Népújság, 1954. január (1-8. szám)
1954-01-14 / 3. szám
1954 Január 14 NÉPÚJSÁG A vérdiI egyik fő jövedelmi forrása a töröknek. Fizeti m gyilkos, esetleg a község, ha a bünievő nem volt elökerííhető. Ezért ijedt meg 300 évvel ezelőtt Szihalom, amikor a falutól északra, közel a mostani no- oajl határhoz „Két ér Közén" a járókelők török pap, egy der. ois hullájára bukkantak. Rongyos volt a jámbor, csuhájáiban hal macska sem fogott volna meg egy egeret, övén madzagon kókuszdióhéj lógott (nyilván ez volt az wöpohara), mellette feküdt vadkörtefából a göcsörtös vándorbotot. A kókusz- dióhéjból következtetve, a dervis messziről, valahonnan Bagdad tájékáról kutyagolt el hozzánk, valószínűleg Egerbe igyekezett a nagy hitharcos, Dede szultán sírjához; a sir (Evlia Cseiebi szerint), mint „fehér hattyú” pompázott a városfalon kic. . körülbelül a mai Rossz- teí: 'lom helyén. K ölte meg a dervist? Máig rejtély. A parasztok mindenesetre siettek eltakarítani a hullát a i d színéről. A kókuszdióhé- fat, meg a botot a nemes Farszurkol fák ki a vér dijat a papok! A bíró ily értelemben üzent a káptalannak, aki akkor Kassán ette a száműzetés „keserű" kenyerét, a kanonokok azonban visszaüzentek kurtán: „Majd ha fagy, hó lesz nagy!" Most az. tán a bíró Novaj nyakába akar- ta varrni „Két ér Közét" azon a címen, hogy az itt termett ga. bonál m ndenkor a káptalan no- vaji grunáriumába szállították. Nooaj persze nem vállalta az ajándékot, hanem továbbadta Mezőkövesdnek; a matyók úgyis régóta áhítoznak „Két ér Közére"/ Vagyis hát Szihalom után Novaj, Novaj után Kövesd: lánc, lánc, eszterlánc.., A pasa elunta a huzavonát, s ráparancsolt gorombán Sziha- lomra. hogy fizessen, de tüslülkas-fami'.iának a sir körül lá- batlankodó csemetéi örökölték. A z egri posa azonban valaki hogy megtudta a dolgot és vérdíj címén 40 kemény forint fizetésére kötelezte a községet. A község ládája azonban üres, egerek rajcsúroznak benne Egyet gondolt a bíró: miért ép- . pen a község fizessen? „Két ér Köze” tulajdonkép a templomnak szolgált, a templom kegy- f$ra pedig az egri káptalan, ergo lést! „Amely követelésünket szi. halmi bírák, polgárok, egész falu slketségre ne vegyétek, napot és órát ne várjatok, hanem hozzánk, Vég-Eger várába a vérdíjjal bejöjjetek, mert ha ezen parancsolatunkat meg nem tartjátok, elhlgyjétek, hét esztendőstül felül szablyára hányatunk és az. mely az anyátok emlőjéből tejet szopogat, az is hasára fordul” Ekkor állt elő András uram a nemes Farkas-famíliából, készen lefizetni a falu helyeit a vérdíjat, de csak ha „Két ér Köze” ezentúl nem a templomnak, hanem a Farkasoknak szolgál. V” ápolt az elöljáróság az ajánlaton, akár a tyúk a gilisztán; az alku nyomban meg- köttetett. Attól fogva a nemes família, mint a sajátjával bánt a szóbanforgó területtel. A Hold azonban meg Is telik, et is fogy. A magyarországi török világ is elsorvadt egyszer, s a káptalan Kassáról visszatérhetett Egerbe. Első dolga volt persze visszaperelni az idegenek kezére jutott jöldeket. Visszakívánta „Két ér Közét" is. A Farkasok nem perlekedtek, bölcsen meggondol, ván, hogy a sovány egyezség még m'ndig jobb, mint a kövér per. Kiegyeztek a papokkal olyanformán, hogy a föld szolgáljon tovább is a temp ómnak, de azt a Farkasok árendálják. Az évi bérösszeg 177t-től 30 forint, 1804 óta 40 forint. 16 évig nem is volt semmi baj. 1820-ban azonban a papok — miért? miért nem? — meg- orroltak, s a famii. át eíütöíték „Két ér Köze” bérletétől. Ez már sok! A Farkasok perrel támadták meg a káptalant. A per a borsodi törvényszék előtt folyt. A tekintetes vármegye a bizonyítékok összegyűjtése vé. gett Platthy András főszolgabírót küldte kl Szihalomra es- küdtjével, Sturmannal együtt. A Farkasok a fél falut mozr gósítottáh annak igazolására, hogy ősük, András, lefizetvén a vérdíjat a dervisért, ezzel „Két ér Közét* nem a papok, de a község részére vásá. rolta meg, a falu viszont beleegyezett. hogy azzal a terű ette'. a Farkasok, mint tu’ajdo- nukkal bánhassanak. Lárfári! Ez Platthy uramnak nem elég. Neki okmányok kelleneki Ilyenekkel azonban a Farkasok nem szolgálhattak. Bezzeg szolgált a héptalan! Kosárszámra mutatta elő a sokféle írást, rövidet is, hosszút is, pecsétest is, pecsétnélkülit is; a nótárius szerint lehetett azok közt bizony hamisítvány is. A káptalan tudva, levö.eg az okmányszövegek megva toztatása miatt egy ideig — a XV. században — megszűnt hiteles hely lenni; a káptalant újra Mátyás király helyezte vissza előbbi jogaiba. (V. ö. lerney János. H magyarországi káptalanok is konventek stb. tört. M. Tört. Tár. 1. K.) — A nótárius ecetesgyomrá ember — állapította meg a jő- szolgabíró — pénzért megvenné a gyalázatot a papokra! és miért? Nos. keresd az asszonyt/ A tekintetes vármegye 1821 Böjtelő-hava 24-én megtartott közgyűlésében következőkép döntött: „Főszolgabírónk, Platthy András úrnak tudósításából az tetszik ki, hogy a Szihalom helység határában lévő úgynevezett „Két ér Köze” földekre való tulajdonosságukat az ott helyben lakos Farkas neve. zetú adófizetők nemcsak meg nem mutatták, hanem az említett földek régibb időktől fogva a helybéli templom jurátusához tartozván, az a titulus, mely. ben az esedezők a Érközi Földekhez való jussukat építettni szándékoznak, egy csupán hallomásból merített hajdani tra. dicíón sarhallih, az esedezők kérése helytelennek találtatott.” Punktum, porzót rái Tgy ért véget a papok és O ■* Farkasok pere. Ott a bot, a dervis botja, érjék be azzal a Farhasokl E botra célozva, mondotta valahol a fentemlitett nótárius: — Egyszer a plébániára trendég szü lt be. A pap három kiló húsra valót adott a szakácsnőnek, hogy jó ebédet főzzön. A hús azonban lemaradt az ebéd- tői, mint a borravaló. A pap sietett felelősségre vonni a szakácsnőt. Az asszonyság azzal védekezett, hogy a húst a macska ette meg. ,J\]. elő kell keríteni a macskát!” A szolgáló mindjárt le is fue'.te, a pap pedig rátette a mérlegre. A macska pontosan három kilót nyomott, „No, állapította meg a plébános, a hús már megvan, de hol van a macska?“' — A Far. kasok is elmondhatják; a bot megvan, de hol van a föld? Kolacskooszky Lajos Egei téli látképe. Wimmern é, a dolgozó nő és a feleség te ajű széles ívben kitárult a barátságos, meleg szobába egy magas, barnakabátos fiatalasszony lépett, kezében nagy aktatömbbel. Amíg levetett kabátját a fogasra akasztotta, másik kezével a kockás sál alól kicsúszott rakoncátlan hajfürtjeit simította hátra. Senkihez nem szólt, asztalához sietett és máris munkához kezdett, A kis szobára újból a megszokott csend borult, csak a kandallóban égő fa ropogása és a tollhegyek pattogása hallatszott Wimmer Gézáné — leánynevén Liptai Dóra — ezt sem vette észre, annyira elfoglalta a saját és egyik beteg társának félbenmaradt munkája. Senkit nem ejtett már csodálkozásba, ha a szobákon végigmenve összeszedte az „árva asztalok“ aktáit, hogy ameny- nyiben ideje engedi, pótolja azokban az elmaradást. Pedig az ő munkája is sok időt vesz igénybe, nagyon komoly, felelősségteljes munka; a Nemzeti Bank 1-es számlájának könyvelését nem bízzák bárkire. Társai, felettesei szeretik, mert valamennyiükhöz kedves, segítő. Nehézségeikkel sokszor fordulnak hozzá, mert mindenkivel szemben megértő, Jóságos. Segíteniakarása, fogyha- tatlannak bizonyult türelme, egyszerű, de mindig tiszta öltözete mellett senki nem megy el észrevétlenül. Az első naptól kezdve — amikor először lépett be a Gyöngyösi Borforgalmi Központ ajtaján — szívesen barátkoztak vele. Később pedig, amikor jobban megismerték pontosságát, hibamentes munkáját, 6 lett egyik legkedvesebb munkatársuk, öt kérték meg, hogy szabadságuk, vagy betegségük ideje alatt helyettesítse őket, mert tudták, hogy Dóra szabadidejében valamennyiük munkakörével megismerkedett és azt is, hogy a rábízott feladatokat szívesen és lelkiismeretesen elvégzi. Wimmer Gézáné egyike a munkában becsületesen helytálló fiatal dolgozó nőknek* * [fisz délután hunt « hó. a domboldalakon már száguld- tak a szánkók a vidám gyermekhaddal. Az esti órákban a korcsolyapályán is felhangzott a zene, jelezve, hogy ott is megkezdődött a szórakozás. A szép, nagy hópelyhek szünet nélkül szállongtak, fehér bundába öltöztetve az utcán járó embereket. Wimmerné az ablak mellett a héten összegyűlt ruhát mosta. Közben néha kitekintett az udvarra, ahol férje nagy szakértelemmel vizsgál- gatta a félig felépített disznóólát Még egy-két simítás, azután letette kezéből a malte- roslapátot és néhány lépéssel a konyhában termett. Most is — mint mindig, ha az ajtón belépett — megállt kilenchónapos kisfia ágya mellett és boldog, büszke apai érzéssel nézte a gyermek pajkos játékát. Azután leült egy székre, kétéves kislányát ölébe kapta, ő i6 bekapcsolódott a Játékba. Együtt dobálták magasra a mackót, együtt gurították a piros labdát, együtt nevettek, úgy, mint valamikor gyermekkorukban Dórával, a kis szomszédlánnyal: a befagyott patakon korcsolyázva, vagy a tarka réten virágot szedve.;* Amikor Dóra befejezte a mosást, együtt kezdtek a vacsorakészítéshez. Nem okozott nagy gondot, mert minden hónap elején, amikor fizetésüket megkapják, egész hónapra bevásárolnak. Együtt hozzák haza az árut, korán reggel együtt takarítanak, ha mód van rá, a főzésnél is együtt szorgoskodnak. Csak a kerti munkákat nem végzik együtt, férje kora tavasztól késő őszig egyedül foglalatoskodik a kertben. így a konyhára szükséges holmit megtermelik. Télen pedig, amikor a hideg engedi, a kőművesek munkáját is elvégzi, kívül szépítgeti a lakást Wimmerék boldog családi életet élnek, a férj feleségében megbecsüli a dolgozó édesj anyát és ezért otthon megértő élettársa, W Amikor a tavaszi hőnapokban először bújik ki a felhők közül a nap és körültekint Wimme- réket minden ünnepnapon a kertben találja. Ismerősen üdvözli őket, hiszen az elmúlt, és minden évben itt találkoztak. Wimmerék legkedvesebb nyári szórakozása, hogy kiülnek a kerti padra és beszélgetnek, tervezgetnek. Az édesapa soha nem mulasztaná el megjegyezni: az én kisfiámból igazi futballista lesz, ez a gyerek már most tiszta izom. És ilyenkor az édesanya boldogan hallgatja, közben néha lopva rátekint lelkendező férjére. A mozinak is gyakori, kedves vendégei, Wimmerné a vígjátékokat, férje az izgalmas, harcos filmeket kedveli, így egymás kedvéért mindkettőt megnézik. Felejthetetlen élményt nyújt a mátrafüredi kisvasút — ez a Wimmer-csa- lád megállapítása. Minden nyáron, különösen tavasszal néhányszor megcsodálják a festői Mátrát, amely kellemes levegőjével ugyancsak vonzza a kirándulókat. Ilyenkor visznek magukkal könyvet — Dóra rendszerint a szépirodalomból, férje szakmai könyveket — és egy-két órát olvasással töltenek. Jó munkájukért minden nyáron egy-két hetet a Balatonnál üdülnek. Az elmúlt évben Balatonalmádiban voltak, itt pihenték ki fáradalmaikat. Kedvelt szórakozásuk az esti séta is, a legtöbbször a nagymama is velük megy. Esténként, amikor a két gyermek már alszik, bekapcsolják a rádiót, mert mindketten kedvelik a szép zenét, és előadásokat. így dolgozik, él, szórakozik Wimmerné és családja. Dobai Margit Az influenza eReni védekezésről Az utóbbi hetekben megyénk területén megszaporodtak a légutak hurutos megbetegedései, a nátha, főleg pedig az influenza. Az influenza kórokozója cseppfertőzéssel terjed egyik emberről a másikra, cseppfertőzést okoz a köhögés, tüsszentés, sőt maga a hangos beszéd is. Ilyen esetekben ugyanis a nyálpermet részecskéihez hozzátapadnak a kórokozók és a köhögő, tüsz- szögő embertől egy-két méter távolságra is eljutnak. Nehézséget okoz az influenza elleni védekezésben az a körülmény, hogy még a betegségi tüneteket nem mutató, az úgynevezett lappangási időszakban lévő beteg is fertőz. Sokan a betegséget lábon húzzák át, így tág tere nyílik a fertőzés tovaterjedésének. Az influenza elleni védekezés irányelvei a következők: Kerüljük a köhögős, náthás emberek társaságát, ne látogassunk náthás, influenzás beteget. Ne látogassuk az influenzás megbetegedés tömeges szaporodása idején a kórházak szülészeti, gyermek- osztályain lévő hozzátartozóinkat, ismerőseinket. Óvjuk csecsemőinket, gyermekeinket a kívülről behurcolt fertőzésektől, mert ezeknél az influenza végzetes szövődményeket okozhat. Ha lázasak vagyunk, köhögünk, tüsszögünk, szemünk ég, fejünk fáj, forduljunk azonnal orvoshoz. Lehetőleg maradjunk otthon a betegség tartama alatt, még akkor is, ha az enyhén zajlik* je. Saját érdekükben tegyünk■ rneg minden tőlünk telhetőt az influenzás megbetegedése g, további terjedésének meggátlá- sára. A fenti védekezési módszerek betartásával legyünk segítségére egészségügy szolgálatunknak. Dr. Seres Gá.borné A régen várt hő megérkezett. Vígan siklik a szánkó boldog utasaival. , > * Coller János 200 kilós disznót vágott. Munkakőzben jól esik' • meleg bor. I Ez aztán telitalálat De „kölosön-kenyér visszajár"* Képek a tél örömeiről
