Népújság, 1953. december (97-106. szám)
1953-12-31 / 105-106. szám
NÉPÚJSÁG <953 december 31. így dolgoztunk 1953-ban F gy évnek ismét a végére értünk. Egy évnek, mely annyi mimikát, jót, rosszat takar. Ha, visszapillantunk egészévi munkánkra sok tanulságot meríthetünk belőle az elkövetkezendő időkre. Hány, de hány jó módszert, hány, de hány kijavításra váró hibát tapasztaltunk, ilyenkor az új év küszöbén illik kissé rendbeszedni a gondolatokat. Hogyan is telt el ez az esztendő? S ezeket a gondolatokat papírra vetve, vagy szóban kicserélni egymással, hogy tanulva belőle, további munkánkban hasznosítsuk azokat. Gazdaságunk, az akkor még erdőtelki, most dormándi állami gazdaság, egészévi munkájáról én nem beszélhetek. Nem beszélhetek, mert csak ez év június 26-án, a munka dandárjában kerültem ide. Elődeim igen rendetlen állapotban adták át a gazdaságot. Volt üt javításra váró hiba bőven. Kezeletlen földek, szervezetlen, lógós dolgozók, a fejetlenség is általános jelenség volt a gazdaságban. Megvallom, első pillanatban megrettentem a nehézségek láttán, de Lada elvtárs szavai megnyugtattak: — A te egyszerű, paraszt eszed« bízom, Fejes elvtárs, vedd a kezedbe és szedd ráncba ezt a már majnem teljesen szétzüllött állami gazdaságot T gy aztán Besenyőtelekről a dormándi állami gazdasághoz kerültem. Mint már említettem, éppen a munka dandárja folyt. Az óriási gabonatáblák a kaszát várták. A kaszák, az aratók, azonban sehol^ sem voltak. Benéztem az istállóba, siralmas kép fogadott. A borjak, üszők jobbra-balra lézengtek. Senki nem gondolt velük, hullottak, mint a legyek. Már ennyi is elég lett volna ahhoz, hogy elveszítsem a fejem, én azonban igyekeztem nyugodt maradni. A már mentheíefijen állatokat kiselejteztem, s a vágóhídra küldtem. Nem a trágyadombra, meg a szalmarakás alá, ahogyan elődeim ezt csinálták. A többi állatot pedig kezeltettem. így sikerült az állatok nagy részét megmentenem. Az aratás azonban még hátra volt. A gazdaság tervébe« 98 százalékig gépesítették az aratást. Kasza. a,rató egy sem volt. Gépeket nem kaptunk, hát most, hogy arassunk?! Vonatra ültem és fel Pestre, a honvédelmi minisztériumba. Katonákat kértem a honvédelmi minisztertől, mire ö azt mondta: ,.Nézd elvtárs, a jugoszláv határon van egy ezredes, eredj el oda, majd ő ad katonákat.’* Haza se jöttem, utaztam tovább. Fáradozásom nem volt hiábavaló. Pár nap múlva 150 erős, egészséges katonával tértem haza. Nagy volt az öröm. Nekem meg főtt a fejem. Honnan vegyek én most már ezeknek kaszát, üllőt, kalapácsot. A környékről innen is, onnan is egykét kaszát, üllőt, kalapácsot kértem kölcsön. Nagynehezen megindult az aratás. Akkor meg a konyhával volt baj. Késett az ebéd, nem volt ió. Már-már arra gondoltam, hogy magam állok a főzőkanál mellé, amikor megérkezett Takács Jánosné, az új kultúrfelelős. Ö aztán rendes kerékvágásba zökkentette a dolgot. Sokan ezt a tettemet, hogy a konyhára osztottam be a kul- túrfelelőst, súlyos vétségnek tulajdonították. A helyzet azonban — amint a fentiekből is kitűnik — rákényszerített. W oknak nem tetszett, hogy ^ keményen bántam velük. Megszokták már a dolgozók, hogy sZabadjára engedik őket. Ezen az állapoton sürgősen változtatni kellett. Egv gyűlésen, ahol mindenki jelen volt. felszólítottam a dolgozókat: Itt csak az maradion, aki becsületesen akar dolgozni, nincs szükségünk lógósokra. A 800 ember közül tize« vagy tizenöten szedték a sátorfájukat. Azokra nem is volt szükségünk. Igen gyakori jelenség volt a kezdeti időben az ivás is. S a baj ott kezdődött, hogy olyan dolgozók is, mint Széosi József — aki most a legjobb fejős — ittasan jelent meg a munkahelyén. Ezekkel a dolgozókkal beszélgettem, s ma már nem látni a gazdaságban részeg dolgozót. Szécsi Józsefet például hogyan győztem meg? Egyik alkalommal elembe állt, persze ittasan: „Ad-e öt nap szabadságot vagy nem? Mert ha nem ...” És fenyegetőzött. Meg- vártanu míg kijózanodik és beszélgetni kezdtem vele. A beszélgetés végén megbánta tettét és elhatározta, hogy megváltozik. Meg is változott. Nem olyan régen kapott 300 forint jutalmat jó munkájáért. p lmult az aratás, el a beta•1-i karítás is. Legfontosabb teendő volt a már kimerült föld javítása. Trágyázási tervünket 106 százalékra teljesítettük úgy, hogy 685 hold földet trágyáztunk meg. Méghozzá elég bőségesen. Egy hold földre több mint három mázsa trágyát szórtunk szét. Ezután a terület szántásáról kellett gondoskodnunk. A traktorosok körében kialakítottuk a versenyszellemet, a jó munkát jutalmaztuk. Aratáskor is több mint 4800 forintot osztottunk ki az igazgatói alapból. A traktorosoknak és a munkásoknak — habár nehézségbe ütközött — de megszereztük a meleg munkaruhákat. Ment is a .szántás, mint a karikacsapás. 'Tanulva a többéves tapasztalat, ból, a vetéssel sem késlekedtem. Ekkor már nem kellett a dolgozókat szidni, ha azt akartam, hogy menjen a, munka. Dolgozott mindenki becsületesen. Meg kell említenem, hogy elődeimnél nagyon szervezetien volt a munka. Egyik jellemző dolog erre, hogy a vezetőség nem tudta, a gazdaság melyik dolgozója, hol dolgozik. Ezen a dolgon változtatva, megszervezték a növénytermelő brigádokat. Az Ozsvári-, az Első- és a Vincze-brigádot. így az egyes földterületekért brigádok a felelősek. Nem fordulhat elő, hogy bármely földterület ne legyen egyszer sem megkapálva, ami sajnos ez évben előfordult. \ z ültetési tervet is észsze- rűsítettük. Az út mellé azokat a növényeket ültettük, amelyek szállításra várnak. így a cukorrépát, a burgonyát és a gabonafélék nagy részét az utak mentén ültettük, illetve vetettük el. Hogy megelőzzük az idei kellemetlen emlékű aratást, a lebontott tervet minden brigádvezetőnek már most átadtuk. A brigádok már most tudják, hogy az aratáshoz hány munkaerőre, kaszára lesz szükségünk, « ezek szerződtetéséről már jó előre gondoskodhatnak. ■ Nagy reformokat kell megvalósítanunk az állattenyésztésben is. Mikor átvettem a gazdaságot, a takarmánykészlet ugyancsak elszomorított. Hát hogyan akarnak ennyi takarmánnyal, ilyen rengeteg állatot átteleltetni? — jutott eszembe önkéntelenül a kérdés. Megnéztem, mi az oka a nagy takar- mányhianyr.ak. A gazdaság amúgyis kicsi kaszálóját részesekkel kaszágatta le. A részeseit meg ugyancsak kivették a „részt” a porcióból. A kinnhagyotf szénára rájárt boldog, boldogtalan. Első lépésem volt. hogy megszüntettem a felibe, harmadában való kaszálást. Csakis pénzes kaszálókat fogadtam. Aratás után meg beindítottam a silózást. Minden silózható anyagot be a gödörbe. A gazdaságban egyetlen kukoricaszár, napraforgótányér, répalevél nem maradt fethaszn&at a mii. Az állatotokon is meglátszott a gondoskodás, egyre jobban javultak. Ezt azonban nemcsak a takarmányalap biztosításának köszönhetjük. A tehenészek, kondások egyre jobban gondoskodtak'az állatokról, nem fordult már elő olyan dolog, hogy napokig ne cseréljék az almot. A gondos ápolás szép állatállományt eredményezett. Meg is lehet most nézni a sőréinket, tejelő teheneinket. T lyenkor, az évnek végén tervezget, számíigat az ember, így vagyunk ezzel mi is. Számtalan dolgot akarunk a jövő évre megvalósítani. Sertés- állományunk egyre nő. szaporodik Szükségét látom már egy fiaztató építésének, így egy 140 férőhelyes fiaztatónak már meg is kezdtük a? építését. Nagyon kell egy 2000 süldőt befogadó szálláshelyiség is. Ebben az év. be« nagyon sok volt a szopósmalacok közt a bélfertözéses megbetegedés. Ez azért volt, mert az anyadisznó belefeküdt a sárba, pocsolyába, s a kicsiket ez a sárral, maszatta! vastagon fedett disznó szoptatta. Jövőre, hogy ezt megakadályozzuk, az anyadisznónak egv úsz- tatót létesítünk. így megszűnik a bélfertőzés veszélye. A sertés, farmot és környékét lucernásít- juk, mert táplálékba« igen gazdag ez a takarmány. Jövőre már bevezetjük a ridegborjúnevelést is. A férőhelyhiányt új lóistálló építésével oldjuk meg. A mostani istálló így felszabadul, s lesz hely a kis borjúiknak is. Juhállományunk is jelentősen megnő, itt is szükség lesz egy ezerférőhelyes istálló építésére. lVfost már meg tudjuk eze- két valósítani. Államunk új programmja nagyban segíti a mezőgazdaságot. A több mint 13 milliárd forint beruházásból szépen jut majd a mi gazdaságunknak is. Az új rendelet, hogy ne maradjon papíron, rajtunk, mezőgazdasági dolgozókon múlik. Nekünk kell végrehajtani. S a mi állami gazdaságunk ügy dolgozik ezentúl, hogy a rendeletet végrehajtsuk. Jövő évben nem lesz nálunk kapálatlan krumpli, gondozatlan növény, ápolatlan jószág. En és a gazdaság dolgozói azon leszünk, hogy necsak papíron maradjon a rendelet, hanem megvalósítva, dolgozó népünk életszínvonalát emelje. Elmondotta,: FEJES JANOS, a dormándi állami gazdaság igazgatnia Ä füzesabonyi „Petőfidnek 04.000 forintot jelent a kedvezmény Termelőszövetkezeteink örömmel fogadták a beadást mérséklő rendeletet. Ez a határozat lényeges segítséget nyujit az egyénileg dolgozó parasztoknak, de a legnagyobb kedvezmény mégis a termelőszövetkezeteké. Országszerte számos termelőszövetkezetben gyűléseken vitatják meg az új kormányrendeletet, s a legnagyobb megelégedéssel nyilatkoznak felőle. A füzesabonyi Petőfi tsz irodájában is erről folyik a szó. A számadásokból kitűnt, hogy a csoportnak mintegy 64.000 forintot jelent az új rendelet. Csak búzából több mint 36 mázsa a kedvezmény. A csoport irodájában idős Bíró János arról beszél, hogy az új beadási rendelettel megtakarított öt darab hízottserités mit jelent a osoportnak. „Jövőre má,r szeptemberben elkezdhetjük a disznóölést — mondja. Nem kell vele decemberig várná. Ez azonban még nem minden, több hurka. kolbász meg sonka kerül az asztalunkra”. „Hát ami igaz, az igaz — veti közbe Gulyás Sándor — Nagyofl sok disznótoros vacsorát lehetne készíteni az etenge- S dett nyolc mázsa hízottsertésből.” Ifj. Bíró Jánosné már most örül, hogy a szeptemberi kállli vásárban megvette a tehenet. „Nagyobb lesz jövőre a jövedelem, mert a tejbeadást a háztáji tehén után elengedték.” Nemcsak ifjú Biró Jánosné vásárolt tehenet háztáji gazdaságába. Vele együtt még öt Pe- tőfi-tag kötött egy-egy tarkát a jászol elé. Köztük Nagy Gábor és Gaál István né is. Valamivel meg kell ezit háláíl- n,i államunknak. A Petőfi, tsz m a rha állom án y á n ak növel és ét tervezi. Hogy jló|; fejlett, magas tejhozamú szarvasmarháikat neveljenek, ennek érdekében öt darab tenyészállattal frissítik a tehénállományt. A sertéstenyésztésben is változtatnak: az eddig hússertés anyaállatokat most mangalicára cserélik ki. Növekszik a sertésállomány, szükség van új fiaztatóra, hizlaldára. A tavasszal meg te kezdik egy sertésfiaztató és egy hizlalda építését. A Petőfi tsz tagsága nagy rn,unkakedvvel készül az új gazdasági évre. Jó munkával akarják a beadási kedvezményből származó 64.000 forintot megsokszorozni, hogy minél nagyobb jövedelemmel biztosítsák az életszínvonal emelkedését. A hatvani MTH DISZ-fiataljai nemcsak tanulni, hanem szórakoztatni is tusinak Az elmúlt hetekben lázas munka folyt a hatvani MTH- ban. A DISZ-fiatalak Demeter Albert oktató vezetésével tánccal. szórakoztató műsorral készültek a 22-i szülői értekezletre. S 22-én megmutatták, hogy az MTH DISZ-fiataljai nemcsak tanulni, hanem szórakoztatni is tudnak. Pál István tangóharmoniikájá- vail kötötte le a nagyszámú szülők figyelmét, a táncol ók közül, Citor József, Földi Rózsikat Kocka László, és még többen szép táncukkal derítették mosolyra a szülők arcát. A vidám jelenetekben Gubis István és több társa szerepelt kitűnően. A fiatalok a jótanulás mellett, műsorukkal is azt bizonyították, hogy méltók arra, hogy az MTH egyenruháját viseljék, s méltók a DlSZ-tagsági könyvre. A szülők derült aroán, hangos tapsán lehetett látni, hogy mennyire tetszett gyermekeik, a jövő iparosainak szereplése, fejlődése. Sokan gondoltak közülünk a régi „inas világra”. A múltban egy inasnak tanulás, lehetőség, szórakozás, egyenruha és sok más kedvezmény, mely ma megvan, nem volt. Helyette üt'.eg, vízhordás, disznóól- takarítás, s a mester földjén kapálása jutott bérül. A majd kétórás műsor utó az oktatók beszélgettek a szí tőkkel a tanulók munkájáró életéről. Pál László igazgat elmondotta többek között, hog Balogh Illés és Kásé János ie rriétlő tanulóknál örvendetes ja vulás mutatkozik, s ez a ió ne vetési módszernek, a fiatalok ji munkájának tudható be. Belát ták, hogy népi demokráciára! célja az, hogy öntudatos, tanult szakmunkásoka t nevel lenek, akik megállják helyüket az építésben'. Ezeknek az igyekvő, tanulni- vágyó DISZ-istáknak szünidejük alatt jó pihenést, kellemes szórakozást, s a küszöbön áilló 1954-es évben még jobb tanulást kíván a városi DISZ- bizottság. Bora József, városi DISZ-titkár. V ezetőségváíasztás a viszneki tszcs DISZ szervezetében Már hetekkel ezelőtt telkesen készültek a viszneki tszos DISZ- fiataljai a vezető’ségválasztó taggyűlésre. Végre elérkezett a nagy raap, a vezetőségválasztás napja. Minden DlSZ-fiatal pontosan megjelent, ünneplőbe öltözve, lelkesedve, csillogó szemmel. A taggyűlésen résztvett a helyi pártszervezet titkára, valamint a járási DlSZ-bizottság- róll kiküldött elvtársnő is>. Az ünnepélyes megnyitás után a régi DISZ-titkár vette át a szót, beszámolt, a DlSZ-szerve- zet eddigi munkájáról, annak eredményeiről és hibáiról. A beszámoló után megkezdődtek a hozzászólások. Javaslatokat, ötleteket mondtak el a f iatalok és felajánlásokat tettek április 4-re. Váll alf ák, hogy munkaegységüket 100 százalékon felül teljesítik és a DlSZ-brigád ©gy nagy darab földet művel meg a rájukeső területen kívül. A tszcs DISZ-fiataljai nemcsak a termelésben, hanem, a kulturális murakában is élen akarnak járni. Vált alfák, hogy színdarabokat rendelek, tánccsoportot alakítanak és beneveznek a kul- túrversenyre is. Megértették a politikai oktatás fontosságát, is, megfogadták, hogy minden héten résztvesznek a politikai. iskolákon. A visznekj tszcs DlSZ-szerve- zete alig két hónapja alakult meg öt taggal. Ma már nyolc lelkes fiata; tartozók a szervezethez, akik megfogadták, hogy ólretőrnek, hisz tszcs-jük is az elsők között van a megyében, így ők sem akarnak lemaradni. A lelkes hozzászólások után az új vezetőséget választották meg a fiatalok. Titkárnak egyhangúlag a tszcs ifjú traktoris- táját, Juhász Béla elvtársat fogadták el, aki eddig is DISZ- titkár volt és becsülettel végezte munkáját. A DISZ-induCó éneklésével fejeződött be a lelkes taggyűlés. A tszcs DISZ-fiataljai terveiket szőve, vidáman hagyták el a DlSZ-helyiségeit és a szemük osillogásábó; látszott, hogy mind a nyolc fiatal arra gondol: megmutatjuk, hogy nemcsak tszcs-nk, hanem a tszcs DISZ- szervezete js első tesz a miegyében. Kiss Lajos, tszcs DISZ-fiatail NYOLCÁN MEGYÉNK DOLGOZÓI KÖZÜL, Bíró n István II. Egeresein kétszeres sztahanovista vájára. Egész évben 150 százalék lett teljesített. Jelenleg 1957. évi tervén mígozik. 1 Győri Mihály a horti gépállomás kiváló traktoristája egész évben élenjárt a traktoristák kötött folyó versenyben. Orbók József a Magyar Népköztársaság tai kitüntetett parádsasvárj pedagógus. Fehér Márton a boconádi Petőfi tsz. elnöke. Vezetésével a termelőszövetkezet megszilárdult, tagjai kemény harcosai a szövetkezeti mozgalomnak.
