imre etvtárs fejlődésünk mulatószámaiként sorolt fel, a mi megyénkre is vonatkoznak, városaink és falcaink dolgozó népe lényegesen vidámabban, jobban él, mint akár néhány hónappal ezelőtt. A kormányprogramm, s ezen belül az új begyűjtési rendelet, valamint a nagyjelentőségű december 19-i határozat a mezőgazdaság fejlesztéséről, szinte alapjaiban formálta át a falu életét. Száz és száz holdon kezdték meg az új szőlők és gyümölcsösök telepítését, termelőszövetkezeteink a halastavak létesítését, a rizstelepek tovább bővítését. Nincs olyan dolgozó paraszt talán a megyében, aki ne tervezgetne: hogy lehetne többet termelni búzából mint az előirányzott, hogy tehetne legeredményesebben növelni az állati termékek hozamát. A falut érintő, csak megyei viszonylatban is milliókban kifejezhető kedvezmények, a ■'.örvényesség megszilárdítása, s nem utolsósorban a dolgozó parasztság megbecsülése nvomán, megszilárdult államhatalmunk alapja: a munkás-paraszt szövetség. E szövetség megszilárdulása egyet jelent egész népünk egységének megszilárdulásával is, egvet jelent nagyszerű munkásosztályunk életfeltételeinek megjavításával.

Az ipar .dolgozói, bányászok, klinkerégetök, esztergályosok é= a többiek, egyre több ipari ler- ilfÄ'et'.’‘s egyrélöbb kÖzézftkiieg'letj cikket gyártanak a növekvő igények kielégítésére. A megye minden üzemében lelkes, lendületes munka folyik, a tervek minőségi túlteljesítése, a több és olcsóbb termék előállítása érdekében. Nehéz volna felsorolni azokat az intézkedéseket, melyek munkásosz tál vünk életszínvonalának emelését szolgálják. Elég csak annyit megjegyezni, hogy egyedül a bányászatban dolgozók bérezésének rendezése legalább 20—25 százalékkal emelte hős bányászaink életszínvonalát.

A közvetlen intézkedések mellett számtalan olyan határozat, rendelkezés született, mely közvetve a dolgozó nép szociális, kulturális szükséglete maximumát igyekszik biztosítani. A tervbevett hatvani új szülőotthon. az egri új napköziotthon és bölcsőde, a 73. új lőrinci kultúrotthon — hogy csak egv-két példát említsünk — kormányunk messzemenő gondoskodásának fénvas bizonyítékai

„Fő jeladatunk 1954-ben: fokozottabb gondoskodás a lakos- sáa cmyasi és kulturális szükségleteiről’' — mondotta Nagy Imre elvtárs. Ezek a szavak is azt bizonyítják, hogy az igazi munka még előttünk van, hogy nincs sem okunk, sem jogunk a megpihenésre. A „fő feladatok” megkövetelik, hogy elsősorban a tavaszra való felkészüléssé1

(Tudósítónktól.)

MÉG SOHASEM voltak a tanácsülések olyan látogatottak, nhint a párt és kormány mező- gazdasági határozatának megjelenése óta. Legtöbb helyen olyan nagy számban jelentek meg a dolgozó parasztok, hogy szűknek bizonyultak a helyiségek. Szűcsi nem nagy falu, mégis 228, Domoszlón 240, Gyöngyöspatán 243, Adácson pedig 180 dolgozó paraszt jelent meg.

Hiába volt a tanácsülések megtartása napján legerősebb a havazás, mégis többen jelentek meg, mint máskor, s mindez azt bizonyítja, hogy a gyöngyösi járásban, aligha esik más egyébről szó, mint erről a határozatról. A tanácsüléseken megnyilvánuló nagy érdeklődés, az egyéni felszólalások és határozati javaslatok arról tanúskodnak, hogy dolgozó parasztjaink szívvel-lélekkel ne- kigyűrkőzlek a határozat minden pont jának megvalósításához.

„A tanácsülés örömmel veszi tudomásul pártunk és kormányunk határozatát a mezőgazdaság fejlesztéséről. Maga mellett érzi a kormányzat segítségét, a munkásosztály szoros szövetségét. Vállaljuk, hogy a kormány által kidolgozott rendeletek végrehajtásában az állandó bizottságokon belül kiki a maga területén becsületes munkával vesz részt.

már most megteremtsük az idei gazdag termés alapjait. Ebben a munkában állami és pártszerveink nem állnak egyedül, egységesen felsorakozott mögéjük dolgozó parasztságunk, 6egíti őket a dolgozó parasztok leg- iobbjaiból egvre több helyen alakuló termelési bizottság. A hús és zsír árának március folyamán várható leszállítását a falu eddig: jó munkája tette lehetővé. Az árak további csökkenése, az életszínvonal emelkedése, a termékbő&ég most elsősorban öolgozó parasztságunk két keze munkáján múlik.

Fontos feladata van a helyi és kisiparnak is. A lakosság fokozott ellátásai, a közszükségleti cikkek bősége nem kis mérték- íren munkájukon múlik. A helyi és kisipar támogatása állami szerveink elsőrendű kötelessége.

Van bőven mit tenni megyénk kulturális és sportéletének fejlesztése terén :®. A népi hagyoIGY HANGZIK a kisnánai tanácsülés határozati javaslata, ez a javaslat is fényes bizonyítéka. hogy a mezőgazdaság fejlesztése, dolgozó parasztságunk szívügye. Huszár János dolgozó paraszt például elmondotta, hogy az állattenyésztés fejlesztése nyomán kevésnek bizonyul majd a meglévő legelő, és kifogásolta, hogy a legelő egyré- szét az erdőgazdaság igénybevette. Kozma János, a földművesszövetkezet figyelmét arra hívta fel, hogy idejében gondoskodjon megfelelő pétisó beszerzéséről, mert eziránt igen nagy az érdeklődés a községben.

Nemcsak Kisnánán, hanem másutt is, így Visontán is nagy érdeklődés kísérte a mezőgazdasági határozatról szóló beszámolót. Siska András tanácstag például azt javasolta, hogy a határozat ismertetését vegyék fel a Szabad Föld Téli Esték műsorára. Halmajugrán Szalóki Béla, I. típusú tszcs elnöke, a szőlőtelepítésről szólva elmondotta, igen sérelmesnek tartják, hogy nem kapnak megfelelő mennyiségű szőlőkarót. A közelmúltban 26 ezret rendeltek, s mindössze hatezret kaptak csak meg, pedig igen sokan akarnak új szőlőt telepíteni. így több mint százezer karóra volna szükség.

VÊCSEN, VISZNEKEN és több község tanácsülésén sok szó esett a műtrágya használamányok fellendítése, kultúr csoport ja ink messzemenő támogatása, az új népi tehetségek fel- színrehozása. s a sport tömeg- jellegének elmélyítése, a minőségi eredmények fokozása nehéz, de megtisztelő feladatok elé állítják az illetékes szerveket.

Előttünk egy egész esztendő, de „... az elmúlt hat hónap tapasztalatai alapján jogos bizalommal eltelve, derűlátással tekintünk a reánk váró még olyan nagy és felelősségteljes feladatok elé is." Az eredmények kivívásának legfontosabb alapja az alulról jövő kezdeményezések, javaslatok felkarolása, dolgozó népünk jogos panaszainak orvoslása. Csakis ezen az úton, csakis a vezető és vezetett kölcsönös támogatása és bizalma útján válthatjuk valóra nagyszerű terveinket. S ezek a tervek a jelen, a jövő: a nép nagyszerű tervei.

tárói, jeléntőségéről, s a tavalyi hibákon tanulva, a dolgozó parasztok már most figyelmeztették a szövetkezeteket, hogy biztosítsanak elegendő műtrágyát,

A tanácsülések nagy aktivitása nyomán egyik napról a másikra születnek a jobbnál jobb kezdeményezések, eredmények. Ifj. Deme Imre nagy- rédei középparaszt, tanácstag máris hozzálátott egy hold szőlője trágyázásához, Mészáros Gergely, ugyancsak nagyrédei dolgozó paraszt elsőosztályú oltványokat készít, hogy ezzel is-hozzájáruljon szőlőkultúránk fellendítéséhez.

EZEKUTÁN szinte parancsoló a feladat a tanácsok előtt, hogy a határozat széleskörű ismertetése mellett, sürgősen tűzzék napirendre a vállalások, kezdeményezések népszerűsítését, ismertetését is. Most, amikor egyre közeledik a tavaszi munkák megkezdésének ideje, lendüljenek munkába az állandó bizottságok, a már megválasztott termelési bizottságok és népnevelők. Ismertessék meg minden dolgozó paraszttal ezt a fontos határozatot, és dolgozzák ki községenként azt a termelési eljárást, amelynek segítségével minden eddigit felülmúló terméseredményeket tehet elérni.

ERKIJÁNOS

SIVERSENY PÁRÁDON

A parádi DISZ-szervezet január 17-én siversenyt rendezett, ahol a rossz hóviszonyok ellené, re is nagy számmal vettek részt a fiatalok, a k’izség dolgozói. A versenynek mintegy 200—300 nézője akadt. Huszonkét parádi fiatal indult, hogy eldön‘sék, ki a legjobb síugró Párád községben. Az első Osztafin Béla, második Gáspár István, harmadik Osztafin János lett. A versenyt a DISZ értékes jutalmakkal díjazta, A DISZ-szervezet most azt tervezi, hogy a jövőben még több sportolási és szórakozási lehetőséget teremt a fiatalok részére. Verseg István

„Vándor-könyvesbolt“ Lőrinciben

A hangos híradó már napokkal azelőtt hirdette, hogy vándor-könyvesbolt érkezik hozzánk. Mikor megérkezett, kis ünnepséget rendeztek tiszteletére. Túri Marika úttörő vidám verssel köszöntötte ai „vándorkönyvesboltot”. A vers arról szólt, mennyire megváltozott a világ, a magyar falu, eljut a tanulást, szórakozást jelentő könyv a legkisebb tanyára is.

A népkönyvtárban dolgozó parasztok, asszonyok, lányos válogattak, lapozgattak a kiállított könyvek között. Molnár József öt szépirodalmi könyvet vett. Molnár I'.lésné 61 éves parasztasszony Petőfi összes költeményeit vitte haza,. A vevők között volt Andrejka Jánosáé községi párttiíkár is, aki örömmel mondta: „a vándorkönyvesbolt látogatása Lőrinciben bizonyítéka annak, hogy a falu dolgozói megszerették a könyvet és örök barátságot kötőt ok az irodalommal”.

A vándorkönyvesbolt három napig tartózkodott Lőrinciben, majd tovább vándorolt, hogy megyénk többi községébe is ellátogasson. Inczédí Anna

AKIK LEGYŐZIK A JÁRVÁNYT

Kihalt, csendes az utca. A nyáron simogató vidámsággal hunyorgó csillagok most meredten vacognak a magasban. Kemény, téli éjszaka, tufán még a levegő is megfagyott. A kihalt utcán szapora léptekkel alacsony férfi igyekszik, még orvosi táskája is sietősen himbálódzik kezében. A város alszik, egyik házában valahol azonban ébren a csatád, tombol a legyöngült szervezetben a láz, — s az egész napi fáradságot legyűrve, most ehhez a családhoz igyekszik az orvos.

Várják, nagyon várják. A telefonhívás óla kegyetlen hosszú negyedóra telt el. Egész biztosan a láz is magasabb lett azóta. A beteg asz- szony fejét rettenetes vasmarkok szorítják, minden mozdulatra hasüó kések vájkúlnak homloka mögött, sőt mozdulni sem kell. akkor is meg-megújútó rohammal gyötri, kínozza áldozatát a rettenetes fej görcs.

— Mi lehet a baj, vájjon mi lehet? Megfázás, de hát az nem ilyen! Csak jönne már az orvos! — gondolkodik félhangosan a család, s az óra, mitsem törődve a betegséggel, izgalomma', unott egykedvűséggel járja megszabott útját.

Az orvos pedig siet. Már csak egy háztömb, már csak egy ház, marosak... s még a beteg is megkönnyebbül egy pillanatra a csendes „jóesté t’’-t öl.

Dr. Löbtovics Imre körzeti orvos, a város egészségügyi állandó bizottságának elnöke, mert ö volt az éjszakai, régen várt vendég, ránéz a betegre, aztán rövid, gyors vizsgálat, benne van ebben a több mint negyedévszázados orvosi gyakorlat s máris kész a diagnózis.

— Náthálóz — jegyzi meg. Nem kell aggódni. Szövődményt nem állapítottam meg. Jó meleg szoba, forró fo yadék, s az orvosság, amit most felírok ...

Az éjszakai utcán egyedül bandukol végig. A fáradság álmos nehezéket rakott a lábára, de agyában gyorsain, frissen keringenek a gondolatok.

— Tegnap még csak kettő volt.... hm ... ma már ez a tizedik ... járvány. Mikor is volt ilyen? Igen, megvan, Sajószögeden, vagy 15 éve.

S ezen az éjszakán dr. Löbloviccsal talán éppen egyidőben sok más orvos összegezte két nap tapasztalatát: vírusos megbetegedés, fertőző, a nagyobb időközökben visszatérő ncdha- láz, első győzelmeit üli a betegágyakon.

Az orvosi tudás, tapasztalat nem tévedett. ■ Náihajárvány tombolt végig az országon, a

dolgozók ezreit telte munkaképtelenné, különböző szövődményeivel, különösen az idősebbeknél, alattomosan az élet ellen tört.

S ekkor harcba indult a tudomány a betegség ellen. Nem volt egyedül, nem volt magáraha- gyatva az orvos, mint vagy 15 esztendővel ezelőtt Sajószögeden. Akkor a 15 ezer lakosú nagyközségben, egyetlen orvos, alig volt biztosított, vígan szedte áldozatát a betegség, s nem egyszer tehetetlen volt a gyógyítókéz, amely most teljes fegyverzeten vehette fel a harcot a járvánnyá’ szemben.

Dr. Löblavics Imre, mint Eger annyi más körzeti orvosa, éjt-nappal'.á téve dolgozott. Azt mondják, unalmas dolog a statisztika, unalmasak a számok, de most mégis az „üres” számok mutatják meg legjobban mit, mennyit és hogyan dolgozott a körzeti orvos, kinek 3000 ember egészsége felett kellett őrködni.

Munkaidő: reggel 7—3 órától, éjjel //—12 óráig, betegek száma: 20—25, körzetének legkülönbözőbb részén. Ehhez jön az egyéb, úgynevezett „ambuláns" beteg, úgyhogy, naponta 40 50 embert kell megvizsgálni, felderíteni baját, megvigasztalni, s a helyes diagnózis alapján megjelelő gyógyszert kiválasztani. így ment ez napró’ napra, hétről hétre. A járvány csúcspontján a körzet 80 százaléka beteg, orvosi vár. orvosban bízik s szinte türelmetlenül követeli, hogy meglátogassa ágyánál a gyógyító tudomány.

S az orvos nem lehet fáradt, nem tehet türelmetlen, az orvosnak vigasztalni kell, az orvosnak gyógyítani ke’l, meg kell gyógyítani betegét, vissza kell adni a társadalomnak. S az orvos nem lehet beteg, nem mehet moziba: men

ha beteg, ha ágyban fekszik, akkor ki gyógyít, ha moziban van és keresik, ki megy megnyugtatni. gyógyszert adni a betegnek. Az orvosnak nem volt más feladata, mint napjában, ha kellett huszonötször végigjárni betegeit, mosolygós arccal, orvosi táskájával — s mind így cselekedett.

Egy hónapig tartott a járvány, vándoroltak házról-házra, emberről, emberre a vírusok, de a tudomány, az orvos győzedelmeskedett. Dr. Löblovics körzetében egyetlen haláleset sem fordult elő, a náthaláz megfutamodott. A betegek felkeltek az ágyakból, már e[ is felejtették a láz- álmos éjszakákat, elfelejtették az orvost is, aki azon az éjszakán is értük harcolt.

Tanácsülések

a párt és a kormányhatározatok tükrében

\

Dolgozó parasztságunk szakmai továbbképzéséért

A Központi Vezetőség december 19-i határozata mezőgazdaságunk fejlesztésére célul tűzi ki a termésátlagok emelését, az állatállomány hozamának növelését. Ezt a hasznos, az egész ország dolgozóinak életét szebbé tevő célkitűzést csak tanult parasztsággal tudjuk megvalósítaná A mezőgazdasági tudományok elsajátítása nélkül, a régi, elavult módszerekkel dolgozó parasztságunk nem képes tovább emelni a terméshozamot.

A határozat megmutatta a megvalósítás »ltját is. Megmutatta azt, hogy állami és pártszerveink eddig nem sokat törődtek a tsz tagok és az egyénileg dolgozó parasztok szakmai továbbképzésével. Így volt ez megyénkben is. Ezért hozott határozatot a párt és a minisztertanács az oktatás kiszélesítésére, a mesiíerképző tanfolyamok, különböző szakkörök megerősítésére. Ezért vállalta az oktatáshoz szükséges anyag: támogatásit, csak azt kívánja dolgozó parasztságunktól, hogy saját érdekében fejlessze magát, törekedjen az élenjáró mezőgazdasági módszerek elsajátítására, a magasabb termésátlagok elérésére.

aa inden dolgozó paraszt szereti, ha több búza kerül a •V* hombárba, ha állatai szépek, ha tehenei sok tejet adnak. Ahhoz, hogy ezt elérjük, tanulni kell. Bebizonyosodott, ahol a múlt évben is használták az agrotechnikai módszereket, ahol nem sajnálták az időt a tanulásra, ott magasabb termésátlagokat értek el. A felnémet ii Petőfi tsz tagjai a múlt télen szorgalmasan tanultak, s a tanultakat alkalmazva, 100 mázsás átlagtermést ériek el gyümölcsösükben.

A tanulással eltöltött téli esték tehát nem vesznek kárba, bőven visszatérülnek csépléskor a szebb termésben, nagyobb jövedelemben.

Erre vail a fódebrői dolgozó parasztok példája :s, ahol a két éves állattenyésztési mesterképző tanfolyamon 40 dolgozó paraszti vesz részt, közte 25 magángazdálkodó. Rendszeresen járnak előadásra és az ott tanultakat eredményesen hasznosítják gyakorlatban is. A tanfolyam hallgatói a tódebrői Uj élet tsz-ben bevezették a tehenek háromszori etetését, a tőgymasz- százst, a háromszori fejést. Ezen a példán felbuzdulva több egyénit paraszt is vállalta, hogy tehenénél alkalmazza az élenjáró tenyésztési módszereke L

A fentiekből is láthatjuk, hogy dolgozó parasztságunk nem becsüli le a tanulást, mégis megyénkben a tervbevett 43 mesterképző tanfolyam helyett csak 32 helyen Indult meg az oktatás, ebből decemberben négy termelőszövetkezeti félbeszakadt. A szakkörök is nagyon siralmas állapotban vannak, nem is ^ szólva a tömegoktatásról, a Szabad Föld Téli Estékről, melyek a hiányos felvilágosító munka miatt igen kevés részvevővel működnek. Természetesen hozzájárultak ehhez a felkészületlen előadók is.

A dolgozó parasztok szakmai továbbképzésének elhanyagolásáért elsősorban a megyei! tanács mezőgazdasági osztálya a felelős. Ha téli szakoktatásról beszéltek, a mesterképző tanfolyamokat és szakköröket értették alatta, lebecsülték a tömegoktatást, pedig ezzel tudunk nagyobb tömeget mozgósítani a párt és a minisztertanács határozatának megvalósítására.

A járási tanácsokon, de még a termelőszövetkezeteinkben is sok helyen azzal érvelnek, hogy a dolgozó parasztok lebecsülik a tanulást, „kiöregedtek” a tanulásból. A hatvani Dózsa tsz elnöknője is ezzel az indokkal nem szervezte meg az oktatást.

A valóságban nem így van. Számvalan példa mutatja, hogy dolgozó parasztságunk szeret tanulni, hogy nem öregedett ki a tanulásból, csak egyes vezetők lebecsülik a tanulás jelentőségét — magukat a dolgozó parasztokat.

A megyei tanács mezőgazdasági osztályának vezetői a ” szervezésben látták a lemaradás okát. Az igaz. hogy a rossz szervezés is hozzájárult ehhez, de legfőbb hiba a politikai felvilágosító munka elhanyagolásában keresendő. A járási tanácsok egyszerűen csak „beosztották” a hallgatókat, a legtöbb energiáit a mesterképző tanfolyamok szervezésére fordították, ahelyett, hogy felvilágosító szóval minél több dolgozó parasztot győztek volna meg a különböző oktatási formák, előadások látogatására.

Nem magyarázták meg dolgozó parasztságunknak a tanulás jelen,őségét. Hogy várják akkor a sikert? Ha látjuk, hogy dolgozó parasztságunk idegenkedik a tanulástól, kérdezzük meg, mí ennek az oka? Győzzük meg arról, hogy a tanulás elsősorban neki hoz hasznot, és akkor nem esik meg olyan szégyen megyénkkel, hogy csak alig pár száz dolgozó paraszt képezi magát szakmai vonalon.

C ok hibát követett el a tanács a szakoktatásban politikai ^ és szervezési! téren egyaránt, kezdve a megyei tanács mezőgazdasági osztályától a járási tanácsok elnökhelyettesein, mezőgazdasági osztályvezetőin keresztül a községi tanácsokig. Megtörtént, hogy albérletbe adták ki a szakoktatás megszervezését. Az egri, pétervásári járásban a személyzeti és oktatási előadókat bízták meg a szervezéssel, míg az agropropagandis- ták. mint vetésfelelősök vagy statisztikai összeírok dolgoznak, pedig az oktatás szervezése lenne elsőrendű feladatuk.

Az előadók kiválasztásánál is sok melléfogás történt. A gyenge előadók, az alacsonyszínvonalú előadások miatt sok do'gozó paraszt hagyta abba a tanulást. Különösen vonatkozik ez a Szabad Föld Téli Esték és a különböző szakelőadások előadóira.

Mennyire nem becsülték a szakoktatást Járási tanácsainknál — arra jó példa a pétervásári járás főagronómusának esete, aki az egerbocsi Szabadság tsz-ben megtartotta a megnyitó előadást és többet feléje se nézett a tanfolyamnak.

A szakoktatás lebecsülése községi tanácsainknál is tapasz- ” falható. Mezőszemere, Karácsom! és még egy tucatnyi községi tanács még mindig halogatja az oktatás megszervezését.

Sok helyen maguk a mezőgazdasági előadók sem látogatják a szaktanfolyamokat. A füzesabonyi és a poroszlói községi tanács mezőgazdasági előadója maga se kapcsolódott a szakoktatásba. Miit várnak akkor a dolgozó parasztoktól?

Tanácsaink hibáját, a szakoktatás lebecsülését látták pártbizottságaink is. de a megyei pártbizottság mezőgazdasági osztálya sem tulajdonított nagy jelentőséget ennek a munkának és így a járási pártbizottságok mezőgazdasági osztályai is másodrangú kérdésként kezelték a szakoktatást, elnézték, hogy a járási tanács mezőgazdasági szakemberei mindennel foglalkoztak, csak éppen a szakoktatással nem.

a politikai felvilágosító munka elhanyagolásában nagy része van községi pártszervezeteinknek Is, nem szorgalmazták, s így a tanácsok, a tömegszervezetek nem indították harcba népnevelőiket, hogy minden dolgozó paraszt résztvegyen az oktatásban, hogy megértsék a tanulás jelentőségét és hasznosságát. I

Azt akarjuk, hogv dolgozó parasztságunk a mara és az egész dolgozó nép javára tanuljon, hogy jobban gazdálkodjon mint eddig, hogy megismerje az élenjáró növénytermelési és állattenyésztési módszereket. Ehhez azonban az szükséges, hogy rclitilkai felvilágosító munkával minél több dolgozó parasztot vonjunk be a szakmai oktatásba, nagyobb gondot fordítsunk a tömegoktatás népszerűsítésére, az előadók gondosabb kiválogatására is.

A z agropropagandisták ne vetésfelelősök és statisztikusok legyenek, hanem a szakmai oktatás szervezésében tevékenykedjenek. Tanácsaink pedig heladéktalanul kezdjék meg a Szabad Föld Téli Esték .és a többi tömegoktatás szervezését, a tömegszervezetekkel karöltve azon fáradozzanak, hogy minél több mintagazda legyen községükben.

N'mcs idő a késlekedésre. Ki kel! használni a tél' hő-apókat tanulásra, Kovács Endre