Népújság, 1954. január (1-8. szám)

1954-01-28 / 7. szám

4 1954 jan*ár 28. NÉPÚJSÁG AHOL A JÖVŐ REMÉNYSÉGEI SZÜLETNEK U óra az egri V. szánni kórház szülészeti osztóban ESTE 10 ÓRA. A házak abla­kai sorba sötétednek. Elhalkul az utca zaja. A csendbe messziről belesivH a mentőautó szirénája. A megyei kórház előtt áll meg. vajúdó asszonyt hoz. Felberreg a kapucsengő, halk nesszel sur­ran a felvonó. A II. emeleti szü­lészeti osztály folyosóján félho­mály. mély csend honol. Az asz- szony lépései nehezen koppan- nak, néha meg-megáll, elgör­nyed, súlyosabban támaszkodik a férjére — 19 éves. első gyere­két várja. A félhomályos folyosóra fény vilim, ajtó nyílik, a szülő szoba ajiaja. Az asszony tekintete fé­lénken, segélytkéröen kapcsoló­dik a férje szemébe, biztatás, erősítés néz. rá vissza. Kedves gömbölyű asszony Kelemen néni a szülésznő. Beljebb vezeti az asszonykát, az asztalnál dr. Sá­rost. a fiatal inspekciós segéd­orvos ül. Mindketten szeretettel veszik körül a teendő anyát. Dr. Sárost még tréfálkozik is. hogy mosolyt csaljon a fiatal, félénk arcra. S már nem is fél annyira. Ke­lemen néni. minlha az édesanyja volna, a fiatal orvos is olyan kedves, mint a falubeli fiúk. A ragyogó tiszta szülőszobá­ban sisteregnek a sterilizátorok, zúgnak a villanymelegíiők, forr a víz. A hófehérköpenyes, kicsit hajlott hátú főorvos kezeit sú­rolja, körültekintően, alaposan. Közben az asszonykával beszél­get, Kérdezgeti, meg akarja is­merni. S az asszony felel, egyre bátrabban, néha abbahagyja, nyög, nagyol sóhajt. A főorvos, a se.gédorvos, a szülésznő körül­veszik. Az asszony az órát nézi, közben arra gondol, hogy vi­gyáznak itt rá, milyen szeretet­tel gondoskodnak róla. Gondo­latai csapongnak. Vajion fiú lesz-e. vagy lány. Gyurika, vagy Katica? FEL EGY. Erőteljes sírás jel­zi, úi emberke született. Kele­men néni gyors kezekkel fürösz­ti. öltözteti a kis sivalkodót. Érti ezt a munkát, közel 4000 gyere­ket segített már a világra. Igaz, nem mindég ilyen körülmények közűit. Sokszor sötét, nyirkos szobában petróleumlámpa 1'énye melleit, néha hófúvásban, vihar­ban éjjel hívták az anyákhoz. Ma már ebben a iól felszerelt, tágas, világos, széo kórházban dolgozik. Mindenütt ott van, le­törli az anya homlokáról a verí­téket, meghatja teával, közben kis szalag kerül az újszülött karjára, rajta név: Gacsal György. Gyurka a kisfiú, akit annyi szeretettet, örömmel vár­tak. Az anya bágyadtan moso­lyog. szeme könnyes, cserepes ban. Fischer né, osztályos ápoló­nő kezdi körútját Hőmérő, me­legvízzel mosdatja az anyákat, feljegyzi a kéréseket, felrázza a gyűrött párnákat vizet hoz. ér­deklődik, hogy aludtak. Kincs-e valami panaszuk. — Fáradha­tatlan. s a mamák már moso­lyognak felé. ismerik. Hozzák a reggelit. Kagu csupor tej, friss, ropogós zsemlye van melle:te. Most egyszerre fészke'ödni, mozgolódni kezdenek a mamák. Igazolják párnájukat, arcuk elé kötik a védökendöt — hozzák a piciket. A két gondozónő tolja a ..trolit”. így hívják tréfásan a mamák a kis kerekes kocsit, amelyen az apróságok fekszenek. Hangos sírással köszöntenek a kis éhesek. Kém sokára el hall ik a sírás, csak cuppogás hallat­szik, édes anyaiéi csorog a szá­juk szélén. A feléjük hajló anyák szemében boldogság könnye csillog. Óvatosan fogiák meg a pici. formás ujiacskákat. simo­gatják a pelyhes fejecskét, néze­getik. Rá hasonlít-e? Ferenciné- nck Bé'apátfalvóról már ez a nyolcadik gi/ereke. Szoptatás közben mesél a fiatal anyáknak. A többi, gyerek otthon született, most a terhes gondozásnál mondták, hogy jöiiön csak be Egerbe a szülészetre. Mennyi­vel könnyebb volt itt szülni és mennyivel biztosabb, hiszen or­vosok: ápolónők veszik körül. ■ Délután két óra. Jönnek a lá­togatók. Ablakon keresztül né­zegetik a kisbabákat, kire ha­sonlít — találgatják. Távoli köz­ségekből jönnek szülők, férjek. Szihalom. Besenyőtelek, Péter- vására asszonyai kerti'nek ide. A férjek szemében hála és sze­retet néz a mosolygó feleségre, fiam van, újságolja az egyik — a lányom három és fél kiló — mondja a másik. Kern tudom, melyik büszkébb. Fiú. vagy lány, mindegy, mind a jövő édes re­ménységei. ESTELEDIK. Megpihennek az anyák, alusznak a csecsemők. Gondos kezek frissítői helyez­nék az asztalokra, felrázzák á párnákat, eloltják a lámpákat A környező házak ablakaiból már nem szűrődik fény. A kór­ház nagy épületének mély kör­vonalai élesen emelkednek ki az est feketeségéből. Az ügyeletes szobák fényei azonban egész éj­jel szórják a világosságot, vi­gyáznak a szülőatiyákra. gyer­mekekre­Törös Károly né. ajka először suttogja — kisfiam, fiacskám-. A főorvos kicsit fáradtan si­mítja végig ősz haját. Késő éj­jel van, ma sok gyerek született, sok anyát , vizsgált meg. Az inspekciós orvossal együtt a fo­lyosóra lépnek. A félhomályban fel parázslik cigarettájuk. Hal­kan beszélgetnek a lezajlott szülésről, a főorvos néhány gya­korlati tanácsot ad a fiatal, nem rég idekerült segédorvos­nak. hogyan lehet még jobban segíteni az anyáknak, enyhíteni fájdalmaikat. Tervek kerülnek szóba 1954 év nagyszerű ter­vei, a bővülő osztályról, az ágyak egyre emelkedő számáról. A beszélgetést csengő hangja szakítja félbe: új szülő anyát hoznak. HAJKALODIK. .4 kórtermek­ben mély csend honol. Pihennek az anyák. A csecsemő szobában most kezdődik az élet. Apró, fe­hér ágyakban fekszenek a kicsi­nyek, s kis zenekar játékaként hangzik a sok o-á, hol magasab­ban. hol mélyebben. Gyors, für­ge kezek fürösztik a babákat. Csányi Gábprné, Zsoldos Bene- dekné gondozók nehéz munkát végeznek. Harmincöt apróságot keii füröszieni pályázni, eiet- getni. Zuhany oniia a meleg vi­zet az apróságokra. Puha törül­közők szárítják őket, illatos me­leg hintőpor pereg à rózsaszín meleg testecskékre. Csányiné olajjal keni a pihés hajacskát, még ,. kakastar éj’’ is sikerül a puha kefével — Bétuska ne siri, mindjárt sorra kerülsz, biztat- ják a leghangosabbat.. Hosszú so­rokban állnak a kis asztalon a cucli süvegek. Az egu napos ba­bákat még ieáztaliák. Üvegab­lak választja e' a koraszülötte­ket. Dr Ónodi János főorvos kez­deményezésére kis koraszülött szobát készítetlek, olyan mint egy üvegház. 36 fokos meleg, párás levegőben, oxigénpalackok és hönMackok óv iák, védik a koraszülötteket az élet száméra. Óvatosan fogiák a gondozók a pici törékeny testeket, olyanok, mint rz átlátszó k’s virágok. Van közöttük egy ikerpár is. Új­évkor született a két kis Panni, dp nem sokára mór ki is kerül­nek oz ..érettek közé”. Met’"*1 szeretet, gondossá a veszi körül ezeket a csecsevőket. Minden né'tük van. Kis hófehér pannes, kák. oz anrő koraszii'ött kosár m elégítő palackkal, hoo'u messy’. r’V (j menne bő'mely résiéről idehozhassák a korosaid fytoUai, REGGEL VAK Meoéíténkü’- nek a folyosók, a lépések erőseb­ben koonannnk. mossák a pi'os. féké- kőkockákat, élesen csenő a telefon — Hú — fiú — f”5. hangzik többször is a telefon­TÉL-E A TÉL POROSZLÓN Fehér subában pipáznak a házak. Valahonnan a magas­ból néha földre hintázik egy- egy hópehely, aztán szépen el­fekszik a többi mellé. Az út kél oldalán magas túrzás a hóból, közepén gyerekek rán­gatják félre szánkóikat a trap pogó, csöngősnyakú lovak elől. Tél van, szép, puha, fehér tél A hótakaró alatt zöldbe fakad­va szendereg a búza, még a varjak károgása sem zavarja. Itt a Hortobágy szélén, a Ti­sza mentén más íze van a tél­nek, mint a Mátrában. Tél ez is, az is, hó itt is, ott is. De a hegyekben egyeduralma van a téli világnak, Poroszlón azon­ban most is az emberé a világ Csak szekér helyett szánkóra ült, vetés, kapálás, aratás he­lyett meg ... szóval van mit tenni télen is bőven. A váro­siak azt hiszik, hogy a paraszt- ember télen alszik, meg pipá­zik. Először is a pipát kiszorí­totta már a cigaretta, olcsóbb is, jobb is, piszkálni sem kell, másodszor aludni meg éppen nincs ideje annak, aki a dol­gos fajtából való.. Példának hozhatjuk mindjárt az idősebb Kovács Lajost. Idő­sebb. mert van fiatalabb is, fia, sőt még fiatalabb is, a négyhónapos unoka. Egyszó­val Kovácsék házatáján sem alszanak. Ott van a két ökör, a két ló, a tehén, meg az üsző, hát ezek annyi gondot adnak, hogy éppen elég. Hiába áll nagy részük benn a jászolnál, vagy éppen azért, etetni kell azokat és nem is akárhogy. Kukoricaszár, kis szálaznivaló odavetése az még csak hagy- ján, de mindegyik megeszi a maga répáját is. azt meg sze­letelni kell napjában kétszer. Azután almozni, trágyát hor­dani, jószágot tisztogatni, a ház körül is van munka bőven, hol itt. hol ott kell egy lécet pó­tolni — nyáron nem lesz rá idő. Elkopott a gyékénysző- nyeg, a seprő, a fonottkosár, most kell fonni a Dóclást, mert ehhez is ért Kovács Lajos, vagy ahogy a faluban, már senki sem tudja miért nevezik, Or­bán Kovács. Az asszonyok9 — Azoknak ott van a baromfi, a jó két ki­lométerre lévő kút (hogy azt sem tudják már egyszer köze­lebb hozni). A tejcsavnok, no meg éppen a fejés, mosás, fol­tozás, főzés, s ki tudná mind­azt felsorolni, ami télen is bő­ven adódik. Orbán Kovács rá­adásul még nem is olyan em­ber, aki csak a saját portáját szereti rendben látni, a köz­ség dolga is a szívén van. Most például jeget hord a községi verembe, 300 forintért, de Jézus koporsóját sem őrizték ingyen, különben is mindig kell a pénz a háznak. A mezőgazdasági állandó bizottság elnöki tiszt­ségéért, pedig valóban csak megbecsülést kap, az igaz, hogy olyat, hogy azt pénzben éppen nem lehet kifejezni. Van munka tehát télen bő ven. Ehhez jönnek még a na­gyon szükséges gyűlések, meg­beszélések. és a végén, bár nem utoljára, a tavaszra való fel­készülés. Mert bármilyen fur­csán is hangzik, de már most januárban készülni kell a ta­vaszra: megjavítani az ekét, boronát, kapát, hengert, meg kell vizsgálni a vetőmagot, meg kell mégegyszer gondolni, mit hová vetünk, trágyát is kell hordani, mert hogy trá­gya nélkül nincs kenyér, de szalma is alig. Erről, de másról is, beszél­gettünk a tanács egyik szo­bájában Kovács Lajossal. Épp a jégtől jött most is, kucs­mája legénvesen ott. ahol an­nak lenni kell. a tarkóján, ka­bátja kigombolva, pedig még a varjak lehelletét is meglát­ni. — Aki télen alszik, az a má­sik télen éhezik — mondja már jó előre a szentenciát. Aztán kerül egyet a mondanivalóval. — Jó és szép dolog az a me­zőgazdasági határozat, igazság az, itt az idő, valósítsuk csak meg. De ehhez kell ám még más is, mert van még itt hiba. Rostáljuk csak ki (értsd: válo­gassuk ki, ami még az életben nem igazság). Egv — tartja fel hüvejkujját — három község Poroszló, Sarud, Űjlőrincfalva kérte már, hogy csinálják meg a tiszai zsilipet. Mikor a víz eléri a négyszáznegyvenet (így mondja szakértőén a 440 centi- méteres vízállást), 20,000 hold rét, legelő, meg egyéb föld ke­rül víz alá. Kettő: a felsőtelep 3000 lakója két kilométerről hordja az ivóvizet, ugyanany- nyira viszi tejet a csarnokba. Három — nem, egyelőre elég — hagyja abba a számítgatást. — Szóval, hogy mi a vélemé­nyem a határozatról? Hát jó, nagyon jó dolog az. Ne én be­széljek, hanem az, hogy eddig ennyi főidet még itt nem na­gyon trágyáztak meg, mint most. Meg az, hogy mindenki második tehén után kacsintgat, mert hogy azután nincs be­adás. Én is eladom tavasszal az ökröket, a két csikó akkorra hám alá nő, s veszem a máso­dikat. Vetni is többet vetek, a tavalyi öreg mellé 800 öl lucer­nát, kell a takarmány a sok jószágnak. — Korán vetettem. Igv aztán hiába jött az őszi szárazság, szépen feieseperedett a búzám — jelenti ki büszkén. Most meg itt a havacska is — dörzsöli ke­zét — nem kell félni, lesz ke­nyér. Kukorica, árpa, zab, egy kis kolompir, meg marharépa; vetünk mi mindenből. Van kedv, s van is miből. Nyáron, aki erre jár, nem ismeri meg majd a poroszlói határt. Elgondolkozik egy kicsit. Előbbre rántja a kucsmát, az­tán kiböki: — Simítózás, hen- gerezés, csávázás, szelektoro­zás, korai vetés — no, lesz mit csinálni kezdetben is. összekapja magát, lépeget kifelé, várja a jéghordás. Any- nyit még visszaszól: „Nem al­szunk mi télen sem. Már ki tudna aludni, amikor olyan he­lyes dolgok történnek körülöt­tünk?“ Aztán elsiet. Agyában ezer­nyi gondolat, amitől minden bi­zonnyal még szebbek lesznek azok a „helyes dolgok“. Gyurkó Géza Eddig 50 mezőgazdasági szakember jelentkezett megyénkben falusi munkára Heves megyében is egyre több olyan gazdasági szakember jelentkezik falusi munkára, aki eddig iparban, vagy vállalatnál dol­gozott. A megyei tanács végrehajtó bizottsága az új szakemberek elosztása érdekében öttagú bizottságot alakított, mely a falura induló szakemberekkel foglalkozik. Figyelembe veszik a jelentkezők szakképzettségeit, kívánságait és aszerint helyezik el őket. Tárnái Ambrus agronómusi képzettséggel rendelkezik és eddig a Finom- szerelvénygyárban dolgozott. Most kérte, hogy tegyék lehetővé számára, hogy falura mehessen dolgozni. Tamai Ambrus kívánsá­gát teljesítették es most Andornaktálya községben látja el az agro- nómusi teendőket. A megyei tanácsnál eddig több mint 50 mezőgazdasági szak­ember jelentkezett falusi munkára. ADY ENDRE — Halálának harmincü tödik évfordulójára — Nem érte meg az annyira várt és «ürgetett igazi forradalmat, a magyar proletárforradalmat, amelynek beharangozó] a és nagyhatású előkészítője voit. Sú­lyos betegség döntötte ágyba és vitte sírba a forradalom nagy költőjét, nemzeti irodalmunknak Petőfi Sándor mellett leg­nagyobb alakját. Harmincöt éve, 1919 január 27-én, néhány hét­tel a magyar Tanácsköztársaság kikiáltása előtt egy ismeretlen proletárasszony fogra le a ha­lott ikö'tő 6zemét. Koporsójánál munkások álltak diszőrséget, s a ravatalt körülvevő sokezres tömeg a forradalmi nép nevében vett végső búcsút költőjétől. A századforduló körüli évek­ben formálódott ki költészete, abban a korban, amikor napi­rendre került hazánkban a kapi­talista keretek között is tovább­élő feuda’izmus lebontása és a félgyarmati helyzet {elszámolá­sával nemzeti függetlenségünk visszaszerzése. Ezeket az éve­ket az jellemzi, hogy a társa­dalom méhében megérlelődtek egy olyan népforradalom előfel­tételei. mely a polgári demo­kratikus átalakulás feladatait következetesen csak úgy old­hatta meg. ha a munkásosztály vezeti és ha továbbfejlődik, átnő Bzocialista forradalomba-. Ennek a forradalomnak volt elnémít- hatatlan hangú hirdetője, harso- nása Ady Endre. A politikai helyzet, a társadalmi osztály­erőviszonyok bonyolultságában éppen radikális forradafeníságs következtében tudott oly bizto- 8on ehgazodni, hogy joggal Hordhatjuk ej róla is azt. amit £ Petőfi »gnagyobb érdemének tar folt: „i.zmillió embernél tisz­tábban látott, jobban látott.” Akár 1903-ban bámulatos pon­tossággal jeüemzi a magyar helyzetet és az ebből adódó fel­adatot: Nekünk elől kell kez­deni a dolgot az első rendnél, aztán a másodiknál, s a harma­diknál végre. A rangokkal, ki­váltságokkal, ősdurvaságokkal, arisztokráciával és klérussal, s a kiszipolyozó tőkével egyszer­re kell végezniTovább kell te­hát fejleszteni a feudalizmus el­leni harcot a kapitalizmus elleni harccá. És Ady Endre másfél évtizeden át e két főellenség el­len irányította izzó gyűlöleté­nek tiizét. A legnagyobb szenvedélyes­séggel, gyilkos haraggal és per­zselő gúnnyal a feudális eltna. radottságot" a magyar Ugart”. „Hunnia úri trágyadombját”, a „grófi szérűt”, a mágnások és püspökök uradalmát” ostorozta. Az a lángoló hév, amellyel a magyar feudális reakció fő­képviselőjét, a nemzetgyilkos Tisza Istvánt megátkozza, ma is a forradalmi szenvedély ma- gávaíragadó példája: Hogy ragya verjen, marjon mindenütt Hogy jöjjön a döghuíilák varja Mindenkire, aki vén. savanyú Akaratát most piszkosan akarja Lel kőnkön és a szennyes Hunnián. Hogy fussanak rá minden nyavalyák, Hogy a törés jó kedvvel törje, Akarásunkat durván az, a.k-i Bánatokig és átkokig gyötörte: Ez a gazember még Iakolni fog. A nagybirtok halálos ölelésé­ben vergődő ország helyzetének komorságát sötét, nyugtalanító képekkel festi. Lápnak, mocsár, nak, haláltónak nevezi a tél- feudális Magyarországot, ahol .,a szárnyakat len vésték, s ahol halottasak az esték”, ahol meg­törik! minden nemes szándék, ahol az égig nyúló gizgazok el­fojtják a szépség virágait. De nemcsak a feudális múlt visz. szajáró kísérteiéi nehezednek rá az országra, hanem a kapitalista jelen nem kisebb szörnyűségei is. A tőke. a „disznófejű Nagy- úr” uzsorázza végsőkig a mun­kás erejét, s a kapitalizmus fer­tőzi meg rothadása bűzével a magyar kultúrát. Ady azonban megérezte, hogy az elmaradottság sötétségében egy új világ -,egy szép ország álma” bontakozik ki, hogy a robbanó ország méhében demo­kratikus forradalom érlelődik. Mert a régi nem pusztul el ma­gától, csak a jövő képviselőivel vívott élet-halál harcban. Min­den változást, megújulást sür­getett. s a történelem által fel­tett kérdésre Ady így adja meg a válasz: Vagy leng esap a-z ódon. vad vármegyeházra, Vagy itt ül a lelkünk tovább leigázva. Vagy lesz új értelmük a ma­gyar igéknek, Vagy marad régiben a bús, magyar élet Forradalom kell tehát, első­sorban parasztforradalom és függetlenségi harc a nemzet szabadságáért. Honnan várta Ady azt arc erőt, mely letépheti Magyarországról a feudalizmus láncait, mely a kisemmizett pa­raszt, az elnyomott nép előtt ki­tárja a szabadulás útját? Attól a magyar polgárságtól, mely zömében megalkudott a feudális reakcióval; mely rettegett a nép forradalmától, s amelyet ezért Ady utált és megvetett, ettől a burzsoáziától nem várhatott és nem is vári semmit. De bízott, hitt a magyar parasztban, ha bizalma, hite olykor nem is vo! szilárd. Ezért idézi szüntelenül Dózsát, Esze Tamást, Táncsi csőt, ezért kiált a nép nevében bosszúér; az urak ellen. A kuruc vitézek szavával a múltról beszél, de a felcsapó keserűség hangja a jelennek is szól: Urak, papok döiyfét, lm, eleget tűrtük, Gyomrunkba a sok bánatot Már eleget gyűrtük. Rákóczi, akárki, Jöjjön valahára: Kígyóiiniknak, Esze komám, Lépjünk a nyaltóra. De Ady azt is tudta, hogy a parasztság önmagában, vezető nélkül nem vívhat ki győze! met. S azt is tudta, hogy a ve. zető eró csak a munkásosztály lehet. Nem vált szocialistává, nem forrott úgy össze a munkás­osztállyal, mint József Attila, de igazán csak benne bízott. Nem tudta eltántorítani a munkás­osztálytól a hazai és külföldi szociái demokrácia opportuniz­musa, árulása, melyet maga is jól látott. Már 1907-ben így ír francia jobboldali szociál­demokraták évtizedeken keresz­tül befolyásos vezetőjéről, Leon Bluimról: „Tipikusan burzsoá­lelkű és erkölcsű úr, tehát érde­kes papagá’Iy. Ö bizonyára csak a«t ismétli, amit gazdag polgári szalonokban hallott”. Adyban a lelkesedés lángja csak akkor csap legmagasabbra, bizalma a jövőben akkor legmegingathaíat- la-nabb. amikor a munkásosztály harcaiból. merít erőt. amikor a munkásosztály történelmi hiva­tásáról, vezető-szerepéről énekei: Ami csak szépség, s ami remény­ség. Mind ti vagytok a Tisza körül. Költői képei, szimbólumai ra- gyogóakká, biztatóakká válnak Költői szótárában ilyen szavak­kal, jelképekkel találkozunk a proletáriátussal kapcsolatban: Vörös Nap. Vörös Délibáb, üj Kísértet, Május, Hadafe útja, jövendő fehérei. A jövőben, a munkásosztály erejében való hit fényes, a sötétségben átvilágító szava ezek Adynál- aki meg győződésise! vallotta: „Mióta ember néz az égre. Vörös Csi lag volt a reménye.” A munkás- osztályban 'tóttá a jövő legyőz- hetetleneit, a jövő reményét, zálogát. Hitét a nép erejében, el­sősorban a munkásosztály ere­jében való hit magyarázza. Oroszország példája, a dicsősé­gei 1905-ös forradalommal kap­csolatos szavai is erre utalnak: „Véren, roncson, fez kön át día- daki)asan ér el a trónig az orosz demokrácia. Eléri az önző, úri kastélyt, a sanyargató gyárat- az elbutító papi lakot, s a szív­telen kaszárnyát... íme, a pro- letárság visszaadta a népet a népnek ... Elkorhadt, tehetetlen társadalmakat csak a nép ment­het meg. A rettenetes, győzhe­tetlen, fáradhatatlan nép.” Ta­nulni, épülni akart Ady „az orosz példán”, mert megértette, hogy a forradalom súlypontja nyugatról keletre, Oroszországba tolódott át. Figyelme Párizs mellett és helyett mind gyakrab­ban frrdwlt Moszkva felé. Míg élt: gyalázták, mocskol­ták, üldözték költészetét, halála- után igyekeztek elhallgatni, vagy meghamisítani. Csak a dolgozó nép őrizte híven az emlékét. Ver­seit, melyekben egyaránt hangot kap a grófi földön szántó pa­raszt. a nyomor .anyán jobb élet­ről álmodó munkás, a vergődő magyar tanító, maguknak tekin­tették és érezték mindazok, akik szívükben hordták a jövő ígé­retét, s akikben — mint hamu alatt a parázs — ott izzóit egy szebb Magyarország képe, a mi jelenünk. A mienk az ö kálié, szele, akik Hunnia úri trágya- dombjából a dolgozó nép hazá­jává tettük országunkat, akik összetörtük a „magyar Poklot”, akik Ady által nem is álmodott magasságokig törtünk előre. A ..Haláltó” helyén ma már a jö­vőt formáló munka ritmusa do­bog, a „hökölés népéből”, mely „vertnek született nem verőnek” saját sorsát intéző, magab'ztos nép lett. És mégis, ma is tanul­hatunk. igen sokat okulhatunk Ady költészetéből. Tanulhatunk forradalmi el­szántságot és mindhalálig hű h az a f i-sá got. M e gt a n u 1 h a tj u k, hogy hazát szeretni azt jelenti, hogy harcolni a haza ellenségei ellen, izzón gyűlölni a múlt ma­radványait. Megtanulhatjuk, hogy kis népből nagy nemzet csak akkor lehetünk, ha szünte­lenül, teljes erőnkkel küzdünk a;z emberi haladás rohambrigádja- ként a szocialista jövőért. Ha oly szenvedélyesen gyűlöljük az im­perialista- háborút, mint ahogy ő gyűlölte. Na-pi munkánkban, a belső és külső ellenségek elleni új har­cainkban mellettünk érezzük Ady Endrét, aki szabad és mű­velt hazát akart, olyat, amilyen népünk kezemunkájáva! most formálódik, s amelyről baráínak- ellenségnek teljes joggal el­mondhatjuk az ő szavaival: Ez az ország a mi országunk Itt most már a mi kezünk épít. Csabai Tibor

Next

/
Thumbnails
Contents