Népújság, 1953. december (97-106. szám)
1953-12-10 / 99. szám
1953 december 10. NÉPÚJSÁG 3 pétervásári járás dolgosói sem mostoha gyermekei hazánknak Pétervására betonjárdát kapott Ha a múlt rendszer falvairól beszélünk, zsup- fedeies, düledezö oldalú házikókat, kacsaúsztatót, s tengelyig érő sáros utakat látunk magunk előtt. S így is volt ez egykor. A falusi lakosság átka a sár, a nyomorúság colt. A lovak, az üres kocsikat sem tudták vonszolni a tengelyig érő sárban. Kormányunk igyekszik ezen változtatni. A do'gozó parasztoknak minden támogatást meg. ad. hogy építsék, szépítsék falujukat. Számtalan dolgozó paraszt épített zárszámadás után pirostetejű házat. Állomnak az utak karbantartására, építésére is gonSát fordít. Ahol a leg- sorosabb a falu, ott betonjárdát építenek, hogy ■ megkönnyítsék a dolgozók közlekedéséi. Pétervására bizony nagyon sáros község volt. Valamikor, nem is olyan régen a Fő-téren még egészségtelen pocsolya terpeszkedett. Összefoglak, feltöltötlék a kocsaúsz'.a'ót, s most helyén ízlésesen elkerített parkot találunk. Munkájukban nem hagyja magukra az állam n pétervásári dolgozókat. A legsárosabb részeken mintegy 54.000 forintos beruházással betonjárdát építtet. Nem kell már esténként bokáig érő sárban botorkálni a falu dolgozóinak. Mindezek a kellemetlenségek megszűntek Pé- tervásárán, s megszűnnek lassan a többi falvakban is. Az új utak megmentik) a dolgozókat tt Dórtól, sártól. A „Heves vármegye Története" című. könyv, mely 1936-ban látott napvilágot, arról kesereg, hogy „... a jövő képe sötét, ezt őszintén meg keli mondanunkEbben igazat adunk a könyv szerzőjének. A jövő képe valóban sötét volt abban az időben. Megyénkből 10 ezer számra vándoroltak ki a dolgozók abban az időben tengeren túlra „szerencsét próbálni", s jöttek haza évek múlva csüggedten, reményvesztetten. „... Van-e kivezető út e végzetes körforgásból?" — kérdezi kétségbeesve a könyv egyik írója. A választ kilenc év múlva kapta meg a nagy kérdésre. Igen, van kivezető út. Erre tértünk rá a felszabadulás után, s ezen az úton haladva tudtuk boldogabbá tenni megyénk dolgos népét. A pétervásári járás egyik mostohája volt „a nemes vármegyének". Éltek maguknak, kétszeres sötétségben, kultúra, közlekedés, villany és orvos nélkül. Ha azt akarták, hogy éhen ne vesszenek, megindult a vándorlás. Az egész országban megtalálhatjuk a pétervásári járás falvainak népét, ki munkást keresve rótta az országutat Diósgyőr, Ózd, Budapest közt, ki pedig a solti és a fehérmegyei uradalmakban izzadt napestig. Néhány év óta megváltozott a járás falvainak képe. A világosság is eljutott a hegyektől eltakart falvakba. Tarnalelesz, Fedémes, Istenmezeje dolgozói örülhetnek már a szénnek, rádiónak. A villany, a kultúra, e két elválaszthatatlan jóbarát felvidította az elmaradott falvak embereit. Ezek az emberek szórakozni akarnak, és hogy legyen hol, államunk igen jelentős összeget fordított kuliúrházak építésére és helyrehozására. Istenmezején, Pétervásárán új kultúrházat építettek. Egcrbocson és Heves- aranyoson is helyrehozták a kultúrházat. Nehéz lenne felsorolni mindazt a jót, melyet a pétervásári járás kapott népi államunktól. Most már szinte megszokott jelenség a munkásszállító autók szapora száguldása, mely csupán Tarnaleleszröl 750 munkást visz távoli munkahelyére. A munkaalkalom a környező gyárakban, bányákban, a dolgozó parasztoknak nyújtott beadási kedvezmények mind azt bizonyítják: a pétervásári járás dolgozói sem mostoha gyermekei államunknak. Valamikor gondolni sem merték... Az őszi hónapokban’ is minden szombaton felhangzik a falu valamelyik házánál a cigányzene. Szinte elképzelhetetlen enélkül a hét vége. A délutáni órák egyikében megindul a lakodalmas menet végig a falun. A kíváncsi szomszédok és a fiatal lányok, legények a menet végéhez csatlakoznak, elkísérik a menyasszonyt. Szombaton Pócs Már'Jkláék háza előtt gyülekeztek a menyasszonynézők. Nagy volt a sürgésforgás. — Hej, ha így meglát Jancsi — mondta a boldog édesanya, miközben lánya fejére tette a koszorút. Uj ruha, gyönyörű hosszú fátyol. Mindig az volt Marika vágya, hogy életének legszebb napján boldog lehessen. És most igazán boldog. Édesapját, Pócs Imrét, a sztahanovista vájárt jó munkájáért jól fizetik, Marika és az édesanyja meg hárem hold földjüket művelték, így a jövedelemből minden hónapban vehettek valamit a kelengyéhez. Lassan megtelt a tulipáné: s 1 árla, azután a bútorra gyűjtötték a pénzt. Még a fele sem volt meg a pénznek, amikor Marika Holló János menyasszonya lett... és most itt áll koszorúval a fején, a saját szobájában. Mindez hihetetlennek tűrik neki, soha nem gondolta ilyen szépnek az életet ..Asszony lesz a lányból” — hangzik a kapuban a zer.e. Vendégek jöttek, megérkezett a vőlegény is. János egyenesen Marika szobájába sietett, alig várta, hogy megláthassa. Gyorsan teltek a percek, Marika elbúcsúzott szüleitől és elindultak szép, bíztató jövőjük felé. Keskeny völgyben, hegyeiktől körülvéve fekszik a pétervásári járás legnagyobb községe, Tarnalelesz. Főutcája több mint öt kilométer hosszú. Sáros, őszi időben ivem volt tanácsos jó ruhában végigmenni rajta. Az autók híg sárral fröcskölték tele az emberek ruháját. Még az úthoz közellévő házaik sem bújhattak el a tolakodó sár elől. Ősz utóján hatalmas sárfo'- fdk díszelegtek a ház falán, de a há;z előtti virágos kertek is sárral bevakolva várták a telet. A faluit kívül a pétervásári úton sem volt jobb a helyzet. A kerékpár ugrált, rázott és nem haladt. Az autók is egymás után álltak az út szélére. Rúgó- törás, defekt volt minden huszadik eperfánál. Ez az út valóságos réme volt a motorosjárműveknek. De csak volt, mert aki egy évvel ezelőtt látta ezt a tekergő, kanyargó rossz utat, most hitetlenül néz szét. Valóság ez? Mert' bizony most hat méter széles műutat lát a régi báromméteres maikadálm út helyén. A kanyarokat is nyolc helyen vágták át, egyenesítették az utat. A derék útépítők 40 ezer köbméter főidet mozgattak meg és 20 ezer köbméter követ építettek be a 10 kilométeres útszakaszba. Az építkezés tavasszal kezdődött. Sok akadályt kellett leküzdeni az útépítőknek. Kevés volt a munkáskéz, akik ott voltak is, messziről jártak dolgozni, dq legjobban mégis az nehezítette az útépítést, hogy forgalom közben kellett dolgozni, így először csak fél szélességben lehetett megcsinálni az utat. Kemény emberek dolgoztak itt. Szombati Joácbim vezetése alatt kőmtől kubikos-brigád és az Erdélyi kavicsiermeiő-brigád, melynek tagjai Atkárról jöttek az, útépítéshez. Nem hoztak szégyent községükre, az év végén sztahanovista brigád lesz mindkettő. Az új úton most már bátran suhannak az autók, gyorsabban forog a kerékpár kereke, a faluban sem kell a kerítéshez lapulni, ha egy autó közeledik. Mindenki örömmel nézi az élénk forgalmat. Tavasszal a műutat a domonkos! falurészban és Pétervásárán építik tovább. Meghosszabbítják az utat egész a Bükk-hegy aljáig, hogy a 750 leleszi munkás b i z ton ságo&abban közi ekedbe* sen a munkásszállító járatokkal, hogy a leleszi gyermekek ne járjanak nyakigérő sárban az iskolába, és az út szélén ne kelljen tengelyig süllyedni a rakott szekérnek. Szép látvány az új műút. Itt- ott Látszik még a régi három mé-- ter „széles’* holt út, nincs mái rá szükség, de arra jó, bagv mindenki lássa: pártunk nemcsak ígér, de cselekszik is a dolgozók érdekében. Többmilliós költséggel elkészült a műút Tarnalelesz és Pétervására között Űtépítés Tarnaleleszen. Megváltozott a falu kultúrélete Pétervásárán nemrégen fejezték be — helyesebben adták át a dolgozóknak — a művelődés, szórakozás házát, a korszerű, ízlésesep berendezett kultúr- házat. Államiunk mintegy 235.000 forintot irányzott elő a kultúrotthon felépítésére. Ezt az ösz- Felépült a kul túrház. MegEgy esőverte plakát arról ad Számot, hogy Tárnáiéi’szén 209 család épített házat magának az utóbbi időben. Gyárimunkások, ózdi kohászok, borsodnádasdi hengerészek, dolgozó parasztok neve sorakozik a listán. Az egyik új ház tulajdonosa, Nagy mengyi János- hatho’das dolgozó paraszt a Komszemc I- út elején építette fel emelete-, háznak is beillő otthonát, A két szoba. konyha, éléskamra, s három alsó helyiségből állá épübt a hattagú család otthona lett. Nagy tn. János gyári munkás vejével együtt építette fel a házat. Hogy miből? Erre is megadja a ví tiszt Nagvmé. „Aki iparkodik, az boldogul is*’. Naszeget azonban az építkezések folyamán 300.000 forintra emeJte. változott az élet. Igaz, hogy az, olvasó, a ping-pong, a könyv-i tárterem még befejezetlen, de a mintegy 250 személyt befogadó kultúrterem, s a gyönyörűen berendezett társalgó már a fjatagyék nem is félnek a munkától. Földjük is elárulta a gondos gazda hozzáértését. Hegyes vi léken, meredek domboldalon, több mént 10 mázsa búzatermést aratott egy ho-ldról. Tavaly másnak alig termett meg a vetőma m de Nágyék 85 zciálk burgonyát hoztak haza. A nagy termés éri meg kell dolgozni. Most is « mélyszántást végzi a gazda, előtte 24 kocsi trágyát is kiszórt a földre, pótolta a múlt- évit, mert akkor nem nagyon gondolt a föld javítására. „Úgyis elveszik” — suttogták mindenfelől és ő elhitte. Az idén már másként gondolkozik, azt tervezi, hogy szőlőt telepít, sokkal lók rendelkezésére áll. Élnek is a lehetőséggel. Vasárnaponként vidám fiúkkal, lányokkal telik meg a kul túrház társalgója. A kerek asztaloknál kényelmes fotelokban foglalnak helyet. Itt is, ott is sakkozókat látunk. Van, aki az olvasást kedveli, van, aki a táncot. Este siam néptelenedik el ai kultúnház. Budapesti művészek, vidéki ku’.túrcsoportok, vagy éppen a helybeli úttörőik, DISZ- fiatalok szórakoztatják érdekes, színes előadásukkal a hallgatóságot. Felépült a ikultúrház. Most már ku!túrcsoport Is kellene. A pedagógusok lelkesen fogtak a ku 11 ú r esopor t m agai ak í-t ásóhoz. A lelkesedésből a fiatalok ’körében s-incs hiány. Jó példával a Ms úttörök járnak élen. Geose István- igazgató vezetésévaf, irányításával apró jeleneteket tanulnak, 6 hamarosan megmutatják, mit tudnak a pétervásári úttörők. Vas Márta a táncművészeibe vezeti he a fiatalokat. Ilyen lelkesedés melleit nem rs lesz hiány szórakozásból Pé.er- vásárán. nagyobb jövedelmet tud így biztosítani családjának. Nagy m. Jánoséit sokat adnak a jószágokra. Hisz ebből épült javarészt a ház is. A falat is a disznó árából húzták fel. Olyan ház. mint a Nagy men- pyiéké régebben csak a ieggaz- daga-bb Zay-csa! adóknak vett, akiknek nevét, ha idegennek mondták, rögtön hozzáfűzték : ..Övék a fél határ”. Most pedig hafhcllas dolgozó p-raszt sokkal különb házat épít. Leleszen nemcsak Nagvék építettek szép házat. Többszáz dolgozótársa kiöltözött be új otthonába, ez a közel háromszáz új ház ékes bizonyítéka életszín-, vonalunk emelkedésének. * Kigyúlt a fény Az éjszaka ráborította sötét leplét a falura. Csak a szélső házban nem feküdtek még le, vagy éppen most keltek fel, hogy megkezdjék napi munkájukat. Bent a szűk kis szobában egy olajmécses pislákol, ez az egész világítás. A falu komor, néma, mint a sír, Hogy településnél jár az ember, azt csak a kutyák koncertjéből állapítja meg. Való. ságos elátkozott kein ez. Ilyennek találta az utas Istenmezejét 1940 őszén. ★ Istenmezeje azóta nagyot változott. Már jó ideje villanysze- relök szorgoskodtak a faluban. Oszlopokat állítottak, azokra drótokat húztak, hogy mielőbb kigyűl jón a fény a falu utcáin, a dolgozók lakóházaiban. Szombaton, 6-án vö t a nagy nap Istenmezeje lakóinak) életében. Kigyúlt a fény, Meg is ünnepelték ezt a napot. A villanyszerelőkkel együtt töltötték az estét. Ma már nem halottnak tetsző a falu, hanem kivilágított utcák fogadják az utast. Az öregeknek is könnyebb lett a helyzeíük, esténként nem kell félóráig kínlódni, amíg a tűbe tudnak fűzni, ha harisnyát javítanak az unod káknak. A kalendáriumot is könnyebben tudják olvasni, mint a petróleumlámpa mellett. Istenmezeje számos kiváló bányászt adott az országnak, akik hősi munkával járulnak hozzá építésűnkhöz. Ezeknek a keze- munkája nyomán, és ezeknek a dolgozó parasztoknak szorgos •keze nyomán gyulladt ki most a fény, akik példásan végezték munkájukat a földeken, a bányákban, az üzemekben és az íróasztaloknál. Az újonnan épült pétervásári járási kultúrotthon. Tarnaleleszen 269 család épített házat Növekvő jólét a bátori Hegyi Csillag tszcs-ben Néhány éve, hogy megalakult Bátorban a Hegyi Csillag terme'.öcso- port. Ezalatt a néhány év alatt sok megpróbáltatást kellett kiállni a csoport tag jai nak. A kihasznált föld, a hegyes vidék, . no meg a falu hangps- kodói hadat üzentek a csoport dől- gozó nak. Igaz, sok hibát követlek el, sokszor nem bírtak a földdel, de az idén győztesen kerültek ki a harcból. Segítséget kaptak államunktól, beadásuk 10 száza'é- hát is elengedték, így 20_ mázsa terménnyel tudtak többet osztani zárszámadáskor. Ezenkívül a többi rendelet is emelte a tszcs tagok élet- színvonalát. Ez évben már három kilogramm búzát, egy kilogramm árpát, egy kilogramm kukoricát és 15 forintot osztottak egy-egy munkaegységre. Hegyes vidéken szép eredménynek számít ez a jövedelem. Ehhez még hozzájön a hízónak való, meg a többi „apróság'’. A legtöbb pénzt a jószágok eladásából szerezték. Harminchat sertést, négy csikót és 50 darab juhot tudták a. szaporulatból értékesíteni. A zárszámadás után többen elhatározták a falu lakói közül, hogy a következő évben a termelőszövetkezetben dolgoznak, a télen már az új la. gokkal kezdik meg az istálló építését, melyre 80.000 forint hitelt kaptak államunktól. A jövő év méj nagyobb jövedelmet ígér, nagyobbak lesznek a kedvezmények. ,4z idei 20 mázsa terménynyel szemben jöj váré 50 mázsa tér- ménnyel több jut kiosztásra. Egy- egy tagnak csak ez a kedvezmény három mázsával emeli jövedelmét. mmmM Akadályverseny? — Dehogy! Az ivádi közönség így hagyja el a mozihelyiséget, mert a tanácselnök előadás közben eltorlaszolta a kijáratot. A Recski Ércbánya dolgozói is jobb ellátásban részesülnek A recski Ércbányában néhány hónapja kezdték meg az építkezést: az Erceiőkészítömű- vet bővítik, a munkások számú, ra fürdőt, üzemi konyhát és műhelyt építenek. A hozzájuk is beköszöntő Télapót meleg vápát ruhában, kesztyűben fogadta az építöbrigád. Decemberben is jól halad a munka. Síelnek, meri még ebben az évben családi- házzal ajándékoznak meg két bányászcsaládot. Az utóbbi, néhány hónapban nagyon megvétózott a recski bányászok élete is. Több mint egymillió forintot fordítottak szociális beruházásokra. Minden reggel nyolc előtt autó áll meg a kapu előtt és hangos tülköléssel jelzi, hogy megérkezett a pa- rádi és boionyi dolgozókká'. A dolgozók egymás után ugranak le a kocsiból és gyors léptekkel indulnak a bányába. Beszédjük egy-egy hangjoszlányát a többiekhez• is elviszi a szél. — Az \ a dolgozók egészségvédelmi szolgálja, hogy a jejtőrészek- ben, ahol nem lehet vizes fúrási alkalmazni, porelszívókészülékei helyeztek el — mondja valaki. Es a téli ruha, a gumicsizma, kesztyű, meg a vastag a’sónemü. amit valamennyien megkapunk — ezek is az egészségünket védik. A bányában ez az utóbbi negyedév sokat változtatott életünkön. Nem is olyan régen még a kenyér- és zsirellálást sem tudták biztosítani, most rrtpr korán reggel tele vannak a polcok friss, ropogós kenyérrel. Jövőre meg üzepii konyhánk is lesz, most építik. — Erről be. szélgetnek. A bányászcsopart megérkezett a lejárathoz, a kis lámpák mát világítanak a kezekben. íjjá Borsos István sztahanovista vájár társaival, Gál Jánossá', Török Imrével és a többiekkel ma is elhatározták azt, arn't minden reggel, hogy államunk gondoskodását, azt d sok kedvezményt, amivel a. bányászokat segíti, többtermeléssel, magasabb százalék e'érésével hálálják meg. Kovács—Dohai—Bözsi k—* Szabáné ■
