Népújság, 1953. november (88-96. szám)

1953-11-07 / 89-90. szám

2 1953 november 7. NÉPÚJSÁG A MEGHÁTRÁLÁS NEM KOMMUNISTA TULAJDONSÁG A besenyőteleki Honfoglalás tsz pártszervezetének munkájáról MIKOR NAGY IMRE elvtárs ismertette a Központi Vezetőség határozatából született kc-rmány- programmot, Besenyőtelken is sokan fellélegeztek. A becsüle­tes dolgozó parasztok és a tszcs- iagok örültek » sokatígérő, az­óta már sokatadó prograinm- nak. az addig meghunyászkodó ellenség pedig gyorsan talpra - ugrott. A több mint 70 kólák kinyitotta a száját. Ami szeny- nyet, rágalmat eddig gyűjtöge­tett és amit hirtelenében még össze tudott kaparni, mind tele- szájjal üvöltötte, gondolván, „eljött a mi időnk”. Különösen a termelőcsoportok ellen ágál­lak vad dühvei, minden igyeke­zetükkel bomlasztani akarták ezeket. A HONFOGLALÁS TSZ-BE is eljutott ennek a szele. Azért csak a özele, mert ez a tsz gazdag, tagjai többé-kevésbbé megelégedettek. Beszélgettek ugyan a kilépésről, de akik szóltak is erről, nem a tsz el­len volt kifogásuk. Az elmúlt ősszel sokkal komolyabban és. főleg hangosabban beszéltek a kilépésről. Rossz volt a múlt év. Az aszálynak jövedelmezett abban az évben a föld, a ta­goknak kevés jutott, bizonyta­lan volt ai jövő. A pártszerve­zet, a kommunisták azonban a helyükön voltak, a népnevelők, a párttagok és « meggondol- tabb pártonkivüliek szavai után megváltozott a hangulat. Neki­vágtak újból az éűnek. Es nem is bánták meg, akik ki akartak lépni, hogy bentma­radtak. Ebben az évben meg­emberelte magát a föld, az idő­járás alkalmazkodott a tagok kívánságához, s mindez a jó munkával együtt eredményezte, hogy megtelt a tsz-lagok kam­rája. Ebben az évben munka- egységenkint eddig búzábói 3.71 kilót, árpából 1.41 kilót, borsó­ból 41, kukoricából 40 dekát, cukorból 21 dekát, almából 90, burgonyából 70 dekíjt kaptak a tagok. Ezenkívül még több min­den jutott. Sokat segített az állam is, a kormányprogramm után megjelent rendelkezések jelentősen megnövelték a tagok jövedelmét. Csak a hitelek el­engedése 7.30 forinttal növelte a munkaegységekre jutó értéket, a 10 százalékos kedvezmény bú­zából 20, árpából 12 dekát je­lent munkaegységenkint. A ház­táji tehenek után való beadás elengedése évente 1500—2000 forintot jövedelmez a tagoknak — és sorolhatnánk még. DE A TSZ-TAGOK még sin­csenek megelégedve. Nincsenek, mert ők már a jövőbe is néz­nek. mikor arról beszélnek, hogy jóval több lehetett volna a jövedelmük, hai nem volna baj a vezetésben. A szövetkezet vezetősége, főleg Hodák Iván, az elnök semmibeveszi a tagok szavát, a szövetkezeti demokrá­ciát sutbavágva irányít. A köz­gyűlés határozatát meghallgat­ja ugyan, el is fogadja, de a végrehajtásával már nem törő­dik. A tagok nélkül, a tagság szava nélkül aztán nem csoda, ha szervezetlen, hanyag a mun­ka, Ebben az évben több nö­vendékmarha elpusztult, a ta­valyi, csaknem 140 tnailacszapo- rulatból 14 maradt meg. Az első kaszálás lucernája — kö­rülbelül 60 mázsa — kint má- radt, rájött az eső, s elkezdett rohadni. A 10 holdnyi dohányt csak egyszer kapálták meg, ugyancsak a kukorica egy ré­szét és a dinnyét is, a babot pedig egyszer sem. Mindez fáj a tagságnak. Pásztor István öt kapott holdját vitte a tsz-be és hogy most hátat fordított a kö­zösnek, annak egyik oka, ez a szervezetlen, hanyag munka. ÉS MIT TESZ A PART­SZERVEZET, mit tesznek _ a kommunisták? A 16 tagból álló pártszervezet harcolt a helyte­len vezetés ellen, bírálta a ha­nyag munkát; Alig volt olyan taggyűlés, vagy közgyűlés, ahol személyszerint is ne bírálták volna Hodák Iván elnököt, aki párttag is. Már az elmúlt év február 28-án tartott taggyűlés —■ melyen a> tagság 90 száza­léka vett részt — határozatban javasolta az elnök leváltását, mert — mint ahogy a határozat megállapítja — nemhogy előse­gítené a tsz fejlődését, hanem hátráltatja azt. Behívatta Ho­dák elvtársat a pártvezetőség, segíteni próbáltak neki, de itt is, mint a taggyűlésen, vagy a közgyűlésen vagy elfogadta a bíráilatot s utána nem tett sem­mit vagy nem is válaszolt a bírálatra. A pártszervezet vezetősége minden erejét a tsz vezetősége munkájának megjavítására szen­telte, és elhanyagolta a párt­élet többi részét. Nem törődött azzal, hogy a pártcsoportbizail- miak nem tartanak rendszeresen pártcsoport-értekezletet, a nép­nevelők munkájának irányítása is teljesen az egységes falusi vezetőség kezébe csúszott át. Tagjelöltet az elmúlt ősszel vet­tek fel, azóta „nem találtak" tagjelöltnek valót. A párttagok elhanyagolása végül oda veze­tett, hogy az alapszervezét, mely azelőtt rendszeresen megtartot­ta a taggyűlést — és azon a tagság döntő többsége megje­lent — az elmúlt hónapban nem tudta megtartani: a párt­tagok nem jöttek össze. A PARTTAGOK ELHANYA- GOLASA, a nevelési munka hiá­nya vezetett oda is, hogy ké­sőbb csak egy-két elvtárs bí­rált és most több olyannal tan lálkozhatunk a tsz-ben, akik nem mernek véleményt monda­ni, „mert hiába van igazam, a végén én maradok benne” — mint ahogy mondják. Hol követett el hibát a párt- szervezet? Ott, amikor 6ot:szor egyedül, a párttagság és a szö­vetkezet pártonkívüli tagsága nélkül harcolt a vezetés meg­javításáért. Ahelyett, hogy a tsz-tagokat a bírálatra, a hibák elleni harcra nevelte volna, egyedül próbálkozott. Es később — mert a tsz tagságának több­sége helyteleníti a vezetést — mikor a pártszervezet nem ért ei eredményt a rossz vezetés elleni harcban, a párttagok, a pártszervezet tekintélye mind­inkább kisebb lett, a pártton- kívüliek előtt. Hozzájárultak eh­hez egyes járási és megyei szervek dolgozói is, mert azok is nehezítették a pártszerve­zet munkáját. Ha a tagság követelte a vezetőség űjjá- választását, a „fentről jött” elvtársak csitiígatták, lepisz- szeg'ték őket és azzal, hogy nem helyes a vezetőség gyakori újjáválasztása, elodázták a pro­blémát. Ahelyett, hogy meg­vizsgálták volna, szükség van-e új vezetőségre, „belenyugvást” tanácsoltak. (Ha nem is szó- szerint.) Ilyenkor aztán egy-egy felsőbb szervtől kintlévő elv- társ csillapítása után mind na­gyobb hangot kapott az elnök és klikkje. Hodák elvtárs, az el­nök végül is addig elment, hogy a pártvezetőség két tagját sem­mirekellő embernek nevezte, Bozsik József — a 6Ógora — pedig már nyiltan szidta a kommunistákat. A PARTVEZETÖSEG VÉ­GÜL, és több párttag is, bele­fáradt a harcba. A vezetőség tagjai közül még Temesvári Ist­ván titkár elvtárs is foglalko­zott azzal a gondolattal, hogy kilép a tsz-ből. Helytelen ez a meghátrálás. Ha pillanatnyilag erősebbnek is bizonyult a< káros munkát védelmezők klikkje, a párttagok, a pártvezetöség ne adja fel a harcot. Neveljék úgy a párttagokat és a pártonkívü- lieket, hogy azok is , küzdjenek a: hibák ellen, de necsak szóval, hanem tettekkel is. S ha meg­lesz az az egységes tábor, mely nem nézi el » hibákat, munkájuk eredményes lesz, s végül is győznek. De ehhez az is szük­séges, hogy a felsőbb szervek segítsék és ne nehezítsék a Honfoglalás tsz kommunistái­nak, becsületes tagjainak a szö­vetkezet megerősítéséért _ folyó munkáját. Papp János A PÁRTÉLET HÍREI Egerbocson még nem kezdődött meg minden politikai iskola Egerbocson három politikai iskolán tanulnak a község kom­munistái és a legjobb pártonkí­vüli dolgozók. Az egyik politikai iskola első évfolyamának hallga'- tói a KV határozatának megfe­lelően időben megkezdték a ta­nulást, a hallgatók résztvesznek a foglalkozásokon és lelkiisme­retesen tanulmányozzák az anyagot. A másik politikai isko­la első évfolyama, melyen az Egercsehiben dolgozó párttagok tanulnak, még mindig nem kezd­te meg az oktatási , évet. Az SZKP elsőéves tanfolyamán már összejöttek a hallgatók, de nem kezdték meg az anyag tanulmá­nyozását, mert nincs anyag, nem érkezett meg az útmutató. Gyengén sikerült a népnevelő munka értékelése Egercsehiben .4z eger csehi pártbizottság hétfői ülésén a népnevelőmunkát tárgyalták, A népnevelömunka tárgyalására meghívták az üzem 10 legjobb népnevelőjét is, hogy ott elmondják módszerüket, a dolgozók között végzett felvilá­gosító munkájuk eredményeit. A népttevelőmunka értékelése gyen­gén sikerült. Ennek több oka van. A pártbizottság előre nem értékelte a népnevelők munká­ját, nem készített beszámolót, teljesen a jelenlévő népnevelőkre támaszkodott. A pártbizottság tagjai nem vették ki teljesen ré­szüket a vitából, a meghívott 10 népnevelőből is csak hat jelent meg — ezek se készültek fel eléggé. Mindezek „eredményez­ték’’, hogy a népnevelömunka tárgyalása kevés segítséget adott a jelenlévő népnevelőknek és a pártbizotísági ülésen rész­vevők sem kaptak teljes képet az Egercsehiben végzett politikai munka eredményeiről, hiányos­ságairól. Kisgyűlés helyett — vadászat Október 29-én este hét órára lakásomon kfegyűlést hívtam össze. Meg is jelent 12 dol­gozó, várta az előadót, Mol­nár József elvtársat, de hiába várták. Molnár elvtárs nem je­lent meg. „Nem volt ideje”, mert aznap vadászni volt, de máskor is előfordult már. hogy kisgyűlés helyett vadásztöltényt gyártott. Kérem Molnár elvtársat, hogy komolyabban gondolkozzon és foglalkozzon jobban a dolgozók­kal. A kisgyűlésen több problé­ma merült volna fe! az őszi mun­kákkal kapcsolatban, a begyűj­tésről. az adófizetésről, a kisha- szorvbéres földek kedvezményé- ró'l és a dolgozók több ügyes­bajos dolgáról. Mindezekre nem kaptak választja dolgozók, mert a kisgyülése!őadó hiányzott. Szűcs József Maklártálya Megjelent az „Anyag és Adatszolgáltatás“ októberi száma Az „Anyag és Adaíszolgái- tatás” októberi száma többek között az alábbi cikkeket tartal­mazza: G. Glezerman: A társadalom kultúrájának növekedése a kom­munizmusba való átmenet nél­külözhetetlen feltétele; A. Vjatkin: A minőség javítá­sának kérdései az ipari terme­lésben; I. Lemin: A fő tőkés államok közti harc a gyarmatok és a függő országok feletti uralo­mért; Alkotó módon tanulmányozzuk a marxista-leniriista elméletet; N. Anyiszov, G. Brovarszkij: A párttájékoztatás — a vezetés megjavításának fontos eszköze. ROSSZ A tódebrői dolgozó parasztok éveik óta határidő előtt teljesí­tették beadási kötelezettségüket. Ennek ellenére ez év őszén nem beszélhetünk dolgozó parasztok versenyéről. A község határában jó termés volt, de a dolgozó pa­rasztokkal nem beszélték meg, mit jelentenek a kormány intéz­kedései, a beadási kötelezettség PÉLDA vonják érte felelősségre. így gondolkozott Hiner Vádli János 18 holdas középparaszt is. aki az utolsó pillanatokig várt a be­adással. A beadás elten! hangulat ter­jesztőire későn figyelt fel a köz­ségi tanács és a pártszervezet. Farkas k. Dezső, Farkas Antal és hangadó társai háboríthedai­KRECZ JANOS párttitkár: Mindenkinek elsődleges kötelessége, hogy az államnak járót beadja. KURZ KÁLMÁN begyűjtési áll. biz. elnöke: Aki nem teljesíti időben a beadását, hátráltatja a kormányprogramm megvalósítását. EGY HANG A HALLGATÓSÁGBÓL: És rátok nem vonatkozik ez? MÁSIK HANG: Vonatkozik az! De ők vizet prédikálnak és bort isznak! csöilíikentése. az új begyűjtési rendelet, nem mondták el, hogy az állam bizalmat előlegezett azzal, hogy minden terményből megadta a szabadpiaci jogot, hogy szabadon adhatnak, vethet­nek. de a törvényt is tiszteletben kell tartani. Rájuk is vonatkozik a köz­mondás: a fejétől biidösödik a hal. Krecz János, a község párt- titkára is csak akkor rendezte beadását, mikor az elszámoltató bizottság megjelent a községben. Kurz Kálmán, a begyűjtési ál­landó bizottság elnöke is adós maradt két mázsa kukoricával, 128 kiló napraforgóval és 93 kiló burgonyával. Mit várjunk altkor az állandó bizottság tag­jaitól? Egy részük követte a ve­zetőik példáját, mint Pocsai Mik­lósáé, aki 567 kilogramm kuko- ricabeadásából még egy szemet sem adott be. A dolgozó parasz­tok közű; is voltak, akik úgy gondolták, ha a vezetőknek lehet késleltetni a beadást, őket se tanul folytatták tevékenységüket. A község dolgozó parasztjait igyekeztek rábeszélni: ne -telje­sítsék beadási kötelezettségüket, s mikor az elszámoltató bizott­ságok megjelentek lakásukon, megfenyegették, sőt Farkas De­zsőmé, még a padlás ajtaját is rázárta a bizottság együk tagjá­ra, Farkasné meg is kapta méltó büntetését, egyévi és négyhónapi börtönbüntetésre. 1000 forint va­gyonelkobzásra ítélte a járás­bíróság. A fallu becsületes dolgozó pa­rasztjai nem' követték a farfcas- dezsők példáját. Háór György, Plosz György, Kozsik Mihály, s több dolgozó paraszttársa, idő­ben eleget tett beadási kötele­zettségének. A község dolgozó parasztjai kövessék az élenjárók példáját, maradéktalanul tegye­nek eleget beadási kötelezettsé­güknek. Tóth Ferenc sajtó- és propagartdaíelelős LEVELEZŐINK ÍRJÁK... Az egercsehi gyapjútermelő NV őszi vetéstervét 100 száza­lékig teljesítette. 75 ka'.aszirális hold ösziárpát, 50 hold őszi­búzát, 26 hold takarmányt ve­tettünk el az ősszel. November első hetében kihordjuk a gazda­ság területéről az összes trá­ÚTTÖRŐVERSEN 1953 október 28-án körzeti úttör5- versenyt rendeztek Domoszlón. A verseny hire lázba hozta a do- moszlói pajtásokat, akik lelkiismere­tesen, komoly edzésekkel készültek fel hiszen — mint vendéglátók — nem akartak lemaradni. A versenyre meghívást kaptak Abasár, Márkáz, Kisnána és Vécs legjobbjai. A pálya és környéke ünnepi díszbe öltözött erre a gyönyörű őszi dél­utánra. Piros-fehér-zöld és vörös zászlókat lengetett az októberi szél. Egyre-másra érkeztek a vendégei;, akiket meleg szeretettel üdvözöltek a vendéglátók. Délután 3-kor fegyelmezett sorok­ban felvonultak a versenyzők, majd elénekelték az úttörőindulót. Alagyi János csapatvezető elvtárs üdvözlő beszéde után kezdetét vette a nagv izgalommal várt verseny, ahol Győri János elvtárs irányítása mellett szebbnél-szebb eredmények születtek. Csecsnek Anna. Dudás Mária. Csor­dás Anna egymást átölelve, boldo­gan újságolták győzelmeiket. Kisbe- nedek Dezső vécsi pajtás 130 cm-t ugrott magasba. Hegedűs ^ Emil, markazi úttörő pedig 4 m-t távolba. Az állandó biz Szajla községben a vetés a kedvező időjárás ellenére is igen lassan halad. A vetés meggyor­sítása érdekében október 14-én a községi mezőgazdasági állandó bizottságot gyűlésre hívtam ősz. sze. A gyűlésen megállapítottuk, hogy községünk mindössze 70 százalékban teljesítene vetéster­vét. A helyzeten sürgősen javítani kellett. Mi, a mezőgazdasági állandó bizottság tagjai elhatá­roztuk, hogy az őszi vetés mi­előbbi befejezéséhez mozgósít­juk a dolgozókat. A felvilágosító gyát, ha az idő megengedi. Hogy vállalatunknál jól halad a mun­ka, az Hunyadi Gábor telepveze­tő érdeme, aki helyesen szervezi meg a munkát. Kovács Kálmán f DOMOSZLÓN De kitűnő eredmény Kerek Péter markazi pajtás 9.53 m-es súlydobása isi A 60 m-es síkfutást a domoszlói Varga Jolán nyerte ió idővel. A verseny befejeztével a helyt is­kola úttörői megvendégelték pajtá­saikat. Meleg teával, jobbnál jobb süteményekkel kínálták őket. Felol­dódott az izgalom, megindult a ba- rátkozás a pajtások között. Érdek­lődtek egymás eredményei után, ki­cserélték tapasztalataikat. A nagy családból nem hiányoztak a vezetők sem, akik a jól végzett munka tuda­tában megelégedve szemlélték „fiaik” barátkozását. Szabó Mária csapatve­zető arról beszélgetett Simon elv­társsal. a vécsiek vezetőiével: a já­rási versenyekre még jobban felké­szülnek, hogy jobb eredményeket ér­hessenek el. a pajtások pedig foga­dalmat tettek a jobb tanulásra. A verseny mintaszerű megrendezé­séért dicséret illeti a domoszlói áita- lánosískolát, de elsősorban Győri János tanár elvtársat. Ez a verseny bebizonyította, hogy az úttörő-moz­galom munkára, harcra kész. tanu­lásban is kiváló fiatalokat nevel! Tárnái László ittsáff példája munkát azonban nemcsak sza­vakkal, hanem elsősorban a példamutatással végeztük. Én, mint az állandó bizottság elnöke és Oravecz Gábor vállaltuk, hogy vetésünket okéóber 20-ra elvégezzük. Munkánk nem volt eredmény­telen. Vállalásunknak eleget tet­tünk, s ezzel több paraszttársun­kat buzdítottuk a vetés mielőb­bi elvégzésére. így községünk október 30-ra 99 százalékban teljesítette őszi vetéstervét. Oravecz Péter mezőgazdasági állandó bizottság elnöke. Szorgalmasan tanulnak a dolgozók Ha hétfő, szerda és csütörtök este benézünk az általános kóla kivilágított ablakán, külö­nös látvány tárul szemünk elé. A padokban nem gÿe-nmekek ül­nek és tanulnak, hanem a szü­leik, akik versenytársuk akar­nak lenni gyermekeinek. Ott van például Nagy Ferenc, né dolgozó parasztasszony, a VII. osztályban, kinek fia szin­tén hetedikes. Nappal gyermeke tanul a könyvekből, este ped'g az édesanyja — igen nagy szor­galommal. Persze, az év végén dől el, hogy ki a jobb tanuló. Ott találjuk g tanácselnököt fe- leségestől, Barna párttitkárt is, akik jó példával járnak a falu dolgozói előtt nemcsak a mun­kában, hanem a tanulásban is. Rajtuk kívül még 30 dolgozó végzi a VII. és VIII. osztályt, kihasználva a kormányadta le­hetőséget. És mindezt díjtalanul. Volt-e erre példa a Horthy-fasiszta rendszer alatt? Nem! Először is dolgozó paraszt gyermeké csak kivételes esetben mehetett, ha ugyan mehetett tanulni,' de an­nak nagy ára volt. Sok esetben félbe kellett hagynia a tanulást, mert a szüleinek minden elad­ható holmija már ráment a ta­níttatásra és tovább nem volt mit eladni- így nézett ki ez * múltban. Ma minden tanulni vágyó tovább tanulhat, sőt ha kiváló tanuló, még ösztöndíjai is kap. Ez a különbség a tegna.p és a ma között. Ezt a kormányadta lehetőséget használja: ki minden dolgozó, hogy ezáltal is hazánknak a szo­cializmus építésében kiváló har­cosa lehessen. Erdélyi Béla könyvtáros. A KÉPZŐMŰVÉSZET TÁMOGATÁSÁRÓL Az október 27-i kiállításról, mint kwltúreseményröl, s an­nak hiányosságáról szerelnék beszélni. Életem ünnepnapjai közé sorolom a kiállítás napját és boldog érzés tölt el, hogy a sok szép, szívet-lelket gyönyör­ködtető alkotás a mi megyénk művészeinek munkája. Művé­szeink — a dolgozók kérésének eleget téve — igyekeztek témái­kat a nép életéből meríteni. Fel­keresték munkahelyeiken őket, hogy müveikben kifejezésre jut­tathassák: dolgozóinkhoz kíván­nak szólni. Nagy szeretettel, készültek művészeink erre a találkozóra, s dolgozóink érdeklődése elma­radt. F-lvetödik a kérdés, mi az oka ennek? Az én véleményem az — talán nem is tévedek — hogy a mi megyénkben vezetőink nem tartják e éggé fontos ténye­zőnek a képzőművészetet kul- türforradalmunbban. Ha nem Így lenne, nem tartották volna tá­vol magukat a kiállítástól, pár­tunk. tömegszervezeteink veze­tőségei, bár mindenhová meg­hívó ment. Kuliúrfelelőseinkre hárul az a felada*. hogy képző­művészetünk kiállításra hívja dolgozóinkat és azt sem kap­ják végre úgy, ahogyan azt be­osztásuk és nem utolsósorban hulíúrfejlödésünk megköve'eli. K.l túrfelelőseinket a szakszerve­zet és tömegszervezetek a dol­gozók bizalmából helyezte a megtisztelő pozíciójukba. Nem elégítheti ki dolgozóinkat az időnként megrendezett tánc­együttesek és mozielöadásokra való toborzás. Ezek a sikerek nem jelenthetik a jó kulfúrfelelős szá­mára azt. hogy már ió munkát végzett. Ennyit megkaptak a múltban is, ha nem is ilyen szín­vonalon — a „Legényegyletben” Népi demokráciánk sokkal, de sokkal többet kíván nyújtani dolgozóinknak a kultúra terén és meg is adja rá a lehetősége­ket, csak kihasználatlanul hagy­ják. KuUúrfele’.őseinknek szív­ügyévé kell, hogy váljon a ma­gasabb kultúra tudatosítása is: Egy-egy tudományos előadás, gördülő opera, s nem utolsó sor. ban a képzőművészeti kiállítá­sok tömeges látogatásának jól megszervezése. Nehéz, de szép feladat. Hogu nem érdekli dol­gozóinkat? Tévedés lenne azt mondani. Erre engedjék meg, hogy Lenintől idézzek: .. nem az a fontos, hogy mi a mi véle­ményünk a művészeiről. Az sem fontos, hogy mit ad a művészet a lakosság milliókat számláló egész tömegéből néhány száz­nak. vagy néhány ezernek. A művészet a népé, legmélyebb gyökereit a széles dolgozó törne* geh sűrűjébe kell lebocsátania. Ezek előtt a tömegek előtt kell érthetőnek és kedvesnek lennie." ORBÁN JOZSEFNE

Next

/
Thumbnails
Contents