Népújság, 1953. december (97-106. szám)

1953-12-06 / 98. szám

4 NÉPÚJSÁG 1953 december fi 7Y yúlfarknyi idővel több, mint * ’ húsz esztendővel ezelőtt Eger elhatározta a régi Buttler- háznak múzeummá való átala­kítását. Mert ha Miskolc na k van múzeuma, miért ne legyen Egernek is? A helybeli földtani, régészeti, történelmi és néprajzi anyagot magányosok és a tan­intézetek vállalták összehozn . Legányi Ferenc egymaga egész vagonra való kövületet és újabb kőkori szerszámot ajándékozott il városnak. Mindössze durva- kőkorszabbeli, azaz a jégkor­szakból való ösálhti csontok és eszközök kelletlek még, hogy teljes legyen a gyűjtemény; hadd lássa az IBUSZ szájtáti közönsége, miféle kezdetleges fegyverekkel hadakoztak a tör- iéne'.emelötti, „egri csillugok" az ántivilág fenevadjai ellen? A z egri munkanélküli 1er- mészetbarátok ajánlkoz- 'tak, hogy a vármegye téli ínség­akciója keretében készek össze­hozni a kívánt múzeumi anya­got. Hangadójuk, Dancza János, foglalkozásra nézve lakatosse­géd, akkor idömilliomos. Kapott u h. polgármester, Frank Tivadar az ajánlaton, mint a kacsa a korpás hagyma- száron, mindjárt meg is teve az előterjesztést a főispán ár Öméltóságához, mint a megyei ínségakció fejéhez. Hanem a fő­ispán, már nvnt Hedry Lőrinc ide genere Aba), a nagy va­dász, aki a kóbor macskáktól az árvaszéki elnökig mindent összelövöldözött, a fejét rázta: — Hogy jön a csizma az asz­talra? Mit ért egy facér lakatos- legény a jégkorszakhoz? Hol a diplomája? Nem, nem: a varga piarcuijon csak a kaptafánál! Am Frank Tivadar nem hagy­ta magát! Mint hadifogoly va­laha orosz tejet szopott. A vö­rös észjárás szerint pedig nem C diploma, de a gyakorlat teszi a mestert. Már pedig Danczá- nak eredményes barlangkutató mult van a hála mögött! Csuk azért is; Frank addig-addig járt Öméltósága nyakára, hogy ez utoljára is beadta & derekát. megadta Danczának a megbí­zást, nem ugyan ennek a sze­mélye iránti bizalomból, inkább, hogy olhallgaltassa végre Fron­tot. A munkát legkésőbb február elején el kellett indítani. Törték ám a kobakjukat a természet- bará’ok, melyik barlangját vol­na célszerű megásni a Bükk- nek? Legányi a Subalyukat aiánlolla. A Subalyuk, Cserépfalutól ■c*- északra a Húr völgyén, a Káthegy sziklás oldalában nyílik, 44 méter magasan a pa­takmeder fölött. Száz évvel ez­előtt kedvenc búvóhelye bizo­nyos Suba Miska szegényle­génynek; ezért a név! A Kóburg-hercegek erdóura- daJrna, amelynek a Káthegy és környéke egyik tartozéka volt, tekintettel a kulturális célra, a kutatás elé nem gördített aka­dályt. Szállást a munkás turis­ták a barlangtól másfélárányira, a Kútheggyel átellenes Harang­lábon (579 m) kaplak. Az üres vadászkunuhó. ahol jó volt, óit rossz volt ahol rossz, ott vi­szont jó: fából a kilincse, mad­zag a húzója. A haranglábhoz való felkapaszkodás, dacára a hidegnek és a nekivetközésnek, keserves munka volt — írja Dancza visszaemlékezésében — ugyancsak kimelegített mind­nyájunkat, a tetőn pedig úgy­szólván megszakítás nélkül dü­höngő szélvihar alaposan átjárt bennünket úgy, hogy , sokszor versenyt köhögtünk. Ivóvizei a Hör völgyéből hordtunk fel, főzni és mosdani ped.g a hegy­agyagából. Május elején pedig ugyanott egy 6—7 éves gyer­mek maradványait szedték össze. A nő és a gyermek nyilván összetartoztak. A körülmények, s a csontok állapota valószínű- sitik a nézetet, hogy mindkettő­jüket fenevadak marcangolták szét. z asszony csontmaradvá­nyai közül legbecsesebb az alsó állkapocs, meg a ke­resztcsont. Az állkapocs vaskos, durva, majomias, ajka nincs. Dancza persze sieiett Buda­pestre megtáviratozni az öröm­hírt. A Földtani. Intézet mind­járt útnak indította á neves barlangkutatót, Kadics Ottokárt Cserépfaluba, illetve a Suba­lyukhoz. A professzor látható tetőn lévő vízgyűjtő 30 centi­méter vastag jegét csákányoz­tuk fel. amelyet felolvasztás után vásznon átszűrtünk, hogy a befagyott gizgaztól megtisz­tuljon és csak azután, rendesen este 7 órakor fogtunk a vacsora és a másnapi ebéd főzéséhez." Tp ebruár 6-án kezdődött a *- feltárás, a legrosszabb időpontban, merthogy Dorottya igen „szorította". A munkának alig volt látszatja. Node Ju­lianna kitett magáért, az idő meglágyult; Péter is; ahogy dukál, a földbe ütötte az üsz- köt, Mátyás sem habozott meg­törni a jeget. Az időjárással a munka üteme is megjavult, s a tudomány napszámosa; aprán­ként egész garmadáját halmoz­ták fel az ősállati maradvá­nyoknak és a legdurvább kő­eszközöknek. Három /nappal az­tán György után, aki öltözteti a határt, végre az ősember maga is előbukkant egy körül­belül 40 —45, év körüli asszony­ság képében. Horváth József és Kovács József ,munkás turisták hámozták ki a barlangküszöb világosbarna, mészkőiörmeiéke-s izgalommal vette kezébe az ódon állkapcsot. — Ecce Homo primigetüus! — úgymond. — íme, a kezdet­leges ember! Az első ősemberi lelet Magyarországon! Nagy füstje lett a dolognak! Egész hasábok jötiek a lapok­ban. interjúk, eszmefuttarások, jó-rossz barlangi tanulmányok. Turisták, riporterek, fényképé­szek nap mint nap úgy dongták körül a Subalyukat, akár a da­razsak a szotyagós körtét. Cserépfalu persze nagyra volt a lelettel! Fikomadia-teremteüe, mégis kedves figyelem az ős­anyától, hogy éppen Cserép­falunak testálta a csontjait! A szomszéd Zsércet persze ette a penész; a pap nem is állta meg, hogy ősszel, a fő- erdész lakodalmán belé ne csíp­jen Danczába. — Mi van az állkapoccsal, mester? — Ahbizony folyton utazik, már Amerikát is megjárta. — Hogyhogy? — Hát úgy, hogy a Földtani Intézet igazgatója kivitte ma- iával Washingtonba, a geoló­gusok nemzetközi kongresszu­sára. — 12.000 dollárt ígértek azért az állkapocsért — kotyogott közbe a kórorvos. — 12.000 dollár nagy pénz, szép pénz! — így a pap. — De megér-e annyit egy állkapocs? — Ez igen — jelelte az or­vos. Elvégre nem a mai ember­től, de a kezdetleges embertől való. Legalább 120.000 éves. Olyan egy lénytől származik, aki közetébb állt még az állati formához, mint hozzánk. J smerem ezt az észjárást! — legyintett a pap. — Darwin tanítja. Es ma divat Darwinra esküdni. Majd elmúl k ez a divat is, mint ahogy elmúlt a krinolin. Ámbátor sietek ki­jelenteni, hogy a legfőbb egy­házi tanítóhivatal nem tartja szükségesnek fellépni azok ellen, akik az emberi testnek alacso­nyabb szervezetektől való szár­mazását összeegyeztethetetlen­nek tartják a kinyilatkoztatással. Az egyházat végre is a szellem, s nem a test érdekli, szellem tekintetében ' pedig köztünk és az állatvilág közt ég és fold a különbség. — l assan a szellemmel, főár! — vágott vissza Dancza. — A szellem éppúgy magán viseli az ember alacsony származásának a bélyegét, akár a test. — Merész kijelentés! Bizonyí­tékot kérek! Máris csupa szem, s füt vagyok. Dancza vadászhistóriával vá­laszolt. A szeressenek — úgy- mond — nem hálóval, tőrrel, de köcsöggel fogják a majmot. A vadász szűk torkú köcsögöt állít az erdőtiszlás kö­zepébe. Annyira szűk, hogy csak kinyújtott kézfejjel lehet belenyúlni, ököllel nem. A va­dász a majmok szemeláttáry valami nyalánkságot, diót, vagy datolyái lesz a köcsögbe. Vé­gezvén. félrehúzódik a fák mö­gé. Most a legvakmerőbb majom gyorsan leereszkedik a fáról, kíváncsian belenyúl a köcsögbe. ,4 vadász ráront. A majom meg­menekülhetne, ha elengedné a már megmarkolt csemegét, de nem teszi ám. inkább eltűri, hogy lefüleljék; annyira odáig van a csemegéért!... Sok em­ber ma sem különb a majomnál! íme. gondoljunk csak va'ami nagu vagyoni a datolya, vagy u dió helyébe, olyan}été nagy va­gyont, amilyennel például a klé­rus rendelkezik, azi kérdem én szeretettel, főár, van-e pap a vi­lágon, alt: azt önként kiengedné a markából? Amit egyszer a majom, vagy az ilyen emberek keze megmarkolt, attól nem válnak meg, ha mindjárt a Da- mokles kardja függ is a fejük felett! Hol itt a lelki felsőbb­rendűség? A lakodalmas nép majd ha- látra kacagta magát. A pap is nevetett, de farkasul. KOLACSKOVSZKY LAJOS Javítsuk tovább föld művesszövetkezeteink áruellátását! S oha nem állt még ilyen nagy és szép feladat a kereskedelem előtt, mint_ nap­jainkban. Szocialista építésünk új szakaszában gazdaságpoliti­kánk alapvető feladatává vált a dolgozó nép életszínvonalának állandó emelése. Ezért nagy- jelemőségü a város és a falu áruellátása. E nagy és _ meg­tisztelő feladat nehéz követel­ményeket állít a földművesszö­vetkezetek elé. A Központi Ve­zetőség október 31-i határozata kimondja: „Meg kell javítani a földművesszövetkezetek mun­káját, hogy a falu iparcikkekkel való ellátása bőségesebb^ és zökkenömentesebb legyen." Megyénk szövetkezeteinek áruellátási tevékenysége külö­nösen ez év második felétől jelentősen fejlődött. Megnyílt a nagy' áruválasztékkal rendelke­ző és milliós forgalmat lebo­nyolító hevesi áruház, továbbá a noszvaji vegyesbolt. Hamaro­san megnyílik a bodonyi és a tarnabodi vegyesbolt is. Építés alatt van a hatvani áruház, a kiskörei, nagyrédei, deíki kor­szerű vegyesbolt. A közelmúlt­ban nyolc íiókboltot helyeztünk üzembe főleg ott, ahol gyenge a bolthálózat és ezt tovább folytatjuk. Nagy gondot fordí­tunk arra, hogy fa'usi üzlet- hálózatunk felszerelésben, külső formájában, áruválasztékában, udvarias kiszolgálásban, minél jobban megközelítse a fejlettebb városi kereskedelmet. A 111. negyedévi áruforgat- műnk !8 százalékkal voit nagyobb a múlt év azonos idő­szakától. Jelentősen javul az eladott iparcikkek aránya az élelmiszerekkel szemben. A tex­tiláruk területén jelenleg meg­mutatkozó hiánycikkekből mint­egy 2.5 millió értékű áru’, sze­reztünk részben Budapesten, részben Miskolcon, hogy a ha­talmasan megnövékedett keres­letet jobban kielégíthessük. Be­vezettük a közszükségleti cik­keket. felölelő kötelező eikklis- tát. A fogyaisztók gyorsabb ki­szolgálása érdekében növeljük az eladóhelyek számát. Az elért eredmények mellett még számottevő hibát lehet ta­pasztalni szövetkezetein1; áru- eiláió munkájában, a járási,' a megyei szövetségek irányító és ellenőrző munkájában is! Különösen sok a panasz — .és jogosan — hogy egyes bolt- kezelők megengedhetetlen ha­nyagságából. napokig nem le­het kapni oiyan közszükségleti cikkeket, mint például gomb, szappan, gyufa, trafik stb. Nem elégedhetünk meg ma már az­zal, hogy a kereskedelem úgy- athogy „megoldja” az áruk el­osztását, emelni kelj munkánk színvonalát! D oitkeze 1 őinknek éppen a ro- gyasztók érdékeit szem előtt tartva, keményebben kell harcolni az . árak minőségéért, az egyes tájjellegnek megfelelő ruházati cikkek gyártásáért, a pontos áruszállításért. Nagyker. vállalataink tapasztalt dolgo­zói segítsék falusi boltkezelő,n- két az áruk kiválogatásában* kezelésében. . _ Járási és megyei ellenőrző szerveinknek sokkal többet^ kell foglalkozni az árak ellenőrzés sével is. Megengedhetetlen az, hogy „tévedésbe.1’, hacsak 20— 30 fillérrel is, drágábban adja­nak egyes árucikket. A szocio.-. lista kereskedelem elemi köve­telménye, hogy lelkiismeretes, pontos munkát végezzen min­den dolgozója. A spekulációnak, nyerészkedésnek, kalmárkodás* nak a szövetkezeti kereskedelem* ben semmi helye nincs! Szövet­kezeteink választott szervei és tagsága, de valamennyi fo­gyasztó kíméletlenül leplezze le az ilyen elemeket! Sürgős intézkedéseket kell tennünk azirányban, hogy szövet, kezeseinknél • bevezessük a leg­szükségesebb építőanyagok, mint tetőcserép, tégla, cement, mész árusítását, hogy a dolgozó pa­rasztoknak ne kelljen a legmi­nimálisabb mennyiségért iskilo- métereket menni, pel kell számolni ezt a tel- jesen helytelen állapotot — melyet helyenként tapasztal­hatunk — hogy a körzeti szö­vetkezetek központi boltjai sak­kal előnyösebb áruellátásban részesüljenek, mint a fiókboltok a körzeten belül.- Megtörtént például Hevesen, hogy az egy vagon tűzhelyből a helyi szer­vezetek boltjai semmit sem kaptak. Tovább kell javítani tömegszervezett munkánkat is, be kell vonni a szövetkezeti tag­ság széles rétegeit a szövetke­zet munká jának irányításába és ellenőrzésébe. A tagok anyagi érdekeltségének fokozása érde­kében hamarosan bevezetjük a vásárlási visszatérítések rend­szerét. Fokozni kell a részjegy­hátralékok befizettetését, új ta­gok beszervezését. Használják ki szövetkezeteink a tél-adta le­hetőségeket, szervezzenek hasz­nos mezőgazdasági szakelőadá­sokat, diapozitív filmek vetííé* sé,t stb. Tegyék második ottho­nává a szövetkezetét a dolgozó parasztoknak. A szövetkezeti ke­reskedelemre soha nem hárult még nagyobb feladat a párt és kormány határozatainak végre­hajtásában, mint most. Ezért van éppen most olyan nagy szükség arra, hogy pártszerve­zeteink, tanácsaink, állami szer­veink, de a tömegszervezetek is többet törődjenek a szövetkezeti kereskedelemmel. Anélkül, hogy elvennék a szövetkezetek ön­állóságát, adjanak minél több •segítségei megnövekedett fez- adataik jó teljesítéséhez. Cseh Antal, MÉSZÖV megyei titkár Új lakásokba költöznek a bányaüzem legjobb dolgozói Az egercsehi bányaüzem dol­gozói részére most készült el két darab kétemeletes lakóház, mely­ben egyenként 12—12 egy- és kétszobás, fürdőszobás modern lakás van. Az új lakásokat a bá­nyaüzem legjobb dolgozói, szta­hanovistái kapták. Most költözik új otthonába Kónya László két­szeres sztahanovista is, akinek át­lagteljesítménye 150—160 száza­lék. Boldogan cseréli fel régi ott­honát az új, modern lakással Ku- rucz András sztahanovista vájár is, aki szintén jó munkájával ér­demelte ki új lakását. Az eger­csehi bányaüzem legjobb dolgo­zói határtalan lelkesedéssel, bol­dogan vették át pártunk és kor­mányunk újabb ajándékát, a ra­gyogó, gyönyörű új otthonokat. Őfensége levest főz Az egri Dózsa Filmszínház de­cember 6-8-tg mutatja be az „Őfensége levest főz" című vi­dám csehszlovák filmet. A film 4 derűs kahindot mutat be. Mind a négy történet Jaros­láv Hasek, kritikai realista író müve. Hasek a humor fegyveré­vel groteszk képet ad az első vi­lágháború előtti idők cseh társa­dalmáról. A Terméiiyforgalmi Egyesülés kultúrműsorában gyönyörködnek a falu dolgozói. LONDONI GYŐZTESEKHEZ! Dalom szárnyalj, mikén? a madár, Zengjen tőled az egész határ. Visszhangozzék messze a hegy és a völgy. Örömujjongástól zengjen az egész föld. Magyar fiúk! Hozzátok száll e dialom. Ez minden kincsem, ezt is Nektek adom. Bár adhatnék e dalnál nagyobbat, Bár adhatnék szebbet és jobbat Dalom szállj, repülj hegy-völgyön keresztül, Hogy hallják meg. kikhez küldöm szívemből. Babérkoszorút fonnék fejetekre, Mert a nagy hősöknek tudom, ez a bére. De babér helyett csak lantom szívbéli dalával, Gondolataimnak szárnyaló szavával Ajándékozlak meg én most titeket, És kívánok Nektek még sok nagyszerű győzelmet. DÓRA ZOLTÁN által ánosiskol ai úttörő Felnémet A „Farsangi-bál" című zenés játékkal készül a kultúrversenyre Felsőtárkány fiatalsága Felsötárkány a Bükk lábalnál festői helyen terül el. Lakóinak a művelődésre, kultúrára nem ju­tott ideje a múltban. Most azon­ban nagyot változott a felső- tárkányiak élete. A fiatalok el­határozták, hogy felelevenítik községük régi hagyományait, fe­ledésbe merült táncait, dalait. ■ Nagy- segítséget nyújt munká­jukhoz Bartók János tanító, aki nagy lelkesedéssel támogat ja a fiatalok munkáját. Egy 100 főből álló népi együttest szerveztek. Az együttesben ott találjuk az öregeket is. Erdélyi B. János 56 éves dolgozó paraszt a régi tán­cokat, Farkas Benedekné 74 éves paraszlasszony a régi énekeket tanítja a fiataloknak. A leikés együttes most a járá­si kultúrversenyre készül. Szor­galmasan járnak a próbákra he­tenként, hogy gyakorolják a „Farsangi bál” című énekes, táncos jelenetet. A jelenetben híg­juk, hogyan táncollak, szórakoz­tak régen farsang idején a köz­ség lakói. A népballadán keresz­tül, mely a jeleneten végigvonul, bemutatják, hogy a régi farsan­gi bálban hogyan vetélkedett egymással a legszebb lányén a gazdag és szegény legény, va­lamint a község két legjobb tán­cosa. A község legidősebb lakói fel­nyitották tulipános ládájukat. Ezeknek legaljáról előkerültek a már 80—90 évvel ezelőtti nép­viseleti ruhák. A népi együttes ebben a viseletben mutatja majd be a. „Farsangi bál” című jele­netei. A Faluszínház Egerben bemutatta a ..Nem magánügy” című szovjet vígjátékot.

Next

/
Thumbnails
Contents