Népújság, 1954. január (1-8. szám)

1954-01-14 / 3. szám

a

NÉPÚJSÁG

1954 január 14.

Öiéves tervünk utolsó évébe, zz 1954-es évbe léptünk. Az új esztendő szép, nagy terveiket hozott. De életünk akkor lesz még szebb, a saját és társaink munkája könnyebb, ha magunk is tervezünk. A mi gyárunk így in. dúl az új esztendőnek is, 1954—et terveinkkel köszöntjük.

Üzemünkben, a Selypi Cementgyárban minden év egyik hónapján szünete] a termelés, ilyenkor végezzük ©1 a nagyobb gépjavításokat. Ebben az évben március hónapra számítunk. Cement* malmaink 6zén hiányában az elmúlt év végétől néhány napra kiestek a munkából, s úgy kell a gépeket megjavítanunk, hogy ezt az elmaradást behozzuk. Gyárunkban a termelés emelése érdekében műszaki vezetéssel egy bizottságot alakítottunk, mely terveket dolgoz ki a munka megkönnyítésére, a dolgozókkal megbeszéli a feladatokat, javaslataikat kéri és megvizsgálja. A bizottság munkáját, mint elnök én irányítom. Első megbeszélésünkön azokat a feladatokat tárgyaltuk meg, amelyek az új évi termelés menetének zavartalanságát biztosítják, Ezeknek a terveknek legnagyobb része, mint újítás, a munkások között született meg,

A nyerskő szállítását a kalapácstörő alól eddig két szállító, szalag végezte. Hogy a szállításnál előforduló zavarokat elkerüljük, tervbevettük, hogy a két 6zíjat eggyel helyettesítjük. Ezáltal gvorsebban me°v maid a munka is. és elkerüljük az üzemzavarokat. A nyersliszt felvonása elevátorral történik, amelynek mozgását a keverőpadról irányítják, Újításunk itt abból áll, hogy a megszokottól eltérően a visszafolyó lisztet az akna helyett egyenesen a csúszdába kényszerítjük, ezáltal az aknát esetleges liszttorlódástól mente, sítjük. Nem kis jelentőségű az a tervünk sem, amely az egyes számú kemencére vonatkozik. Szeretnénk úgy megcsinálni, mint a II. kemencét. Ugyanis ha a kettes számú kemencéhez </>k anyag érkezik, nem kell !etani, mert fordulatszabályoával Iaissú fordulatra vehet. Ezt szeretnénk a másik kenőénél is megépíteni.

Tervbevettük még a vagonőri-.

, gépesítését, a rédler felvonó'

TERVEINK 1954-KE

helyébe újat építünk, mert ez többször elszakad. Gépeinknél, amelyek bizony a régi üzemeltetés következtében nem méltók a dícsérétre — ezeket a terveket megvalósítjuk, és ha a követ egy, esetleg két helyről, főleg Pásztóról kapjuk, akkor klinkerégetési tervünkben nem lesz lemaradás.

A cementtermelés emelésére is készítettünk újításokat. Mivel a szénellátás többször akadályba ütközött már, a 2-es és 3-as számú cementmalmok elektrifiká'.á- sával a kazánházat leállítjuk, a gőzgépet nem üzemeltetjük, s ezáltal csökken az önköltség. Három cementmalmunk eddig egy portaiainítóra volt kapcsolva. Ebben az évben az egyesnek és a kettes-hármasnak külön por talanítója lesz. Többször eltérés volt nálunk a klinker adagolásában. Ennek megszüntetésére tervünk: mérleg beállításával pontosan és egyformán mérjük a cement gyártásához szükséges künkért. Munka és egészségvédelmi szempontból a kettes ka- lapácstörchöz és a keverőpadra távolítására porelszívóventilátort építünk.

Az újítóbrigád is tervet készített magának. Több helyen a csigát szállítószalaggal kicseréljük, eddig a tetőre kijutó poros levegőt portai amijük, és » szénpor-elevátort pedig betcöt- jük a porelszívóba.

A szovjet módszereket a karbantartásnál még jobban bevezetjük. Banyit-módszert alkalmazunk a gépkarbantartásnál, amely abban áll, hogy a karbantartás tervszerű beütemezés alapján történik. Nagyobb gépjavításokat előre meghatározott időben végzünk.

Tervünk néhány pontja a balesetelhárításra vonatkozik. Részlegeinknél a fajárda helyébe vasjárdát készítünk, a nyerstörők padlózatát betonozzuk és vaskori átkai vesszük körül. Foko zott abban ügyelünk az üzem belső területének tisztántartására, a külső gyárrészné! is eltüntetjük a vashulladékot. A munkások szakmai és politikai továbbképzésére is tervet dolgoztunk ki. Ez évben három gépkezelési tanfolyamot indítunk. öt szakmailag képzett ége- tőnk van, ezek munka közben átadják tapasztalataikat a többi

égetőknek. Művezetői tanfolyamon most is két emberünk van, s amikor márciusban ezek viez- szaérkeznek, könnyebben megy a munka. A Bolsevik Párt Történetének alap- és középfokú tanfolyama, és a DISZ-iskola most is tart előadásokat.

Sokan, akik 1954. évi tervünket elolvassák, talán arra gondolnak, hogy mindezek megvalósításához kevés egy esztendő. Néha én is látom, hogy sokat akarunk, de attól nem félek, hogy nem fogjuk megvalósítani. Ha a-z igazgató elvtárs visszatér az iskoláról és én több időt tölthetők a munkások között, akkor szép terveinket valóra tudjuk Hráltani, így 1954-ben is éppen úgy megnyerhetjük hatszor a klinkerégetési versenyt, mint 1953-ban, sőt azért küzdünk, hogy ne hatszor, hanem valamennyi versenyértékelés alkalmával nekünk jusson a dicséret.

Elmondotta: Leffelholcz István, a Selypi Cementgyár főmérnöke.

3o®00°°ooooaoooooooooöocooooooúoooooooooooooooooooooooooooooooocooooooocaoooaooc

Futószalagon szállítják a szenet az egri TOZtPnél.

Ellenőrzik a télre eltett zöldségféléket a gyöngyösi MEZOKER pincéiében.

MOST JÓ TANULÁSSAL HARCOLOK A BÉKÉÉRT

Emlékszem, egy nyári estén,

amikor oséplési ellenőr voltam és a gép leállt, elült a por és csend borult a falura, a község tisztavizű patakjában napi munkájuk után fürödtek a csép- lőrmmkások. A felszabadult élet vidám lüktetését éreztem, $ azt, hogy béke van.

Béke! — Mennyi mindent rejt magában ez az egy szó. — Amint ott ültem az abi aknái és az egyre sötétülő tájat néztem, emlékeim jutottak eszembe, 1944 tele, amikor a sötét penészes pinoében rettegtek az emberek, közöttük édesanyám, a húgom és én. A pince ajtaját valaki hirtelen felrámtotta, fény és hideg

A házkutatás eredménytelen volt-, apámat, akirő.1 mi sem tudtuk, hogy hol rejtőzködik, nem találták meg. Ereinkben a vér is megfagyott arra a gondolatra, mi lesz, h-a megtalálják. Egy -napon a csendőrök látogatása elmaradt. Vártuk, hogy mi lesz. — Csend! — Az ágyúk is elhallgattak. — Hirtelen az aj-tó feltárult és gápfegyveres katona jelent meg, mellette állott lefogyva, összetörve, die élve — apám.

— Béla! — kiáiltott fel édesanyám és összeesett. Az elmúlt hetek alatt kiáltott izgalmak megviselték idegeit. Apámhoz

szaladtam, aki felkapott és ösz- szecsókol tűk egymást.

— Felszabadultunk — mondogatták az emberek. Akkor még nem értettem, hogy mi-t jelent ez a szó, csak annyit tudtam, hogy a szovjet katonák bejöttek Magyarországra és megváltozott az életünk. Hugóm a pince áldozata lett, két és fél éves korában, tüdőgyulladásban meghalt.

Háborút, üldözést, kínzást, éhséget a népnek — megint ezt akarják a gyilkos imperia!i-stá-k. Nem, nem tűrhetjük, hogy kirobban tsan-ak egy új háborút. Elég volt!

Fiatal Vagyok móg, tanítónőnek

készülök. Olyan gyermekeket fogok nevelni, akik már a szabad hazában születtek, akik nem ismerik a háború borzalmait. Megtanítom őiket szeretni és gyűlölni; szeretni a magyar és baráti népeket, a békét; gyűlölni azokat, akik háborút akarnak, s az ő derűs, szép életüket akarják lerombolni, elpusztítani. Tudásomat, életemet tanítványaimnak szentelem.

Szüleim ió munkával, én most még jó tanulással harcolok a békéért, a boldogabb jövőért.

Ruttkay Judit Egri Tanítónőképző.

levegő áradt be, miközben három csendőr belépett az ajtón és felénk közled-ett. Anyám e'.é álltam. A füstös üvegü lám-pa fingja fellobbant, s megvi'.ágí- tótta társaink sekat szenvedett, sápadd arcát. Vájjon mit akarna^ már megint? — kérdezték a csendben suttogva.

— Hol van a — kérdezte az együk esen dőr ' ^n vám- tói. — Nem tudom — jelelte halkan.

— Már másodszor vagyunk itt, megmondja, vagy nem, fenyegetőzött a másik

— Jó, ha nem válaszd, akikor velünk jön — szólt gorombán a harmadik és nagyot lódított anyámon, aki eléjük ment, néha hátratekintett síró húgomra. Én is ballagtam kifelé, fogtam anyám szoknyáját. Kint az ágyúk szakadatlan bömbölése, — az utakon autók, szekereik, megpakolva hdmikikal, mzne- kültek nyugat felé. A házunkhoz értünk. Anyám a két csendőr között lépett be a berúgott kapun. Házikutatást rendeztek, szétdobáltak odabenn mindent. A kapu újból kinyiilt, a csendőrök parancsnoka jelent meg és így szólt anyámhoz;

— Ha megtalálom férjét, azonnal főbelövöm — s ezzel bement a lakásba.. Anyám elsápadt, megremegett és a folyosó oszlopához támaszkodott.

— ...Gyilkosok — suttogta.

Ecséd község Vöröskereszt-szervezete

Ecséd községről vajmi keveset hallott megyénk lakossága. Ecséd kis falucska Hatvan és Gyöngyös között. Lakói egyszerű bányászok, dolgozó parasztok. A bányászok Petőfi- bányán és Rózsaszentmárton- ban végzik napi munkájukat. Ezek a dolgozók munkából ha- zatérve, bizony ezelőtt szívesen ' vettek részt a tömegszerveze- te&k munkájában.

19“j; szeptemberében itt is, ott is beszélgettek egy új tömegszervezéíről, a Vöröskeresztről. „Dehogy megyek oda, van nekem elég' bajom, nem hogy még új murikat vállaljak magamra“ — ilyen-hangok hallatszottak. De dr. Margittal, a falu orvosa, és Bánks^ti Lajos- né, a szülésznő, nem Sajnálták a fáradságot. Beszélgettek a Vöröskeresztről, mint 3 falu egészségének őrérőL Az et'$d- mény meglepő volt. Az első <9Í belépési nyilatkozatot rövid egy' hónap múlva már száz követte. A vezetés hamarosan jó kezekbe került Bánkuti Lajosné személyében. A falu lakossága megszerette a szervezetet. Egymásután jöttek a jelentkezők: öregek, fiatalok, s ami igen ritka jelenség, a fiatalemberek is. Ma már 247 taggal működik a szervezet

Az ecsédi Vöröskereszt szervezet eleget tett feladatának. Rövid időn belül felállították az egészségügyi állomást. Az EVK-tanfolyamon a fiatalok, öregek egyaránt résztvettek. Hogy mennyire szeretik a fiatalok a szervezetet, annak ragyogó példája az, hogy a VIII. osztályos tanulók meg sem várják, hogy kikerüljenek az iskolából, máris a felnőtt csoportba szeretnének belépni. A Vöröskereszt azonban nemcsak arra hivatott, hogy tanfolyamokat végeztessen, ügyel a dolgozók egészségére is. Most, az influenzajárvány idején az ecsédi szervezet beteglátogató brigádokat szervez az orvos munkájának megkönnyítésére.

A kiváncsiak feltehetik a kérdést: mi a titka ennek a jó eredménynek? Az, hogy olyan kezekben van a vezetés, mint Bánkuti Lajosné és dr. Hargit- tai, s hogy olyan lelkes fiatalok dolgoznak itt, mint ifjú 'Mai sa Mihály. Ez azonban még nem\mond sokat. Bánkutiné a fiatalokból egy igen szépen működő kultúrcsoportot szervezett. ÍA csoport kultúrrendez- vényeklkel teszi közkedveltté a szervezetet. A kultúrcsoport fiataljait határtalan lelkesedés fűti. Píir héten belül a kis

„színésztársaság“ bejárja a szomszéd falvakat. Az ecsédi Vöröskereszt „vándorszínészeit“ szívesen és sok-sok tapssal fogadták, ahol csak felléptek.

Annak ellenére azonban, hogy ilyen szépen működik a Vöröskereszt, bőven akadnak még nehézségek is. Egyik, s legnagyobb nehézség a tanács idegenkedése a szervezettől. A tanács ugyanis érthetetlen okokból akadályozza a Vörös- kereszt munkáját. Tarthatatlan az az állapot is, hogy a tömegszervezetek, így a DISZ és a Vöröskereszt között ellenszenv legyen. A DISZ-szervezet vezetősége értse meg, hogy népi demokratikus államunkban nem az a cél, hogy egyes tömegszervezetek maguk mögé utasítsanak más tömegszervezeteket, hanem igyekezzenek egymás segítségére lenni a munkában. Ecséden akkor lesz jó DISZ- és még jobb vöröskeresztes élet, ha ezek a szervezetek mielőbb megegyeznek egymással. A tömegszervezetek tehát igyekezzenek megérteni egymást, s így közös erővel, egyetértésben fejlődnek tovább.

BOZSIK GYULA

a Vöröskereszt hevesmegyei dolgozója.

ISMERD MEG A

^ zôüjehuiLê t

A moszkvai nagyáruházban

A szovjet emberek megszokták, hogy az új esztendőt mindig új munkasikerekkel köszöntik. Moszkvában és a Szovjetunió többi városában az építők ilyenkor számos új lakást adnak át rendeltetésének. A városok ünnepi kivilágítása újabb fényekkel gazdagodik. Megvilágosodnak a házak ablakai, amelyek mögött a lakásavató ünnepségre összegyűlt vendégek köszöntik a házigazdát. Minden, ami a Szovjetunióban születik, minden az embert, az ember jelenét és jövőjét szolgálja.

A szovjet főváros forgalmas utcáin sétáló moszkvaiak büszkén tekintenek a Vöröstéren újjáépített Nagyáruházra. Munkások, gépgyári dolgozók, bányászok, energetikusok, szerelők, szobrászok, műasztalosok és festőművészek a fővállalkozó „Metrosztroj“ dolgozóival együtt a legrövidebb idő alatt fejezték be az áruház építését. A legutolsó napokban több mint 8000 ember dolgozott az áruház tetői alatt. De Moszkva és több más város gyáraiban legalább ugyanennyi munkás és szakember fáradozott azon, hogy eleget tegyen a Nagyáruház építkezésével kapcsolatos megrendeléseknek.

Mindössze három hónappal ezelőtt kezdték meg a Nagyáruház teljes újjáépítését. Az áruház méretei megfelelnek a Szmolenszk-téren épült magasépület méreteinek. A főfalakon kívül mindent átépítettek, átrendeztek. Uj a helyiségek beosztása, a vakolás, a termek és karzatok építészeti kiképzése. Most, amikor az áruház kapui megnyíltak, a látogatók első pillanatban talán észre sem veszik az új fűtő- és szellőző- berendezéseket. Az utóbbi lehetővé teszi, hogy egy óra leforgása alatt az áruház helyiségeinek levegőjét háromszor cseréljék. Az áruház ösz- szes helyiségét szerteágazó szállítóberendezés köti össze. Az áruházban 40 lift, számtalan szállítószalag és villannyal hajtott kocsi, ezenkívül a földalatti raktárakban villamos-függővasút működik.

Az eladótermek olyan tágasak és hosszúak, hogy a bejáratnál tájékoztató-útmutatót kell beszerezni. A kiszolgálópultok teljes hossza két és fél kilométer.

Az Állami Aruházat a megnyitást követő első öt napon összesen 562.000 vevő kereste fel. Minden órában körülbelül 20.000 vásárlót szolgálnak ki.

Az áruház dolgozói a szovjet kereskedelem többi dolgozóihoz hasonlóan jól tudják, hogy a szocializmusban mi a feladatuk. Megtisztelő és nemes mesterségüket művészi tökélyre kell emelniök. A művészetben viszont nincsenek jelentéktelen részletek, mert minden „apróság“ tökéletes tudást és alkotó szenvedélyt kíván.

Nyilván ezzel magyarázható. hogy az áruház igazgatójának asztalán, a szovjet kereskedelemmel foglalkozó Majakovszkij-versek gondosan összeválogatott gyűjteményét láttam. Ha a kereskedelem dolgozói verset olvasnak, ez arra vall, hogy szenvedélyesen szeretik hivatásukat. Az áruházban bemutatótermeket rendeztek be, amelyekben a könnyűipar újdonságait kívánják népszerűsíteni. Az egyes osztályokon a vevőknek módjukban áll kikérni a tanácsadók véleményét, akik segítségükre vannak a legjobb minőségű szövetek, a legalkalmasabb ajándékok, vagy a legújabb gyártmányú televíziós készülékek kiválasztásánál. A közönségszolgálat irodájában minden vásárló leadhatja különböző osztályokra szóló utalványait, hogy az árukat gyorsan hazaszállítsák.

Moszkva sokmilliós város. Az áruházat a moszkvaiakon kívül nap mint nap rengeteg más városból, vagy vidékről Moszkvába érkező látogató is felkeresi. A kiszolgálópultoknál gyakran snr- banállnak. Hogy a csoportosulást elkerüljék, az áruházban olyan osztályokat is felállítottak, ahol a vevő az egyszerűbb, tájékoztatás és felvilágosítás nélkül megvásárolható árukat eladók közvetítése nélkül is beszerezheti. Ezek az áruk a belső kirakatokban és a polcokon állnak, minőségüket és árukat cédulák jelzik. Ugyanott találhatók a kész utalványok. A vevő veszi az utalványt, a pénztárnál kifizeti és az ellenőrzési részlegen megkapja az árut.

Irta: J. Kriger.

SZÉNBÁNYÁINK VERSENYE

Az 1954-es év első napjaiban megyénk szénbányáinak dolgozói mindenhol igyekeztek az elmúlt év utolsó napjainak munkalendületét átvinni az új évre, hogy a termelés és a tervtel- jesítés már az első naptól kezdve zavartalan és zökkenő- mentes legyen. Az év első tíz napjának munkája után szénbányáink versenyében a helyezések a következőképpen alakultak:

Az első helyezést Petőfibánya Altáró érte el, 107.6 százalékkal, amelynek termelési eredménye a hazafelé való fejtés megkezdésével és a jobb munkafeltételek fokozott biztosításával állandóan javul. Jól dolgozik a Gyöngyösi XII-es akna, amely 104.5 százalékkal lett a második. Petőfibánya Vállalat össztervteljesítése 98.3 százalék. A régebbi eredményeihez képest sokat javult Eger- csehi Bányavállalat termelési átlaga, amely most 97.7 százalék. Ez az eredmény még további jó munkát követel. A Rózsa IX-es akna átépítési nehézségek miatt maradt le és került az utolsó helyre 92.3 százalékos tervteljesítéssel.

Bányavállalataink a jövőben vegyenek példát Petőfibányá- tól és termelési eredményeik további fokozásával járuljanak hozzá az 1954-es tervév sikeréhez.

Lies ka Petemé levele

Mi, egri dolgozók mindig örömmel fogadjuk, ha Budapestről művészek jönnek el hozzánk.

Január 9-én nagyszerű opera., operett-esíet hallhattunk. Az előadás is kifogástalan volt. De mindnyájan megdöbbenve láttuk azt, s azt hiszem a művészek is így gondolkoztak, hogy a színház piszkos, elhanyagolt, i a színpad függönye kopott, foltos, poros s csak arra lehetne I

használni, hogy a padlásra raktározott régiségeket megóvja a portól.

Kormányunk hatalmas összegeket áldoz a kultúra fejlesztésére s el sem tudom képzelni, hogy Eger város tanácsa m találna módot arra, hogy egyetlen színházát, mely csak ritkán működik mint színház, tisztán tartsa, keltőképpen befűtse és a kopott függönyt szép, úf függönyre cserélje át.