Népújság, 1953. november (88-96. szám)
1953-11-07 / 89-90. szám
1953 iwvwH*w 7. NÉPÚJSÁG 3 NÉGY ÉVVEL EZELŐTT egy derűs, nyári ásnák tűnő ösz> délután, a gyöngyösi városi pártbizottság ajtaján egy jól öltözött, intelligens arcú, középkorú férfi lépett be. Puha kalapját kezében tartva, az asztalnál ülő fiatalemberhez lépett, s halkan szabadságot köszönt. Amaz abbahagyta az írást, felnézett és egy cseppet sem igyekezett leplezni, hogy nem örül a zavarásnak. Mégis, félretolta a papírokat, végignézett az idegen ruháján, azután tekintete az arcára siklott, s mintha vizsgálódása rossz eredményt hozott volna, kényszeredett hangon megkérdezte: mi járatban, elvtárs? A vendég nem sértődött meg. Barátságosan kezet nyújtott, bemutatkozott, majd leült a nem túl kedvesen kínált székre. — Elvtárs, én azért jöttem, hogy bejelentsem: három napja Mátraházán, a Tüdőszanatóriumban dolgozom, s most szeretnék munkát kérni önöktől is. Amíg beszélt, tagsági köny- 'vét átnyújtotta a vele szemben ülőnek. DR. KATONA LÁSZLÓ, 1913, Munkács, orvos, 1945. — olvasta a lila tintával írt adatokat. Nézegette még egy darabig a kezében tartott kis könyvet, s közben azon gondolkodott, túlgyorsan, elhamarkodva ítélkezett, udvariatlan volt. Visszaadta az igazolványt. Az orvos mintha látta volna gondolatait, segítségén£ sietett. — Biztos soft munkájuk van. Ne haragudjék a zavarásért, de már eltelt három nap — gondoltam... Szemük találkozott, s mindketten elmosolyodtak — elértették egymás gondolatát. Cigarettára gyújtottak, s mintha már nagyon régen ismernék egymást, tegezéire tértek át, s hosszan elbeszélgettek, ★ A NAPOKBAN FELKERESTEM dr. Katonát, megnézzem, hogyan él, mit dolgozik, s amíg az autó a Máira, festői tájai között kacskaringózott velem, képtelen voltam másra gondolni, mint első találkozásunkra. Tudom, hogy akkor, ott helyben sem haragudott ő az én fiatalos viselkedésemért, de azóta is szégyenkezem, ha eszembejut. Négy év telt el, az első találkozásunk óta, s bár rövidesen elkerültem Gyöngyösről, mégis az eltelt idő alatt mindig hallottam munkájáról anélkül, hogy érdeklődtem volna. Most is, a hallomás drótta- lan távíróján jutott a fülembe, hogy dr. Katona László, mátraházi orvos Pavlov-kísérlete- ket folytat, sőt a tbc-gyógyí- tásánál is alkalmazza azt. Autónk a nagy vaskapu előtt megállt. Megérkeztünk. Két kézzel üdvözölt, s azonnal munkám iránt érdeklődött. Majd megkért, sétáljak egy félórát egyedül, mert neki be kell fejeznie a betegek vizsgálatát. — Megnézhetnéd — szólt utánam — a foglalkozótermünket, biztosan érdekel léged. KÍSÉRETÜL EGY FIATAL fehérköpenyes lány szegődött mellém. Segítségével bejutok a műhelybe. Ahogy belépünk, érdekes kép fogad. Húsz-harminc méter hosszúságú, világos, nagy terem. Három-néan méter távolságra asztalok, körülötte emberek. Némelyiknél ketten, némelyiknél hatan. Utcai ruhában foglalatoskodnak, s a hatalmas üvegablakon beáramló őszi napsugár gyó- gyítóan simogatja fejüket. Betegek, akik túl vannak a nehezén, s most dolgoznak. Megszólítom az egyiket. Mérnök. Fiatalember. Mint kiderül ő a műhely „parancsnoka". Egy papírt mutat, melyen pontos beosztás van: ki hány órakor kezdte a munkát, s mikor kell abbahagynia. A maxiDr. Katona Lassító » rí kommunista orvos mum: négy óra. Emellett rajzokat, terveket készít ő maga is. Türelmesen magyarázza a munka gyógyító hatását. — Nem emésszük magunkat. A munka leköti figyelmünket, nem gondolunk a betegségre. Nincs ,.honvágyunk’" — egyszóval a munka jó ke- délyáilapotot teremt, könnyebb a gyógyulás. Azonkívül — teszi hozzá — nem esünk ki a gyakorlatból, nem lesz nehéz újra kezdeni. A SAROKBAN VARRÓGÉP ZUG, egy nő hajlik föléje, pár lépéssel odébb egy asztalnál hárman is vasalnak, s közben vidáman irécselnek. Az ajtó mellett pedig valódi asztalosmühely — teljes üzemben. A fűrész sír, tercet a gyalú, kvintet a kalapács, hangja szolgáltat. Az- enyv szaga kellemesen keveredik a fenyőfa illatával. Az emberek szemében különös fény. Mint az olyan serdülő gyermekében, akik az apró, komolytalan játékok után most élhtükben először komolyat alkotnak, s nagy gonddal, aprólékossággal elkészítik repülömodelljü- ket. Munka folyik itt. Nem nagy dolgokat „termelnek", de komolyan veszik. Munka folyik itt — életszükségletből. A félórából egy óra lett mire visszamentem. A dolgozó- szobában, ahová beültünk az életről, betegségről, gyógyításról és — Pavlovról beszélgettünk. * ISMERIK AZT AZ ÉRZÉST: az ember nagyon akar valamit és nem engedik? Hát azt, hogy egy fiatalembert, zsebében orvosi diplomával, szívében az emberek iránti nagy-nagy szeretettel nem engedi dolgozni a fennálló rend? Arra az érzésre gondolok, amikor az ember fiatalon, teli álmokkal neki gyűrkőzik az életnek. Dolgozni, tanulni, gyógyítani akar, s a „rend közbeszól“: hohó, barátom, a te számodra nincs hely a nap alatt. Menj ál az árnyékos oldalra, a többiekhez, a milliókhoz. Dr. Katona Brünnben végezte egyetemi tanulmányait. Itt ismerkedett meg a párttal, a kommunista mozgalommal is. Hazament szülővárosába, Munkácsra, hogy gyógyítsa a betegeket. Nem sokkal később ideérkeztek Horthyék is az „ezeréves haza helyreállítására“.' S a fiatat orvos egy hét múlva már órás műhelyben dolgozott. Kommunista mozgalomban résztvett orvos, ráadásul tökéletesen beszéli az orosz nyelvet — éppen ez hiányzott Horthyéknak. Hogy a betegeknek valóban hiányzott — mit számít egy-két ember élete éppen most, amikor annyian visszakerültek. De mert zavaros idő volt, így kisebb, szerencsés véletlenek folytán hol ebben a városban, hol abban bejutott egy-egy katonai kórházba és gyógyítgat- ta a betegeket. A hatalom azonban úgy gondolta — teljesen ki kell gyógyítani ezt az embert kommunista betegségéből, s ennek, úgymond legjobb módszere Mathausen — a koncentrációs tábor. HARMINCÖT KILOGRAMMOS testsúllyal, napi öt deka kenyéren romot takarított, követ tört, bányában dolgozott, de sohasem mondott le arról, hogy embereket fog gyógyítani. Az ilyen múlt erőssé teszi az embert. Pestre már betegen érkezett, mégis első útja a párthoz vezetett. Dolgozni akart ■— de most a betegsége nem engedte. Ahogy felépült, ott ahol kezelték, a Korányi tbc gyógyintézetben, a beteg tüdejü emberek gyógyításához látott. Végre gyógyíthatott. ügy vetette magát a munkába, mintha most jött volna egyenesen Brünnböl — sima pázsitszőnyegen. Rövidesen az egész kórház megszerette. Nem talált fel semmit, ekkor még a szovjet orvostudomány vívmányait sem ismerte, s így nem is alkalmazhatta, de a betegek ragaszkodtak hozzá, ha mellettük volt, erősebbnek érezték magukat — bíztak az életben. Való igaz, életünknek több területén találkozunk olyan emberekkel, akik egyéniségükkel, magatartásukkal lelket öntenek társaikba, s ezzel akár egy nagy csata sorsát is el tudják dönteni. De az egyéniség kialakulásának hosszú útja van. Dr. Katona a halállal szemben, az életért folytatott harc csatájában kapott parancsnoki beosztást. S talán, mert any- ni/it szenvedett, mert fiatal életének egy évtizedét tövissel kivert úton járta, s mert a párt nevelte őt, jó parancsnoknak bizonyult. A betegekben ö hatványozottan az érző, szenvedő embert látta, aki élni, ismét dolgozni, alkotni akar. Nála az orvosi szótárban is nagy e betűvel volt írva az: Ember, akiért érdemes szívvel-lélekkel harcolni, ha beteg: mindenáron visszaadni az életnek. Ami életünkben az ilyen embernél szinte természetesnek tűnik, hogy a szovjet tudományok felé fordul, hogy eljut Pavtovig. ★ NEMCSAK ISMERI, de nagyon szereti is Pavlovot. Kis eseményeket mesél életéből, s ezeket úgy mondja el, mintha édesanyjával, vagy legalább is nagyon jó barátjával történtek volna meg. Mélyet szippant cigarettájából, hozzám hajol, s ahogy beszélni kezd, érzem a hangján: el sem tudja képzelni, hogy valaki ne ismerje és ne becsülje Pavlovot. — Tudod, a? angoick milyen magasan hordják az orrukat? — kérdi. — Nos, el tudod képzelni, milyenek az oxfordi diákok? Az elkényesz- tetetl angol aranyifjúság? Hümmögésemre nem is figyelt, kérdésére nem is várt választ, úgy folytatta. — Ezek is meghajtották fejüket Pavlov előtt. Elismerésük kifejezéseként selyemzsinóron engedtek le egy kiskutyát az ablakból az előadóterembe, amikor az Öreg náluk járt. Talán meglepő, de ezeknél ez nagy dolog. Utoljára Darwint tisztelték meg hasonlóképpen — egy kis majommal. Dr. Katona, s ma már kéthárom orvostársa azonban tovább ment, az ilyen formai tiszteletadásnál. Pavlov nyomán kutyákkal kísérleteznek. Amikor eredményeikről érdeklődöm, összehúzódik és azt válaszolja: egy év alatt megtanultunk a kutyákkal bánni. Ez több mint szerénység. Ez hallgatás. Egyszeriben nehéz dolgom támadt. Óvatosan tovább nyomulok. — Ez a foglalkoztató terem nagyszerű dolog. A betegek kedélyállapota egészen nagyszerű. A szeme felcsillan, egy percre elveszti éberségét, s előjön barikádjai mögül. — Igazim, te is úgy találod, hogy jókedvűek? Tudod, bosszantó, hogy ilyen kevés idővel rendelkezem, lassan haladunk előre. A kutyák sokat segítenek, bár tudnék rajtuk többet kísérletezni. — Mi a célotok? — kockáztatok meg egy kérdést szép csendesen. Rámnéz, végleg megadja magát és beszélni kezd. — 1950-BEN A SZOVJET Tudományos Akadémián egyhetes, nagy vita volt. Ennek a jegyzőkönyve hozzám került, elolvastam. Ebből értesültem arról is, hogy a Szovjetunióban kísérleteznek a tbc gyógyításánál Pavlov tanításának alkalmazásával. Hozzáfogtam én is, Először kutyákon. Segítőtársaim ic akadtak. Kísérleteim folyamán megállapítottuk: romlott idegállapota állat fogékonyabb a betegség iránt, s ha a betegség idején is romlott idegállapotban tartjuk — nehezebben gyógyul. Kerestük emellett és keressük ma is: a tbc hogyan hat az idegrend szerre. Az eredményeket azonnal alkalmaztuk az emberek gyógyításánál. Abból indultunk ki: az ember szervei nem egymástól elkülönülve működnek, az ember szervezete egységes egészet alkot (környezetével is). A szervek összehangoltságát az idegrendszer irányítja. Meg kell tehát szüntetnünk minden káros ' behatást az idegrendszerre, a jó hatásokat pedig fokozni kell. Kérdezhetnéd, hogy mivel kezdtük, hogyan fogtunk hozzá a gyakorlatban. Válaszolok. Tisztábbá, csinosabbá tettük a kórházat. Az érkező betegeket a kapunál ápolónővér várja. Nagyon fontos, hogy az érkezés pillanatában azonnal, s ezután állandóan érezzék: figyelem, gondosság, szeretet veszi őket körül. Ha valaki lehangolt, rossz a kedélyállapola, behatóbban foglalkozzunk vele. Elmondok egy példát. AZ EGYIK BETEGÜNK — asszony — állandóan szomorú volt, tüdöállapota romlott, s mi nem tudtuk megállapítani, miért. Titkához férkőztem. Megtudtam, hogy gyermekét Miskolcon kórházba szállították, s az anya szívét a kétségek marcangolják. Vájjon gyermeke állapota súlyos-e? Azonnal telefonáltunk Miskolcra, s egy óra múlva közölhettük vele a kedvező hírt: a gyermeknél nincs komolyabb baj, sőt egy-két napon belül meggyógyul. Az asz- szony felvidult, állapota roha- mosán'Cfavuli, tüdeje szépen gyógyult. Rengeteg ötletre van szükségünk. Ezidáig két társalgót létesítettünk, házi stúdiónk van, amelynek műsorát a betegek állítják össze és ök is adják. Előadásokat rendezünk. A javuló betegek számára foglalkoztató helyiségeket létesítettünk, azt, amelyet te is láttál. Most egy merészebb lépésre is elszántuk magunkat. Kiengedjük őket az „igazi” életbe is. A laboratóriumban, a könyvtárban, irodában, sőt még a kertészetben is foglalatoskodnak újabban a betegek. Elhallgat. Kinéz az ablakon, visszafordul, s még eny- nyit mond: — kis dolgok ezek. Százalékban sem tudnám megmondani, mennyit jelent, de itt az ember életéért folyik a harc, s e harcban nincsenek kis dolgok. Ezt mondta Nyev- rájev szovjet professzor is nekem, amikor legutóbb találkoztam vele. * AHOGY A KAVICSOS RJTON a nagy kapu felé tartok, azon gondolkozom, mivel tudnám dr. Katonát legjobban jellemezni. Szerény, udvarias, intelligens,' határozott, áldozatkész — jutnak eszembe az egyébként olyan kifejező, de ebben az esetben nem sokai mondó szavak. Találgatás ez csak, egyik sem adja a teljes képet. Azután eszembejut szemének fénye. Ismerős ez a fény. Ezt láttam ragyogni Bíró n. István sztahanovista bányász szemében is, ugyanez a fény Dienes József sztahanovista vasesztergályos szemében is, ugyanez a fény Juhász Ferenc bányászmérnök szemében is. Fény, amely ezt tükrözi: harc az emberért, a boldogságért, a társadalomért, a hazáért. A kommunisták szeme ilyen. Dr. Katona László — kommunista orvos. SUHA ANDOR ÚTÉPÍTÉS A PETER VASÁRI JÁRÁSBAN EBÉDOSZTÁS... SEGÍTENEK A GÉPEK REGGEL, A MUNKA KEZDETÉN MUNKA UTÁN JÓLESIK A FÖTTÉTEL
